Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-31 / 123. (3454.) szám

^RWIMMACifeRHlMiAR A pozsonyi városi muzeum nem vásárolja meg Fadrusz „Krisztus a keresztfán” cimü a Ikotását A virágvölgyi templomban Őrzött mü, az eredetiről készült első bronzöntvény alapította meg Budapesten Fadrusz hírnevét ■ ■ Az eredeti alkotás a pozsonyi evangélikus nagytemplomban van ■ ■ A szobor keletkezésének érdekes története Pozsony, május 30. (Pozsonyi szerkesztősé­günktől.) Nagy feltűnést keltett a P. M. H. keddi számának az a jelentése, hogy Fadrusz Jánosnak, a világhírű magyar szobrászművész­nek a virágvölgyi római katolikus templomban lévő „Krisztus a keresztfám14 című híres alkotá­sát a, virágvölgyi plébánia-hivatal -eladásra aján- 'ustta föl Pozsony város múzeumának. Mint megírtuk, 150.000 koronát kérnek a mester- műért, hogy ezzel az összeggel a te inptom épí­tési költségeket fedezhessék. Megírta a P. M. H. azt ie, hogy dr. Faust Ovídiusz városi mu- zeumiga.zgatónak hivatalos tudomása nincs a virágvölgyi ajánlatról, hanem csak magánúton értesült az eladási szándékról. Mára azután kiderült, hogy a virágvölgyi Kereszt tulajdonképpen nem is eredeti, mert az eredeti Fadrasz-alkotás a pozsonyi magyar-német evangélikus egy­házközség tulajdonában van. Elsőnek Kováink Mihály, az evangélikus ele­mi iskola igazgatója, az ismert Fadrusz-kutató, figyelt fel a hírlapi közleményre és a muzeum igazgatójához intézett levélben hívja fel figyelmét arra, hogy a virágvölgyi feszület Fadrusz alkotásának nem eredeti, el­ső példánya. Kovánk igazgató megállapítása szerint 43 év­vel ezelőtt. 1891 március 17-én a pozsonyi la­pokban egy rövid jelentés látott napvilágot. A hír arról szólt, hogy a Mihály-ucca 9. szánni ház udvarán egy gipszmodell látható, amely Krisztust a ke­resztfán ábrázolja. A gipszmodell Fadrusz Jánosnak, az akkor még fiatal pozsonyi szobrásznak müve volt. A szobornak igen sok nézője akadt, többek kö­zött Frigyes főherceg és roje is megtekintette a szobrot és a főherceg élénken érdeklődött a fiatal mester iránt. Fadrusz 4000 forintot kért a gipszmodell márványból való kifaragásáért, a modellt pedig 800 forintéit kínálta megvé­tel re. Hogyan keletkezeit a mestermü A szobor elkészítése rendkívül érdekes kö­rülmények között történt. Fadrusz akkoriban Helme-r híres bécsi professzornál tanult. Fad­rusz először egy bécsi cirkusz akrobatáját — aki állítólag zsidó vallása volt — fogadta fel modellnek. A modellt fel is kötözte egy ke­resztfára. de az akrobata nem bírta ki ezt a helyzetet. Ek­kor Fadrusz — amint a P. M. H. már meg­írta — önmagát kötöztette fel a keresztfára, lefényképeztette magát és ebben a helyzet­ben gipszlenyomatokat készíttetett egyes testrészeiről, hogy az izmok feszültsége minél valóságosabb és kifejezőbb legyen. Részint a fényképfelvé­tel, részint a gipszlenyom átok nyomán készí­tette cl azután a bécsi műteremben a „Krisztus a keresztfán” cimü hire6 szobrát. A munkával Fadrusz megnyerte a nagy aranyérmet és a pozsonyi Első Takarékpénztár évi 600 fo­rint ösztöndíjat szavazott meg, hogy tanulmá­nyait folytathassa. Barátai gyűjtést is indítot­tak Fadrusz részére, aki hálából átengedte egyik barátjának a szo­bor Bécsben készült első eredeti példányát. Az átadás előtt Krammer Ferenc még egy