Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-14 / 158. (3489.) szám

1934 julius 14,szombat. BELLEVUE Irla: Szvaíkó Pál A' szanatórium magasan fekszik Karlsbad födött, modern és higiénikus, minden szobájá­nak erkélye van s erdős dombokat látni a tág ajtóablakokon át, a hangulat finom és jó­kedvű, nagyibeteg nemigen jár ide, csak üdülő 'és sok európai híresség, aki a híres­ségtől megtépázott idegeket hozza rendbe a kitűnő Fried doktor vezetése alatt álló Belle- vueben, A hidegvizgyógyiutézetben való ven­dégszereplés és a Richmond-regge 1 i között épületes olvasmányokat keresek a hallban s felfedezem a világirodalom modern remek­műveinek előttem eddig ismeretlen könyvét: a kurlistát. Szeretem az elvont olvasmányo­kat, Kantot, a menetrendet, a statisztikai év­könyveket s érdeklődéssel futom át legújabb felfedezésem lapjait. Megismerkedem a világ összes gyomorbajosával. Micsoda érdekfeszitő olvasmány! Pazar hangzású nevek vonulnak föl, ismeretlen városok és falvak, statisztiká­kat állíthatunk össze arról, hogy hol van a legtöbb májdaganat vagy gázhas, következ­tethetünk vagyonra, ízlésre, szerénységre, gőgre, felvonulnak az európai arisztokrácia nagyjai, kik elrontották a gyomrukat, honfi­társak, művészek, a különféle rendű és rangú táncosnők százai. Megtudjuk például, hogy Hollywoodban nemcsak Greta Garbó él, ha­nem Perelesz Anna urhölgy is, aki a zsidó- kórházban szállt meg itt Karlsbadban. Szép magyar nevet találunk Skolcban, Roboz Béla urat, — vájjon hol van ez a Skolc, ahol ily szép magyar nevek teremnek? ó, sűrűn sze­repel a lapokon a legmagyarabb város, Deb­recen is, julius 2-án érkezett meg például a kálvinista Rómából Blumenstein Regina uri- asszony. Kellemes meglepetés ér: régi külföldi is­merőst találok a listán. A hollandust, akivel 1928 augusztus elején együtt utaztam Párás­ból Amszterdamiba az Etoile du Kordon. Hi­vatalos 'minőségben indultam akkor az olim- piászra s a vonaton éles összecsapásom tá­madt a hollandussal, aki kifakadt az olim- piász ellen, butaságnak minősítette a sportot s kifejezte rosszalását, hogy Vilma királynő engedélyt adott a bárgyú ugróndozás — ő ne­vezte igy — megtartására. Azóta sok év múlt el g amikor a listán való felfedezés után fel­kerestem a hollandust karlsbadi szállodájá­ban, más embert találtam. Régi ismerősöm maga volt a sárga veszedelem. Kövér, mint a földgolyó, sárga, mint a sáfrány. Búsan emlékeztetett hat év előtti beszélgetésünkre s visszavont minden rosszat, amit annakide­jén a sportról mondott. Az orvosok ugyanis elhanyagolt testi életét tették felelőssé min­den bajiért, ami meglepte, az óriási holland lakomákat, amelyek este hatkor kezdődtek az amszterdami Kempinszkynél és tízkor ér­tek véget, a kevés mozgást, a nagy, lassú ivá- sokat, a túlikén yelmes németalföldi életet. Ismerősöm tetemre hiivta az összes ürücom- bot 'és sajtot, amit .megevett, a lapos holland mezőket, amelyek iehetetlenné tették a tu­risztikát, — bezzeg, ha svájci lett volna és módjában áll a szép hegyeket járni, mon­dotta, nem történik meg a malőr az ellustult gyomorral — s mélabúsan kért bocsánatot a diszkosz korongjától, amelyet valaha felesle­gesnek tartott és lenézett. Ma már késő, le­gyintett, százhuszonhét kilójával aligha veri meg Nurmit a hosszutáv-futásban. Akivel beszéltem Karlsbadban, nosztal­giája volt a sport iránt és szidta elhanyagolt, lusta