Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-10 / 107. (3438.) szám
2 1934 május 10, cerflitffrttEk. 'ÍRKGSI-TVVaGÍKR.HTRLSB A némát nyelv tanítása érdekében Prága, május 9. Dr. Korláth Endre szenátor és tánsaá legutóbb interpellációt, adtaik be az iskola- ügyi miniezterhez a német nyelv ée irodalom tanításának beszüntetése tárgyában. Az interpelláció, mely a parlamenti kiadványok sorozatában 12;54. számmal jelent meig, a következőleg' hangzik: — Az iskola és népmüvelésügyi minisztérium a szlovemszkód és rusainszkól magyar tannyelvű középiskolákon az 1933/1934. iskolai év 1 kezdetén tanerők hiányára való hivatkozással megtiltotta a német nyelv és irodalom tanítását, ügy látszik, a mrinisztériurnának fájt, hogy a magyar anyanyelvű ifjúság a nyelvi nehézségek ellenére kitünően megállja a helyét a főiskolákon, bár tanulmányai útjában igazán súlyos nehézségek tornyosulnak a támogatást, amelyre pedig az al kotmnáy tör vény értelmében is jogiigénye volna, hivatalos oldalról nem kap. — A minisztériumnak az ősszel kiadott említett rendelete azonban egyenesen gáncs vetés a magyar ■ifjúságnak. Közismert dolog, hogy német nyelven megkaphatok különösen az orvosi és műszaki tudományos felkészültséghez szükséges mindenféle, idegen, tehát angol és francia müvek is. A középiskolában az ifjúság elsajátította a német nyelvet legalább annyira, hogy főiskolai tanulmányai folyamán haszonnal és ereidményesen forgathatta a német nyelven okvetlenül megszerezhető szakirodalmat. Amikor tehát az iskolaügyi minisztérium a német nyelvnek még nemkötelező tantárgyként való tanítását is megtiltotta, ezzel semmi más célja, terve nem lehetett, csak az, hogy a nyelvi nehézségekkel különben ás nehezen küzdő magyar fiatalság továbbá fejlődésének, képzésének útjába még egy újabb akadályt gördítsen. A tanerők hiányára való hivatkozás ma, az intelligenciára is kiterjedő nagy munkanélküliség idején példátlanul álló naivság. — Az előadottak alapján kérdezzük az iskolaév népmüvelésügyi miniszter urat: — Hajlandó-e haladéktalanul visszavenni az iskola-ügyi minisztériumnak ama 'rendeletét, amely- lyel a német nyelv és irodalom tanítása a magyar tannyelvű középiskolákon beszüntette tett? Újabb bankrablás Newyorhban Newyork, május 9. A Reuter-iroda jelenti: Rrooklyn városrészben öt gépfegyverrel ellátott bandita megtámadta a Prudencial Sa- ving&bank pénztárhelyiségét. A helyiségben tartózkodó tisztviselőket és üzletfeleket arra kényszeritették, hogy feltartott kezekkel az egyik sarokba álljanak, azután a pénztár egész pénzkészletét, körülbelüli 50.000 dollárt elrabolták. A banditák autóikon elmenekültek. A ruszin nemzeti tanács tiltakozik az autonómia halasztgatása ellen Curkanovics szenátor kibukott a nemzeti tanácsból Ungvár, május 9. Tegnap ünnepelték Kárpátalja csatlak ozásának tizenötödik évfordulóját. Az ungvári színházban ebből az alkalomból ünnepség volt, amelyen Hra'bár polgármester, Rau- ser és Horny tanár beszélt. Délelőtt a Korja- tovics-téren katonai díszszemle volt. Délután a ruszin nemzeti tanács tartott ülést Kanninszky József elnökletével. A nemzeti tanács kegyelettel emlékezett meg elhunyt tagjairól, közöttük Beszkád kormányzóról és Kurtyák nemzet- gyűlési képviselőről. Kaminsz'ky hevesen polemizál az ukrán irányzattál, amely a nemzeti tanácsban nem képviselteti magát. A Óaoiács elnökéül újból Kaurinszkyt ,vál<assz- tc^ták meg. A tanács 41 tagjának megválasztásánál -kimos jelenetek játszódtak le. Dr. Fene-ik, a Karpato- ruszfcij Golosz főszerkesztője ugyanis a régi névsort ajánlotta, miig a Kurtyák-párt jelenlegi vezérei, Bródy nemzetgyűlési képviselő .