Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-24 / 117. (3448.) szám

1934 május 24, csütörtök, A magyar összetartás nevében*. 0 Muntiaalbiliüaf kér a nigyszünidőre a magyar főiskolai ifjúság 2 Jenő főherceg Becsbe utazik Bázel, május 23. A svájci távirati ügynökség jelentése szerint Jenő Hiabsburg-főherceg szer­dán délután Svájcból elutazott. Hír szerint a a volt főherceg Bécsbe utazik. Aláírták a magyar-román kompenzációs egyezményt Budapest, május 23. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Kánya Kálmán kül­ügyminiszter és a budapesti román követ teg­nap aláirta a magyar—román árucsereforga- lomra vonatkozó egyezményt, amely 1935 március 31-ig l&sz érvényben. Tengeren szállítják a lengyel szenet Budapestre Prága, május 23. Kedden érkezett meg a csepeli kikötőbe az első kattowitzi szénszáMt- mány. melyet vízi utón szállítottak a magyar fővárosba. A szénküldeményt Gdyn lengyel ki­kötőiben rakták hajóra s körülhajózták vele egész Európát, amennyiben az Atlanti óceánon át a Gibraltár! szorosig, innen pedig a Földközi tengeren, majd a Dardanellák érintésével a Fekete ten­geren át Brailáig irányították. Itt uszályba jók­ra rakták át a szenet s Budapestig vontatták. Az első kísérlet bevált és a közvetlen vasúti szállítással szemben ol­csóbbnak bizonyult. A V'eöerrí Ceské Slovo megjegyzi e jelen­téshez. hogy a szállítás csakis a lengyel hajók különlegesen olcsó díjszabása mellett lehetsé­ges. A Lap szerint ugyanis egyes lengyel ha­jók legénysége és tisztjei ingyen dolgoznak csak azért, hogy fenntartsák a lengyel tengeri forgalmat. Barthou ai orosi Kérdésről tárgyal Paris, május 23, Barthou külügyminiszter tegnap fogadta Alphátidét, a moszkvai francia nagykövetet, aki egyéves szakadatlan orosz- országi munka után három heti szabadságra Franciaországba érkezett. A tanácskozások tár­gyát nemzetközi ügyek alkották. Valamennyien érezzük a nehéz gazdasági helyzetet, amely elsősorban a kisebbségi sors- bamban élő magyar társadalmat sújtja, de az összetartozás érzése és parancsa kell, hogy utolsó erőfeszítésünkig egybekapcsoljon ben­nünket. A mi jövőnk: a mi fiatalságunk! A főiskolákon eltöltött fáz hónapi kemény munka után a magyar főiskolás ifjúság nagy része itthon, a szülőföldön kíván dolgozni, el­helyezkedni a nagy vakációban, hogy a szün­időt hasznosítva a jövő iskolai év nehézségeit könnyebben leküzdhesse, testben, lélekben megerősödve térhessen vissza az egyetemi vá­rosba. A magyar főiskolás ifjúság támogatására alakult Társadalmi Nagybizottság elnöksége ezért a magyar társadalomhoz fordult azzal a Prága, május 22. Dr. Holoía János nemzet­gyűlési képviselő és törvénytársai á pénzügymi­niszterhez a következő (parlamenti nyomtatvá­nyok között 2548/V. szám alatt megjelent) in­terpellációt intézték: „Az 1934. évre szóló dohánytermelés! engedé­lyek kiadásánál Udvard községben nagy feltű­nést keltett, hogy huszonhárom kisgazda, kivé­tel nélkül Tégi, nyolc-tíz. sőt tizenhárom éves dohánytermelő ezidén nem kapott dohányter- melési engedélyt. A károsultak a következők: 1. Dókány István 490 sz. 1 holdon termelt sa­ját művelésben, 2. Boldizsár Andrág 1077 sz. 1 m, holdon ter­melt saját művelésben, 12 év óta dohányterme­lő, 3. özv. Gergely