Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-10 / 131. (3462.) szám

6

tjmgaiA\\g^arhirla&

Kezelésre jártam, valami három esztendeje, |

a fogorvoshoz. Rettentő mód szenvedtem a fúrás-reszelés alatt, én is csak egy gyönge J férfi vagyok, nem tudom a fogorvost olyan hősiesen viselni, mint az asszonyok. Szörnyű szenvedésemet csak az enyhítette, hogy a kisasszony, a fogorvos asszisztense, ott állott a fúrógép mellett és szenvedő képemre illesztette gyöngéd tekintetét. A kisasszony indította meg a fúrógépet, ő adogatta az orvos kezébe a kutató tűt, a tampont, a pohár rózsaszín vizet, amivel közke-közbe öblögetnem kellett. Az asszisztens kisassonynak nincs joga megszólalni, hangos szó helyett a néma pillantásaival beszélt hozzám a gyötrelem perceiben, azt mondta: istenbizony nem tehetek róla. hogy ezt a ronda fúrógépet meg kell indítanom. Meg azt mondta: ugye, milyen utálatos a kutató tű, nem én találtam fel, tessék megbocsátani. S azt is mondta: mingyár,

mingyár vége lesz, azután minden jó lesz, csak egy kis türelem. Mikor ezt mondta, mosolygott a szeme, biztatólas, bátorítólag. Jóképű kisasszony volt, enyhül-et' és üdülés volt a gonosz percek alatt az egészséges, kedves fiatal arcot magam előtt látnom.

Ne gondolják kérem, hogy itt valami szerelmes história következik.

A kezelésnek vége lett, elfelejtettem a kisasszonyt. úgy elfelejtettem, mint a fogfájásomat.

Körülbelül két éve, hogy a földalattin az a fiatal hölgy, aki mellé az üres helyre letelepedtem, ideforditotta a fejét:

— Nem tetszik megismerni?

— Bizony nemOlyan emberséges volt, nem kínozott azután azzal, hogy: nohát, ki vagyok, gondolkozzon csak ... hanem megmondta, hogy azonos azzal az asszisztens-kisasszonnyal, aki két évvel ezelőtt ott dolgozott az én fogorvosomnál.

— Igen, igen, emlékszem. Hogy van, kedves kisasszony?

— Köszönöm ... persze nem is tetszik tudni, hogy már nem vagyok a rendelőben.

— Nem?

— Nem kérem, kiléptem, múlt hónapban.

Húzta lefelé a fehér kutyabőr kesztyűt a

balkezéről. S azt mondja mohón, büszkén, mint a gyerek, aki kapott valamit: <

£ jlj n^jj^

Irta: Bakó Lafos

Azon a nyáron mintha ismeretlen, félelmetes hatalmiak ólálkodtak volna a portánk körül Posztós a csősz, agyon lő 1 te a kutyánkat, Burkust, a szomszédunkban. Rákosoknál kimúlt az egyik ló, s az öcsém, Gábor, játék közben hirtelen megrezzent, sírva fakadt és futott, hogy oda'bujjon anyámhoz

Pedig az égen a régi ragyogással szikrázott a nap, lent énekelt a nyár, s a gólyák ott keringtek a magasban a hófehér bárányfelhők alatt.

Apám minden délben szótlanul ült asztalhoz- A tenyerébe hajtotta a fejét és a nyitott ablakom át nézte a messzeséget, amely titkos üzeneteket küldött felénk.

Egy napon anyáin hozta a levest, apán nem mozdult. Nézte tovább a távoli eget. Anyám halkau megszólalt:

— Lajos... Itt a leves.

Apám nem felelt. Anyám csöndes, tétova mozdulattal leereszkedett a helyére- Apám megvárta, amíg megebédeltünk, akkor föl- emelkedett a helyéről.

— Evett? — kérdezte anyámat.

— Igen — mondta halkan és megindulva átment apám után a másik szobába.

Gábor rámemelte a tekintetét.

— Menjünk? — kérdezte bátortalanul.

— Várj! — intettem neki.

A másik szobá'hói apám fojtott hangja hallatszott.

— Gondolkozott rajta?

Anyám forró, suttogó hangon kébe:

— Csak lassan, az Istenéri• Meghallják a gyerekek.

Apám indulatosan felelt

— Ne takaródzék folyton a gyerekekkel. Arra feleljen, amit kórdezíem.

Anyám a ko-^ét tördelte.

— Romlásba visz ... Ne kívánja tőlem. Ha mindenünk odavész, hová megyek a gyere kekkel?

Ida: Szép SchS

— Tetszik látni? Menyasszony vagyok.

