Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-02 / 124. (3455.) szám
4 1934 jjmiius 2. szombat. EMBER ÉS VILÁG Irta: Kosztolányi Dezső Részvét i. rA beteg sulyoe műtét után ágyban fekszik, ösezevagdalva, megkötözve, homlokán jégtöm- lő, hónaljában lázmérö. szemében, rémület és fájdalom. Szobája ajtaján már nem ióg ott a figyelmeztető tábla, mely orvosi rendeletre a nyugalma érdekében eltiltja a látogatókat. Jöhetnek. n. Jönnek is, sorjában. Amint feltúrná: znek ajtaja keretében a rokonok, a kedves' ismerősök, akik hajdan élete fő- és mellékszereplői voltak, halvány mosoly világítja át arcát. Ők a résztvevők. Mit jelent ez? Azt, hogy voltakép nem segíthetnek, semmit se tehetnek gyógyulása érdekében, de legalább látni akarják, részt akarnak venni szenvedésében. Virágokkal bombázzák betegségét, több oldalról, központi vezetés alatt, módszeresen. m. Céltalan és csodálatos részvét, édes irgalom, megható kön y őrület esség, jóságos szánalom, te egy világrendet hozol ide nekünk, az erkölcsi világrendet. Némely látogatójának jelenléte olyan, mint valami szikla. Messziről érkezett leveleinek egy-egy szava a jövője alohimidesi pontját mutatják számára. Olykor, amikor szobája tele van emberekkel, arra gondol, hogy ha sorsát végső fokon nem a természet és a tudomány könyörtelen törvénye döntené ej, hanem ravaszul megszervezett népszavazás, ügye akkor sem volna teljesen reménytelen. IV. A részvétről nem mindenki vélekedik kedvezően. Hobbes, az angol bölcselő például azt hiszi, hogy a részvét pusztán alkalom arra, hogy a másokat ért szerencsétlenségek és csapások alapján képzeljük el, vetítsük előre azokat a szerencsétlenségeket és csapásokat, melyek esetleg bennünket is érhetnek. Ezt nem lehet tagadni. Ha a kés rajtunk nem ejtene sebet, bizonyára nem sajnálnék azokat, akik véreznek. De ez csak inditóoka a részvétnek. Fontos, hogy képzeletünk rugalmassága folytán egy mág emberi teremtmény helyébe gondolhatjuk magunkat és azt érezhetjük néhány másodpercig, hogy mi magunk vagyunk ők. Ja tvam esi, ahogy az indusok mondják. Ezért pedig hálás a beteg. V. Igaz, hogy bizonyos idő múltán elpárolog a mámor. A beteg és a résztvevő kíváncsian, élesen, kíméletlenül szemlélik, birálgatják egymást s csakhamar mint természetes ellenfelek vonulnak fel. A látogatók, akik a riasztó hírre hozzá siettek és gondolatban már talán túlságosan aggódtak érette, bizonyos követelményekkel lépnek föl. Csalódásukat nem képesek palástolni. — Hiszen, mi azt hittük, — tűnődnek — hogy állapota sokkal súlyosabb, de láza nem is oly nagy, öntudata teljes, beszél, eszik is, ugy- iátszik az egész csak vaklárma. A beteg ezalatt igy tűnődik: — Szép tőletek, hogy eljöttetek, de könnyű nektek, csak azt tettétek, amit én tettem volna, ha ti fe'kiisztök itt ily nyomorultan, beállítottátok délutá/fii munkarendetekbe ezt a látogatást 3-tól 4-ig b innen hazamentek. VI. Vannak olyanok, akik kicsinyelik betegségét. Ezek veregetik vállát, meg is csiklandozzák e igy kiáltanak: — Kutyabajod, pajtás. Holnap, holnapután fölkelsz, elfelejted az egészet. A beteg ettől úgy megsértődik, mint a költő, akinek a tehetségét kicsinyelik. — Hátrább az agarakkal — füstölög magában. — Ne nagyleik fisködJetek az én számlámra. Inkább maradjunk a keretek között. Ha azt állapítjátok meg, hogy tegnap óta 9% dekát hiztam « már a balkaromat is tudom emelni, akkor sokkal inkább megvigasztaltok. •* VH. • .sok viszont nagyítják a betegségét. 