Ferenc né fél hat, holdon saját, művelésiben termelt, 4. Bajkai Sándor 362 sz. fél kát. holdon saját művelésben termelt, 5. Gergely Albert 1039 sz. fél kát- holdon 12 éve termelt dohányt, 6. Ivaplóczky Menyhértné 677 sz. fél kát. hol­don 12 éve termelő, 7. Pintér Lajog 357 sz. 1 magyar holdon 11 év óta termelt dohányt. kéréssel, hogy műn Ír aa lkaimat nyújtsunk ma­gyar főiskolás ifjúságunk számára a nagy va­kációban. Felkérjük a magya^ társadalmat, hogy nevelői, korrepetitori, gazdasági, irodai vagy más nyári időszaki munkaerőkul a ma­gyar főiskolás ifjúság tagjait alkalmazni szí­veskedjék. Szives megkeresésüket az alkal­mazás minermiisége, a javadalmazása és az esetleges kívánságok feltüntetése mellett kér­jük a magyar főiskolás ifjúság támogatására alakult Társadalmi Nagybizottság központi megbizottjámaJk, .Janspn Jenőnek Bratóslava* Pozsony, Safarik-tér 4. i. 6, címére küldeni. A magyar ifjúságért vállalt munkánk sze- retetével ajánljuk ifjúságunkat a magyar tár­sadalom támogatásába. Az elnökség. 8. Istenes József 533 ez. fél kát. holdon 10 év óta. termelő, 9. Nagy András 879 sz. kát. holdon 10 év óta termelő, 10. Sztamkió István 431 sz. fél kát. holdon 11 év óta termelő, 11. Saligó Lajos 462 sz. fél kát. holdon 11 év óta termelő, 12. Istenes József 444 sz. hét ni holdon 10 év óta termelő 2 családos dohánykertésszel, 13. Pintér Béla 1051 sz. 3 holdon saját műve­lésben 10 év óta termelő, 14. Nagy Lajos 7 magyar holdon 2 dohány- kertesszel 12 év óta termel, 15. Czifra István 2 magyar holdon feles mü­vei tét és 12 év óta, 16. Baka Sándor 200 sz. 1 kát. holdon saját művelésben 12 éve, 17. Vadkerti Menyhért 6 magyar holdon fele­sen 12 év óta, 18. Gállá Lajos 10 m. holdon 2 dohányossal 10 éve. 19. Lengyei József 1 m. .holdon felesen, 10 év óta, 20. Lengyel István 1 m. holdon felesen 13 éve, 21. Gállá József (barna) fél kát, holdon saját művelésben 8 éve, 22. Német Lajos 5 m. holdon saját művelés­ben 8 éve, 23. Keresztes' András 1 m. holdon saját mű­velés 10 éve. Összesen 23 termelő 46 és fél hold területre nem kapott tehát dohánytermelési engedélyt. Ezpk iwzűl 17 'törpebirtokos 102 családtaggal Egyik-másik károsult a dohánybeváltóhivatál­ba n érdeklődésére azt a választ kapta, hogy a termelési engedély kinemadásának oka az, hogy az illető, vagy valamely családtagja részt- vett a Magyar nemzeti párt 1933 júniusában tartott népgyülésen. Nehezen érthető, miért szolgálhatna okul a dohánytermelési engedély megvonásánál egy gyűlésen való részvétel, kü­lönösen ha a gyűlésen maga az engedélyes nem is vett részt, csak valamely hozzátartozója. A felsorolt adatok önmagukban is eléggé meg­mondják, hogy a károsultak legnagyobb része törpebirtokos, akinek a dohánymüvelésen kívül nincs más keresete s így most a dohányjövedéki igazgatóság elhatározása szép számban termelte ki az újabb munkanélkülieket. Miután javarészt kig dohánytermelőről van szó,' akinél a dohánypalánta beszerzése nehéz­séget nem okoz — a termelő rendesen annyi magot kap, hogy a palánta felét is alig ültetheti el,, a többi palántát elpusztítani köteles — ezért a dohánytermelésii engedélyek igen sürgős, leg­később április végéig történő kiadásával a két­ségtelenül megtörtént hiba jóvátehető volna. Az előadottak alapján kérdezzük a pénzügy­miniszter urat: í. Van-e tudomása arról, hogy huszonhárom udvardi kisgazda, javarészt 8—13 éves dohány- termelő az 1934. évre nem kapott dohányterme­lési engedélyt? 