Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-15 / 159. (3490.) szám
8 ífllo, fulm’S 15, vasárnap. ggpüJJB .VBfmfügJ^^ywagim Két szlovenszkói könyv: Bene község és Léva város monográfiája Néhány hónappal ezelőtt ezekem a hasáibo- kon ártunk egy iigybaizgó s tehetséges tanitó- embrsr vállalkozásáról: az illető egy duna- menti község monográfiáját olyan jól és alaposan készítette el, hogy bármely szaktudósnak is dicséretére vált volna. Akkoráiban azt a szerény óhajtásunkat fejeztük ki: vajha akadnának Szlovenszkón többen is, akik lakóhelyük történelmi, társadalmi, gazdasági rajzát, néprajzát földolgoznák s az újabban igen hiányos szlovenszkói moriögr '.fiák sorát megindítanák. Kevés a magunk h ?'ysetével, sorsával foglalkozó tudományé/ önyv. Újabban, mintegy a félébredés és az ' magúnkra-esz- mélés jegyeként, jelentkező i kezdenek ezek a könyvek, Érsekújvár, Léva, a Csallóköz, Mátyásföld történelmi feldolgozás alá kerülnek s a nyomtatott könyvek mellett egészen bizonyos, hogy vannak az asztaliökokban is kitűnő történelmi tanulmányok, monográfiák, amelyeknek megjelenését csupán a pénz hiánya akadályozza meg, — reméljük, hogy csak ideig-óráig. A történelmi monográfiák mellett azonban égetően kiváncsiak vagyunk arra, mi történik, mi van jelenleg Szlovenszkón, milyen az egyes vidékek társadalmi, kulturális, gazdasági alakulása, kik a magyarság vezetői Szlovén s zk ó -szert e, hogyan él a magyarság faluban és városon. Szükségesek ezek a munkák, hogy később egy nagy, átfogó szlovenszkói helyzetképet alkothassunk magunknak. Több ilyen részletkép Jelent meg újabban Szlovenszkón s hogy megjelenhettek, ebben része van annak a rendeletnek is. amely előírja, hogy „községi krónika" vezettessék hozzáértő kéz által. A községi krónika megszületését a szlovenszkói magyar kisebbség szempontjából is üdvözölhetjük, hiszen ezen a réven a délsalovenSzkói magyarság múltjának sok ismeretlen fejezetét is felderíthetjük s jelenéből is sok érdekes körülményre lehetünk figyelmesek. Ezúttal tehát nem szólunk a pár exoellenee történelmi munkákról, amelyek közül néhány nagyon alaposat, tartalmasat jegyezhet fel a kritikus, nem szólunk olyan kitűnő statisztikai müvekről, mint dr. Sziklay Ferenc összehasonlító statisztikai kimutatásáról, ez a könyv Szlovenszkó ama községeit tárgyalja, amelyben magyar többség, vagy 200 főnyi magyar kisebbség van s amely kimutatás pontos képet ad iskolaügyünkről; és hozzáértőnek kell méltatni Révay István szintén alapos és jó könyvét is a csehszlovákiai magyar kisebbségi sportról és ennek szervezetéről, — ezek a müvek olyan szükségesek s olyan ■ alapvetők, hogy hosszasabban s e> sorok Írójánál hozzáértőbb statisztikusnak kell velük foglalkozni, — most csak két uj „jelen-krónikás könyv" megemlítését céloztuk, az egyik Léváról szól, a másik egy ruszinszkói magyar községről, Benőről. Különös, hoigy egyszerre a magyar kisebbség, földrajzilag két igen távoleső községéből hozza a posta a könyveket. De ez azt jelenti, hogy a magunk megismerésének kívánalma nem elszigetelt jelenség, hanem egész kisebb ségi életünkben általános. A .Lévai Lexikon" szerkesztője dr. Strasz- szer Elemér. A mai Lévát adja, meglehetősen bő történelmi ismertetéssel. Mint bevezetőjében mondja: * „A főcél az volt, hogy a váTos történelmét, intézményeit minden érdeklődő számára ismertté tegyük. Igyekeztünk felsorolni e összefoglalni minden lényegesebb eseményt, ami a múltban s a jelenben történt, néha sok adatot az emberi feledés, de még hatván yozottabban többet az emberi közöny miatt elveszítettünk." A könyv alapos, bő, áttekinthető. A történelmi rész után Léva város szervezetét, hivatalait mutatja be, közli a városi tisztviselők, pártok, alkalmazottak