Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-22 / 165. (3496.) szám
10 1934 Július 22, raaáimap. .VÍZUMOT Magyarországra, Romániába, Lengyel- országba és Bulgáriába még ugyanaznap megszerez a ,,Prágai Magyar Hirlap“ pozsonyi kiadóhivatala, Lőrinckapu-ucca 17., II. (Central passage). Ideszóló útlevelek meghosszabbítását is vállaljuk. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága, Panská ul. 12., III. em. végzi el. tfwMeti mptfo Julius 22. Délelőtt fél 12-kor Losoncon a Vigadóban, délután 3-kor Gácson a templom előtti téren s este 7-kor Fülekpüspökiben a kulturházban az országos keresztényezocialista párt népgyülései Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő részvételével. Enyic kén és Szakaidban a<z országos keresztén y- szooialista párt gyűlésed Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő részvételével. Legényén és Kistoronyén az országos keresztényszocialista párt gyűlései Keresztury József szenátor részvételével. 3afmagá korácsmester, meg a sakkjainak fia Kétezer dolláros őzlei — ingyen ■ Mikor az őz-szem postán jön s még hozzá — kutyaszem l ■ italozás, kártya helyett sakkoznak a sajóházai legények ■ Pásztorhalta — kovácsremek A szerelmi vallomás fejlődése dédanyánktól napjainkig Egy amerikai képes folyóiratban nemrég megjelent egy író szdndarabmintája. Megírja, hogy 1860-tól napjainkig hogyan fejlődtek a színdarabokban a szereimé jelenetek. 1860,’ 1890, 1900, 1914, 1934 szerepelnek a listán. 1860. A férfi: Azt hiszem, sejtem, mát hallgat el a gyönyörű ajkad ... A nő: Ne kínozzon, könyörgöm! A férfi: Kegyed királynőinek számit a többi j hölgyhöz képest! A nő: Ilyen beszédet hallgatni is vétek ... j A férfi: ó. ha lecsó kóló atnám a könnyeket, Írná-1 dott arcáról. . . . . , . A nő: Ne beszéljen, miért meghasad a szivem. A férfi: Ha a világ tudomást szerezne ártatlan kapcsolatunkról . . . A nő: Az Istenért, mii jut eszébe!? A férfi: Mikor hull le az utolsó fátyol? . . . A nő: . . . A férfi: Meghalnék, ha elválnál tőlem. A nő: örökké a tiéd maradok. 1890. A férfi: Talán én sem maradtam Ön előtt teljesen közömbös. A nő: Beszéljünk másról. A férfi: ön egy istennő. A nő: Ejnye, milyen erőszakos ember A férfi: Az ön pompás dekoltázsa milyen szépségeket sejteti A nő: Ah kérem, nyújtsa ide azt a pohár limonádét. 1900. A férfi: Kérdezze meg egyszer őszintén a szivét. A nő: És ha talán már felelt is? A férfi: Nem fontos, hogy mit beszélnek az emberek. A nő: Gondolja meg. a családom . . . 1914. A férfi: Szeretsz? A nő: Nem tudom. A férfi: Nem birom tovább. A nő: Ezt minden férfi mondja. A férfi: Ha elhagysz, megöllek. A nő: Ugyan . . . 1934. A férfi: Tehát holnap 5 órakor. A nő: Rendiben. A férfi: Itt mindenki ismer bennünket, A nő: Mondd már. A férfi: Induljunk. A nő: Várj, mikor megy az utolsó autóbusz? — Meghalt Ambrózy Gyula gróf. Kápolinás- myékiről jefeutik: Séde.mi és remetei gróf Ambrózy Gyula, volt v. b. t- t., királyi kamarás, a magyar szentkorona volt őre, tagnap birtokán 62 éves korában meghalt. xx „Pidon" minden fájdalmat megszüntet. Gyógyszertárakban kapható, ára 1 korona— Somorján uj katolikus iskola épül. Dunaszerdahelyi tudósilónk jelenti: A somorjai római katolikus magyar tannyelvű népiskola kétszázéves épületének helyiségeit a pozsonyi tanügyi referátus a közelmúltban már nem találta a tanítás céljaira alkalmasnak és több ízben felszólította a községet, meg az iskolaszéket is, hogy az iskolát uj megfelelő épületbe helyezze el. A somorjai római katolikus iskolaszék megvásárolta e célra a főútvonal mentén, a pozsonyi országút mellett fekvő Oberhof- fer-féle telket, egy kát. holdnyi nagyságban 80.000 korona vételárért. Az iskolaszék most készíti elő a hitközségi adó kivetését, amelyet fedezetül használnának fel az építkezés költségeire. A jövő iskolaévben a referátus engedélyével még a régi iskola- épületben fognak tanítani, ahol