Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-22 / 141. (3472.) szám
Óriási idegenforgalom központjába került egy gömöri falucska népies kerámiai kiállítása révén Süvete, Mellété, Lévárt, Deresk és Lice népművészeti kincsei a nagy nyilvánosság előtt Süvete, junius 21. (A P. M. H. kiküldött muukatár&átóíL) Tizedikén nyílt meg a süvetei népies kerámiai kiál Irtáé. A megnyitás napját úgy telezsúfolta az ünnepi műsor és a nagy idegenforgakxm, hogy aki aznap ment ki, alig látott valamit. Volt aznap zenés ébresztő, istentisztelet, térzene (a Vaehegyi-zenetkar), ünnepéi yes megnyitás az országos hivatal és a hatóságok IldüMöt/fcei jélen- Itében, a déli megnyitáson ünnepi beszédek, ikőzebéd, tüzoltógyakorlátok, agyaggalamblövé- ezet, melynek első diját Ozéikus László ISicei földbirtokos nyerte. A siker páratlan, az áru fogy, rengeteg az utánrendel'és is, magát a kiállítást meghosszabbították 24-ig, ami azért is szükségessé vált, mert pozsonyi, prágai előkelőségék, szakemberek táviratilag jelentették be érdeklődésüket, jövetelüket későbbi időpontra. Ünnepel a falu FeMobogózoitt házak közé, diadalkapu alatt fut 'be a kocsink. Zsong-zug az egész falu, tele van ma is idegenekkel, ma tartják itt a körzet evangélikus tanítói nagygy űlését. A ki állítás is állandó közönséget vonz. A kiállítás épülete előtt újabb diszkapu, a felvégen, — ide látszik, — még egy. Minden házon lobogó. Minden ház, előtt, melyben fazekas lakik, rajta eserkoszo- rus pajzson a mester neve s minden ilyen ház- « bán külön kis házikiállitás is. A piac közepén széles alépítményen egy óriási cserépkorsó, mint a kiállítás szimbóluma. A kiállítás épülete előtt az alkalmi rendezések faépülete: tágas, gerendákból szerkesztett, ponyvákkal fedett, kis színpaddal elátott, nagy 'befogadóképességű szín, tele cserlomb-, zászló- és virágdísszel. Most is hemzseg a kirándulóktól, iskoiásgyerrnekek- től, turistáktól. Szemközt véle nyitott hentesüzlet és cukrászda, ponyvatető alatt. És tele fogyasztókkal. A kis Hollánder-korcsmá-bau alig lehet mozogni, annyi az ember. Biztosítom az ebédet és még a kiállítás előtt az ősforráshoz megyek, a falu legöregebb fazekas-mesteréhez. száritóba. Onnan kerül festés ailá, majd első égetésbe, aztán jön rá a zománc és végül a második, erősebb égetés. Tudakolom, honnan való az agyag? Amivel éppen dolgozik, az Köviiből. A süvetei is kitűnő, de a legmélyebb, 15 öl mélységű agyag- vermet már húsz év előtt kimeri tett ék, bajosabb volna még mélyebbre ásni. De másheiyütt egy-két ölnyi mélyen is van még jó agyaguk. Legeslegjobb a pongyeloki. Raffay bácsi a 6üvetei fazekasok széniora, 64 éve® és ma a kiállítás sztárja, nagy attrakciója. Kérdezgetem kicsit a múltja felöl. Már 16 éves korában az ungvári állami agyagipari szakiskolában tanult. Később kikerült Amerikába-, ott 25 évet töltött s másfél évtizede van itthon. Az amerikai évek nagy nyomot hagytak munkásságán. Ott künn egy kerámiai nagyüzemnél dolgozott, ahol 4000 literes sav tartály-okait készített, azonfcözben a gyáriasitott agyagiparral ie kö z elebbről m egisme rkedett. ősi, teremtő hajlama uj, idegen formákkal került érintkezésbe, nyomtatott, színes álilatképek izgatták megmintázásra, Michigenben élő -barátjának képeslapjáról a csókolózó párt is lemin- tázta hamutartóra., kiégette amerikai módra e ó- v a 1, amitől az égetett edény hafetanuil tartós lesz s mint mondja, „akár ha ezer évig feküdne vízbe, fagyba, akkor se vóna semmi baja44. Rin-oceroez óikat mintáz élethűen, „orrszarv“, ahogyan nevezi, medvéket, majmokat. Használati tárgyakat, karos gyertya tartó-figuráikat készít belőlük. De valamennyi idegen hatáson épült darabját nem adnám a cserép-kotiósért. mely csirkeetető- és itató egyben. Furfangos szerkezettel csak annyi vizet ereszt ki mindig, amennyi a kerületét képező -kis peremet megtölti, másik pere m-r ekesz fékben a mag kap helyet s igy elletik, iihatik az apró jószág a zöld- mázas kotlós árnyékában.. Azt a kesely lovat sem adom sokért, melyet a Rozsnyó Városi Múzeumnak hoztam el, szép. csillagos homlokával, őserőtől duzzadó masszív formáival. Vannak j furfangos virágcserepei is dupla oldallal, a két- oldal közé kerül a viz s a belsejébe a föld, a virágot felülről soha sem kell öntözni. Legtöbb darabja már ,.m ó d 1 i v a 1“ — gipsz- negativTÓl készül, ami a tiszta népi művészet elipariasodásának aggasztó jele. Más szempontból viszont örvendetes, ha egyes, cikkekben oly nagy a kereslet, hogy a fazekaemester a munka tempóját gyorsítani kénytelen. De már készülnek agyagból égetett számok s betűk is, melye-! két egyszerűen bölény ómnak a kész munkába I s hol van ez attól a játékos örömtől, miikor a név, az óvsz ám békaroolása külön passzió volt! A népművészet elipari-asodását a jóléti tényezők mindem fenntartása mellett szakembereknek kellene kezükbe venn-iök! Raffay András, kinek neve most a háza előtti árbocon cserkoszoruzott pajzson*' „Raffaj“-naik van írva, nem dicsekszik rokonságával, csak faggatásomra vallja ki, hogy bizony rokona a nagy evangélikus püspök Raffaynak. Találkozott s 'beszélt is vele Amerikában. Ezt a közlést azzal a mély nyugalommal teszi ,mint aki a maga életét teljesen kiépítette s nagy rokonától sem fényt, sem előnyöket nem vár. nek szobra az oltárt is ékesíti. A szószék négy; evangélista szobra is nagy müérték. A sekrestyébe két méteres fal altagutján jutunk 1 e. ódcm arany ornátus csillog meg a félhomályba n, elém terítve. . Uj vendégek jönnek, nem fárasztóm tovább’ kedves kalauzomat. Még egy s más a szakmából Felkeresem még Gaiko János mestert is, akitől, mint Raffay mestertől is, már régebben vásároltam a rozsnyói Városi Múzeumnak. Nála meglátom az agyagmalmot, meg a festék- és zomác-őtrlőt. Ezek ismét az ős-foglalkozások nyilvánvaló jeleivel századok óta egy alakban készülnek. Izmos lábakon asztal-féle á'U, ennek közepébe beépítve hatalmas kőkorong. Erén másik, ugyanilyen kőkorong pihen, melynek közepe szélesen kifúrva. Itt töltik be az őrlendő anyagot. A hiúból egy rúd nyúlik le, szeges véggel. Ezt a szeges véget megmar 'h- va a mester a malomkerék peremén fúrt kis lyukba dugja g igy forgatja a követ, mely alól a megőrölt festék, vagy zománc egy nyíláson kipereg. Egy bizonyos fajta veres okker földet itt Süvete határában is ásnak g felhasználják festéshez. A zománc nyersanyaga csillámos, sötét sárga por, amihez még békasót. tesznek, együtt oldják s kiégetés után ez adja az edények szép fényét g ellenálló képességét. A kiállítás előzményei A kiállítás eszméjét múlt év őszén Stiavniczky András nagyrőcei járási főnök vetette fel s lelke és mozgatója volt a további teendőknek is. Hűséges munkatársai voltak Mika Gusztáv joltsvai körjegyző és Kruspier László süveti igazgató- tanitó, aki itt 27 éve él és dolgozik. Tavasszal Turócszentmárt ónból kiküldött szakemberek tartottak kurzusokat a fazekasoknak, hogy forma-anyagukat felfrissítsék és tisztább szlovák elemekkel .telítsék (erről majd szaklapban lesz ' több mondanivalóm), — országos háziipari ég . kisipari gtb. egyesületek és szövetségek támo- | gatták az egész mozgalmat, mely ma Süvetét | több ezeres idegenforgalom, nagy kereseti lehetőségek és további kitűnő kilátások középpontjába helyezte. * Süvete a szlovák-ma gyár nyelvhatáron fek- j szik. Völgyén felfelé jolevai szlovák medencé- | be, lefelé a magyar-Iáikta Sajóvölgybe torkof- ; lámák az utak. Az államfordulat előtt lakossága és formanyeive is tisztább magyar volt, mint ma. A magyar szót azért mindenütt tisztán beszélik, első kalauzom is az autóre felvett kis nebuló volt, aki már az államiordulat óta született. s, jó magyarsággal beszélt velem. A nép- ! művészet motívumaiba most felülről vonultatják i be a hangsúlyozottabban szlovák elemeket. Népművészetről lévén szó, most nem nézem ennek az eredetét és nem politizálok fölötte. De ahogyan teszik, ahogyan a kurzusok motívumaiból láttam, az intéző körök — legalább is j népművészeti szempontból — nem helyes utón i járnak. Ki fog derülni, hogy a népművészet nem szerencsésen választott terület másirányu pro- j paganda céljaira s ha annak használják fel, | a falu művészete vallja kárát. Hazafelé | Régebben ismert kedves öreg mestertől bn- j csuzom, aki kérdezi, vájjon a Barázdában :s fo- í gok-e Írni, mert ő azt olvassa. Nem volt szándékomban. de az ö kedvéért, a kedves magyar kívánságáért örömmel megteszem. Jól becsomagoljuk a „zsákmányt41, aztán indulás hazafellé. Az édes hársfaillat és szénás,zag mindenhol ki- ■ sér. Az ösvényeken ezépkorsós kaszások igye- , koznék már hazafelé. Odahaza, Rozsnyón a süvetei lovacska bevo- j nul a múzeumi vitrin álba, s várja, hogy a ki- ' j állítás zártával utána jöjjenek még a falusi művészektől cserépre rótt hintés virágok.Akikor lészen jó legelője is. Nyíresi-Tichy Kálmán. Párat sikerült megvennem, párért örökre sajogni fog a szivem. Ahol nincsenek munkanélküliek Most felkeresem a községbirót, Maczkó András uramat. Konyhájában zöld-mázos süvetei munka a remek tűzhely! Különben ő ie álldott- kezü fazekasmeeter s hírét vettem, hogy ő tud legtöbbet a valahai süvetei fazekas céh dolgairól. Ilyenkor jók az öregek, biró uram előkeresi a.z udvaron édesapját, öreg Maczkó gazdát s együtt beszélgetünk aztán. Nagyon régi a céh, de pontos számát nem tudják adni, mikortól is kezdődik, vagy miikor végződik. Az tény, hogy a régi süvetei fazekasok messze földet bejártak s áruikat elvitték szekereken Egerig, Bártfáig. a Dunántúlra, Nyíregyháza. Debrecen, Hajdúböszörmény felé is, a közbeeső városokat is érintve. Ott természetesen hatással voltak rájuk a szinmagyar motívumok s a látottakból sokat felhasználnak itthon is. Kérésemre bíró uram kijön velem a kertbe, ahol égető-kemencéjük áll. Érdekes jószág ez is, kis zsindelytető alatt ovális, az ősfoglálko- zások primitívségére emlékeztető építmény. Két- feiől tüzelnek beié, középen van a kiégetni való anyag, felülről apró zúzott cseréppel fedik be. Ejnye, jó lenne egy kemencét töltve látni. Csak körülnézünk, amerre kémlelek: kemence itt. is, ott is, amott is. távol is, a szép zöld, gyümölcsösökben. Ahogy ők nevezik: „Ez mind b á n y a“. Ni. ott az egyik még 'be van gyújtva. Csak átvágunk pár kerten s előtte állunk. Forrón rezeg fölötte a levegő, a tüzelő űrben piros ■parázs, a nyitott ajtón át látni az egymáson heverő korsókat, fazekakat. Hát aztán hogy van itt ezekkel a kertekkel? Se kerítés, se semmi? Nincs bizony. Nem kel'l. Egyszerűen egy kis árok van huzva a határon s annyi elég. Senki sem kívánkozik a máséba. Igazi paradicsomi állapot. Nincs is ám. — amint aztán hallom. — egyetlen munkanélküli sem a faluban, de egyetlen kommunista sem. Itt látszik a kettő összefüggése. Van hatalmas közkönyvtáruk 6000 korona értékben, van tisztességes jómód, 96 házszám alatt csupa megelégedett, békés, dolgos ember. A t#e rr jovo Biró uram elvezet még a fiatal Péter György mester műhelyébe, aki apjával, Péter Jánossal ■együtt dolgozik. A fiú 19 éves és csak két éve űzi a mesterséget. De a kiállításon megfigyelt munkáiban benne látom legkifejezetöbben a töretlen falusi formakincs kifejezőjét, idegen hatásoktól légmentesebben. Kiváncsi voltam rá. Szép szál fiatal, legény. Apjával együtt a műhelyben ül, mindegyikük egy fazekas korong mellett. Serényen dolgoznak s eközben beszélgetünk. Kiderül, hogy az idősebb mesterek maguk is látják a fiatal Péter György tehetségét s vádig azt ajámlgatják, menjen valahová tanulni. Megkísérlem megegyőzni Péter Györgyöt, hogy éppen ne menjen idegenbe, nagyvárosba, gyárüzembe. Maradjon itthon a pacsirtadalos mezők, muskátlis ablakok közeiéiben s azokból merítse formakincsét. Ki tudja, lesz-e foganatja a szónak? Hatszáz éves őrszem a falu fölött A lutlheránia gyönyörű nagy temploma, ódon barokkos tornya a főtér dísze. De távolabb, a felvég fölött, éles dombtetőn, fekete fedelét s zömök falait mutatja a hatszáz éves katholikus templom. Farkas plébános ur, — rozsnyói öregdiák, — bár most szüntelenül zaklatják a turisták, mosolygó szívességgel jön fel ma talán tizedszer a dombtetőre s nyitja ki a templom- ajtót. A templom kis rotundja, két félkör egy- bezáródása, egy kisebb s egy nagyobbé. A kisebb az apsis, ebben van az oltár s a körfalon kincset érő freskók sajnos, nagyon megviselt maradványai. Alsó sávban utolsó vacsora és a passió képei, felül a szentek életéből vett jelenetek, egyik jól látható részen Szt. Margit; akiRaffay mester munkában Gyönyörű, tágas portán lakik. Széles tonrá- cát szőlő futja be. Az udvar hátterében nyitott szín, ott van a műhely is. Raffay mestert az idegen látogatók egész ceoprotja veszi körül, csodálják fürge kezének munkáját. Alig győzi a keresletet ellátni. Kérésemre aztán szép, szives magyar szóval ad szakmabeli felvilágosításokat és hozzá üli az ősi szerszámhoz, a fazekas koronghoz és lábával meghajtva, tenyerével a felső kiskoromig közepére csapva egy puha agyag-gombócot, belemé lyeez ti hüvelykujjait s csak tágul, formálódik, magasodik az engedelmes anyag s mire észre vennénk magunkat, már karcsú korsó alakult belőle. A mester két hüvelyije most összenyomja a korsó felső peremét s ott csüesörödik a korsó szája. Pár .pillanat s már rajta a füle is. Mlntázófácskával, a peremét bőrrel simítja végig, egyébként körömmel szokták, de most — kakas csípje meg — nem elég nagy a körme! — A korongról egyetlen vonással, kifeszitett, két ökölbe fogott dróttal vágja le a kész darabot s ez már mehet a A kiállítás Az iskolaépületben. Szűk előtérben a kassza, kedves hölgyek, vastag vendégkönyv, tele máris ezer meg ezer névvel. Bent falvaik szerint sorakoznak a fazekas-remekek. Legtöbb süvetei, aztán Mellété, Lévárt, Deresk, Lice szerepelnek 6zép anyaggal. Miglész, Perl ász nem jötték el. SzemeMeliket gyönyörködtető látvány a kiállítási polcokra felsorakoztatott dús anyagot végignézni. A főhelyiség közepén alkalmilag készült óriás-példányok, díszedényeik. Körül idősebb s fiatalabb mesterek munkái, mindaz, ami fazekasok kozo alól kikerül: korsóik, csuprok, fazekak, tálak, bögrék, virágcserepeík, kulacsok viTágdiszes, tali-tarka pompában. Mint egy megdermedt, agyagba merevedett virágos rét! De a szépek-szépe, a l egértékesebb része a kiállításnak az első kis terem jobb oldala: a régi remekek! Ezek sokikál közelebb vannak az ősforrásokhoz, mint az uj produktumok. Az egyik fekete korsó azt mondja nekünk: „Éljen, aki ebből iszik!44 Keltezése: „Szövete44. Egy bájos szenteltvíz tartón áttört írással: „Emlék44. Egy ravasz korsót szives kalauzom magyaráz meg, t. i. az egész felső pereme áttört Ilkákkal van tele. Ebből nyilván nem lehet inni, mert a viz kifolyik az ezer lxkom, mielőtt szájamhoz érne. De belül van egy titkos csatorna., mély a vizet egy alább eső nyílásán a szájhoz vezeti, csak meg leéli lelni ezt a likat s onnan szívni a jó. hüs forrásvizet. Gyönyörű régi zománcok, patinás színek, szív, kedély, a munka áhitatos öröme látszik ezeken a régi 100—120—150 éves darabokon. — Helyreállt a béke a nagyszőllősi zsidó hitközségben. Tudósitónk jelenti: Beszámolt a PMH, hogy Kohn Jónás alrabbi végrendeletének végrehajtása miatt a nagyszőllősi zsidó hitközség békéje teljesen felborult. Az ellentétek annyira kiéleződtek, hogy komolyan tartani lehetett a nagyszőllősi zsidóság szétszakadásától. A vezetőség lemondott s már úgy látszott, hogy kormánybiztos kerül a hitközség élére. Az utolsó pillanatban azonban meggondolták ö dolgot s kiirták a választásokat, melyet 19-én bonyolítottak le. A választást éles kampány előzte meg s 6 párt állított jelölőlistát, ennek ellenére a választás teljesen simán ment végbe. Elnök lett József Miksa, a le In öle Eisenberg Márton, lalmud-tőra gondnok Fischoff Salamon, gondnokok Hanpuder Manó és Blobh Sámuel, pónztárnok Sebőn Adolf, ellenőr Söhreiber József. Ezenkívül a közgyűlés 31 tagból álló választmányt választott. A szükebbkörü vezetőség hét tagból fog állani. A megválasztott uj vezetőségnek legsürgősebb teendője, hogy az ominózus ügyet, mely az ellentéteket kirobbantotta, végleg likvidálja. 4