2. Hajlandó-e haladéktalanul intézkedni, hogy. a felsoroltak utólag kapják meg a dohány­termelési engedélyt?” I parlament Bánjainak részvéte Riditer János halála fölött Prága, május 23. Richtfer János szenátor el­hunyta alkalmából a magyar nemzeti párt nem­zetgyűlési frakciójához a következőktől érkez­tek részvétmegnyilatkozáíiok: dr. Hruban Mó­rictól, a szenátus alelnökiéitől, a német szociálde­mokrata páni képviselőházi klubjától, a cseh­szlovák agrárpárt szenátusi klubjától, a német iparospárt képviselőházi klubjától, a Bulid dér L'andwirte parlp. menti klubjától, s a német mun­ka és gazdásági közösség parlamenti klubjából. Hotels képviselő interpellációja az Mimiül kistermelők dohánytermelési engedélyeinek visszaadása érdekében j|á|| jf ^ 1 Ida: Tavtk BúMmn — Mit akar csinálni? — kérdezte Lány. de azért engedelmesen indult az ajtó felé. — Felborítok egy nagy gonddal feltornyo- zott almás-szekeret. — Erre igen előkelő elődöt talál Éváiban — szel lent eskedett Lar.ry gépiesen Kiment az ajtón, a körfolyosó korlátjához lépett és kikiáltott: — Londiner! Londiner! Jöjjön fel ide egy pillanatra, kérem. Mikor visszatért a szobába, hosszán De- lighíre nézett. Az asszony vissza mosolygott rá. — Olyasmit érzek, mint az a „Hogy-is-hiv- ják” Üickensnél — ,-Most sokkal, sokkal job­bal fogok cselekedni, mint bármikor életem­ben” — idézte gúnyos komolysággal, De a szemei nem gúnyolódtak. Lorrimer belépett a szobába és egyikükről a másikra nézett. — Szükség van rám? — kérdezte. — Nem állandóan — mosolygott Delight. — Épp most mondtam meg Mr. Mitchellnek, hogy maga feleségül kéri engem, Lorry. Ez nagyon szép volt magától, nagyon meghaló és a töb­bi és a többi. És én most megbízható tanú elölt akarom megmondani magának, hogy egy korábbi szerződés következtében nem tudom elfogadni az ajánlatát. Tudja, Lorry, egy-két (80) évvel, azután, hogy a maga halálhírét vettem, találkoztam egy fiúval, akii Har.ry Blanchard- nak hívtak. Ugyanannál a túrázó társulatnál volt, mint én. Nagyon csinos fiú. Most Ausztrá­liában van és már többször irt nekem, hogy jöjjek ki hozzá. Sok kedvem nincs a dolog­hoz, tehát valószínűleg nem megyek. De ő az oka annak, hogy nem lehetek a maga felesé­ge, Lorry. Tudniillik... az ő felesége vagyok. És erről a házasságról meg is lehet találni®a bejegyzést, Liverpoolban. Lorrimer rábámult Delíghtre. Hosszú csönd után kérdezte: — Miért nem mondta ezt meg nekem? — Mert é,n nem vagyok különösebben ren­des ember. Harry és én már jó néhány éve küllőn élünk- Mindig az idegeire mentünk egy­másnak. Különben se nagyon állhatatos a fiú; olyan, mint a guruló kő, fényesre csiszolódik, de moha nem nő rajta. Nekem meg semmi kedvem nincs sátorban tanyázni az ausztráliai sivatagiban. Utolsó levele közvetlenül azelőtt érkezett, hogy elindultam az Egyesült Álla­mokba, Úgy látszik, sikerült egyet-mást eV érnie. És feltámadtak családi hajlamai, sürgő­iéit, hogy menjek ki hozzá. Már félig rászán­tam magam, hogy megteszem, mert éktelen- nagy