Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-08 / 105. (3436.) szám
2 1934 május 8, kedd. Benes korrigálta a rusiínság politikai érettségéről való kedvezőtlen nézetét Az agrárok őrülnek, hogy Csánkí nem HM be Benes szárnyai alatt az fi ruszimzkói domíniumukba Illatos lehellet! a rendeltetése, hogy a szánkat pár percre illatossá tegye. Nem! Hanem, hogy a szánkat és a fogainkat a betegségtől megóvja, hogy a káros baktériumok terjedését megakadályozza, ez a szájvíz rendeltetése. Ezért kell, hogy a szájvíz egyszersmind szájfertőtlenítő ,----« -i hatá sú legyen, mint amilyen H j Bj ■ | 1 L az évtizedek óta világhírű BBrAvtkvVF leftics látogatása Szófiában B e 1 g r á d, május 7. Jeftics jugoszláv külügyminiszter ma éjszaka röviddel éjfél előtt Széf iába utazott. A Politika cimü lap ezzel kapcsolatiban azt a hirt közűi, hogy Jeftios a bolgár kormánykörökkel a két országot közösen érintő valamennyi kérdést meg fogja tárgyalni. A lap szerint a tárgyalások központjában a két ország között való kereskedelmi szerződés fontos kérdése áll, amelynek előkészítési munkálatai már annyira előrehaladtak, hogy Jef- ties kiiliigyminiszférnék már csak a tanácskozások megkezdésének időpontjában kell Musanov bolgár miniszterelnökkel megállapodnia. A Politika szerint a jugoszláv körökben megvan a hajlandóság arra, hogy őszinte megértéssel közeledjenek Bulgáriához. Szófia, május 7. Jéftics ma délelőtt Mi- tizenegy órakor Szófiáiba érkezett. A pályaudvarom Musanov bolgár miniszterelnök, a kormány tagjai élén fogadta a jugoszláv vendéget, de megjelent a fogadtatáson a kiirány képviselője, a bolgár kamara elnöke és sok már bolgár előkelőség is. Jeftics két napig marad Szófiában. Tííuszmeghetegedések Ketetszlovenszkón Kassa, május 7. (Kassai szer kés ztőségünk telefonjelentése.) Gálszécsiről ma két tiifuez- ibeteg asszonyt szállítottak be a nagymihályi kórházba. Nagymihályom eddig kilenc tifuszos beteg van kórházi ápolásban. A homonnai kórházban nyolc tlfusz/beteget ápolnak. A „Kék kivonják a forgalomból Prága, május 7. A „Montageblatft" jelentése szerint a prágai vaeutigazgatóeág uj motoros gyorsvonatait, melyek „Kék Nyíl" néven aMg néhány hete közlekednek a Prága—pozsonyi vonalon, május 15-én máris kivonják a forgalomból. Az utasok ugyanis sokat panaszkodnak a motoros vonat nagy lármája és kényelmetlensége miatt s azt hangoztatják, hogy a második •kocsiban lehetetlen utazni, mert nem fekszik jól a síneken és erősen ráz. A most használatban lévő szerelvények május 15-től kezdve csak rövid utakon fognak közlekedni, mint az eddigi közönséges motorosok. Prága, május 7. Benes külügyminiszter abból az alkalomból, hogy kárpátaljai körútját Huszton befejezte, interjút adott egyik lapjának, az A-Zet-nek. A külügyminiszter kijelenti, hogy 1921 óta, amióta először látta Kárpátalját, óriási haladást vesz észre. Egyenesen váratlan a hailadás a nép nemzeti öntudatának fejlődésében. A kárpátaljai nép szerint© sok tekintetben sóikkal messzebb tart, mint ahogy azt Prágában gondolják, s nagyon helytelen dolog, ha Kárpátaljára úgy tekintenek, mint valami elmaradt területre. Vannak eltérések a történelmi országok és az itteni viszonyok között, azonban vannak munkaterületek, nevezetesen a mezőgazdaságban — az itteni nép specialitásai esetében — ahol a kárpátaljai nép messzebb jutott, mint a cseh-mortvaországiak. Egyébként Ungvár, Munkács, Beregszász, Huszt és más városok olyan nagy haladást mutatnak föl, hogy semmiben sem