Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-12 / 132. (3463.) szám

4 T^C^MaG^RHIRIiAP „Több rizst kell ennünkr — adta ki a parancsot Mussolini A „baHaglia dél grano" ufán — az olasz rizs-csafa Milánó, jumiius eleje. (A PiMH munkatársától.) Mussolini, azon­kívül, hogy a fasiszta párt vezére és minisz­terelnök, öt minisztériumot vezet ma, de közben arra is ráér, hogy a világpolitika intézése mellett — az olasz konyha problémáival is törődjék. Különösen, amikor ez a probléma már az or­szág gazdasági politikáját érinti olyan közel­ről, mint a rizsifogyasztás. A Duce ugyanis a gaibonatöbbtermelésért megindított harca, a „battaglia dél grano“ után, — a rizstermelés és rizsfogyasztás érdekében indított mozgal­mat, amely az előjelek után Ítélve, nemcsak Itáliára nézve lesz valóiban nagyfontosságu, de az egész világ fel fog figyelni reá és — okulhat is majd belőle. Mussolini a Capitóliumon összegyűlt olasz orvosok előtt kifejtette óhaját, hogy a rizsfogyasztást az orvosok is támogassák úgy a betegek, mint az egészségesek körében. Ez volt az első lépés a fokozott rizsiogyasztás érdekében elindított harcban. Utána rögtön, minden téren, megindult a hatalmas kam­pány: külön állami bizottság létesült, amely e nemzeti mozgalmat irányítja. A sajtóban cikksorozatok ismertetik, a rizsételek tápláló erejét. Az „Ente Nazionale Risi“ milliószámra nyomtatott szakácskönyveket, amelyek a rizs százötven különböző elkészítésének receptjeit közük: közöttük minden háziasszony megtalálhatja a maga Ízlésének megfelelő rizsétel elkészí­tését a „minestrone" nevű olasz zöldségleves­től kezdve a pompás, sárga, sáfrányok „milá­nói risotto“-ig. E szakácskönyveket ingyen osztogatják az egész országban. Ugyanekkor külön „rizs-ágyuk" járják be egész Itáliát: óriási, mozgó-konyhák, ame­lyekben csak rizsételeket főznek. És mialatt a közönség oktatására, szemük előtt készül­nek el a különböző rizsfogások, ezek már az „ingyen-ebéd" akciókat is szolgálják, mert a „rizs-ágyuk“ főztjét szétosztják a szegények között. A nagy városokban, éppenugy mint a falvakban, orvosok, irők, művészek, gazdá- szok, szakácsok előadás-sorozatot tartanak a rizsről, a rizsfogyasztásról. Filmek készülnek, melyek bemutatják a rizstermelést, de ugyan­akkor a rizsételek elkészítését is és meg­győzik a közönséget, hogy milyen egészséges eledel a rizs ... Évente egyszer úgynevezett ,,rizsnapokat" rendeznek és ilyenkor a legelőkelőbb csemegeüzletek, éppenugy mint a kis pékboltok, rizzsel és rizs-csomagocskákkal diszitik kirakataikat és a vendéglőkben a legkülönbözőbb módon el­készített rizsételeket szolgálják fel. Nincs olyan formája és eszköze a propagan­dának, amelyet Mussolini kormánya fel ne használna a rizsfogyasztás növelésének érde­kében. Mindennek oka pedig az, hogy a „batagglia dél grano", a buza-többtermelés után, amely a gabonatermelők gazdasági vál­ságát megoldotta, — ime, most, a rizsterme­lők helyzetén óhajt segíteni a fasiszta kor­mány. Olaszország termeli a legtöbb rizst egész Európában. Több mint százharmincötezer hektár területen termelnek rizst Itáliában és az ország évi rizstermelése eléri a hétmillió métermázsát. Tehát átlag ötven mázsa rizst termelnek egy hektáron, de vannak vidékek, különösen Lombardiában, ahol nyolcvan, sőt kilencven métermázsát is hoz egy hektár. A rizstermelés