és Dem- kó tartomány gyűlési képviselő, a jelölő bizottság egy ujiaibb névsorát fogadtattak el. Fencifc a plénumba-n is ragaszkodott jelöltjeihez és fö'l- hevü'lteégében a-zzál érvelt, hogy az uj jelöltek között -magya,rónak vannak. Demkó élesen visz- szautasi'totta Fencik szavait és azt vágta visz- sza, hogy a magyarónok inkább a másik oldalon keresendők. Kaminszky elnök nagynebezen rendet teremtett és a Rródyék listája kerüfc ki győzelmesen a szavazásból. Feltűnést keltett, hogy a tagok sorából ki bukótp Czurkanovics szenátor, a bukovinai emigráns. Újabb viharra adót okot, amikor az elnöki bejelentés során kiderült, hogy a kongresszus határozati javaslatát élőre be kellett nyújtani a rendőrségnek. Eajovios, -aki 1919-ben egyike volt azoknak, akik Ruszinszkó önkéntes csatlakozását propagálták és kimondották, beszédében éles bírálatot mondott a kormánypolitikáról. BTÓdy Endre nemzetgyűlési képviselő javasolta, hogy a kongresszus üdvözölje az amerikai ruszinokat a- ruszinszkói szabadság mozgalmiak támogatásáért. Dr. Homicskó Vladimír ugyancsak keményen 'bírálta Benes legutóbbi ruszinszikéi körútját. Kéri a jegyzőkönyvbe foglalását annak, hogy a rendőrségnek élőre he kellett mutatni a kongresszus határozati javaslatát. Indítványozza, hogy a nemzeti tanács a leghatározottabban foglaljon állást az autonómia sürgős megvalósítása mellett. A gyűlésen jelenlevő Tendőr tisztviselő többszőr figyelmeztette a szónokokat, hogy tartózkodjanak az erős bírálattól. A nemzeti tanács aztán határozatot fogadott el, melyben tiltakozik az autonómia halogatása ellen és sürgeti az országgyűlés mielőbbi egybehivá- Sát, nemkülönben a kormányzó kinevezését. A nemzeti tanács a kárpátaljai közágazgtatáfe, az iskoláik és a bíráskodás ruszin kézbe való adását kívánja, s helyteleníti az iskoláik ukrán! zálását. A korcsma- és egyéb iparengedélyeket kizárólag oroszok számára reklamálja. A gyűlés végén Csopej pénzügyi biztos föliháborodottan jelentette be, hogy Fencik ellen, aki magyaronság- ga-1 gyanúsította meg, rágaitnazási pört indít. Éles szócaaita fejlődött ke, mely már-anár dulakodássá fajult. A szócsatában Fencik maradt alül és a Kur- tyák-irányzat bilvei, akik nagy többségben voltak, diadalai! távozhattak a-z ülés színhelyéről. Az orosz nemzeti tanács megnyilatkozása óriási feltűnést keltett, mert ez a szervezet mondotta ki tizenöt évvel ezelőtt az önkéntes csatlakozást. Sikeresen befejezték a római magyar-olasz-oszfrák gazdasági tárgyalásokat Budapest, május 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A több mint öt hete folyó római gazdasági tanácskozások tegnap végleg befejeződtek. A három ország gazdasági delegációi teljes részletességgel letárgyalták országuk egymásközti kereskedelmi fogalmának anyagát és számításba Vették a külkereskedelmi forgalom kibővítésének valamennyi lehetó’ségét. Miután eredetileg úgy volt, hogy a Rómában folyó olasz-magyar-osztrák gazdasági tárgyalásokat május 15-ig folytatják, a tanácskozások gyorsabb befejezése általánban kellemes meglepetést keltett. A magyar delegáció vezetője már tegnap este telefonon jelentést tett Gömbös Gyula miniszterelnöknek a tárgyalások kedvező befejezéséről. Gömbös nyomban értesítette erről a gazdasági minisztereket s egyúttal intézkedett aziránt is, hogy a római tárgyalások befejezéséről ma este hivaatlos kommünikét adjanak ki. Mivel Kállay fölmüvelésügyi miniszter ma este a képviselőháziján felszólal, valószínűnek tartják, hogy beszéde során nemcsak hogy bejelenti a római tárgyalások kedvező befejezését, hanem egyúttal főbb vonásaiban ismertetni