Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-24 / 143. (3474.) szám
<PitAüAi'i * tAStniARHIRIiACí ARCKÉPECSKÉK 1984 juatUtö M, vasárnap. Irta: Kosztolányi Dezső Tóth Árpád Óriást választéki Legolcsóbb áraki Pausz T., Kosice Üveg — por cellán — villany csillár ok! Modern képkeretezés, üvegezés WnilHlltUIUIIIII!lllltHI1llttttiHHIIItllllllllflnHIinillllll!lllllllllilllllll!llllllllllllllllliniilllllllllllllllllllllillilillllHIIIHilMllliHlilllllllll!in Telefon 2423 dlapítva 1833 L A miaradandóeágot az emberek szobroklka.1 .jelzik. Ezek a halhatatlanság mérföldkövei azon az utón, ahol a vándorok összeroskadnak, elhullanak. Most Debrecenben, a szülővárosában, a Nagyerdőiben ő is kapott egy emlékművet, mellyen elénk rémlik kesernyésem-mosolygó szája, szép, boltozatos homloka, az a kedves, szemüveges arc, melyet mi még jól ismertünk. Kortársiünk volt. Valamivel később jelentkezett, mint azok. akik a XX. század elején meguijitot- Iták irodalmunkat. Valamivé!! hamarabb érkezett örök pihenőhelyére, mint ők. De nagy útját az időben máris megkezdte. n. Tóth Árpád az áhítat költője. Aki csak gyöngédnek és finomnak nevezi, amint szokták, az : félreértésre adhat ajkaimat. Sokan abban a hi- szemben vannak — szavak hasonlósága folytán — hogy a gyöngéd lélek szükségtképen gyönge is. Ez tévedés. Az igazi gyöngédség annyira különbözik a gyengeségtől, mint a finomság a finomkodástól. Ritka erőt feltételez, ö valóban gyöngéd volt és valóiban finom. 'Lágyságában semmi finnyásság. A lélek elomló, de a művész, aki ezt kifejezi, kemény. ■Azoknak a Urai rezzenéseknek, melyek költeményeinek értékét teszik, valószerű hátteret készített, melyből ezek az ellentét erejével szökkennek ki & érzékenységének őszinteségét, igazságát semmi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy mindkét sarok felé— a pozitív és a negatív felé egyaránt kilendüli. Nincs külön érzékenység, mely csak a lágyat, az elmosódót, az álomszerűt méri föl s nem látja- az élet fájó dudóTait, púpjait, bütykeit, ö sem egy külön, elzárt szigeten élt. hanem az élet egész gazdagságában. Sí. Teophile G a u ti e r - ről mondották valaha, hogy olyan költő, akire nézve a külső világ csakugyan létezett. Rá is áll ez. Azzal a hozzá- tevéssel, hogy ránézve a belső világ is épugy létezik. Nyomban azzal tűnt fel, hogy érzelmes volt és egyszersmind szókimondó. Nevükön nevezte a dolgokat, a „setét dólgokat“, melyeket „szeretett”. Leírta képzőművészeti pontossággal az előrebukó fejet, vagy a terpedő kezet, melyen tisztán látta a duzzadó ereket is. Égi lírikus volt, aki a földön járt. IV, Debrecenből jött, a grammatikusok, a verses- íkönyvek, ,a nemes szó-faragás ősi földjéről. Természetes folytatója, továbbfejlesztője annak a Csokonai Vitéz Mihálynak, aki a „lenge ihöld“-Tól, a „szürke bikkfáka-ról. a korai méláimról, a lankadó életkedvről dalolt tündér dalokat, de Önkívületét tudós művészként józanul rögzítette meg. Mennyire rokon ezzel az uj költővel a régi, aki az Éj királynéját igy szóilon- gatta: „Halkan nyomd pamuthintócs káddal A harmattól nyirkos eget- . . .“ vagy aki ezeket a- sorokat rótta: „Az ezüst csergetegek táját A gyenge n á d b e p r é m e z i.