Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-29 / 121. (3452.) szám
2 MM má»K 2»JraM> 7 Illatos lehellet! szánkat pár percre illatossá tegye. Nem! Hanem, hogy a szánkat és a fogainkat a betegségtől megóvja, hogy a káros baktér umok terjedését megakadályozza, ez a szájvíz rendeltetése. Ezért kell, hogy a szájvíz egyszersmind szájfertőtlenítő hatású legyen, mint amilyen az évtizedek óta világhírű íítiiC FőisioSás ifJüSiÉgniiii résztvéllal a gyakorlati kulturmunkából Szombathy Viktor eiőadókörutja a főiskolás városokban hogy a legtöbb állam tulteheti-e magát a fejlődésnek azon a szakaszán, amely közben a leszerelési kérdésben, nevezetesen Németország újabb fegyverkezése tekintetében lefolyt és nem fogjálí-e Némfetország visszatérését bizonyos föltételekhez kötni. Anglia közbelép Ma délelőtt megkezdődtek az államférfiak nem hivatalos tanácskozásai mindama kérdések felett, amelyek a népszövetségi tanács mostani viharosnak várható ülésszakán és a leszerelési konferencia főbizottságában szőnyegre kerülnek. Sir John Simon külügyminiszter & Edén titkos pecsétőr a leszerelési kérdések szakértője tanácskozást folytattak Norman Davis amerikai szakértővel. A tanácskozás befejezése után Hender- son elnökkel tárgyaltak. Délután a két angol államférfi Louis Barthou francia miniszter- elnökkel jött össze. A biztonság kérdése Paris, május 28. A Petit Párisién szerint a most kezdődő hét dönti el az általános leszerelési konferencia sorsát. Valószínűnek tartják, hogy a leszerelési konferencia résztvevői állást fognak foglalni ama terv ellen, hogy az egész leszerelési problémát 'Utalják át a népszövetségi tanácshoz. Ez a leszerelési konferencia csődjének a beismerése lenne. Számos delegátus ép az ellenkező álláspontot vallja s szerinte éppen a mostani élére állított helyzet a legalkalmasabb arra, hogy az általános leszerelési egyezmény legfőbb előPirága, május 28. A három egyetemi városban, Prágában, Brümnbetn és Pozsonyban három este Szómbatby Viktor író tartott — szemináriumi összejövetel keretében — előadásit a főiskolás ifjúságinak a szlovenezkói magyar fcultunmuuka céljairól s a főiskolások bekapcsolódásáról a kulturmuinkába. Az előadó a Szlovenszkód Magyar Kultur Egyesület küldet éisében járt e a három egyetemi várót? MAK-otthonaiban vázolta a SZiMKE célját., szervezetét ismertette s vázolta azokat a 'lehetőségeiket, amelyek a főiskolások kultur munkáját érintik. Ismertette általában Szlovén szik ó egész mai kulturális állapotát, hangsúlyozta azt, hogy felekezeti és politikai különbség nélkül szükség vau egy összefogó kulturális szervezetre, amely lehetővé tanaié, hogy a kultur műnk a irányítása egységes legyen. Bevallotta, hogy a munka nehéz s a legjobb szándék ellenére is csak kis lépésekkel haladhat előre de szükség van mindem magyar ember jóakaratára és szeretetére, szükség van a lelki összetartásra és együttérzésre, hogy a szlovenszkói kultur- munka a kisebbség számára kedvező legyen Ismertette a falusi és városi szervezeteket, kifejtette, hogy úgy a parasztság, mint a munkásság, a kisiparos és kereskedő osztály és feltételének a biztonságnak a problémáját mélyreható vita tárgyává tegyék. Igistodi Genfben Budapest, május 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefomjelentése.) Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő ma Genfbe utazott, ahol a magyar kormányt fogja képviselni a jugoszláv határsértések ügyében beadott magyar panasz népszövetségi tárgyalásánál. Eckhardt elutazása előtt röviden nyilatkozott a sajtó képviselőinek: a városi intelligencia számára egyképen elérhetővé kell tenni a kultuira eredményeit, — például hozta fel más nemzetek erős összetartását és szervezettségét kulturális téren- Az elméleti részen kívül bő gyakorlati útmutatást adott a kulturális szervezetek kiépítésére, a falusi és városi kulltuirmunka gyakior. lati megvalósítására, amelybe a főiskolások hittel kapcsolódnak beleMind a hárotm városiban lelkesem értettek egyet az előadó célja ivat, felajánlották szolgálataikat s tartalmas, hosszú viták során tisztázták a kérdéseket. Az ifjúság kijelentette. hogy a „kérdések állandó tisztázásán“ tufl akar jutni, lehetőség szerint gyakorlatilag is dolgozni szándékszik, e végből ismét, szociográfiái gyűjtő-vándorlásira indul, segít az aktív kulturmunkánál s elméletileg kidolgozott program alpontjait gyakorlativá szélesíti. A prágai MÁK sremiaártanil munkáfa A prágai MA:K mozgalmi szemináriumának lseire lében a Széchenyi Reformmozgalom szombaton tartott összejövetelén Sípos István Liberalizmus és demokrácia címen tartott előadást. Ismertette a demokrácia külön— Vasárnap délután — mondotta — még utolsó tanácskozásokat folytattam a külügyminiszter úrral. A mi célunk az, hogy a panasziratban felsorolt sérelmeket a népszövetség a helyszínen vizsgáltassa meg, amennyiben a jugoszláv kormány önként nem orvosolná a magyar panasziratban előadottakat. — Magyarországnak — mondotta továbbá Eckhardt — nem célja a politikai zavarkeltés, hanem kizárólag az, hogy a jugoszláv határon uralkodó tarthatatlan helyzetet megszüntesse. Ezt a szempontot azonban *emml körülmények között nem engedi veszélyeztetni. HUtSOddt R&jé-nty Ida: fedik datdwÍH — Ne haragudjék — kérte Mary Lou — még nem. Talán egyszer odamegyek majd... és akkor már nevetni fogunk az egészen. Most még nem. Margaret nem unszolta tovább. Úgyis kész tervei voltak má>r és titkos tanácskozásokat folytatott Jennyvel. Az eredmény az volt, hogy néhány nappal később Jenny meghívta Mary Lout, hogy jöjjön be vele „csatangolni’1 a városba. — Egyet-mást vásárolnom is kell — jelentette ki. — Te meg beszólhatsz abba a szörnyű iskoládba és megmondhatod, hogy miért hiányoztál. — Majd bejelentem, hogy hétfőn visszajövök — mondta Mary Lou hősiesen. — Hát, ha nem tudlak rábeszélni, hogy tovább maradj — vonta föl a vállát Jenny közönyösen. — Aztán, minthogy ilyen meuy- nyei idő van, kiszaladunk Txrng Márnára, utána meg talán kinézhetünk Oakdaieba, este meg együtt vacsorázunk Ne»w Yorkban Larry - val. Mit szólsz ehhez a gazdag műsorhoz? Gyönyörű nap volt. Mary Lou kinézett az ablakon. A tavasz már nyár felé osont zöld pázsitból font sarujában, karjai közt a korai rózsák üde bokrétájával. A nap vidáman ragyogott az égen, melegében tündöklés és élet szikrázott. Mary Ix>u azt gondolta, hogy a tavasz nagyon gonosz, nagyon kegyetlen évszak. Együtt mentek be a városba Jennyvel. — Kora délután Jenny sportkocsija már a Long Islandi utón szaladt. — Tovább is szállodában akarsz lakni? — kérdezte Jenny. — No.m állandóan. Az nagyon sokba kerül. Majd keresek valahol hónapos szobát — felelte Háry és nr _•*)*!