is fogja a megállapodás részleteit. A megállapodást tegnap este Rómában már alá is Írták. Jól informált körök úgy tudják, hogy a magyar búza árának megállapítása szempontjából a római megállapodás nagyszerű eredményt jelent, mind olasz, mind osztrák viszonylatban. Hir szerint 15 pengőben állapították meg a magyar búza árát, ami a világparitási árnál jóval magasabb. Déréi a huagarizmiEs gyermekének minősiti a szlovák autonomista mozgalmat Az önálló szlovák nemzet szerinte nem lehetne független Prága, május 9. Dérer Iván ig&zságügyimi- mtezter tegnap este előadást tartott a prágai Pfítomnoet-klubban a szolvák autonómista törekvésekről. Beszédében kifejtette, hogy a magyar és hungarista befolyás mélyebb nyomokat hagyott a szlovák lélekben, mint a csehekkel valló 15 esztendős együttélés. A szlovák szeparatizmus korcs gyermeke a szlovákság erkölcstelen együttélésének a magyarokkal. A közigazgatási autonómia ellen nincs elvi íkifogás. A politikai autonómia azonban az önrendelkezési jogot, a szlovák nemzet szuverenitását juttatja kifejezésre, s miszerint a nemzeti érdekek elsőbbek, mint az államérdekek. Egy önálló Szlovenszkó, vagy az önállóságért harcoló Szlovenszkó — mondotta a miniszter — csak játékszer lenne azok kezében, akik Szlovenszkó kárára szeretnék magukat jutalmazni. A? önálló szlovák nemzet nem lesz független nemzet s a csehszlovák egység tagadása pusztulásba sodorja a szlovák nemzeti gondolatot. A revizionisták — folytatta aa előadó — nem hiába propagálják a szlovenszkó! autonómia szükségességét, mert az imperialista politika tudja, hogy az autonóm, vagy a független Szlovenszkó csak előfoka lenne a multihoz való visszatérésnek. Ennek a veszedelemnek a vezető autonómisták is a tudatában vannak 6 legújabban államdualízmust hirdetnek, ennek azonban szintén szomorú következményei volnának. Csak a csehek ée szlovákok szoros összetartása és nemzeti egysége adja a;z állam szilárdságát. &mHUgLHM3K2UntXk ■llllllllimnilllllWIMMWMKaHMMKBWBWiWWB—BtHTIHI—M UtásodUc scsewpúsztás Regé*# Ida: TaitU, dcddwii* <70) Csak a legszükségesebb holmit csomagolta be. A gyönyörű ruhákat, amiket Margarettől kapott, mind ott hagyja, úgy is elölről kell kezdenie az életet. Lorry záflir gyűrűjét lehúzta a íz ujjáról és az íróasztalira tette. Felkapott egy borítékot és’ceruzával ráírta: „Bocsásson meg, el kell, hogy menjek." Már készen is volt. Még egy utolsó pillantás, mely megöleli a szobát, utolsó szörnyű kisértés, hogy levesse magát az ágyra és kicsordulni engedje kétségbeesett könnyeit. De legyőzte a ki sértést, aztán lerohant a hátsó lépcsőn, keresztül a szolgák termein, gyorsam, akár a villám. A személyzet nagy része nem vélt a házban, mert a parkba mentek ők is, hogy segítsenek az öreg inasnak. Csak a szakácsnő nézett fel az asztal mellől, ahol dolgozott és kérdezte Ijedt kíváncsisággal: „Mi történt, Miss Dell ight?“ Mary Lou elérte az erdőt és keresztül sietett rajta. Botladozóit, szoknyája megmaeg- akadt a kiálló facsonkokon, a cserjék ágaiban, félig vakon, de halálos eltökéltséggel, rohant. Kijutott a kapun és megállt egy pillanatra. Nagy meglepetéséin kis sportkocsi jött arra, lassított, megállt és valaki a nevét kiáltotta, Jenny Wynne vodt— Delight! — kiáltotta Jenny. Most nincs idő gondolkozniMary Lou beszállt a kocsiba és becsapta az ajtót. — Jenny, segíts nekem. Segítened kell nekem, Jenny! — kiáltotta izgatottan. — Vigy el az állomásra, ne a westmilli, hanem a northmilli állomásra, de olyan gyorsan, ahogy csak bírsz! Tedd meg, kérlek! Jenny Wynne egyetlen pillantást vetett a feldúlt arcocskára, aztán szó nélkül benyomta