“ Mindkettő hasonlóan érzett, érzékeken túl valókat s hasonlóan érzékeltette meg ezeket bátor szemléletes- eéggel. V. Ebben pedig mélységesen magyar. Az ö költészete nyelvünkben él. Költeményének nemcsak ruhája a nyelv. Egy a nyelv és a költészet. Egy gyermek jött hozzám levéllel mezítláb, harmadik határból, oly piros arccal, mintha lázban lett volna. Szóltam: gyalog jöttél? — „Nem gyalog jöttem: karikáztajm!‘i Ki volna oly bolond: potyára befutni jó pár kilométert?? De karikával nem sok ötven! Ö öncsalások bölcse: Gyermek! Karikáztam, nem gyalog jöttem. Szent játékosság: halál-szürke világ-malomban, unalomban arany kerék, tündér! ének! Egy kerékkel több mint a lusták, jajjal nyavalygók seregének! Nyelvünk és ő boldog munkatársak voltak, megértő társszerzők, játszadoztak egymással úgy, hogy hol az egyik engedett, hol a másik s az összeolvadás olyan tökéletes, hogy a munkán sohase látszik a forrasztás nyoma, sohasem ütközik ki erőszak, vagy szándékosság. Megsemmisült a nyelvben és föltámadt általa. Nyelvünknek alapvető tulajdonsága, hogy kézzelfogható és érzékletes. Amikor Arany János a Bolond Istókban önmagát igy jellemzi: „Minidig marad — ha a fejére áll is — őnála valami vaskos, reális", nemcsak önmagát jellemzi —• és dicséri — hanem yO'ltaképen minden kitűnő magyar költőt, Tóth Árpádot is. így jöttem én! A gyermekkortól a fórfikorig hány mérföld van?? Gyarlón, szegényen áztam, fáztam. de vállaimra lepke.raj szállt, nem gyalog jöttem: karikáztam. Mily hosszú ut van a szivünktől más emberszivjg, mert az ördög vezet orrunknál, megalázón! Én könnyen érek sok-sok szivhez: nem gyalog járok, karikázom. Az Istenig de messzi ut van a Halál országán keresztül! Ha hívnak majd, nem immel-ámmal megyek, átvágok mint a villám arany kegyelem-karikámmal! VI. Érzései föleié iveinek, az égbe. De képei vissza-visszahúznak bennünket a főidre. Ez a ceiklandozó-izga'tó hintázás és és föld között költészetének legfőbb varázsa. A katicabogár: piros, pöttyös zubbonyu kis matrózfiu, aki az árbocra mászik. A tavaszi föld- fáradt, vén paraszt, nő a fiié zakói lia * a tavasz szélfésüvel (fésüli. Édesanyja ailszik: melleit ölelve ezuny- hyad az ágyban. A fák lombja: a fák kontya. Az imádkozó leány: kis kupolát formál imára- (tett. kezeiből. A kétségbeesés egy mozdulata: kezei elzuhannak az asztalon. Ezek a képek meglepőek, de mégis mindig világosak, követhetők. Még a lemondásról is ezt írja: „Ny 0- m u n k b a n, mint fekete, b u n d á s, iB egy űrt süvegü, öreg kondás, Hallgatva b a Hág a le m t u <1 ,i s.“ VII. Ki.-iii \ tor volt? Nagymester volt, íiszta költő, szeplötelén művész. Az, amit hát ráhagyótt, ■egyre szözebib fényben tündököl. Első kötetének első versében, ahol egy dáákétkézőt fest feledhetetlen szinrakássál, a bágyadt gázlángokat, a gyűrt kézelőket, a falra irt „ó. fekete ró- -zsákat“ a- déli zajt, a setét csöbrök között, azt kérdezi önmagától, hogy mi lesz a sorsa. *s erre igy felelt: „Néhány szomorú lánynak És fáradt urnák megtetszik a lelkem Egy -két percre; s unottan és beteltem Eldobnak és hüs klasszikusokra vágynak.