Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-27 / 120. (3451.) szám
1964 máfrxs 27, rasÁrnap. 'pbsgtűMag^arhirlxp Á magyar Fillér , Budapest, májú* vége. A dlöér ma. Pesten nemcsak a legfontosabb fizetési eezifcöz, de •iimbokim is, amely a mai magyar élet apró, láthatatlan titkaiból a legtöbbet árui ei. (rA fillér jegyében" — ez a j éle zó ma Magyarországon. S ebben a jelfezóban egy terjeszkedésében megtorpant, de erős és nagyvonalú polgári osztály élniakaráea jut kifejezésre. Ma, amikor az ember kénytelemkelletlen meggyőződött arról, hogy az általános igazságok nem sokat érnek, amikor az általános gyógyelvek sorra csődöt mondanak, a gazdaságii válság e — nem Is tudjuk már hányadik — órájában, ugylátszik, az egész világon mindenki berendezkedik valamilyen au tarki ara. Autarkiára a termelésben és autarkdára a fogyasztásban. Minden nemzet megkeresi a neki legmegfelelőbb egyéni gyógymódot, mert az emberi közösség, úgy látszik, egyelőre alaposan felmondta a szolgálatot. Egyéni életmódra rendezkednek be, ahova néz az ember. A polgár vagy diktatúrák parancsszava alá kényszeríti miagát vagy uj termelési renden bajlódik, vannak olyanok is, akik a maguk kis gondját fntasztikue kísérletek laboratóriumi gőzébe temetik, vannak megint mások, akik házilag, régi bevált természetes gyógymódhoz folyamodnak. A magyar nép a leleményességéihez fordult. Ami a legmeglepőbb, itt senki se beszél komolyam arról, hogy valami nagyszabású világ- átalakító kísérlet utján kellene kibújni a mai nehéz helyzetbői, pedig talán az osztrák kivételével egyetlen európai polgár se jutott a világháború után olyan súlyos helyzetbe, mint a magyar. S aztán az osztráknak előkelő és módos barátai minduntalan hóna alá nyúltak, még élénken emlékeztek rá abból az időből, amikor leült a kártyaasztal mellé tele bukszával, — arról senki se beszélt, hogy az osztrák bukszában többnyire magyar pénz volt. A játszma végén, amikor mindem elveszett, még maradt valami, — a régi presztízs. Egy darabig meg lehet élni belőle. A magyar polgár magára maradt, katasztrofális gazdásági helyzetben és egy világ gazdasági vajúdásának kábulatában ©gyedül állott ezernyi gondja, ezernyi baja közepette. Lapozzuk csak fel az elmúlt két évtized főkönyvét s nézzük csak, melyik nemzetnek a teherlapja van annyira teleróva, mint a magyaré? S ami a legcsodálatosabb, ez a polgár mégis él. Nem olyan láza* tempóban, mint a háború előtt, de fejlődik, életszínvonalát nem szorítja le. Tanul, szereti a zenét és a művészetet, ragaszkodik hagyományaihoz, kitart alkotmánya mellett, öntudatosan és szabadelvűén politizál, nem lohol demagóg jelszavak után, nem rongyolódott le, nem akarja felrobbantani a világot. A magyar irodalom ma is előkelő helyet foglal el a világirodalom dúsan terített asztalánál, a magyar színpad ma is megtenni minden esztendőben a maga izes gyümölcsét, amelyből telik exportra is., a budapesti Opera- ház előadásainak ma is európai rangja ég hire van. S most tekintsünk fel az előttünk fekvő főkönyvi teherlapról és vessük fel a kérdést: mind ez miből? Honnan telik ennek a történelem dialektikája szerint halálra ítélt polgári osztálynak irodalomra, színházra, szabadelvü- ségre? Abból, hogy Magyarországon a krízis nehéz óráiban váratlanul egymásra, talált a Köz és az Egyén. A bürokrácia., amikor vasutat, központi tejcsarnokot, állami színházat igazgat, nagyon gyakran nem szokott tekintettel lenni arra, hogy mit lehet, mereven kitart dogmatikusan felállított kalkulációi