Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-24 / 143. (3474.) szám
<pi^gaiAYmAarhirmp 17 9 Állagok is ju^otíak világtörténelmi szerephez Rövid szemle a történelem állathöseiről Éva kígyójától Lindbergh macskájáig ■ ■ ■ A kapitóliumi ludak és gibraltári majmok Prága, junius 23. A világ teremtése óta gyakran szerepelnek az állatok is a világtörténelemben. A legkülönfélébb korok és műveltségek, földrészek és népfajok, nemzetek és vallások történetében egyformán meg- taMlhatók azok az állatok, melyek világtörténelmi szerephez jutottak. Állati hősök sora az ókorban Időrendi sorrendben mindjárt Éva ősanyánk paradicsombeli kígyójával kell kezdeni a felsorolást, hiszen neki köszönheti az emberiség évezredek óta tartó paradicsommentes sorsát. A bibliában előforduló világtörténelmi állatok: Áron aranyborjúja, Noé galambjai és egész állatsereglete közismertek. Nem kevésfebé a cethal, amellyel Jónás prófétának volt kalandja. Állati hősök egész sora kiséri az ókor történetét. Az egykori világbirodalmi Rómát Romulus és Remus alapította Kr. előtt 733-ban. De a római monda szerint Romuli^ és Remus, akiket nagybátyjuk, Amulius király csecsemőkorukban a Tiberisbe rendelt fojtani, szerencsés megmenekülésük után is elpusztultak volna, ha egy nőstényfarkas nem táplálta volna őket farkastejjel. A farkasnak ezt a jótéteményét az azóta eltelt majdnem 2700 esztendő óta sem felejtették el a rómaiak. Emlékére a Kapitó- liumon ma is őriznek ketrecben egy nőstényfarkast. Ugyancsak ismert a kapitóliumi libák ébersége, amellyel Rómát mentették meg az ellenségtől. Az ókori regevilág sok állati hősét a képzőművészet és irodalom nagyszerű alkotásokban örökítette meg, A Laokon-csoportot körülölelő kígyókról, a Prometheus máját marcangoló, valamint a Ganymedest elrabló sasról, a számtalan kígyóval ékes Medusa fejéről, Pallas Athéné galambjáról és baglyairól, az Európát elrabló, bikává átváltozott Zeusról, Diana őzéről, a Kentaurokról és Pegazusról a szobrászati és festészeti remek- m'ivek egész sora született. Az Ibykus meggyilkolását eláruló darvaknak Schiller állított maradandó emléket, Andoklus és az oroszlán megható történetét pedig Shaw dolgozta fel szellemes vígjátékban. Caligula lova és Rucephalos 'Világtörténelmi szerepe volt annak a kígyónak is, amellyel a nagy férfihóditó, szép Cleopatra pusztította el magát és nemkülönben annak a lónak, amely bár fából volt, mégis Trója elfoglalására és ezzel a tiz évig tartó ádáz trójai háború befejezésére vezetett. A világtörténelmi állatok két legérdeke- sebbike kétségkívül Caligula római császár kedvenc lova, „akit" a császár szenátorainak nem kis bosszúságára konzullá nevezett ki és Nagy Sándor kedvenc paripája, a Bu- cephalos. Amikor az indiai hadjárat során Bucephalos elesett, emlékét a nagy hódító úgy örökítette meg, hogy várost nevezett el róla. Igaz, hogy Bucephalos nem volt valami olcsó jószág. A thessaliai tenyésztésű remek mént Sándor Philonikostól 16 talentumért vette meg, ami mai pénzértékben legalább félmillió korona. Állatok a valíásaíapilók éledében A nagy vallásalapitók életében is jelentős szerepük volt az állatoknak. Például Buddha személyéhez is kapcsolódik állat. A buddhista vallás szerint Buddha mint fehér elefánt szállt le az égből a földre. Ezért Indiában a fehér elefántot most is szent állatnak tisztelik. Nagy szerepe van az izlámban a szent galambnak. Ez a galamb a legenda szerint állandóan Mohamed feje fölött