egyébként az elmúlt évben több állami iskolai osztályt is elhelyeztek. Az iskolaszéki elnökség számítása szerint az uj iskolát, amelynek költségei 300.000 koronára rúgnak s amelyet négy tanerősnek terveznek, az 1935-36-08 iskolaév megnyitásakor már átadhatják rendeltetésének. % Sajóháza, julius közepe. Sókat hallottam már emlegetni Bakos József sajóházai ko- vácsmestert, akinek már az apja, nagyapja is az üllőt csengette s aki a kemény anyagra edzett ökleivel fába is remekel. Kimentem a faluba, hogy mégis,merjem szemtől-szembe. Érdekes találkozás volt. Deme bajtársam kalauzolt megint, nélküle a Bakos-porta furfangos kilincsével sem tudtam volna elbánni, amelynek bunefut játéka van, ismerni kell, hogy bejuthasson rajta valaki. Az udvaron növendéklibák szaladtak elénk, mintha tőlünk várnák a napi kommen- ciót. A kerítésnél, a szilvafa kérgén egy macska próbálgatta a körmei élét széles nyújtózkodással. Az ablakokban muskátli, kaktusz, fukszia s hogy jobban belenézek az egyik ablakba: kicsi járom, remekbe faragva, ezt mán a kisinas csinálta, a kis Bakos, ez is követni fogja apja példáját. A színbe épített műhelyből jön elénk a mester. Szikár, csupa szljjas-izom, fekete ember. Hefaisztosz kedvelt fia lehet. Hatalmas öklét alig tudom átfogni, ahogy parolázunk. Kék inge felgyürve fekete karjain, nyitva a nyakán, az ingen ezer folt, — a küzdelmes szegénység vízumai. Menten ostrom alá vesszük a mestert. Lássuk a híres őzfejet, melyet remekbe faragott s melyért Amerikából kétezer dollárt kínáltak. Ez ám nem látható, csak a fényképe, mert az eredetije már kinn van az Újvilágban. — No, Bakos mester, hiszen akkor magát felveti a pénz! — Engem nem, kérem, mert azt az őzfejet ajándékba küldtem. Aminek az a története, hogy saját komája, a két-három évtized előtt kiköltözött s ott meggazdagodott Schubert János vol itthon látogatóban, akkor tetszett meg neki a remek őzfej s akkor kínált érte ilyen tenger pénzt. Az összeget barátságosan meg is kétlem Bakos mesterrel szemben, de tartja erősen. Vegyük a béke kedvéért, hogy kétszáz volt az a kétezer, dollárban is szép summa. De a fénykép mutatja is, hogy a faragvány tökéletes a maga nemében. Sok baj volt a csomagolással, a vámelőírásokkal, három helyen vasalt, lakatolt ládába kellett rakni, amiben, ha felnyitották, rögtön látható legyen a „figu rája“. De egy másik őzfejnek is kellene lennie amit kutatunk az egész házban, műhelyben míg kivallja a mester, hogy az egészet szét vágta, eltüzelte, mert nem volt bele való üvegszem. Abból vette ki az amerikánus példányba valót s amit azután kapott, no — elfutja a méreg: — Kérem, hát kutyaszemet küttek. Ezt csak nem tehetek őzfejbe? Mérgembe szétvágtam az egészet. Megmég postán kütték egyszerű levéllboxitékba, oszt ahogy ráütték a bijjogot, a bijjogozó menten szétverte az egyik szemet. Most egy nyers példánya van elkezdve amit megnézünk. Szép világos topolyafából sajómenti termés az is, ezt sem folytatja, mig nem kap valahonnan igazi őz-szemet. Ilyen tiszta, erős érzékkel tartja a falusi mives a stílust! Nem tudunk a libáktól lépni, olyan szelíd-e k, kiváncsiak, mindenütt utánunk, mellettünk. Kint az uccán nagy zajjal, röfögve fut haza a falusi konda, — ide nem jön be egy sem közülök. Egyszer csak előkerül Bakos mester legényfia. Nevezetes fiatalember. Ő a falu első sakkozója, olyan erős játékos, akivel nem bír itt senki. Ezt az „itt“-et pedig nem szabad vá rosi fölénnyel venni, mert Sajóházának egyik érdekes különlegessége, hogy legény-fiatalsága a korcsmázás, italozás, kártyaverdesés helyett — sakkozik! A Szövetkezet vette az első táblát és figurákat, valami két éve. Ak kor kezdtek el játszani, most már közköltségen van egy másik táblájuk is, de annyi a játékos, hogy sort kell várniuk, mig a táblához jutnak. Mig egy-két pár játszik, a többi körükül ja és figyeli a játékot. A fiatal Bakos a legerősebb, de