Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-15 / 159. (3490.) szám
1934 fuliug 15, vasárnap. 'PRAGAlA^AG^An-WRLÍJ? 3 A pénteki Führer-beszéd szenzációja: Hitler nem foglalt állást a külpolitika problémáihoz Csalódás Parisban - A kancellár csak „pro domou nyilatkozott - A junius 30-i események teljes felgöngyölítése - Papén nem vett részt az ülésen „A barna ing hamarosan újra uralkodni fog a német uccákon“ Zsíros hajhoz és korpás sfiampoon űeljetí wifulfamyí kénshampoon Megszünteti a hajzsirosságot, korpásodást és hajhullást. A SuIía-rnyl-kén-Shampoom szabadalmazott eljárás szerint készül és finom elosztású kén tartalmával megszünteti a haj- és a fejbőr zsírosságát és a hajhullást. — Szőke, barna és fekete haj részére külön megjelöléssel, minden ezaküzletben kapható. Vezér- képviselet: D. Engel, Bratislava, Venturska 12. Berlin, jnlius 14. Göring elnök pénteken este pontosan nyolc órakor megnyitotta a német birodalmi gyűlés nagy érdeklődéssel várt ülését, amelyen Hitler kancellár állást foglalt a junius 30-i németországi események dolgában. A megnyitás után Göring azonnal Hitlernek adta át a szót. Az általános érdeklődéssel ellentétben Hitler beszédében egyetlen szóval sem emlékezett meg külpolitikai dolgokról. Hosszabb, visszatekintő bevezetés után, amelyben a kancellár vázolta a nemzeti szocializmus ha- talomrakeirülését, a munkanélküliség leküzdésére irányuló munkáját, a birodalom központosítását és a pártrendszereik kiküszöbölését, Hitler rendkívül részletesen beszámolt a nemzeti szocialista rohamosztagok fokozatos dekadenciájáról és arról, a bomlási folyamatról, amely Rohm hatása alatt az SA-ban egyre jobban pusztított. Abból a küzdelemből, amelyet Hitler az SA tévedései ellen folytatott^ és Rohm örökös ellentállásából fejlődött ki azután Hitler szerint Rohm összeesküvés© és Schleichenrel, valamint Sirass erre] való együttműködése. Az események odáig fejlődtek, hogy Rohm és Schleicher a kormány átalakítására gondoltak. Az uj alakulatban Hitler csupán a kancellári ciroet tartotta volna meg mig Schleicher lett volna a hatalmat gyakorló alkancellár, Rohm a hadügyminiszter és egyúttal az SA vezetője. Papent az ösz- szeesküvök eltávolították volna. Mindezeket a terveket az SA vezérei egy ünnepi ebéden tálalták volna föl Hitlernek és ultimátumszerűén kényszeritették volna őt a feltételek elfogadására. Ha Hitler ellenáll, letartóztatták volna s állítólag egy Uh! nevű SA vezér már vállalkozott is arra, hogy Hitlert meggyilkolja. A kancellár rendkívül patetikusan és óriási lendülettel adta elő védekezését de a nagyarányú beszédet nem támasztotta alá dokumentumokkal, úgyhogy juniuis 30-ának eseményei továbbra is homályba burkoltak maradtak. Aki Hitler beszédét a rádióban hallotta, megállapíthatta^ hogy Hitler idegösz- szeomilásáról szóló hírek nem felelhetnek meg a valóságnak, mert a kancellár páratlan energiával és határozottsággal beszélt két órán keresztül. A beszéd politikailag legéredekesebb része kétségtelenül az a váratlan hűségnyilatkozat volt, amelyet Hitler Hindenburgnak tett, továbbá a birodalmi őrség különleges kiemelése és magasztalá&a, valamint Blomberg hadügyminiszter mindenek fölé helyezése. Közvetve Hitler azt is kifejezte, hogy Papén alkancellár az elmúlt napokban elterjedt hírekkel ellentétben, nem vonul ki a kabinetből. A beszéd pozitiy részei közé tartozik az is, ahol Hitler közölte a hivatalos halotti listát és bejelentette, hogy a jövőben kizárólag a törvényes igazságszolgáltatás fog ítélkezni Németországban. A nemzeti szocialista eredmények