és elvei mellett és ha deficit van, hát Istenem, az államé a deficit. így volt ez hosszú évtizedeken át Magyarországon is: az állami gépezet nem voU egészen azonos a nemzettel. Az állami gépezet saját szabályai szerint működik s e szabályokat megkövesedett hagyományok, szokások és mérnöki pontossággal átgondolt tervek rögzítették le. A hangsúlya lerögzitéeen van. Ezelőtt körülbelül három évvel, mikor a magyar nemzet a gazdasági krízis legkritikusabb periódusába jutott, kiderült, hogy a lerögzített szabályokon véresre zúzza magát ennek a nemzetnek legvihar- állóbb rétege: a magyar polgárság. Akkor jött a puritán Károlyi Gyula, aki kiadta a jelszót: takarékoskodni, lemondani, rövidebbre húzni a nadrágszijat. Kiderült, hogy az még nem megoldás, mert az igazi katasztrófát, a polgári osztály ©Ipauperizálódásának veszélyét ebben a huszonnegyedik óráiban ©z a puritán módszer nem tudja elhárítani. Már kimerültek azok a tartalékok, amelyekre á spórolási programot fél lehet építeni. S ekkor kapott szót a Fillér. A jelszó ez volt: kezűim arról a lóról, ahova az átmeneti konjunktúra ültette a színházat, a kultúrát, a vasutat, a szállodát. Hihetetlen leleményességet árult el ebben a nyiltszini átalakulásban a magyarság: az életnek minden olyan frontján, amely veszélyeztetve volt, gyorsan áttért a filléres alapra. Ma Pesten van filléres villamos (hat fillérért lehet utazni a Keleti pályaudvarról a Nagykörutig), vau filléres gyors, van filléres operaelőadás (ötven fillérért lehet egy szenzációs Wagn er-előadást hallgatni, jó ülőhelyen), van filléres napilap, van filléres kávéház, van filléres irodalom. S ami a fő, a fillér nem nívót fejez ki. A filléres villamos uem ráz jobban, mint a drága, a filléres Wagner-előadást ugyanaz a Failoni vezényli, mint a díszelőadásokat, a filléres sajtó nem rosszabb, mint a pengős és a filléres irodalomban Werfel és Móricz Zsigmond jut szóhoz. A polgár tehát filléreiért megkap mindent, ami életnívójának fen- tartáeához kell, nem kell lemondania, legfeljebb a gizigeti autószépeégveisenyen való részvételiről és más mutatós ez irakozásokról, de a polgári élet apró és mély örömei előtt őrt áll A Fillér. És ez a magyar polgárság nagy erőssége. Véres verekedés a kassai zsidóíe udvarán A kassai főrabbi és a londoni vendégrabbi elvi vitája robbantotta ki az ellentétet ■ Egy talmudistát véresre vertek Kassa, uráijus 26. (Kassai saerkesxtősé- günk telei cm jelen lése.) A Kazinczy-aiecai ortodox zsidó nagytemplomiban ma délelőtt a szokásos szombati istentisztelet alkalmával botrányos jelenetek játszódtak Le Kassán tartózkod/ik néhány nap óta Weiss Sámuel londoni rabbi, a Miizirachi viliágszer vezet vezető tagja, aki ma szintén megjelent a templomiban és a hát községi vezetők között foglalt helyet. Tóraolvasás alkalmával a hitközségi fűink* cránárius Weiss rabbit is kihívta a tórához. A londoni iraibíbi eleget alkart tenni a felszólításnak s főtt is kelt helyéiről, hogy a tórához menjen. Brach Salamon kassai ortodox hitközségi főrabbi azonban uem engedte a londoni rabbit a tórához arra való hivatkozással, hogy Weisis rabbi cionista érzelmű és Kas. sara is politikai jellegű megbízatással jött el, ezért a hitélet szempontjából veszély rejlik itteni működéséiben. A hitközségi funkcionárius, aki szántén cionista érzelmű, Braeh főrabbi ellenkezése dacára is ragaszkodott ahihoz, hogy a londoni vendég menjen ki a tórához. Erre Brach főrabbi maga foglalta el a tóra melletti helyet. Weiss londoni