Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-22 / 165. (3496.) szám

6

h

A KrXXA A X A IVU^aCT*

Jteákfcs Ath

Ida: UuHQadcus Viatoc

[ | „Quocumque ingredimur, in aliquam históriám pedem po. nraus.“ (Cicero.)

Mielőtt 1934 Athénjéről, Görögország mai modem életéről szokványos úti emlékezések keretébem, a már megszokott, s tálán köny- jyebibem megemészthető tálalási formák között emlékezném meg, régmúlt idők szépségének varázslatos hatása alatt hadd tűnődjünk el még kissé e régi romhalmok födött, hadd idézzük lelkiszemeink elé mindazokat, akiknek ősi Athén ősi dicsőségéinek máig el nem kopott emlékköveit köszönhetjük.

Talán Mátyás, Nagy Frigyes, XIV. Lajos kora, vagy talán Mussolini duodecemmáuma közelíthetné meg a harmad félezer év előtti Athén tündöklő Perikles-korát?

Nem kevés korabeli hibával, de még több erénnyel megáldva, a klasszikus ókor legnagyobb államférfi a, Görögország felvdirágozta- tója, a tudományok és művészetek bölcs mecénása volt Perikies.

Rajongott a művészetért, imádta a szépet, csodás alkotásokkal ültette tele Hellasz földjét, tette örökre emlékezetessé a müveit utókor előtt nevét.

A dór építőművészet egyik legtökéletesebb alkotása, Görögország, sőt az egész világ legismertebb műremeke, az Akropolis Parthe- nonja is Peri kiesnek és Phidiasnak köszönheti létét.

Athéné Parthenos, a szűzi Athéné templomát, melynek bűbájos szépségét és arányosságát, szerkezeti tökéletességét máig is csodálják, legnagyobbrészt Phidias szobrászati alkotásai díszítették.

A hellén korszak elmúlása után keresztény templom lett, a török uralom alatt mecsetté alakították át. A velenceiek ostroma alatt gránát csapott a lő por rak tárnak használt épületbe, s romba döntötte. Framcesco Morozini tábornok egy kis Iuneburgi hadnagyáé a kétes érdem: 1687. szept. 26-án este 7 órakor az ő általa irányított ágyulövedék röpítette levegőbe a világ legszebb remekművét.

Perikles művészek százaival vette magát körül, artisztikus elgondolásaiban legbensőbb tanácsadója azonban koruk, s talán azóta is a világ legnagyobb szobrásza. Phidias volt. Egyéb tervei keresztülvitelében segítőtársai Polykletos és Myron szobrászok, s az ó-kor legnagyobb két építőművésze, Iktinos és Káli krates voltak.

Mussolinival mertem összehasonlítani Pe- riklest, Rafaellel hasonlítom össze Phidiasí. Mint X. Leó pápa mellett az uj-kor derekán Rafael, hasonló szerepet töltött be Perikies oldalán Phidias. A vatikán stanzáinak, s loggiáinak díszítésén sem dolgozott egyedül Rafael, Athén s környéke Phidiasnak tulai- denitott legtöbb szobrászmunkáját sem kizárólag a kiváló mester alkotta, — e remekművek mindegyikének homlokán azonban ott lángol Phidias geniusizának csillaga, s ha kezében nem is mindig, megteremtésükkor a legfőbb szerep mégis Phidias agyának jutott

Pericles, Magyar Máíyás, Nagy Frigyes, a francia Lajosok, X. Leó pápa, Mussolini, — Leonardo da Vinci, Michelangelo. Rafael, egy Phidias nélkül mennyivel szürkébb, szegényebb, színtelenebb lenne a világ.

Athén belső és külső politikáját kiváló államférfiul tehetséggel, s tizenöt éven át csodálatos szerencsével vezette' szülővárosát Görögország első államává, a tudományok és művészetek központjává avatta Perikies.

Athén véríörvényszékét (az orosz G- P. U- ősatyja volt az aeropag), amely a soloni alkotmánynál fogva mint a görög erkölcsök és törvények legfőbb őre élet és halál fölötti hatalommal bírt, megbuktatta, korlátlan politikai befolyását szinte egy napról a másikra megszüntette. Az államhatalom teljes jogkörével kezében, mindent letipró, ám bölcs mérséklettel határolt eréllyel látott hozzá Görögország politikai újjá szül elésének megteremtése, a művészetek és tudományok felvirágoztatása, hazája soha nem sejtett magasságokig való felépítéséhez.

A görög műveltség e klasszikus központija, milyen is volt a régi Athén?

