Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-26 / 168. (3499.) szám

2 ________________"PRSgSlMAGfegtfí! RL&P1 1934 julius 26. ffü^örtöfe­Véres harcok a rádió épülete körül Béc®, julius 25. A Csehszlovák Távirati iro­da a következő jelentést közli a bécsi esemé­nyekkel kapcsolatban: Közvetlen délután egy csoport terrorista nyomult be a bécsi Rawag épületébe és kény- szeritette a leadót, hogy a Dollfuss-kormány le­mondásáról hamis hirt közvetítsen. Röviddel ezután a rendőrség és a Heimwehr kivonult az épület elé. A rendőröket a terroristák sorttiz- zel fogadták és heves harc fejlődött ki a rend­őrök és a terroristák között. A harc során ké­zigránátokat dobtak a terroristák a rendőrök közé, amire a rendőrök gépfegyvertüzzel felel­tek. A Rawag közelében lévő házakra szerelték fel a gépeigyvereket és onnan tüzeltek a nem­zeti szocialistákra. Hosszú harc után sikerült a katonaságnak és rendőrségnek a Rawag-épü- let nagyobbik részét megszállni. A harc negyed- négyig tartott. Az állandó géppuskaropogás és gránátrobbanás az egész városban leírhatatlan izgalmat keltett. A gépfegyvertüz beszüntetése után a rendőreség és a Heimwehr szuronyroha­mot intézett a Rawag épületében elbarrikádo- zott nemzeti szocialisták ellen, akik kézigráná­tokkal védekeztek. Egyelőre még ellenőrizhe­tetlen hírek szerint számos halottja és sebesült­je van a harcnak. A délutáni órákban az összes középületeket szuronyos katonák őrzik. Bécs, julius 25. A Csehszlovák Távirati Iro­da jelentése szerint 4 óra tájban még mindig tart az elkeseredett harc a RAWAG épület körül. A terroristák egyik csoportja elbarriká- dozta magát és változatlan erővel ellenál a rendőrség ostromának. A rendőrség délután 4 órakor gáztámadást intézett a terroristák el­len, akik még egyre tartják magukat. A leg­újabb jelentések szerint a halottak között van Hold dr., a RAWAG igazgatója is. Megszólal a bécsi rádió: telles nyugalom Többórai hallgatás után végre megszólalt a bécsi rádió és egy hivatalos hirt közvetített. A hir a következőképpen hangzik: „Egy három­száz főből álló csoport, amelynek tagjai a ka­tonaság és a rendőrség egyenruháit viselték, a neubauergassei Turnhalleban gyülekeztek és fegyvereket osztoíak szét maguk között. A csoportnak egyrészét a helyszínen letartóztat­ták. Egy másik csapat teherautón a Rawag épülete elé hajtott és megostromolta a rádiót. Behatolt a stúdióba, a közvetítést félbeszakí­tották és kényszeritették a bemondót, hogy a Dollfuss-kormány lemondásáról hirt közvetít­sen. Egyébként egész Ausztriában nyugalom uralkodik." Az esti órákban az osztrák rádió — amelyet egyelőre még ellenőrizhetetlen hirek szerint Grácba helyeztek át — jelentést közöl az oszt­rák helyzetről. A jelentés szerint egész Auszt­riában teljes nyugalom uralkodik, a Rawag épületét ismét hatalmába kerítette a rendőrség és katonaság. A végrehajtóhatalom szervei az egész városban szimpátiatüntetésekkel ta­lálkoznak. Kié a Heimwehr? Bécs, július 25. Becsben a legfantasztiku­sabb hirek terjedtek el a délutáni órákban. A helyzet egyelőre teljesen tisztázajtüan, főleg azért, mert senki sem tudja, hogy azok a Heimwehr-katonák és rendőrök, akik a köz­épületek előtt és különösen a Ballplatzon posztóinak, nem Heimwehr- és rendőrunifor- másba öltözött nemzeti szocialisták-e? A káosz teljes, mert senki sem tudja, hogy a karhatalom ebben a pillanatban kinek a ke­zében van és hogy a nemzeti szocialisták őr­zik-e Dollfust a kancellári épületben, vagy