Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-15 / 159. (3490.) szám
7^ tátják a IcöiiőU.. A harmadik tragédia Irta: Zilahy Lajos Harmadik? Kd tudja hányadik, mióta a világ világ. Dea mi számunkra, akik a liberalizmus korából vonultunk a világháborúba, a mi közvetlen történelmi szemléletünk számára mégis a harmadik. Első ivóit a nagy francia forradalom. Szinte szemtanúi voltunk, olyan közel zajlott le hozzánk. Minden emberi részletét ismerjük, még azt is tudjuk, hogy a menekülő, inasruhába öltözött király milyen bort kért azon a végzetes vacsorán Varennesben, amikor postakocsiját a hídon lefogták. A másodiknak, az orosz forradalomnak már valóságos szemtanúi voltunk. Ez a harmadik, a mostani német forradalom pedig olyan közel van hozzánk, hogy lángjaiban szinte a hajunk is megpörkölődik. Három nagy Tragédia, amelyek abban is hasonlítanak egymáshoz, hogy zárt medencékben, három nagy nemzet testi körvonalai mögött, faji tulajdonságaik belső szervezeteiben zajlanak le. Külön-külön francia, orosz és német aktorok a színen, látszólag' a történelem félelmetes kothurnusában, valójában azonban mezítláb, sáros anyagi ügyekkel, nemi kicsapongásokkal, gyilkos ösztönökkel, a jelenetek olyan hátborzongató realizmusával, aminőket csak az élet tud Írni. És mindenütt vér, vér, minden hősiesség nélkül, közönséges szennyes öldöklések, villámgyors őrjöngő majomhara- pások, olyan mindegy, hogy Charlőtte Corday élesrefent konyhakése harapja meg a bőrbajban fetrengő Marat testét, olyan mindegy, hogy benzinnel öntik le a cár holttestét és meggyujtják, olyan mindegy, hogy revolvergolyó járja át a Söhleichemó szivét, — piszkos és undorító majomharapás ez valamennyi, — ó, bocsánat, maradjunk a stílus magasságán, tehát Carlyle szerint a forradalmak „vasalt botjai“, az örök batons ferrés, de mindegy, mind azt bizonyítja, hogy ma is még milyen alacsony fokon áll a fehér fajták legfehérebbje. Ám emberi hitünk végső megsemmisülését jelentené, ha e visszataszító „rendőri“ jegyzőkönyvek mögött nem ismernénk fél a nagy tragédiák eszmeiségét. Szörnyű fizika! valóság, amint a szép és gőgös francia királyné fejét elválasztja a törzstől a lezuhanó nagy vaebárd, de mindezt megelőzte az encMopedistáik és fi- ziiokraták tiszta és megrendítő lelkigyakorlata. Péterváron a bolsevizimus szánkókra dobálva viteti el a kivégzettek kőkeményre fagyott holttesteit-, de e szánkók körüli láthatatlanul, kétségbeesve futkos egy uj messianizmus. A mostani német vérontások mögött ott áÖOi a fehér ember uj nagy magáraeszmélése, jégarcával hidegen nézve le olyan apró semmiségre, mint a Rohm vagy a Heines megöletése. Mert igen. ez az árja-gondolat félelmetesen nagy és drámai lelki megmozdulás. Megbukott? Győzni fog? Ez most nem kérdés. De tehetetlen fel nem ismerni benne egy uj, nagy tragédia szellemjárását: egy magasabb erkölcs erőfeszítését. hogy a sötét kis élet fölé kerekedjék. Szép és nagy gondolat. Ha árja volnék, ha porosz volnék, magával tudna ragadni. De igy, miután a magyarság ez uj mítosz köréből kd van zárva és látszólagos engedményeknek nem hiszek, még az is nagy erőfeszítésembe kerüli, hogy tárgyilagos maradjak vele szemben és úgy nézzem, mint egy hatalmas nemzet teld tüneményét. Nehéz, rettentő nehéz tárgyilagosnak maradni az uj Németországgal szem-ben. Különöse® nehéz a mai magyarságnak. Viszont e hűvös tárgyilagosság nélkül sorsunkat vetjük e lángokba. Ezzel szemben a mai magyar közéletet mi jellemzi? Vannak szenvedélyes németbarátok és szenvedélyes németgyüilölők. A szenvedélyes németbarátokkal szemben sokszor az az érzésem, hogy a magyarrá vált, de mégis bennük lappangó német vér öntudatlanul ragadja őket magával. Ez érthető. A tiszta magyarvérü németbarátok pedig ma- gunkrahagyottságunkban politika életösztönükkel fordulnak a németség felé. Ez még érthetőbb- Más kérdés: ki tudja most eldönteni, hogy helyes-e ez az életösztön vagy helytelen? De a szenvedélyes németbarátoknak van egy harmadik csoportja is, azok a tompaeszitek, akik csak a politikai divat után mennek. Ezekkel szemben az a gyanúm; egyik sem vette közülük a fáradságot magának, hogy lámpással a kezébei*»behatoljon a Drittes Reioh uj birodalmába és ennek az uj faji vallásnak pagonyjaiban, ahol az árja-porosz lélek legáhitatosabb istentiszteletei folynak, megkérdezzék a saját magyar életösztönüktől, mi lenne száz év múlva a finn-ugor magyarsággal, mi lenne, ha ezek győznének, ha ezek kegyetlenül, (mert a győzők mindig kegyetlenek) ha kegyetlenül gőgösen, fehér árja istenek gyanánt győznének? Mi lenne a mi ázsiai pofacsoniu magyar legényeinkkel? De ezt meg ne merd kérdezni a szenvedélyes németbarátoktól, mert megvillan a szemükben valami, hogy bazafiatlan, legjobb esetben zsidóbérenc vagy. A másik csoport, a szenvedélyes németöriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillár ok! Modern képkeretezés, üvegezés KiiiilililllliUlllllllllilllilllllllllllilillllllllllllllllllllllllliilíllllllllllllHlllilllillllUlllllilllinillllllH Telefon 2423 Alapítva 1833 — ......------------ .......... gyűlölők, a másik végletbe esnek. Leplezetlen kárörömmel táncolják körül a német tragédiát, szinte gunydalt énekelve. Elfelejtik, hogy jöhet egy uj, egy megtisztult, gyötrő faji álmaitól megszabadult, a népek nagy közösségében megjelent Németország. GÖRBE TÜKÖR A bárónő riadtan nézett körül, nyugtalan lényének azzal a lírai sugárzásával, amelynek legjelentősebb fényelemét két szürkéskék szeme szolgáltatta. Fehérselyem háziruháját muszlinfátylaík díszít ették kétféléi, mint vékony szárnyak egy gólyamadáron. Egyébként is, nyúlánk alakja boszorkaszerüségét, a költői képzelet úgy látta, hogy mingyárt fel fog repülni egy ház kéményére. — Csakhogy itt vagytok szeretteim! — mondta ahhoz a néhány igen disztingvált vendégéhez fordulva, akik egy kis ébenfaasztal körül csoportosultak, teacsészék és egyéb díszedények előtt, virágvázákkal tarkítva. — Itt vagyunk, — felelte egy fiatal ember merőben feleslegesen, de olyan mélyen kék szemekkel, mint agy tó egy tündérmesében. Leborotvált arca. egy billiárdgolyó simaságát mutatta, az arcszin gyöngyház tónusaival s az ajkának dúsan piros színével. S úgy ki volt vasalva ruhástul, egy zsákszerűén bő nadrágban, mint egy végítéletre. — Mindig boldogan vagyunk itt, — mondta Hochspitz bankár, akinek még volt öt pengője. Ezen tartott autót, cselédséget s egy do- bermant, De sunyi nyugalma minden válságok fölött, a fenszinen tartotta. Mint egy szalmaszál lebegett, súly nélkül, a hullámokon. Jó magam is szerettem volna mondani valamit. De mint általában életem fontosabb perceiben, jelentéktelenségem nagy mélységeit éreztem. HocJhspitz bankár mellett, a többiek mellett, de különösképpen a mértanilag kivasalt kékszemü fiatal ember mellett, egy barlanglaké primitívségével és civilizálatlanságával állottam itt s nem volt erőm, hogy a magyar irodalom terén szerzett érdéin -irnre emlékezzem s ezzel valami magatartásom legyen. Akaratomon kívül, vagy talán éppen megfordítva, igen öntudatosan egy árnyék szerénységével lapultam a falhoz s vártaim, mint jó szerencsét, hogy rámdőljön a ház. — Bárónő, — refoegtem drámaírói ösztönömmel, — az ember nem tudja mire virrad holnap. — Nem! — felelte a bárónő, a fátylai vibrálásával, — idő és kor ngy sodornak bennünket, hogy boldogok lelhetünk, ha még igy együtt vagyunk. Ha még igy együtt látják egymást. — Komor felhők szállnak! — mondta Hochspitz s kivett egy szivart egy dobozból, melyet a bárónő rendesen a hálószekirényén tartott, de most kihozott vendégei tiszteletére. — Drámai események játszódnak le a világ színpadán, — folytatta Hochspitz miközben rágyújtott, — s az ember annál kevésbé tudja mihez tartsa magát, hogy a berlini kivégzettek listája késik, ami, valljuk be, súlyos mulasztás. — A kor jele, — szólott egy finom nő, aki idáig csak az ajkát biggyesztette minden irányba, — a kor jele, hogy ilyet egyáltalán lehet mondani: a kivégzettek listája! Késik, igaz, késik. Ez valami olyasféle érzést ébreszt az emberben, mint mikor a Derby napján, a lóversenyen, sokáig teszik ki a táblára a zsokék nevét s a számokat. Különösen engem sújt ez és agasziroz (igy mondta: agasziroz), akinek a rohamosztagosok között volt egy nagyon kedves régi barátom. Még tavaly Hoimbourgiban együtt táncoltunk. Lehet, hogy ebben az órában már nincs az élők között, — fejezte be s csattintva zárta be azt a kis fémdobozt, amelyből, ajkbiggyesztve, illanó és szagos porokat kent az arcára, egy országút viharzásával. — Itt a tea! — szólott a bárónő és öntött a csészékbe. Én is eljöttem a fal mellől egy csészéhez. — Nézze csak kedves, — szólott a bárónő felém fordulva — én azt hittem, hogy ön közismert politikai s történelmi érzékével és tájékozottságával, meg fogja nekünk magyarázni a helyzetet. Hogy mi történt, tulajdonképpen. Mert az ember idáig csak azt a fülledt levegőt érzi, amelyben az események, úgyszólván ködifótyolok mögött játszódnak le, jobban mondva véres leplek mögött. Amit mi olvasunk s amit megértünk, az csak egy harci torna, egy közös marcangolás a vérben s a rejtélyben. A francia forradalom se ment a szomszédba egy kis vérért s egy kis kivégzésért. De ez a francia forradalom minden titkot beleértve, még Lamballe hercegnő szórnom esetét is beleértve, egy nyitott könyv azzal a szibillai szöveggel szemben, amit a német forradalomról olvashatunk az újságokban. Mi ‘történt itt, mi történik itt voltaképpen, azt ön van hivatva megmagyarázd nekünk, aki a Mária Antónia cimü szép darabot irta. Mert az embernek már nincs egy nyugodt perce, hogy gondtalanul aludhasson az ágyában. — Én semmit sem tudok megmagyarázni, — mondtam bölcsen, — mert noha én írtam azt a szép darabot, amit említeni tetszett, épugy nem ismerem a történelmi lényegét, mint ahogy azt a bárónő nem ismeri. Ezt mondtam ilyen józanul és hidegvérrel. — Talán én? — szólott Hochspitz s arra a kékszemü fiatal emberre nézett, aki skarlát ajkai közé e percben, szintén egy szivart helyezett. — Nem, magára nem vagyok kiváncsi, — intette le a bárónő. — Tehát, — hébegtem, — csak annyit, hogy amennyiben a francia forradalmat tetszett említeni: ez a francia forradalom a maga sötét fényeivel talán bevilágítja a német- országi eseményeket, mert a forradalmak, tudvalevőleg mind egy sémára mennek, egyazon módszerek szerint. Ebben a módszerben csak a szereplők vérmérséklete teszi a különbségeket. Például itt van mingyárt a bar- rikád kérdése. A harcoknak ezt a módját például, imádják a franciák. Ami forrongást kezdenek, azt rögtön barrikádokkal kezdik. Ezzel szemben a németek nem kultiválják ezt az építkezést. De ami például a francia forradalomban a sok mindenféle szervezet, klub és tömörülés volt, a sok mindenféle szekció és kom i tó, azt itt szóról szóra megtalálja a rohamoszlopok és osztagok és véd- őrsógek rendszerében s abban a végső élethalál harcban, amelyben a convent, a jakobinusok, a girondisták s a S^lut public egymást zúzta össze s tépte darabokra. A részletek tekintetéiben, mondhatnám a romantikus részletek tekintetében, feltűnő a hasonlatosság a Hitler—Rohm s a Rolbespierre s Ca- mille Desmaoulins-eset között. Mind a két esetben az erősebb férfin, a maga legjobb barátját végeztette ki. — No lássa, már mond valamit, — szólott a bárónő. — Csak éppen szólni kell magának. — A szomorú az, — folytattam, — hogy egy egész nagy kultúrát, úgy látszik, el lehet temetni egyik napról a másikra. Hol van már itt Goethe és Beethoven, ebben a mai német világban? Csak ott, ahol Gorneille és Rác iné voltak a francia forradalomban. A Horst— Wessel dal pedig azonos a carmagnoleval. Mécs László vád- és védőbeszéde a szombathelyi bíróságon U mg vár, julius hó. Utazási emlékeim között turkálva érdekes feljegyzésre bukkantam Írásaim között. Mécs Lászlóról van benne szó, és pedig olyan eredeti vonatkozásba hozva a szombathelyi bírósággal, amilyenbe magyar költő még nem igen került. Azt hiszem széles körben ismert Mécs Lászlónak (aki jelenleg Páris uccáit rója, már napok óta) az a verse, melvnek „Vád- és védőbeszéd" a címe s melynek telkekbe markoló refrénje mindig ugyanaz: „E fiukért valaki felelős “. A mai kor ifjúsági problémáinak költeménye ez a vers, mely megrázóan tragikus tartalmánál fogva óriási hatást- ért el mindenütt, ahol csak Mécs elszavalta. Úgy látszik a versnek ez a tragikuma hatotta meg dr. Gessner Imre szombathelyi ügyvédet is, mert történt a múlt hónapokban, hogy az ügyvédnek egy megtévedt ifjút kellett védenie a bíróság előtt. Az ügyvéd úgy gondolkozott, hogy úgysem tudna meggyőzőbb védőbeszédet tartani védence mellett, mint a Mécs László előbb említett híres verse, nekifeküdt hát és szóról-szóra betanulta a hosszú és nehéz fajsúlyú költeményt. Gyakorlott védő létére is kissé izgatottan ment el a főtárgyai ásra s mikor a védőbeszédre került a sor, az ügyvéd felállott, megköszörülte a torkát és '‘v!H ott a bíróság színe előtt, védence feje fölött elszavalta Mécs László e költeményét. Az ügyvéd eme ötlete óriási feltűnést keltett. A bíróság meghatva hallgatta a korszerű igazságokat s még a bűnös fiú is bünbánólag könnyezett. Ám az ügyvéd e sikerét csak kevés ideig élvezhette,' mert. — úgy látszik — a bíróságot még sem hatotta meg olyan mértékben a szavalat, mintha azt. — mondjuk — maga Mécs László szavalta volna ... Az ítélet az ifjúra, — dacára a Mécs László „Vád- és védőbeszéd“-jének — marasztaló volt. Az ügyvéd azonban ebben is megnyugodott, mert. hiszen ügyvédi presztízsén semmi csorba nem esett. Elvégre nem tehet róla, hogy nem tud olyan jól szavalni, miint — Mécs László... Ráca Pál 4 _______ ____________________________________________________________________________________________________ m«, julius 15, «g, ' —————— Ir tai SZOMORÚ DEZSŐ Teán a bárónénál