A villany reámosolygott a vadonatúj karikagyűrűre.

Velünk szemben regényt olvasott egy pápaszemes, szenesember, kalapos-leány, az is felnézett a könyvéből, odapillantott a kisasszony

kezére.

Magamnak most a boldogság mellett kell asszisztálni, halkan meggratuláltam a kisasz- szc-nyt. Meg is kérdeztem, ki a vőlegénye?

— Egy drága, becsületes, komoly fiú. Már öt éve isim erem. Gyönyörű állása van, könyvelő egy zsák- és ponyvacégnél.

Ha az a fiú a haditengerészetnél szolgálna, akkor se lehetett volna a kisasszony hangja ábrándosabb, szerelmesebb.

— Két hét múlva esküszünk, a Mátrába megyünk nászúira, azt mondják, ott ősszel isteni. És már lakást is vettünk, cukros, kicsi, modern kétszobásat. Vőlegényemnek háromszáz pengője van havonta. Jancsinak hívják a vőlegényemet, ő követelte, hogy hagyjam ott a rendelőt, mert most annyi minden egyéb dolgom van- Hát nem édes? És nem engedi, hogy tovább dolgozzam, ha megesküdtünk, azt mondja, ő már az első évben kisbabát akar ... Istenem, olyan boldog vagyok.

Az a legszebb, bizony, a kisbaba. Az a legszebb boldogság, ami azt a cukros kétszobás modern lakást diszitheti és világíthatja.

— Ugyebár, kérem, én is mindig azt mondom, az az igazi hivatása a nőnek, nem asz- szisztensnőnek lenini, és nem az iroda és nem az iparművészet. Tessék elhinni, sohse is gondoltam egyébre, mint hogy majd férjhez tudjak menni, és ha asszony leszek, nem a színházon meg a bridzsszalénon meg a tánchelyeken járt az eszem, csak azt láttam mindig magam előtt, hogy egy édes kis gyereket fogok nevelni, az betölti majd az egész lelki világomat. Sokszor, miikor leültem olvasni az Erzsébet-térem, szép időben, nem is tudtam a könyvbe figyelni, folyton azokat az aranyos pockokat, figyeltem, akik ott a porban építenek és minden percben felállottam, hogy belássak a gyerekkocsiba, ha ott tolták el a padom előtt a dadák meg a pesztonkáik. Jaj, de imádom azokat az alvó meg bámuló kis an- gyalpofákat, meghalok értüik- Nem volt nagyobb örömöm, miint ha megengedték, hogy megcsókoljam azt a gyönyörű, meleg, rózsaszín kisbabát. Vannak olyan durva nők, különösen a német lányok, borzasztó csúnyán ráförmednek az emberre, ha az ember meg akarja csókolni a Ida angyalkáit. Nékem, tudom, nem lesz szivem megtiltaná, hogy a kisbabámat egy másik nő megcsókolja. É® én magam fogom, tolni a kocsit a napon, akármilyen jó dolgom is lesz, hát van annál nagyobb büszkeség? Nem Is tudtam, kérem, nőt irigyelni, csak azt, aki a kisbabáját kocsíikáiztat- ja a járdán, vagy ül a gyerekkocsi mellett ott a parlament előtt, meg a Rudolf-iéren és figyeli azt a kövér kisbabát. Én, tudom, nagyon, nagyon boldog asszony leszek.

Oktogon': a kisasszony le-, vagyis félszálilatt a földalattiról. Az Ég vezéreljen, te karika- gyűrűs boldogság, az Erzsébeit-könuton és végig az egész életíkörutom.

Ennek a találkozásunknak, mondom, két esztendeje.

Múlt héten egy estefelé a Nyugati tájékán

baktatok.

Szembe gurul velem egy puha fehér pincsi, de- olyan tiszta fehér, mint a most pattant puha pattogatott kukorica. Görbén gurul a pincsi, szaglássza a járdát; miikor közel ért, éppen eszébe jutott főlpislantani, talán megijedt a közeledő cipőimtől. Olyan csuda opálszeme volt a pincsinek, elmosolyodtam a szerencsétől, hogy a pincsinek fel méltóztatott pillantani reám.

— Tetszik a kiskutyám?

Fölvetem a nézésemet a pincsiről, akkor vettem észre a nőt, aki a pincsit piros szíjon tartotta. A hangját mintha már hallottam volna életemben.

Megállóit, kedvesen mosolygott:

— Nem tudja, ki vagyok, természetes.

Sajnálom.

Hát megmondta, hogy ő az a kisasszony, aki ebben meg ebben a fogorvosi rendelőben aszszisztált.

