Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-22 / 165. (3496.) szám

2 1934 jnBiufi 22, vasárnap. <PXqBCT-MAcfcSR-HI RMI? A szlovenszkói németek kulturproblémái Kreíbich szepesi beszámoiéiban A szenátor számítása szerint 40 elemi iskolára és 15 ni polgárira volna szükség Nem elég egyszerűen csak „egy ásványvizet" kérni Kérjen kimondottan márkáé vizet, pl. Mát* toni-féle Giesshüblert. Különöeen jó izéről ée ismert gyógytulajdonságairól ismeretes. — annak ©Heinéire, Hogy íudósiitőja caak iffle- gáldsan dolgozhat, miért hiszen mindjein eeet- ben kanosain kemszitezi a szovjet nagy sajtó- megilepeitéseiiit — legutóbb már határozott formáiban iir a távolkeleti háborúról. A lap szerint Moszkvában mindenki habomra ké­szül. Ezt a jelentést erősíti meg a japán fél- hivatalos is, amely pontos adatokat közöl a szovjet csapaifcöstsze vonásairól a mandzsu ha­táron. Ezeknek az értesüléseknek helyességétől eltekintve számos olyan tünetet tapasztalt a genfi diplomácia is, amelyből Oroszország kri­tikus helyzetér© következtetni lehet, A szov­jet kizárólag azért akar belépni a népszövet­ségibe, mert ágy Japánnal szemben diplomá­ciai előnyt szerezne. Hiszen — ha Oroszország mint a népszövetség tagja bábomba kevere­dik, és pedig úgy, hogy ő a megtámadott fél, aligha nézhetik tétlenül az így támadt hely­zetet a népszövetség többi tagjai. Ha csak nem akarják örökre felrúgni a legfontosabb 'népszövetségi elvet, amelynek különösen francia szempontból igen komoly reális je­lentősége is van. Énre ugyan azt is lehetne felelni: na és Kína? Láttuk Kin a esetében, hogyan viselkedett a népszövetség. Csakhogy Oroszország épen a népszövetség szempont­jából nem Kína és .nem is érdeke, legalább is egyelőre, hogy Kína válljék belőle. A távolkeleti konfliktus szinte elkerülhe­tetlen. Japán egyelőre csak a nemzetközi -helyzet tanulmányozásával foglalkozik. S eb­ből a szempontból legfontosabb Anglia maga- j tartása. Anglia nyersanyag-támogatása nélkül Japán nem viselhet tartós háborút, ugyanek­kor igen kínosan érintené Japánt az is, ha Anglia részt venne az úgynevezett pacifik- háboruibam: ilyen hatalmas szövetséges sok­szor többe kerül, mint amennyit, a háború hozhat. Igaz, hogy Anglia számára kockáza­tos vállalkozás lenne részt venni a háború- 'bán, mert. konfliktusba kerülne az Unióval, sőt konfliktusba kerülne sajáit domíniumaival is. Japán előrenyomulása pedig Angliát ifi döntő állásfoglalásira kényszeríti. A hatalmak sorában olyan erő jelentkezett Keletről, Pozsony, julius 21. Jelentettük, hogy Krei- bich Károly szenátor, az országos keresztény­szocialista párt német'osztályának elnöke, e napokban meglátogatta a párt szepességi né­met helyi szervezeteit. A szenátor a három­napos utat autón tette meg, Érben Alajos­nak, a pozsonyi pártközpont titkárának kísé­retében. Az autó, amelyet Kreibich szenátor fia vezetett, Rózsahegy érintésével először Tátrasaéplakra érkezett, ahol a szenátor Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselővel, a szepesi németek pártjának elnökével tartott rövid megbeszélést. Mint már jelentettük, a szenátor kőrútján meglátogatta Iglót, Lőcsét, amelynek jelentőségét nem lehet lebecsülni. Japán diplomáciai vonala túlságosan egyenes, s ezael szemben az Egyesült Államok, — a másik közvetlenül érdekelt fél, — úgyszólván nem rendelkezett semmiféle diplomáciai programmal. Beéri© azzal a biztonsággal, ame­lyet a helyzet nyújtott számára. A helyzet ugyanis egészen a legutóbbi időkig az volt, hogy amíg a két angolszász nagyhatalom, te­hát Anglia és Amerika között teljes az egyet­értés, nem lehet háborút viselni a Csendes Óceánon. A világháborúban azonban