gipsz­öntvényt készíttetett, a keresztről. Munhácsy-dij és babérkoszorú Az 1892. évben Fadrusz Budapesten a Mű­vészbálban állította ki az eredetiről készült öntvényt és megnyerte vele az ezerforintos Munkácsy-dijat. Gróf Csáky Albin, akkori magyar kultuszmi­niszter márványból rendelte meg a szobrot a Szent Tst.ván-bazilika számára. Helmer pro­fesszor. Fadrusz volt mestere hatalmas babérkoszorút küldött kiváló ta­nítványának, ezzel a felírással: „Dem jungen Sieger” (A fiatal győzőnek). Fadrusz ezt a babérkoszorút hálából a pozso­nyi Első Takarékpénztárnak adományozta-. Mi­kor a koszorút elvitte a takarékpénztárba, ezekkel a szavakkal állított be Gervay Ferdi- nánd igazgatóhoz: — Ez az önöké, mert lehetővé tették szá­momra a inul ást! Ezzel a csekélységgel, is meg akarom hálálni jóságukat. A babérkoszorút ma is a takarékpénztár ar­chívumában őrzik kegy elet es emlékként. Hol van az eredeti szobor? A pozsonyi evangélikus egyházközség több- izben is gyűjtést indított a nagy nélkülözések között élő Fadrusz János javára, mire ő hálából az egyházközség egyik konvent-tag- jának, néhai Pauschwein Ernőnek ajándé­kozta a Bécsben készült eredeti Krisztusi- szobrot. Pauschenwein az eredeti alkotást azután a hitközségnek adományozta. Ezt az 1894 január 30-án felvett jegyzőkönyv tanúsítja. A jegyzőkönyv adatai szerirt a. Ke­resztet először a Kccske-uocai evangélikus te­mető kápolnájában akarták elhelyezni és, e cél­ból bizottságot küldtek is ki. Egy 1894 február 4-én kelt jegyzőkönyvben a konvent köszönetét mond Fadrusz János­nak az ajándékozásért Röviddel az ajándékozás után a Grenzbote 1894 márciusi számában egy kis hir jelent meg. amely szerint Fadrusz a. virágvölgyi ró­nia katolikus templomnak ajándékozta az ere­deti Krisztus-szobrot. Pauschenwem Ernő e hir olvasása után azonnal Fadruszhoz fordult, aki a következő tartalmú levelet irta neki: — Kedves Ernő! Hallom, hogy a Grenz­bote cikke félreértésre adott alkalmat és hogy ezt helyreigazítsam, tudtul adom, hogy az eredeti Krisztust senkinek 6em ígértem oda és nem is ígérhettem oda, mert hisz az a Te fáradozásod folytán az evangélikus Mécs László: EGY SZÁL LEPELBEN Egy szál lepelben szeretnék járni, átlátszó kékben, kacaj-pirosban, gyermek-fehérben, gyilkoló nyári hőben és télen, jóban és rosszban, egy szál lepelben: s ez az öröm. Az ember szive jóságos mágnes: delejt sugároz szét, 6zét az űrbe, testvéri csókot s viszont-csodát les, viszont-csókot, — de büm-mintás szűrje elzárja Isten s ember elől! Boldogtalanság bundája gennyet, gyanút takarhat, mitől barátok, házasok, népek elválnak s szennyet sodorva szörnyű szakadék, átok mélyül közéjük s fertőz a csend. Bün-mintás szűrben láttam egy testvért: éjjel szalonnát pirított pislán bengáli tűznél!! S gondban a testért így szólt: „Az Istent a világ-vizsgán a teremtésből megbuktatom!” Ahányszor bánat-irhás bundában jártam a földön: a gerle mérges lett, mint a kígyó, vidám dudámban ördög lappangott, az alma férges lett és ecetté vált vig borom. Viszont, ahányszor átlátszó fátyol, öröm volt rajtam: bogáncshoz menteni s rózsa lett menten, vadalmafáról narancsot szedtem s szikla-szivekben kincset nyitott fel „szezám” szavam. Kegyelem-szőtte tüllben mezítelen kószálhatok már: nincs 6emmi titkom! Szivencsókolhaí