Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-06 / 127. (3458.) szám
2 1984 június 6, szerda. Erélyes angol jegyzék Washingtonban ———■ —a i — —— ián ——— mBnmMmasmmmmKBzmnam Gazdasági világkrizist okozhat a háborús adósságok kérdésének ujrafelvefése Nagy-Britannia nem fizet junius 15-én - Ni okozta a gyógyuld krízist? - Tanácstalanság Amerikában Washington, junius 5. A nyugati politika legújabb szenzációja az a jegyzék, amelyet a brit kormány küldött a washingtoni kormányhoz a háborús adósságok fizetésének kérdésében. Az amerikaiak ugyanis jegyzéket intéztek Londonhoz arra nézve, vájjon az angolok hajlandók-e junius 15-én megfizetni adósságuk szokásos évi részét. Az angolok válaszukban kifejtették, hogy elvi okokból junius 15-én nem fizethetnek. a jegyzék érvelése A brit kormányt az amerikaiak két lehetőség elé állították. Vagy megfizetik junius 15-én a teljes évi részt — 262 millió dollárt — vagy pedig mindaddig elhalasztják fizetségeiket, amig az adóssági probléma revíziója nem dönt a továbbiakról. Nagybritánnia kifejtette, hogy legnagyobb sajnálatára nem veheti magára a fizetségek megszüntetésének ódiumát. Ha fizetne, akkor kénytelen volna a többi háborús szövetségestől ugyancsak behajtani az adósságokat és uj föltételeket szabni a törlesztésre, ami alapvetően elmélyítené a világkrizist. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mai krízis is elsősorban a háborús adósságok kérdéséből nőtt ki. Ha Anglia behajtaná volt szövetségeseitől az adósságokat, bombát dobna az európai arénába és megingatná a világ pénzügyi és gazdasági egyensúlyát. Most, amikor kilátás van a gazdasági élet egészségesséválására, katasztrófát jelentene a könyörtelen pénzbehajtás. Ilyen körülmények között London elhatározta, hogy nem fizet és eljárását a többi adósság behajtásának lehetetlenségével indokolja meg, azaz nem foglal állást határozottan a fizetés, vagy a nem fizetés kérdésében. Anglia teljesíteni akarja kötelességét, de csak akkor, ha tárgyalások indulnak meg ennek lehetőségéről. Az angolok részletesen kifejtik, hogy a háborús adósságok nem likvidálhatok önmaguk- tó! és soha sem válhatnak produktív gazdasági tényezővé. A természetellenes transzfer a nor-; mális nemzetközi hiteloperációk összeomlásához j vezet. Junius 15-én Anglia hajlandó jelentékte- j len összegű, úgynevezett „elismerési részt44 fi-; zetni, azaz dokumentálni jóindulatát és a fizetést elvileg nem beszüntetni, de a 262 milliós egész összeget nem folyósithatja. Ezek után minden attól függ, hogy az amerikai kormány miként foglal állást az angol jegyzékkel szemben. Az adósságok kérdése mindenesetre Ismét a nemzetközi politika előterébe került. Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a látszólag távoleső és bonyolult pénzügy* probléma kihatással lehet a világ egész gépezetére és a gazdasági krízist, amit ügyetlen vagy rosszakaratú elintézése okozott, az utolsó kisember Is megérzi a világ minden részében. Amerika állásfoglalása N e w y o r k, junius 5. A New York Times értesülése szerint a kongresszus nagyjában hajlandó elfogadni Anglia érvelését a háborús adósságok kérdésében. Viszont Johnson szenátor, Roosevelt tanácsadója azon a véleményen van, hogy Anglia jegyzékével végérvényesen megtagadta a fizetést. Pitinan szenátor ezzel szemben nem vonja kétségbe Anglia jóakaratát. Az uj amerikai törvénykezés, az úgynevezett Johnson-törvények, amelyeket az amerikai krízis leküzdésére hoztak, lehetetlenné teszik, hogy Roosevelt elnézze Anglia magatartását. A Polediti List elítéli a budapesti iornászolimpiászról kSzölt prágai ferdítéseket Prága, junius 5. A budapesti tornászvilágversennyel kapcsolatosan, mint jelentettük, néhány prágai lap súlyos vádakat emelt a magyar rendezés ellen. E közlésekre a Polední List mai számában Kahánek főszerkesztő vezető cikkel reagál s egyebek közt a következőket Írja: — Budapestről egyedül a nemzeti szocialista sajtó hozott jelentéseket. Hasonlítsuk össze néhány passzusát. Pénteken este az említett sajtó azt irja, hogy a verseny rendezése kitűnő, a testedzési játékokat ez