Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-17 / 137. (3468.) szám
10 «SRK^-MAfi^-Hiia>aé im jnjn&ns 17, rasAmap .''Hírek— VÍZUMOT Magyarországra, Romániába, Lengyel- országba és Bulgáriába még ugyanaznap megszerez a ,,Prágai Magyar Hírlap" pozsonyi kiadóhivatala, Lőrinckapn-ucea 17., II. (Central passage). Ideszóló útlevelek meghosszabbítását is vállaljuk. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága, Panská ni. 12., III. em. végzi el. Hs&éieU Hifiiét Június 17. Délelőtt fél 11-kor a magyar nemzeti párt rimaszombati körzetének ülése Feleden a mozi vendég- j löhelyiségébenDélelőtt 11-fcór az országot? kereeztényszoe-ialis- ! ta párt népgyiilése Gután Esterházy János. Alapy Gyula- Turehányi Imre és A-ixinger Lás-zló részvételére!. Június 19. Délután 3 órakor a. képviselőház ülése. Délután 4 órakor a szenátus ülése. Június 24. Délelőtt 11-kor Léván a piarista rendház nagy- termiében a szlovenszkói iparosok és kereskedők országos érdekvédelmi nagygyűlése. Junius 26. A szlovenszkói és rus-ziuszkúi egyetemes református konvent ülése Losoncon. Hk kmsá eseteyéueí Úgy hangzik, mint egy kép cime, „Nő tükörrel"- „Öregember pipával". És valóban az is- egy kép, melyet pillanatig láttam s nem tudtam elfelejteni. A szemem mélyen odafotografálta nemcsak a szem. fenékre, de fel az agyba, még messzebb: a szivbe, a leltembe, mellyel én is — mint minden földi vándor, — keresem, keresem a boldogságot. Ez a kis kacsó már megtalálta. Hetivásár sokadalmában, embersiiriin áttolakodva mellőztem egy asszonyt, fiatal anyát, aki alvó gyermeket tartott a karján. A sűrűségben nem láttam egyebet a gyermekből, csak az anyja vállán éttámasztott kis kacsáját, melyben minden pici madár.erejével szorongatva tartotta egy dupla- cseresznye szárát. A cseresznye gyöngén himbált az asszony léptein a kis kacsóval együtt. Mintha a zűrzavaros életfilm leszűkített diafrag-j, mával és koncentrált fényözönnel erre az egyetlen i kis képre állított volna be mindent. Az a pici gyerek-kéz aludott. Nem tudnám miből, de világosan látszott, hogy alvó gyermek ke. ze. A kézfej, mint egy pirosra sült pici mézeskalács. A cseresznyeszárat szorító ujjacskák, angyalok konyháján készült nudlik, a körmöeskék ; amolyan fél rizskásaszemek. És ez az alvó kis 1 gyerek-ököl a tökéletes boldogság kifejezője volt.' Olyan boldogságé, amilyet mi. felnőttek már nem ismerünk. Az erős szorítástól eli'ehéredö pici bütykök a ■ biztonságos birtoklás gyönyörét hirdették Övé a j dupla cseresznye! Felérjük mi azt ésszel, micsoda öröm egy dupla cseresznye, az első az ideiből? Erre már nekünk nincs mértékünk. A kicsi megkapta, boldogan birtokba vette s közben, öröm, ben és fáradságában elaludt. De nyilván azzal a ki nem hunyó tudatiul alszik, hogy a cseresznye! megvan, az valóság nem álom, azt ott szorítja kis madárfiók.ujjacskái között Csak fel kell ébredni és megenni és övé annak minden édessége, | minden jósága. Boldogan és nyugodtan alszik, [ mert kezében tartja azt, ami ma vágyainak, örömének tetőponját jelenti! Melyikünk mondhatja ezt e! magáról? És — ha a