névsorát, a város vagyoni állapotát, az ubcák neveit. Majd áttér az állami hivatalokra, az iskolákra, a bankokra, kulturális életre, az egyesületek múltjának, jelenének ismertetésére, hírlapjaira, a város jellegzetességeire — a százhúsz oldalas könyv mindent összefoglal, amit a mai Léváról tudni kell. még a kirándul óhelyeknek, utaknak is szán több fejezetet a szerkesztő, sőt nem feledkezik meg, hogy külön címszó alatt a hagyományos „líibafer kánról" is megemlékewé*- Lévftfc sert «h*ű3u MtttiOd a totaywt s máris otthon 'érzed magad. Jól, áttekinthetően és, — ami fontos, — tárgyilagosan van megcsinálva a könyv. Szerkesztője nagy buzgalommal s szeretettel készítette. Nem kisebb szeretettel készült a ruszinszkói Bene község jelenének és múltjának leírása sem. Mumus Gyula, a község iskolaigazgatója állította össze a hetvenoldalas könyvet, amely kész szociográfiai tanulmány, mintája annak, hogyan kell megírni, szerkeszteni a községi krónikát, nemcsak a helyi lakosság épüléséire, hanem minden szlovenszkói érdeklődő gyönyörködtetésére. A könyv, — annak ellenére, hogy szociográfiai tanulmánynak készült s számos statisztikai táblázat is van benne, — egyáltalán mem unalmas. A szerzője ezt írja: „Egy magyar falu századok óta tartó és bizonnyal miég századokat megérő hosszú életéből egy pillanatot akarunk lerögzíteni... Arra törekszünk, hoigy a valóságos képet rajzolhassuk meg, amely a küzdő s nem a diadalmaskodó falut mutatja meg. Biztos határkövet akarunk a múlt ímesgyéjiére letenni s erre a határkőre ráírni: ilyennek találtunk egy magyar falut 1931- ben.“ A leírás a falu fekvését, földrajzi elhelyezkedését mondja el az első fejezetben. Vizei, hegyei, irtai, éghajlati viszonyai: ezek kerültek az élre s ezetkután egyre beljebb jutunk a kassa-kőrösmezei országút mentén fekvő, kilencszáz lelket számláló faluba, ^amelyben a reformátusok, római katolikusok, görög katolikusok, zsidók élnek békében egymással- Népessége folyton keveredik ugyan, mert nagyon a „népek őrssé sutján" épült, végül mégis egységes képei rrn'-U. mintha volna speciális „benei nép lélek ‘ :- Érdekes, amit a falu lelki ?!'*náról mond, — minden .monográfiában ez - legérdekesebb (fejezetek egyike, — különösen, amikor az élesen elkülönödött munkásrétegről és a kisgazda-rétegről beszél. Egy dolog van, amelyben ez a két réteg találkozik, a munka és a kenyórgond. Milyen emberi felvillanás az ilyen mondat: „Szeretik a pletykát és sok háborúsághoz (olykor-olykor tragédiához) vezet a sebesen pergő, mérgezett asszonyi nyelv." De ez a mondat nem jelenti azt, hogy a könyv élesen kritizál. Sőt, ellenkezőleg: a könyv hangján, tartalmán mély embertársi szeretet vonul végig a fajtestvérek iránt. A könyv a nép gondolkodására jellemző kedves példákat mond. Majd statisztikai adatokkal ismerteti a földbirtok helyzetét, bőven, szakszeBoMűqós SeíMtiH Ida: Daclci Iséván A csepp vonat úgy liheg felfelé a szép Szita irányába, ahogy régen, amikor utoljára j. érm Selmecbányán. A kis vonat apró fülki i a régiek. Csak az akadémikusok hiányoznak belőlük, akik elkomoIvódva hallgatták odafelé a miniatűr mozdony sürgölődő fohászát: Isten segíts, Isten segíts. A gruben mögött sokszor így dobogott a szív is, rágondol- ván a magasodó főiskola impozáns épületeire. Visszafelé már viga,n süs forgott a játék vonat, szaladt a sebes kanyarulatoknak lefelé, ahogy a kerekei bírták: Akár segitsz, akár nem, akár segitsz, akár nem. Apró teriraszán énekelve dőltek halomba a merész neki szakadás ba.n ők is, a jó fink. A kalauz most is kívülről kapaszkodik a mozgó gyufaskatulyák lépcsőin egyikről át a másikra, de a perron üres, hiányoznak az akadémikusok. A látogató, aki régen, még az igazi ,,baHagás“-ra jött egyszer