röpködött. A mohamedán világ sorsára különben egy pók volt döntő befolyással. Mohamed próféta ugyanis egyszer Mekka és Medina között ellenségei elő! menekülve egy barlangban keresett menedéket. Üldözői egy óra múlva utolérték és a nyomok utáu kutatva a barlangot is át akarták vizsgálni. Amikor azonban látták, hogy a barlang száját tökéletesen ép, nagy pókháló cl, nem akarván az időt tovább vesztegetni, lemondtak erről a szándékukról, ügy vélték, hogyha a barlangba előzetesen valaki bement volna, a pókhálót feltétlenül el kellett volna szakítania. így mentette meg Mohamed életét a pók, amelynek ez a keleti fajtája egy óra alatt a legtökéletesebb hálót tudja fonni. XI. Lajos szamara A világtörténelmi állatok sorában nem szabad hiányoznia annak a lónak, amely egykor nagyon — hiányzott. III. Richárd egy országot kinált érte. Ismert történeti tény, hogy XI. Lajos francia király, az abszolutizmus megalapítója, mennyire szerette a szamarakat. Érdekes előzménye van ennek a nagy szamárszeretetuek. A király egyszer vadászatra indult és szokása szerint udvari csillagjósát is magával vitte, akinek az volt a feladata, hogy az időjárást megjósolja. Az asztrológus a vadászat tartamára igen jó időt jósolt és igy a király kíséretével gondtalanul vágott neki az útnak. Amikor az előkelő vadásztársaság az erdőbe ért, a király a szamarát legeltető egyik hajcsárra lett figyelmes. Tréfából a hajcsárt is megkérdezte, milyen idő lesz, mire a hajcsár habozás nélkül felelt, hogy hamarosan esni fog, mert állata nagyon lógatja jellegzetes hallószerveit. Ez a jóslat aztán tényleg be is vált. Következménye az lett hogy a király tüstént elbocsátotta csülagjósát, a hajcsárt pedig szamarával együtt szolgálatálba fogadta. Jobb, ha a szamár az időjósom, mintha az időjósom szamár, — mondotta a király. Híres kutyák Külön fejezet illeti meg a történelmi állatok sorában a kutyákat. Nagy Frigyes két kedvenc kutyájának Potsdamban a Sanssouci- kastély parkjában emeltetett diszes síremléket. Bismarck pedig szeretett dogg-kutyáját Friedíichsruhéban, családi sirháza szomszédságában temettette el. Ezt a kutyát a nagy államférfi még a minisztertanácsba is magával vitte. Megható hűségről tett tanúságot a szerencsétlen Mária Antónia ölebe. Királyi úrnőjét a vérpadig kisérte és onnan sem szépszóval, sem erőszakkal nem lehetett elvinni. Két nappal később ott éhenpusztult. Tud a történelem azonban oly kutyáról is, amely felbecsülhetetlen kárt okozott a tudománynak. Newton „Gyémánt" nevű kutyájáról van szó. Ez a rakoncátlan kedvenc tudós ILYEN LÉGITÜNDÉREK PINCÉRKEDNEK A SVÁJCI REPÜLŐTÁRSASÁGOK UTASSZÁLLÍTÓ GÉPEIN gazdájának három füzetét rágta szét és ezzel sokévi fáradságos tudományos munka, feljegyzésekben és számításokban papírra vetett eredményét semmisítette meg. Nemkevésbbé hires Beauhamais Josephin „Fortunén" nevű kutyája. Ez, az asszonyát a végletekig védelmező öleb, szembe szállt a világ legnagyobb hódítójával is. 1796 julius 17-éről Marmirolóbél keltezett levelét Napóleon igy végzi: „Millió csók még Fortunén- nek is, komiszsága ellenére." Hogy miért nevezte Napóleon az ölebet komisznak, arra Abrantés hercegnő emlékirataiban találunk felvilágosítást. Napóleon hevesen udvarolt a szép özvegynek. Egy éjjel sürgősen orvost hivattak Josephin házába. A kis öleb, nem tisztelve a győzelmes katonát, alaposan beleharapott Napóleon lábikrájába. Napóleont az orvos Josephin hálószobájában találta és miután