11 gy gyermekkori cimborája a villamoson ül, megpillantja a lábadozó beteget, aki künn a tornácon lóg egy szíjon. Parancsoló mozdulattal, kedélyein magához inti. A beteg zavarában utat tör a zsúfolt kocsin, hogy megszorit- hassa a cimbora kezét. Az igy szól: — Hallottam, hogy nyavalyáskodtál. — Tessék? — Hogy göthös voltál. — Ja igen. — Zöld vagy —■ mondja keményen, az arcába tekintve. — Talán csak igy reggel. Az ablaküveg fényétől. — Nem, nem — erőeködik a cimbora. — Cudarul rossz bőrben vagy. Na és mit szándékozol most tenni? — Egyelőre utókezelésre kell mennem, Pá- risba. — Parisba — ujjong’ föl a cimbora. — Imádom Párist. Nagyszerű város. Irigyellek — s máris kezet szorít vele szórakozottan és leszáll, A beteg egyedül marad a gondjaival. Sajnálja, hogy nem kiálthatja utána: — Én pedig téged Nápolyba szeretnélek küldetni cimborám a saját költségemen és ott kivégeztetni. Az tudniillik & világ legszebb városa. VM. Lassanként megtanulja, hogy se panaszkodnia, se dicsekednie nem szabad, hogy szerényen teljesítenie kell kötelességét a résztvevők iránt, hogy meg kell felelnie annak a fölcsigázott várakozásnak, melyet hozzáfűznek, hogy szenvednie kell, lehetőleg némán s a többit, hogy sajnálják vagy ítélkeznek fölötte, az illetékesekre kell bíznia. IX. Épenezért tapasztalatain okulva újabban kurtán, tárgyilagosan ad fölvilágoeitást állapota felől. Egy hang szólítja a telefonhoz, egy meghitt, baráti hang g a könnyektől lucskosan, mint valami temetésen, turbékolva és fuldokolva ezt kérdezi tőle: — Hogy vagy? — Köszönöm, tűrhetően. — Igazán? — Azt hiszem, — Szóval te azt hiszed, drága barátom. HVkö fáraszt a beszéd, a mozgás? —■ Egyáltalán nem. — Szeretnélek téged még egyszer látni. — Én is. — Nincs már lázad? — Nincs. — Értem, értem. De mondd, mi történik, Ü* hirtelen visszatér a lázad, mert ez ilyenkor igazán előfordul. — Akkor, drága barátom, lefekszem és annak rendje és módja szerint meg fogok halni. A beteg halja, hogy a drót másik végén a drága barát megdöbben. De hallja a drága barát titkos gondolatát is: —■ Nini, ez nem is olyan rossz ötlet. Csináld meg. X. Mindebből csak az következik, hogy a részvét gyakorlása ég elviselése egyaránt kényes, bonyolult föladat. Más szóval résztvevőnek lenni majdnem olyan n elnéz, mint betegnek lenni. A Készüld francia alhodnányrcíorm Korlátozni fogja a pártoK mindenhatóságát Kötelező lesz — a többi európai parlamentek mintájára - a képviselők személyes szavazása Az alholmáitsimódoslíó bizottság elnöke nyilatkozik a Prágai Magyar Hírlap párisi munkatársának A merész arcéi, a vidám, szikrázó szemek, a kihívó, dús kecskeszakáll Chatenet képviselőnek valami különös d ‘ Ar f agn a n-jeiteget ad. Akaratlanul a ..Három muskétás'‘-t juttatja mindig az eszembe és lendületes lelkessége, közvetlen, vidám bátorsága, csattanó érvelése valóban d'Artagnain-szerü jelleműnek mutatja ezt az egyeneslelkű francia politikusügyvédet. Az irodájában fogadott valami súlyos dosz- sziéba merülve, és ahogy kezet