Nevét a város a mythologia szerint Palias Athéné istennőtől kapta.

Eleinte királyok, (Aegeus, Theseus) uralkodtak rajta. Kodros halála után arisztokratikus köztársasággá lett, melyet Solon törvényei erősítettek meg. Ezután Pisistrafos zsarnok-ural ma következett, s ennek bukása után demokratikus korműnyformát kapott.

A perzsa háborúkban, {Marathon, Salamis)

a görög szabadság megmentése érdekében nagy érdemeket szerzett Athén. A perzsák előzetese után az Egei tenger összes szigetelt és parti városait egyesítette. Fénykorát Perikies alatt érte el. Nagy hatalma azonban a másik nagy görög város, Spárta féltékenységét is felkeltette. A Spártával kitört huszonhét éves pelopomnesusi háborúban Athén elbukott, Spárta fénhatósága alá került. Spárta hatalmát a rómaiak törték meg. A XV. századig hűbéres családok birtoka lett. 1458-ban törökkézre került. A török uralom alatt majdnem teljesen elpusztult. A XVII-ik század végéin a velenceiek ostroma, s rövid, de gyászos uralma idejére esik az Akropolis műremekeinek majdnem teljes lerombolása. 1822-ben ismét török uralom alá jutott., s vég- kép csak a görög szabadságharc befejezte után szabadult fel.

Miként Olaszország művészettörténeti írói rafaelii, prerafaeli és Rafael utáni korszakot különböztetnek meg, Görögország művészettörténetében Phidias az a félkiáltójel, amely köré korok, iskolák, művészeti irányok csoportosultak. keletkeztek, fejlődtek.

Phidias, helyesebben Phedias, az attikai iskola legkiválóbb mestere, művészi tevékenységének csúcspontját akkor érte el, amidőn barátja Perikies a Parthenon plasztikai diiszi- tésével bízta meg.

Élete utolsó éveit a nép hálátlansága keserítette el. Perikies irigyei megvádolták, hogy Athéné szobra készítésekor a kilenc szobor beanainyozására szánt arany egy részét eltulajdonította, mikor pedig a vád alaptalannak bizonyult, azt hozták fel ellene, hog yaz istennő pajzsán saját magát és Periklesit örökítette meg. Börtönbe vetették, s ott iis halit meg.

Első müvei közé az Athéné Piromaohos nevű óriási ércszobor tartozik. Két leghíresebb alkotása az Akropolis Athéné templomában lévő Athéné Parthenos és az olympiai Zeus szobor. Mindkettőt fából faragta, elefántcsonttal és arannyal borította. E müvei elpusztultak, a Theseus templom dombor mű veiből és a Parthenon szobrászati díszeiből azonban még elegendő maradt, hogy abból a művész hatalmas alkotó erejéről fogalmat nyerhessünk.

A templom friesét, s a Phidiastól származó pairthemenoni szobormüvek nagyrészét a XIX. század elején Lord Elgin Londonba szállította, ahol Elgln-marbles név alatt a British Museuim legnagyobb díszét képezik.

H°gy jegos műgyűjtésnek,, avagy némely görög tudományos körök véleménye szerint — Isten ments — rablásnak minő sittessék a nemes lord, Anglia volt görögországi követének ebbeli müvészkutatási és gyűjtési tevékenysége, a Parthenon e dióhéjba foglalt szerény ismertetésénél aligha képezheti feladatunkat, legfeljebb gondolkodóba ejti mindazokat, akik e kor klasszikus emlékektől szentelt földijét járván, a költőóriás Byronnak, Sehüemann athéni emlékházára vésett sorát idézik, a nemes lord honfitársaival együtt sóhajtják:

„Geweihter Grund ist hier, wo ihr aueh schreitet. Staub, dér Géméin© Formen nie giebar...“

Halhatatlan arcképek a velencei „B

í.

Velence, julius havában. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) A mai ember — gondok, izgalmak, depressziók óIom6ulyával lelkén — nem igen szeret a múlt emlékei között kalandozgatni. Legalább is azt állítják a dinamikus természetek és az élet megfigyelői, akik szerint a mai ember egész leikével inkább a mai gyakorlati életbe igyekszik belékapcsolódni. Főként a modern technika és a 6port érdekli. És nem a történelmi emlékek, a história nagy alakja, a múzeumok kincsei.

