Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-24 / 117. (3448.) szám
1934 május 24, csütörtök, A magyar összetartás nevében*. 0 Muntiaalbiliüaf kér a nigyszünidőre a magyar főiskolai ifjúság 2 Jenő főherceg Becsbe utazik Bázel, május 23. A svájci távirati ügynökség jelentése szerint Jenő Hiabsburg-főherceg szerdán délután Svájcból elutazott. Hír szerint a a volt főherceg Bécsbe utazik. Aláírták a magyar-román kompenzációs egyezményt Budapest, május 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kánya Kálmán külügyminiszter és a budapesti román követ tegnap aláirta a magyar—román árucsereforga- lomra vonatkozó egyezményt, amely 1935 március 31-ig l&sz érvényben. Tengeren szállítják a lengyel szenet Budapestre Prága, május 23. Kedden érkezett meg a csepeli kikötőbe az első kattowitzi szénszáMt- mány. melyet vízi utón szállítottak a magyar fővárosba. A szénküldeményt Gdyn lengyel kikötőiben rakták hajóra s körülhajózták vele egész Európát, amennyiben az Atlanti óceánon át a Gibraltár! szorosig, innen pedig a Földközi tengeren, majd a Dardanellák érintésével a Fekete tengeren át Brailáig irányították. Itt uszályba jókra rakták át a szenet s Budapestig vontatták. Az első kísérlet bevált és a közvetlen vasúti szállítással szemben olcsóbbnak bizonyult. A V'eöerrí Ceské Slovo megjegyzi e jelentéshez. hogy a szállítás csakis a lengyel hajók különlegesen olcsó díjszabása mellett lehetséges. A Lap szerint ugyanis egyes lengyel hajók legénysége és tisztjei ingyen dolgoznak csak azért, hogy fenntartsák a lengyel tengeri forgalmat. Barthou ai orosi Kérdésről tárgyal Paris, május 23, Barthou külügyminiszter tegnap fogadta Alphátidét, a moszkvai francia nagykövetet, aki egyéves szakadatlan orosz- országi munka után három heti szabadságra Franciaországba érkezett. A tanácskozások tárgyát nemzetközi ügyek alkották. Valamennyien érezzük a nehéz gazdasági helyzetet, amely elsősorban a kisebbségi sors- bamban élő magyar társadalmat sújtja, de az összetartozás érzése és parancsa kell, hogy utolsó erőfeszítésünkig egybekapcsoljon bennünket. A mi jövőnk: a mi fiatalságunk! A főiskolákon eltöltött fáz hónapi kemény munka után a magyar főiskolás ifjúság nagy része itthon, a szülőföldön kíván dolgozni, elhelyezkedni a nagy vakációban, hogy a szünidőt hasznosítva a jövő iskolai év nehézségeit könnyebben leküzdhesse, testben, lélekben megerősödve térhessen vissza az egyetemi városba. A magyar főiskolás ifjúság támogatására alakult Társadalmi Nagybizottság elnöksége ezért a magyar társadalomhoz fordult azzal a Prága, május 22. Dr. Holoía János nemzetgyűlési képviselő és törvénytársai á pénzügyminiszterhez a következő (parlamenti nyomtatványok között 2548/V. szám alatt megjelent) interpellációt intézték: „Az 1934. évre szóló dohánytermelés! engedélyek kiadásánál Udvard községben nagy feltűnést keltett, hogy huszonhárom kisgazda, kivétel nélkül Tégi, nyolc-tíz. sőt tizenhárom éves dohánytermelő ezidén nem kapott dohányter- melési engedélyt. A károsultak a következők: 1. Dókány István 490 sz. 1 holdon termelt saját művelésben, 2. Boldizsár Andrág 1077 sz. 1 m, holdon termelt saját művelésben, 12 év óta dohánytermelő, 