•:.He!I. Hónapos szoba már a szó is olyan barátságtalanul hangzott. (84) j — És mit fogsz csinálni az autóddal, meg ] Könfggel? — folytatta Jenny a kérdez ős - ködést. — Megőrültél? — bámult rá Mary Lou. — Margaret néni azt mondta, hogy ő neked ajándékozta a kocsit. A kutyát meg Travers adta neked. És hol akarod fartani a lovadat? Felteszem, hogy nem a hónapos szobában, bár a legtöbb csak erre a célra volna alkalmas. — Semmiképpen sem tudnám elfogadni őket — felelt Mary Lou. — Valahogy igazában nem az enyémek. — Ugyan! Hát, őszintén szólva, azt, hogy az autó mit érez, nem tudom és a lóval sem beszéltem. De Königről tudom, hogy már csak az árnyéka önmagának, úgy vágyódik utánad. Nem lehet a dolgokat csak úgy elfogadni, magadhoz szoktatni őket, átáll se szó, se beszéd: ott hagyni! — feddte meg Jenny szigorúan. Másik útra fordult és, mialatt Mary Lou még ezen az utolsó megjegyzésen gondolkozott, hirtelen megállította a kocsit. — Itt vagyunk — szólt Jenny. — Hallottam, hogy ma bemutató repülés lesz. A repülőtér tele volt szombat délutáni kirándulókkal. Mary Lou kicsit zavarodottan szállt ki a kocsiból. Jenny karoníogta és gyorsan keresztül vezette a téren, élénk szeme kutatva nézett körül és köziben megállás nélkül, vidáman fecsegett. Hirtelen felkiáltott: — Ott van Travers! — Integetni kezdett. A férfi új repülőgép mellett állt, a saját repülőgépe mellett és a montőrrel beszélgetett. Előző este érkezett haza északról. Mar- v-ret tudta, hogy ma itt lesz a repülőtéren. Mary Lom úgy érezte, hogy ólomból vannak a lábai. Nem tudott mozdulni, nem tudott elszaladni, nem tudott menekülni. Reszketve ! állt ott, mint a félelemnek és a vad ujjongás- ' nak kicsi szobra. Újra látni á férfit, újra hallani a hangját! Már erre jött, feléjük, kedvesen mosolyogva, ö sem számított erre a találkozásra. Senki nem szólt neki, megtartották Mary Lounak adott szavukat. De, amint meglátta a lányt, rögtön megértett mindent, tudta, hogy ezt csakis baráti összeesküvés rendezhette igy. — Hello, Jenny! — köszönt Lorrimer. — Hello, Mary Imu! — Lemosolygott a lányra. Nagyon magas volt és nagyon csinos. — Szívesen felviszem magukat a gépemen. — Engem ugyan nem — tiltakozott Jenny gyorsan. — Egyáltalán nem vágyódom a madarak életmódjára ... Ott jön Larry! — kiáltott fel és elszaladt, hogy a másik összeesküvővel találkozzék. Lorrimer és Mary Lou szemben álltak egymással a zsúfolt, hangos tér közepén. Fölöttük repülőgépek keringtek, messzebb repülőgépek suhantak a föld felé, közelükben pedig csöndesen, várakozóan áll Lorrimer nagy gépmadara. — Eljön-e velem? — Gyöngéden mosolygott a férfi. — Azelőtt, azt hiszem, ezt igy mondták: „Repüljünk együtt!** Mary Lou... drága Mary Lou! — Lorrv! — suttogta a lány halkan. —- Miért szökött meg? — kérdezte a férfi. A lány nem felelt szóval, csak ráeraelte Ív” nyes kék szemét. Travers gyorsan mondta: — Tudom, Mary Lou. Értem én jól. Én magát szerelem, Mary Lou. Most már tiszta az ut előttünk. Feleségül jön hozzám, drágám? Mary Lou hosszan nézett rá. — Bizonyos benne? — kérdezte aztán halkan. — Igen, bizonyos vagyok benne. Hiszen a magam szerelmében mindig bizonyos voltam, csak a magáéban nem. Sokszor azt hittem.... azt gondoltam ... hogy igen. De aztán, mikor megtudtam az igazságot, kínozott a gondolat, hogy mennyi volt maga és mennyi a szerep, amit játszott? Megmondaná ezt nekem ....... mo st? — kérdezte. A keze nem ért a lányhoz, mélyen belesül vesztette pilótaruhájáuak zsebébe, a szeme forróm, várakozón nézeti. Meg fogom mondani magának — felelt Mary Lou bátran. —- Csakhogy erre az egész életem is kevés lesz. AZ ÉLET KÖNYVE: Jk. M2L aül 20 ÉVVEL FIATALABB LENNI? akkor szívlelje meg azokat a tanácsokat, melyeket Káldor Miklós dr. szanatóriumi főorvos nyújt Önnek. HOGYAN KERÜLHETJÜK EL A KORAI ÖREGEDÉST?? o. müvében. Ara Ki 16.50 Portó Kö 3.— Utánvétnél Kö 5.— Kapható: a P. M H, kiadóhivatalában bűző fajait és történelmii fejlődéséit. Hosszabban időzött a francia forradalommal kitelje- sült liberális demokrácia kritikájánál. Az eddig megkötött egyén, individuális, gyakran antiszociális céljai és érdekei elérésére teljesen szabad teret kapott és ezt minden formájában ki akarta használni, s a vallás és aiz erkölcsök nyűgét, lerázta. A forradalomban trónra ültetett ész és ennek viselője az egyén lett a legfőbb mértékadó. Ajz egyént semmi sem köti, tetteiért senkiinek felelősséggel nem tartozik. Ezekből alakult aztán ki az ujj társa* dalom, érdekeinek megfelelő erkölcsökkel. Ismertette az előadó továbbá a liberális demokrácia megnyilvánulási formáit a gazdasági életben, tehát a szabad-versenyt és a szabad-kizsákmányolást, a politikai életben: a sovén nacionalizmust, illetőleg a nacionalista imperializmust, a vallás terén: az erkölcs abszolút érvényének tagadását. Rámutatott arra. hogy a liberalizmus féktelen individualizmusa, osztály-kizsákmányolása termelt© fel Marx materialista életfelfogását. A liberális demokráciából hiányzott a szociális felelősség a liberális individualizmus azon elvénél fogva, hogy az egyednek az egyetemes társadalommal szemben semminemű kötelesség© nincsen. Előadása végén Leszögezte, hogy a demokrácia, mint szabadságeszme, mint az erőszak és a többség erőszakának tagadása az európai kisnemzetek és kisebbségi népek mindenkori ideálja. Az ujjáértékelt, a keress- tény erkölcsöséi átitatott demokrácia jelenti ea ember nemes lelkiségének klhangsulyozásét iijjáértékeTv© a szociális fel élősségérzétM. éh erkölcsi feöfelésségfudattaJ. Ai előadást termékeny vita követbe, melyben a hallgatóság nagy száma élénk réUf vettA férfi a karjába kapta és vad boldogsággal csókolta, nem bánta azt sem, ha meglátják. De az emberek megszokták, hogy a repülőtéren bucsuzkodó párokat látnak. Lorrimer felkiáltott: — Kezdd meg, egyetlenem! Egyszer megígérted, hogy te mondod meg... — Szeretlek, Lorry — mondta Mary Lou. — És rám bízod örökre a szivedet? — Igen. T —• Az ámításnak vége? — Hisz eddig is olyan kevés volt belőle suttogta a lány. — Vége, örökre vége. Lorrimer intett a montőrnek, aki eddig tapintatosan úgy tett, mintha nem figyelt volna oda. Aztán beemelte Mary Lout a repülőgépbe és kényelmesen elhelyezte. Vidáman mondta: — Lányt és Jenmyt a sorsukra bízzuk. Mi hazamegyünk. Westwoodban már kész a légikikötőnk. Irány Westwood! — nevetett Lorrimer. — Hamar oda kell érnünk, mert esküvőre vagyunk hivatalosak. Dán doktor a násznagy, Larry a vőfély. Jenny a nyoszolyó- lányod és édesanyám az... öirömanya. Holnap megszerezzük a diszpenzációt. — Várj egy kicsit. És ka... és ha Jenny nem hoz ma engem ide? — kérdezte Mary Lou. — Akkor megtaláltalak volna holnap. Vall- jam be, hogy már a Wymne-ék erdejéből sürgönyöztem egy detektívirodának? Csókolj meg, Mary Lou és gyerünk haza! A légcsavar búgott, a szárnyak niegre,illegtek. — Indulás!... Lorrimer odahajolt, hogy még egyszer megcsókolja. Keze a kormányon volt, a montőr elszaladt a gép mellől. Larry és Jenny a közelből mosolyogva figyelték. A nagy madár kiterjesztett szárnyakkal emelkedett és egyre magasabbra szállt a tiszta, kék égben ... Jenny és Larry vártak, amíg egészen eltűnik, aztán egymásra nevettek a diadalmas összeesküvők örömével és visszamentek a várakozó kocsihoz. —■ Eltűntek —• mondta Jenny, az eget fürkészve. — Eltűntek. És az ütjük hazafelé visz — felelt rá Larry. r — Vege. WmOSÓmSS^iaBfagSSÍlSHSUmBmBaaBSimi^Sí'}fi*"**’ ''feiW—