alkalommal sikeres propagandával készítették elő. A mieinket eddig tartózkodóan fogadták ugyan, de teljes korrektséggel. Szombaton ugyanez a sajtó már ezt jelentette: „A szervezés minden vonalon megbukott. A számok szokásos Összeolvasásánál a magyar funkcionáriusok elvből rovásunkra tévedtek, úgyhogy a mi embereinknek úgy kellett követniük őket, mint a rendőröknek, nehogy megrövidítsenek bennünket44 Vasárnap a nemzeti szocialista sajtó ezt irta: „A korlát s a nyújtó itt nem játszik szerepet, a. gyiirühinta mellékes. A fő az: mennél többet nyerni az ország és a politika nagyobb dicsőségére. A rendezőség teljesen alkalmatlan, senki semmivel nem törődik, csak arra vigyáznak, hogy az idegenek mennél jobban rajongjanak Budapestért.4' Az olaszokról a tudósitó ennyit mond: „A tornában sokat nem tudnak, de a maguk fegyelmi játékaival parádés meneteket csinálnak.14 — A németekről azt irja, hogy „a mezőnyben semmi mást nem csináltak, mint hogy a mikrofonba állandó heilezéssel Hitlernek hódoltak.44 — A finnekről igy irt: „A finnek receptje, semmit a becsületre, mindent a győzelemért!44 Szombaton a verseny befejezéséről a tudósító ezt közölte: „Ha ez igy megy tovább, akkor a dijakat a versenyzőknek hazamenet a vonatban fogják kiosztani. Ugyanakkor a hivatalos jelentés szerint a verseny szombaton déli egy órakor befejeződött, tehát három órával előbb, mint ahogy a nemzeti szocialista lap ezzel az ámításával megjelent. A hivatalos jelentés azt mondja, hogy a harc szívósságáról az is tanúskodik, hogy az első és a hatodik versenyző között mindössze 33 pont különbség van. — Hasonlítsuk össze a külügyminiszter orgánumainak három jelentését a budapesti tornász- verseny ékről. Mennyi támadás, gyanúsítás és gúny von itt egyszerre négy nemzet ellen! A legvégén pedig nyertünk s a közöltek úgy tetszenek, hogy mindez bizonytalan és elsietett állítás volt. Nem ilyen módszerekkel szokták megnyerni a külföld rokonszenvét Mennyi sok rossz vért szül ez az elaietettség és gyanúsítás! Minden nemzet a maga nemzeti jelleme szerint viselkedjék, s nincs jogunk arra, nem illendő az, hogy valakinek a nemzeti érzését lebecsüljük. Az a „fegyelmi játék44 nekünk a szabadságunkat szerezte meg a háború előtt! Egyszerűen: Rómában megmutattuk, hogy kell ezt csinálni, Budapesten pedig azt, hogyan nem kell csinálni.-------o—Ön álló hajlékhoz jut a pozsonyi magyar reál- gimnázium és tanítóképző? Pozsony, junius 5. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Fecske-ucca-i régi törvényszék és fogház épületéiben az iskolaügyi referátus megbízottja és egy vegyes bizottság szemlét tartott. A régi törvényszék épületében óhajtják ugyan. i$ elhelyezni a jelenleg a német reálgimnáziummal egy épületben elhelyezett magyar reálgimnáziumot és magyar tanítóképzőt. Ezzel a pozsonyi magyarság egyik régi kívánsága teljesülnie, miután a jelenlegi állapot sem a pedagógiai, sem az egészségügyi szempontoknak nem felel meg. A terv szerint a régi fogházépületet lebontanák és helyébe kerülne a gimnázium nagy- udvara. Ezt az épületet még Mária Teréziádkor á- ban emelték. A terv kivitelére azon,bán csak másfél-két éven belül kerülhet sor, miután csak ezen idő alatt készül el az uj kerületi bíróság és fogház Keres-zt-uccai modem épülete. A kémkedést súlyosabban fogják büntetni Magyarországon Budapest, junius 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefon-jelentése.) A képviselőház ma tárgyalta a kémkedés büntetéséinek megszigorításáról szóló törvényjavaslatot. Az uj törvény előirja, hogy békében is halállal büntethető a kémkedés, ha valamely állami állá«- ban lévő hivatalnok, vagy államhivatalokkal összeköttetésben levő eimiber követi el a kémr kedés bűntettét. Lázár Andor igazságügy- miniszter felszólalásában hangoztatta, hogy okvetlenül szükséges a kémkedés büntetésének jelentékeny megszigorítása. Jellemzésül elmondta a miniszter, hogy 1932-be® huss esetben derítettek fel kémkedést ugyanazon külföldi állam javára és 1933-ban az ezen állam javára elkövetett kémkedések száma már negyvenkettőre emelkedett. — Érdekes pedagógiai előadás a budapesti rádióban. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Korpás Ferenc, a budapesti Werbőezi-főgimná- zium igazgatója junius 8-án, péntekem fél öt órakor érdekes pedagógiai előadást tant „A szülő serdülő f'ia“ címem a budapesti rádióban. M ^rnt m _ uiiniiiiBiUiiiinnwiniiii ifií SS SHé ........Ilin.... fi WT RÁC* PÁL ■Iliiéi ° “v “ ..........................................ll|'il'lll'l®ÍI|lllll|,ll (3) — Nem, csak figyelmeztetni akarom, hogy azért mégis csak közénk tartozik ... — Miért mégis? — Mert innen származik a hegyoldalból, ahonnan én, meg itt köröskörül mindenki. — S mi köze magának ebhez? — Igaza van, semmi. Bocsásson meg, Otti, azt hittem, hogy velünk érez. Nagyon kérem, el ne áruljon az igazgatónak. Ottit megütötték ezek a szavak. Éppen felelni akart, de jött az igazgató. — No, Otti, most már visszamehet. A főmérnök mosolyogva ültette az írógép elé. — Hát hol is hagytuk abba? Hátulról földje hajolt és belenézett a papírba. Arca egészen hozzáért az Otti bőréhez. Leheletéből finom dohányfüst áradt és megcsiklandozta a leány orrát. A főmérnök felnevetett. — Maga eltévesztette, Oltika! Vegyen más papírt. A leány papírért nyúlt, de a főmérnök megfogta a kezét. — Még mindig nem hajlandó nyilatkozni? Otti megrázta a fejét. — Nem. — Mi az oka? A leány megfordult. — Nézze, főmérnök ur! Én vagyok annyira józan és gondolkodó fő, hogy belássam, nem vagyok magához való. Maga igen fenn van. Én igen lent. A főmérnök szellemeskedni próbált: — No, nem egészen. Én alföldi vagyok, tehát föltétlenül lejjebbről való, mint maga, Ottika, aki idefönt született. — Nagyon szellemes ma, főmérnök ur. És megfogta a férfi kezét. Bátorítólag megszorította. Aztán felállott az Írógéptől és szembefordult a férfivel. Szeme égett, ajka összeverődött, ahogy mondta: — Nézze: én férjhez szeretnék menni... Én jó feleség tudnék lenni... Legyünk tisztában egymással. Azt hiszem, a feleletet rövidesen megadhatja. A főmérnök végigsétálta az irodát. Elment egészen a rajzterem bezárt ajtajáig, majd visszafordult és a dacos arcú leány elé állott. — Maga nagyon okos kislány. Hol tanulta? Otti elmosolyodott. Ettől szeme nedvessé lett és igy tekintete még hódítóbbá, — Ma a lányokat mindenütt és mindenre kitanitják. — Például? — Például maga. — Például, mire? — Például arra, hogy miként szokott egy magasrangu ur udvarolni egy gépirónőnek. A főmérnök leverte a cigaretta hamuját. — Ez igaz. — Szóval értjük egymást. — Úgy látom. — Akkor folytathatjuk a munkát. — Siet? — Nekem nem sietős. Talán a cégnei — Tudja, miről van szó? — Nem szoktam figyelni az értelmét annak, amit diktálnak. — Szóval maga is egy tökéletes gép. Otti beharapta az ajkát. — Nem sokéig. — Miért? — Mert jönnek a még tökéletesebb dikta- fónok. A főmérnök lélekzete elakadt. — Maga haragszik a gépekre? Otti a vállát vonta. — Addig nem, inig a kenyeremet nem veszélyeztetik. — Hm. Furcsa. — Oh, nem furcsa. Természetes. A főmérnök a rajzterem felé indult. — Mond valamit. Egészen felnyitotta a szememet. — Halló? Ki ott? Igazgató ur? Kérem szépen, jó lenne, ha mától kezdve a .mérnöki osztályra külön éjjeli őr ügyelne fel. Különösen a rajzteremre.., Köszönöm ... Szórakozottan sietett az írógép elé és diktálni kezdett: — ... és igy körülbelül ötszá'z ember munkateljesítményét végzi, nyolcvanöt százalék idő- és munkabér-megtakarítással... Ily módon az üzem föltétlenül továbbra is fenntartható, mert az előállítási községeket még a legnehezebb gazdasági válság is minden nehézség nélkül megbirja ... Az írógép tompán kattogott. Csak a parányi csengő varázsolt egy kis hangszint ebbe a hivatalos környezetbe, mikor a sor végén f igy élni eztetőleg megszólalt. Befejezték. A főmérnök megköszönte. — Most már visszamehet az igazgatói irodába. Ottinak az arcába szökött a vér. — Mondja, főmérnök ur. Talán megharagudott reám? A főmérnök fagyos lett. — Oh nem. Miért? Nincs okom rá. A leány felkapta a fejét. Szépsége kibomlott belőle, mint a ívirágból az illat. — De van. Nagy oka van. A főmérnök ismét elmosolyodott. — Ugyan mi lenne? folytatjuk. %