— Igen, igen, tudom már, férjhez is ment szerencsésen. Egyszer a földalattin olyan szépen elmesélte, hogy az egyetlen álma az anyaság. Lássa, nem felejtettem el- Nohát, van-e már kisbaba?

Elkomolyodott, de csak a szeme, pillanatra Az arca tovább mosolygott, amint megrázta a -fejét és mondta:

— Nincs.

Ejnye.

— Nem tetszik sietni? Ha megengedi, elkísérem kicsit, megmondom, mi történt. '

Mi történt? ..... ;

— Elváltam. ■

Ez is, szegény.

— Igen, bérem, alig voltunk egyéves házaApám hangosan lélegzett.

— Rendiben van. Vigyék akkor a házat.

— Lajos?!

Apám már ment- Az ajtóból még vissza szólt:

— Magát pedig estére már ne találjam itt.

Anyám megvárta, amíg a léptei elhangzottak. Bejött hozzánk.

— Menjetek játszani, — szorította magához öcsémnek a fejét.

Intettem Gábornak, hogy kövessen. Hátra mentünk az ól mögé- Böske, a nővérem utó. nunk lesett. Megpillantottam.

— Gyere ide, — szóltam rá halkan.

Böske odajött.

— Mit akarsz? — kérdezte gyanakodva— Hallottad, mit mondott apám anyámnak?

Böske nagy szemeket meresztett.

— Nem.

Közelebb húztam magamhoz öt is, Gábori is.

— Apám eladja a házunkat, azt akarja, hogy bujdosók legyünk.

Böske elhalványodott.

— Nem igaz... — rebegte.

Gábor arca tüzelt.

— De igaz. Én is hallottam. Ki akar tenni

bennünket az erdőbe.

Csendre intettem.

— Ezt nem mondta. Csak a házunkat akarja eladni. De én nem engedem a.z anyámat.

Böske reszketett.

— Szaladok. Szólok nekiVisszatartottam.

— Várj, Nem szabad neki megtudni, mert akkor megint sir Megépítjük a gúnyból és

odavisszük.

Böskének, meg Gábornak egyszerre fölvillant a szeme.

— Igazán beszélsz?-- Igazán.

Körtöltés övezte a portánkat. A kőfal alatt, gyümölcsös terült el. mögötte lucernás. Leereszkedtünk a lépcsőn.

— Nézzetek ide, — a kidömött akácfára mutattam. - Ezt már ki is ástuk Miklóssal.

Miklós a legjobb barátom volt. Vele jártam kalandra s vele beszéltem meg mindig minden titkos tervemet. Perc múlva megjelent s rögtön haditanácsot ültünk. Fűrészt ő ho zott, a baltát meg a kalapácsot én loptam ki a kamrából. Két nap alatt összehordjuk, amire szükségünk volt. Gábor meg Miklós lehordták a padlásról minden félliteres, meg literes üveget, elvitték Misicnek, a fűszeresnek és cseréibe szeget vettek- Én szétvertem a mo- sóceknőt, a vasalódeszkát meg háromfelé fűrészeltem, hogy legyen lécünk is.

Anyám, néha, reggel, amikor megindultunk a kert felé, utánunk szólt:

— Hová mentek?

Én feleltem:

— Lent játszunk a kubikban.

Levertük az oszlopokat és a gazból tetőt huztunk a kunyhóra. Két hét alatt elkészültünk a gulibával. Miklós még ablakot is vágott rá, Böske meg organtilból függönyt hu zott az ajtaja eléEgész lényünket izgalmas boldogság járta át, Gábor megkérdezte:

— Ki szól anyámnak?

Rám tekintettek.

— Én, — mondtam elszántan.

Miklós megjegyezte:

— Csakhogy nincsen ágy. Aztán ennivaló is kellene.

Még aznap este leloptuk a padlásról azt a lyukas bőrdiványt, amelyet nemrégiben vitt fel a bejárónk, Tápai bácsi, másnap pedig ki- feszitettük a kamraablak vasát- Délire féloldal szalonna, kolbász, meg legalább harminc üveg befőtt lapult a kunyhóban.

Dobogó szívvel vártuk haza délben apáimat. Vidám arccal jött. Homlokon csókolta anyámat, aztán barackot akart nyomni Gábornak a fejére.

Gábor haragosan rántotta el magát.

— Hozzám ne nyúljon! — nézett föl apámra fenyegetőenApám nem értette. Csodálkozó tekintettel fordult anyámhoz. Anyám ijedten kiáltott Gáborra:

— Gábor!