maradtak a történelmi országok városai mögött. Hangsúlyoznom kell — mondja Benes — mekkora nagy a köztársasághoz való tartozás és a köztársaság iránti lojalitás tudata nemcsak a szláv, de a zsidó s főleg a magyar lakosságban. E tekintetben is nagy a haladás s nagyon helyes, ha a hatóságok és a mi közvéleményünk ezért hasonlóval fizet: a jogai iránti lojalitással és nemzeti kultúrájának respektálásával. — A miniszter végül megjegyzi, hogy gazdasági téren nagyon 9ok betegség van, ami gyógyításra vár. Kárpátaljai apróságok Munkács, május 7. Benes kárpátaljai utjának olyan látszata volt, mintha a hivatalos fogadtatási külsőségeken kivül elsősorban a cseh nemzeti szocialista párt kárpátaljai népszerűsítését és szervezkedését lett volna hivatva segíteni. Különösen az agrárpárt volt aggodalomban emiatt. Az agrárpárt lapjai most utólag nagy föllélekzéssel pozitívum gyanánt könyvelik el a Benes-ut ama negatív eredményét, hogy a csehszlovák nemzeti szocialista párt „magyar" osztályának megalakítása elmaradt s az agrárpártot nem fenyegeti az a veszély, hogy Csánk! robbantó tevékenységet fog folytatni a sorai között. Az agrárpárt minden veszedelem ellensúlyozására a legközelebbi jövőben Hodzsát hozza le Ru- iszinszkóba. A csehszlovák szociáldemokraták pártjuk érdekében vászon t Dérer lejöttét ’ sürgetik. A magyar múlt alkotásának egyik — építészeti remekbe készült — emléke a munkácsi városháza. A díszes Jépcsőház egy pár márvány oszlopát megemésztette az idő & a legutóbbi évek sok politikai viszontagságai. Be- nes jöttére a hiányzó márvány oszlopokat már- ványezmre mázolt faoszlopokkal pótolták. * A meghívásra Spira főrabbi is megjelent, a Benest Munkácson üdvözlők sorában. Kissé késve érkezett a bemutatkozás után. A terembe lépve éppen a külügymniiszter elé került s hogy biztos legyen abban, kivel beszél, megkérdezte: „ön a világhírű Benes külügyminiszter?" Benes igenlő válasza és a hódoló üdvözlés után a főrabbi ama véleményének adott kifejezést, hogy Benes külügyminiszter nincs jól informálva az itteni helyzetről. Benes sietett már első szavára megnyugtatni a főrabbit, hogy mindenről jól van informálva. Spira főrabbi 'ennek ellenére megismételte megjegyzését és azt hangoztatta, hogy itt a zsid óság nehéz helyzetben van és súlyos panaszai vannak. E kijelentése a helybeli és ruszinszkói kormánytényezőket nem kellemesen lepte meg, noha Spira főrabbi Rozsypál országos elnöklői magáról igen elismerőleg nyilatkozott. * Bródy Endrét, az 'ellenzéki pártálllásu ruszin autonóm földműves szővetség nemzetgyűlési képviselőjét Benes külügyminiszter Ungvári május 4-én reggel hosszas magánkibaJlgaiáson fogadta. Bródy képviselő kihallgatásáról lapunk mum- Ikatársámk a következő információt adta: —* Rámutattam arra, hogy amennyiben a Prága, május 7. Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő legutóbb interpellációt nyújtott be az iskolaügyi miniszterhez négy magyar községben fölállítandó magyar iskola érdekében. A közérdekű interpelláció, mely a parlamenti nyomtatványok sorában 2548/XIV. szám alatt jelent meg, a követ- zőleg hangzik: — Miniszter Ur! A csehszlovák köztársaság 1930. évi statisztikai adatai szerint is a nagyszőllősi Járás következő községeinek 50%-on jóval felüli magyar lakossága van, s még sincs magyar iskolá. jltk. Karácsfalva 72.62%, Farkasfalva 58.8%, Mátyj külügyminiszter ur fogadtatásán a hivatalosan kirendelt eken és kiálitottakon 'kívül a ruszim- ság is résztvett ,a fogadtatás nem a kormánypártok politikájának elismerése akart lenni, hanem a külügyminiszter ur személye iránti érdeklődésből fakadt. A köztársaságnak csak a belső megerősödés ad biztos védelmet s ennek alapfeltétele és síné qua non-ja: az autonómia megvalósítása s Kárpátaljának a kárpátaljaiak kezébe adása. Nem elégedhetünk meg az autonómia fokozatos megvalósításával. Ez azt jelenthetné, hogy csak 15—20 év alatt válna az autonómia tényleges autonómiává. Az autonómia nem pénz-, hanem kenyérkérdés és erre a kenyérre minden itt élőnek jogosultsága van. * Ruszinszkóiban a hivatalos és ünnepélyes alkalmakon mellőzött a ruszin himnusz. Benes munkácsi előadásán a csehszlovák himnuszok után a közönség rákezd te s a szokásos két versszak helyett három strófát énekelt belőle. A magyarság pártjainak nagyszőllősi állásfoglalása NagySzőllős, május 7. Benes nagyszőllősi fogadásán a magyarság két pártja nem képviseltette magát. Hokky Károly nemzetgyűlési és Siménfalvy Árpád tartománygyülési képviselő ugyan az ünnepségeket előkészítő bizottságtól kaptak felhívást a részvételre, e kérés elől azonban kitértek, rámutatva arra, hogy a magyarság kulturális, gazdasági és szociális igényei az elmúlt 15 év alatt minden kérvényezés, utánjárás, parlamenti interpelláció és parlamenti felszólalás ellenére sem nyertek kielégítést, holott a magyarság polgári kötelességeit becsülettel és híven teljesíti. falva 53.56% és Batár 51.62%. Mindezen községek kérték a magyar iskolát, részben a község csaknem minden felnőtt lakosának aláírásával, részben a községi képviselőtestü. letek utján, s jóllehet az 1920. évi népszámlálás még jóval több magyar lakost mutatott ki, még sem tudták iskolájukat blztosianl. Tisztelettel kérdem ezek után a miniszter urat: Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy fenti községek magyar iskolája a következő 1934/35. tanévben felállittassék. Négy magyar többségű község — magyar iskola nélkül Második $<zeeefi6satás Hetyétuf Ida: faiÜi. BcddwU* — Kényelem, nyugalom, jómód?!... Most hátat fordít nekik ez a nagylelkű asszony, aki ismeri a saját korlátáit, ismeri a saját lelkét és tudja, mennyi az, amit adni tud. És most teljes világossággal, keserű biztonsággal tudja, hogy nem adhatja azt a férfinek, amit Ma/ry Lou ad neki. Megfordult és visszaindult. A könnyek meg- vafcitották. Fölemelt© kezét, hogy letörölje őket. És akkor kényelmetlen, magassarku cipője beleakadt valami rejtett, kúszó gyökérbe, úgy hogy a 'bokája fájdalmasan kifordult és ő egész hosszában végigzuhant a földön. Egy pillanatig mozdulatlanul feküdt és kétségbeesetten gondolkozott, hogy most mit tegyen. Kezén 'és térdlén csúszva, keservesen felállt, de fájó bokája nem bírta el a súlyát és újra visszazuhant a földre. Halkan zokogott a fájdalomtól]. és két kezében fogta megsérült bokáját. Elszakadt harisnyájára ás gondolt azzal a nagy gyakorlati bánattal, amit csak az a nő isimer, akinek igen kevés harisnyája van. — Hogy tud. most visszajutni az állomásra? — kérdezte önmagáié) tompán. És hogy fog láncolni holnap este, amikor j^rni se tud? .. • Ká, bilit volt a fájdalomtól és rosszul lét környéked©. Aznap nem is reggelizett, hiszen majdnem hajnalban ment haza. Az alvás és a (68) reggeli hiánya, a szokatlanul hosszú gyalogút a napom, rohamosan dagadó bokájának sajgása, teljesen kimerítette. Halk, nyöszörgő zokogás szakadt ki a torkából és ájult an nyúlt el a földön. 18. FEJEZET. Lorrimer emlékezik — Mi volt ez? — kapta föl a fejét Lorrimer. — Nem tudom — mondta Mary Lou- — Úgy hangzott, mintha valaki elvágódott volna. — Talán valamelyik kutya. — Lorrimer íüttyentett. — König, König! — kiáltotta hangosan. De Mary Lou farkaskutyája, amelyik ide- kisérte őket, nem vakkantott választ, mert azóta messze járt és a saját fontos ügyeivel foglalkozott vagy íéflJkilométernyire innen. — Furcsa *— mondta ‘Lorrimer. — Néha be- kódorog ide egy-egy csavargó, különösen tavasszal lés ősszel, ha véletlenül nyitva talál ják a kaput. Megyék és megnézem. Félállt és Mary Lou is felugrott. — Várjon meg itt ~~ mosolygóit a férfi- — Rögtön visszajövök, — Nem. Én pont olyan kiváncsi vagyok, mint maga — mondta a lány és igyekezett lépteit hozzá igazítani a férfi hosszú lépéseihez. — Ismeri azt a mesét, a macskáról, amelyet megölt a kíváncsiság? Már sokszor törtem rajta a fejemet, hogy vájjon mire volt olyan nagyon kiváncsi? Elhagyták a sövénnyel szegett utat és keresztül vágtak a pázsiton. — Ebből az irányból hallottam a zajt — mondotta Lorrimer, akinek a hallása nagyon éles volt. Kitűnő pilóta-szeme mostanában megint megszokta, hogy az eget és a távolodó föld látképét vizsgálja, de most mégis Mary Lou szem© volt a fürgébb- A lány ©lőr©futott, de még mielőtt letérdelt volna Delight mozdulatlan alakja mellé, szörnyű balsejtelem fogta el. összefüggéstelen gondolatok száguldoztak a fejében a pillanatnyi fél ismerés nyomán: — „Miért jött iki ez a nő? Miért szegt© meg az ígéretét? Mit fogok én mondani? Mit tehetek?" .. • Vad kívánságot érzett, hogy .felkiáltson, hogy odasikoltsa a (férfinek: — „Menjen visz- sza! Ne jöjjön közelebb! Ide ne nézzen!"... D© az már oda is ért és áJmélkodva mondta: — Hiszen ez női Mary Lou még egy utolsó, kétségbeesett, hiábavaló, ©rőifeezitést tett és kinyújtott karjával eltakarta előle a sápadt ar-cot. — Menjen segítségért, Lorry — mondta. — Vagy nem •.. hívja a® édesanyját. Ezt rémültem, összefüggéstelenül hadarta- Lorrimer már Indult Is vissza, épp csak egy pillantást vetett: az idegen asszony mozdulatlan alakjára. Mary Lou erő®, fiatal karjába veti© a nőt és üflőhelyzotbe emelte. Delight. kinyitotta a szemét lés arcába lassan visszatért a szín. — Elájultam. Borzasztó gyöngeség volt-! ó, maga van itt — mondta gyönge hangon, de •csodálkozás nélkül. — Úgy látszik, kificamítottam a bokámat. Hogy tűnhetnék el innen? Segítsen nekem, ugy-e megteszi? Talán el tudok jutni az országúiig és ott találok valami autót- ö látott engem? — kérdezte kicsit erősebb hangon, ahogy lassan magához tért. — Igen — felelte Mary Lou és fehérebb volt, mint a másik nő. — ó, miért jött ide? — Ostobaság volt — mondta Delight. — Azt, természetesen, nem akartam, hogy meglásson. Megismert? ... — Nem ... — No most! Segítsen, hogy Ml tudjak állni. — Nyersen, határozottan beszélt, őrjöngött az idegességtől, hogy elmehessen innen, hogy el- szökh essék, örökre eltűnhessen. Hirtelen újra rárohamt az emlékezés — eszébe jutott, amit hallott, amit gondolt, amit elhatározott. Mary Lou segítségével nehézkesen ifeltápászkodott, de fájó, dagadt bokája nem bírta el a súlyát. — Nem bírok — zokogott fel halkan. — Nem bírok! Megkapaszkodott egy alacsonyam fekvő ágban és lépni próbált. D© a legkisebb mozdulat is kegyetlen fájdalmat okozott... „A-ka-rom!" — jajéul t fel kétségbeesve és összeszoritott-a a fogát, hogy visszafojtsa a kiáltást, amit a testi fájdalom és a lélek gyötrődése kergetett a torkába. — Hiába — mondta tompán Mary Lou, — És ö mindjárt visszajön. Folytatjuk.