nyújtott, helyijei kínált, azzal kezdte a beszédet, — eddigi gondolatait folytatva mintegy, — hogy: — Oly istentelenül teikervényes ez a szerencsétlen törvényszöveg, hogy kezdek már egyáltalán semmit sem érteni az egész procedúrából. — Én pedig — mondottam kissé restelkedve erre — képviselő urat .nem ügyvédi minőségében voltam bátor fölkeresni, hanem az al- kotmányreforimáló bizottság munkájáról szeretnék megtudni egyet-mást. Csöndben dolgoznak, kommünikét egyet sem adtak a lapoknak, pedig az önök munkája voltaképpen az egyetlen, ami a jövőnek szól és világtörténeti szempontból jelentékenyen fontosabb, mint az egész Prince-Stavisky ügy, amivel negyedik hónapja vauinak tele a lapok. Cihatenet cigarettára gyújtott, összecsukta az óriási perköteget és hosszam nézett a felszálló kék füstbe. — Hát az bizonyos, — szólalt meg magysokára, — hogy a mi államszerkezetünk erősen beteg. Ott tart már, hogy nem segít holmi kein egetés meg porocska: elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás. Le kell operálni a köztársaság szerkezetéről egy évszázad rakományait, minden kaoskarimgós paragrafus-üledékeket, amik a gépezet egyszerű és gyors működését akadályozzák, és utat kell vágni a bürokratizmusok soha neon irtott, 'évtizedekig vadul burjánzott őserdején keresztül, hogy megint levegőhöz juthasson a nemzet. — Első föltétel természetesen az, hogy mi, akik ebbe a vadointisztitásba vágtuk a fejszénket, ne legyünk tekintettel semmi másra, mint csakis az egész ország jólétére- Ki kellett lépnünk minden pártkeretből és egyéb megkötöttségből, amelyek egyes osztályokhoz vagy érdekcsoportokhoz fűznek és akadályoznak, hogy a nőimet összessége nevében gondolkozzunk. — Egy pillantás a parlament munkarendjére. s bőg tön szemünkbe ötliik, hogy mennyi fölöslege* disputával tölti drága idejét a parlament. Ahogy összeül az uj Ház, mindjárt azon kezdi, hogy hosszasan felülvizsgálja az egyes mandátumokat. A jövőben a niandátumok felülvizsgálásával ar államtanács fog foglalkozni és csak az eredményt terjeszti szentesítés céljából a Ház plénuma elé. — Több fegyelem kell és szakszerű munka. Ezért erősen ki keli terjeszteni a házelnök jogkörét, ügy gondoljuk, hogy a házelnököt tisztségéiben megerősítették az ülésszak második éve elején, az az ülésszak végéig ne essen már újabb választás alá. így nagyobb lesz a tekintélye és nyugodtabban láthatja el feladatait. — A bizottságok jogkörét is ki fogjuk széles iteni, mindenekelőtt a pénzügyi bizottságét. Legyen több tagja, mint eddig, de legyen nagyobb hatalma, s amely törvény módosítását egyszer visszavetette, az ne legyen többé a plénum elé hozható. — Tovább is akarunk menni azonban, meg akarjuk vonni az egye* képviselőktől a pénzügyi j a vasi at k e z de mc n y ez ési jogot. Oly törvényt, amely kiadástöbbletet jelent az államháztartásban, ezentúl csak a kormány javasolhasson a Háznak, a képviselők nem. így van ez Angliában teljes kétszáz esztendeje, márpedig Angliára nem lehet ráfogni, hogy nem lenne parlamentáris állam! — Továbbá kötelezővé akarjuk tenni a személyes szavazást Csaknem minden országban tilos, hogy valamely képviselő a maga szavazatát másik képviselő utján gyakorolhassa. Nálunk ez a „vote pair procuration" valósággal