ralbfbi, amikor látta, hogy nem jut a tórához, eltávozott a templomiból. Távozása után tört ki azután a botrány. A cionista érzelmű hallgatóság nem engedte most szóhoz jutni Brach Salamon főrabbit, aki meg akarta indokolni eljárását. A hallgatóság lármázni kezdett, majd hamarosan dulakodásra került a sor s végül a tömeg kivonult az udvarra. Az udvaron a Rrach-párti tatmudisták é« a Weiss-párti cionisták között parázs verekedés tört ki. Egy talmudistát véresre vertek. A verekedésnek végül is a rendőrség vetett véget, amely benyomult a templom udvarára, lezárta az udvar főbejáratát s a verekedőkét a templomudvar Kazinczy uccui kapuján az uccára szorította. A két ellentétes tábor még az utocán is folytatta a dulakodást, de a rendőrség hamarosan szétoszlatta őkel Igazságtalannak mondta a Tuka- itéletet Valach zohori plébános? A vád koronatanúját hallgatták ki a pozsonyi politikai pörben Pozsony, -május 26. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) A zohori Kratoehv# testvérek és társainak rend-törvényes ügyében ma a kerti - lett bíróságon folytatták a tanúkihallgatásokat. Elsőnek a vád koronatanúját, Kővár János 45 éve* zohori gazdát hallgatták ki, aki ugylátszik, nem a legjobb viszonyban lehetett Valach plébánossal, mert meglehetős terhelőén vall ellene. Vallomásában részletesen leírja azt a korcsmái beszélgetést, amely még 1030 április 5-én folyt le kettőjük közt a zohori Marti no vi cs -f éle vendéglőben. — Áldomást ittunk, — mondotta a koronatanú, — a plébános ur igen jó kedvű volt és a Tiuka- pörről kezdett beszélni. Azt mondotta, hogy amilyen igazságtalanul oldották meg a földreformot, ugyanolyan igazságtalan az ítélet is, azt is mondta, hogy ő magyar volt és az is marad. Tuka pedig olyan tanult ember, hogy hozzá iskolába járhat a legtöbb itteni államférfiu is. Amikor. pedig a plébános urat a csendőnségen kihallgatták, emlékszem, hogy orra kérte a csendőröket, hogy legyenek elnézéssel iránta, mert ő a falunak a lelkipásztora. Most a vádlottak padján ülő Valach plébános kérdezi a tanútól: — Emléksziik-e arra, hogy hányon voltak akkor a korcsmában s hangosan beszéltünk-e? Kővár; Erre nem emlékszem. Dr. Oktavec, Valach védője, kérdezi ezután: — Megbudná-e mondani, hogy az vo®fc-« a célja a plébános ur kijelentésének, hogy Toka helyese® tette-e ezt, amiit tétit, vagy sem? Tanú: Ezt nem tudom. A védőügyvéd további kérdése során élénk konfliktusa támad Novák állanmgyésezel. A védő ugyanis csodálkozásának ad kifejezést, hogy a tanú olyan részletes pontossággal és élénken emlékezik a négy évvel ezelőtt történt eseményekre, holott ez általában nem szokott lenni. Az állam- ügyész kissé ingerülten mondja a védőügyvéd felé, hogy az egyszerű ember sokkal jobban emlékezetében tartja a régen történt dolgokat, mint a széllé, mileg jobban igénybevett, intelligens ember. Ezután a tanút megesketik vallomására, majd Martinkovics János zohori korcsmaárost szólítják elő. A korcsmáról? vendéglőiéiben történt ugyanis az emlékezetes kijelentés. Martinkovics vallomást _ bán csak annyit mond, hogy nem hallotta a kijelentést, mert neki vigyáznia kellett, a vendégekre, hogy ne ^blicceljenek41. Az esetet csak másnap hallotta Kővártól. Több jelentéktelenebb tanú kihallgatása után a fő tárgyal ás folytatását hétfőre halasztották. Románia rendszerváltozás előtt? Károly király hosszasan tarjai A varoson i.' konnámyalakitásra, azzal a feltétellel, : j: -.okká!- aki hajlandóinak mutatkozik ha a király szakit Lupesounéval 5