pedig Dollfuss katonái őrzik-e a nemzeti szo­cialistákat, akik bennszorultak a palotában. A bécsiek, akik az utóbbi hónapok alatt már hozzászoktak a gépfegyverropogáshoz, nem sokat törődnek a politikai kombinációk­kal, hanem élelmiszereket vásárolnak be, sőt sokhelyütt látni, hogy háziasszonyok gyertya­csomagokat cipelnek a hónuk alatt — minden­ki felkészül a hadiállapotra A város képe nyugtalan. Az összes középületeket erős ka­tonai és rendőri kordon veszi körül, minden fontosabb stratégiai pontot gépfegyveres osz­tagok őriznek, a Ringen délután páncél autók vonultak föl. Egyes hirek szerint néhány fon­tosabb középületben bent vannak a nemzeti szocialisták és elbarrikádozták magukat. Fémegyilkosság Klagenfurtban Klagenfurt, julius 25. Tegnap este tiz óra­kor Ármin Rinner waidmansdorfi Heimwehr azt a parancsot kapta, hogy azonnal vonuljon be szolgálati helyére Klagenfurtba. Rinner már ágyban feküdt, de a parancs kézhezvé­Dollfuss halott? Prága, julius 25. A késő esti órákban a prá­gai „A Zet“ azt a jelentést közölte Bécsből, hogy Dollfuss kancellár meghalt. Az egyes hi­rek szerint Dollfusst a nemzeti szocialisták lőtték agyon, más hirek szerint visszont elté­vedt rendőrgolyó találta el. Vannak olyan hi­rek is, tfogy Dollfuss súlyosan megsebesült. Fey tele után kiugrott az agyból, felöltözött es el­hagyta lakását. Alig haladt azonban húsz lé­pést, közvetlen közelében három revolver­lövés dördült el és Rinner golyótól találtán, véresen ös«zerogyott. Hozzátartozói reggel ta­láltak rá holttestére. Rinner néhány héttel ezelőtt lépett ki a nemzeti szocialista pártból és csak a legutóbb csatlakozott a Heimat- bundhoz. Azóta számos fenyegető levelet ka­pott. Fivére egyike a leglelkesebb nemzeti szocialistáknak. Általános vélemény az, hogy nemzeti szocialista fémegyilkosság áldozata lett Rinner. Agyonlőtték az innsbrucki rendőrfőnököt Innsbruck, julius 25. Az innsbrucki rend­őrség főnökét, Hickl rendőrkapitányt tegnap éjszaka a rendőrigazgatóság épülete előtt agyonlőtték. A tetteseket nem sikerült még el­fogni, de négy fiatalembert vettek gyanúba. Az innsbrucki rendőrség riadókészültségben van, a középületeket katonaság és rendőrség szállta meg. parancsára két rendőr tisztet engedtek be dél­után a kancellári hivatal körülzárt épületébe. A két rendőrtitszt szerint Fey olyan kijelentést tett, hogy Rintelen doktort kell azonnal a kor­mány élére hívni, mert Dollfuss kancellár olyan súlyosan megsebesült, hogy nem tudja ellátni hivatalát. A hirek még megősitésre szorulnak. fii balettja wai a harcnak Prága, julius 25. A Právo Lidu az esti órák­ban külön kiadást adott ki, amely szerint a Ravag körüli harcoknak tiz halálos áldozata van. Ugyancsak a Právo Liu külön kiadásá­nak híradása szerint Dollfuss, Fey és Kar- winsky a Ballhausplatzon a terroristák fogsá­gában vannak. A nemzeti szocialisták állító­lag túszként őrzik a három minisztert. A kor­mány többi tagjai a hadtestparancsnokság Stuben-ringi épületében tartózkodnak, a ka­tonaság őrizete alatt. A kormány állítólag ul­timátumot készül intézni az esti órákban a felkelőkhöz. A városban rémhírek vannak forgalomban. Állliiólag nem is nemzeti szocialisták, hanem a hadsereg elégedetlen része intézett táma­dást a kormány ellen. A városban rémhírek terjedtek el Fey államtitkár ellen elkövetett merényletről is. Prága, julius 25. Az „Express" esti külön­kiadása jelenti: Bécsben kihirdették az ostrom- állapotot. Az „United Press" munkatársa előtt magas