3. özv. Gergely Ferenc né fél hat, holdon saját, művelésiben termelt, 4. Bajkai Sándor 362 sz. fél kát. holdon saját művelésben termelt, 5. Gergely Albert 1039 sz. fél kát- holdon 12 éve termelt dohányt, 6. Ivaplóczky Menyhértné 677 sz. fél kát. holdon 12 éve termelő, 7. Pintér Lajog 357 sz. 1 magyar holdon 11 év óta termelt dohányt. kéréssel, hogy műn Ír aa lkaimat nyújtsunk magyar főiskolás ifjúságunk számára a nagy vakációban. Felkérjük a magya^ társadalmat, hogy nevelői, korrepetitori, gazdasági, irodai vagy más nyári időszaki munkaerőkul a magyar főiskolás ifjúság tagjait alkalmazni szíveskedjék. Szives megkeresésüket az alkalmazás minermiisége, a javadalmazása és az esetleges kívánságok feltüntetése mellett kérjük a magyar főiskolás ifjúság támogatására alakult Társadalmi Nagybizottság központi megbizottjámaJk, .Janspn Jenőnek Bratóslava* Pozsony, Safarik-tér 4. i. 6, címére küldeni. A magyar ifjúságért vállalt munkánk sze- retetével ajánljuk ifjúságunkat a magyar társadalom támogatásába. Az elnökség. 8. Istenes József 533 ez. fél kát. holdon 10 év óta. termelő, 9. Nagy András 879 sz. kát. holdon 10 év óta termelő, 10. Sztamkió István 431 sz. fél kát. holdon 11 év óta termelő, 11. Saligó Lajos 462 sz. fél kát. holdon 11 év óta termelő, 12. Istenes József 444 sz. hét ni holdon 10 év óta termelő 2 családos dohánykertésszel, 13. Pintér Béla 1051 sz. 3 holdon saját művelésben 10 év óta termelő, 14. Nagy Lajos 7 magyar holdon 2 dohány- kertesszel 12 év óta termel, 15. Czifra István 2 magyar holdon feles müvei tét és 12 év óta, 16. Baka Sándor 200 sz. 1 kát. holdon saját művelésben 12 éve, 17. Vadkerti Menyhért 6 magyar holdon felesen 12 év óta, 18. Gállá Lajos 10 m. holdon 2 dohányossal 10 éve. 19. Lengyei József 1 m. .holdon felesen, 10 év óta, 20. Lengyel István 1 m. holdon felesen 13 éve, 21. Gállá József (barna) fél kát, holdon saját művelésben 8 éve, 22. Német Lajos 5 m. holdon saját művelésben 8 éve, 23. Keresztes' András 1 m. holdon saját művelés 10 éve. Összesen 23 termelő 46 és fél hold területre nem kapott tehát dohánytermelési engedélyt. Ezpk iwzűl 17 'törpebirtokos 102 családtaggal Egyik-másik károsult a dohánybeváltóhivatálba n érdeklődésére azt a választ kapta, hogy a termelési engedély kinemadásának oka az, hogy az illető, vagy valamely családtagja részt- vett a Magyar nemzeti párt 1933 júniusában tartott népgyülésen. Nehezen érthető, miért szolgálhatna okul a dohánytermelési engedély megvonásánál egy gyűlésen való részvétel, különösen ha a gyűlésen maga az engedélyes nem is vett részt, csak valamely hozzátartozója. A felsorolt adatok önmagukban is eléggé megmondják, hogy a károsultak legnagyobb része törpebirtokos, akinek a dohánymüvelésen kívül nincs más keresete s így most a dohányjövedéki igazgatóság elhatározása szép számban termelte ki az újabb munkanélkülieket. Miután javarészt kig dohánytermelőről van szó,' akinél a dohánypalánta beszerzése nehézséget nem okoz — a termelő rendesen annyi magot kap, hogy a palánta felét is alig ültetheti el,, a többi palántát elpusztítani köteles — ezért a dohánytermelésii engedélyek igen sürgős, legkésőbb április végéig történő kiadásával a kétségtelenül megtörtént hiba jóvátehető volna. Az előadottak alapján kérdezzük a pénzügyminiszter urat: í. Van-e tudomása arról, hogy huszonhárom udvardi kisgazda, javarészt 8—13 éves dohány- termelő az 1934. évre nem kapott dohánytermelési engedélyt? 