életét. Csupa vén bűnössel, a testi lus­taság kéjenceivel találkoztam. De a vezeklők­nél érdekesebbek azok, akik még mindig vét­keznek s Karlsbadban preventív intézkedé­sekkel igyekeznek elhesegetni lusta életük komplikációit. Emlékeztetnek a régi ravasz görögökre, akik mielőtt vétkeztek volna, suttyomban pénzt, ajándékot, áldozatot hord­tak az oltárokra, hogy előre kiengeszteljék az isteneket, akik talán szemet hunynak, ha az obulusokat előre megkapják. A karlsbadi nyaralók, — nem a u agybe legek, hanem akik könnyű elővigyázatossági kúrát jönnek tar­tani a kényelmes fürdőhelyre — ugyanilyen vén bűnösök. Ahelyett, hogy a testükre vi­gyáznának és a spártai erényeket gyakorol­nák, edződnének, erősödnének, életüket el- kényelmeskedík s a lusta epikureizmus hát­rányait a karlsbadi kúrával igyekeznek ki­küszöbölni. Az ember végigmegy az Allé Wie.sen és máris leleplezte az üzemet. Belá­tott. a korzózók leikébe, megértette titkos bű­nükéi. Mennyire más a karlsbadi fürdőélet, mint a szokásos európai nyaralók és üdülő­helyek élete. Az osztrák hegyi fürdőkre, a tengerparti strandokra, a téli sporttelepekre, Svájc turista központjaira kell gondolni és összehasonlitani. Másutt a sport jellemzi az üdülés és a megerősödés életét. Rövid bőr- nadrógokat látunk, meztelen térdeket, tu- ristaoipőket és botokat, napbarnított arcot és testet, si-dresszt vagy fürdőruhát, felvonuló teniszütőket, a napon hancurozó fiatalokat, az alapvonás tengeren, hegyen, télen, nyá­ron, erdőn, síkságon a sport, a meztelenség, a testedzés, a spártai napbarnított élet. Karlsbadban erről szó sincsen. Karlsbad a jólvasalt hosszú nadrágok fürdőhelye. A no- tőrikus sportkerülőké, akik kesenüvizzel igyekeznek a testüket edzeni és felkészülni a test ellustulásának halálos kórja ellen. Az Alté Wiesen gúnyos feltűnést kelt, ha valaki térdnadrágban és vastag, hegyi cipővel jele­nik meg a fehér porcellánnadrágok és betétes nyári cipők között. Karlsbadban is sétálnak az emberek, igaz, de micsoda testedzés ez! Tristan Bemard esete jut eszembe, amikor a francia iró beült a karosszékbe s úgy tor­nászott, ki-be, le-föl lendítette a karját és súlyzókat emelgetett — ülő helyzetben. A karlsbadiak a keserüvizben bíznak, nem a sportban. Kényelmes szempont. A lustaság adja meg a fürdő karakterét. Valaki az Elefant-ban védőbeszédet mon­dott a karslbadi élet mellett. Az intellektüe- lek fürdőjének nevezte, ahol a páciensek okos könyvekkel a hónuk alatt edződnek és megvetik az embert állattá változtató ugra- bugra nyaralást. A lenézett sofőrtipus he­lyett a szellem régi nemes palántái járnak Karlsbadha. Na szép, láttam e régi nemes palántákat a nagy hassal, az izomtalan test­tel, a májibeteg arccal s a szabászt! remek­művek pompásan kitömött vállazata sem té­veszthetett meg a szellem titánjainak igazi anatómiájáról, (öreg orvosbarátom sopánko­dott minden este a korzón, ha megjelentek a peckes porcellánnadrágok: ,ymicsoda megté­vesztés, ha tudná, mi van a ruhák alatt, ha egy kis röntgennel beláthatna a gyom­rukba".) Annyi igaz, hogy Karlsbad a régi stilü élet fürdőhelye. Mindenben. Kissé em­lékeztet a háború-előtti pibegő jólétre. Sta­tisztikát lehetne készíteni az Alté Wiesen, hogy mennyire jól esznek az emberek ma is, a krízis éveiben. A Bellevueben meg akarják puhítani az emberek kemény lustaságát. Aki magától nem tud rászokni az edzett életre, kísérelje meg e szanatóriummal. Én csak egy csücskét láttam a ravasz módszereknek: a hidegviz- gyógy intézetet. Kora reggel kezdődik. Elbusul az ember, ha a markos legény kiráncigálja a puha ágy­ból és le észkor tálja a szuterénba, a leselkedő hideg- és forró-vizek közé. Az áldozat elmegy fürdőszobája mellett, aléltan szagolja a ki­EMBER ÉS VILÁG írja: Kosztolányi Dezső ÉSZAK VELENCÉJE Kompon, hajón, vonaton jut ide az ember, mint valamj furcsa ké'tlaki lény. A vonat má- zsányi vaskocsijaival begördül a hajóba, az a hátára veszi, akár valamikor Aniont a delfin, cipeli a Keleti Tenger hullámain négy óra hosszáig, mi pedig közben aludhatunk fül­kénkben, vagy sétálhatunk a hajó fedélzetén, aztán a vonat tovább kocog a recés parton és ha tetszik a svéd fővárosban ugyanabban a szakaszban ébredhetünk, amelyikbe Berlin­ben fölszántunk. Már maga ez is regényes. * Stockholm — a neve szerint is: szigetvá­ros — színes képes'levelezőlap, mely legtávo- Jiibib gyermekkori emlékeinket ébresztgeti. Kék a tengertől, zöld a tűlevelű fenyőktől, sötétvörös azoktól a házaktól, melyeket mint­ha hajdani játékszerünkből, az épitőkövekből raktak volna össze. Délszakján ragyogó s hő­sen északi. A Málar-tó s a Keleti Tenger ad itt egymásnak találkozót. Budapest és Velence együtt. Niézd, ott a Bástyasétány, ot't a Canale Grande, ott a Bazilika s ott a Santa Maria delta Saluite is. * Budapest és Velence, a skandináv becsüle­teség szilárd erkölcsi tartalmával. Csakhamar megtanuljuk, hogy az alapfok többet jelent a felsőfoknál, sőt a túlzótoknál is. A szavak még szűzi erejükkel hatnak. Stockholmban „meg­lehetős" van annyi, mint Budapesten „legki­tűnőbb" és Nápolyban „legeslegistenibb". A megbízhatóság az emberi szavahihetőség ab­ban az arányban növekszik, amint délről észikra haladunk. Szakemberektől hallom, ha egy svéd vagy norvég orvosi kimutatás azt állítja, hogy a betegek 8 százaléka meggyó­gyul, az tudományos szempontból komolyab­ban esik latba, mintha az egész mexikói or­vosi kar eskü alatt erősíti, hogy betegeinek 100 százaléka makkegészséges. Ernyőnket, öt­leteinket künn felejthetjük az uocán, senkise Lopja el. Reggel megtaláljuk azon a helyen, ahol hagytuk. Barátaim azt tanácsolták, hogy kísérletül éjszaka tegyem a kocsiút közepére aranyórámat is. Ettől azonban szabódtam. Eszembe jutott Kreuger, meg az a szomorú tény, hogy a börtönök mindenütt tele van­nak­* Itt az emberek általában svédül beszélnek. Kellemes hallgatni ezt a lágy germán nyel­MIJSS0L1NÍ 5 ÉS .FÉL LÍRÁT KERESETT a littoriai búzaföldeken elsőidben aratott gabona cséplésénél. A duce kifizettetol 1 ma­gának hároméról munkabért. áradó enyhe illatot, a csempézett falak, a ra­gyogó csapok, a vízálló puha padló meleg, kölnivizes, levegőjét, —- s arra gondol, miért nem itt íürödhet, miért odalent a spártai vi­zek között? Hívogatja a langyos melegvíz, — de lent fakádba ültetik és nyakon öntik egy vödör hidegvízzel. A világhírű hegedűművész éppen derekába kapja a legerősebb vizsugarat. ügy libeg rajta, mint a vásári lövöldékben a vizsugór tetején a celluloid-golyó, amit le kell lőni. A színe is olyan, az alakja is. Prüszköl, ami­kor suttyomban megeresztik a feje fölött a zuhanyt. A többire nem emlékszem, mert ke­félnek, dörzsölnek, locsolnak, forgatnak, ön­töznek, fecskendeznek, nyomkodnák, csavar­nak, dögönyöznek — s amikor az özönvíz vé­gén magamhoz térek egy