igy ide, egyre nyugtalanabbá válik, ahogy nehéz erőszakossággal kínlódik vele a vonatka Sielmec felé. — Ha olyan közelben járogatsz Selimechez. menj el egyszer abba a könnyekkel emlékeztető városba, — bízta meg a látogatót a mesz- szi Dunántúlon egy bányamérnök ismerőse, —- menj el nevemben is, gondolj ott rám is, járd be a kedves helyeket s aztán mondd el, hogy mit láttál. Az alkalom kínálkozó a meghatott hangú megbízás teljesítésére. Bányásznap lesz Sel- mecen. A kisvonat egy utolsó erőfeszítéssel leszalad az apró állomás karjába, miután végső erejét a Kálvária-heggyel való fogócskában kiadta. A főucca lépcsős tenraszain, a korzón természetesen helyükön állanak a vaskorlátok. De nem akadémikusok támaszkodnak neki, hanem az esti bányászfelvonulás nézői. Beszámolok róla, öreg barátom, hogy a lejtős ueca házai úgy állnak itt, mint régen. A mába növekedő irányiban falak, kövek nem épültek. Ellenkezőleg, az emeletes Bristolba nem lehetett bcszállnunk, mert a szálló megszűnt, a kávéház helyén Buta cipöüzlete van. Tehát hem bHEárdflísnak ott ftema az aitaidfrnjlniarifr sem mások. Odébb a régi cukrászda, az megvan. Utasításodhoz híven bementem, csokoládét ittam, a régi nagy adagot hatalmas szelet kuglóffal, három koronáért. Most uj márvány- asztalok vannak a helyiségben és nem láttam, hogy snapszot és likőröket is lehetne ott kapni. Cigarettát, képeslapot, bélyeget, trafikot igen. A kerek márványasztal, a neveitekkel agyonfaragott, az ott van a középen. Mivel kérted, nyugtázom, hogy ott találtam Lenke nevét is. Lenke neve úgy az asztal közepén van, elég ügyes és mély betűkkel, a kellő szorgalommal bevésve. Szeretettel hemzsegnek körülötte, elborítva a márványlapot: Elvira, nagyon mély, érzelmes, szép E-betüvel, aztán Irénke, Licike, Sárika, Tériké^ Blanka, Agata. Giziké szívben. Csiráké nagyon bevésve, vívódó, táncoló, csupa nagy betűvel. Ahogy remek emlékezetedből felsoroltad, igenis megtaláltam Izi-t, Ottót, Tutyót, Bátyit i®. Megvan, persze, a középen a legszebb, legmélyebb bevésés is: Zsiga bácsi. De milyen Zs-betüje van, csakugyan! Volt ideje hozzá az öreg bajtársnak. Rejtélyesen itt van továbbá a Tengerszeme és Armentanoe is. A fiuk is természetesen: Tonko, Klotus, Prághy, Torzó is mélyen, Bábé mellett, Bődi is? Tittoni is, Patykó is. Ott van a közelében Mimóka. Elég ugye bizonyságul, hogy utánanéztem? Személyesen győződtem meg, hogy helyén áll az óvár és a Leányvár, sőt az Újvár is. A Leányvárban nagyon beütöttem a fejemet az alacsony szemöldökfáiba, nem kellett volna annyira sietnem lefelé. Azonban az érzékenységnek az a bizonyos hangulata már engem is sürgetett akkor. Innen az akadémiába mentem. A bányászok helyén alsófoku bányász- iskola, az erdészek épületében felsőbb erdész- iskola van. Gimnazista külsejű fiuk járkálnak a környékén. A bányászmnzeumiban megnéztem a zuzómodellt, ahogy utasítottál. Büszke lehetsz rá, szép munka* Láttam a fényképekéit, Farbaky István professzor űrét is 1867- ből- A többi elkallódhatott, mert csak Ko*s „von Cosinus" volt ott 1863-ból, Emil Kara- fiátfh Jfa Maqoagoni", lidoag Dapsy rüem. Bőven szól a szociális helyseiről, a cs88 ládok népességéről,' anyagi viszonyairól, $ kulturális életiről, örvendve olvassuk, hogy á Ibeuei iskolai viszonyok minden tekinitetbea elsőranguak- A magyar tannyelvű iskolába! 144, a csehszlovák iskoláiba 26 tanuló járt. A; faluiba 224féle újság jár, 116 példányban, (ma- gyon szép szám 900 lélekhez!) és 13 rádiójuk van. Egészségügy: kiveszőben a kuruzslás, a1 tbc., a gyermek nem teher többé, s mivel a benei legények, — eltérően a szokástól, —a idegenből szeretnek hozni asszonyt, a vériris- sülés megvan. Az egyke ismeretlen. Egy fej jezet a falu szürettől-szüretig tartó egy -esztendejét tárgyalja élvezetesen. Dr. Szerény! Ferdinánd érdekes fejezetet irt a könyvhöz!; Bene világhelyzete címmel. A kis Bene község a nagy világ népmozgaknában, tengerében. Majdnem 27 százalékkal növekedett a magyarság száma tíz év alatt ebben a kis községben ! Nem kritikát akarunk írni, csupán ismertetést. Örömünket kell kifejeznünk, hogy megindultak a monográfiák s ha minden monográfia ilyen alapos, hő lesz, akkor méltán tekintehtünk egy nagy, általános, magyar kisebbségi monográfia megszületése elé. A benei könyv zárószavával fejezhetjük be: „Beme község vázlatos képe tehát itt van. Vájjon milyen lehet a többi százé, ezeré? Jobbak-e, rosszabbak-e?" Föl, tehát, falu vezetői, szellemi emberei, mutassátok meg, hogy a ti községeitekben is van magyar élet! Szombathy Viktor Viktor s miéig néhány. A táncrend ott volt, szünet előtt csárdást, bostoni, I. négyest, csár-. dúst, wan-steppet, bostoni és ismét csárdást táncoltatok. Nem is kérdeztem meg, hogy mikor? Csak azt láttam itt, hogy nagyon régen. Este szép volt a bányászok felvonulása. A korláthoz támaszkodva néztük, a cukrászda átellenébon. Elől vagy száz főnyi apró „náckó" jött, egyforma sárga bányászruhában, hegyi manók zöld süvegében, fekete há- tulsó bányászkötényben. Hosszú kendersza- kálluk volt a gyerekeknek, a kezükben bányamécs, óriási fakanalak, villák, szerszámok. Elől verték a klopacskát, ahogy az ösz- szes csoportok is zengették a kopogó fát. Szólt a nagy klopacska is a város fölött. Festői bányászruhában hosszú sorban hozták a fáklyákat, mécseseket a náckók, a hodrusiak is. Szalamanderban jöttek föl az necán, vagy ahogy most mondják, cikk-cakkban. Szólt a bányász-zene, a Leányvár felől durrogott az ágyú. A történelem folyamán változó bá- nyászviseletekben jöttek hosszú csoportok. Magyar huszárviseletben ágyút is hoztak a régi bányakapitányság hajdúi. Végül ötletes farsangi menetben jelmezes bányászok, bohócok, jellegzetes alakok, életük minden változatából másolt karrikaturák jókedvű csapatai t következtek. — Bugye aj ballagás, — mondta mellettem valaki. Cigány után összekapaszkodott fiatalemberek éneklő csapata jött és szlovákul énekelték a ,3allag már a véndiák" dallamait. Valaki beleénekelt, — tovább! — és ez volt az egyetlen magyar szó az ünnepen. A Szentháromság-téren a történelmi bánya- hajdúk kifogták a lovat az ágyúból és hatalmasakat durrogtattak az éjszakába. A zene azt játszotta, azt a szép bányász- dalt, amelyet mi így ismertünk: „Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete .. .** Fedetlen fővel hallgatta most is mindenki. Az óvár alól sokáig néztem a nyüzsgő soka- dalniat. A hegynek vivő uccákon családostól mentek égő mécsessel a kezűkben haza a náckók. „Ma kicserélték a várost", mondta szlovákul egyikük és hátranézett a Fő-uccén sétálók tömegére. Ezt jelenthetem neked is, öreg barátom. Egy apró szálló ablakában, a meleg nyári éjszakán reggelig hallgattam a város csendesülő hangjait. Több helyt is szólt a zene. A zenélő hangú toronyórák szabályosan szóltak az idő múlásáról. Néha beleolvastam Tas- sonyi Ernő könyvébe, amely „Aki a párját keresi" címet viseli és a selmeci akadémikusokról regél. Az illusztrációkat is nézegettem, különösen a régi ballagásról szólókat. Elszunnyadtam az ablakban. Szép napos reggel csattogott az uccán, három órát zengtek a harangok, amikor felriadtam. Azt hittem, hogy mindezt csak álmodom. Olyan nehéz, de egészen elnehezült lélekkel ballagtam ki az állomásra, amilyennel, miként tudom, azok afc igazi, régi nagy ballagások történtek. Nem is csoda hát, ahogy itt gyakori, a kis állomást még el sem értem, már elkomorult « röggel veröfónye és sötét ébgöl zúdult a zápor a.: elhagyóit Selmecm.
