Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-02 / 124. (3455.) szám

Tjjjk JT | XIII. évf. 124. (3455) szám • SlONlbelf * 1934 junius 2 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Kó., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— Ki. ^ r' Szerkesztőség: Prága 11., Panská A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság uiice 12. 11. emelet • Kiadóhivatal: 1. .y . u ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. vohtikai napilapja •• telefon: 30311. 00 SÜRGÖNYC1M HÍRLAP. PRAHfl. Gabonamoaepőüam ? (d) A csehszlovák agrárpárt, mint átlag mindéin nyárom, gabomamonopóliuim tervé'vel ostromolja a kormónytöbbséget és a közvéle­ményt. A monopólium követelésével a mező- gazdasági termelőknek udvarol, s akár lesz belőle valami, akár merni, a kortes célt min­demképpen éléri, mert a monopóliumért való kampány során a mezőgazdasági érdekek elő- harcosai gyanánt játszhatna ki magát. De ez csak a mellékcélja. A főcélja az, hogy a galbo- mam'Omopóliuim igazán megvalósuljon s ezzel olyan gazdasági hatalmat kerítsen a kezébe, mely a párt gazdasági és politikai befolyása alá juttatna minden mezőgazdasági termelőt, valamennyi termén ^'kereskedőt s ráadásul az egész malomipart is. Az agrárpárt a monopó­lium szervei révén egyszerűen ura lenne az egész kenyérpiacnak. E gazdasági monopó­lium nagyszerű lépcsőfokul szolgálhatna szá­mára aztán a politikai monopóliumhoz, a tel­jes hegemóniához. Nagyszabású terv. Csak ép az a baja, hogy egyediül az agrárpártnak vol­na haszna belőle, másnak senkiinek. Ezért va­lószínűnek tartjuk, hogy nemcsak az iparosok és a kereskedők, de elsősorban a mezőgaz­dák lesznek azok, akik a kötött gazdálkodás eme legújabb tervét vissza fogják utasítani. Mert miről van itt szó? A földművelésügyi minisztérium tervezete szerint a monopóliu­mot jelentő társaság kizárólagos jogot kapna az egész belföldi gabona fölvásárlására, ela­dására, kivitelére, a külföldi gabona behoza­talára, sőt a gabonának szabott munkadij mel­lett történő megŐTÖltetésére is. A teljes mo­nopólium — mint a Národmi Listyben olvas­suk — búzára, rozsra, lisztre, az egyéb őrle­ményekre vonatkozna. A takarmány csak ke­reskedelmi monopólium alá esne. Az árpa és j a zab árszabályozása végett a monopólium vezetői intervenciós akciókat bonyolítanának Te. A társaság az aratás után nyomban fölvá­sárolná a 10 méter-mázsáinál kisebb terméssel bíró kisgazdák egész gabonáját A többi ga bornál négy évi részlet mellett venné át. A társaság végül fölvásárolná az egész belföldi j rozstermést a kormány által rendeletileg j m egál 1 apitott árakon. Már ebből a néhány adatból is láthatjuk, hogy itt a gabonapiacnak olyan nagymérvű radikális átszervezéséről van szó. amely sú­lyos kockázatot és hátrányt rejthet magában, mert a gazdasági válság legkényesebb idősza­kában kapcsolna ki egy szövevényes és érzé­keny értékesítési gépezetet s egv hivatalos jellegű gépezetet akar tenni a helyébe. Elő­ször is oly kiözei állunk már az aratáshoz, hogy a monopólium bevezetése ebiben az idényben már mindenképpen késő volna s több zavart, mint rendet eredményezne. Másik baj az, hogy a monopólium sok ga­bonakereskedőt, aki ma keresettel bir és adót fizet, kiszorítana az egzisztenciát jelentő .gabonaelhelyezési munkából anélkül, hogy bizonyosan tudnák, hogy az uj gépezet ol­csóbb lesz a réginél. Különbéin a gabona mo­nopólium Jugoszláviáiban is megbukott. A harmadik nehézség az, hogy az egyedjogu társaság esetleges veszteségeiért — az állam­nak kellene kezességet vállalni. A Národni Listy egy milliárd ra becsüli ezt a kockázatot. Ily írendkiivüll kiadást az állam a mai körül­mények közt nem vállalhat magára. Legke­vésbé szabad ezt a fogyasztókra áthárítani. Abban ma minden józan közgazdász és poli­tikus pártállás nélkül egyet ért, hogy az árak emelkedését megengedni nemcsak nem lehet, de neim is szabad- Különösen akkor nem, ha az áremelkedés előnye nem jut el a térmelő­POZITÍVUM genfböl Január 13-án less a saarvidéki népszavazás Kés: a megállasotiás • Nem szerveinek nemzetközi rendőr­séget ■ Eikedvetienedés Anglia es Franciaország kőzett Barttiou agreu ivsn németeüenes és angoitámadő beszéde miatt Pénteken délután folyta, ódiaha lefegyverzési tárgyalások Berlin, jiunius 1. Az United Press meg­bízható forrásból származó jelentése szerint a német kormány pénteken délután közölte, hogy hivatalosan elfogadja a Saar-kérdésben hozott genfi döntést. Mint ismeretes, a nagy­hatalmak, közöttük Franciaország és Német­ország képviselői, csütörtökön este a nép- szövet ég városában konferenciát tartottak, amelyen végérvényesen állást foglaltak a Saar-probléma ügyében. Az a tervezet, ame­lyet a Saar-bizottság kidolgozott és amelyet ma elfogadtak, a következő pontokból áll: 1. A Saar-vidéki népszavazást 1935 január 13-én tartják meg. 2. Még a népszavazás előtt a népszövetség külön bíróságot alakit, amely dönteni fog a népszavazás alatt fölmerült különböző problé­mával és panasszal, különösen azokkal a petí­ciókkal. amelyeket a Saar-vidéki pártok eset­leges kényszerítéseik és szabálytalanságok ügyében nyújtanak be a bíróságnál. A bíróság működését csak egy évvel a népszavazás után szünteti be. 3. A Saar-vidéken nem állítanak föl nem­zetközi külön rendőrséget a szavazás ellenőr­zésére. Az United Press értesülése szerint a Saar- bizottság elnöke, Aloisi báró a fönti tervezetet csütörtökön elküld ötté Párisba és Berlinbe, miután a két kormány félhivatalos kiküldöt­tei azt tegnap már elfogadták. Hir szerint a tervezet elfogadása Németország és Francia- ország részéről pusztán formális kérdés, mert a félhivatalos képviselők révén mindkét hata­lom tulajdonképpen már megadta bele­egyezését. Pénteken a kisantant- hatalmak nyilatkoznak A lefegyverzési konferencia főbizottsága pénteken délután fél négy órakor újból ülést tartott. Ezen az ülésen, a kisebb hatalmak foglaltak állást a lefegy verzési uérdésben cs taglalták a nagyhatalmak képviselőinek be­szédeit. Az elhangzott szónoklatok után meg­kezdődött a részleges vita és az esetleges kon­venció elfogadásának, vagy a konferencia újabb bizonytalan időre való elnapolásának kidolgozása. A lefegyverzési konferencia szerda esti ülése óta a lehető legnagyobb izgalom és feszültség uralkodott Géniben. Szerdán, mint csütörtöki számunkban részletesen jelentet- i tiik. Sir John Simon angol és Bartliou francia külügyminiszter mondott beszédet és állás­foglalásukkal tulajdonképpen eldöntötték a konferencia sorsát. Az eredmény negatív. ' A szerda esti ülés után a főbizottság munkáit péntek délutánra elnapolták és Henderson j megkísérelte, hogy a kulisszák mögött tár­gyaljon. Mivel azonban a nagyhatalmak niás ügyekkel, igy a Saar-kérdés eldöntésével vol- ; tak elfoglalva és a kényes lefegyverzési problémákhoz amúgy sem nyúlnak szívesen, nehogy valahogy magukra vegyék a csőd okozásának látszatát, a szünet alatt semmi | sem történt a megoldás érdekében. Az eddigi eredménytelenség A nagyhatalmak fölvonulása befejeződött. A négy nagyhatalom négy szónoka eigymással höz, hanem a termelő és fogyasztó közötti utón, ez esetiben a monopólium nehézkes gé­pezetében nyelődne el. Ép ellenkezőleg úgy az állam, mint a gazdasági élet érdeke azt parancsolja, hogy a fogyasztók vásárlóerejét az árak leszorításával kell fejleszteni, széles- biteni. S ezzel már el is értünk az egész mo­nopol ium-terv Achilles-sarkához. Az agrárok ugyanis azt Ígérik a gabona- termelőkneík — talán éppen a legkisebbek­nek a leghangosabban — hogy „jó árat biz­tosi tanaik". Ezzel azonban nem mondják aizt, hogy általános gabona áremelkedés lesz, mert ezt nem is mondhatják, hiszen mi sem áll tá­volabb a kormánytól, mint a legel emilb'b köz­szükségleti cikk, a kenyér árának emelése. Ezt a kotrmámy egyszerűen letörné és üldöz­né- Tehát csak az áringadozástól való mente­sítést, a szilárdabb átvételi gabonaárat Ígér­hetik az agrárok. A megszabott határárakat. A szilárd ár nagyon széip dolog s a gazda számára nagyon üdvös és előnyös is, de nem oldja meg a rentabilitás problémáját. Mert a mezőgazdaság válsága nem a búza árának magasságától függ, hanem attól, hogy milyen viszony van a tnezőgazdasági termékek és az ipari cikkek árai között. A mezőgazdaságot az sodorta a válságba, hogy a búza ára leesett, ellenben az ipari cikkek ára nem esett ugyan­oly arányban, hanem magasabb szinten ma­radt. Diszparitás állott elő a mezőgazdasági és az ipari munka díjazása között. Ez a gazda elszegényedésének, a mezőgazdasági válság­nak. az oka. A gazdának mindegy, hogy meny­nyi a búza ára, métermázsánként 150, vagy 200 korona-e, neki az a fontos, hogy az egy métermázsa gabona árával a mainál többet tudjon vásárolni. Hogy a gabonavaluta vásár­ló értéke egyensúlyba jusson az ipari árak­kal. Számára tehát közömbös az, hogy ezt a régi egyensúlyt a búza árának emelésével, vagy pedig az iparcikkek árának egyetemle­ges csökkentésével érik-e el- A gabona világ­paritása egyenesen kizárja a búzaár emelést, ezért azt a célt, amit az agrárok gabonamo- inopöliiunnmal vélnek elérhetőnek, a másik merőben ellenkező beszédeket mondott, úgy­hogy ezek után, nem lehet kilátás az ered­ményes megegyezésre. Az Egyesült Államok szónoka keddi felszólalásában szívesen vette volna ugyan, ha Európa leszerel, de kijelen­tette, hogy az Unió nem szerelhet le. Orosz­ország képviselője a lefegyverzési kérdés he­lyett a biztonsági kérdést állította előtérbe, azaz szintén nem tett, semmit a valódi lefegy­verzés érdekében. Anglia külügyminisztere visszatért MacDomald tervéhez, amely a biro­dalom részleges felszereléséből áll s igy olyan tézist védett, amelyet a nagyhatalmak már elutasítottak. Franciaország temperamen­tumos szónoka végre nem titkolta, hogy Fran­ciaország ezek után hallani sem akar többé a lefegyverzésről. Olaszország képviselője pedig egyáltalán nem emelkedett szólásra, mert érezte, hogy Mussolini felfegyvérző ja­vaslata nem találhat meghallgatásra Géni­ben, mást pedig Olaszország nem ajánl. A kis hatalmak, amelyek ma jutottak szóhoz, lénye­gileg ugyan azt állították, amit a nagyhatal­mak: a kisantant képviselői, igy Benes és Titulescu a francia felfogáshoz csatlakozott, míg az úgynevezett semleges blokk (Skandi­návia és Hollandia) inkább az angol felfogás felé hajlott. A francia külügymimsizter beszéde, amelyet szerdán délután tartott, óriási visszhangot keltett az egész világon. A francia-angol nézeteltérés Angliában a félhivatalos sajtóügynökség felháborodva utasította vissza azokat a táma­dásokat, amelyeket Barthou Sir John Simon és a hivatalos angol felfogás ellen intézett. A beszéd mindenesetre elmérgesitette a hely­utóm kell elérni: az iparcikkek javára fönn­álló árdisizparitás megszüntetésével, az ipari árak Leszorításával. A két ut közt könnyű a választás. A gabo­nám onopólium túlságosam drága mód-szer lein­me, túlsók átszervezéssel és egzisztencia f'öl- áldozásával járna. Azonkívül várható politikai* és gazdasági hatásai az agrárszövetkezetek­nek jók talán, de a köznek tülkét es értékűek aboz, hogy ezt az utat válasszuk. A másik ut olcsóbb. Nem kivám uj szervezetet, nem kell hozzá ,az egész gazdasági élet á {organizál ás a. Elég, ha a kormánytöbbség egyszer végre va- lahára teljesiti sokszor hangoztatott régi ígé­retét s megrendszabályozza az ipari kartelle­ket, amelyek a kivitel megcsappan tásáért a beltföldl árak tartásával igyekszenek kárpó­tolni magukat. Neon uj monopóliumra van szükség, hanem fordítva, az ipari trösztök eddigi rejtett monopóliumainak megszünte­tésére. Ezt kívánják a gaJbonamonopólrummal édesgetette gazdák .s ezt kívánja a demokrá­cia.

Next

/
Thumbnails
Contents