a gázpedált és a kocsi simán, egyre gyorsuló mozgással elindult. — Mondd el, hogy mi történt — kérte nyugodtan. — Tudod, hogy a barátnőd vagyok. És mindenben a segítségedre leszek, ha kell. Miközben Notrthmill félé mentek, Mary Lou rövid, szaggatott mondatokban elbeszélt mindent. Jeniny kezei szilárdan fogták a kormány- kereket, figyelmesen hallgatta a különös történetet és igyekezett megérteni. Most nem volt idő részletes magyarázkodásra, csodálkozásra, kérdezősködésre. — Larry persze mindent tudott, elejétől kezdve, ö volt az, aki annak idején a hirdetést találta. Mindig rosszul esett nekem, Jen- íny, amióta olyan jó barátnők lettünk, hogy nem mondhatom el neked. Most már tudod. i— ........................................ iám — Igen. Es mit fogsz most csinálni? — kérdezte Jenny, aztán hozzátette — Mary Lou? — Bemegyek New Yorkba. Onnan valószínűleg Oakdalebe megyek. El kell tűnnöm innen. Valameinnyiűik elől. Ezt a fordulatot én hoztam rájuk. Nem ez volt a .szándékom, Éin csak rá akartaim beszélni Mrs. Lorrimert, hogy keresse fel Delight Harfotrdot, lássa be, hogy ez az egyetlen helyes ut, neki és Loirry- nak tartozik vele, hogy világosságot hozzon ebbe a felfordult helyzetbe. — Ha Oakdalebe mégy. meg fognak találni, — mondta Jenny. Mary Lou nem felelt. Máj feltűnt előttük a .noirtbmi'lli állomás. — Van pénzed? — kérdezte Jenny nagy gyakorlati érzékkel. — Hogyne, bőven. Mondd, Jenny, gyávaság az tőlem, hogy nem csinálom ezt itt végig? — kérdezte szorongva Mary Lou. — Nem. — Jenny megállította a kocsit az állomás előtt, megölelte és megcsókolta a másik lányt. — Nem, nagyszerű ember vagy. Én szeretlek. És Larry is. De velünk érintkezésben maradsz, Mary Lou? ígérd meg! Mary Lou megrázta a fejéit. — Most nem. Talán majd később. — Hát jól van. Tőled függ. De ha valaha is szükséged van valamire, ha kell valaki; hát Lamryira és rám mindig számíthatsz. És soha nem fogunk elárulni. Ha nem akarod, hogy tudják, hol vagy, mi tiszteletben tartjuk a kávám ságoidat. — Élűi szem, Jenny. Áldjon meg az isten, amiért ilyen jó vagy borvám. Meghallotta az érkező voinat füttyét, megölelte Jennyt, érezte arcán a másik könnyes arcocskáját és fuldokolva mondta: — Sose fogom elfelejteni, amit értem tettél, Jenny. Kérlek, ne mondd meg nekik, hogy láttál engem. Larrynak megmondhatod, de senki másnak. És ne mondd meg, hogy hová hoztál. — Rendben van — ígérte Jenny. Néhány perccel később látta, ahogy a vonat kifut az állomásról, látta a keskeny, megindult arcocskát az ablakban és búcsút intett neki. Csendesen ült a kocsijában, zavart, kusza összevisszaság volt a fejében. Bármi történt is, Mairy Lou az ő barátnője- Szereti őt, akárhogy ás hívják. Ez az ügy rettentően bonyolult. Beszélni fog Lairryval. Együtt megtárgyalják a dolgot. Azt világosan látta Jen- ny, hogy Mary Lou szerelmes Lorrimerbe és Lorrimer is a lányba. Jenny gyűlölte azt a másik ismeretlen, lányt, aki egyszerre csak idepottyant a derült égből, hogy elfoglalja az őt megillető (helyet. Jó, hát megilleti őt a hely... de Jenny azért éppen úgy haragudott az igazi Delight Ilarfordra. Ezalatt Westwood parkjában Lorrimer értelmetlenül nézett köriül. — Dekát hová lett? Hiszen még egy perccel ezelőtt itt volt — kérdezte kábultam. Delight nem szólt semmit, ő látta, hogy Mairy Lou elszalad és gyorsan leküzdötte önkéntelen szándékát, hogy visszahívja. Az igazság már igy is, úgy is kiderült. Ha a kislány biztonságosabbnak érezte a menekülést, akkor kíméletesebb hagyni, hogy elmenjen. Los- rimer két kezébe fogta a fejét. — Azt hiszem megőrülök — mondta sötéten, zavart léleklfel. Folytatjuk.