több mint húszmillió munka­napot jelent az olasz rizstermelőknek és leg­alább félmillió munkásnak ad kenyeret, nem is számítva a kereskedők ezreit. Fontos ága tehát Olaszország nemzetgazda­ságának a rizstermelés. Mintaszerű tökéletes­séggel szervezte is meg a fasiszta kormány. És aki manapság végigrobog a Lombard- sikságon, csodálkozva láthatja, hogy mialatt a vonat kilométereket száguld be vele, min­denütt lápos, ingoványos földek terülnek el előtte. De ezek az ingoványos területek — a rizsföldek — mind szabályos négyzetek, ame­lyek között keskeny, nem is magas töltés húzza meg a határvonalat. Rendszerint eper- fák szegélyezik és szelik keresztül-kasul e területeket, hogy aztán városok és falvak kö­zelében egyszerre megszűnjön ez a mester-n séges árvíz és a következő falu határában új­ra kezdődjék... Száz és száz község él Lombardiában a rizstermelésből. Itália nem is szorul rizsbe­hozatalra, sőt nagy rizs-exportja is volt min­dég. De ez újabban visszaesést mutat. A rizs­fogyasztás érdekében kifejtett propagandára tehát ezért is szükség van Itáliában, mert Olaszországban éppen a kétszeresét termelik a rizsnek, mint amennyit az ország maga el­írta; Vészi Margit Hollywood, junius elején. Az uocasarki lámpapóznáról egy iv papiros lóg iéis spárgára kötött ceruza; a papírlap élén nyomtatott felírás: „Tiltakozzunk az ellen, hogy az Egyesült Államokat belerántsák Európa zavaraiba! Tiltakozzunk Genf ellen!" Minden hatodik-hetedik póznán ugyanez lát­ható, de még ez sem elég: 'kitünően öltözött hölgyeik szólítják meg az embert az uocán, kezükben ívvel és plajbásszal és kérik az alá­írását ugyanerre a óéira. Honnan származik ez az akció és mi a célja? Nevetni fognak: a célja, akármilyen paradoxul hangozzék is, az Egyesült Államok erősebb tempójú és nagyobbarányu fegyver­kezésére irányuló propaganda, amelyet Wil- liam R. Hearst, Amerika ujságkirálya, indí­tott és tart fenn számtalan lapjában. „Fegy­verkezzünk, hogy a békét megtarthassuk" ... Vasárnaponként a Hearst-ujságok egész ol­dalakon közölnek véresnél véresebb háborús képeket, szivtépö katonaleveleket, elesettek megrendítő naplóit és ... egyúttal erősebb fegyverkezést követelnek, ifju-repülőgárdát szerveznek és határozottan militarista progra­mot állítanak fel. Megint más békebarátok Hollywood és Pa­sadén a között egy egész dombot bérelnek és körülötte a kocsiút mentén óriási vászon- plakátokon hirdetik Bernhard Shawtól Upton Sinclairig pár tucat háboruellenes érzelmű férfiú véleményét, idézetek képében! Esténként a nagy mozik előtt annyi ember áll sorban, hogy a szomszéd uocába nyúlik be a páros kigyó. A Kínai Színház nevű mozinak a Hollywood Boulevardon (tornyos, csúnya, óriási ázsiai templom, homlokzatán rengeteg nagy bronz-Buddhával), tágas, pálmákkal kö­rülvett udvara van az uccai oldalon és ennek az udvarnak a nevezetessége abban rejlik, hogy aszfaltjába, amikor az még puha volt, valamennyi filmsztár belenyomta a lábát és kezét és alá nagy betűkkel belekarcolta a névaláírását! Ott látható Norma Sliearer ci­pő csk éjének és tenyerének lenyomatától Mar- lene Dietriohéig minden híres színész és színésznő lábának és kezének a negativja, kö­rülötte pedig éjjel és nappal nagyszámú mozi- imádó lézeng, akik ábrándosán bámulják ked­venceik igazán „hült helyét...