Japán váratlanul pozíció-előnyt szerzett. Az 1917-ben megkötött úgynevezett Lamediűig-Ishii szerző­dés Japán rendkívüli érdekeit a Távolkeleten elismeri. Ennek a pozícióelőnynek megszilár- ditásáit és továbbépítését jelenti az 1993-as terv, amelyet a Csendes Óceán felosztására dolgozott ki Japán s amely a FÜlöp-szigetek semlegessé ■'nyilvánításával Japánt az egész Távolkelet korlátlan urává tenné. Japán az 1922-ben megkötött washingtoni flöttaegyez- ményben is előnyt szerzett, ha csak relatív formában ifi, s eat az egyezményt sikerült Tokiónak még saját javára korrigáltatnia a | londoni flotta-kx>.niferencián. Úgyhogy moat már az a helyzet, hogy 1006- ban, mire a londoni flotta-egyezmény lejár, I Podolint, Késmárkot, a Gölndc völgyében Merény községet, Svedlért és Szomolnokot. A szepességi rossz időjárás miatt a szenátor kénytelen volt megszakítani útját és Gölnicet már nem látogathatta meg. A szepességi pártgyülések egy tői-egyig a legszebb siker jegyében zajlottak le. Krei- bicli szenátor beszédeiben behatóan ismer­tette a szlovenszkói német nyelvszigetek meglátogatásakor szerzett tapasztalatait, az ínség elleni küzdelem módozatait s különösen rámutatott a németség politikái és kulturális nehézségeire. E tekintetben a helyzet különösen a kormánytámogató Japán lesz a világ legerősebb tengeri hatal­ma. Anglia megdöbbenve áll ez előtt a tény előtt, annál le inkább, mert az angol fegyver­kezési elv mindig a következő jogi bázison nyugodott: Angliának biztonsági okokból ki­lenc tengeren kell erőket összpontosítania, míg az Egyesült Államoknak csak két, Ja­pánnak pedig csak egy óceánon keld bizton­sági, sőt messzemenő hatalmi szempontból erőket felvonultatnia. Ebből is látható tehát, hogy Japán micsoda félelmetes hatalmi: té­nyező. s ehez számítva a japán ipar expanzi- vi'tását, szint© beláthatatlan méretekbe nyú­lik a veszély, amelyet ezelőtt húsz évvel még több-kevesebb romantikával operett-színpado­kon mutattak be Európának. A veszély nyugtalanító történelmi távlato­kat nyit meg ©lőttünk: Ha Japán a Csendes Óceán birtokáért vívott küzdelmet megnyeri, akkor vég© az angol és talán vége a fehér faj szupnemáeiájának is. A következő világ- birodalom hatalmi alapjait ugyanis ebben a küzdelemben fogják lerakni. A győztes a le­vegő ura lesz és ezzel uj történelmi korszak veszi kezdetét, mint ahogy aiz ooeánok meg­hódítása uj korszakot nyitott a világ történe­tébe®. v-----ö------ - '] (1 ) I. AMI AZ ÜZLETHEZ TARTOZIK. Tavaszi idill, orgonavirágzás volt a kezdet. Ébredő szerelem, mely kevés küzdéssel, sok titkos könnyel, de még több hűséges kitartás­sal győzte le a hétköznapi élet akadályait. A fehér menyasszonyi ruhában ott álló újdon­sült menyecskét jókívánságokkal, virággal vették körül az ünneplőbe öltözött rokonok és ismerősök. Ugyanazok, akik előbb éveken át akadályt halmoztak s a jóakaratu figyel­meztetéstől a rosszindulatú pletykáig min­dent elkövettek, hogy Nagy Jani (ugyan, hogy is lehet valakinek ilyen közönséges neve?), meg a kis fitosorru Sugár Juci, valahogy egy pár ne legyenek. De mindegy — bolondoké a világ. íme, megtörtént. JÓ képet kell vágni hozzá. Igaz, hogy ez a Jani som az az éhenkórász, hol itt, hol ott alkalmazott magánhivatalnok már, mint amikor először leste meg a bucsu- zásukat Klára néni. Szegény Jucika, de sok­szor futott ki ezután a legkisebb célzásra, vér­piros arccal, szobájába sírni. Jani sem felej­tette el egyhamar azt a feleletet, amit az öreg Sugár Pál telekkönyvvezető adott neki, mikor Jucit először megkérte tőle. Moet már minden más. Az a kávéház, me­lyet Jani Stanci néni örökségéből megvett, jó forgalmú, sok pénzt hoz. Naigy, tükörüveg