divat. Megtörténik némely szavazásnál, hogy egy- egy képviselő száz szavazócédulát is beledob megbízás utján a szavazóurnába. Ez valósággal meghamisítása az alkotmánynak, mert ily módon fontos kérdésekben kevés ember dönt a 617 képviselő nevében- Pártok szavaznak egyének helyett! Ennek a visszaélésnek meg kell szűnnie. De ilyen messzemenő reformot — véltem én — az alkotmány rendelkezése értelmében csak a két Ház együttes határozatával, illetve a versaillesi nemzetgyűlés egybehivása után tehet iörvényibeiktatni. Hisz ez már az alkotmány alaptörvényeibe vág ... — ügy van, — felelte Ohatenet, — ha kell, el fogunk menni Versaillesba. egybehívjuk a nemzetgyűlést, hogy megváltoztassuk az alkotmányt. TJgy a föntemiitett pontokban, mint sok má* egyébre vonatkozólag is. — Egyáltalán nem szeretem azt a semmitmondó aforizmát, mely szerint az intézmények csak annyit érnek, mint az emberek, akik az intézmények kereteit kitöltik. Ellenkezőleg, én úgy látom, hogy az emberek értékét az intézmények szabják meg, mert képességeiket azok kell, hogy irányítsák és soaw bályozzák. — Főleg pedig határozottan ellene vagyok annak, hogy mi valami előkészítő munkával érjük be sebtében, aztán kérdezzük meg az országot, illetve oszlassuk fel a Házat és bízzuk az alkotmányireform tényleges megváló* sitását a következő országgyűlésre. Én ezt fe* lesleges és ártalmas halogatásnak tartom. Ml, az évek óta együttütő parlament, ismerjük legjobban a tényleges helyzet minden hibáit. Hosszas gyakorlatban a magunk bőréin szén v-edtük meg az alkotmány elöregedett intézkedéseit és jobban tudjuk, hogy milyen reformokra van szükség, mint utódaink, akii még nem próbálták ki a mesterséget. Nem félek semilyen házfeloszlatástól. Sőt azt mo®1 dóm: oszlassák fel a Házat mentői hamarább, 4® addig semmiese+re sem, míg az alkotmány■» reformot meg nem szavaztuk. — Csak annyit mondhatok, hogy mi, az «f* kotmáuyt reformáló bizottság, történeti feladatunkat komolyan- vesszük és hiszünk a magunk hivatásában. Adja az ég, hogy e hitünk valóban paragrafushegyeket tudjon helyükből elmozdítani... * Franciaország minden barátja bizonyára teljes szívvel osztozik az alkotmánymódositó bizottság tiszteletreméltó alelnökének e biblikus kívánságában. Annál is inkább talán, mert akik sok éve követik figyelemmel a francia parlamentáris életet, tapasztalatból tudják, hogy eddig nem annyira a hit mozdított el hegyeket a Bourbon-palotábam, mint inkább néha a vajúdó hegyek sziültek nevetséges egérkéket. Benedek Károly. Az alacsony vízállás miatt beszüntetik a hajózást az Elbán Drezda, junius 1. A tartós szárazság következtében egyre rosszabbodnak a hajózási viszonyok az Elbán, ötven év óta nem volt ehhez hasonló alacsony vízállás és a folyó felső folyásáról érkező jelentések alapján a vízállás további csökkenése várható. Valószínű, hogy egy-két napon belül be kell szüntetni a Németország és Csehszlovákia közötti hajóközlekedést. Ugyanez a veszély fenyegeti a szászországi hajózási szakaszt is. Aussig, május 30. Az Elba aussigi szakaszán 77 centiméterrel alacsonyabb a vízállás a normálisnál. Az abnormális vízállás következtében már holnaptél kezdve beszüntetik a személy- hajójárató kát Bodenbac.h és Leitmeritz között.
