Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-10 / 107. (3438.) szám
4 Magyar történethamisitás a nagyszombati egyetem körül ? (d) Prága, május 9. A Náradni Denik és annak nyomán a Nároidni Li&ty duTva támadást intéz a magyar tudományosság éllon abból az alkalomból, hogy jövőre a magyarság mag akarja ünnepelni a nagyszombati egyetem alapításának há-romszázesztendőe jubileumát. Érdemes egy pillanatra megállnunk e támadás mellett. — Azzal az állít ássa! írja a két cikk szerzője — hogy Pázmány egyetemét magyar főiskola gyanánt alapították volna, a magyarok újból csalást és töríénelemhami- sitást követnek el. Pázmány Péternek egyáltalán nem volt szándékában magyar egyetemet alapítani s az ö tevékenysége idején az egyetem inkább szlovák volt, mint magyar. Tanárai nagy többségükben szlovákok voltak s hallgatói olyan szlovák vidékről szármázták, aihoil a. 17. században még egyáltalán nem éltek magyarok. Arra vonatkozólag, hogy Pázmány miképpen gondolkodott a magyarok felől, kellő bizonyítékot szolgáltat Acsády és Frakciói magyar történész. Acsády ezt írja: „Pázmány gyakran mondta II. Ferdmándnak, hogy a magyaroknak nem lehet hinni1- és valószínűleg nem is hitt a magyar nemzet jövőjében. A maga nagy alkotását, a Pazmaneumot Béceben alapította meg és kivette a magyar környezetből." Hasonlóan ir róla Fraknói, aki okmányok alapján azt állította Pázmányról, hogy barátja volt a szlovákoknak. A megalapítás utáni első időben nagy többségben szlovák tanárok adtak elő a nagy- szombati egyetemen s az egyetemet 1635 szeptember 13-án a jezsuita Palkovics Márton lo- gikaprofesszor előadásával nyitották meg, aki nemcsak származására, de meggyőződésére rézve is szlovák volt. Ugyancsak az egyetem hallgatói is csaknem mind csupán szlovákok voltak. Bizonyítékok vannak amellett, hogy a magas magyar arisztokrácia fiai, mialatt a nagyszombati egyetemet látogatták, szlovákul beszélték iskolatársaikkal. A svédeknek Morvaországba való benyomulása után, amikor az olmützi teológiai fakultás egy időre Nagyszombatba köb tűzött, morvaországi csehek is jöttek tanulni a nagyszombati egyetemre s a csehszlovák elem nagyon erős volt az egyetemien. A nagy- szombati egyetem könyvnyomdája nemcsak latin, hanem szlovák, ruszin és román nyelven is adott ki könyveket. E könyvek szlovák nyelve voltakép cseh nyelv volt, amelyben érvényre jutott a morva-szlovák és a nagyszombati nyelvjárás is. 1777-ig a Budára való átköltöztetéséig az egyetem inkább szlovák volt, mintsem magyar, tehát a magyaroknak nincs joguk ünnepelni „az első magyar egyetem" háromszázéves fennállását, amivé a főiskola csak 1777-ben lett, s akkor sem mindjárt és nem teljesen. Ellenben a szlovák kulturegyesületeknek s főleg a Szent Adal- bert-egyletnek az a szándéka, hogy megünnepeljék a nagyszombati egyetem háTomszáz- esztendős fennállását, történelmileg teljesen jogosult. * Ennyit ir a két cseh .lap közös cikkírója a Pázmány-egyetemről. Mindenekelőtt azt kell leszegeznünik, hogy az igazi ferdítést a cikkíró követi el. Azt ugyanis senki sem állítja, hogy a nagyszombati egyetem magyar nyelvien tanított, mert latinul adtak elő, mint akkor minden más egyetemen. De amennyire nem volt magyar tannyelvű, ugyanúgy szlovákul sem tanítottak. Az egyetem célja az egyházi kultúra terjesztése volt a jezsuita, internacionalizmus szellemében. Tehát magyar óiknak, szlovákoknak, Magyarország akkori összes katolikus lakosainak egyaránt. De azt viszont senki a világon nem vonhatja kétségbe, hogy Pázmány, Magyarország akkori hercegprímása a magyar államhatalómnak egyik tényezőjeként alkotta meg ezt a főiskolát. A főiskola ha nem is magyar nyelven tanítva alakult meg, kétségkívül mégis a magyar államiság alkotása volt, a régi Magyarország első olyan főiskolája, amely megszakítás nélkül működve a mai napig fennmaradt. S a magyarok mindössze ennyit állítanak. Sem