“ Valóban hamar elfáradunk mindentől, ami divat, iskola és újszerűség, aztán a remekírók Jután nyúlunk. Az ö verseit azonban mind gyakrabban lapozgatjuk. Tóth Árpád is remekíró, ném ,.hüs“ és régi, hanem forró és uj remekíró. aki immár végérvényesen el-nem-muló értékeink közé tartozik. Mécs László: Nem gyalog jöttem: karikáztam T örvény a törvény Irta : Szitnyai Zoltán A rendőrkapitány már teljesen tisztázottnak látta a tényállást. Ravaszul kieszelt cse- csemőgyilkosságot követett el a gyanúsított. Szándékosan vágódott el a lépcsőn, hogy a csecsemő a kemény kőlapokon halálra zúzza magát. Arra is vannak bizonyítékok, hogy bűnös kuruzslással foglalkozó vénasszonyoknál próbálkozott előbb. Egyenkint beszólitotta a tanukat. Hát igen, a háziján mindenkinek gyanús volt a dolog. Ez a Kovács Vera mindég kinevette azokat a lányoka*. akiknek gyerekük született. Vele ugyan ilyesmi nem fog megtörténni. Fühöz- fáboz futkosott pénzért s csak azért hozta világra azt a szegény ártatlant, mert nem tudott szabadulni tőle. Amikor meg egyszer csak felkelt a betegágyból- a szomszédos lakó, Havasüé, figyelmeztette is, hogy túl korán lesz, de lia már megy is a mosás miatt állítólag, legalább a kicsit ne vigye magával. Akár ő is átvállalja arra a pár érára. — Hiszen annak adni is kellett — zudult fel Vera. — Vagy talán bizony maga akarta volna megszoptatni? — és kegyetlen pillan- lása odasujtott az asszony száraz keblére. — Csendesebben viselkedjék, — kopogott rá a kapitány. Pár pillanatig az ablak felé nézett elgondolkodva, aztán diktálni kezdte a jegyzőkönyvet. — A tanuk eltávozhatnak, a gyanúsítottat át fogják kisérni az ügyészségre. És ekkor csecsemőin rás hallatszott a közelből, Az ajtó kinyilf s egy rendőr lépett be. Kerek ábrázata szélesre gömbölyödött kissé restelkedő mosolygással, ringató dajkák szokatlan szerepében. A csecsemő meg sirt, bömbölt a karján, elkékült arca nyállal és köny- nyekkel lett tele. A rendőr csititva paskol- ' gáttá a pólyát, ügyetlen férfinehézkességgel, közben tisztelegni is akart, de nem merte elmozdítani a kezét s csak a bokáit ütötte ösz- sze feszes vigyázzba. — Tekintetes kapitány urnák alássan jelentem. ezt a csecsemőt találtam az imént, emitt a padlásfeljárónál. Az öregasszonyok, akik már kifelé tartottak, egycsoportba verődtek a rendőr mögött. Ráncos arcuk tele lett a gyöngy Őrködés melegével. Ah, szegénykéin; ó, be édes a lelkem; lám, lám, ilyenek a mai nők. Vera távolabb állt, az asztal előtt, és fekete kendőjének rámájában elfeihéredelt az arca. Remegett a teste, amint kínlódott magában, karja úgy rándult előre, mintha a kicsiért akarna nyúlni. Nem szélt, csak nézett, de az ajka a bölcsők felett dúdoló anyák édesgető mosolyába nyílott. A hivatali eljárás komoly és méltóságteljes menete megállt és megtelt a betolakodói! kis élet zabolátlan, tiszteletlen zajával. A kapitány nem tudta, hogy mihez kezdjen e zajjal, melynek rendbontása ellen nem ismer büntető rendelkezéseket a törvény. Megvakarta a fejét és bosszúsan szólt a rendőrre: — Mit hozza ide? Vigyék át a lelencházba. Ennyit magától is tudhatna már. Vera mintha szólni akart volna. Aztán türelmetlenül és ujjait gyűrve, hallgatta a rendőrt. Az is tudja igenis, hogy lelecházba való, de attól fél, hogy mire odaérnek, kiszenved a szegény pára. Egész szederjes már az ajka. Talán a tekintetes kapitány ur félül'vall íatná hozzá a doktor urat. Erős emberek, gyereket szerető családapák ellágyulása volt a hangjában. A kicsi meg mintha megértene volna a környezet komolyságát, hirtelen elhallgatott. Csak a lólekzet lövellt ki, sisteregett sűrűsödve a nedves ajkak között. Vera felkiáltott, szinte sikollott a hangja: — Úristen! hát nemi látják, hogy enni kér? Ezt persze senki sem látta, csak Vera. Legkevésbé a kapitány, családtalau, öregedő férfi, aki már mondani is akarta, hogy nincsenek berendezkedve csecsemőszoptatásra. De Vera a gyermek mellett termett és olyan hirtelen kapta ki a rendőr karjaiból, hogy az ellenkezni sem ért rá. Két keze, ahogy a kicsit tartotta előbb, úgy maradt a mellén, nyitott tenyérrel. Vera meg egy mozdulattal szétrántotta pruszlikját. A csecsemő fölé búgott valamit, anyák titkos daloló hangján. A hivatali szoba irat szagú levegője az élet tejszagával telt meg s előbbi szigorába a családiasság hangulata áradt. Az öreg asszonyok Verára gyönyörködtek s azt mondta az arcuk, mégis rendes lány ez a Vera. A kapitány tanácstalanul ült az asztalnál, neki már végzést kellene hoznia, mellyel a gyanúsítottat át- kisérik az ügyészségre, de a gyanúsított most életet ad a tehetetlen kis élőnek. S ahogy nézte, közönyös férfiszivén lágyulni kezdett a hivatali kéreg. A földi törvényinél magasabb törvény óvást emelt a földi ellen. Most nézte csak meg jobban Vera arcát, anyai hivatásának ebben az átszellemült jóságában. Nagyon kedves arc. S ami előbb még kétségtelen bizony osságnak látszott, az kétellyel lett egyszerre teli. Hátha igazat mondott, hátha még sem gyilkolt? A rendőr meg úgy nézte, hogy a szemével simogatta Verát tetszéssel és meghatódással telten napszitt, erős arcán, ahogy igazi férfi gyönyörködi az igazi asszonyt. Nagyot; köszörült a torkán s a kapitány felé fordult: — Ez a derék menyecske akár el is vállalhatná a gyereket, amiig nem dönt a törvény. Az öregasszonyok kórusban zúgták rá: Legjobb is lennie, ha már az övét elvette az Isten. A kapitány csodálkozva nézett az asszonyokra. Most Istenről beszélnek, előbb meg azt valották, hogy maga tette el láb alól. Hogy ők? Már hogy állíthatnának ilyet egy anyáról, aki a másét is ennyire szereti? A kapitány elmosolyodott s ujjai lassan marokba gyűrték a befejezetlen jegyzőkönyvet. Eltűnődött a cigarettafüstbe és uj végzés mondatait kezdte sziövegezni magában. És máris hirdette, hogy a gyanúsítottat bizonyítékok hiányában szabadon bocsátja. A tanuk szedjék a sátorfájukat és ne vádaskodjanak máskor mendemondák alapján. Kovács Vera pedig, ha vállalná ezt a gyereket, az őrmesterrel együtt menjen át a lelencházba, a többit ott .majd el fogják intézni. Benső megelégedésének mosolyával Verára nézett, aki már elhalkultan hajolt a gyermek fölé. Az is elcsendesült, kis ajkai leváltak az édes emlőről s arca, az élet színébe öltözötten, Vera fehér bőréhez tapadt. Megnyugodott lélekzete az álom békés muzsikáját szuszogta. A rendőr olyan túláradó örömmel ütötte össze a bokáját, mint aki személyes sikert ért el. — Gyüjjék lelkem, menjünk a lelencházba. Vera ijedt, szigorú mozdulatot tett s az ujjúval intett csendet. A kicsire lesett aggodalmasan, hogy az a zajos, nagy darab ember nem verte-e föl szendergésél. Fölemelkedett lassan, nagyon lassan, hogy a törzse meg se moccanjon az édes teher alatt. Lábujjhegyen, szinte lebegve ment a rendőr előtt, aki már maga is behúzott vállal, halkan vonszóll léptékkel lopakodott utána és óvatos-lasSan nyitotta ki a nyikorgó ajtót. Vera meg kilépett büszke mosollyal, halvány pirosodással fehér arcán, rongyokba pólyáit életkincset szorongatva a keblén. Nagy örömében annyit sem mondott a kapitánynak, hogy köszönöm, sőt köszönteni is elfelejtette.