igy az előkelő hölgyet fonák helyzetbe hozta, sürgősen törvényes házasságra szánta magát. Ki tudja, — ha a pletyka igaz, — hogyan alakult volna a történelem sorsa Fortunén nélkül? Latouche és a patkány barátsága Mivel a franciáknál időzünk, ne feledkezzünk meg a nagy államférfi, Richelieu bíboros kedvenc macskájáról, Madame Dubarry- nak két kedvenc medvéjéről és Latouche patkányáról Latouche a Rastille-ban töltött 30 esztendős fogsága alatt szoros barátságot kötött az őt körülvevő élőlényekkel, a börtönében hemzsegő patkányokkal Barátai közül sikerült az egyiket annyira megszelídítenie, hogy különböző parancsait teljesítette. Ez a patkány pótolta számára az egész emberi társaságot. A magyar történelemben sem hiányoznak a történelmi jelentőségű állatok. Hunor és Magor a csodaszarvast üldözve jutottak el nyugatra. Szent Lászlót az üldöző kunok, IV. Bélát a mohi vereség után a tatárak gyilka elől mentette meg gyors paripája. Szomorú emlék tapad II. Lajos lovához. A mohácsi csatavesztés után a menekülő király lova nem bírta a Csele-patakot átugrani és igy a király és lova az iszapban lelte halálát. Ha a király akkor nem pusztul oda, Magyarország történelme a következő évszázadokban esetleg máskép alakul. Majmok az angol hadseregben De nem nélkülözi a legújabb kor története sem a hires állatokat. Éppen nemrégiben jelent meg az angol lapokban az a híradás, hogy a gibraltári angol helyőrség létszámában majmok is helyet foglalnak. Egy angol babona szerint ugyanis Gibraltár csak addig van angol kézen, míg az erődökben majmok élnek. Ezért tavasszal a télen elpusztult majmok pótlására államköltségen szereznek be uj majmokat. Az angol hadügyminisztérium legújabb kimutatásából, mely a hadsereg állatállományáról számol be, az is kiderült, hogy a hadseregnek egy szamara is van. Nosza megindult a fotóriporterek hajszája, hogy az állami szolgálatban lévő egyetlen szamarat bemutassák a közönségnek. Fáradozásuk azonban nem járt eredménnyel, mert a hadügyminisztérium csak annyit árult el, hogy a szamár az egyik gyarmaton teljesít szolgálatot. Isten tudja, milyen titokzatos céljai vannak az angoloknak ezzel az egyetlen szamárral. Jól ismeri az újságolvasó közönség azt a kis feketefoltos foxterrier kutyát, amely gazdáját, Nobile tábornokot kisérte el északsarki útjára. De még ennél is nagyobb tisztelet övezi Lindbergh legendás fekete macskáját. amely nélkül a hires repülő nem száll fel. Nem volna teljes a felsorolás, ha meg nem emlékeznénk arról a kutyáról, amelyet a földgolyó minden mozilátogatója ismer. Riin-Tira-Tin ez, a mozivászon sokszor megcsodált hőse. ‘finn-magyar testvérünne Selsősxeliben A finn—magyar testvériségnek meghatóan szép ünnepe zajlott le a közelmúltban Felső- szettben. Endreflfy János felsőszelii ev. lelkész ,vA 450 éves Luther...“ című müvét Yrjő Loimaranta helsinki-i evang. dómpré- postmak és a finn közoktatásügyi minisztérium államtitkárának ajánlotta. Yrjő Loima- Tanta jelentést tett a könyvajánlósral a finn evang. püspöki karnak s annak az üdvözletét és köszönetét maga Loimaranta hozta Felső- szelibe két finn társával: Matti Pesoneu tan- felügyelővel és F. A. Hástesko főliceumi igazgatóval együtt. A finn—magyar találkozásból felejthetetlenül szép ünnepély lett. A finn testvérek a varsói gyorssal érkeztek a galáutai állomásra, hová a fogadtatásukra Endreffyn kívül megjelentek Lic. Fizély Ödön és dr. Jánossy Lajos evang. lelkészek is. Felsőszeli határában