boldog kis birtokos majd felébred és ^ elfogyasztotta cseresznyéjét, kinyílik benne egy uj • vágy. hasonlóképen madárlelkü, gyemiek-örömü, 5 parátiv.igényii kicsi vágy s ha az teljesül, megint 1 ilyen tökéletesen, angyalian boldog lesz. 1 | Mi pedig, akik már örökre száműzve vagyunk c ebből a paradicsomból, az élet sebeitől vérző ván- t dorok, vergődünk távoli, nagy célok felé és senki ,] közülünk fel nem emeli a sorból örömsugárzó | öklét, amelyben magasra emelné a megtalált boldogságot. !, Cseresznyét szorongató boldog kis kacsó, de messzire is esett tőlünk a te országod ... ,] NYIRESI.TICHY KÁLMÁN j -----o----— Ügyvédi vizsgák Pozsonyban. Pozsonyi ^ szerkesztőségünk jelenti telefonon: A pozsonyi ^ 'elsőbb-óságon ogy hét óta folynak az ügyvédi . /izfegáik. A vizsgára jelentkezett tizenhét ügy- j védj ölő lt, közií1 eddig sikeresen tették leavizs- -1 gát*, d-r. Kovács Tibor, dr. Ligeti Lajos és dr. Markoviéi? Vladimír pozsonyi, továbbá dr. 'leli!'.-ingei Béla /.nlnai és dr. Win tér László . érsek újvári ügy véd jelöltek. ] NASZUTASOK Náaz.utaeoik költöztek a szomszéd villáiba. Egész nap a kis kertiben hancuroztak:, háló- Ifatáihan ringatták egymást-, mint a kislányok. Csőrükből etették egymást, minit a madaraik, ikeTgetöztek. hemperegtek a fűben, mint a játéktól megrósz egedett gyermekek. Ha kifáradtak a játékban s az evésben, hangosan felolvasták egymásnak valami újságból, meg a felhőket bámulták. S fogadtak, melyük foszlik el hamarább. Ezt. a- fogadást különösen j kedvelték. Fogadtak abba is, melyik veréb ! száll kamarébb a, morzsára, amit kin tegeztek. j Fogadtak, hogy háry rózsa van a bokron s hány | bimbó a rózsán. | Kiabáltak az örömtől összevissza. Nagyon szerettem őket nézegetni a ritka, alacsony sövényen át, amely kertjüket elvá- liasztotta az enyémtől. Mingyárt á sövény mentén a fűbe 'hasaltam, s mént valami házőrző kutya a küszöbön, órák hosszat megértő 'pislogással bámultam át hozzájuk. Néha. boldogságuk átcsapott rám. s önkéntelen mosollyal forgattam ide-oda arcomat, lábamat. csóvál gat tűm. ujjaimat táncoltattam, egy- izben majdnem el is árultam magam. Olyat, rikkantottam. De aztán min gyárt elszégvedtem magam s újra csöndes kutyamódon pislogtam rájuk tovább. Néha arcukat is egészen jól láttam. Csinos, fiatal teremtések' voltak, s a gondtalan, gyönyörtől úgy átszellemültek egymással, hogy amint pihegve összebújtak egy kertiszéken: gyakran összetévesztettem arcukat. * De nem sokáig maradhattam egyedül leshe- ivemen. Már néhány nap múlva vendéget kaptam. A szomszéd villa sövényén jött. vagy inkább mászott, át hozzám egy szegény, félkegyelmű fíu. Lehetett vagy fizenkabtizenhétévee. Mint később megtudtam, a szomszéd villa, tulajdonosának, egy péknek a, fia volt. Egész kicsi korában nagyon szerette nézegetni atyja, kemencéjének a lángjait, s a tűz. amely annyiszor megbüvölt.e, egyszer csak. kicsapott, s a láng- marta sebeik fájdalmai elrabolták az eszét, szegénynek. Szüntelen csöndes leselkedésem. vagy a nász- utasok kacagásai csalhatták át hozzám: nem tudom. Mingyárt barátságot kívánt kötni velem. s hogy mulattasson, négykézláb eonipolygott i hozzám, s fogai közt hegedűjét hozta, amelyen ! ép oly vad zűrzavarban kuszálódtak a hurok. j mint arcán a régi fájdalom s az uj öröm ... j ügylátszik szemidegeit is ezétroncsoOta annak-1 idején a tűz. Az egyik, mintha hátrafelé né-! zett volna, abba az időbe, mikor annyi mindent! elvesztett, a másik azonban, mintha nagyon is, örülni akart volna annak, amije mégiscsak ! megmaradt: a zavaros, csöppnyi, szűk élet- j nek ... Gyanakvón s ingerülten néztem rá. Az eltorzított ember előbb mindig felingerel. hogy aztán minél jobban meghasson. Kutyamód nyújtotta felém roncs hegedűjét, mintha arra kért volna, hogy- játszak rajta, va- i inmit neki. Megbánással bámultam rá. a. hege-! 11üt elvettem tőle. s mig babráltam a szétron-’ csőit hurok közt: olyan arcot mutattam, mintha. valami szép melódiát hallottam volna belőle feiszállani. A félkegyelmű erősen fülelt, aztán halkan vihogott, legyintgetett: —- Nem jó ... — makogta — nem jó ... egyik sem jó ... Ferke megpróbálta mind ... Berke sokat próbálta, aztán összezúzta... Anyja haragudott: mit csinálsz, te? Ezért vettem? De apja mondta-: no semmi baj. no semmi haj... Anya mindig haragszik: Ferke nem tud dolgozni, tanulni, semmit... De apa jó. No semmi baj... semmi baj... Anya mindig haragszik: Ferke nem tud dolgozni, tanulni semmit ... De apa jó. No semmi baj... semmi baj... Úgy beszélt, mint egy gyermek, aki idegen nyelven nőtt fel s csak alig bírja a magyart. A hegedűt, ügy látszik, csak barátik ozásra, használta. Mert aztán nálam hagyta s jó ideig rá sem nézett. Annál jobban fülelt a sövényen túlra. a. inő kacagásaira. S még mielőtt bármit főhettem volna: egyszerre csak elkapta a kezemből a hegedűt s megint kutyát, mímelve, átugrott a sövényen s mint ahogy hozzám jött: hegedűje nyakát a szájába fogva, a nászutasok felé lant,ott. Nekik is felajánlotta a hegedűjét. Nekik is ■ elmondta a mondókáját a hegedűről, anyáról. ' A nő irtózva, nézte, a férfi azonban befutott i lakásba, egy kis gramofont hozott, ki onnét. Lgy hegedűszólót tett a- tü alá, s lejátszotta a. nyomorult mulattatására, A félkegyelműnek azonban ez ép úgy nem tetszett,, mint az én miméit melódiám. Megint legyintett, s mondta: nem jó. egyik sem .jó ... Ferke összezúzta ... Mosolyogva, mutatta, hogy a gramofont is összetörné, ha az anyja néki vette volna, mint a hegedűt. A nő mingyárt félteni kezdte a kis gépet, a a férfi azonban megnyugtatta s uj lemezt tett belé: 'hátha az megnyeri a fiú tetszését-. A Mondechein-szonáta, volt. De a félkegyelműnek ez se tetszett.. Mingyárt az első taktusoknál látszott hogy egész másválamit, kivám, 6 hogy Beethovennek sejtelme sem volt arról soha, amit ő szeretne, s amire vágyott, mikor a, hegedűt kívánta. Talán azt a melódiát kereste, amely felérne azzal a fájdalommal, ami zavaros gyermeki magányába örökre kitaszította? ... Talán azt a, fájdalmat szerette volna újra átélni, zenévé feloldva, 'békítőn? ... Vagy talán, csak a zűrzavar zenéjére vágyott, amiben azóta él s beszél? ... Nem tudom. De sem a Mond- schein-szonátát, sem a következő két lemezt nem akarta soká, hallgatni, s újra megujra mosolyogva alázatosan kérte a. nászutasokat-, hogy hadd törje össze a gramofont... mirt ahogy a hegedűt is összetörte. De csöppet sem haragudott-. hogy nem adták oda neki. S miikor a nem akarta soká hallgatni, s újra meg újra mosolygott rá, kérte, hogy kacagjon, e mikor az nem kacagott, hát ő utánozta a nő boldogságának hangjait, úgy, ahogy azt nemrég mellettem hallotta... Amint a uászi boldogság hangjai kibugybo- rékoíitak elferdült száján: ez engem is meghökkentett. Ők ketten. a nászutasok odaát pedig összenéztek. A nő félreihivta a férfit, s úgy kérte, hogy küldje már el a szegény szerencsétlent. De a- férfi csitította: — Majd elmegy, kedves'. majd elmegy... Hadd örüljön még egy kicsit a játéknak. — S egyenest kérte szegényt, hogy mutassa meg, még mit tud. A fiú csókot, ölelést mutatott s megint kacagott. a, nő hangját utánozva. De még boldogabban: kéjesen szinte. — Szörnyű! — mondta a, nő megbotránkoz- va — szörnyű! — S egész piros -lett. Úgy fordult a férfi felé: — Ki gúnyol tatja az örömünket ezzel a. szerencsétlennel? Erre a férfi is kissé elgondolkodott. Mintha szégyelte volna, amit tett: csend reintette a- félkegyelműt. De azért még most sem küldte el. Szerette volna, ha elmegy, ezt láttam a mozdulatain. ahogy leült a székébe s újságjában lapozgatott. de azért nem küldte él. A nő még mindig izgatottan sérelme miatt: szintén helyet foglalt- szemben a férfival. Ő is valami lapot vett kezébe. S hallgattak, olvastak. A szegény fiú egy ideig nézte őket-, aztán kutyamódra lassan a rő lábához telepedett, s úgy pislogott rá nagy örömmel, de félelemmel is. így mintha- kicsikét, hasonlított volna hozzám. ahogy a- fűben hasaltam, lestem őket annyi napon át. Akkor egyszerre a férfi megszólalt a lap mögül: — Ked ves ... — Tessék. (Ezt sem hallottam még tőle így: tessék!) — Legyen hozzá kedves egy kicsit, Nézze, aGgy bámulja magát. — Legyek hozzá kedves? Hogy gondolja ezt? — Uram Isten: hogyan! — Talán simogassam meg. úgy gondolja? — Egész nyugodtan megtehetné, kedves ... — Az én rovásomra ne legyen ilyen nagy- elkü, simogassa meg maga. én irtózom tőle! — Ej, ej, Oily nagyon? — igen, oly nagyon. —' Győzze le egy kicsit magát. Megérd emellé, szegény. — Elismerem, hegy megérdemelne egy kis irhnogafcást, s meg is tenném, legyőzném undokomat. de hogy maga u tánozhat ott vele en- pem • ■ • Nagyon megbántott, ezzel! őrá persze lem haragszom a szerencsétlenre, csak még óbban irtózom tőle. mint az előbb! S ha hoznám nyúl, vagy hozzám törülközik, a 'legeseké yeb'ben is, nagyon szigorúan rá fogok szólni, 'zéit jobb lesz, ha most, mingyárt szépen el- :iiídi! Csend lett. A nő az újságba merült, a férfi bámulta, a j őt, a félkegyelmű pedig mindkettőjüket. Az-í tán egyezerre igy szólt: —- Ferke nem nyúl semmihez... nem tör szét semmit... Ferke örül... — S megint ka^ cagott, de nem a maga kacagásával, hanem most is a nő hangján, a nászi boldogság hangján. Ugyüátszik, boldogságának nem talált jc-bb, szebb hangot-. Vagy talán evvel akarta jelezni, hogy ő is szeretne oly boldog fenni, mint nászában a nő? Vagy csak mint. egy papagáj, úgy tette? ... Azt hívén, hogy ezzel kitűnik ryomoTuságos sorsából, s kevéssé teszi magát? ... Vagy talán azt akarta jelenteni, hogy annyira örül a nő örömének, hogy ő is ugyanazon a hangon akarja jelezni ezután minden örömét, ami még megmaradt neki világa roncsai közt? ... Ez utóbbit védtem a. leghelyesebbnek valamennyi gondolatom közt s szerettem volna. ha. a férfi is megérttétte volna ezt a nővel. S a nő megbocsát, mind a kettejüknek s megsimogatja, szegényt. De a nő dühösen csapta le az újságot. No de majd a férfi —- gondoltam — meg fogja érttet- ni vele. Ah, de nem! A férfi lehajolt a félkegyelmű' ihöz, s lágyan bár. de azért határozottan megintette. — Csitt. Ferke! Nem szabad többet! De Ferke igy szólt: — Ferke n em nyúl semmihez... Ferke örül... — S bizony megint csak a nő hangján kacagott. Az most már felkiáltott-: — No látja! Ez lett belőle! Most már egyenest gúnyolódik rajtam! A férfi megpróbálta védeni a, nyomorultat. — Nem tehet róla. — mondta — csak ismétli szegény, mint egy papagáj. Nem szabad rá haragudni. S megint rászólt a félkegyelműre, de most már egész keményen: — Elég volt, Ferke! De Ferke megint csak kacagott a- nő hangján. Az most, már felugrott s rárivallt: — Elég volt, kölyök! Takarodj innét! A férfi a fejét vakarta., Ferke pedig kacagott s kétségbeesetten kapkodott, mint aki ke* zével akarja megmagyarázni azt, amit egyikük sem értett kettejük közt. Izgalmamban már nem állhattam tovább. Átléptem a sövényt, hogy megmagyarázzam a félik egyelmü boldogságát. — Asszonyom. — kezdtem — engedje meg .. o De pórul jártam. A férfi csak a fejét vakarta. a hölgyet pedig beavatkozásom még jobban felbosszantotta. Meg sem várta magyarázkodásomat: — Öné ez a szerencsétlen? Ha öné, úgy vigye innét azonnal, s vegye tudomásul: megtiltom, hogy még egyszer betegye a lábát kertembe! Mit tehettem: elfogadtam, hogy az enyém. Kézent'oigtam. s együtt mentünk ki a kertből. Én a szégyentől zavarodottan. Ferke azonban vidáman kacagta szét köröttünk a nő nászi boldogságát ... * Attól kezdve sohasem lehetett- a fiút máskép örülni, nevetni hallani. De a nászútaspár már harmadnap elköltözött a villából. A faluit is elhagyták. Azt hiszem, szegények, sokáig nem fognak tudni kibékülni egymással, a- szegény fiúval, s velem ... De mi ketten még jó ideig barátok maradtunk a félkegyelművel... A bécsi filmszínészek és filmezi nésznők versenye. A bécsi ünnepi filmhetek keretében rendezett, nagy filmverseny aj amerikai filmgyárak előzékenysége következtében nagy jelentőségre tett szer!. Eddig úgy volt, hogy az ilyen versenyek győztesei győzelmüket rendszerint csak szűk lokális keretek között érvényesíthették. Most azouban sikerült a hat legnagyobb amerikai filmgyártól ígéretet kapui arra, hogy a sikeres próbafelvételek megtartása után ezek a gyárak a győzteseket leszerződtetik. A Bécsben szerencsével fellépő filmszínészek és színésznők előtt tehát nyitva áll az ut Hollywoodba. Polio szappan minden mosáshoz: í' % ■ i ■ Novella ■ ■ ■ Irta: Pap Károly