ember és Isten mágnesezése. Mindenütt itthon vagyok, ha rajtam leng az öröm! EMBER ÉS VILÁG Irta: Kosztolányi Dezső Ákombákom egyházközség tulajdona lett. Ax én ogyfcáx- kőrségem ugyanazt az utolsó öntvényt kap­ta, amely Budapesten volt kiállítva, mert n eredetit a Krisztus vasszerkezete miatt án­gyon nehéz kiállításra vinni. Ha már a Ti Krisztustoknak megfelelő végleges helye van, agy az minden pillanatban rendelkezés­re áll. Szívélyes üdvözlettel barátod, Fadrusz. Es a levél ma is a németem agyar evangéli­kus egyháziközség levéltáráiban van, ahol erek­lyeként őrzik. A „Krisztus a kereszten” még egy máeotai- ban. van Dobsinán, ahol Fadrusz özvegye so­káig laJkott és egy van Angliában, ahová a pá­rtéi világkiáMitáskor került egy Hány Home nevű kereskedő közvetítésével. A pozsonyi evangélikus egyházközség rém a Kocáke-uccai temető kápolnájában, hanem a nedves halottaekamráiban. helyezte ed a szob­rot, ahol az gyorsan pusztulni kezdett. Később dr. Maeznyik Andrásnak, az evangélikus teoló­gia igazgatójának kezdeméneyzésére az ő inté­zetébe került a. szobor. A szlovák és a magyar- német egyházközség különválásakor a magyar- német egyházközség magának vindikálta az értékes alkotást és meg is kapta. Jelenleg a szobor a nagy evangélikus temp­lomban, a „százéves jubileumi ünnepet” meg­örökítő tábla helyén van. A virágvölgyi templom Krisztus-keresztje, amely a budapesti kiállításon örökítette meg Fadrusz nevét, szintén értékes ereklye, de értesülésünk szerint a város múzeuma rém fogja megvásárolni. bam gyökeret vet, úgy bámulom düiedező, v4»- rózsás falait, süppeteg lépcsőit, máiadozó kapu­fáját, hólyagos-zöld ablaküvegeit, melyek érint* kancsint-anak a veröffényben. Nemsokára egy szegényesen öltözött néniké áll mellém, ö észre­vette. amit én nem vettem észre, hogy a kapu­ban papírlap lóg s azon elmosódott tintával, helyesírási hibákkal hemzsegő hirdetés jelzi, hogy ebben a háziban szoba-konyhás lakás kV adó. Hosszan, tűnődve olvasgatja est, szem* ügyre veszi a házat is, úgy látszik, hogy Igé­nyeihez megfelelőnek gondolja s máris befelé ballag a rozoga lépcsőkön, hogy megtekints* a lakást és tárgyaljon. Szegényke azok közé tartozik, akik kiskoruktól fogva csak a gél ej. tere tarthattak számot, a zeibvásári ruhákra, a pia­con a férges, viharvert, olcsó körtékre s egy rózsadombi hirdetést, mely öt sioihát ajánl ifttr- dőezobávai, hideg és meleg vízzel, gőzfűtés#*! és minden kényelemmel, épugy nem vehetett észre, máit én ezt a hirdetést. Mindketten va­kok vagyunk bizonyos tekintetben és szükség* létünkhöz képest- — önvédelemből — mind­ketten lelki szemellenzőt viselünk. Féikezü. szakállas koldus kéregét uz uccán. Arra jön egy hölgy, aki kezében tejszínhabtól csörgő, friss szerecsenfánkot tart, melyet az imént vehetett a cukrászdában. Alamizsnát akar adni. Egy pillanatig tétovázik. Majd merész öt­lettel megfelezi süteményét e a koldusnak nyújtja át a szere-csenfánk első tányérkáját-. Ha kenyerünket megfelezhetjük az ínségesekkel, j miért ne felezketnők meg szerecsenfánkunkat | is. A koldus azonban csodálkozva fogadja, Csó- válgatja fejét. Valami kegyeletsértőt láthat eb­ben a tejszinhabos, csokoládés alamizsnában. Legalább öt fillért megér. De egy-két fillérnek talán jobban örült, volna. Méltatlankodva