többet, sem kevesebbet. Hogy a tanárok jórésze szlovák származású volt? Ez csak annyit bizonyít, hogy Pázmányban nem volt nemzeti elfogultság, hanem, előtte csak a tehetség számított. Még a herceg- primáéi, szék sem volt soha elzárva a szlovák tehetségeik elől, nemhogy a tanári katedráik. A cikkíró azt áditja^t ovábbá, hogy a tanítványok is szlovák jelleget kölcsönöztek az egyetemnek, mert Nagyszombat környékéről, illetve olyan szlovenszkói vidékről származtak, ahol a tizenhetedik században még egyáltalán nem laktak magyarok. Ezzel azt •akarja mondani, hogy a magyarok csak jóval később, az utóbbi két évszázad alatt szivárogtak be délről erre a vidékre. Ez szörnyű történelmi tévedés! Mert a magyarok telepterü- lete éppen a 17. századiban, a török hódoltság idején nyúlt föl a legészakabbra. Szlovenszkó valamennyi városa ebben az időben telt meg magyar menekültekkel. Ezek a törökök által1 megszállott egész magyar Alföldről és a Dunántúl legtermékenyebb részéről részint Erdélyben, részint a végvárakon túl a Pozsony— N agys z ombat—N y itr a—Beszteroeb ány a vonaÓtátraíüred, május 9. (Saját tudósítónktól.) Pünkösdkor tartja a Szepesi Orvosegyesület hatodik nemzetközi orvosi továbbképző tanfolyamát a Magastátrában. Ennek a tudományos kurzusnak a jelentőségéről a Szepesi Orvos- egyesület vezető tagja, dr. Szász Emil ótátra- ifüredá főorvos, — aki dr. Teichner Ernő késmárki orvossal, a szövetség titkárával együtt végzi az elhunyt dr. Kiss Alfonz késmárki orvos és dr. Guhr Mihály általi megalapozott kurzus előkészítő munkálatait, — a következő érdekes információkat adta: — Szepesi Orv osegye&üle tünk továbbképző- tanfolyama immár jellemző tartozéka a Tátra pünkösdi hetének. Ezidén 6-odszor gyűlnek össze a belföld, Magyarország, Németország, Ausztria és Lengyelország gyakorló orvosai a Tátra für- dőtelepein, hogy minimális anyagi megterhelés árán, egyheti szórakozás keretében, Középeuró- pa vezető klinikusainak előadásai kapcsán felfrissítsék szaktudásukat. — Arra a kérdésre, nem kockázat-e a mai nehéz időben ilyen kurzusokat rendezni, azt felelhetem, hogy hasonló külföldi tanfolyamok sorsa után ítélve már tavalyi előzetes megbeszélések folyamán is komoly kétség merült fel tervünk sikerét illetőleg, de — mint bebizonyosodott, — indokolatlanul. Idegenforgalmi szempontból a tavalyi esztendő volt eddig a legrosszabb, de a tanfolyam akikor is fényesen sikerült, ez idén tehát habozás nélkül fogtunk a munkához. — Mindenkori sikerünk titka nemcsak az, hogy a Tátra közvetlen propagálását megfontoltan távoltartjuk táTgysorunktól és az előadóikat a gyakorló orvost érdeklő kérdések tárgyalására kérjük; továbbá nemcsak a fürdőtelepek lés az államvasut támogatása, s nemcsak az egész rendezés és lebonyolítás orvosi szelleme, amely beleviszi a közvetlenséget munkájával szemben a sokszor tapasztalható Tél éknél kük lebonyolításokkal. A tanfolyam sikerét az biztosítja, hogy ennek érdekében egyesületeink orvos tan ácstagjain kívül a fürdő'telepek bevonása folytán tulajdonképpen Szepességünk vezető társadalma is munkálkodik. El kel hinnünk a hozzánk jövő idegenek megállapítását, hogy a Szepesöég lelkületében is van valfemi eredeti és megnyerő, ami sajátságos hatással van rájuk. Mégis azt hiszem, hogy sikerünk titka inkább a Tátra fejlődéstörténetében rejlik: a Tátra „felfedezése" még nincs befejezve. A svájci hegyeket is megbámulja a legelőször odavetődő, de a Tátrát sokkal jobban megcsodálja, ide sokkal kíváncsibban jön; oly keveset hallott róla, hogy ideérkezve annál jobban lenyűgözik a fizikai méretek, a Tátra magaslati légkörének sajátságos zamatja s a nyílt szemmel járókat a fejlődés lehetősége. Ezek oly élmények, amelyek talán elnyomják a híres előadók teljesítmény ének határát is és elviszik tanfolyamunk hirót messzeföldre. A tátrai orvosi továbbképző tanfolyamok eotsa tehát bizilon, sőt a Szepes&égeu