rajta kivül is van már pár jó játékos és a sakk-szenvedély egyre hódit, egyre többeket vonz s bizony kevés már a két sakktábla a falu fiatalságának. E sorok írója bizalommal és szeretettel lordul a Prágai Magyar Hírlap olvasóközönséToívajbandát szemezett Nyitrapereszlény legmódosabb gazdája Nyitra, julius 21. (Nyitrai munkatársunktól.) Érdekes tolvajtársaság tilt tegnap a nyitrai bíróság előtt a vádlottak padján. Hat egyszerű lovászi és nyitrapereszlényi munkás és — Nyitrapereszlény legmódosabb gazdája. Az a vád ellenük, hogy tolvajbandává álltak össze és hivatásos betörőket megszégyenítő agyafúrtsággal rendszeresen fosztogatták a szomszédság magtárait és annak rendje-módja szerint piacon értékesítették az összelopkodott gabonát. Az elmúlt év novemberétől ez év februárjának 24-éig több ízben betörtek a nyitrapereszlényi állomáson levő Haupt és Beck féle magtárba, a lovászi Siebert-uradalom pincéjéből nemes bort zsákmányoltak, éléstárakat raboltak ki. A tolvajbanda szellemi feje Matejov Gábor pereszlényi gazda volt, akit a falu legtehetősebb emberének ismernek. A vádlottak nem tagadtak. Beismerték, hogy Harangozó Pál napszámos vezetésével és Matejov útmutatásai szerint rendszeres éjjeli kirándulásokat végeztek és minden alkalommal 15—20 zsák gabonát loptak el. A Haupt-féle raktárba rendszerint úgy jutottak be, hogy Harangozó fölmászott a raktár tetejére, a cserép- fedelet fölszedte s az úgy támadt résen behatolt a raktárba, belülről kireteszelte az ajtót és társait beeresztette. A gabonát zsákokba töltötték és elcipelték. Matejov közeli hombárjába. Matejov hidegebb időben szeszes sziverősitővel is várta az éjjeli „napszámosokat11. A gabonát Matejov, akinek magának szép termése volt, minden föltünés nélkül szállíthatta el Nagyta- polcsányba s ott mint a sajátját adta el. Egyedül Haupt raktárából 193 métermázsa gabonát „értékesítettek" ezen az utón. Matejov azzal védekezett, hogy a lopásban nem volt részes, a tolvajbandának csak a „fuvarosa" volt s egy-egy fuvar kockázatáért minden alkalommal kétszáz korona „tiszteletdijat" kapott. A biróság Harangozó Pált egy és fél évi börtönre, Kopec Jánost hat hónapra Vozár Jánost tiz hónapra, a spiritus rectort: Matejovot öt hónapra ítélte el éspedig valamennyit föltétlenül. A többi vádlott kisebbmérvü föltételes büntetést kapott. Vozár József, Matejov és az államügyész fellebbezett. A Prohászka Körök III. országos kongresszusa A Prohászka Körök IH. országos kongresszusukat ebben az évben a komáromi Prohászka Kör rendezésében Komáromban tartják meg. A kongresszus julius 29-én reggel kilenc órakor ünnepélyes Veni Sancte-val kezdődik a komáromi plébániatemplomban. Fél tizenegy órakor ünnepi gyűlés lesz a Legényegylet nagytermében. Előadnak: dr. Rády Elemér, Czvank László, Sztranyovszky György és dr. Pfeiffor Miklós. Vasárnap délutántól szerdai délutánig tartanak a Prokászka-körök zártkörű megbeszélései. A Prohászka Kör ezúton hivja meg a nagy- közönséget julius 29-iki gyűlésére. A Prohászka Körök tagjai, ha. részvételüket a kongresszus rendezőségének bejelentik (Komárom, Deák Ferenc u. 7.), a kongresszus tartama alatt ingyenés koszt és lakásellátásban részesülnek. géhez; küldjenek alólirott címére fölösleges, talán megunt) vagy már nem használt sakktáblákat és figurádat, egy magyar falu fiatalságának nemes szórakozását tennék véle lehetővé! Nagy öröm volna Sajóházán* ha néhány táblával több lenne! a küldeményeket készséggé] eljuttatom az érdekeltekhez. Kérdezem a fiatal Bakost, sokat játsza- nak-é? Sokat? Mindég. Minden este, bele az éjszakába, az apja is hozzáteszi, hogy akármikor éjfél után jön haza a fia, ha valami erős parti volt. Amellett a fiatal Bakos ki-' tűnő fejszámoló is, egy amolyan kis falusi Bólyai, ki tudná megmondani, micsoda távoli érből bukkant fel ez a tehetsége? A kis libucok utolsó percig remélték, hogy kapnak tőlünk valami jó elemózsiát, csalódva' nézik bucsuzíkodósunkat. Egy másik portára megyünk, az is kovácsmesteré, aki meg kertészkedik. De hogyan! Egészen magas stílusban. Suiri János gyümölcs-csemetéi, rózsa- oltványai, konyhakertészete, roskadásig ra-1 kott, megtámogatott almafai akárki szakembernek becsületére válnának. Különbeni mindez nem elégíti .már ki s éppen most van. épülőiben egy üvegháza, melyet alapjától a.!i tetejéig maga készít, a fala már áll, nemso- ?