szem­léli, aztán bizonyos fölháborodáesal eszi meg. Üde, nyári reggel, amikor pünkösdi rózsák bólogatnak a kék levegőben, az uccán egy nyi­tott ablakból ezt hallom: cé, dé, é, ef, gé, á, há, cé. Ámulva megállapodom. Hát még vannak, akik zongorázni tanulnak? Most, hogy elterjedt a gépzene, — a hanglemez meg a rádió — s a nap minden órájában élvezhetem a világ leg­nagyobb zongoraművészeit, áhitat fog el a haj­dan fülbosszantó skála hallatára, mely ügyet­lenül bukdácsol és csacsog, mint- a muzsika kö­vek közt botorkáló erecskéje, mint a művészet eredő patakja és ősforrása s tisztelettel mege­melem a kalapom. * Nem tehetek róla, de számomra még mindig megnyugtató, folyton megújuló fölfedezés, hogy 2X2 = 4. Ha eddig valaki metaflzlkai-splrl* tuális-ezeiterikus alapon kimutatja, hogy 2X2 voltakópen nem 4, hanem 5, annak mosolyog­va éfi vállvonitva azt felelem, hogy nincs igy, mert 2X2 — szerencsére vagy sajnos — csak 4. * Minap telefonoztam orvosomnak, hogy sze­retném fölkeresni. Alkalmazottja azt közölte,, hogy a doktor ur nem fogadhat, mert meghűlt, ágyban fekszik, beteg. Ettől — beváltom — kissé megdöbbentem. Tudom, hogy az orvosok is alá vannak vetve a természet törvényeinek, ők ie betegeskednek, de ilyesmit orrukra kötni azoknak, akik tőlük várják a segítséget, illet­lenség vagy tapintatlanság. Ha azt hallom, hogy egy orvos meghalt, olyasféle érzés fog el, mint­ha egy szentről, aki egész életében böjtölt, re- metéskedett és imádkozott, azt a rágalmat ter­jesztenék, hogy elkárhozott. Miikép higyjün'k igy az orvosban? Helyes volna legalább titokban tartamok testi gyarlóságukat. Hullájukat, orvul •ég csínján kellene kilopni ebből a világból, a nyilvánosság teljes kizárásával, ahogy szanató­riumokban teszik az elhunytakkal. Mindeneset­re megérdemelnék szegények, hogy életükben bizonyos mentességet élvezzenek azoktól a nya­valyáktól, melyeknek tudósai és szakemberei — a fogorvosnak például sohase fájhasson a foga, s a sebész sohase zúzhassa-üthesse össze magát, — szóval, hogy szakmájuk előnyében ré­szesülhessenek, amint a közlekedési vállalatok vezérigazgatói és részvényesei ie szabadjegy- gyel utaznak azokon a jármüveken, melyeket ők igazgatnak és tartanak fönn. * I Ütöttekopott vityiHó előtt haladok el g lá­— A lengyel hercegprímás Páriában- Páriá­ból jelentik: Htond bíboros, Lengyelország érsekprimása ma délelőtt. Pártéba érkezett, hogy visszaadja a francia kardinálisok láto­gatását. — Evangélikus egyházmegyei közgyűlések. Gölniebányai tudósítónk jelenti: A szepesi városi ág. h. ev. egyházmegye ezidei közgyű­lését junius 6-án és 7-én fogja megtartani Ménhardon. Az első napon a délutáni órákban az egyházmegyei iskolatanács, utána a gyám- intézet ülésezik, este pedig offertöriummal összekötött istentisztelet lesz a gyámintézet javára. Másnap rövid istentisztelet után kez­dődik a rendes közgyűlés dr. Kalohbrenner Hugó egyházmegyei felügyelő és Varga Imre poprádi lelkész, főesperes kettős elnöklete mellett. A szomszédos tátraijai ág. h. ev. egyházmegye pedig Bierbrunn felsőszepes- ©égi községben tartja meg közgyűlését junius 13-án és 14-én Nitsck Andor egyházmegyei felügyelő s Haits Bálint késmárki lelkész- főesperes elnöklete alatt. msssm 4 1934 május «, iwflHMMc. ^

Next

/
Thumbnails
Contents