ablakait sürgő-forgó asszonykád takarítja reggelenklnt s mikor Károly, a fizetőpincér elszámol, a bankók között még ezresek is akadnak. Stanci néni ugyan — Isten nyugosztalja — templomot akart a vagyonából építeni, vagy legalább is kápolnát. Erre kuporgatta egész életén át. De életében sajnálta odaadni s a végrendeletet sürgető egyházatya elől pedig eRagadtatta magát, mert félt a haláltól s min­dentől, ami erre emlékeztette. így jutott azután a vagyon törvényes örök­lés jogcímén egyetlen unokaöocséhez, Jani­hoz, akit valami régi harag miatt életében egy fillérrel sem támogatott, pedig ráfért volna a szegény árvagyerekre, aki már kis­diák korától maga kereste meg a kenyerét. Mondhatom, szép kis kápolnát épített be­lőle! De hát: pénz beszél, kutya ugat. Sugár Pál is azt gondolta: Jobb ma egy kávés, mint hol­nap az a mesebeli herceg, vagy aljárásbiró. Meg hát — szeretik egymást. Ez ugyan nem fontos, ha összeházasodnak, de baj, ha nem lesz semmi az esküvőből. így lett belőlük egy pár. Az olaszországi nászút ugyan elmaradt, de a szerényen bútorozott három szobás lakás, ott a Stefánia-ut napsugaras oldalán, beszél­hetne örömről, boldogságról. Mikor reggel felébredtek, egymásra néztek és észrevették, hogy ez az áloim — ez egyszer nem álom! — Asszony vagyok, _ gondolta Juci. Aztán elnevette magát. Eszébe jutott a csallóközi mondás, amivel a hozzá hasonló, újdonsült menyecskéket biztatni szokták: — Köszöntsetek tyúkok. _ én is asszony vagyok! De a feleségi hivatás kötelességekkel jár. A háztartás, az önálló, igazi háztartás nem az, amikor még csak olyan, tedd ide, tedd oda kotnyeleskedő volt anyja, Sugár Pál né, Gaál Kata bölcs vezetése alatt, egy kevés ag­godalommal töltötte el. Pedig anyja ügyes­nek, háziasnak nevelte. Úgy, ahogy őt nevel­ték, ott, a beketfai Gaál-kurián, ahonnan még a saját gesztenyepej furiózó-csikóin vitte el őt a Sugár Pali. Nem vitte messzire, csak Kislucséra, ahol nem volt telekkönyv, se já­rásbíróság, de volt egy régi, szép, majd csak hogy kastélynak nem nevezhető kúria s négy­száz hold föld, amely Sugár Pálnak termett© a búzát. De hát, úgy látszik, nem volt jóban a szerdahelyi telekkönyvvezetővel, mert ez ad­dig irkália a teherlapra a sorokat, sorok után, míg végre nem fért rá több s a tulajdoni la­pon eszközölt olyan változtatást, hogy a ka­lásztermő föld, kastélyostól a Schwarz Mó­ricé lett. A kis menyecske fehérbabos, kék, vadonatúj háziruhában osztotta a reggelit. A férfi ra­gyogó, boldog arccal nézte. De hát el kellett dönteni a fontos kérdést: Mi legyen az ebéd? Az első, a legelső, — amelyben az volna a megbocsáthatatlan, ha nem volna elsózva a leves. Két ember együtt — minek oda más? Az élet, a város, a többiek — ki fog ilyesmire gondolni? És megtörtént a csoda mégis. Igaz, hogy az ebédet Borosa mentette meg, vagyis az a harmadik, akiben volt annyi élettapasztalat, hogy újdonsült asszonyát közel se engedte a sótartóhoz. Jó igy, ebéd után, a szép, vadonatúj kis otthonban. De azért mégis jobb volna egy elhagyott szigeten, valahol az óceán kellős-közepén. Ott nem lopódzna az ajtóhoz Borcsa, nem lesne be a kulcslyukon s hogy meggyőződött arról, hogy bejövetele talán nem okoz, na­gyobb galyibát, nem jönne be, mondván: — Nagysága kérem, a kávéházból Izentek, hogy a zűr gyoj jön oda. Az egyik, izé, bilió posztóját hogy kibökte valaki, meg minden­féle kéne nékiek! Jani dühös volt.