katonai személyek megcáfolták azokat a híreket, hogy a Dolifuss-komány átadná a helyét egy uj rezsimnek. A Dollfuss-kormány kitart a helyén. ESTI9BSBHOB5SB mmamMSWsas SZENT KONSTANQA KÁPOLNÁJA (4) ­— Maga nagyon erőszakos embernek lát­szik! Hát én — engedek az erőszaknak! — szólt Juci s engedte, hogy az öreg ur karon­fogva vezesse a társasághoz. Azok nagy éljen­zéssel fogadták. Lindenmayer bemutatta a társaságot. — Ez itt Schwarz is, boltos is, mégsem zsidó, pedig a bolt-cégtábláján ravasz fondor­lattal az öregapja nevét szerepelteti. Ez az ur a Weinzettl, ősmagyar névre hallgat s ter­melője, elvágója és elárusítója a Hirsch- mandli, cirifándli, baumgartli és Kásmachor- szigeti egyesitett nedveknek. Ez a fiatal ur — szólt egy tagbaszakadt, erőteljes, jó hatvanas úriember felé fordulva — csallóközi kukkó s vannak, akik Némethnek hivják, mert ő a magyar köztünk ... — Nyéki Németh? — kérdezte Judit élénken. — Hát ezt honnét tudja? — Azért, mert én meg a kislucséi Sugár Pali lánya vagyok! — Mit? Hisz akkor szervusz, hugocskám! Atyafiak vagyunk OlLé-ágon. A te dédanyád... — A Somogyi Teréz ... — Meg az én öreganyám ... — A Gállfy Eszter ... — Két vénasszony volt — egészítette ki Lindenmayer a mondatot. — So schaut s aus, ha kukkók találkoznak. Aló marseh, föl a családfára und dórt kraxlVe herum, mig összekerülnek. Az eredmény, hogy a nemes, nemzet.es Lindenmayer-asztaltársaság ezen­nel atyafiui kebelébe fogadja a nagyságos asszonyt. — Ojjé-ágon. És ezáltal inficiáltat- *án, csallóköziekké váli^pk allemitanander. S ha jön az uj tatárjárás, együtt bujunk a ná­dasba s utánozzuk a békakuruttyolást. — Ne csúfolodjék, maga rossz ember! — szólt Judit. De a szive megremegett e mon­dattól: Ha jön az uj tatárjárás! Eszébe ju­tott a tiszt, a kattogó gépfegyverek ... esz­tendőre! — Nichts für Ungut! Ha haragszik, békül- jünk ki! Ez itt Kovács, aki emellett vadász is s mint ilyen, a körvadászaton zsákba fogja a nyulakat, mégis bank-kasszás, aki tantié- meket arat. Magam vagyok a rossz pénz, me­lyet mindenki ismer. Különben kefekötő. íme, bizonyság Isten előtti — s egy hajtásra kiitta borát. Igazi kefekötő-szomjusággal. A tréfás bemutatót nevetés, koccintás, öesze-vissza zsivaj követte. Mindenki iparko­dott megfelelni Lindenmayernek, még pedig mind egyszerre. Judit szörnyű elhagyottnak érezte magát a vadidegen férfitársaságban. Jani az asztal túlsó végén ült; a törzsvendé­gek közül csak az egy Németh Bandit ismerte hírből, azaz inkább szülei perpatvaraiból, kik egymásnak vetették minduntalan szemére e nevet, de abban megegyeztek, hogy vagyoni romlásuknak egyik okozója volt s társadalmi állásuk csökkenésével minden atyafiságot és baráti összeköttetést megszakított velük. Úgy, mint a többiek. Mindegy; ez már az üzlethez tartozik! — biztatta magamagát. A nászéj­szaka izgalmától halálosan fáradt volt, de iparkodott mosolyogni. Torka kiszáradt a füstben. Odaintette Ká­rolyt. Súgva mondta neki: — Adjon kérem, valami frissítőt! Valami hideget, jéghideget! Károly megértőén mosolygott. A pikolók poharakat hoztak. A cigány is előkerült. Esztendőre kattogni fognak a gép­puskák — ez járt Judit fejében, lerázhatatla- nul. Szinte beleillett kavargó gondolataiba az a pukkanás a háta mögött, amitől felsikol- tott. — Tessék a frissítő! — szólt Károly s fran­cia pezsgőt töltött Juci és szomszédai poha­rába — Ja, wer hat denn das ang’stellt? Ki ren­delte? —- kérdezte Lindenmayer. — őnagysága! — Ahá, derék kis asszonyka! Ez tudja, mi a tyukiverő! És érti az üzletet! Nagy ur,-gra­tulálok! Éljen! Derék dolog! Csak igy to­vább! Ilyen, üzlethez* értő asszonykával ha­mar kifelejtheti Kovács barátunk a kávésun­kat a Soll- und Habenből! Prózit! Juci ugyan nem értette, mi lehet az a de­rék dolog, az üzlethez-értés ebben. De a gyöngyöző ital csábította. Koccintott és ivott. Attól az egy korty pezsgőtől mintha elvesz tette volna egész félénkségét, bizonytalansá­gát. Még a géppuskák se jutottak eszébe többé. Ellenben Lindenmayer mőkái megne­vettették. Jani elment mögötte s megérin­tette, mintha véletlenül tette volna. Németh Bandi csendes bonhomiával nézett rá és bó kokat mondott neki. Boldog volt és 6zép. n. egy kis kacentammer. Judit másnap gyenge fejfájással ébredt. Persze, a szokatlan éjjelezés, meg a pezsgő. Előre sajnálta Janit, annak biztosan még jobban fájhat a feje. Elgondolta, minő meg­gondolatlanság <vo-lt az a pezsgő! Tizenegy fo­rint egy üveg, mint Károly aztán bevallotta neki. És Jani is mennyit ivott! Mikor haza­értek, olyan furcsákat beszélt. És — a kis menyecske pirult bele, ba csak rá gondolt. No, mindegy. — Hallatlan erőszakosak özek a férfiak. Másrészt — ő most már asszony. Igazi asszony. Ez jókedvre hangolta. A nap besütött az ablakon. — Janika, Janikám! Ébredj fel, te álom­szuszék, mert megpuszizom a* orrod hegyét!. Be is váltotta e szörnyű fenyegetést. .Jani mosolyogva ébredt. Elkapta az asz- szonyt s hancuroztak, rrmt két jókedvű medvebocs. Úgy látszik, ennek nem fájt a feje a pezsgőtől. De a Juci fejfájása is meg­szűnt. — Mindig igy fogsz szeretni? — kérdezte az asszony. , — Csacsika, lehet téged nem szeretni? — De igy? — Mindig. Amig élek! Az asszonyka a szerető optimizmusával hajlandó volt ezt elhinni. Pedig minden ta­pasztalatlansága mellett sem tagadhatta el maga előtt, hogy ez nem valószínű. — De aztán igazán igy legyen ám! — ügy lesz, úgy! Amig élek, amig a szi­vem dobog! — szavalta a férfi patétikusan. Az asszony odabujt hozzá. Nem szerette, amit mondott. Amig élek, amig a szivem do­bog -------a géppuskák — — esztendőre! — Janikám, kicsi Jankóm, ugy-e nem hagysz el soha? Látod, most már nem is hagyhatsz el! Mi lenne belőlem? — Már hogy hagynálak el? Elég sok bajba került, mig megszereztelek, te aranyos, ked­ves kis cica! Az óra ütött. Előbb kettőt, majd más han­gon, kilencet. A szomszédszobában a Borcsa takarított. Hallatszott, ahogy a padlókefe az ajtó aljához ütődött. A kefélés ritmusára a leány tanulatlan, szép althangján énekelni kezdett: Semmi babám, semmi, Úgy kell annak lenni, Minden igaz szerelemnek Vége szokott lenni! —■ Juj, de későn van! Hallja-e, cikóriafőző uram, keljünk föl, vár a Károly, meg a festett arcú Lincsikéd, hozzák a sok pénzt. Micsoda vircsaft ez, nekem is fel kell kelnem, töltött káposztát főzni ebédre. Az kell az ilyen bo- roskanesó-hajtogató lumpáeiusnak! — No, no, ki kezdte a pezsgőzást? Folyi&yuk. | szerint a Rawag és a kancellári hivatal előtti harcok végetértek és teljes nyugalom uralko­dik. Ugyancsak túlzottnak látszanak a kormány I letartóztatásáról szóló hirek is. I hány kommunista ostromolta meg az épületet és ott elbarrikádozták magukat. A Rawag- körüli harcokban állítólag egy rendőr meghalt | és öt súlyosan megsebesült. Későbbi jelentések megállapítani, hogy a Heimwehr és a hadsereg melyik oldalon vesz részt a harcban. Hirek ér­keztek arról is, hogy a Rawag épületét nem Heimwehr-katonaság szállta meg, hanem né-

Next

/
Thumbnails
Contents