Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-20 / 163. (3494.) szám
2 1934 július 20, pérotefc ^i^gsiMa&^arhi rw® A MEGGYILKOLT PRINCE BÍRÓ FIA, akii meg akarja fejteni apja titokzatos meg gyilkolásának köirülményeit és Doumergue miniszterelnök segítségét kérte? hogy vi lágossáigot vethessen a S'tavisky-ügyire. volt miniszterelnöknek kihallgatását. Chautemps kihallgatására éjszaka 11 érakor került sor. Á volt miniszterelnök azzal kezdte vallomását, hogy rámutatott Taráién támadásának politikai inditó okaira s hangoztatta, hogy Taráién vallomásával tulajdonképpen a pártok között uralkodó békének a megbontására törekedett. Ezután Tardie«u és Chautemps szembesítésére került a sor. A szembesítés alkalmával Ohau- temps kereken visszautasította Taráién vádjait. A szembesítés során a két politikus súlyosan összekapott, úgyhogy Chaatemps feliz- gatottan hagyta el a vizsgáló-bizottság ta- náeskozási szobáját. Az izgalmas tárgyalást a francia lapok élénken kommentálják és a „Pepulaire“ azt irfa, hegy a Chautemps— Tardieu-párviadal után teljesen lehetetlen, bogy a radikális politikusok egy kormányban maradhassanak Tardieuvel. Chautemps távozása után Tardieu számos részletet tárt föl a vizsgáló-bizottság előtt az úgynevezett csekk-afférrel kapcsolatban. Tardieu kihallgatása reggel két éráig tartott Ma délután a vizsgáló-bizottság Chautemps fivérét, holnap pedig Tardieu tanúit fogja kihallgatná. A radikálisok kivonultak a kormányból L‘Oeuvre jelentése szerint a radikális párt központi titkárságában az a vélemény alakult ki, hogy párt vissza fogja hívni képviselőit a kormányból és Herriot is azonnal elhagyja Géniét. A pártvezetőséget még ma estére egybehívták. A mai lapok részletesen közlök a Chau- temps és Tardieu szembesítésének drámai részleteit. A jelentések szerint a szembesítés során Chautemps megfenyegette Tardieut, hogy ne sokat hozakodjék elő a „Tarái" aláirásn csekk-üggyel^ amire Tardieu kivörösödve azt felelte, hogy ő véli. így maradtunk kettesben Neptunmal. Az üteg elporzott előttünk az országúton, én a hátamra vettem az olasz származású katona- batyut, a szép sárga bőrből készült uj kötőféket a karomra akasztottam 'és forgalomból kiment mérföldlépő csizmáimban lassan, kényelmesen és betegesen megindultam a fűtött porban. Neptun kiváncsi tekintetet vetett rám, aztán helyeslőén bólintott és lépést tartva kocogott. Barátságosan mendegéltünk féldélelőtt, fél- délután. A kötőféket a nyakába vetettem, elengedtem őkéimét. Az ut közepén ballagott, óvatosan sántikálva, elgondolkozva. Éin ezzel szemben, de mindig mellette az ut szélén sétáltam a gyümölcsfák sovány árnyékában. Gabonakeresztek, szénakazlak tövében nagyokat pihentünk. Mi tagadás, minduntalan szomjasok lettünk. Apró falvak alatt, azok közepében korcsmák hívogattak, udvarukban friss vizet rejtő kút Neptun számára s egy-egy sö- röcske az eltikkadt lóápolónak. Ilyenkor odakötöttem őkéimét az ámbitus fájához és a hűvös ivóban nagyokat beszélgettem derék újsütetű ismerősökkel. Hosszasan mesélgettem a sorját, hogy igy kettesben kell ballagdál- nunk. Félóráig csak tűrte Neptun a pihenőt, állt a bejárat előtt, mint a kezes bárány. Csodálták őt a jó falusiak végig Bar&on, Honion. Sokat ér, gyönyörű egy