2. Hajlandó-e haladéktalanul intézkedni, hogy. a felsoroltak utólag kapják meg a dohánytermelési engedélyt?” I parlament Bánjainak részvéte Riditer János halála fölött Prága, május 23. Richtfer János szenátor elhunyta alkalmából a magyar nemzeti párt nemzetgyűlési frakciójához a következőktől érkeztek részvétmegnyilatkozáíiok: dr. Hruban Mórictól, a szenátus alelnökiéitől, a német szociáldemokrata páni képviselőházi klubjától, a csehszlovák agrárpárt szenátusi klubjától, a német iparospárt képviselőházi klubjától, a Bulid dér L'andwirte parlp. menti klubjától, s a német munka és gazdásági közösség parlamenti klubjából. Hotels képviselő interpellációja az Mimiül kistermelők dohánytermelési engedélyeinek visszaadása érdekében j|á|| jf ^ 1 Ida: Tavtk BúMmn — Mit akar csinálni? — kérdezte Lány. de azért engedelmesen indult az ajtó felé. — Felborítok egy nagy gonddal feltornyo- zott almás-szekeret. — Erre igen előkelő elődöt talál Éváiban — szel lent eskedett Lar.ry gépiesen Kiment az ajtón, a körfolyosó korlátjához lépett és kikiáltott: — Londiner! Londiner! Jöjjön fel ide egy pillanatra, kérem. Mikor visszatért a szobába, hosszán De- lighíre nézett. Az asszony vissza mosolygott rá. — Olyasmit érzek, mint az a „Hogy-is-hiv- ják” Üickensnél — ,-Most sokkal, sokkal jobbal fogok cselekedni, mint bármikor életemben” — idézte gúnyos komolysággal, De a szemei nem gúnyolódtak. Lorrimer belépett a szobába és egyikükről a másikra nézett. — Szükség van rám? — kérdezte. — Nem állandóan — mosolygott Delight. — Épp most mondtam meg Mr. Mitchellnek, hogy maga feleségül kéri engem, Lorry. Ez nagyon szép volt magától, nagyon meghaló és a többi és a többi. És én most megbízható tanú elölt akarom megmondani magának, hogy egy korábbi szerződés következtében nem tudom elfogadni az ajánlatát. Tudja, Lorry, egy-két (80) évvel, azután, hogy a maga halálhírét vettem, találkoztam egy fiúval, akii Har.ry Blanchard- nak hívtak. Ugyanannál a túrázó társulatnál volt, mint én. Nagyon csinos fiú. Most Ausztráliában van és már többször irt nekem, hogy jöjjek ki hozzá. Sok kedvem nincs a dologhoz, tehát valószínűleg nem megyek. De ő az oka annak, hogy nem lehetek a maga felesége, Lorry. Tudniillik... az ő felesége vagyok. És erről a házasságról meg is lehet találni®a bejegyzést, Liverpoolban. Lorrimer rábámult Delíghtre. Hosszú csönd után kérdezte: — Miért nem mondta ezt meg nekem? — Mert é,n nem vagyok különösebben rendes ember. Harry és én már jó néhány éve küllőn élünk- Mindig az idegeire mentünk egymásnak. Különben se nagyon állhatatos a fiú; olyan, mint a guruló kő, fényesre csiszolódik, de moha nem nő rajta. Nekem meg semmi kedvem nincs sátorban tanyázni az ausztráliai sivatagiban. Utolsó levele közvetlenül azelőtt érkezett, hogy elindultam az Egyesült Államokba, Úgy látszik, sikerült egyet-mást eV érnie. És feltámadtak családi hajlamai, sürgőiéit, hogy menjek ki hozzá. Már félig rászántam magam, hogy megteszem, mert éktelen- nagy bajiban voltam, de akkor jött a revütársulat ajánlata és erre idejöttem. Aztán megjelent Mitchei. a színen. Meg keli vallanom, hogy kísértésben voltam, hogy elfogadjam a maga nagylelkű ajánlatát, Lorry- Megtarthattuk volna az eljegyzést és biztosra vettem-, hogy a inátkáság alatt csöndesén fel tudom bontani a Harryval kötött házasságomat, anélkül. hogy bárki is megtudna valamit. De aztán úgy döntöttem, hogy mégse teszem. Harry tulajdonképpen egészen jó fiú és azt hallottam, hogy Ausztrália éghajlata kitűnő. Lehet, hogy mégis csak kiutazom. A mint látom, Egyesült Államokban sem rohamoznak meg a színigazgatók, szerződéssel a kezükben. Hát csak ezt akartam mondani. Most- szíveskedjenek a fiatal urak kicsit magamra hagyni, mert aludni akarok. Ezt előkelőén úgy mondják, hogy szieszta. Azt hiszem, régi spanyol szokás. És mondja meg az édesanyjának, Lorry, hogy amint mozgatni tudom ezt a nyavalyás végtagomat, rögtön elmegyek innen, ö igazán nagyon kedves volt hozzám és nem akarok tovább a terhére lenni, mint amiig szükséges. — Elhallgatott és Lonrimerre pillantott, aki úgy állt előtte, mintha nem akarna hinni saját fülének. A férfi arca végigtükrözte a váltakozó éis ellentétes érzelmiek hullámzását — haragot, megkönnyebbülést, hálál. — ó, kérem, menjen már! — kérte DelightLanry megérintette Lorrimer karját. — Gyerünk' innen, öreg testvér — mondta halkan. Loririmer engedte, hogy Larry az ajtóhoz vezesse. Úgy ment, mint az alvajáró. Az ajtónál Lanry megfordult és megvárta, amis: Lorrimer kimegy előtte. — Hősies kislány! — súgta oda Delight*. nek. Néhány nappal később Delight Harford visszautazott New Yorkba. Előbb még hosszú beszélgetése volt M.rs. Lorrimerrel, melynek során sokkal részletesebben és jóval kevésb- bé cinikusan mondta el neki az indokait, melyek visszatartották ettől a „link üzlettől”. Mrs. Lorrimer, ahogy ez már az emberi természettel jár, nagyon megszerette ezt a henye beszédű, kiábrándult asszonyt, mihelyt egész bizonyosan tudta, hogy már nem fenyegeti veszély, ő maga vitte be a városba és helyezte el amerikai tartózkodásának hátralevő napjaira egyik kitűnő szállodában — nem abban a lompos kis fogadóban, ahol Lanry találta — és ő*váltotta meg a hajójegyét is Anglia felé. — Beszéltem erről Traversszel — mondta Delightnek, mikor kettesben ültek — és ő is azt érzi, amit én. Mi mindent meg kell, hogy tegyünk magáért, amit csak tudunk. Bizonyos érteleimben érezzük a felelősségünket. Drágám, nagyon kérem magát, ne mondjon most ellent makacs, gyerekes büszkeségből. Akár úgy határoz, hogy kiutazik' a férjéhez, akár Londonban! marad és szerződés után néz, pénzre lesz szüksége. És szeretném, ha ezt elfogadná tőlem, mint önkéntes, készséges ajándékomat — kérte melegen az asszonyt. — ó, én nem vagyok büszke — tiltakozott kis nevetéssel Delight. — Ezelőtt, is előfordult, hogy „kölcsönt” leértem... úgy, hogy tudtam, hogy soha nem fizetem vissza. Nem árt, ha ezt is tudja rólam. De most. ebben az esetben, megőriztem az önbecsülésemet. Nem adtam cl magam. Mos! sem vásárolnak meg. Margaret Lorrimer kicsit elpirult, mert issza emlékezett régi szándékaira. r Folytatjuk.
