Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-02 / 124. (3455.) szám
Tjjjk JT | XIII. évf. 124. (3455) szám • SlONlbelf * 1934 junius 2 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kó., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— Ki. ^ r' Szerkesztőség: Prága 11., Panská A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság uiice 12. 11. emelet • Kiadóhivatal: 1. .y . u ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. vohtikai napilapja •• telefon: 30311. 00 SÜRGÖNYC1M HÍRLAP. PRAHfl. Gabonamoaepőüam ? (d) A csehszlovák agrárpárt, mint átlag mindéin nyárom, gabomamonopóliuim tervé'vel ostromolja a kormónytöbbséget és a közvéleményt. A monopólium követelésével a mező- gazdasági termelőknek udvarol, s akár lesz belőle valami, akár merni, a kortes célt mindemképpen éléri, mert a monopóliumért való kampány során a mezőgazdasági érdekek elő- harcosai gyanánt játszhatna ki magát. De ez csak a mellékcélja. A főcélja az, hogy a galbo- mam'Omopóliuim igazán megvalósuljon s ezzel olyan gazdasági hatalmat kerítsen a kezébe, mely a párt gazdasági és politikai befolyása alá juttatna minden mezőgazdasági termelőt, valamennyi termén ^'kereskedőt s ráadásul az egész malomipart is. Az agrárpárt a monopólium szervei révén egyszerűen ura lenne az egész kenyérpiacnak. E gazdasági monopólium nagyszerű lépcsőfokul szolgálhatna számára aztán a politikai monopóliumhoz, a teljes hegemóniához. Nagyszabású terv. Csak ép az a baja, hogy egyediül az agrárpártnak volna haszna belőle, másnak senkiinek. Ezért valószínűnek tartjuk, hogy nemcsak az iparosok és a kereskedők, de elsősorban a mezőgazdák lesznek azok, akik a kötött gazdálkodás eme legújabb tervét vissza fogják utasítani. Mert miről van itt szó? A földművelésügyi minisztérium tervezete szerint a monopóliumot jelentő társaság kizárólagos jogot kapna az egész belföldi gabona fölvásárlására, eladására, kivitelére, a külföldi gabona behozatalára, sőt a gabonának szabott munkadij mellett történő megŐTÖltetésére is. A teljes monopólium — mint a Národmi Listyben olvassuk — búzára, rozsra, lisztre, az egyéb őrleményekre vonatkozna. A takarmány csak kereskedelmi monopólium alá esne. Az árpa és j a zab árszabályozása végett a monopólium vezetői intervenciós akciókat bonyolítanának Te. A társaság az aratás után nyomban fölvásárolná a 10 méter-mázsáinál kisebb terméssel bíró kisgazdák egész gabonáját A többi ga bornál négy évi részlet mellett venné át. A társaság végül fölvásárolná az egész belföldi j rozstermést a kormány által rendeletileg j m egál 1 apitott árakon. Már ebből a néhány adatból is láthatjuk, hogy itt a gabonapiacnak olyan nagymérvű radikális átszervezéséről van szó. amely súlyos kockázatot és hátrányt rejthet magában, mert a gazdasági válság legkényesebb időszakában kapcsolna ki egy szövevényes és érzékeny értékesítési gépezetet s egv hivatalos jellegű gépezetet akar tenni a helyébe. Először is oly kiözei állunk már az aratáshoz, hogy a monopólium bevezetése ebiben az idényben már mindenképpen késő volna s több zavart, mint rendet eredményezne. Másik baj az, hogy a monopólium sok gabonakereskedőt, aki ma keresettel bir és adót fizet, kiszorítana az egzisztenciát jelentő .gabonaelhelyezési munkából anélkül, hogy bizonyosan tudnák, hogy az uj gépezet olcsóbb lesz a réginél. Különbéin a gabona monopólium Jugoszláviáiban is megbukott. A harmadik nehézség az, hogy az egyedjogu társaság esetleges veszteségeiért — az államnak kellene kezességet vállalni. A Národni Listy egy milliárd ra becsüli ezt a kockázatot. Ily írendkiivüll kiadást az állam a mai körülmények közt nem vállalhat magára. Legkevésbé szabad ezt a fogyasztókra áthárítani. Abban ma minden józan közgazdász és politikus pártállás nélkül egyet ért, hogy az árak emelkedését megengedni nemcsak nem lehet, de neim is szabad- Különösen akkor nem, ha az áremelkedés előnye nem jut el a térmelőPOZITÍVUM genfböl Január 13-án less a saarvidéki népszavazás Kés: a megállasotiás • Nem szerveinek nemzetközi rendőrséget ■ Eikedvetienedés Anglia es Franciaország kőzett Barttiou agreu ivsn németeüenes és angoitámadő beszéde miatt Pénteken délután folyta, ódiaha lefegyverzési tárgyalások Berlin, jiunius 1. Az United Press megbízható forrásból származó jelentése szerint a német kormány pénteken délután közölte, hogy hivatalosan elfogadja a Saar-kérdésben hozott genfi döntést. Mint ismeretes, a nagyhatalmak, közöttük Franciaország és Németország képviselői, csütörtökön este a nép- szövet ég városában konferenciát tartottak, amelyen végérvényesen állást foglaltak a Saar-probléma ügyében. Az a tervezet, amelyet a Saar-bizottság kidolgozott és amelyet ma elfogadtak, a következő pontokból áll: 1. A Saar-vidéki népszavazást 1935 január 13-én tartják meg. 2. Még a népszavazás előtt a népszövetség külön bíróságot alakit, amely dönteni fog a népszavazás alatt fölmerült különböző problémával és panasszal, különösen azokkal a petíciókkal. amelyeket a Saar-vidéki pártok esetleges kényszerítéseik és szabálytalanságok ügyében nyújtanak be a bíróságnál. A bíróság működését csak egy évvel a népszavazás után szünteti be. 3. A Saar-vidéken nem állítanak föl nemzetközi külön rendőrséget a szavazás ellenőrzésére. Az United Press értesülése szerint a Saar- bizottság elnöke, Aloisi báró a fönti tervezetet csütörtökön elküld ötté Párisba és Berlinbe, miután a két kormány félhivatalos kiküldöttei azt tegnap már elfogadták. Hir szerint a tervezet elfogadása Németország és Francia- ország részéről pusztán formális kérdés, mert a félhivatalos képviselők révén mindkét hatalom tulajdonképpen már megadta beleegyezését. Pénteken a kisantant- hatalmak nyilatkoznak A lefegyverzési konferencia főbizottsága pénteken délután fél négy órakor újból ülést tartott. Ezen az ülésen, a kisebb hatalmak foglaltak állást a lefegy verzési uérdésben cs taglalták a nagyhatalmak képviselőinek beszédeit. Az elhangzott szónoklatok után megkezdődött a részleges vita és az esetleges konvenció elfogadásának, vagy a konferencia újabb bizonytalan időre való elnapolásának kidolgozása. A lefegyverzési konferencia szerda esti ülése óta a lehető legnagyobb izgalom és feszültség uralkodott Géniben. Szerdán, mint csütörtöki számunkban részletesen jelentet- i tiik. Sir John Simon angol és Bartliou francia külügyminiszter mondott beszédet és állásfoglalásukkal tulajdonképpen eldöntötték a konferencia sorsát. Az eredmény negatív. ' A szerda esti ülés után a főbizottság munkáit péntek délutánra elnapolták és Henderson j megkísérelte, hogy a kulisszák mögött tárgyaljon. Mivel azonban a nagyhatalmak niás ügyekkel, igy a Saar-kérdés eldöntésével vol- ; tak elfoglalva és a kényes lefegyverzési problémákhoz amúgy sem nyúlnak szívesen, nehogy valahogy magukra vegyék a csőd okozásának látszatát, a szünet alatt semmi | sem történt a megoldás érdekében. Az eddigi eredménytelenség A nagyhatalmak fölvonulása befejeződött. A négy nagyhatalom négy szónoka eigymással höz, hanem a termelő és fogyasztó közötti utón, ez esetiben a monopólium nehézkes gépezetében nyelődne el. Ép ellenkezőleg úgy az állam, mint a gazdasági élet érdeke azt parancsolja, hogy a fogyasztók vásárlóerejét az árak leszorításával kell fejleszteni, széles- biteni. S ezzel már el is értünk az egész monopol ium-terv Achilles-sarkához. Az agrárok ugyanis azt Ígérik a gabona- termelőkneík — talán éppen a legkisebbeknek a leghangosabban — hogy „jó árat biztosi tanaik". Ezzel azonban nem mondják aizt, hogy általános gabona áremelkedés lesz, mert ezt nem is mondhatják, hiszen mi sem áll távolabb a kormánytól, mint a legel emilb'b közszükségleti cikk, a kenyér árának emelése. Ezt a kotrmámy egyszerűen letörné és üldözné- Tehát csak az áringadozástól való mentesítést, a szilárdabb átvételi gabonaárat Ígérhetik az agrárok. A megszabott határárakat. A szilárd ár nagyon széip dolog s a gazda számára nagyon üdvös és előnyös is, de nem oldja meg a rentabilitás problémáját. Mert a mezőgazdaság válsága nem a búza árának magasságától függ, hanem attól, hogy milyen viszony van a tnezőgazdasági termékek és az ipari cikkek árai között. A mezőgazdaságot az sodorta a válságba, hogy a búza ára leesett, ellenben az ipari cikkek ára nem esett ugyanoly arányban, hanem magasabb szinten maradt. Diszparitás állott elő a mezőgazdasági és az ipari munka díjazása között. Ez a gazda elszegényedésének, a mezőgazdasági válságnak. az oka. A gazdának mindegy, hogy menynyi a búza ára, métermázsánként 150, vagy 200 korona-e, neki az a fontos, hogy az egy métermázsa gabona árával a mainál többet tudjon vásárolni. Hogy a gabonavaluta vásárló értéke egyensúlyba jusson az ipari árakkal. Számára tehát közömbös az, hogy ezt a régi egyensúlyt a búza árának emelésével, vagy pedig az iparcikkek árának egyetemleges csökkentésével érik-e el- A gabona világparitása egyenesen kizárja a búzaár emelést, ezért azt a célt, amit az agrárok gabonamo- inopöliiunnmal vélnek elérhetőnek, a másik merőben ellenkező beszédeket mondott, úgyhogy ezek után, nem lehet kilátás az eredményes megegyezésre. Az Egyesült Államok szónoka keddi felszólalásában szívesen vette volna ugyan, ha Európa leszerel, de kijelentette, hogy az Unió nem szerelhet le. Oroszország képviselője a lefegyverzési kérdés helyett a biztonsági kérdést állította előtérbe, azaz szintén nem tett, semmit a valódi lefegyverzés érdekében. Anglia külügyminisztere visszatért MacDomald tervéhez, amely a birodalom részleges felszereléséből áll s igy olyan tézist védett, amelyet a nagyhatalmak már elutasítottak. Franciaország temperamentumos szónoka végre nem titkolta, hogy Franciaország ezek után hallani sem akar többé a lefegyverzésről. Olaszország képviselője pedig egyáltalán nem emelkedett szólásra, mert érezte, hogy Mussolini felfegyvérző javaslata nem találhat meghallgatásra Géniben, mást pedig Olaszország nem ajánl. A kis hatalmak, amelyek ma jutottak szóhoz, lényegileg ugyan azt állították, amit a nagyhatalmak: a kisantant képviselői, igy Benes és Titulescu a francia felfogáshoz csatlakozott, míg az úgynevezett semleges blokk (Skandinávia és Hollandia) inkább az angol felfogás felé hajlott. A francia külügymimsizter beszéde, amelyet szerdán délután tartott, óriási visszhangot keltett az egész világon. A francia-angol nézeteltérés Angliában a félhivatalos sajtóügynökség felháborodva utasította vissza azokat a támadásokat, amelyeket Barthou Sir John Simon és a hivatalos angol felfogás ellen intézett. A beszéd mindenesetre elmérgesitette a helyutóm kell elérni: az iparcikkek javára fönnálló árdisizparitás megszüntetésével, az ipari árak Leszorításával. A két ut közt könnyű a választás. A gabonám onopólium túlságosam drága mód-szer leinme, túlsók átszervezéssel és egzisztencia f'öl- áldozásával járna. Azonkívül várható politikai* és gazdasági hatásai az agrárszövetkezeteknek jók talán, de a köznek tülkét es értékűek aboz, hogy ezt az utat válasszuk. A másik ut olcsóbb. Nem kivám uj szervezetet, nem kell hozzá ,az egész gazdasági élet á {organizál ás a. Elég, ha a kormánytöbbség egyszer végre va- lahára teljesiti sokszor hangoztatott régi ígéretét s megrendszabályozza az ipari kartelleket, amelyek a kivitel megcsappan tásáért a beltföldl árak tartásával igyekszenek kárpótolni magukat. Neon uj monopóliumra van szükség, hanem fordítva, az ipari trösztök eddigi rejtett monopóliumainak megszüntetésére. Ezt kívánják a gaJbonamonopólrummal édesgetette gazdák .s ezt kívánja a demokrácia.