Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-23 / 142. (3473.) szám
EMBER ÉS VILÁG írja: Kosztolányi Dezső Hiénafog Asztalomon egy hiénáiog van. Nézegetem és eltűnődöm. Ezt a hiénafogat emléikiül kaptam- Vájjon ki ad emlékül hiénafogat? Egy kitűnő régész örvendeztetett meg vele. Nem a csontálio- anány az értékes benne, hanem a kora. Testvérek között is legalább 36-000 éves. Szóval eléggé régi. A tapolcai barlangban lelték 6 az újabb bőkorszakiből származik, a neolith- ból, mikor tiszteletreméltó őseink a követ már csiszolták is s olyan műveltek voltak, hogy a veszedelmek elől barlangokba menekültek, vadakat is elejtettek, többek között hiénákat is, a húsúkat megették s csontjaikból kedélyes társasvacsorák alatt, kedves baráti eszmecsere közben kiszopogtatták az ízletes csontvelőt. Időszámításban a régészek nem igen tévednek. Mindig nagyot mondanak, de majdnem mindig igazat, is. Ebben a csillagászokhoz ha eonlitanak, akik bármennyire dobálóznak a százezer, meg a millió fényévvel, annyira megbízhatóak, hogy az üstökösök végtelen pályájukon egyenesen az ő égi menetrendjükhöz igazodnak, s az égbolt rakoncátlan vándorai percre és másodpercre akkor tünedez nek föl a föld látókörében, amikor ők szegények már régen az anyaföldben alusznak Csodálatos a nagy egységek, a roppant meny- nyiségek e szilárdsága. Aki közelebbire néz, az kényesebben botolhat. Semmi esetre se tudjuk oly biztosan megállapítani, hogy ml történik majd a következő órában, mint a következő évezredekben. Abban, hogy a zsemle mai-e vagy tegnapi, sokkal inkább különbözhetnek a vélemények, mint abban, hogy egy balta a paleoláth-korszakból való-e, vagy a neolith-bóL, hogy egy megkövesedett csont, iz a jégkorszak maradványa-e, vagy a harmadkoré. zongva nyúlok hozzá. Úgy (rémlik, hogy végtelen idővel érintkezem, közvetlenül, 36.000 esztendővel- Amint kezembe fogom és játszadozom vele, a szédület környékez, hogy még mindig tapinthatom a maga érzékletes valóságában az akarat és erő e tárgyiasult csonttömegét, melyet nem pusztíthatott el semmi. Sokszor megdöbbenek azon, hogy mulandók vagyunk. Egy szél is elifuij bennünket, néhány évtized után. Most azon döbbenek meg, hogy nem vagyunk mulandók. Végre itt van a szerves élet egy darabja 35-000 év után is. A halhatatlanság e részleges ajándéka egyaránt vár mindnyájunkra. Ami egyszer volt, test, lélek, megmarad igy vagy úgy, a világegyetem alkotó része lesz s hat is az örök körforgásban, gondolatokat, érzéseket ébreszt valakiben, úgy, mint bennem ez a hiénafog. Szörnyű, hogy elmúlunk. De talán még szörnyűbb, hogy egészen sohase múlhatunk el. Az edinburghi Pen-kongresszus az irói szabadság mellett Radó Antal nagy beszéde a könyvek szabad forgalmáról London, jamius 22. A skót fővárosiban hétfőn nyílt meg s>ok résztvevő jeleni étében a Pen Clubok Szövetségének XH. kongresszusa, melyre a skót delegátusok az 1932-ik.i budapesti kongresszuson hiv-ták meg az íróikat. A megnyitóülésen a skót Pen-centruim elnöke, G-riensou üdvözölte m egybegyűlteket, utána pedig a szövete ég elnöke, G. TI. Wells mondott nagyszabású beszédet. Emest Raymond kijelentette, hogy a Pen Szövetség a gondolat szabad kifejezése mellett harcol és tiltakozik ama támadások ehen, melyek ezt a szabadságot korlátozni kívánják. Beszéde után elsőnek Pierand belga képviselő szólalt fel. a-zt kívánva, engedjék meg a menekült német íróknak, hogy ideiglenesen, amíg az otthoni állapotok meg nem változnak, külön Pen Clubban tömörüljenek. A második felszólaló a Magyar Pen Club képviseletében Radó Antal volt. Kijelentette, hogy készséggel hozzájárul a go ndo látsz abadság elvének proklamálásához, de hozzátette, hogy mit ér ez a szabadság, ha ennek jegyében a könyvek szabad nemzetközi forgalmát egyes államokban lehetetlenné teszik. Elmondta- azután, hogy a Pen Szövetség ez ideig hányszor és milyen formában emelt szót egyes om&zágok könyvbojkottja ellen és végül keserű hangon citálta a Szellemi Együttműködés Genfi Nemzetközi Bizottságának tavaly júniusban a ragiuzai Pen-kongresszius beadványaira vonatkozó határozatát, mely szerint ,>a kérdés megérdemli a vizsgálatot'*. Azzal végezte, hogy a kongresszus most már a Népszövetségnek egy másik bizottságához forduljon, a szellemi leszerelés bizottságához, amelynek alapezabályte-rvezete nyíltan kimondja, hogy az európai kultúrának szolidaritása mellett küzd. Ez alapon Radó azt indítványozta, forduljon a Kongresszus most már ebhez a bizottsághoz, kérve, hogy a tervezett nemzetközi szerződésibe vegye fel a következő szakaszt-: ,,Minden kormány kötelezi magát, hogy semmiféle módon nem fogja megakadályozni a széllé, mi termékek importját és hogy az igy bevitt müvekre nézve sem postai szállítás, sem cenzúra, sem elkobzás tekintetében nem fog más rendszabályokat alkalmazni, mint a magában az országban nyomtatott müvekre nézve4*. Az élénk tetszéssel fogadott indítvány után még több szónok következett, valamennyien hozzájárultak az előadói javaslathoz Húsz esztendő után tért haza Ázsiából a Vág mellé egy magyar hadifogoly Mit mesél a szemtanú a szovfetparadicsomról? Zavar a farkasdi kommunisták között Szentül hiszem tehát, hogy ez a hiénafog, melyen most lámpám fénye aránylik, csakugyan 35.000 éves, s© kevesebb, se több annál- A régészek komoly emberek. Nem fiatalítják leletüket, mint a nők, akik a törvényszék előtt is szívesen elsikkasztanak néhány évet. De nem is öregitik azt, amit találtak, mint a gyermekek, akik korú kihoz boldogan hazudnak hozzá valamit, hogy felnőttebbeknek érezzék magukat. Ilyesmire a régészeknek semmi szükségük. Valóságos milliomosai az időnek. Azt, amit mi fen-nhéjázóan hálás utókornak, vagy költői halhatatlanságnak nevezünk, ők a mellónyEsebükben tartják s onnan fizethetik ki bármikor. Ha nagyítani akarnának valamit, náluk 10-000 vagy 20.000 év alig számit s ha kisebbíteni akarnának valamit, náluk 1000 vagy 2000 év meg se kottyan. Épen ezért mérséklet esek, bölcsek. Ez a f-og —- amint megállapították — egy hiéna előizápfoga. Hatalmas, izmos fog, csillogó, fehér zománccal, a szuvasodás, az aranytömés minden nyoma nélkül, ép gyökerekkel, úgyszólván ma is használható volna egy hiéna álkapcsában. Még összerághatna vele néhány embert. Csakhogy most ilyen hiénafog már nem található. A hiénák a történelmi fejlődés során „elfinomodtak", hogy úgy fejezzem ki magamat, érzelmes széplelkekké lettek s bizonyára pironkodva tekintenek föl hajdani marcona őseikre- Testi tekintetben ők is hanyatlanak, akár mi. Micsoda e régiséghez képest a vaskor, a bronzkor, a rézkor emlékei, Homéros eredeti lantja, Xerxes királyi pálcája, vagy mondjuk Julius Caesar palástja, mellyel annakidején elfödték vérző sebeit? Olyan csit/ri újdonságok ezek, mint egy hadigazdag csiricsáréja, aki sietve halmozza össze ezedett-vedett holmijait, vagy talán olyan ódonság, mint délután egy reggeli újság. Aztán a hiénafogban van bizonyos hitelesség, melyben senki se mer kétkedni. Csak volt? Nem, ma is az, ami volt, hiénafog- Csodálkozva szemlélem. BorVágFarkasd, június 22. A vágfarkasdi kommunisták között háborog az érzelem. Az álmok országából, az egyenlőség földi paradicsomából visszaérkezett hozzájuk egy munkás, magukszőrü, a faluból származó ember: Jancsó Lajos. És Jancsó beszél és ez a beszéd fölkavarta a farkasdi kommunisták darázsfészkét. A vezérkarnak nem tetszik az a kép, amelyet a húszéves távoliét utáin hazatért egyszerű ember a mai Oroszországról fest, mert ez a kép a hirdetett mennyország helyett a munkásság földi poklát mutatja be. Galícia — hadifogság Jancsó 1914 vérzivataros augusztusában vonult be a veszprémi 31-es honvédekhez és alig hatheti kiképzés után, októberben már az ezredhez került a leghevesebb galíciai harcok közepébe. November 26-án, a második visszavonulás közben sokadmagával esett fogságba. Huszonöt napi gyaloglás után rakják őket vonatra és viszik az emberszállitmányt Szibériába. A nyezsini fogolytá bor vár reájuk. Másfél esztendőt tölt el itt Jancsó, mig végre 1916 májusában gazdasági munkára vezénylik ki. így kerül a Papiresnyi nevű faluiba egy gyermektelen, jószivü orosz paraszthoz. A fogoly regénye A szorgalmas magyar legény nagyon megtetszett az orosz gazdának. Hamarosan atya-fiúi viszony fejlődött ki közöttük. A család talán öreg gazda meg is Ígérte, hogy örökbe fogadja, ha Jancsónak nincs ellene kifogása. Dehogy volt! Nincstelen, szegény gyerek volt Jancsó. Odahaza nem várt rá semmi, senki. Aztán a szerelem is rárakta bilincseit. Megismerkedett a falu jegyzőjének leányával, a fogolyból hódító lett és a szerelmi viszonyt rövidesen házasággal pecsételték meg. Jancsó egyszeribe jómódú gazda lett. Az öreg orosz paraszt büszkén tekintett rá és beváltotta Ígéretét: örökbe fogadta. Mindez még cár-atyueka uralma alatt történt, amikor 60 tize-d földet müveit Jancsó, ami megfelel körülbelül ugymannyi katasztrális holdnak. Ezenkívül volt legelő és kaszálóiét is bőven. A kövér ázsiai föld busásan megfizette a vele való fáradságot. És a magyar fiú hazulról hozott földművelési tudományát annál bőségesebben . . . Adó? Nem okozott különösebb gondot, 25—30 rubelt tett ki mindössze. Jól éltek, gond nélkül, bőségben, zavartalan családi boldogságban. Jön a vörös „megváltás!" A vörösök uralomra jutása után az adó állandóan emelkedett, úgy, hogy rövidesen évi 350 rubelre rúgott. Még ezt is elviselték volna, de ehhez járult még a bevezetett súlyosabb teher és pedig az, hogy a hatóság által meghatározott gabonamennyiséget ellenszolgáltatás nélkül be kellett szolgáltatni a szovjetnek. Ezeknél a rekvir ál ásóknál nem voltak figyelemmel sem a család, sem az állatállomány szükségleteire, de még arra sem, hogy elég vetőmag maradjon. Persze, hogy a megállapított gabonamennyiség beszolgáltatásánál irgalom nem volt, előállott az az eset, hogy saját családja fentartásához szükséges gabonát és vetőmagot készpénzért kellett beszerezni. Egymás után adogatta el állatait, mig végre elkövetkezett az az idő, amikor nem tudta leadni a szovjethatóság által követelt mennyiségű gabonát, mert egyre kisebb állatállománnyal a földeket kellőképpen nem lehetett megművelni. Közben, 1927- ben meghalt örökbefogadója, aki igazán második atyjává lett. 1929-ben elvették mindenkinek a földjét és Jan- csót is többi gazdatársával együtt az államilag kezelt, illetve müveit birtokokra osztották be munkásnak. De családja nem kapott lakást és ezért ott kellett hagynia ezt a munkát. Különben egykori tekintélyes vagyonának utolsó darabját, a családot ellátó egyetlen tehenét, az állami birtok vezetője a gazdaság részére akarta kisajátítani. Pedig ekkor 1964 junius W vbcm*#*. már öt gyermeke sirt étel után! . . . Maga előtt hajtva a család egyetlen kincsét, vándorútra kelt, mig végre a leninsk-kuznecky szénbányáiban kapott alkalmazást. A szovjetproletár sorsa Amit idáig beszélt el Jancsó, abbén a komimuniei ta elvek szerint semmi kivetni valót nem lehet ta* lálni. A kapitalizmus és a burzsujok megtörése, vagyonelkobzás, köztulajdon! A világ proeltárjaí- nak boldogulásához Lenin tanai szerint ezekre ai drákói kiméletleoségü intézkedésekre elengedhetetlen szükség van. Most lássuk azután, hogy a proletárból a régi rezsim alatt kulik-buzaujjá, azutáni Lenin alatt burzsujból proletár munkássá lett Jancsó és sok-sok sorstestvére miként vélekedik a dologról? A leninsk-kuznecky szénibányában 1934 május elsejéig dolgoztam. A fizetés éhbér, havi 160 ru- bel.Ez életre kévéé, meghalásra sok. Az élelmiszeradagokat az utóbbi időben alaposan leszállították. Például havonta 500 gramm zsír jár a