Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-21 / 140. (3471.) szám
^RWíM-MAfi^ARHIKLSS AZ ISKOLA az élet számára tanítson! Irta: Dr. THUROCZY TIBOR (Pozsony) Ez lenne az iskolák feladata. Ne kutassuk, hogy ennek mennyiben feleltek meg a múltban. De foglalkoznunk kell a jelennel, hogy ebbeli feladatuknak megfelelnek-e ma, mert azokról van szó, akik nyomunkba jönnek, mert a szlovenszkói magyar ifjúság jövendő sorsa forog kockán. Ha az életre való nevelés volt célja az iskoláknak a múltban, úgy ma hatványozottabb mértékben kellene annak lennie, miután az élet jóval nehezebb feladatok lebirására kényszerít mindenkit. Az iskolának a további tanulmányokhoz szükséges alapot kell megadni, előkészítésnek kell lennie az életre. Ezt úgy kell elérni, hogy a fejlődésben levő szervezet, a még zsenge idegrendszer ne szenvedjen. Energia- fejlesztés, szellemi tréning. A helyes tréning mindig számol az adott erőkkel. Ha nem teszi ezt, úgy ahelyett, hogy javítana,., előbbre vinne, ront és a teljesítmény maximuma helyett csökkent képesség az eredmény. Fölösleges erő, — energiapocsékolással ez gyorsan be- következhetik. Az ideális állapotok után ábrándozó szem meg kell, hogy akadjon mindég és mindennél Anglián. Volt idő, amikor megmosolyogtuk az angol középosztály naiv nem-tudását, minden idegen nyelvtől való irtózását. Fölényesen büszkék voltunk, hogy ellentétben hozzájuk mi mennyivel többet tanultunk már a középiskolákban s hogy mennyivel több az általános tudásunk. Ez tagadhatatlanul így volt s igy is van. Ellenben az angol, bárhová fogja őt hivatása állítani, megállja helyét, otthon lesz az életben. És mi? Ha kizökkenünk a pályáról, amelyre készültünk, úgy bizonytalan tapogatózókká leszünk. Az angol ép testtel, ki nem használt erővel készül az életre, mi energiánk nagy részéi már elhasználtuk vol az iskolákban, még mielőtt életünket megkezdhettük volna. Ha a szlovenszkói magyar gimnáziumok tantermét nézzük, úgy sajnálattal kell látnunk, hogy most is igy van. Feleslegessel terhelnek és az okvetlen szükségeset elhagyják. Vonatkozik ezen kijelentésünk elsősorban a nyelvekre. Tantárgy a tanítás nyelve, a magyar. — Kötelező tantárgy az állam hivatalos nyelve. Ez természetes és rendjén van. E két nyelv tökéletes tudása a magyar gyermekek részére feltétlenül szükséges. Az anyanyelv teljes bírása nemzeti kötelesség. Az államnyelvé szükségszerűség. De politikamentes tárgyilagossággal mondhatjuk, hogy majdnem szükséges a német nyelv tudása is. Köztársaságunk számban, kultúrintézményekben és vagyonban legerősebb kisebbségének nyelvére szüksége van minden félig- meddig müveit és az éleiben mozgó szlovenszkói magyarnak. A második leginkább használt nyelv, egy velünk sorsközösségben élő kisebbség nyelve, körülöttünk élő népek anyanyelve, Középeurópa kereskedelmében domináló nyelv. Itthon is kell, a külföldön szükséges. Németországban, Ausztriában otthon vagyunk vele. Rengeteg németül tudó ember és erős német kisebbségek élnek szomszédságunkban, Lengyelországban, Romániában, Magyarországon. Számban kisebb, de jelentős ezek száma Jugoszláviában, Olaszországban, Franciaországban, Dániában, a balti tartományokban és Oroszországban. A modern angol és francia fiatalság tanul és beszél németül. Ez is bizonyítja, hogy elég nagy a szerepe Európa földjén. Az angol és német nyelv ma a legelterjedtebb Európában. Ezt olvassa, beszéli a legtr 3mber. A múlt században még nem igy volt. Ezt a francia nyelv kultiválása jellemezte. A műveltségnek szinte előfeltétele volt a francia nyelv bírása. A francia forradalomnak, Napóleon világuralmának, a francia irói lángész kisugárzásának folyománya volt ez. Ez volt a diplomaták, a nagy internacionális szalonok nyelve. Azóta fordult a világ, kommercializálódott és az egész földet átfogó kereskedelem nyomán előre tört az angol, a német és újabban Délamerikának a világkereskedelembe való helekapcsolódása folytán a spanyol. A múlt század vége felé már érezhető volt ez az eltolódás és ezen folyamatot a francia politika győzelme sem tartotta fenn. Más a politika, a politikai barátság és mások az élet törvényei. Vájjon hány ina felnövő szlovenszkói magyar gyermeknek lesz okvetlenül szüksége a francia nyelvre? Kevésnek, s akinek lesz, hát megtanulja. A német szóra meg majd minden nap rászorul itthon s ha átlép a legközelebbi határon, hát még inkább. Nem lehet sem okunk, sem célunk a francia nyelv és kultúra jelentőségét, célszerűségét kisebbíteni. Ha akarnánk, sem tudnánk, hisz hatása minden államra rányomja bélyegét. A francia forradalom szülötteje a múlt század liberalizmusa, amelynek Európa hihetetlen fellendülését, uj erők, uj energiák érvényesülését köszönhette. Azonban, ha a mát és a közeljövőt nézzük és ebben a magyar ifjúság sorsát és azt, hogy mit kellene ennek az ifjúságnak okvetlen tudni és mit nem, úgy nem zárkózhatunk el annak megállapításától, hogy a francia nyelv oktatása kötelező formában, a németnek meg évről-évre ismétlődő küzdelmek után, nem kötelező tantárgyként való tanítása érthetetlenül visszás. Visszás, mert ellentétben áll az élet követelményeivel. Szép, hasznos sok nyelvnek a tudása és az életben sok előnyt jelent. De hány emberben van meg az ehhez szükséges tehetség? Aránylag nagyon kevésben. A legtöbbnek már megerőltetés egy másik nyelvnek az elsajátítása. Már most itt van tantárgyként a magyar, a szlovák, a latin. Ehhez jön még a francia és az észszerüség követelménye folytán a legtöbb szülő óhajára a német. Öt nyelv, ötféle nyelvtan! Hogy ezt csak kivételes tehetségek bírják, az világos. Hogy ez nagy megterhelése a fejlődésiben lévő agynak, az kézenfekvő. Hogy ez nem az élet küzdelméhez való helyes előkészülés, az majdnem biztos. Feleslegesen sok az átlagtehetségnek! És átlag- tehetségekkel kell számolnunk, nem pedig zsenikkel. Szlovenszkó háromnyelvű. Erre a három nyelvire az itt élő és itt élni akaró ma* gyárnak szüksége van. Ez kell! Több nyelvnek a tudása szép, akár a fényűzés, de kevéfi ember engedheti meg magának. Osztriga nélkül élhet az ember, de kenyér nélkül nem! A szlovák és a német nyelv tudása uneg kenyeret jelent. A magyar szülők, a magyar tanintézetek tanári kara a társadalmi és tudományos egyesületek, politikai szervezetek együttes munkájára van ennél az életbevágó kérdés rendezésénél szükség. Legyen iskoláinkban a német kötelező tantárgy. A francia lehet rendkívüli. Helycserét kérünk, ezt kéri a tárgyilagosság, az észszerüség, amely nem politikai szemüvegen át nézi az életet, hanem tiszta szemmel. A demokráciát az jellemzi, hogy meghallgatják azokat, akiknek sorsáról szó van. A pozsonyi állami reálgimnázium egyik szülői értekezletén ez az óhaj már határozott formában megnyilatkozott. Hallatta szavát minden érdekelt! Kemény János: Irodalmi eleiünk példája a szellemi éleibe veteti hit optimizmusa Margitszigeti beszélgetés az Erdélyi Helikon „házigazdájáéval Budapest, junius hava. A Margitszigeten estére hajlik az idő. A délutáni szabadelőadásnak vége van, a vendég- irók szanaszét húzódtak: Erdély és Szlovenszkó. Szeged és Szombathely barátkozik. Az erdélyiek az idén is hatalmas számban vonultak föl. ők az „atrakció“, akár könyvsátor- ban, akár az Iróhéten: egységük, közös fellépésük, mondanivalójuk érdekes és vonzó. Kemény János báróval, a marosvécsei kas tély urával beszélgetünk. Az erdélyiek mind a gomblyukban hordják a Helikon jelvényét, a jelvény a marosvécsei várat ábrázolja: itt gyűltek össze először az erdélyi írók, hogy a Helikont megteremtsék s innen száll évről- évre szét a helikoni gondolat. A fiatal Ke méiny János hívja őket magához vendégül évről-évre, hogy megbeszéljék időszerű kérdéseiket, hogy bizonyos irányt szabjanak a Helikonnak, — egyetlen föltétel itt, hogy a tiszta magyarság szelleme vezesse az írókat- Kemény János — fejedelmi utód — adott helyet először az erdélyi íróknak s hogy a Helikon ma olyan szépen képviseli a gazdag erdélyi irodalmat, az nagyrészben az ő ér deme is. Szervező tehetségén kívül kitűnő író is, — azonkívül, s ez talán az egész erdélyi életre legjellemzőbb: hogy habár politikailag egyáltalán nem foglalkozik a magyarság sorsával, annyit megtett a „közéietért11. hogy saját falujának községtanácsában vezetőszerepet visz, de ami még jellemzőbb: községének felszentelt református segédlelkésze, aki az egyházi funkciókat éppen úgy elvégzi, mint más, egyszerű segéd lelkész. Pedig kiterjedt birtokai vannak, neve régi „közjogi név“ is... különös emberek' ezek aiz erdélyiek. Ezt meg is mondom neki. — Mi nagyon összetartunk. — feleli egyszerűen. — nincs „nagy ur“ és egyszerű pa- raszt“ — csak erdélyi ember van.-. — Mi az oka annak hogy az erdélyi Helikon ilyen erős irói csoportosulás? — Sokat beszélnek ma arról, hogy az iró hiába ír s hogy nincs is közvélemény: én azt tartom, hogy minden a dolgok hitszerüségéu, vállalásán múlik. A ^felikor) annak köszönheti megalakulását és erejét, hogy néháuyan hittünk abban, hogy a magyar nyelvnek és Írásnak tisz telető olyan kapocs, amely túl az egyéni különbözőségeken 9 világnézeti árnyalatkülőmbségeken, alapja lehet annak, hogy a legkülönbözőbb irótiipusok a nyelv és az írás szolgálatában egyesüljenek. Persze, voltak kételkedők is. Mi hinni mertünk és vállaltunk •.. Ma igazolva látjuk hitünket: ma mindenütt ismernek, ahol magyarul olvasnak és mindenütt komolyan vesznek bennünket. A mi irodalmi életünk példája a szellemiekbe vetett hit optimizmusát kell, hogy bizonyítsa. — Más irodalmak? — Persze, igen érdekel bennünket különösen a cseh szlovák iái és jugoszláviai magyar , irodalom is, minden megmozdulás. Figyeljük, hogy a kezdeményezések vájjon magukhoz tudják-e vonni a szellemi erőket, hogy a Helikonhoz hasonlatosan „írói ímunkaközössé- I gekben" dolgozzanak ők is. Nagyon örülnénk, • ha folyóirataink révén mélyebb kapcsolatot lenem illetnénk a csehszlovákiai iró lesi vérekkel: egyfelől hitüket erősíthetnénk az irodalom- < bán, másfelől mi is vehetnénk át tőlük hatásokat- Kicserélnénk tapasztalatainkat. — író és politika? — Íróink a nap ipoli ti kában igen különböző utakon haladnak, de az irodalomból ezt kikapcsolják. Mi az összekapcsoló pontokat keressük. Kell. hogy legyenek közös problémáink a különböző nézetek ellenére is, például a nyelv. — Ki a Helikon „feje"? — Látható fej nincs a Helikon-mozgalomban, mert a Helikon az erdélyi irók szabad munkaközösségén alapszikAlapunk egyedül: az Írott magyar szó tisztelete. Én a Helikon házigazdája vagyok- Az idei gyűlésünk junius 21-től 24-ig lesz. Sokat köszönhetek Bánffy Miklósnak, — (Kisbán Miklósnak) — aki tanácsaival és munkaakaratá- val mindig mellettünk áll-.. — Mi a viszonyotok a közönséggel? — Közönségünk nagy, nincs „légüres te- rünk“. Régebben sok helyütt személyesen is felléptünk, hogy igy kapcsoljuk magunkhoz a közönséget. A közönség szívesen jár kulturális előadásokra, nem fáradt. Például Ma- j rosvásárhelyt az ottani irodalmi társaság ha-; vi irodalmi estéinek látogatója átlag ötszáz ember... Nálatok is hasonló, remélem? benne vagyunk a Pen-clubban. •, Magyar, szekciónk van, alosztály, bel9ő autonómiával ... Bánffy Miklós az elnökünk. — Kuiiturcsere? — Természetesen, a Pen-cluon keresztül elsősorban értékes kul túrós ere folyik a románok és a magyarok között. Egy romád szépirodalmi lapban, amelyet Bueuta köaok* tatásügyi államtitkár szerkeszt, megjeleoli Mikszáth Kálmán és Nyirő József regény* már. Az erdélyi magyar írókat ismertetik a románok erősen, — remélem, ti is ebben & helyzetben vagytok? — Most valami másról. Te a népednek tóiké sze is vagy. Felötlik a kérdés: mi a viszony az erdélyi föur és a nép között? Nagyon ketté vagytok válva, dacára annak, hogy egy nyelvet beszéltek? — Azt hittem, hogy foga* a kérdés- D* nem —mosolyog és valami kedveset mórnál — Az erdélyi főurak majdnem mind teljes egészében érzik a közösséget a magyar néppel, akikkel évszázadokon át együtt művelték a földet s a főurak a falu legeled gazdájának számítanak. És szívesen együttdolgozunk ma is, annál inkább, mert senki se érezheti jobban a közösséget a néppel, mint az, akinek a foglalkozás® ugyanaz, mint a népé... — Az erdélyi irodalom veszteséglistája? — Két nagy embert vesztettünk már. Sípos Domonkost és Kuncz Aladárt, Kuncz a lég** jobb barátom volt. ériékes, gerinces ember, tapintatosságával a kis belső ellentéteket mindig el tudta simítani. Ember, aki pótolhatatlan ! Lassan este lett. autók állanak meg a szálló kapuja előtt: a nagyváros érkezik, vacsora- démonaival és jazz-hangulatával. Szombathy Viktor. (Erre én nem felelek.) Felragyog a szeme: — Hitelünk van, mert érzik, hogy hiszünk abban, hogy szükség van arra, amit csinálunk. Egészen más a helyzet kulturális tekintetben nálunk, mint Szlovenszkón. Mi például A SZOKATLAN SZÁRAZSÁG ANGIJÁBAN HELYENKÉNT EKKORA REPEDÉSEKET IDÉZETT ELŐ A TALAJBAN 1984 janim 4