jólkezelt állat. Táltos- paripa. Félóra után egyszerre csak benyiho- gott utánam a korcsmába: Hé, mehetünk, elég volt. S ha nyomban nem jöttem és nem oldtam el a tornáctól, kapált, nyihogott, fújt ős veszekedett, ágaskodott óvatosan a fájós lába miatt és döngette a lába ügyébe kerülő deszkát. Ilyenkor fel kellett kerekedni és menni tovább, különben talán rám jött volna és kiver az ivóból. Hanem aztán kárpótolt, ki nem hagyott le a dolgot nem lehet ilyen könnyen elin-j tésni. | Erre Chautemps állítólag hátat fordított .és ; otthagyta a vizsgálóbizottságot. Doumerguet is belekeveri!; a Siavisky-ügybe Párig, julius 19. Hogy a kormány is felkészült a Stavisky-üíggyel kapcsolatos mesz- szemenő konzekvenciák levonására, azt Dou- mergue miniszterelnök rádióbeszéde is bizonyltja, amelyben a miniszterelnök célzást tett a Stavisky- ügy bizonyos szereplőire. Érdekes egyébként, hogy most már az ősz miniszterelnököt is bevonták a Stavisky-ügy- be, mert például Primo© báró fia Doumergue védelmét kért© és politikai körökben úgy Ítélik meg, hogy Doumergue bekapcsolását is politikai cévolna egyetlen korcsmát sem. Megesett, hogy elnéztem, egyszerű lakóháznak vettem, vagy nem volt annyi kedvem a sűrű korcsmázásra. Neptun csak ránézett a nedves jókedv helyére, beleszagolt a levegőbe, unszoló pillantást vetett rám és kanyarodott egyenesen a bejárathoz. Már a második napon az az érzésem jött, hogy vándorló szegény lélek, országúti poros bolyongó vagyok ugyan, de társam van és nem kell egyedül viselnem a nehéz sort. A harmadik reggel, amikor belelapátoltam a kenőcsbe és bekentem, bekötöttem a lábát., egy őrizetlen pillanatban tarkón nyalt a meleg, érdes nyelvével. Egy kis akácos erdő tövében megint lepihentünk s ott egy sárga, füttybe madár keringett fölöttünk. A batyut a fejem alá tettem, az eget és a madarat bámultam és elővett a bánat is a magam düledező sorsa miatt. Neptun társam'szíjját egy zsenge akácfához hurkoltam, pihentünk. Napi porciónak tíz kilométert számítottam. A rigó mélyen keringett vagy hármat felettünk és rátelepedett a ló hátára. Ott tollászkodott egyet, megtapasztalta a kényelmes helyet, torkát köszörülte és énekbe fogott. Neptun először hozzám emelte a nagy fejét, ideges, szép teste úgy remegett, mint akit lealázóan ingerelnek. Igyekeztem közömbösen nézni rá. Bizony én egyetlen mozdulattal sem adtam tanácsot neki. Még néhányszor reszketett egyet-egyet. Az járt az eszemben, hogy a tiszti versenyen gátakat ugrott és elsőnek futott a célhoz. Ha pedig hibásan nyer- gelték, kiverte a méregtől a hab és a legjobb lovast se tűrte magán. Most hátratekintett, kiváncsi szemet meresztett és nevetve nyikkantott. A madár ugTott is a hátán. Úgy tipegett, mint a földön és hosszasan énekelt. >— Neptun, — szóltam hozzá s még valamit beszéltem vele. — Nyihha, — felelt és villanó nagy fogakkal mosolygott a dolgon. A. rigó csak akkor szállt ©1 róla, amikor a hő nap egyszerre elborult é« viharfelhőik rolókra akarják fölhasználni. Jellemzőnek tartják egyébként Doumergue rádióbeszédének azt a részletét, amelyben a miniszterelnök bizonyos célzásokat tett a rendkívüli felhatalmazásira, amelyet éppen Franciaország becsületének meg vedel mezese érdekében kényszerült igénybe venni a