Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-13 / 109. (3440.) szám
ÍWá május IS, vasárnap. X tanító, aki Ölben hozta a P0sa-§iobroí Szobra lesz Pósa Lajosnak Nemesradnóton ■ Gyűjtés indult meg a szlovenszkói társadalom körében a szobor-alapra Szlovenszkó, május 12. Immár negyedik esztendeje annak, hogy egy szép vasárnap délután elvetőd tem Gömörorez ágban Nemeeradjnétr*, a Pósa- had falujába. Sok a falu Szlovenjszkón ée sok a szép völgy, bizony, azóta is csak vágyódtam Rád. nót felé, felkeresni nemigen volt rá alkalom. Pedig érdemes kiszállni ott iróembea-nek, olyan települést talál otts amely ritka már a mai világban, annyira egyéni izü, sajátságos, ősi magyar, hogy az ember Ézive-lelke örül belé 6 szomjas vágyakozással siet feljegyezni a felírni valókat, még mielőtt a* idő sodra más arcot nem ad a imagyár falu társadalmi és kulturális berendezkedésének. Neanesradnót, a kedves, szelíd Balog völgyén, — hányszor énekeibe meg Pósa Lajos és mennyire visszavágyoft mindig a füstifeeskés öreg háziba, ahol egy palóc-szavu öregasszony várta vissza Pestről a fiát. Nagy utat futott be Póea, amíg a Póisák és a Bodouoik éted falujából Magyatronszág első írói közé emelkedett s amíg megcsetekedte azt, laimiifc soha senki sem tudott olya® szívvel és lélekkel előtte megcsinálni: megalkotta az igazi magyar gyermekirodalmat. Mi, gömöriek büszkék vagyunk arra, hogy szeg- röl-végről atyafiságban van az egész megye s emlékszem, lázasan kutatta egyszer a gimnázium minden osztálya: van-e valami kapcsolata Pósa Lajossal, a leggömöribb magyar költővel s boldog volt az, aki egy incífinci rokonságot fel tudott vele mutatni. Mért nevezetes falu Radnót: a Kdis és Nagy Pó- ®ák,"az Alsó, Felső és Középső Bodonok falva, — az egész falut egységesen emelte nemesi rangra 1660-ban Első Lipót császár és király s adott nekik közös donációs földet. A donációs földből ma már csak tíz hold van meg, a nemességnek sincs érvénye. manapság, de a családi hagyományokat ápol. ják nagyon ma is: a familiáris ládában őrzik családi. leveleiket s hús vét másodnapján tartják családi gyűlésüket az ősi családok. Megszellőztetik ilyenkor az ősi ládát s a család egyik tagja árendá- ba veszi a közös földet, a. bért aztán jótékony célra adják. ; Régen nem találkoztam velük s most, hogy előre örvendünk annak, hogy az ismeretséget esetleg felújíthatjuk a' nyáron, reménykedve gondolok arra, hogy ezt a közős családi 'bérösszeget ezidén falán a Pósa Lajos radnóti szobrának alapjára adták 6 ha nem is adták az idén, majd fogják falán jövőre, Hiszen akkor már állani fog a szobor. Mindig az volt a vágya Pósának, hogy a ki* faluba fog hazamenni pihenőre s Pósa néni még ma is könnyezve meséli az öreg Pósának ezt a tervét A kis ház nem épülhetett már föl, a háború közbejött, csak a kövek maradtak a telken s az újságíró, aki e kövek miatt annakidején ifjú hévvel po. lemizált, már kedves békét kötött a ..másik féltei4* s -együtt dicsérték az igyekvő falut. Az igyekvő és dolgos falu nem volt szokva ahhoz, hogy nagy fia idegen szokásokat vegyen föl a világban s amikor hazajött néhány napra, szorongó figyelemmel nézték a nagy úrrá lett radnóti fiú szokásait. Ekkor mondta Rimaszombatban egy megtartó radnóti gazda Fosára: — Pocseékló ember a, kérem, minden szivarho más szipkát szíj... Régen volt ez, ma már nincsen nagyobb rajongója s szerelmese Pósa emlékének, mint Nemes- radnót s hogy ez így van, annak elsősorban Bodon Lajos igazgató-tanító az érdemese. De nem is lehetne* máskép! Mennyi adottság ez együtt: Pósa Lajos faluja, rokon-tanító, tisztelő, iskola, gyermekek, Balog völgye... aki itt nem várná, hogy Pósa.kultúszt űzzenek, az nem ismeri a mi tanítóinkat s nem ismeri a mi magyar népünket... Hányszor emlegette Pósa néni Pesten, sokszor könnyek között, hogy szobor kellene Pósának Pesten is, Radnóton ás és lám. Pesten már örülhet a szobornak az özvegy, Radnóton is felállították az emléktáblát, de hiába, Radnótot- is megilleti a szobor... Ez a vágy dolgozott Bodon Lajosban, a nemes- radnóti igazgató-tanítóban. Nem elégedett meg a ■kis- emléktáblával, addig-addig beszéltünk róla, addig terveztünk Rimaszombatban, Pesten, autóbuszon, Radnóton, amíg most örömmel jelentette, hogy a szobor megvalósulásra kész. — Emlegettem a Pósa-atyafiak előtt is az eszmét, — árja mai levelében, — mert az Iskola falába 1L lesztett kis márványtáblát alig látják az útról. Ez a. körülmény és egy nagyon kínálkozó