lovas-bandérium várta az előkelő finn vendégeket. Festői látvány volt az esti szürkületben a 25-fagu lovas-bandérium, csikós-öltözetben: piros mellény, bőujju fehér ing, fehér gatyában, árvalánybajjal a süvegük mellett, amint lelkesen megéljenezték az autóból kiszálló finn testvéreket. A bandérium vezetője, Lovas Aladár előléptetett és lóhátról köszöntötte a finn vendégeket. Matti Pesonen, aki 50 éves korában tanult meg magyarul, könnyek közt válaszolt. Ezután átültek a finn testvérek a fölvirágzott hintákra, amiknek még a kerekei is virágdísszel forogtak és megindult a festői menet a falu felé. Amikor a menet megérkezett az evang. papiak előtt villanyfénybe fürösztött diadalkapuhoz, már ezrekre menő tömegek várták és köszöntötték a finn vendégeket, akiket a szelii egyház felügyelője s egyben a község bírája, Soós Ernő köszöntött. Ekkor fölcsendült a templom előtti hársfák alatt felállított 60-tagu dalárda négyszólamú üdvözlő-énake, melyet id. Endreflfy János irt erre az alkalomra. Amint a friss esőtől levert, portalan esthomályban szállt e gyönyörű melódiáju köszöntő dal, szem nem maradt szárazon. Id. Hasák Lajos karnagy és a szelii dalárda remekelt. Matti Pesonen magyarnyelvű, Lói* maranta finn nyelvű köszönő szavai után •magyarruhás leányok rózsaszirmot hintettek a finnek lábai elé, akik virágpázsiton vonultak bé a szelii parókiába, ahol magyarruhás lányok adták át ajándékaikat az északi testvéreknek. Nagy Mária, az evang. leánykor al- elnöke keresetlen, szívből jövő szavak kíséretében nyújtotta át a remekbe készült, dúsan aranyozott magyar pruszlikokat a finn vendégeknek. A távollévő dr. Virkkumen főlelkésznek és volt közoktatásügyi miniszternek meggyszinü bársonyból készült pruszlikot küldtek. Másnap ünnepi istentisztelet volt a felsőszelii evang. nagytemplomban, amely erre az alkalomra szűknek bizonyult. Az istentisztelet Endreífy János buzgó imájával kezdődött. Utána Loimaranta olvasta fel a szent evangéliumot finn nyelven. Majd Matti Pesonon mondott magyarul köszöntő beszédet és olvasta fel a 100-ik zsoltárt. Az istentisztelet főrészét Loimaranta dómprépost svéd nyelvű előadása képezte, amit dr. Jánossy Lajos tolmácsolt mondatról-mondalra magyarul. A Szloven- szkóá Magyar Evang. Szövetség nevében Lic. Fizély Ödön, a Szövetség titkára üdvözölte a. finn testvéreket magyar és német nyelven. Imádság, kar és gyülekezeti ének fejezte be a finn—magyar testvériség evangéliumi ünnepét, mely kitörölhetetlen nyomokat hagyott a lelkekben. Ebéd után számtalan fényképfelvétel készült a bandériummal, virágos hintákkal, a gyermekek „körmagyar" táncával, ami különösen tetszett a finn testvéreknek. Néhány képet közlünk képes mellékletünkben. A finn vendégek megszemlélték a hét tanerős evang. iskolát is, mely alkalommal Kari Géza tanító növendékei négyszólamú magyar dalok éneklésével gyönyörködtették a vendégeket, kiknek különösen a „Juhász vagyok" kezdetű dal tetszett a legjobban. Este újból felvonult a szelii lovas-bandérium, előállottak a virágos hint ók, jöttek újból a virágszóró leányok és fájó bucsuzás után megindult a menet. A fiun testvéreket úgyszólván az egész falu kiksérte. Az utolsó szót a falu határában ismét Lovas Aladár, a bandérium vezetője mondotta, mire meghatva válaszoltak a finn testvérek. Dörgő éljenzés közepette vágtak neki autókon a galáutai állomásra, hogy onnét a finn—ugor kongresz- szusra utazzanak Budapestre. 1984 fmnfiis 24, vasárnap.