kormány. Doumergue erre vonatkozóan szoról- szóra a következőket mondta: — Végül a kormányra az a feladat hárult, hogy szigorú megtorlásban részesítsen bizonyos bűnös és vétkes cselekményeket (Siavisky- ügy), amelyek sértették Franciaország becsületérzetét, Ezért kért a kormány felhatalmazást, mert a rendes páriaméntáris módszerek mellett az 1934. évi költségvetés is még mindig elintézetlen lenne. hanták meg az eget. Mindennap megjött a szaladó vihar délután két óratájt, de most ügy csattogott, villámlott és patakzott, mint a- végítélet.. Bokorba, bújva tűrtem. Bőrig ázom, de utána kisüt a nap és megszáradok. A fiatal akác, amely Nepiunt a közelemben tartotta, földig hajolt és recsegve bókolt a viharnak. Barátom ettől megrettent, magasra állt a hátsó lábaira, egyetlen rántással eltépte a kötőféket, annak árva csonkja ott maradt az akác zsenge törzsén. A táltos szőre fénylett, mint a tükörben reszkető sugár, felém nyikkantott és belerohant a viharba. Remény nélkül futottam utána: Neptun, Neptun! Jó kollégám azonban eltűnt az ázott mezők végtelenjében. Leültem a partra, vízben dideregtem, no most mi lesz? Mi lehet egy ilyen ló ára? Sok, rengeteg, töméntelen pénz s még letörleszteni is aligha tudom, mert a részletre fizetés is elviszi, az utolsó ingemet is. Óh magas ég, aki lovat és őrmestert teremtettél a földre! Csak azt tekintgettem, hogy miképpen tetézem be a bajomat örökre, amikor látom, hogy kocog vagy három katona lóháton, felém s az országúton. Hamarosan elszaladtam a mezon, beljebb és bebújtam a tarlón egy búzák ereszt alá. Láttam, hogy tisztek jönnek három lovon. Kilestem a szűrős fedezékből, a tisztek mögött nyergeleflen magányos ló kocog. Közel érnek: Neptun. Csúszni kezdek hason a sárban, valahogy el kell kapnom a tisztek mögül őkéimét. Hanem ész nélkül menekültem vissza a kereszt alá. , Neptun megállt az utón, irányomba nézett, kémlelt. Nyitott szájjal a levegőbe harapott, harsányan nyerített: Halló, cimbora! Aztán usgye, hatalmas ugrásokkal át a tarlón, egyenesen az engemrejtő élethez. Mielőtt kimászhattam volna a zsúpok alól, két első lábával kutatva ugrott rá és keresve dobta, TÚgta, verte szét rólam a fedezéket. Erélyesen, ügyesen és villámgyorsan csinálta, a fejemnél kapált irgalmatlan pataival, szeretető szinte megölt. A lábamat megrágta s a vállárnál is megütötte, de megpillantott, reszketett, nyihogott, hozzám hajolt és szinte ujjongott, úgy beszélt. Végigreszelte izzadt, vizes, ijedt képemet azzal a szájbeli (meleg reszelőjével, A tisztek már kiáltoztak’ s egyikük meg is indult felém. Neptun unszolva lökdösött félméteres buksi fejével. Bugyrommal, vazeline« bödönömmel, lólábápoló szerszámaimmal a Befejezés előtt a magyar-jugoszláv határsérelmi tárgyalások Béig rád, julius 19. ismeretes, hogy Jugoszlávia és Magyarország kiküldöttei között hetek óta tárgyalások folynak a határsérelmek ügyében. Ezek a tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy remény van rá, hogy hamarosan he is fejeződnek. Hir szerint a magyar küldöttség egyik tagja visszautazott Budapestre, hogy a magyar kormány hozzájárulását kérje a* egyezményhez, amely a határ menti kérdéseket véglegesen rendezi. Az egyezmény pontos előírásokat tartalmaz a közvetlen határforgalomról, a