Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-27 / 120. (3451.) szám
18 19^máju^2l7^Ta»áraa^ szorongatva, melyet Zsa-zea meg jelen éseikor a színpadra kellett dobálniok. A földszint első sorai és az első emeleti páholyok támláin Zsazsa névével éllátott ezaHa- gos virágcsokrok voltak elhelyezve. Jöhet- az előadás. * A fügöny felgördült, s a -tündéri világításban. virágoskert közepén ott állott Szoyer Uónka, feje fölött a színpad szélességében láthatatlan drótezálakra szőtt, virágokból font mennybolt: villanyszóróval beragyogott nap, hold és csillagok. Széles nemzetiszinü szallá- gon pedig a felírás: „Lehoznánk Teérted az ég minden csillagát Látni és hallani kellett a hatást, amit ez a kedves idea és meglepően szép kép nyújtott, hogy fogalmunk legyen arról a mennydörgésszerű tapsorkánról, amely negyedórán át dör- gött, zúgott a házon át, s szóhoz nem engedte a könnyékig meghatott bájos primadonnát. E közben a csillagok potyogni kezdtek, s Szoyer Ilonka zokogva 'borult a garmadáiban előtte heverő virágtömegre. — Jajj be édes! — Kiáltotta el magát egy Zsazsa-párti szobaleány a karzaton, s megfeledkezve a kapott utasításról s eddigi Zsazsa iránti lángoló lelkesedéséről, elragadtatásában dobálni kezdte a Fedik részére készült koszopedig valóságos gamin módjára ugrált, tapsolt, kacagott, hempergett a méter magasságra emélikedett virághalmon s telemar okkal szórta az ünneplő közönség közé a súlyos illatú virágtömeget. Végső dórinak lassan és méltóságosan -ereszkedett alá a zsinórpadlásról egy óriás mézeskalács-szív, lángjai helyén piros szegfűikkel, előlapján cukros felírással: „Zsázsának — Nagyvárad ezive“. Meeezina végzetes éjjelén feltörő földalatti morgás-dörgés esti lágy fuvaloim volt az erre elomló tapeorkánhoz képest. De ez már több is volt, mint amit egy, — mit egy? — két primadonna fcibirhatott: Zsazsa és Szoyer Ilonka egymás nyakába 'borulták, 6 boldogan ragyogó arccal fogadták a közös ovációt. Dicséretére legyein mondva a váradiákmak, minden külön tüntetés megszűnt, s a két művésznőt ezentúl az előadás végéig egyenlő szeretettel ünnepelte — az „ő édes, jó közönségük". A földszint s a páholyok frak-kos serege versenyt. -tombolt a karzat utolsó suszterinasával, s mit beszéljek sokat: -tiz órakor az első, s csak jóval éjfél után ért véget az utolsó felvonás. ♦ Előadás után az egész közönség hazáig kísérte a művésznőket, a Royal-szálló előtti Bern er-tér embertömegék ezreitől feketélflett. — Halijaik! Halljuk! — hangzott a tömeg ajkáról, s a művésznők — mit tehettek egyebet? — lakásuk erkélyére lépve a szobáikba hurcolt virágot két kézzel szórták, hajították a nép közé, amely -egymást tépve, cilbálva, földön hemperegve szedte össze, kapkodta a becses ereklyét. Végül pedig a galambokat is szerterepitve, elceukló hangon rebegték, hogy w— E fehér galambok hirdessék ennek az aranyos, édes városnak a mi felejthetetlen, hálás köszönetün- ket“. S a nép, az Isten-adta nép boldogan tért nyugvóra, s kezében egy-egy kitaposott, drót- rafűzött virágot szorongatva, párnái között álmodott tovább Sidney örökbecsű — Gésáiról. Strand-divat rakat. Nosza aztán a többi érzékenykeblü szo- hacica is megkezdte a virágcsatát, s csupán egy lélekjelenlétét ekkora kritikus helyzetben is -megőrző kipróbált éltesebb komorna erélyes közbenlépésének volt kösznhető, hogy a koszorúk felét Zsazsa részére megmenthették. Szoyer Ilonka