Meglódult a vér bennem is Megéreztem, ütött, a pillanat, amikor le kell végre sízámol- uuipk apámmal.

........................II...IMI—KIM—

SU

DBAHNHOTEL

1000 m. SEMMERING

Golf • Tenisz • Fedett strandfürdő

sóik. Azzal kezdődött és az is az oka az egésznek, hogy az uram elvesztette az állását, miikor negyedik hónapos házasok voltunk. Tudniillik az a zsák- és ponyvacég tönkrement. Tetszik tudni, a mezőgazdasági válságból kifolyólag.

Úgy szeretik ma ezt a kifolyólag-at használni.

És aztán?

— Aztán elkezdtünk kínlódni, én nagyne- hezen elhelyezkedtem egy fogászaton, az uram nem tudott semmihez jutni. Ideges lett, kezdődött a veszekedés, nem akarom önt sokáig föltartani. Elég az hozzá, az a drága, becsületes fiú komisz, önző fráter lett, úgy bánt velem, mint a cselédjével, pedig én voltam az, aki mind a kettőnkért dolgoztaim. Az lett a vége, -hogy a hátam mögött összébratyizotit egy trafikosnéval, aki hat évvel idősebb őnála, engem szépen otthagyott, elvette a traifi- kosnét.

Szóval hát kisbaba nem lei

— Nem, kérem.

A fiatal asszony a kirakat felé fordult, kurta sóhaj szökött el a szájáról. Az a szökevény sóhaj mesélt el mindent, a vívódást, a kint, a gyászt.

Megint elmosolyodtak azok a gonddal ru- zsozott ajkak:

— Ugy-e, édes kicsi kutyám van? Nem divat a pincsi, de én nagyon szeretem, nem adnám a világért az aranyos, okos kiutymsomat, mi, milyen hűségesen néz föl, esküszöm, érti amit mondtam, jaj, ez egy bűbájos kicsi am- gyal, ajándékba kaptam egy ismerősömtől- Olyan boldog ilyenkor, mikor lehozom sétálni, ha hazajöttem a fogászatiról. De én is, ez az életem egyetlen boldogsága, ez az én édes kicsi Tommym- Tommy, mutasd meg szépen, hogy pitizel a cukorért. FéLkézzel, tessék csak nézni...

S aztán idefordult megint az asszonyka, megmagyarázta:

— Én neveztem el Tommynak. Mikor még kisbabára gondoltam, persze azt képzeltem, hogy fiú lesz, rögtön nevet választottam neki. Azt akartam, hogy Tommy legyenI — Igaza van!... — kiáltottam elszántan, minden poreikámban lángolva.

Apám lassú, révedező némasággal jártatta körüli rajtunk a tekintetét. Homlokán árnyék suhant át, arca elborult. Nehéz mozdulattal emelkedett föl— Maga . •. Maga szólt... — suttogta anyáimnak elváltozott hangon.

Anyám a rémület fagyos mozdulatával szorította szivére a kezét.

— Lajos... Ki ne mondja. Hová gondol.

Böske halál sápadtan ült a helyén. Gábor

halá Lsápadtan is mételte:

— Nekem ne adjon barackot.

Apám megindult anyám felé- Felugrottam, anyám elé vetettem magamai

— Adja el a házat! — rivaltam apámra- — Nekünk már. van másik. A kubikban építettünk anyámnak.

Apám arca megvon agl ott. Nem tudtam mit akar. Sirni-e, vagy nevetni.

— Építettetek? — hajolt le hozzám.

Hátráltam.

— Építettünk. Jöjjön anyám, — karoltam át a derekát. — Azért se megyünk bujdosni, hogy széttépjenek bennünket a farkasok.

Anyám hirtelen megcsuMott és hangosam felzokegott. Apám megragadott és fölkapott a levegőbe.

— Te!... Te... — lihegte fénylő, átszellemült arccal, a jobbjával az ölében tartva, baliával magához vonta Böskét, meg Gábort. — Aztán engem... Engem befogadtok-e?

Ijedten, tanácstalanul tekintettünk egymásra. Nm értettük a változást. Nem tudtuk mi történt. B'öske sirt. Odasimult apámhoz.

— Van szalonnánk is ... Jöjjön apám, majd megmutatom.

*

Az estét a kunyhó előtt töltöttük. Anyám apám mellett ült, fejét a vállán nyugtatta.

— Ugy-e, ugy-e, milyen jó itthon... Velünk . .. így együtt... — rebegte halkam.

Apám nem szólt- Kezét a fejére tette és ott hagyta.

És ettől kezdve nem nézte többé a messzeséget.

%

1934 Június 10, vasárnap.