határőrök viselkedéséről és a határt átlépők igazoltatásáról, Az egyezmény kimondja, hogy a határőrök csak háromszori felszólítás után használhatják fegyvereiket. Pontos rendelkezést tartalmaz az egyezmény a határmenti kettős birtokosokról is. Az egyezmény előírja, hogy a kettős birtokosok a termést az egyik országból a másikba csak a be-, illetve kiviteli vámmal vihetik át. Elkészüli az uj világcsoda: a liverpooli alagút London, julius 19. Az angol király ée királyul© ünnepélyes kernelek között nyitotta •meg a Mersey folyó alatt most elkészült alagutat, mely Liverpoolt Wrrral félszigettel köti össze. Az angol királyi pár a megnyitás után elsőnek haladt át az alaguton. A Mersey-alagut, mely a világ legnagyobb, folyó alatt vezető alagút ja, a modern technika egyik legfényesebb teljesitmónye. Az alagút 314 km hosszú. Építése 9 évig tartott s a költségek nyolc millió font sterlinget emésztettek fel. Az alagút építésén kilenc éven keresztül állandóan ezer munkás dolgozott. Ha* óriási szellőz tetőgép szolgáltatja a levegőt. Az alagút boltozata sötét üvegből készült a igy nagyszerű világítási hatásokban gyönyörködhetnek azok, akik keresztül haliadnak rajta. Az alagút különben kizárólag gépkocsiközlekedés számára épült és négy kacsintja van. hátán termettem. Majdhogy mondta is, öleld jól a nyakamat. A lába fájásának nyoma is eltűnt. Mint a mesék hirtadó táltosa, repülve vitt befelé’ a mezőkön, erdők irányába, mentve a tisztek elől, földszinén járó sasmadár. Bödönöm, skatulyáim, szétrázott úti podgyászom apró darabjai egymásután ma« radtak el mögöttem. Ezt az éjszakát egy erdőben töltöttük. Kimerülve aludtam, Neptun fújó orrlikai az arcomba szagoltak, a füve harapdálta és vigyázott rám. Reggel, a pirkadó hajnalban bizalmas kettesben sokáig henyéltünk indulás előtt. A napon is elaludtam s mikor felébredtem, azt hittem, hogy egy mesekönyv színes képét látom. Egy gyönyörű paripa állt a tisztáson, pár lépésre tőlem. A sörényét rázta, óvatosan állt, alig mozdult és a hátára telepedett madár csattogását hallgatta. Még napokig éltünk igy együtt. Ormótlan csizmám sebet tört a lábamra, de Neptun készségesen vitt a hátán. így mendegéltünk utakon, falvakon át, csűrök, árnyas fák, szom- jatoltó pihenések köiött. Vigyázva bántunk az úttal s mégis veszedelmesen fogyott. Mint a jó gazda, takarékoskodtam vele, de a kilencedik napon mégis feltűntek Nyitra tornyai. III. — Világ' csúfjai, öiég bábák, _ ordította éppen a kaszárnya udvarán az őrmester a civilruhás társaságnak, — három hétig lopták a napot, mehetnek tintát nyalni haza! Magamra kapkodtam a polgári ruhámat. Körülnéztem az udvaron s a kapu felé szaladtam. A kapuban egyszerre nehéz lett a lélegzetem s mint aki hálátlanul, tiszteletlenül, köszönés nélkül akar valahonnan megszökni, nem tudtam ellépni. Cukrot, csokoládét és fügét vettem a kantinban és megkerestem vele Neptunt. Egy nagy istálló sötét végében örvendezett felém, amikor meglátott. Átöleltem és a fülébe súgtam;-r- Neptun ... Cimbora... Egyetlen lélek.,. Madarak rokona... Nagy fejét tréfásan lökdöste a mellembe#, jóízűen ropogtatta a csemegét, de amikor kibotorkáltam az istállóból, könnyes volt a szeme néki is. í'l lUli mraw A MADARAK ROKONA Irta: Darkó István