kerevet Ararát- hegyén, a magyar filmsztár vőlegénye áll előttem riadt tekintettel és várja, hogy nya­kon öntsék. Itt a szuterénban örökké husvét van. Piros tojás helyett az ember hasa válik rákvörössé. Viszont, az eredmény kitűnő. A vizkura, azt mondják, üdítően és boldogitóan hat. Igaz. Az ember végtelenül boldog lesz, hogy túl van rajta s egész nap örül neki. Sőt büszke is és önérzetes egész nap, hogy spártai rangú hőstetteket vitt véghez hajnalban a szuterén kinzókamrájában. Bajnoknak érzi magát. De aki csak teheti, próbálja meg a hidro­terápiát. Pezsgésbe hozza a vérét. Mozgási készséget ad. Hegymászási kedvet. S ez a helyes: ha az ember keserüviz helyett tegyük föl hegymászással kezdi edzeni a testét. vet, moly oly ősi, hogy TJÜfilas gát püspök biblia fordításának nyomait is magán viseli. De a nép az uocán, az üzletekben nem igen tud más nyelvet s az idegen szóra, akár né­met, akár angol vagy francia, vállat von, egészséges kedéllyel mosolyog. Környezetem­mel éppezórt nem kis harcaim voltak. Végül vásároltam egy svéd nyelvtant meg egy svéd szótárat és éjjel-nappal magoltam. Néhány nap múlva sikerült összehoznom egy egyszerű bövitetlen mondatot. Nem értettek meg. Ki­ejtésem bizonyára még nem volt egészen ki­fogástalan. Erre kétségbeesésemben magya­rul kezdtem velük társalogni, a lehető legbo­nyolultabb dolgokat és kívánságokat közöl­tem velük, ilyesmiket is: „Kérem, engedjék le kissé a redőnyt, önborotvámat pedig tisztít­sák ki, pengéjét élesítsék meg és tegyék oda a mosdó széliére, mert holnap reggel megint borotválkozni szeretnék." Mindezt azonnal megértették. Ezen pedig mint nyelvész egy­általán nem csodálkoztam. Amikor a svéd sza­vakkal bajlódtam, figyelmem csak oda irá­nyult, hogy ne kövessek el hibát s megfeled­keztem a hangsúlyról, az ember természetes nemzetközi beszédéről. Ezt a módszert bár­kinek bízvást ajánlhatom­Egyébként a svédek figyelmesek, megér- tőek, jóságosak, nagyon emberiek. Koldusuk nincs. Ellenőrük sincs a villamosom. Ucca- gyermekük sincs. Kispolgáraik ezüsttel terí­tenek és csipkével, mint nálunk a grófok és hercegek. Több minit száz esztendeje nem volt háborújuk. Ismeretlen katonával nem di­csekedhetnek. De ismert katonával sem. Arai nálunk rendkívüli, az náluk köznapi. Viking­nek neveznek egy cipőtisztító vállalatot és Thiulle-mak — ó uitiraá Thule — egy olcsó cso­koládét. Sehol a földgolyón nem isznak annyi és oly jó kávét, mint itt. Színeik komorak. Ezzel ellentétben süteményeiket paprika vö­rösre, hupikékre, mérgeszöldre, vadliiára és citromsárgára festik. Úgy látsszák ebben élik ki színező ösztönüket. A villamosok Szent Iván éjszakáján hang­talanam! haladnak arra a szigetre, mely az ő ügetjük és nyári mulatójuk. Ez az ő legna­gyobb ünnepük, a nap—éj—egyenlőség, ami­kor az északi váraikat azon ujjong, hogy a Sötétséget végre vaiahára megölte a Világos­ság. De mindenütt olyan csönd van, hogy a légy rebbeinését is meghallani. Éjjel tizenegy­kor még szikrázik a nap a vizen. Éjfélkor ol­vasni lehet az uocán. Hajnali féikettőkor ker­tem padján a nyírfák alatt a veirőifény arány­lik. Ijedeimeseu közel vagyunk az északi sáridhoz. A naip sohase nyugszik le. El-eliüuő- döm azon, hogy milyen nehéz, szinte ember­fölötti dolguk lelhet ilyen fehér éjszakákon a szegény, jobb sorsra érdemes betörőknek. (Stockholm.) L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents