Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-20 / 115. (3446.) szám
1934 május 20, vasárnap. <BRs<mMAGÍa$vHira5R 9 volt, noha csak egy-két iskolát járt, de azért igen szeretett olvasgatni, s ha munkája végeztével felkelt a szövőszékről, szavakat szövögetett szép kádenciákba s hires fia alighanem ő tőle kapta az első költői oktatást. Fönnmaradt néhány lovele, amiket Pestre írogatott a fiának, mikor az ott jogászkodott. Például 1810 januárjában ezt irta neki: — A kis hunya (ami alatt hízó értendő) letette testének romlandé sátorát. Lett neki 75 font szalonnája, 10 font hája. Kóstold meg a hurkáját, de egy itce bort tölts reá! Két évvel később, a nagy devalváció idején, már nincs kedve tréfálkozni. — Nálunk a bankónak nagy a veszedelme, — írja ekkor — és a 2 forintost, 1 forintost már nem is akarják elvenni; egy tiz forintosunk vagyon mindössze, de azt nem küldtem el, mert azt találta édesanyád, hogy úgy se vehetsz rajta semmit. Az élet módja nálunk igen erős és alig bírunk annyit keresni, amivel élősködőnk. Pedig jöttek még rosszabb idők is, nem volt már hízó se, malacka se, de még a jő tojó tyúkjait is el kellett adnia öreg Katona Józsefné Borbók Ilonának. A Jóska gyerek pedig egyre kérte a pénzt, mert drága volt az élét Pesten s a Déryné ifiasszony, meg a többi komédiás fehérnépek között való for- golódás se tartozott az olcsóbb tantárgyak közé. Egyszer aztán nagyon elhallgatott a Jóska gyerek. Azt se tudták már róla, él-e, hal-e. Élt az, az istenadta, de nem nagyon, ügy elszoktak már az Írásától, hogy alig tudták elolvasni azt a levelét, amelyikben azt irta, hogy éppen most szabadult ki a kórházból, ahol sokáig feküdt betegen. Félesztendő múlva kész ember lesz belőle, csak 100 bankó- forintot kér még az ő drága jó szülőitől, akiket az Isten mind a két kezével megáldjon. — Nincs! — hajította el haragos Katona takács a levelet, — nincs! Még ha volna, sincs! — Nincs lelkem gyerekem, nincs! — vette föl Borbók Ilona az elhajított és simogatta ki az összegyiirött Írást. Pedig ő már akkor tudta, hogy van. Éppen 100 forintot őrizgettek ketten a ládafiában a kettejük temetésére. Mert ha a jó Isten egyszer magához szólítja az embert, hát ugy-e, csak nem állhat szent színe elé az elnyüstölt hétköznapié ruhában? Borbók Ilona fekete selyemben szeretett volna temetkezni. Katona József pedig ünneplő szilvakékben, ami megillette az időben a ramekes takács- mestert. Hát hiszen az embert megillette, de hát mit törődik azzal a jó Isten, hogy miben ál! eléje egy szegény takácsné? Ahogy Katona lakács lehevert délebéd helyett hunyni egyet a szalmavackon, Boribók Ilona odalopakodott a ládához és felemelte a tetejét. — Úristen, — sikoltotta el magát — hát a másik ötvenes hová lett? — Mi közöd hozzá? — mordult rá Katona takács. — Hiszen az egyik ott van, a tied. Én elküldöm a magamét a Jóska gyereknek. Csak a szegény emberek tudnak olyan angyaloktól megirigyelt könnyeket sírni, mint az őszibeborult két öreg, de egyszerre csak felpattant haragosan Katona takács: — No de azért megfenyítjük ám a gyereket, de meg ám! Tudod, hogy én tőlem! mindig félt egy kicsit, hát majd ráijesztek most is. A kritika szabadságát a kassai felsőbíróság is megvédelmezte az Orbán-féle szótárporben Másodfokon is elutasították dr. Orbán Gábort és Mendreszóra Miklóst a dr. Sziklay Ferenc és a Prágai Magyar Hírlap elleni keresetével Kaeaa, májúé 19. (Kassai szerkesztős égünk jelentése.) A kassai biróság tegnap tárgyalta dr. Orbán Gábor pozsonyi gimnáziumi tanár, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti társaság elnöke és Mendreszóra Miklós pozsonyi gimnáziumi tanár, szótárirák pőrét, ameílyet nevezettek Hvozdik János kassai gimnáziumi tanár, valamint dr. Sziklay Ferenc író, a Prágai Magyar Hírlap irodalmi főműnkatársa és kassai szerkesztője, továbbá a Prágai Magyar Hírlap kiadója ellen indítottak. Dr. Orbán Gábor és Menő-szóra Miklós még 1932 nyarán nagy prospektusban jelentették be Szlovenszkó közönségének, hogy a Masaryk- akadémia ,Jóváhagyásával4 magyar-szlovák és szlovák-magyar szótárt írtak, amely rövidesen meg fog j-ölenni. Ezzel körülbelül egyidő'ben a Kassán élő Hvozdik János tanár is elkészített egy ilyen szótárt. A közönség tehát az előtt a lehetőség előtt állott, hogy a két szótár közül választhatott. 1932 augusztus 14-én dr. Sziklay Fppenc az Orbám-Mendreszóra szótár mintaoldalai alapján a Prágai MagjVrr Hírlapban kritikai cikket irt a megjelenés e5őít álló szótárról éfe cikkében kiimiuíptta azokat a szótárszerkeszttési, tudományos és ny'dvészteti tévedéseket, amelyeket a prospektusban migáJíg-pittott és a készülő szótár számára ezek kijavítását ajánld* Ja. E kritikai cikk miatt Orbán és Mendreszóra port indított mind a kritikaáró Sziklay Ferenc, mind pedig Hvozdik János, valamint a Prágai Magyar Hírlap kiadója ellen a tisztességtelen versenyről szóló törvény tizedik szakasza alapján, valamint 50.000 korona kártérítés megbénításét is kérte. Az alsófoku birólság a kereseteit tavialy februárban eh hasította. iFelebbezés folytán került most az ügy a kassai felsőbíróság elé, amely ma tárgyalta az ügyet Retter Oszvald tanácselnök vezetése mellett. A beidézett tanúik kihallgatása után, akik — Hajnóczy József kivételével — valamennyien, nem hogy a vád alaposságát, hanem annak ellenkezőjét igazolták, a felsőbíróság kimond oflt a Ítéletét, amely szerint a MpereB Orbán és MencMazóra keresettéit elutasították és őket ta tetemes perköltség meg- fiz*etésében elmarasztalták. muvallomáfcát a biróság nem "fogadhatta, el Ihi- teltérdemlönek, mert a tanúnak anyagi érdekeltsége volt az Orbán-féle szótár kiadásánál. A kereset alapját képező pillérek a tárgyalás folyamán teljesen össze omlottak. A kereset arra alapitot/ta a tisztességtelen verseny megállapítására és a kártérítésre vonatkozó követelését, hogy a Kazinczy Könyvkiadó Szövetkezetnek igazgatója abban az időben, amikor a szövetkezet Hvozdik szótárát kiadta, de. Sziklay Ferenc volt és így versenytársi minőségben irta meg a lesújtó kritikát az Orbán-Mendreszóra- ■féle szótárról. A biróság ezzel szemben bebizonyttottnak vette, hogy Sziklay Ferenc már 1930 őszén lemondo^f a Kíxzimczy Szövetkezet igazgatói tisztségéről és a Hvozdik-féle széttárt különben sem a szövetkezet a difii ki, hanem Hvozdik maga. A harmad rendü alperes, a Prágai Miagyar Hírlap kifedl^i pedig közérdekből és a jogos kritika nyilvánításának eilc&segitése vógeitt ad«»tí helyet Sziklay cikkének. A felsőbíróság Ítéletének indokolásában kimondotta, hogy az alperesek eljárása semmiképen sem érintette a tisztességtelen versenyről szóló rendelkezésekét. A felsőbíróság nem adott helyet a felperesek azon állításának, hogy Sziklay bármiképen is érdekelve lett volna bármelyik szótár ügyében. Kimondotta., hogy az irodai mi kritikáért amntajk Írója felelős és ilyen kritiHía jogosult lehet még akikor is, ha szigorúbb hlarigtd használnak is benne. A tárgyalás folyamán nem nyert beigazoláet a Kassán jólismert Hajnóczy József egykori „püspöki titkáriénak tanúként! kihallgatása során tett azon állítása, hogy Sziklay azért irta meg bíráló cikkét, hogy a Hvozdik szótárának konkurens vállalkozását letörje. A nagy érdeklődéssel kisért tárgyaláson a felpereseket dr. Farkas Zoltán, Sziklay Ferencet dr. Szepesi Miksa, Hvozdik Jánost pedig dr. Ruzsiak kassai ügyvéd képviselte. A felsőbirósági Ítélet indokolása szerint feliperesek tanújának, Hajnóczy Józsefnek a tata Kárpátok gyöngye 700 év óta gyógyít páratlan sikerrel Rhe urnát - Köszvényt Isiászt - Neu ralgiákat Strand - Sport - Tánc - Zene - Társaság A tárgyalás folyamár dr. Orbán Gábor kijei öntette, hogy Kellet-Imre írónak a Kazinczy Társaság az ő tudomása szerint Sziklay közbenjárására 5000 korona segélyt adott. Orbán i ezt a dolgot úgy akarta feltüntetni, mintha Keller Imrét megvesztegették volna. Keller Imre a tárgyaláson ezt a leghatározottabban visszautasította. Keller az 50G0 koronát saját könyve kiadására kölcsön- képpen kapta a Kazinczy Társaságtól. E kölcsönt 6aját egész könyvtára lekötésével fedezte s e kölcsön nagyobb részét már vissza is fizette. A tárgyalást vezető elnök egyébként ismételten figyelmeztette dr. Orbán Gábort és Hajnóczyt, hogy oda- nem illő, komolytalan vádakat ne keverjenek a tárgyalás anyagába. ii ellenzék régi kivinsifi; a munkásbiztositó - vezetők járandó * sálainak felülvizsgálása és leszállítása Meíttner népjóléti miniszter végre erélyes akciót kezdeményez tegbiztositó pénztárak igazgatói is micsoda hatalmas „szerződéses44 illetményeket élveznek, sokszor hat elemi iskolai végzettséggel. A közvélemény igazán megelégedéssel fogadná, ha a minisztérium valóban erélyes kézzé! teremtene rendet ezen a téren. Minden esetre nagy kár, hogy a népjóléti minisztérium már korábban nem szentelt figyelmei az ellenzék figyelmeztetéseinek, S míg Borbók Ilona előkeresett egy tiszta vászonzacskót s azt megtöltötte bagóiytiidő- vel, ami alatt aszaltalma értendő, alája rejtvén a két bankót, Katona takács megírta a szigorú levelet. Kicsit nehezen ment, mert a keze is reszketett a nagy indulattól, a pápaszemet is el-elbomályositotta a könnypára, de azért csak készen lett a levél. Ez ugyan nem maradt ránk, de én úgy képzelem, ez lehetett benne: — Kedves Jóska fiam! Azon leveledet, melyben megint száz forintokat kérsz, olvasatiamat szélnek eresztettem. Olyanok . vagyunk már mink, édes gyerekem, mint a megszedett tőke. Én igen nagyon haragszom is, azonban az édesanyád az én tudtom nélkül elküldi azt a száz forintot, amit a temetésünkre szántunk. Megtalálod az aszaltalma alatt, akit az öreg pogácsaalmafa termett, még mikor a szőlő mienk volt. És az Isten áldjon meg! Ölelünk csókolunk mink, a te áldott jó édesanyád és a te haragos apád, mint névirója. Keresztanyádék is tiszteltet- nének, de már félesztendeje nem láttuk őket, mert nekik is elég a maguk baja. — No anyja, — mosolygott a takács, ahogy a végére ért a levélnek — hát ugy-e jól ráijesztettem a gyerekre? Borfbók Ilona elérzékenyedve varrta össze a zacskó száját s öreg orcáját boldog mosolygás derengette be, amikor megszólalt: — De hiszen nem hiába hívták kelmedet világéletében nagyeszű Katona takácsnak! Prága, május 10. Parlamenti munkatársunk jelenti: Koalíciós körökben hire terjedt annak, hogy a kormány végül erélyes kézzel akar rendet teremteni a munkásbetegsegély- ző pénztárak, balesetbiztositó pénztárak s a szociális biztosítási központok alkalmazottainak illetményei kérdésében. Az ellenzéki pártok az államfordulat óta minden alkalmat felhasználtak arra, hogy az e téren uralkodó visszás állapotokat éles kritika tárgyává tegyék, a kormánypártok azonban eddig nagyobb figyelmet nem szenteltek a dolognak. Beavatottak szerint Meissmer dr. népjóléti miniszter kezdeményezésére a kormány ebben a kérdésben feladja végül a kényelmes semlegesség álláspontját. Á népjóléti miniszter máris elrendelte a betegbiztosító pénztárak, balesetbiztositó és egyéb szociális biztosítási intézmények alkalmazottai fizetési statisztikáinak az összeállítását, különös figyelemmel arra, hogy az illető alkalmazott nem élvez-e a fizetésén kívül egyéb nyugdijat, vagy ellátmányt. Elsősorban a közalkalmazottak gyógykezelési alapjában kivan a minisztérium rendet teremteni, amelyről köztudomású, hogy annak egyik vezető főigazgatója a pénzügyminisztérium nyugalmazott osztályfőnöke s mint ilyen nyugdijat élvei, emellett & gyógykezelési alap terhére havi 10 ezer, évi 120 ezer korona fizetést kap. De a közönség jól tudja, hogy a kerületi bearnikor még erélyes beavatkozással jelentős összegeket lehetett volna megtakarítani a pénztári vezető alkalmazottak indokolatlanul magas illetményein. Életfogytiglani fegykázra ítélték a trenesénhörnyéki legényt, aki megfojtotta kedvesét Trencsén, május 19. (Saját tudósitónktól.) Az itteni kerületi biróság esküdtszéke előtt tegnap tárgyalták Bulejcsik Sándor majos- falvai legény bünperét, aki a vádirat szerint előre megfontolt szándékkal meggyilkolta kedvesét. A leány másállapotba került és Bulejcsik azt kívánta tőle, hogy orvosi beavatkozással szabaduljon meg magzatától. Mikor a leány erre nem volt hajlandó, elhatározta, hogy elteszi láb alól. Egy este felkereste kedvesét, kihívta sétálni és újból szóvá tette az orvosi beavatkozást. A leány ez alkalommal is hajthatatlan maradt, mire a férfi rátámadt kedvesére és addig szorongatta a torkát, mig a szerencsétlen teremtés megfulladt. A tárgyaláson a vádlott tagadta, hogy előre megfontolt szándékkal cselekedett volna, de a terhelő tanúvallomások alapján az esküdtek bűnösnek nyilvánították és a biróság életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte a gyilkost. Bulejcsik védője semmiségi panaszt jelentett be.