Mi az oka tehát, hogy mégis az idei velencei „Biennális" legnagyobb sikerét éppen a kiállításnak az a része jelenti, ahol — mint történelmi arcképcsarnokban sétálhat az ember és a falakról a történelem halhatatlanjainak arcképei néznek reá? Vagy ötszáz arckép, — pápák, császárok, királyok, államférfiak, irók, festők, művészek arcképei. Egyetlen évszázad hírességeinek képmásai ezek: az elmúlt száz

esztendő legnagyobb festőinek müvei, amelyeket „II ritratto deli ’ 800“, a „Tizennyolcadik század arcképei'4 címen gyűjtöttek össze az egész világból a velencei, minden második esztendőben megtartott kiállítás rendezői, hogy kora reggeltől késő estig a látogatók ezrei és ezrei csodálják meg lelkesedve. (A „tizennyolcadik század" az elmúlt századot jelenti, tehát a mi számításaink, és elnevezésünk szerint: a tizenkilencediket, ha ma a huszadik század gyermekeinek valljuk már magunkat. Olaszországban azonban az időszámítás, ebből a szempontból, egy századdal — hátrább van.)

Amerikából, éppenugy mint Angliából, Spanyolországból és Ausztriából, Belgiumból, Dániából, Hollandiából, Franciaországból, Németországból, Svájcból, Itália múzeumaiból és Magyarországról hozták ide a képeket, féltett kincseit nemcsak az egyes országoknak, hanem az egész világnak, és fantasztikus összegekre biztosították a kiállításnak csak ezt az egy részét is. Van ország — Franciaország — amely egymaga hetven alkotással szerepel itt, de van olyan is, mint Hollandia, amely csak öt képet küldött ez alkalommal Velencébe. Magyarország tizenkét festménnyel vett részt a „Bienná- Hs arcképkiállitásán: Barabás Miklós, Benczúr, Brocky, Ferenczy Károly, László Fiilöp, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Székely Bertalan és Szinyei-Merse Pál müveivel.

3.

Egy kiállítás, ahol halhatatlanok a művészek és halhatatlan nagyságok a modellek. Olyan

festők akotásai, akik az elmúlt évszázad lelkét és nemcsak történelmét tudták megszólaltatni. Nem-e ez az oka, hogy a közönség, a mai modern ember is, annyira szeret-e képek között időzni? E nagy festők modelljeire még mint élő emberekre, mint kortársakra emlékezik az idősebb generáció, a fiatalabbak pedig, ha másból nem, szüleik meséiből emlékeznek rájuk, mint élő emberekre és nem mint históriai alakokra.

Bizonyos, hogy az elmúlt század arcképei még nem jelentik az egész elmúlt évszázad históriáját, és az is bizonyos, hogy az arckép- festés még nem jelenti az egész, illető kor festészetét. De az sem kétségtelen, hogy az elmúlt század majdnem minden történelmi nagysága, különösen pedig müvésznagysága, szerepel e termekben ... és az is bizonyos, hogy igen sok festő, akit életében nagynak ismertek, éppen modelljei történelmi nagyságának köszönheti saját nevének fennmaradását.

Az aprólékos gond, a hü ábrázolás, a lelki- ismeretes kidolgozás a részletekben is: ez jellemzi főbb vonásaiban az elmúlt évszázad arcképfestészetét, amikor a modell fáradságos órákat töltött merev pózban a festő előtt, vagy amikor a legritkább esetben — csak futó benyomás alapján, és emlékezetből festette meg képét. De éppen ez teszi őket különösen érdekessé az utódok számára: az aprólékos kidolgozásban az elmúlt kor viseletét, szokásait, erkölcsi felfogását is elénk tárják és ... érthetővé teszik a legkülönösebb viselést is, a sokszor anti-higiénikus és a mai ember szemében amti-esztétikus viseletét is. Most, ebben az áttekintő kiállításban látni csak igazán, hogy e nagy festők nem is annyira egyéniek voltak, mint inkább — korhüek! Még akkor is, amidőn eszükbe sem jutott ilyennek lenni, amikor azt hitték magukról, hogy ők egyszerűek, természetesek, emberiek... De mást is mutat ez a kiállítás: hog3' a múlt század arcképfestőinek milyen más felfogásuk volt magáról az egyszerűségről és a — leegyszerűsítésről. Az ő szemük nem lett volna eléggé tökéletes? Vagy a miénket formálták át, nyitották ki jobban az utolsó évtizedek különböző izmusai? És éppen a különböző izmusok szoktattak hozzá, észrevétlenül, ehez a más látásihoz?

5.

A rlnascímento nagy festői másnak tekintették még a művészi feladatot, amikor arcképet festettek, ök nemcsak az arcvonásokat akarták megörökíteni, hanem elmesélni óhajtották mo-,

1934 jirilus 22, vasárnap.

Stubnianske Teplice

(Stubnyafürdö) mélyen leszállított árakért

biztos eredménnyel gyógyít reumái, köszvényt, neuralgiákat, női betegségeket. Információt és prospektust kQld: Fürdöigazgatóság

STUBNIANSKÉ TEPLICE (Slovensko)

delijük életét, megrögziteni bizonyos szokásaikat, megvilágítani jellemüket, olykor bizonyos körülményességgel és ceremóniával, néha talán némi hizelkedéssel is, olykor ellágyitva, máskor kiemelve bizonyos jellegzetességet. De mindezt: mindég zárt, hagyományos formákban.

Később aztán az arcképfestés már az örök emberit keresve, indulatokat, érzéseket visszatükrözve, regényességbe burkolta, majd a realitást hangsúlyozta, majd pedig impresszionista eszközökkel igyekezett megközelíteni célját. Nem lehet véletlen, hogy ez éppen akkor történt, amikor a fényképezés egyre tökéletesedett és a festő nem akart többé versenyre kelni a fényképező lencsével, hanem hangsúlyozni akarta különbséget a fényképezés technikája és a művész egyéni látása között. Nem ismerte el sohasem versenytársának a fényképezőlencsét, de azért megállapíthatta, hogy a fényképezés igyekszik mindenben, ami külsőség, nyomon követni. Valószínű, hogy ez késztette a régi stílus feladására és igy a hagyományos forma kinyílt, a művészi irányok kiszélesedtek, a modellek helyett az elsőbbséget a művész egyénisége igyekezett elfoglalni.

Az arcképfestés végeredményében sohasem volt objektív: a művész lelke, művészi iránya, egyénisége szólalt meg benne és — a kor szelleme. És ma, jobban mint valaha, a kész arcképben egyformán tanulmányra érdemes a lefestett arc, a történelmi alak, a művész egyénisége és maga a kor, amely a modellt, a művészt és a művészi irányt szülte.

6.

Amikor a „Biennális" a múlt század világhírű arcképeit összegyűjtötte, előre lehetett tudni, hogy ha a kiállítók nevei világhíresek is, nem minden kiállított kép lesz igazi világremek. Ennyi képnél ez nem is lehetséges... De a kiállító nemzetek közül egyik-másik abba a hibába is beleesett, hogy a kiállításra küldött képnél a lefestett alak hírességét fontosabbnak tartotta a festő, vagy a kép művészi értékénél* Ám igy is, a maga összességében, páratlan ér- dekességü és művészi értékű ez a kiállítás, amelyre Ausztria például Makart festményét küldött el feleségéről és a napóleoni idők utáni boldog, nyugodt kor festőjének, Waldmüllemek női arcképét, Németország Lenbach nagy vásznát Bismarckról, Hans Thoma sok allegó- riáju önarcképét, Spanyolország Goyának nem éppen legsikerültebb nagy képét Mária Lujza királjmöröl, Amerika Sargent híres Duse-arc- képét, Svájc Böcklin arcképét Goítfried Kel- ler-ről, Hollandia Van Gogh önarcképét, Anglia Laurence vásznát Lord Palmerstonról, két Rosetti arcképet, Franciaország pedig Dávid, Degas, Ingres, Renoir, Manet, Monet, Corot Cézanne, Gauguin müveit — és egy évszázad arcképein keresztül bemutatta az arcképfestés egész fejlődését.

Rendkívül gazdag és érdekes a kiállítás olasz része is, és lelkes, nagy közönsége van a magyar arcképfestők müvei közül Munkácsy Mihály Haynald-biboros arcképének, László Fülöp két világhírű vásznának: XIII. Leó pápa és Rampolla biboro6 arcképének.

7.

A modern festők és kritikusok, lehet, hogy a „Ritratto deli’ 800“ egyes művészeire azt mondják, hogy — már elavult művészetet jelentenek. De ne vegye senki blaszfémiának: bizonyos, ha leszavaztatnák a közönséget, főként pedig a közönségnek a szebb nemhez tartozó tagjait, hogy ha módjukban volna, vájjon kikkel festetnék le magukat, — nagyrészük éppen azoknak a művészeknek ülne modellt, akiket a modern kritika már örök időkre elavultnak ítélt..

Mert, hiába, a közönség az arcképben az igazi arcképet és nem a modernséget, nem az izmust keresi még mindig.

' ^ n (a. g.)

2.

4.