bajiban voltam, de akkor jött a revütár­sulat ajánlata és erre idejöttem. Aztán megje­lent Mitchei. a színen. Meg keli vallanom, hogy kísértésben voltam, hogy elfogadjam a maga nagylelkű ajánlatát, Lorry- Megtarthat­tuk volna az eljegyzést és biztosra vettem-, hogy a inátkáság alatt csöndesén fel tudom bontani a Harryval kötött házasságomat, anél­kül. hogy bárki is megtudna valamit. De az­tán úgy döntöttem, hogy mégse teszem. Har­ry tulajdonképpen egészen jó fiú és azt hal­lottam, hogy Ausztrália éghajlata kitűnő. Le­het, hogy mégis csak kiutazom. A mint látom, Egyesült Államokban sem rohamoznak meg a színigazgatók, szerződéssel a kezükben. Hát csak ezt akartam mondani. Most- szíveskedje­nek a fiatal urak kicsit magamra hagyni, mert aludni akarok. Ezt előkelőén úgy mondják, hogy szieszta. Azt hiszem, régi spanyol szo­kás. És mondja meg az édesanyjának, Lorry, hogy amint mozgatni tudom ezt a nyavalyás végtagomat, rögtön elmegyek innen, ö iga­zán nagyon kedves volt hozzám és nem aka­rok tovább a terhére lenni, mint amiig szük­séges. — Elhallgatott és Lonrimerre pillan­tott, aki úgy állt előtte, mintha nem akarna hinni saját fülének. A férfi arca végigtükröz­te a váltakozó éis ellentétes érzelmiek hullám­zását — haragot, megkönnyebbülést, hálál. — ó, kérem, menjen már! — kérte Delight­Lanry megérintette Lorrimer karját. — Gyerünk' innen, öreg testvér — mondta halkan. Loririmer engedte, hogy Larry az ajtóhoz vezesse. Úgy ment, mint az alvajáró. Az ajtó­nál Lanry megfordult és megvárta, amis: Lor­rimer kimegy előtte. — Hősies kislány! — súgta oda Delight*. nek. Néhány nappal később Delight Harford visszautazott New Yorkba. Előbb még hosszú beszélgetése volt M.rs. Lorrimerrel, melynek során sokkal részletesebben és jóval kevésb- bé cinikusan mondta el neki az indokait, me­lyek visszatartották ettől a „link üzlettől”. Mrs. Lorrimer, ahogy ez már az emberi ter­mészettel jár, nagyon megszerette ezt a he­nye beszédű, kiábrándult asszonyt, mihelyt egész bizonyosan tudta, hogy már nem fenye­geti veszély, ő maga vitte be a városba és he­lyezte el amerikai tartózkodásának hátralevő napjaira egyik kitűnő szállodában — nem ab­ban a lompos kis fogadóban, ahol Lanry ta­lálta — és ő*váltotta meg a hajójegyét is An­glia felé. — Beszéltem erről Traversszel — mondta Delightnek, mikor kettesben ültek — és ő is azt érzi, amit én. Mi mindent meg kell, hogy tegyünk magáért, amit csak tudunk. Bizonyos érteleimben érezzük a felelősségünket. Drá­gám, nagyon kérem magát, ne mondjon most ellent makacs, gyerekes büszkeségből. Akár úgy határoz, hogy kiutazik' a férjéhez, akár Londonban! marad és szerződés után néz, pénzre lesz szüksége. És szeretném, ha ezt elfogadná tőlem, mint önkéntes, készséges ajándékomat — kérte melegen az asszonyt. — ó, én nem vagyok büszke — tiltakozott kis nevetéssel Delight. — Ezelőtt, is előfor­dult, hogy „kölcsönt” leértem... úgy, hogy tudtam, hogy soha nem fizetem vissza. Nem árt, ha ezt is tudja rólam. De most. ebben az esetben, megőriztem az önbecsülésemet. Nem adtam cl magam. Mos! sem vásárolnak meg. Margaret Lorrimer kicsit elpirult, mert issza emlékezett régi szándékaira. r Folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents