Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-06 / 104. (3435.) szám
1934 májas 6, vasárnap. T>RXGAI/V>AG^ARH1RLAI> 7 Móra Ferenc, a beteg írta: Dr. Arany György Három évvel ezelőtt keresett fel először karls- badi rendelőmben Móra Ferenc. Akkor Ismerkedtünk meg. Aki valaha is hallotta vagy látta kosel- ről Móra Ferencet, az természetesnek találja, hogy Ismeretségünk nem maradhatott meg az orvos és páciens szokott viszonyának. Mórában annyi vonzó tulajdonság halmozódott fel, hogy az emberek tapadtak hozzá. Hozzátapadtam én is és rövid idő alatt baráti viszonnyá mélyült el ismeretségünk. Móra barátságának ez a három éve soha el nem múló élményeket jelent számomra és tartozom ezek emlékének azzal, hogy legalább pár dilletáns vonással én is hozzájáruljak ahhoz az arcképhez, amit a nagy Íróról nótámnál hivatottabb emeberek írásaikkal ki fognak alakítani. Persze, én nem szándékozom Móráról, az íróról beszélni. Megmaradok azoknál a benyomásoknál, melyeket mint orvos — és később összemelegedve Mórával mint barát — szereztem. Hát bizony, szegény Feri bácsink nem sejtette, hogy olyan nagy beteg, amilyen volt. Valami ross* előérzet ugyan gubbasztott benne a lelke legmélyén, minek egészen szűk körben néha kifejezést is adott. Egyébként azonban betegségét is joviális humorával intézte el. Egyenesen kimondta a szentenciát, hogy ő sokáig fog élni, mert az ő nemzetsége csupa hosszuéletii kunt ajándékoz a magyarságnak. De azért nem hanyagolta el orvosi utasításaimat. Türelemmel fogadott minden előírást, pedig éppen a szellemi nagyságok igen gyakran türelmetlen betegek. De nem is hasonlított ő alaptermészetében a mai kor idegemberére. Mint egy nagy jó gyerek megadta magát az orvos bácsinak: tűrte az injekciókat, az orvosságokat, a diétás kosztot, rizskásátnl, habár a tejbe kását nem állhatta meg szó nélkül: — Nem eledel ez öcsém, még a beteg magyar gyomornak sem. Hát bizony, miként később meggyőződtem róla, személyesen, más koszt járta Szegeden az igazgató urék otthonában. Ismeretségünknek egyébként legszebb része az volt, amig fokozatosan bizalmába fogadott Móra és az a szegedi meghívásig fejlődött ki. A Móra irás- müvészetében annyi hájjal jelentkező meleg családi életet tehát saját szememmel is megismertem és azt örök emlékül megőrzőm. Itt Szegeden értettem meg, hogy Móra számára lelki szükséglet az, hogy családjáról Írjon, aminthogy a karlsbadi sétákon is ez volt kedvenc témája. Kifogyhatatlan Tolt a Vadember dolgainak elmesélésében a szegény apapa és mire szemtől szembe álltam a Móra-esa- láddal, úgy éreztem, hogy a család tagjai mind régi jó barátok, oly közvetlenséggel rajzolta őket elém Móra Karlsbadban Kialakult szűk körében érezte magát legjobban Móra Ferenc és, ha népszerűsége gyakran is hozta uj emberek közé, igazi énjét akkor mutatta meg, ha megszokott emberei között volt. Itt első helyen Bállá Jenő, szegedi újságíró barátja áll, aki Karls- badba is elkísérte, hogy itt is folytassák azt a dévaj hangú, de sohasem bántó tréfálkozást, amit odahaza évtizedeken át megszoktak. Kettőjük között olyan baráti szeretet volt, ami a figyelőt akaratlanul ii magával ragadta. Éreztem én is, más is, hogy aki így tud ragaszkodni barátjához, mint Móra Ferenc Baliához, abban az emberben egész kivételes jóság lakozik. Móra Ferenc irói hírneve és dicsősége fénypontjában volt Karlsbad vendége és csak természetes, hogy a borotvált arcú, karcsú növésű, őszfe- jü ur annál inkább került az érdeklődés központjába. A véletlen úgy akarta, hogy az én számomra jutott a közvetítő szerep egy olyan találkozásnál, amelynek eredményeképpen a magyarság három kiváló szelleme került össze idegen földön. .Baltazár Dezső református püspök kért meg engem, hogy hozzam őt össze Mórával és az ugyancsak Karlsbadban időző Molnár Ferenccel. Móra őszinte gyermeki büszkélkedéssel vett tudomást a kiváló református főpap kívánságáról és a találkozás után örömmel mesélte el, milyen kitüntető fogadtatásban részesítette őt Baltazár. Az orvosi utasításokat szigorúan követve, kellemes társaságban, sokat sétálva és tréfálkozva teltek a karlsbadi napok. Két ungvári magyar újságíró tartozott még Feri bácsi meghitt társaságához az örök barát Bállá mellett. Az elmúlt nyáron ebben a környezetben ünnepeltük Móra 54-ik születésnapját. Igazán nagyon kedélyes vacgora volt és — diéta ide, diéta oda — pezsgőt is bontottunk bizony. Nem volt erőm, hogy mérsékletre intsem Feri bácsit, de magam is jókedvet színleltem a hangulat kedvéért, miközben egyre töprengtem magamban: igaz lesz-e a rettentő gyanú? ... És pár nappal később — valóban sárgaságba esett! . . . De Móra sose panaszkodott. Egyenes kérdésemre sohase mondta, hogy rosszul érzi magát. De egy kis ravaszsággal megtudtam az igazat. — Hány szivart szittál tegnap, Feri bátyám? — és ha az volt a válasz: — Kettőt, — akkor már tudtam, hogy szegény szenvedett. De ő maga egy felsőbbrendü lény nyugalmával tűrte a szenvedést. Mikor sárgaságba esett és kezdetét vette tragédiája, akkor sem hagyta el a Móra-humor: — Ez is téma, legalább lesz miről Írnom vasárnapra. 0 Elment szegény Feri bácsi. Előbb Karlsbadot hagyta el örökre, hogy utolsó heteit azok között töltse nagybetegen, akiket mindennél jobban szeretett a világon és azután őke 'is otthagyta Szegeddel együtt. Árva lett nélküle a szegedi Kultúrpalota, árvák lettek nélküle barátai is. EMBER ÉS VILÁG Irta: Kosztolányi Dezső Névcsere Névrokonainknak, a votjákofonak van egy fíiílöttéibfb különös szokásuk. Amikor gyermekük beteg és úgy érzik, hogy semmi mód nincs megmentésére, hirtelen megváltoztatják a nevét. Aki addig Pista volt, abból Gyuri lesz, a Jancsiból ipedig Józsi. Régi nevüket sutba vetik és újat adnak nekik, mintha ezzel másik testet és másik életet is adhatnának. Nem tudom, milyen gyógyító eredménnyel dicsekedhetnek a vohjákok. Ebben a babonában azonban van valami mély, lelki igazság is. Meg kellene próbálni nekünk, felnőtteknek is. Micsoda .fölszabadulás lehet elhajítani használt nevünket, melyhez a kudarcok és sebek emléke tapad s az egész élet szennye, mint valami ócska ruhához s friss és szűz nevet ölteni, mely egyelőre semmire se kötelez, de önállóságra és bátorságra sarkal, hogy ujTa nekivágjunk az élet nagyszerű kalandjának, járatlan ösvényen, egyedül. Párbeszéd a formáról és lényegről — Magyarázd meg, miért beszélsz mindig a formáról, mikor egy műalkotást bírálsz? Folyton a mondatok arányával, a talpraesett vagy suta jelzőkkel, az ütemekkel foglalkozol. — Hát mivel kellene foglalkoznom? — Azzal, ami a lényeg, a tartalommal. Nem a külsővel, hanem a belsővel: a szellemmel és lélekkel. — Nézd kérlek, én azt tapasztaltam, hogy akik ilyen nagy szavakat vesznek szájukra, többnyire elcsépelt szólamokban feneklenek meg. Mit mondhatsz a szellemről és lélekről? Azt, hogy magas vagy alacsony, hogy őszinte vagy nem őszinte. Ha akarom így vau, ha nem akarom nincs igy. Mindez ellenőrizhetetlen. — Vájjon a külső ellenőrizhetőbb? — Azt legalább érzékeini és mérni lehet. Ennélfogva nem enged meg nagy hazugságokat. A forma a szellem és lélek megtestesülése. Testi mivoitunkban valamennyien szellemek és lelkek vagyunk. Ha egy jó regényíró kellő helyen, szűkszavú bölcsességgel úgy jellemzi alakját, hogy mozdulatai tétovák, vagy hogy arca sápadt, célozzuk, hogy a szelleme is fáradt, a lelke is beteg. Magam is igy teszek a műalkotásokkal. — Gőgből? — Talán szerénységből. Olyan igyekszem lenni, akár az orvos, aki miután végigkopogtatja, megtapogatja, átvilágítja betegét, nevén nevezi baját, noha tudja, hogy voltakép minden szellem és lélek s a beteg teste és lelke végzetes kapcsolatban van egymással. Nem ilyesmit állapit meg tehát róluk: „lelki válsággal küzködik", hanem ilyesmit: „vérszegény", „elrontotta a gyomrát", „hascsikarása van". Bírálatomban, melyet költeményekről mondok, tartózkodom afféle általánosságoktól, hogy „szárnyfalánok", inkább azt próbálom kimutatni, hogy verslábaiknak hol a lúdtalpuk. Csöndélet a kórházban Egy hang kiált belőlem: élni, élni s egy másik is: a semmibe átélni, már látom a partját csillámlani, elülnek a gyötrelmek és a láznak rémképei s fejembe fölei'káznak a morfium arany villámaiMegjegyzés a rímről Egyáltalán nem kell rímelnetek. A rímet egy francia költő barbár ékszernek, keserves Wlllllllllllllli III ll'llI UH IIIMBMI—■ csörget tyűnek nevezte. Gyermekes holmi, any- nyi bizonyos. Én sok olyan költőt szeretek, aki sohase rímelt, még kötött formákat se használt. De ha miár rímmel éltek, ne szégyel- jétek csengését, ne legyetek észszerüek, maradjatok egészen kisdedek, akik játszanak. A ti rímetek hibája csak az, hogy elalszom mellettük. Kopottak és keresetlenségü'kben is egyéniét lenek. Higyjétek el, jobb ezeket az óoskapiacra dobni és eladni — tízezrével — egy fillérért. A rim ékesség. Olyan, mint a nyakkendő- Ha valaki nyakkendőt ho<rd, megértem. Ha valaki egyáltalán nem hord nyakkendőt és csupasz nyakkal jár, nyitott ingben, szintén megértem. De ha valaki nyakkendő helyett következetesen egy katángkórót, vagy egy törlőronyot biggyeszt nyakába díszül, attól megkérdezem egyszer, — nem többször, — hogy miért viseli ezt... Diliinger angol hajón menekül Európába? Szigorú utasításokat kaptak az angol partmenti rendőrállomások Több áldozata van a gangszterekkel folyó harcoknak Newyork, május 5. A Daily Héráid feltűnő . formában közli azt a száosációs hirt, hogy Dili-inger, a hírhedt gengszter, akit hetek óta üldöz az egész amerikai rendőrség, minden valószínűség szerint a „Duchess of York" angol hajó fedélzetén menekül Európa felé. A hajó hétfőn érkezik Liverpoolba. A C6ikágói rendőrség táviratban fordult az összes angol rend- őnbiztosságoMioz és közli, hogy Diliinger valószínűleg egyik társával együtt a „Dudhes of York" fedélzetén van. Az összes partmemti angol rendőrállomások utasítást kaptak, hogy a hajó kikötésekor valamennyi utast szigorúan ellenőriszék. Ugyanilyen utasítást küldtek az ir kikötők rendőrségeinek is. Kíméletlenül gyilkolnak a banditák Tegnap ismét több súlyos összeütközés történt a rendőrség és a banditák között. A rendőrség leleplezte egy gonosztevő banda rejtekhelyét, körülvett* a házat és le akarta tartóztatni a banda tagjait. A gangHeterk védekeztek és a rendőrség kénytelen volt visszavonulni. Az egyik rendőr feltartóztatott egy gyanús autót, mire a kocsi utasai azonnal tüzeltek és megölték a rendőrt. A golyók még egy rendőrt és egy asszonyt megsebesítettek. Kéeöbb a rendőrség két veszedelmes gyujtoga- tót akart letartóztatni az egyik bérkaszárnyában. A gonosztevők, mikor látták, hogy be vannak ke- ritre, , azonnal lövöldözni keadtek és két rendőrt súlyosan megsebesítettek. A gyujtogatókat ugyancsak nem sikerült élfogni. Csikágóban is keresik Diliingert Csikágó, május 5. Egyes jelek amellett szólnak, hogy Diliinger és bandájának egyes tagjai Csikágóban tartózkodnak. Emellett szól az a körülmény, hogy — mint jelentettük, — Csikágó egyik uccájában megtalálták a véres autót, amelyen Diliinger állítólag menekült és — valószínűleg az üldöző rendőrök golyóitól — megsebesült. A rendőrség mindent elkövet, hogy a bamidi’tát élve, vagy holtan kézrekeritse. ezért olyan nagyarányú razziát kezdtek meg, amilyenre még nem volt példa Amerikában. A razzia tegnap este kezdődött és jelenleg még tart. Hangtalan fegyverrel) feltűnés nélkül... Newyork, május 5. Newyork lakosságát titokzatos gyilkosságok tartják izgalomban. Uecán sétáló gyanútlan emberek rogynak hirtelen össze, revolverlövés éri őket, melynek nem hallani hangját és nem tudni, hogy honnan és ki lőtte. Az első áldozat Ellentruck, az ismert amerikai golfozó volt néhány nappal ezelőtt. Még ugyanaznap délután Newyork másik részéből jelentettek újabb gyilkosságot, melynek áldozata Einhorn Vette, egy pék özvegye volt. Eiuhornné házuk előtt egyik ismerősével beszélgetett és hirtelen jajkiáltással összerogyott. A lövést ekkor sem lehetett hallani. A rendőrség azonnal átkutatta a köenyező uccákat, de semmilyen nyomra sem tudott ráakadni. Az áldozat felbonco- lásakor ugyanolyan golyót találtaik testében, mint amilyen Ellentruck életét oltotta ki. Három nappal i később ujabh két hasonló körülmények között elkövetett gyijoksságót 1 jelentettek. A rendőrségnek az a feltevése, hogy egy zseniális őrült u.j rendszerű fegyvert talált fel és ezzel-, követi el gyikosságait. — Az eperjesi keresztényszocialista munkásság május elseji ünnepsége. Kassai szerkesztőségünk jelenti: Az eperjesi keresztényszocialista munkásság május elsejét tagösszejövetel keretében ünnepelte meg, A mise-hallgatás után megtartott taggyűlést Valykó Imre szövetségi megbízott nyitotta meg. Hurny Ferenc szakszervezeti pénztáros a nap jelentőségét, a munka és a munkakérdés nagy fontosságát fejtegette, majd pártkérdésekkel foglalkozott. Végül Gasovszky Gyula titkár, a kassai kerületi pártközpont kiküldöttje szlovák nyelven beszélt s lendületes szónoklata mély hatást keltett. Akkumuláforokal autójába! BRISTOL.... BRISTOL.... BRISTOL Szálloda Budapest Dunapart árban és szolgáltatásban vezet! Szoba teljet ellátással személyenként napi | 12 pengőért