A beszéd elején a kancellár 1933 január 30-ának jelentőségéről nyilatkozott. Megállapította, hogy'ez a nap véget vetett a régi beteg időnek. A nemzeti szocialista párt hata- lomrakerülése óta sok problémát megoldott s ha a külföldi újságírók megállapítják, hogy a kormánynak ima is komoly politikai gondjai vannak, akkor ezzel semmi különöset nem mondanak, mert minden kormánynak mindig komoly gondjai vannak, ha hivatását becsületesen akarja teljesíteni. A helyzetet nem a komplikációkból, hanem az elért eredményekből kell megítélni. A nemzeti szocializmus tizenhat havi uralma alatt legyőzte az országban és a községekben uralkodó zendüHitler ezután áttért az elégedetlen elemek szándékainak boncolására. A nemzeti szocializmus pozitív világával szemben az év elején kialakult az elégedettlenek kis negati- vista világa. Ebbe elsősorban a nemzetközi nép izgatok a kommunisták tartoztak, másodsorban azok a politikai vezérek, akiknek jövőjét január 30. tönkretette, harmadszor az örökös forradalmárok csoportja, akik 1918 óta semmiféle rendbe em iudtak beilleszkedni s akik forradaJimisága most is tovább működött. Hitler szerint a forradalom nem lehet állandó állapot. Éppen ezért, kénytelen volt szembefordulni az örökös forrongókkal. Mindezek az elemek lassan-lassan elterjesztették a második forradalomról szóló híreket. Hitler ezrével kapta a jelentéseket, amelyek bizonyos elemek bontó munkájáról szóltak, de kezdetben nem tulajdonított nekik fontosságot. Később észrevette, hogy a nemzeti szocialista párt és az SA ellentéteit rendszeresen lési és ellentállási szellemet. A fenyegető néppolitikai feloszlás és a pártokra való szaggatottság nem veszedelem többé, gazdasági tekintetben a nemzeti szocializmus négy és félmillió munkást visszavezetett a termeléshez. — Meg fogjuk oldani a nyersanyagkrizist is, — kiáltotta patétikusan a kancellár, — ha bojikottálni fognak bennünket, feltalálóink és kémikusaink zsenialitása függetleníteni fog a behozataltól! szítják s a rohamoszíagokban lassan-lassan olyan elemek kerülnek uralomra, amelyeknek semmi közük nem volt a nemzeti szocialista forradalomhoz és egy beteg klikket alkottak. Röhimöt Hitler gyakran figyelmeztette a lehetetlen állpotokra, de az SA vezérkari főnöke Ígérete ellenére nem segített a helyzeten. Májusban a helyzet tarthatatlanná vált. Sokhelyről kilengéseket jelentettek és közölték azt is, hogy az SA pártvezetőségébén orgiákkal telt élet folyik. Hitler ekkor maga elé rendelte Röhmöt és élesen figyelmeztette a tarthatatlan állapotokra. Ez sem használt. Időközben jelentések érkeztek, amelyek dokumentálisan alátámasztották azt a föltevést, hogy az ellentéteket Rohm szítja. Az SA vezetőségében három csoport .alakult ki: először a tenmészetelelnes hajlamú kis csoport, amely teljesen Röhm‘ kezében voilt, (FOLYTATÁS AZ 5. OLDAL I. HASÁBJÁN.) I párt és az SÍ estesül e§smsisté! haját már ott borzolta a bolondos forgás hűsítő szele, apai szemében nagy öröm ragyogott és nagyon titkolt gondolata tizenöt évvel előbbre járt, amikor a nászkocsi utasai talán egy igazi párrá lehetnek és ö együtt üldögél akkor is az öreg tanitóval és taslikról, adókról, vízvezetéki szerelésekről, iskolaügyi ren- deletekröl és más világbánatot hozó dolgokról beszélgetnek. A forgásnak vége volt s a négy gyerek egyformán kábult tipegéssel szállt le az egyenletes falépcsőkön. — Még, apukám, még! — rimánkodott Bözsike és a lakatos mindent odaadott volna, amikor a -kisleány boldog örömére felelt: — Még egyet fordulnák, aztán megint fölülhették! Fölültük, aranyos bogaram. Andriska magával volt elfoglalva, de Lacikát bántotta a hang. ami az édesapa szájából anyás gügyögésként hangzott és 6zelid vágyakozással kereste édesanyja szomorú, szép arcát, hogy neki is mondja valaki: aranyos bogaram. Most már ez is elmúlt. Lassan minden szomorúságuk. minden vágyakozásuk semmivé olvadt-, mert mégegy6zer fölültek, aztán harmadszor is fölültek és mert Tibiké is, Bözsike is mindig a hintán maradtak volna, ötödször is fölültek. A verklis ládából pattogó muzsika ömlött a tömegre, egyre jobban forgatta, cifrázta, melengette, hajtotta, az ütemek pattoigtak, minha a csillagokból leszakad szikrák lettek volna és az emberek a képzelt ceillagfény hatása alatt levetettek minden társadalmi különbséget és együtt nevettek, sikoltoztak, kacagtak a haty- tyufejü, ezer szint szóró, egyre sebesebben forgó, igazi, nagy körhintán. ... Az elbocsátott jegyző köziben hazatért az ügyvédi irodából, ahol ma este kilencig dolgozott, mert a gépirókisasszony szabadságra ment és a vasárnap délelőtti feleknek sürgős másolatokat kellet elkészítenie. — Hol vannak a gyerekék? — kérdezte a szelíd, szomoruarcu asszonyt, mert vágyott a gyerekharg után. — A ringlispilihez menték, — felelte cselesem az asszony. — Mondtam nekik, hogy ne menjenek nélküled, mert nekünk nincsen arra pénzünk, de hiába mondtam, elmentek. A tani tóék, meg a lakatosék is mentek, ők vitték magukkal. A jegyző elkomolyodott. Minden átmenet nélkül kérdezte: — Megvetted holnapra a húst? — Még nem, — szólt halkan az asszony és föl sem emelte a fejét. — ... Én is arra gondoltam, hogy ha haznjösz, a holnapi hús árából esetleg kivihetjük a gyerekeket. De nem mertem nélküled, édes. Hátha haragudtál volna. A nagydarab ember még úgy állt ott, séta- botjával a kezében, ahogy belépett. Szótlanul nézett az asszonyra. Pedig eszében, szivében egész más képek vibráltak. A gyerekek születésére gondolt. A vasárnapi tortára, a mindennapi fehér kenyérre és a sok-sok apró, annyira kedves játékra, amik most úgy elmúltak a gyerekektől, mint ahogy a nyár hirtelen otthagyja az árnuló és őszi dérre ébredő, csodálkozó em- bereket. — Én megyek a gyerekek után. Ne áceorog- janak ott, ha nincsen pénzük. AzéTt még nem uocagyerekek. * Az ajtóban megállt. Hümmögött magában, kereste a szót, de nem talált rá saját, valamikor bizakodó hangjára. Sem a férj, sem az apa nem tudott benne szavakká főiméigedni. Végre mégis kimondta a szót, bár érezte, hogy bűnt követ el vele és eltékozolja esetleg a másnapot: — Ha odaadnád azt a régy koronát... Hogy ők se legyenek az utolsók. Holnapra van még ■egy kis káposzta és az ügyvéd ur a mai túlórázásért talán fizet egypár koronát... Az asszony fölállt, kivette a gépfiókból a vasárnapra szánt négy koronát, odanyujtotta az urának és ránézett. Sem a szemében, sem a szivében nem ült ott a könny, helyette furcsa és szelíd kacagás bujt meg a szempilöái mögött és az arca teljesen elváltozott, amikor a pénz csörrenésót hallotta. — Nemcsak káposztánk van, a Józsi bácsiék egy csirkét is küldtek ... A jegyző ur először csak a tömeg végére állt és onnan kereste szemével a gyerekeket. Azok boldog, lármás beszéddel mutogatták a hattyúkat, a lámpákat és hallgatták a muzsikát, hogy a feléjük szálló, igézetes hangokiba mindig beievegyitsék a maguk kikivánkozó örömét. Talán már ültek is rajta, a- gyerekek. Talán valaki fölültette őket. Miért jótékonykodnak az ő gyerekeivel? Minek is engedte el őket az asszony? Hogy jobban fájjon neki a maga nagy, önhibáján kivül kisértő nincstelenség? Ha most ő lenne itt a vezető jegyző, .biztosan nem merték volna megtenni. De egy elbocsátott jegyzővel mindent megtesznek. Már ezt is meg merik tenni. A gyerekei olyanok, mint a pénzért rimánkodó uceagyerekek. Ha nem is kérik a más ajándékát, de mohó örömmel fogadják. Észre sem vette, amikor a gyerekek mögé került és megrántotta a nagyobbik vállát: — András! Hazajönni! A fiú ijedten rezzent a hivásra és tele szemmel csodálkozott az apjára. Már kihunyt belőle a tűz, amely még benne égett a három gyerek között és megszokott engedelmességgel indult volna az apja után. Lacika csak most figyelt föl rájuk, mert eddig a kis Bözsikével volt elfoglalva. Azt babusgatta, dajkálta, mert a lakatos bácsi is rábizta őt a ringlispilen. Most hirtelen megijedt, hogy vége a gondtalan repülésnek, vége a szép muzsikának, haza kell menni, be kell feküdni az ágyba és míg el nem alszik, ott kell hallgatnia, amint apuka és anyuka szomorúan, halkan, nagyon sokáig beszélgetnek. Pihés csirke bátortalan hangján kapaszkodott ki belőle az aggodalom, amikor ragyogását nem vesztett szemekkel mondta: — Olyan jó itt', édes apukám, olyan jó! Én már ötször ültem rajta, Andriska is ötször ült, mindenki ötször ült,. A tanító bácsi fizetett értünk, meg a lakatos bácsi, a Feri bácsi. Olyan jó volt, édes apukám, olyan jók a bácsik! — Jóestét, jegyző ur! — szólt rá most az öreg tanitó, aki még mindig a lakatossal tárgyalt, és csak most vette észre az apát. — Jóestét kivánok! — ijedt föl a jegyző. — Haza kell vinnem a gyerekeket, mert megfáznak, az anyjuk se tudja, hogy hol vannak. Pedig olyan rekkenő meleg volt a csendes, 6zellőtlen nyári alkonyatban, hogy még az este is alig tudta elhessegetni a forró emlékeket , — Hagyja itt még őket, — kérte szelíd szóval az öreg tanitó, — majd nr hazavisszük őket! A jegyző elbúcsúzott. Most már rá sem mert nézni a gyerekekre, szólni sem mert hozzájuk, gyorsan keresztülvágta magát a senkire nem figyelő tömegen, és sietett, sietett hazafelé, Nagj^ terhet vitt magával, amit csak otthon tudott volna letenni, talán még otthon sem egészen, talán sohasem egészen. Az emberek háta mögött aztán mintegy vá:- rázsütésre mégis megállt. A zene furcsa köszöntésekben szólt utána, és vidámságra biztatta. A körhinta forgása csillagos eget mutatott neki, és a sok színes villanykörte színe egybefolyó édességet mintázott. A muzsikaszót ontó láda saját gyerekkorát juttatta eszébe, boldog nyári estéket, nagyon vidám ünneprlól- utánokat, és hirtelen gyerek lett megint, mindent felejtve lábujjhegyre ágaskodott, hogy megkeresse a gyerekeit. Azok négyen épen most ültek föl hatodszor a körhintára. Most a lakatoson volt a fizetség sora, és látta, am’nt a lakatos egyformán sir mogatja meg mind a négy gyereket. Az övét is, a tanítóét is. Kezét akaratlan előre nyújtotta és arra gondolt, hogy ő is megsimogatja a gyerekeket. Előrenyujtott kezéből azonban kiesett a sétabotja és odahullott az előtte állók lábához. — Nem tud jobban vigyázni? — hallotta az intelmeket. — Csodálom, hogy egy ilyen meglett ember, aki talán ur volt valamikor, mái: annyira lenézi a szegény embert!, A jegyző ur nagyon, de nagyon elszégyellte magát. Fölemelte a botját és most már gondolkodás nélkül sietett hazafelé. A muzsika utána is dobott kedves, pattogni ütemeket, régi valoer kísértésével röpítette á bolondos paripához hasonló körhintát és meez- szebb a csillagok is olyan bolondosán száguld- tak az égen, mintha, az egész világ mindenki örömét hordozná magában. Mintha az egész világ csupa mosolygó, röpülő, színes körhinta lenne és nem végtelen nagy szomorúság.-----o-----