munkásnak, de a jegy beváltásánál 200—300 grammnál többet nem kap, a családtagok pedig majd semmit. A cukoradag: munkásnak havi 1 kg., családtagnak 400 gr., kenyér 800 gr., családtagra 400 gr. Ha a kvótán kívül akar valaki vásárolni, az méregdrága. A kiosztó helyen elszomorító a felsorakozók hosszú lánca. A készlet sokszor elfogy és a várakozók üresen oszolnak szét. Szerencsémre még meg volt a tehenem, amely ugy-ahogy megsegítette a családot. A bányától kiutalt szoba-konyha szűk lakás volt, de bizony, itt kellett tartanom a tehenemet is, mert különben ellopják az elvtársak . . » Gépimádat Az állami gazdálkodás és a rekvirálástől való íé- lelem következtében az állatállomány mindenütt rettenetesen leapadt. Az állami birtokok ezzel nem is törődtek, mert a traktorokra fektették a fősulyt. Azt hitték, hogy állatállomány nélkül is lehet gazdálkodni s a trágyát is pótolja az imádott gép. De az orosz paraszt állatállománya is megcsappant: részben elrekvirálták, részben pedig eladogatta vagy megette. A földek termőképessége néhány év alatt kimerült. A hús is eltűnt a piacról és dugáru lett, ajmért lehetetlen összegeket kérnek. Ma már e hal is méregdrága. És kinek van pénze? A traktorokat nem lehet levágni. Pedig jó volna, mert a hozzá nem értő kezek alatt százával dögölnek ki, aztán eszi őket — a rozsda. Mindenki fél és - hallgat Az emberek suttogva beszélnek. Mindenütt kémek, besúgók. Csak a legszűkebb baráti körben mernek panaszkodni. A hírhedt GPU legényei az egyediiliek, akik meg vannak elégedve a helyzettel, A kormányzat mindennel ellátja őket és az élet- halál rettegett urai. Jancsó rokonsága ott pusztult el a tenrorfíuk kezétől. Sógorát rövid utón agyonlőtték, apósa, a közjegyző, a kilátásba helyezett kínzástól való ló* leimében, megmérgezte magát. És Jancsó busz évi oroszországi élet után elhatározta, hogy héttagú családjával visszatér Európába, a Vág mellé, ahol ugyan nem várta már senki, semmi, de mégis saját fajtája között van, akik megértik és minden bizonnyal megsegítik. Feleségének az első napokban visszatetszett u itteni környezet, mert senkivel sem tudott beszélgetni. Most azonban már örül, mert látja, hogy az emberek jók és szabadon nyilatkozhat olyan dolgokról is, amiért Oroszországban halál fenyeget. Kijelentette már, hogy soha sem kívánkozik arra a földre, ahol születet, ahol a szovjeturalom alatt csak szenvedés, örökös félelem és rettegés volt élete. Itt csak a kommunista vezérek néznek rossz szemmel rájuk, mer tezek a szemtanuk kiábrándítják a vörös ábrándokkal elszéditett munkásokat A frakasdiek most lelkesen gyűjtenek és edakoiH nak Jancsó nagyszámú családjának felsegélyezésére. A sokat próbált, szenvedett magyar ember meg is érdemel minden támogatást. Vizi Károly. — Magyar katolikus zarándoklat Máriacellbe. A pozsonyi magyar xózsatfüzér-társuOat ezidém rendezi IX. fogadalmi zarándoklatát MáTiacel'lsbe, amelyen vidékiek is résztvehetoek. Indulás jun lius 9-én, hétfőt reggel 6.50-kor a pozsonyi főpályaudvarról, visszaérkezés ugyanoda 12-én, délután 4 órakor. Útiköltség a közös útlevél iü- Petékével együtt 130 korona, amelyet a jelente kezésikor erre a cimre kell beküldeni: „Kapucinus rendház főnöksége, Bratislava." Azonkívül közölni kell a teljes nevet, pontos lakáscímet és a születési évet. A közös útlevél megszerzéséhez szükséges, hogy azok, akiknek rincs érvényes útlevelük és ezt nem hozzák magúkkal, vaUamely személyazonosságukat igazoló iratot (községi jegyzőtől bélyegtelen bizonylat., beje- lentőlap, illetőségi bizonyítvány stb.) is beküld- jenek. A jelentkezés legvégső határideje julius 2-ika. — A Scaher nyitva marad. Bécsböl jelentik: Az utolsó pillanatban, hosszas tárgyalások után sikerült megállapodást létesíteni arról, hogy a Sacher- Bzálló folytathatja üzemét. j ! magyar gyermek magyar iskolába ralóü W 4 -PI^GwMA&kARHIRIiAI?
