Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-19 / 138. (3469.) szám

^rx<ímMag^arfíiklab 1934 junius 1&. HteAL naBWH'MMMMH Budapesten leleplezték Prohászka püspök szobrát Budapest, június 18. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Vasárnap délelőtt leplezték le nagy ünnepség keretéiben s óriási közönség jelenlétében Prohászka Ottokárnak, Székesfehérvár elhunyt nagy püspökének a gróf Károlyi-parkban felállított sz-obráí. A szobor Fiilöp Elemér szobrászművész alko­tása. Magyar nő nyerte el az ,, Európa első háziasszonya" címet Budapest, június 18. A Fakúszó vétség a nem­zetközi mezőgazdasági knogressms alkalmával „Európa legjolbíb háziasszonya11 címéért ver­senyt rendezett a fővárosi háztartási iskoláiban. A nemzetközi háztartás iserlegversenyen egy magyar.- egy svájci, egy román, egy belga és egy olasz hölgy állt starthoz. Az öt versenyző hazájában a legjobb háziasszony címet nyerte el. A tizemiégyt-agu zsűri KáOlay Miklósiénak, a magyar földművelésügyi miniszter feleségé­nek elnöblésévei két-két lenyel, jugoszláv, ro­mán, svájci, belga, olasz és magyar tagból ál­lott. Az öt ország versenyzői az országos mérkő­zéseken húsz különböző verseny.gyakorlat alap­ján nyerték el a győzelmi pálmát, a szombati serleg versenyen hat feladat elvégzésére váillak k óztak: 1. Három-négyéves gyermekikéi való foglal­kozás és játék. 2. Öt tojásból piskótatészta készítése és meg- etitéee. 3. Egy kilogram ponty megtisztítása és fel­bontása. 4. Tizenkét pohár, tizenkét tányér és tizenkét evőeszköz •megmosása és kiíényesitése. 5. Egy kétéves gyermek részére játszóruha kiszabása és összeállítása. 6. Gerber-féle tejvizegálat. A szigorú zsűri tiz szempontból pontozta, a versenyzők munkáját és stopperórával mérte a munka időtartamát. A nemzetközi háztartási serlegversenyt a két óra hosszat tanácskozó zsűri ítélete alapján a magyar Ivánfi Mária nyerte meg 571 ponttal. Második Románia 556. a harmadik Belgium 549. a negyedik Svájc 477 és az ötödik Olaszország 421 ponttal. A húsz­éves győztes, aki különben a kecskeméti szak- tanitóképző II. éves növendéke és Ivánfi fővá­rosi közélelmezési tanácsos leánya. Európa leg­jobb háziasszonya, büszke címéhez Kálliay föld­művelésügyi miniszter két és félkilós ezüstser­legét nyerte. Ivánka elnökletével megalakult a szloventzkói gabonakereskedelmi tröszt Pozsony, junius 18. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk teletonjelentése.) A pozsonyi keres­kedelmi és iparkamara nagytermében ma délután három órakor a szlovén szikói gabo­nakereskedők óriási érdeklődése mellett megalakult a „Szlovák Gabonákereskedel mi R. T.“, amely állítólag a kormány intencióinak megfelelően a gabonamonopólium megalakí tá&a esetén a szlovenszkói legitim gabonake­reskedelem érdekeit akarja szolgálni. Az ala­kuló gyűlése® dir. Ivánka Milán cseh nemzeti demokrata képviselő elnökölt s a közgyűlés később őt is választotta meg a részvénytár­saság elnökévé. Alelnökké és vezérigazgató­vá Döntsék Árpád gabonakereskedőt válasz­tották meg. Liska cseh iparospárti képviselő indítványát, hogy a vállalat igazgatóságát az országos hivatal jelölje ki, a közgyűlés elve­tette és az igazgatóságba hosszas és izgalmas vita után a következőket választották meg: ; Bernstei® Kálmán (Pozsony), Sietne r Artúr j (Pozsony), Sessler Pál (Nagyszombat), Sohiir- i ger Leó (Tiszalök), Treíbits Jakab (Nagyme- gj er), Miiller Ignác (Szered), Friedlander I Mór (Szered), Reutinann Izidor (Léva), Schwitzer Rezső (Érsekújvár) és Pick Rlehárd j (Komáronn). Egy részvény jegyzési ára 25, ií- i letve 50 000 korona. Zárt ülésen tárgialta