• kára kész lesz a fedele is. Magát a mestert nem találjuk, a felesége vezet át a kerten a\ lezárt kamráig, ahol hir szerint múzeumba való régiségek alusznak a csendes sötétben,- Ezekért újból kell majd kijönni, mert a kulcs 'nincs az asszonykánál. Mellőzzük a szövetkezeti épület nagytermét, mely a falu kulturéletének színtere, itt tartják a szinielőadásokat, ünnepélyeket. A közkönyvtáruk is erősen olvasott; egy baja van: kevés a könyv! Aki jó szívvel megpótolná a maga fölöslegéből, itt is jót tenne! - No, gyerünk lassan, mert utolér az est< s hazáig még egy jó sor kutyagolás. öreg ne y nővel találkozunk az uccán s nagy bizalmasai ■. megállít, megkérdi, hogy az almák miatt jöf - tünk-e? Mert gyümöloskereskedők járják most a serényen kertészkedő falut és lábofi veszik a gyümölcsöt. Azt hitte a lelkem, mi '., is abban járunk. Voltam én már egyszer hl-, tűk szerint fejni is, mikor egy szép virágos korsót vittem haza magammal. Fogy a falu, közeledik a szabad rét. Lelkendezve fut utánunk egy kis nebuló s kiált: — Tanító ur, tanító ur! Utólér s ellihegi: — Azt monta Bakos bácsi, észt tessen meg-, vetetni a múzeumnak! ■ ); És átnyújt egy olajos rongyba csavart kerülő-baltát. Súlyos, izmos, betyárnak való da-k rab. Kibontom: ej, ez már csakugyan remek1. Acélbalta sárgaréz verettel, vörösréz tömi téssel, bele edzett állatfigurákkal, az élén i- sárgaréz borítás, cifrákkal. Nosza vissza Ba kos mesterhez! Hát miért nem szólt mindjárt hogy ilyen is van a műhelyében?. :— Csak akkor leltem meg, mikor el teccet tek menni. Alkudozom a baltára. Nem győzi a muzeun tarsolya, Bakos mester sokat kér. Három hé tig dolgozott ezen a szittya darabon, — ne aki ezzel egyet kap, sürgősen elmúlik ebbő a szomorú világból! Aztán abba maradtunk hogy ideadja lerajzolni, hadd ismerkedjem : kecses mackóval, a büszke gímszarvassal, i sasmadárral, vadkannal, gyikkal és hallal, me lyeket mind őseredeti vonalvezetéssel rá: örökített a balta acéljára, mintha csak min denre gondolt volna, amivel egy kerülő ember erdő-mező-járó utjain találkoehatii Mindezek leábrázolása után becsülettel é . sajnálattal visszaadom a baltát, vagy elkon- mendálotm valakinek, akinek több pénze vat, mint a szegény Rozsnyó szegény muzei- mának. A jeles balta körüli alkudozásban legérdekesebb volt, mikor Bakos mester' fíl- sorolta, ki mit ajánlott imár érte. Volt aki lét szekér fát. Volt aki hármat is. Másvalaki neg két bárányt és négy kiló sajtolt. Hát ezeklel én nem konkurrálhatok. Kongó pénzben ledig az ára kemény egyszáz korona. A bdta tehát leábrázoltatik és visszaadatik. Megfeküdte a tenyeremet, mig hazahoztam a Sajó mellett Rozsnyóra. Jobban sajnálton azonban azt, akinek egyszer — alkalom adatával — a ifejebubját fogja megfeküdni!... r: NYIRESI-TICHY KÁLMÁN — Súlyos kerékpáros szerencsétlenség Felsö'sal- lóközben. Dunaszerdahelyi tudóéi tónk jelenti: Zalka Imre vereknyei lakos Dunaihidosról Vere;nye felé hajtott kerékpárjával amikor az ut közepén szembetalálkozott Kemény Anna busteleki lakossal, aki szintén kerékpározott. A két kerékpár oly szerencsétlenül ütközött össze, hogy Kemény Ama az . árukba zuhant és súlyos sérüléseket szenvedőt, A - szerencsétlen teremtést dr. Bálint Ferenc fél: kör- orvos részesítette első segélyben. Kemény Anna, lapockatörést és egyéb sérüléseket szenvedett, a pozsonyi kórházba került. Zalka ellen az ébejhardi I csendőrség megindította az eljárást.