a legjobb akarat mellett sem tudott meghatottságától szóhoz, illetve hanghoz jutni, s megtörtént az a színházi történetekben páratlan eset, hogy háromszor ment fel és le a függöny, mielőtt a-z izgatottságában remegő, s zokogó primadonna belefoghatott volna első áriájába. Közeledett azonban Zsazsa jelenése. A közönség idegesen fészkelődött. A színházban irtózatos erős akácillat áradt. A csata hevében elvakult publikum azonban nem érzett meg semmit az alattomos, illatos támadásból. ördögöktől vont virágos diadalszekér tetején, tűzpiros ruhában, kacagva, kalapját lengetve vonult a színpadra Zsazsa. A zenekarból pillanatok alatt számtalan gondosan elrejtett, pompásnál pom-pásabb virágadományt nyújtottak fel, melyeik közül hatalmas, radon egyensúlyozott, több méter átmérőjű, tűzpiros rózsából készült csokoróriás messze kinyúlt. A csokorból piros szaliaggal fogva tartott fehér galambok raja, frakkot és báli ruhát veszélyeztető riadt szárnycsattogással rebbent szerteszét, óriási hatást váltva ki különösen a karzat felső százai között. Métermázsas záróra hullott az akác, minden oldalról: karzatról, páholyból, földszintről repült a virág, s a színfalak mellől belökték a pityergő, orrfujós kis árva leánykát báránykájával együtt, aki mindjárt belépésekor — illetlenül bégetett. ZsazsaHála a szokatlanul gyorsan beköszöntött meleg időnek, neon szükséges már a téli síelések alkalmával áldozatok árán megszerzett barnás patinát okker szinü púderrel sötétíteni. Itt a meleg, az erős napsugár, a strandolási idény és ezzel összefüggően a biztos meglbarnulási lehetőség. Zavartalanul ba-r- nulhatunk; annál is inkább, mert a világos nyári ruhákhoz erősen napbarnított arcbőrt és korálpiros szinü ajkakat ír elő Páris. Az utóbbi könnyen elérhető, miniden jobb drogériában megtalálható, de a -barnasághoz valódi megbámult bőr kel] . . . Nemcsak e nyári toaletteknek, de a s-trandolásnak is a barna bőr és a karcsú termet az első és főkelléke. Azután jön a trikó, amely annyira kicsi, kivágott, be- és kihasított, hogy valóban csak a második helyen lehet emlegetni. De minden kicsisége mellett — ruhadarab és mint ilyen, a divat unalma alá tartozik. Akár a többi öltözékünk, úgy a, trikó is — apró felületének megfelelően — szezonról-szezónra változásokon megy át. Természetesen ezek az alakulások neim olyan lényegesek, mint a felsőruháknál, de azért mégis minden szezonnak megvan a maga jellegzetes fürdőtrikódivatja. Hol egybeszővötten, hol derékban kettévágva, külön felsőrésszel és apró nadrággal viselik. Hol ovális, hol gömbölyű, hol szivalaku a kivágás. A különböző formáknál csak egy, lényeges hasonlatosságról besaélhetünk: hogy minden változatban a lehetőségig — mélyek! Aimi a kivágások mélységét illeti, az idei divatos trikók sem hagynak hátra semmi „kívánni valót". Ovális és U alakú kivágások a leggyakoribbak, melyek az egész hátat derékig fedetlenül hagyják. A keskeny, fonott gumival vág /vékony dróttal át- szövött vállpántok a háton kereszteződnek. Látni olyan modelleket is, melyeket hátul a nyakban gombolnak össze. A férfi fürd Ődir esszékén szokásos kar alatti kivágásokat újabban a, női trikítókra is alkalmazzák. Állítólag az ilyen kar alatt is dekol- tált dresszben jobb úszni, mert jobban tágul és úszás közben a karimozdulafokat nem akadályozza... Színekben az idén a buzakék, a piros, a barna árnyalatok és az oroszzöld divatosak. A tavalyi favorit a fehér, miután előnytelennek és túl kényesnek bizonyult, egészen a háttérbe szorult. A mintás d-sszelc. ezinescsikos felsőrész vagy pettyes trikók, teljesen eltűntek. Csak egyszínű darabok készülnek, amelyeken a szihhatást az élénkszimi vállpántok, az öv vagy a .paszpólirozás pótolják. Divatos a baloldalra hímzett nagy monogram és a horgony-applikáció. Jellegzetes, hogy az ujdivatu dresszekéi, nem a harisnyák kötéséhez hasonlóan simán, de érdekes mintákkal szövik. Leggyakoribb a hosszúkás csikókba futó minta, amelynek az az előnye, hogy kevésbé tágul és inkább tesheztapadő, mint a simán kötöttek. Mutatósak a hullámszerű csíkozással, a kockákkal, a srég hullámcsikozáseal kötöttek. Nagyanyáink, kötésmintáin szereplő változatok mind divatosak lettek az idei dresszek mintázásánál. Újdonság a celofánból készült átlátszó fürdősapka és strandkalap, amely esek a kalap nevet viseli, de nem ad árnyékot, hanem látni engedi a szépen ondóiéit fürtöket. A gumi fürdősapkákat bársonnyal bélelik, mert igy nem annyira tapadó és nem töri össze a frizurát. Egyes párisi cégek megfordították a dolgokat. Befelé adták a gumit — azzal a megindokolással, hogy aki újat akar, hozzon némi áldozatot. is — és a külső részét vonták be élénkszi- nü bársonnyal. A ,,komplészerüség“ céljából az övét, a strandtáskát, a rövid strandpelerint és a pántokkal összefogott fatalp-u strandcipőt is bársonyból dolgozták. Természetesen ez az újdonság a fülemben. Hátravonult az ivóban és ott magyarázta a ikócsmároenak és az embereknek. Megismerte, biztosan tudja, ez a Takács volt a brigádban a hóhér. Az árulókat felhúzta. Tiz -perc, ott egy-kettőre készen volt az ítélet és a többi még gyorsabban ment. Amikor Jani kilépett a kocsmából, mái-katona- banda előtt szaladó, árválkodó gyerekhad módján járt előtte a hír: — Hallottátok? A 6uta Takács Jani hóhér volt a háborúban. Embereket akasztott. Gondolta volna az ember?! így megvált-ozni, de igy?!... — Félek tőle, — mondták a csitri lányok, de az anyjuk alig tudta elrángatni az ablakból őket, ha Jani végigment a falun. — Te bitang. — szegény Kerekesné igy kínlódott a rossz fiával, — odaadlak az ördögnek. Elvisz téged a hóhér Takács, ha nem javulsz meg. A tanító nagyot köszönt Janinak, amikor összetalálkozott vele. Kezetfogtak s a tanító magában vizsgálhatta, hogy milyen érzés futott át a besejében. am-ikoT a Takács Jani keze megérintette. — Én ne-m sietek vele kezét fogni, — a jegy- zőgyakor-nok az olvasó-szobában igy vitatkozott a tanítóval, — mégis, kérlek, aki ilyesmire vállalkozott... A tanító -tűzbe jött: Ellenkezőleg, a köteleseégteljesités mintaképe ez az ember. Ér hozzá még ha ismerted volna azelőtt. Barátom, nem közönséges ember. A napok hosszú sorban indultak ezután, mint a teher-vonat, kocsijai; Lassan megszokták az emberek a tiszteletet is, Hóhér-Takács, igy emlegették a falu élő nevezetességét, Szé-p lány, magabiró családból való lány lett a Jani felesége, a Kerekesek Juliskája. — Janikám, — mondta egyszer sokára, amikor már az első apróság is megjött, — hogy volt az, hogy te a háborúban úgy ...? A nyakához ryult, a szép kerekded nyalkához és felmutatott a diófára, — Arról én nem szívesen beszélek, — mondotta feleletként Jani. így lett családapa is, módoegaz-da is, gyarapodó ember is. Kurátor lett és a tűzd!tok al- paramcsnoka, mert a fő a tanító volt. A -gyerekek már abban nőttek, hogy ott megy n-i, az a kis, sovány ember, az a Hóhér-Takács. Nem gúnyos járóneve volt a Hóhér neki, hanem megbecsülő. Már nem is igen keresték, hogy ez a jószivü. csendes, öregedő Takács hogy is jutott hozzá. Csak -tudták, hogy valami nagyot tett. akkorát, aminőt senki a faluban. Éppen tizenöt év telt el azóta, hogy bevé- gezete lett a háborúnak és a kocsmában az úri idegen felismerte a hatalmas Takácsot, Eddig senki se tudott arról semmit, mi megy végbe egy -ilyen hóhéT léikében. A tanító egyezer-kétezer -kérdezni próbálta tőle, hogy gondol-e azokra, akiket... és rámutatott ő is a fákra. Jani tagadban intett a fejével, kemény lett a, nézése, a. tanító pedig ijedten elhallgatott. A Pünkösd előtti szombatra estefelé a megsepert ház előtt ül Takács Jani a gyerekekkel. Éppen elmondta nekik, mese alakjában sorolta, el előttük, hogy a beálló ünnep második napján mekkora dicsőséges tűzoltó ünnepségek lesznek a. templom előtti téren, a kispáston. a. kocsma udvarában. — Apa felveszi a sisakot, a ruháját, az aranygombosat, a gombnyomásra hahihó-dalla- mot zengő arany tüzoltóparancsnoki trombitát. Idáig ért, amikor jön a Garas kovács szur- tos kisinasa: — Gazduramat -kéri mesteruram, hogy ebben a minuto-mbau jöjjön el hozzá. A kovács udvarában egész kis gyülekezetét talált. A férfiak az udvar közepén tanácskozva álltak körül egy szép, foltos, fehérfejü, kö- vérikés kis -borjut. A palánkon fürtökben ültek a -gyerekek. — Jó, hogy jör, alparancsnok ur, — mondta a kovács, — képzelje csa-k, ide küldte az a zsivá-ny mészáros az üszőt. Hogy őneki sürgősen be kel mennie a városba-, hát ő nem vághatja le. Az orvosi engedély megvan, magunknak kell leütnünk ... Takács János rábólint. Igaz, az ünnepségre a-dta a borjút a zászlóanya, a Bokor -bérlő felesége. Kimondta, hogy sütni, főzni kell 'belőle s a tűzoltókat, a vendég baj társakat meg kell vendégelni a kocsma udvarán. — Mért hagyták mára az állat levágását? — okolta őket a tanító. A kovács, a tűzoltó-szertáros mentegetőzött-: — Ki tudta, hogy pocsék Fiiliöp mára. halasztja és végül is a nyakunkra hagyja? Már tegnap reggel átadtam neki. — Üsd fejen, — mondta az öreg Bálint Józsi a kovácsnak, — szétvágni csak szétvágjuk, az asszonyok me-g majd felaprózzák. ’ A kovács a kezébe vett egy jókora baltát.. — Szöget kén-e a fejére tenni és arra csapni egyet. Hozok ie egy nagy szöget. Akkora szöget hozott elő a műhelyből, ámákkor a az ember alsó karja. Rátette az állat- fejére. — Valaki üssön rá. No te Jani. csak a strandol óknak, de nem az úszóknak alkalmas. A fen-tamlitett stnanüpeleria hasonmása a* uccá- ra és estélyi toalettek fölé viselt, könyökig érő, elől csattal vagy szalagcsokorral összefogott pelerinek- nek. Mig aa utóbbiak selyemből, orgamdilból és taft- ból készülnek, addig — talán, az ellentét kedvéért — a strandólásnál viselt peleidnek bársonyból, írottéból, pikkéből, vászonból vagy nagyvirágos kartonból vannak. Színiben többnyire harmonizálnak az elengedhetetlen „shorts“ (rövid nadrág)' szintével. Gyakran az anyagával is. Gyakoriak a színes bársonyból és írottéból készített, térdig érő bő ,i=horts“ nadrágok. Legpraktikusabbak természetesen a vászonból és a könnyen kezelhető kartonból szabottak. Hol és mi célból viselik ezt a furcsa, amerikai nevű nadrágot? Természetesen a strandon és ezért jósolnak nagy népszerűséget neki, mert kényelmesebb és kevésbé meleg, mint a hosszunadrágos pizsama. A hátnélküli apró fürdődresszeket csakis a víz számára, úszáshoz készítették. A parton már nem illik csak magában a kis trikóiban mutatkozni. Itt a strand-divat többi kellékeinek, a strandpelermék- neik, bol-erókmiak, ,,shorte“-nak, a pizsamának é« str-an-drulhámak szerepe következik. A stra-ndruháknál, mint anyagok, elsősorban a vásznak, majd a mintás kartónok és mosóselyniek jönnek tekintetbe. Szabásuk hasonlít az angolos, nappali ruhákéhoz, csak rövidebbek elől, vagy oldalt térden felül hasítottak, azonkívül ujjak nélkül, mély kivágással készülnek. Végig átgonvbolás, zsebek, széles öv és applikáció a díszük. A fürdőköpenyt írottéból vagy tartóiból szabott palettóval helyettesi tik. Legdivatosabbak a csíkos és kockás schottis mintázatának. A stramdniapernyő hozzátartozik a strandélet kényelmének fokozásához. Színesre lakkozott a vázuk és a felszedés többi részével harmonizáló az I anyaguk. Cipőkben továbbra is a középmagas- sarkú gumicipők és a frarreis-arokkal faragott színes faszandálok divatosak. RADVÁNYI MAGDA. Mit főzzünk? TAKARÉKOS KONYHA. Héttő. Ebéd: Gulyásleves, túrós lepény. Vacsora: Vese velővel és zöldsalátával. Kedd. Ebéd: Paradicsomleves, töltött- kalarábó. Vacsora: Hideg sertéskaraj, uj-burgonyasalátával. Szerda. Ebéd: Lencseleves füstöltcsülökkel, mákosmetélt. V a c so r a: Pirított sertésmáj burgonyapürével és salátával. Csütörtök. Ebéd: Ujburgonyaleves, Luca- koskáposzta. Vacsora: Főtt bor junyelv ecetestormával. Péntek. Ebéd: Zöldborsóleves, paraj tükörtojással. Vacsora: Gomba-pörkölt rizs- zsel. Szombat. Ebéd: Kelkáposztaleves, bécsi- szelet zöldborsófőzelékkel. Vacsora: Virsli tormával, Ementhali, retek. Vasárnap. Ebéd: Gombaleves, rántott- csirke salátával, epreslepény. Vacsora: Hideg felvágott, tea, keksz. Valaki a nézők, közül rászólta: — Hóhér Takács... Aj jó lesz. — Úgyis tud hozzá. Takács Jani kezébe nyomták a fejszét. A kovácg unszoló au pislogott rá, üss már. Akkor a borjú nagyot bő dűlt, bu-u, mondta, bu-u, ismételte és a nagy gyerekszemeiben is benne volt a bubámat. Úgy emelte Janira, avval a búval. ő meg felemelte a fejszét, no most. Ilyen lehetett akkor is, gondolta a tanító és felnézett a gesztenyefára. Az emberek előrehajoltak, héjj, mi ez ennek a Takácsnak, aki annyi embert!... Megreszketett a Jani kezében a fejsze és leeresztette a- földre. Megtörülte a verejtékes homlokát. Mindenki szörnyüek-ödött, amikor meghallották, hogy miket mond. Csakhogy ő magában érezte, hogy igen, ez az a perc, amikor legénynek, bátornak, hősnek kell lennie a talpán. Megmutatni, hogy mit tud. Felhuzni a fára azt, a hazugságot, kiszólni azt az igazságot. így cselekedni, ahogy a híre parancsolja. Ami felér avval, de többel is, amivel eddig tiszteletet és féléét gyűjtött maga köré. Csendesen, súlyosan mondotta: — Aá dehogy, nem ütök én ennek a szegénynek a fejére. Nem vagyok én mészáros. Nincs nekem ehhez kedvem. Látta, hogy kinyílik az emberek szája, hát még hozzá- is tetté: — Nem öltem én soha. egy legyet se. Nem igaz az, egy betű se igaz abból a hóhérságból, valami bolond kente rám a kocsmában! Akkor aztán megindult, ment kifele a kovács udvarából, mint aki eddig nyári melegben bundában járt s most. végtére levethette. Olyan kicsi, sovány, árva és elhagyott volt, mint azelőtt, ami előtt, a háborúba ment. Csakhogy sokkal boldogabb, bátrabb és hősebb. — Vasárnapi divatlevél —