“ Miközben a közönség az imádott lábnyo­main mereng, megtörténhetik vele, hogy az illető elsétál mellettük anélkül, hogy .megis­mernék. Mert a mozicsillagok egy része egé­szen meglepő módon cseppet sem hasonlít önmagára: ha személyesen látja őket az em­ber, szürke és érdektelen, cseppet sem szép arcok, csak a Jupiter-lám pák fényében és lencsén át nézve kapják meg azt a formáju­kat, amit az egész világ ismer és amiért száz­ezrek rajonganak! Nem akarok neveket emlí­teni, — de néha azt hiszem, hogy tréfálnak velem, ha híres, gyönyörű művésznőket mu­tatnak Sardi ultra modern éttermeiben, vagy az intim, gyertyafényéé ,,Orosz Sas“-ban vagy a „Barna kemény!kalap“-ban, Hollywood fel­kapott vendéglőiben ... De egy arcot nem fogok egyhamar elfelej­teni: Clara Bow-ét, a számtalan csúnya bot­rány miatt letűnt egykori kedvencet. Fehér malrózpizsamában, kalap nélkül, egyesegye- dül ült egy asztalnál, vörös haja és pufók elemista arca még a régi, de a kifejezése vala­fogyaszt. A statisztikusok kiszámították, hogy Itáliában fejenként hat kiló az évi rizs- fogyasztás, holott a termelés fejemként tizen­két kilóra rúg. Tehát éppen csakhogy a felét sütik, főzik és őrlik meg az olaszok számára az évi rizetermésnek. Japánban az évi fejadag — kétszáz kiló, az olaszok hat kiló­jával szemben! Ha azonban Itáliának sikerül az évi rizsfogyasztást hat kilóról tizenkét kiló­ra emelni, — azzal már elérnék, hogy ne kelljeu az exporttal törődniük, mert igjf nem is lenne többé rizsfeleslegük, aminek ma árrontó hatása van a belföldi forgalomban is. Ezért tette nemzeti üggyé Mussolini — a fokozott rizsfogyasztást. És aki ismeri a Duce akaraterejét éppenugy, mint szavainak szuggeráló hatását az egész országra, már eleve meg lehet győződve, hogy Mussolini megnyeri a rizs-csatát is, akárcsak a „battaglia dél granot". (a- &) hogyan kimondhatatlanul furcsa, mintha ön­kívületben lenne, mintha részeg lenne ... Dacos és merev arc, végtelen utálat van benne minden iránt. Nincs szerződése, senki nem beszél róla, egyedül ül. És mindehhez egészen fiatal még, olyan mint egy rossz ta­nuló, mint egy szegény, korán megrontott is­kolásgyerek. .0­N érnél v este az eget ke részit ül-kasul szántják fényszórók, valamennyi egy pontból ered és állan­dóan félkörben mozogva hasogatja a lilásvöröa éj­szakai eget Kezdetben azt hittem ilyenkor, hogy valahol egy moziban „világpremier" van, mert a „Rotsdhildok" első előadásakor láttam ezeket a fényszórókat először működésiben. De azóta megtanultam, hogy a fényszórók dara­bonként 7—8 dollárért bérelhetők egy éjjelre és — uj gyümölcs- és füszerboltok megnyitását hirdetik! Ezek az üzletek „piacnak", ,;market"-nek, hívják magúikat és a helyiségeik elől nyitottak az ucca felé. Mint minden üzletág Amerikában, ez is a legros­szabb politikával dolgozik: ahelyett, hogy olyan uocába költöznének, ahol még nincs ilyennemü bolt, kivétel nélkül a konkurreos mellé vagy szem­ben vele telepszenek le. Ugyanez áll, mondom, minden más üzleti vállalkozásra is és ez volt a fő­oka a mozik általános csődjének is: ahol egy mozi állandóan telt házat csinált, ott mellételepedett nemsokára két-három másik, valamennyi abban a reményben, hogy a többi marad majd üresen és végül valamennyinek be kellett zárnia a kapuit. Mint Newyorkban, itt is, bizonyos uccákba összeszo­rult például valamennyi autóbolt, mhaüzlet, rádió- leralkat stb. és ezért mindannyia keservesen tengő­dik. A gyümölcs- és fűszerboltok nyomtatott meghívó­kat küldenek szét az ünnepélyes megnyitásra, amely mindig este történik, fényszórók kíséreté­ben és ezen az első estén hihetetlenül olcsón, néha negyedáron 'is, adják az áruikat, hajnalig tartván nyitva az üzletet. Pár hónap múlva alighanem tönk­remennek és becsuknak ők is, de ezen az egy es­tén az egész városnak jelzi a fénykéve a nagy ese mény bekövetkeztét . . .-©■ Ha az ember ilyen gyümölosbolt áriuit nézegeti, soha meg nem állapíthatja, milyen évszakot írunk: egyszerre ven itt jelen és egyforma olcsón eper és kukorica, sárgabarack és őszibarack, borsó és diny- nye és valtamennyi főzelék fajta. Már áprilisban mindezt együtt találtam, de körülbelül egész éven át mindez kapható az itt megtermő banánnal és friss datolyával együtt. Mindebből azonban csak a banán izleteeebb, mint az, amit mi ismerünk, mert azt éretlenül szállít­ják déliről hozzánk Európába. Egyébként a kali­forniai gyümölcs szemre tökéletes; csak egyformán gyönyörű és teljesen standardizált formájú és nagy­ságú gyümölcs kapható, például a sárgadinnyének két különböző nagysága van, egyszemélyinek való és kétszemélymek való; felébe vágva szervírozzák őket, mert ahhoz tulkiosik, hogy szeleteljék. Min­dennek a sok fajtának a szülőapja egy Bombánk ne­vű zseniális gyümölcstermelő volt, akiről a szom­szédban, ahol a birtoka feküdt, egy városkát ne­veztek el. ő teremtette ezt a sok standardfajt és ő keresztezte a legkülönbözőbb gyümölcsöket és egé­szen uj példányokat kreált például barack, ringló és narancs keveréséből. Los Anegeles valamennyi külvárosában és a környező vele egybeépített sok városkáiban (amik mind egy-egy nagy filmgyár körül épültek fel), minden nemzetiségű gyomor megtalálja a nekivaló étkezőhelyet, — legtöbb az olasz és mexikói ven­déglő, de a magyar „Gips fcrair‘-ben például, mely bugosi Béla apósának tulajdona, tökéletes töltött- káposztát és almásrétest kapni, sőt az alsóváros­ban van egy híres magyar-zsidó étterem is! Hollywood villan egy edüzerű ucoáibnn —- mo9t különösen tüneményesen szépek} mert némelyiket erelmeszesedés* ARTÉRIÁK, IDEGEK, MIRIGYEK, CSON­TOK megbetegedéseinél csíz JOD-BROM GYOGYFUR0 RENDKÍVÜL OLCSÓ PAÜSAL ARAI Összköltségek' élőidén yben tÖldényben: 81 napra K6 1110— K6 1200-— 38 ,. K6 1420-— Kö 15Ö0-— Prospektust küld a FürdöigazgatOság Ciz kúpele. azok az óriási piros tulipánt virágzó fák szegélyei zik, amiket tavaly Venezuela fővárosában, Carash casban, láttam először, másoknak járdái mentén terebélyes fák, amiken még nincs zöld, de minden ágiik sűrűn és tömötten teli levendulalila tölcsérei virágfűrtökbell — lépten-nyomon látni kínai ven* déglőket is, amikében „csómén“-t illik rendelni a furcsa nemzeti ételt: a tál fenekén vékony ropogóa­ra sült metélt, rajta szeletekre vágott párolt hagyma, gomba, azon fiatal bambuszbajtás és más Ismeret­len zöldség és egészen finomra metélt fehér csirke­hús. Kenyeret nem kapni, se kávét, helyettük víz­ben főtt rizst és zöld teát szervíroznak és az ételt egy furcsa csípős fekete lével öntik le. Lent, Los Angeles szivében aztán van egy égés* komplett kínai város, csupa kínai bolttal, felírás­sal, ahol kizárólag ferdeszemü emberkék és asz- szonykák nyüzsögnek tarka-barka házikók között. Közvetlenül mellette fekszik ennek a szürke és si­vár nagyvárosnak egyetlen igazi festői része: egy mexikói ucca és két tér, amik úgy hatnak, mintha ezer mérföldre feküdnének az Egyesült Államoktól: minden házból tangó vagy caruca hangzik ki, miijr denütt táncolnak, — a filmírók és színészek sűrűn járnak át ide vacsorára, — kis bódékban egy pia­con mexikói cserepeket, ékszereket, szalmakalapo-- kát és hímzéseket árulnak, nemcsak nappal, de egész éjjel is, — lacikonyhák kínálják a mexikói nemzeti ételeket, az egész olyan valószíniitlenül hat, hogy az embernek az az érzése, mintha odaát Hollywoodban járna valamelyik stúdió szinpar dán . . . * Kánikulai meleg van pár nap óta és ennek megfelelően a fiatalabb nők nem viselnek harisnyát az uccán (estélyeken sem!) és egy- szál pizsamában vagy térden felüli fehér nad­rágban sétálnak. Amint a kocsi utón áthaladok és a villamos elmegy előttem, látom, hogy bent egy hosszú müivészbaju férfi ül, akin semmiféle öltözék sincsen, legalább is derékig, ameddig kívül­ről látszik. Valószínű, hogy úszónadrágban utazik valahova. Senki meg nem nézi, semmi­féle rendőr vagy kalauz nem zavarja le a ko­csiról; azt hiszem, ha valaki anyaszülte mez­telenen gyalog sétálna végig a boulevardon, akkor sem fordulna meg utána senki. Nálunk KÖzépeurópában már nagyobb tömeg sza­ladna az uccán a férfinadrágos szép lányok után, akik itt minden feltűnés nélkül korzói­nak és ezren is megfordulnának a sok fehér- hajú. többnyire cvikkeres, hatvan-hetven­éves matróna után, akik itt talpig pirosban és ujjatlan ruhában sétálnak dédunokáik kísé­retében a boulevardon. Az egbeli vadhrzo-dráma a pozsonyi esküdtbiróság előtt Pozsony, junius 11. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentéee.) Ma reggel kilenc órakor kezdődött meg a pozsonyi kerületi bíróságon a nyári esküdtszék! ciklus. Az első tárgyalást Po­lák bírósági főtanácsos vezette és a vádlottak padján Tomsa Péter 31 esztendős kopceányi er­dőkerülő ült. Tónusa ellen szándékos emberölés büntette címén emelt vádat az ügyészség, mert — a vádirat szerint — tavaly november 8-án a reg­geli órákban az egbeli Revajka erdőkerületben agyonlőtte Rozboril Ferenc egbelli vadorzót Annak idején a vadorzó tragédiája nagy szen­zációt keltett. A gyanú Tomsa Péter erdőkerü­lőre irányult, akit hamarosan le is tartóztattak s azóta vizsgálati fogságban van. Tomsa — a vád­irt szerint. — a kritikus napon golyós puskával járt az erdőben, ahol találkozott Rozboril és Po­lák egbelli vadorzókkal. Rájuk szólt, hogy áll­janak meg, majd, — amikor felszólításának nem tettek eleget, — elsütötte puskáját. Három lövést adott le, s az egyik Rozborilt hátán érte. A golyó átfúrta a szerencsétlen vadorzó testét és a mellén jött ki. Rozboril még a helyszínen meghalt. Tomsa a vizsgálat során azzal védekezett, hogy abban az időben nem is volt az erdőben, hanem a Morva partján egy réten tartózkodott. Nem is volt golyós puskája, csak sörétes vadász- fegyvere. Polák Ferenc, —a másik vadorzó, — aki egy­úttal koronatanúja is az ügynek, Tomsa letar­tóztatásakor határozottan felismerte benne az erdészt, aki társát halálosan megsebezte. Három más tanú is azt vallotta, hogy Tomsánál láttak egy átalakított katonai fegyvert. A tárgyalás iránt nagy érdeklődés mutat­kozik. Pillanatfelvételek a hollywoodi uccáról %

Next

/
Thumbnails
Contents