-- Ördög vigye őket! Kellemetlen dolog, de mennem kell. — Olyan keserves arccal nézett az asszonyra, mintha világkörüli útra kényszeritenék. — Én is veled mennék, ha megengeded! — Gyere aranyom, gyere! öltözz hamar! Karpathendeutsche Partéi megalakulásai óta súlyosbodott. Ezt az állítását különben az uj párt orgánuma, & Neues Pressburger Tagblatt is beiflmeri, amikor fölsorolja, hogy megszűnt a pozsonyi járási német iskolatanács, a német kereske­delmi iskola ügye továbbra is a legziláltabb helyzetben van, a pozsonyi reálgimnázium­nak még mindig nincsen rendes helyisége és a lőcsei német reálgimnáziumot feloszlat­ták. A német kormánypártok azzal dicseked­nek, hogy végre megtörtént a briezdai német népiskola engedélyezése, ezzel szemben Krei- bich szenátor arra mutat rá, hogy ennek ér­demét a Kulturverband követelte magának, a valóság azonban az, hogy az iskolát a briezdai németség törhetetlen ügybuzgalma harcolta ki. A szenátor hangsúlyozza, hogy még 40 községben hiányzik a német nép­iskola, illetve a német párhuzamos osz­tály, továbbá, hogy három német népiskola meg­szűnt. Szlovenszkón nincs önálló német polgári iskola, a párhuzamos osztályok gyanánt szereplő né­met polgári iskolák szlovák vezetés alatt ál­lanak. Legalább 15 polgári iskolát igényelhet a szlovenszkói németség — mondotta Kreibich szenátor beszámolóiban. Azonkívül rámutatott a szakiskolák, a tovább­képző- és tanonciskolák terén mutatkozó hiányosságra és sajnálattal állapítja meg, hogy a közkönyvtárakról szóló törvény nincs mindenütt végrehajtva. A német kormánytámogatók nagy gyen­geségére s csekély politikai befolyására vall, hogv a német minisztereknek hozzá kellett járulniok a lőcsei német gimnázium megszüntetéséhez. Figyelemreméltó mozzanat volt még Krei- bioh szenátor beszámolóiban annak bejelen­tése, hogy Nitsch képviselővel egyetért a né­met összefogás kérdésében. Ai országos keresztényszocialista párt né­met osztálya nevében kijelenti, hogy a párt — miként a múltban, úgy ma is —■ hajlandó együttműködni minden jószán- dóku némettel, azonban visszautasítja az olyan elemekkel való kooperáció gondolatát, amelyek a né­metség szétforgácsolásából és a németség mai politikai csoportjainak egymás ellen való uszításából akarnának pártpolitikai előnyökre szert tenni, — Megyek, szaladok, csakhogy veled le­hessek! A kis menyecske hamar átöltözött. Volt mibe, mert Sugár papa és mama ugyancsak kitettek magukért, ami c kelengyét illeti. Szép leány volt a Jucika eddig is, de ma, szűzi formájában, asszony! pompájában szebb volt, mint valaha ivóit és lesz. Egy pillantást vetett a szekrény tükrös aj­tajába, azzal szaladt és nyakába ugrott az urának. De az még mindig rosszkedvű volt. — Fene egye meg a hülyéket, hogy most zavarnak! Soha békét nem hagy az embernek ez az átkozott geseft! — dünnyögte. Az asszonyka csalódottan fejtette le róla karjait. Közel volt a síráshoz. Hát hazudott az a tükör? Vagy ilyen keveset ér a szépség, a szeretet? Mire az uccára értek, Jani is mosolygott, Juci is. ÉS mosolyogtak; a házmester, az ud­varban lakó partájok, a verklis, a cseresznyés- kofa, a konfortáblisok a standon, mosolygott a tavaszi ég és mosolygott Sugár papa és mama, akikkel szembe-találkoztak. — No, gyerekek, összevesztetek-e már? — kedélyeskedett az öreg. — Mert hát a huszároknál azt mondják, hogy aki még le nem esett a lóról, az nem lovas. Mi, az anyjukommal már reggel hétkor haragban voltunk. — Ugyan, hogy beszélhetsz vén fejeddel ilyen zöldeket! — fedte pirulva élete párja. — Fél nyolcra meg kibékültünk! — Ugyan hallgass már! Hova indultatok, gyerekek? — A kávéházba! — felelt Juci kissé zavar­tan. — Te is? — hökkent meg Kata mama. De aztán enyhültebben folytatta: — Jól teszed. Ki miből él, ahhoz értsen. Nem árt, ha beleütöd az orrodat. Tudod, a férfiak... Sugár Pál gyorsan közbevágott. Folytatjuk. % SZENT KONSTANCIA kápolnája

Next

/
Thumbnails
Contents