és a Keleti Beszkidek tövében kerestek menedéket a török elöl. De a cikkíró a legnagyobb baklövést ott követi el, amikor Pázmánytól el akarná vitatni — .a magyar mivoltát azzal az egyszerű indokolással, hogy ez a magyar szellemóriás nem szerette a magyarokat, de barátja volt a szlovákoknak". Hogy szerette a szlovákokat, ez a barátság csak azt bizonyítja, hogy Pázmány méltó volt a magyar hercegprimási székre és méltó elődje volt a Csernochoknak, Serédiek- nek. Acsády naiv „valószínűleges" föltevéséből tulnagy következtetésre vállalkozni és a magyar bíboros Cicero magyarságát kétségbevonni: ehhez nemcsak tudatlanság és történet- nem ismer és, hanem történetferditési szándék is szükséges. Pázmány valóban nem szerette az ltositva van. Egy esztendőben sem indult meg a hallgatók jelentkezése oly korán és oly tömegesen, mint az idén. Ennek okát az idegenforgalom általános megélénkülésének gazdasági, vagy talán inkáhh lélektani hátterében látom. — Az előadások tárgyát illetőleg elég annyit mondanom, hogy minden szakmára gondoltunk. Orvostudományunk manap — elfordulva az egyoldalú, anyagias, materiaTisztilkus iránytól, amely az elmúlt évtizedekben a szenvedő embert már-már a kémlőcsövek vegyi reakcióin és a kísérleti állatok vonaglásain keresztül vélte kiismerhetni, — ismét az egész embeT testi-lelki egyéniségének megfigyelése és a méltánylása felé hajtik. A lelki állapot kondicioná- lis jelentősége, a lelkiség, a jellem kifejlődésének törvényszerűsége a mai kor legsúlyosabb betegségének, az „idegességnek" elemzése és sikeres gyógyítása érdekében mind nagyobb és nagyobb gyakorlati méltánylásban részesül és érdeMödésürtkgt a gyermekszcba lélektana fellé tereli. Azoknak a követelményeknek tettünk eleget tavaly, amelyek a fejlődéssel járnak, amikor Gnoer tanárt, a lembergi gyermekgyógyászt a gyermekszoba egyik legnagyobb nyomorúságáról: A nemevő gyermekről szólaltattuk meg. Ez idén ScJhröder lipcsei tanár •a fegyelmezettem gyermekről és a gyermekes jellemekről fog beszélni és nem kétséges, hogy előadása a Groer tanáréhoz hasonló sikerrel tanfolyamunk fénypontja lesz. — Tanfolyamunk magas nívóját biztosítják iáumbal pozsonyi és Pribnam prágai tanárok előadásai a vérkeringési szervek betegségeiről; Bencze budapesti tanár előadása a vérszegénységről, Rusznyák budapesti és Patöllkis bécsi tanár előadása a vesebetegségekről, Neuber debreceni tanáré a bőr megbetegedéseiről, Fri- gyesi budapesti és Zubryzcki varsói tanáré a nőgyógyászat köréből, Porge© prágai, Maiéter prágai és Langa bécsi tanároké a gyomor, bél és száj megbetegedéseiről, Brdlik prágai és Springer prágai tanároké a .gyermekgyógyászatról és végül Breitner innsbrucki tanár előadása a hasi sebészet köréből. — A tanfolyam iránti érdeklődést tárgyilagosan megítélve és az orvosok tudásszomját le nem kicsinyéivé az általános idegenforgalom rugói eegitik. Nemrégiben olvashattunk egy hivatalos kimutatást a csehszlovákiai fürdők látogatottságáról, amelyből kiderül, hogy la látogatóik zöme a bedfölddől eltekintve magyar, német, osztrák és lengyel. Ezek keresik fel a tátrai orvosképző kurzust is. Ha tanfolyamunk lebonyolítása közben hivatalos üdvözlő felszólalásra kényszerülök, valamilyen formáiban mindig kiemelem azt a nagy küldetést, amely reánk hárul, amikor öt-hat fajta nép orvosait egy teljes hét időtartamára az emberi .méltóéág-követelte harmóniába olvasztunk. Tanfolyamunk a közös, békés, emberséges munkára vágyók találkozója. (N.) erdélyi protestáns magyarokat, akik az akkori magyar nemzeti politikát képviselték, meri ö az Egyház nemzetek fölötti egyetemességének, a Katholákumnak volt a harcosa, de ugyanakkor ki vitathatná el tőle azt, hogy ő is a protestánsok nemzeti eszközeivel r a nemzeti sajtóval, a nép nyelvén való szónoklat erejével és az iskolázás fejlesztésével a magyar nemzett kultúra egyik legnagyobb hérosza volt? Ki vt- taithatná el, hogy századának legnagyobb magyar szónoka Pázmány Péter volt? Hol az a balga, aki kétségbe merné vonná ama Pázmány magyarságát, aki századának legterméke- nyebb, ilegzamatoeabb nyelvű prózairója, a magyar könyvnyélvnek megalapítója, a magyar irodalmi nyelvnek az atyja volt? Vagy ki meri a magyar nyelvvel való legbensősége- sebb összeforrotteágát tagadásba venni, amikor a latin nyelvet is oly nagy művészettel kezelő főpap még akkor is magyarul igyekezett imi, amikor — a külföld részére szólt. Ismeretes az a híres eset, hogy Kalauzát a magyar protestánsok lefordították latinra s elküldőtték megválaszolás végett a wittenbergi egyetem protestáns hittudósainak. Balduinus Frigyes wittenbergi professzor tízévi munka után, megjelentette 1300 oldalas „Phosphorus veri catho- iicismi" cimü nagy válaszmüvét, s ekkor Pázmány a műre magyar munkával válaszolt. „Mert ha másnak szabad a magyar könyvre •deákul felelni, engem sem tilthat senki, hogy magyarul ne írjak a deák könyvre" — mondotta ebben az 1627-ben Béceben megjelent könyvében. Ilyen „tossz" magyar volt Pázmány öt évvel a nagyszombati egyetem megái api tása előtt. Aztán még egyet. A cseh cikkiré a nagyszombati egyetem szlovák jellegét azzal is bizonyítottnak látja, hogy az egyetem könyvnyomdája „nemcsak latit, hanem szlovák, ruszin és román nyelven is adott ki könyveket",; Ezzel az állítással két dolgot bizonyít. Először elárulja ferditési szándékát, mert egyszerűen letagadja a magyar könyveket. Másodszor, az egyetemi nyomda soknyelvüsége azt bizonyítja, hogy a magyar kulturális tekintetben sohasem törekedett magyar kizárólagosságra, hanem a guvernementális néphez méltóan az akkori társnemzetek kulturigémyét is türelmesen méltányolta és kielégítette. Nemcsak a nagyszombati egyetemnek a sajátossá^ ga ez a toleráns kul túrszol gálát. Még későig a nemzeti eszmék előtöTésekor, az 1812—31-8S években is volt Kiehontban magyar-ezlováik- német tudóst ársaság, amelynek össze,jöveteiéin, a latin-magyar-német-ceeh nyelvet egyenlő joggal használták s a társaság SoLLemnia el- mű kiadványai mind a négy nyelven, közöltek fölváltva szépirodalmi és tudományos cikkeket, illetve verseket. Ilyen különlegességek csak az akikori magyar földön és talán Svájcban léteztek. Summa sumarum: a magyarság csak örülhet, csak büszke lehet arra, ha az ellenreformáció legnagyobb magyar szellemi vezérének s a 17. század legnagyobb magyar szónokának és prózamesterének tudományos alapítását, a nagyszombati egyetemet a szlovákság is a magáénak vallja. Ezt csak azt bizonyltja, hogy kultúráink a múltban nem élősködtefc egymásból, hanem testvéri módon éltek egymás mellett, sőt a nagyszombati egyetem esetében egy tőiből fakadtak, örülünk annak, ha szlovák testvéreinkkel együtt ünnepelhetünk, mert ez is egyik szép adalék arra-, hogy a* ezeréves kulturelnyomatás meséje — csak mese. Izland szigetén eltűnt egy tudományos expedíció Kopenhága, május 9. Még április elején dr. Nifls Nilson egyetemi tanár vezetésével háromtagú expedíció indult Izland szigetére, hogy ott a vulkánok működését tanulmányozzák. Most Rejikjavikból jelentés érkezett Kopenhá- gába, mély szerint az expedíció sorsáról semmit nem tudnak. A háromtagú expedíció április tizenkettedikén indult el Höj-Jöikel vulkánhoz, táborhelyükön üzenetet hagytak hátra, hogy legkésőbb öt nap múlva visszatérnek. Azóta semmi hir felőlük. Amennyiben jövő hétfőig nem érkeznek visz- sza, mentő-expediciót küldenek keresésükre. A kopenhága! földtani intézet, a!elnöke az újságírók előtt tett nyilatkozatában kijelentette, hogy az ilyen expedíciók rendkívül veszélyesek, de reméli, hogy az expedíciót nem értő semmi „A közös, békés, emberséges munkára vágyók találkozója — a tátrai nemzetközi orvosi továbbképző tanfolyam" Dr. Szász Emii főorvos nyilatkozata a pünkösdi orvostalálkozó jelentőségéről és programjáról