te Pozsony város parlamentje tisit viselők rendszeresítésének iivé Pozsony, junius 18. (Pozsonyi szerkesztő­séglink telefonjelentése.) Pozsony város kép­viselőtestülete ma délután három órakor ren­des közgyűlést tartott a polgármester elnök- lésével. A közgyűlés napirendje előtt Matisz kommunista képviselőtestületi tag indítványt akart beterjeszteni, hogy a városi szezónműn­ké sok bérét ne szállítsák le s általában ne szigorítsák a munkásokkal szemben a szoci­ális intézkedéseket. A polgármester azonban nem engedte meg az indítvány tárgyalását, mire a karzaton nagy számban jelenlévő kom­munisták óriási lármát csaptak. Erre a pol­gármester kiürittetle a karzatot. A közgyűlés egyik legfontosabb tárgya 11G kisebb városi tisztviselő rendszeresítésének ügye volt. A közgyűlés szótöbbséggel olyan határozatot hozott, hogy a rendszeresítési ügyet zárt ülésen fogja tárgyalni. A határozat után az újságírókat is kitessékelték a terem­ből. Évek hosszú soráu át ez volt az első eset, hogy a közgyűlést a sajtó képviselőinek távol­létében tartották meg. A teremben csak a városatyák maradtak meg, az érdekelt tiszt­viselők és a referensek is kénytelenek voltak a termet elhagyni. Délután öt óráig tartott a képviselőtestület zárt ülése, amikor azt újból a nyilvánosság előtt folytatták. Betiltott német és magyar kulturelőadások Iglón lg ló, junius 18. A Lidovó Noviny jelentése szerint a Sloveneká Liga iglói kongresszusá­nak beifijezie előtt, a helyi németek négy szin­ti ázelőadást jelentettek be a hatóságoknál. A 'bejelentés ellen azonban a szlovák szerveze­tek óvást emeltek a járási hivatalinál. A járási hivatal a közbiztonsági érdekre való hivatko­zással, mivel szerinte tartan,i lehet attól, hogy az iglói többség tüntetni fog a 14 százalékos németség és az 5 százalékos magyar kisebb­ség ellen, megtagadta ngy a német, mint a már falragaszokon hirdetett magyar előadá­sok engedélyezését. Német újságírók Gömbösnél Budapest, junius 18. (Budapesti szerkear/tő- séglink tele fon jelentése.) A Magyarországon időző német újságírók csoportja Janke biro­dalmi sajtófőnökhelyettes vezetésével ma dél­ben tisztelgő látogatást tettek Gömbös Gyula miniszterelnöknél. A német újságírók egyút­tal üdvözlő táviratot intéztek Horthy Miklós kormán y zóh oz.-----o----- j Pé nzbüntetésre Ítélték a dunaszerdahelyi „iiittykoncerí** rendezőit Dunaszerdahely, junius 18. Az itteaii járási hiva­tal a napokban hozott ítéletet «z úgynevezett) ,.fütty-per“-beii, mely élénken foglalkoztatja a váróé közvéleményét. Március hónapban D-unae z-erdaiwu •yen működött a Földes-féle színtársulat, amely­nek egyik tagja, Gergely Irma, egyizben kijeóea.; tette egy szlovák újságíró előtt, hogy 6 csak ideiglenesem játszik a magyar színpadom, mert ereiben szláv vér folyik. Mikor a társulat Ehmaszendaheiyre érkezett, a ,, Csali óközi Hírlap— Magyar Vidék11 is cikket irt az ügyről és ezen a napon a dunaszerdaihelyi közönség kifütyülte a színpadra lépő színésznőt. A botrány következtében a rendőrség is közibe^ lépett és a néhány rendzavarét eltávolított a ta rémből. A csendőrség az eset miatt három feljelen­tést tett dr. Szeiff Géza, az említett lap főszerkesz­tője és a füttykoncert rendezői ellen. Remdtörvény^ be ütköző vád utján indult meg az első eljárás, me­lyet azonban az ügyészség beszüntetett, mert neon. látott btlncselekmé-nyt fenforogni. A második fel­jelentést a terror törvény alapján tették meg, a harmadik feljelentést pedig kötbéke megzavarása elmén. A második feljelentés ügyében az eljárás még folyik, a harmadik feljelentés ügyében dr. Szeiff és tizennégy társa tagadták a terhűkre rótt büsv oselefcmémyt. Egy Diamant nevű tanú azt vallotta* hogy hallotta az illetőket fütyülni. Az egyetlon tanú vallomása alapján dr. Skrak, a járási hivatal tisztviselője meghozta az ítéletet, amely szerint dr. Szeiff Gézát 400 korona pénzbüntetéssel, két vádlottat 200—200 korona, a többi vádlottat p*. dlg fejemként 300 korona pénzbüntetéssel sújtják. Dr. Szeiff és társai felebbeztek. CSAK PRAKTIKUSAN — Tónikám, nem adnád kölcsön nekem a» ébresztőórádat? Az enyém az órásnál van. — Én már régen kidobtam az enyémet- Ki használ ma már ébresztő órát? — Hogy-hogy? — Este annak rendje és módja szerint köl­dök a saját címemre egy bélyegtelen levelet és a levélhordó pont nyolckor fölver vele. — No, de a portó-büntetés ? — Ostobaság! Egyszerűen nem veszem át a levelet. A régi jóbarát Irta: Falu Tamás A villamos sárgábbnak látszott, mint egyéb­kor, mert a májusi nap csaknem felolvasz­totta színeit s a maga aranyából is adott hozzá bőségesen. De nemcsak sárgábbnak, hanem frissebbnek, kecsesebbnek is tűnt föl s mintha a hangja is megváltozott volna. — Szokásos rikácsoló, fület sértő zsörtölődése szinte énekké finomult. Valami fiatalos fütty­szó s kurjongató jókedv hullámzott benne. A sárga villamos kifelé igyekezett a forró városból. Már elhagyta a Duna hidját s a régi budai házak apró, vasrácsos ablakaiban né­zegette magát, amíg elrohant közöttük. Kora délután volt még, négy óra. Nem is ültek sokan a kocsiban. A kalauz sétálgatva osztogatta nekik a jegyei, ráért. Gedeon a nyitott ablak mellett ült, kényel­mesen, a kalapját is leültette maga mellé. Régen nem érezte magát ilyen fiatalnak, ilyen könnyednek. A háztetők érezhetnek ilyenfajta felszabadulást, -mikor lezuhan róluk a hó s helyet enged rajtuk a táncoló nap­sugaraknak. — Maga randevúra megy! — hangzott a háta mögött, nem túlságosan halkan s nem is valami kíméletesen. Oldalt nézett s a feleségét látta maga előtt. Valóban szokatlan volt a találkozás. Neki szabály szerint most a hivataliban kellett vol­na almié, számoszlopok fölé meredve, jobb­kezében tollszárral, balkezének ujjaival tá­mogatva gondterhelt homlokát. A. feleségé­nek pedig otthon kellett volna ülnie a hűvös ebédlőben, a Fecske-uccában, a gyerekek uzsonnájának s holnapi leckéjének gondjaival. — Ejnye, ejnye, de ki van csípve! — rázo­gatta fejét a felesége, pillanatra sem szűnő gyanúsítással. Gedeon elpirult. Eszébe jutott, -hogy való­ban most vásárolt uij nyakkendője világosodik a gallérja alatt, zsebkendője a szokottnál gondosabban összehajtogatva villog elő zsebé­ből, sőt parfőmje is hangosabban árulkodik. — Én, én, — felelte kedélyességet eről­tetve — de maga? Hová megy maga? — Hát ki lakik erre? — kérdezte a fele­sége. — Nézzen csak ki az ablakon. Ki lakik ebben az uccában? — A Róza néni. — No látja. A Róza nénihez megyek. Üzent a lánnyal, hogy gyengélkedik s kért, hogy látogassam meg. Maga azonban még mindig nem felelt. Gedeon felvette a pádról kényelmesen le­tett kalapját, térde közé szorította sót a botját s a szemben ülő urra mutatott. — Tessék, itt a magyarázat. Átellenbeu egy jól megtermett, jól -meg­hízott uir ült, mellénytelenül, kövérségtől ragyogó arccal s vastagke retü pápaszeme mögül nézte a véletlenül összetalálkozott házaspárt. — A Miska — magyarázta Gedeon, csen­gőbbé hegyezre hangiját. — A Csorba Miska, régi jó cimboráin, aki annyi sok bajból ki­segített ifjúkoromban. Drága, aranyos ember, soha el nem hagyott, mindig felém nyújtotta fele-baráti karját. Be is mutatom neked. Már fel is állt jól rncgmelégi tett helyéről s bemutatta feleségének a szemközt 'ülő urat. — Csorba Mihály, drága jó barátom. A kövér ur felállt, megszorította a feléje nyújtott női kezet, valamit mormogott, azután visszaült az ablak mellé, szembe Gedeonnal. — Mennyit beszéltem én neked Miskáról —■ lelkendezett Gedeon. -- ö coll fiatalságom osztályosa. Vele ültem végig a középiskolát, soha egy pillanatra el nem hagytuk egymást. És hogy tudott súgni! Hány szekundától men­tett meg! Egyszerre kezdtünk cigarettázni, egyszerre jártunk tánciskolába, egyszerre vol­tunk szerelmesek. Oh, Istenem, de szép idők is voltak azok! Most eljött a drága ember, bejött a hivatalomba, hogy húsz esztendő után megmutassa magát s így szólt hozzám: Édes pajtikám, én téged most kirabollak az akták közül s ha már a sors megengedte, hogy annyi év után egészségben találkozhattunk, kiviszlek a zöldbe, az isteni Hűvös-völgybe s majd elbeszélgetünk néhány pohár sör között. Gedeon kivette zsebéből dúsan beíllatosi- tott zsebkendőjét s félitatta vele tarkóját, melyen sűrű -össze-visszaságban tolongtak a verejtékicseppek. Gedeonné a beszéd alatt Csorba Miska arc­vonásain legeltette szemét. Nézte a közép­korú, jóságos tekintetű, egyre mosolygósabb úriembert, akiből tisztes élet, megfontoltság, férfias higgadtság s őszinte baráti ragaszkodás sugárzott. Az ura ifjúkoráról nem sokat tudott Gede- onué. Csak azt tudta, hogy — szegény szülök gyermeke lővén — alaposan meg kellett küz­deni a bizonyítványokért. Hogy tanítványokat kellett vállalnia iskoláztatási költségeinek megszerzése céljából, hogy nem kalácson és pecsenyén nőtt fel s hogy éjszakánként tanult, mialatt osztálytársai gondtalanul álmodtak puha ágyukban. Gedeon vidéki származású volt, Gedeonné Pesten született, itt is nevelkedett. Egy hiva­tali áthelyezésnek köszönhették házasságukat. Amíg Gedeonné az ura szavait hallgatta s a fővárosba érkezett régi jóbarát arcát szem­lélte, különös meghatottságot érzett a két férfi közös ifjúsága, barátságuk megszentelt emléke iránt. — Sajnálom, nekem már le kell száll unni - mondta, kezét nyújtva az ura barátja felé. ' — Kezét csókolom, nagyságos asszonyom — köszönt el a barát, egy kicsit nehézkesen mozdítva fel magát ülőhelyéről. — Aztán keressen ám fel bennünket ottho­nunkban is. — Ezt csak bízd rám! — ugrott közbe sza­vával Gedeon. — Miska különös jó ember, de egész életében különc volt. Csak bizd rám. Ez mar az én dolgom. Róza néninek mondd meg, hogy csókoltato-m a kezét s teljes gyó­gyulást kívánok neki. A villamos megállt. Gedeonné leszállt. Gedeon fogta a kezét, hogy valami baleset ne érje, ahogy lelép. Kivette zsebéből illatosított kendőjét s inte­getett utána. Gedeonné retiküljével integetett vissza. Nagyon kedves, szinte megható családi jele­net volt. A kalauz feltolta fején a sapkáját, úgy gyönyörködött benne. Gedeon egy kicsit kint maradt a villamos végén. Jólesett a kétoldaról beáramló levegő­ben felfrissülnie. Csupa viz volt a háta s a csuklója körül verejtékkarperec képződött. Aztán visszament a helyére, oldalt lesett, hogy a kalauz elég messze áll-e tőle s két kézzel nyúlt a kövér, szemközti ur keze felé. — Drága uram, hálásan köszönöm. Enged­je meg különben, hogy az illendőség kedvé­ért bemutatkozzam. Gedeon Péter vagyok. — Dr. Fekete Barnabás — mutatkozott be az utitárs és nagyon kedvesen mosolygott hozzá. — Nem volt más megoldás — mentegeted- zött Gedeou. — Kérem, kérem, semmi köszönet --- hárí­totta el a hálálkodást Fekete Barnabás. — Szói in érdemel, hisz. emberek vagyunk. De már le is szállók. mert. hogy őszinte legyek, már az előbb le kellett volna szál'lnotm s csak í ' C ,'fbu Miska utaztam tovább. 4

Next

/
Thumbnails
Contents