alkalom, 1031 októberében Pósa Pesten álló szobrának leleplezése érlelték meg bennem az elhatározó lépést, hogy egy ilyen, de nehéz és mindenesetre tanítóhoz méltó ügynek és eszmének élére álljak s dolgozzam érte éjjel-nappal is, ha kell. A szobor már meg is van! Margó Ede budapesti szobrászművész alke. tása, aki a pesti szobrot is készítette s aki a költővel jó barátságban is volt. Tavaly feleségem * egy Pósa-rokon meggyőződtek a mellszobor gipszben való állapotában a hasonlóságról, — a nálunk elkövetkezendő kritika érdekében, — azután bronz, ha önt tette m a szobrot. Kellett a „meggyőződés**, hogy itthon aztán mindenki a költőt ismerje föl a szoborban. Elindultam a szoborért s hogy ne le- g v ’en sémim i baja, mint anya a gyermekét, úgy hoztam én is ölben az egész utón s tettem át magam az átszállásoknál. Rimaszécsről lépésben haladó kocsin, szalmával bélelt ágyában hoztam a szobrot, Pósa szeretett szülőföldjére, az édes, virágos Balogvölgybe... A szobor már megvolt, most csak a talapzatáról kell gondoskodni, hogy a nyáron meg. tartandó szobor leleplezésre készen álljon. Gyűjtési engedélyt kértem az országos hivataltól, — elég borsos ára, volt, — s azóta gyüjtőiveket cimezge- tek. A mellszobor az iskola előtti kertben, az ut mentén, kedvenc muskátlijai között lesz fölállítva. Hogy a talapzat milyen lesz, azt a gyűjtés eredménye határozza meg. így ir Bodon Lajos, aki ölben hozta a Pósa-szobrot olyan hosszú utón át! Magyar társadalom, Pósa sok tisztelője, most rajtad a sor, hogy néhány koronával támogasd Ne- mesradnótot az ő igyekezetében. A falu már kitett magáért, adakoztak az iskoláagyermekek. a tanítók is, sajnos, még mindig nem elegendő ahhoz, hogy Pósa Lajosnak illő emelvényt- adhassunk szülőfalujában. A szlovenszkói magyar ezivre, szeretetre és ősz. szefartásra hivatkozunk. Arra a szívre, amelynek virágait a Pósa-kertben ültettétek, hogy segíted hozzá a radnótnakat. a szobor talapzatához. Te légy az alap, szlovenszkói magyar olvasó. — segítsd meg filléreiddel ezt a szép magyar falut, hogy nagyon rá ne fizessen szép terveire! Hozzád fordulunk s várakozóan nézünk rád. Minden adományodat nagyon szívesen fogadja Bodon Lajos, Radnót, posta Rimavská-Seé, — aztán jöhet a szoborle leplezés. Szép ünnep lesz. légy ott te is! SZOMBATHY VIKTOR. A szlovenszkói magyar középosztály Irta: Szvatkó Pál A fönti címen Szvatkó Pál, a „Magyar. Szemle*1 munkatáreá, hosszabb tanulmányt irt a budapesti folyóiratba, ahol eddig is több tanulmányban foglalkozott csehszlovákiai problémákkal. Az alábbiakban néhány kiragadott részletet közlünk fejtegetéseiből. Elvitathatatlan, 'hogy a budapesti közvédéin éuy — talán a diadalmasan betört erdélyi magyar 'kultúra -következtében — tájékozottabb az erdélyi dolgokban és a romániai magyarság sorsát higgadtabban, kevesebb túlzással és kevesebb idegeskedő fantáziával ítéli meg, mint a szlovenszkói magyarságét. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy erdélyi magyar kérdés állandóan volt, az államfordulat, előtt », a szlovenszkói magyar probléma viszont mindössze tizenötéves és szokatlan. Erdélyiben az 1930-as népszámlálás adatai szerint 1388.000 magyar él és nincs esés, az erdélyi magyar lélek büszkén, és intenziven manifesztálódik a pesti irodalomban és művészetiben, a kedélyek tehát nyugodtak maradhatnak, Csehszlovákiában a hivatalos statisztika legújabban mindössze 692.121 magyart mutat ki, az esés nagy, a csehszlovákiai magyar lélek hallgat, ismeretlen, sehol sem jelentkezik, tehát 'bőven van ok rémhírre és idegességre. A hallgató csehszlovákiai magyar lélek az a kiindulási pont, ahonnét vizsgálatunkban elindulhatunk. Beszéljünk a csehszlovákiai magyarság szellemiségének problémáiról, ' ami körülbelül azonos a kisebbségi középosztály problémájával. A tételt azonnal kimondhatjuk: a szlovenszkói magyarságot az elparlagiasodás veszedelme fenyegeti. Az értelmiség fogy, szellemi és társadalmi rangja egyre jobban alá- szálil, a paraszt- és a proletártömeg vezetőréteg nélkül marad. A kívülálló csodálkozva vetheti föl a kérdést, miként történhetett, hogy ma Szlovenszkón csökken a középosztály intenzitása, holott 12—14 évvel ezelőtt a legvégzetesebb bajnak nevezték még a középosztály tultengését a kisebbségi életben. Akkor tényleg óriási középosztály — kereskedő, nyugdíjas, volt hivatalnok, diák, szabad pályán működő ember, volt katonatiszt — maradt a szlovenszkói városokban az aránylag kis számú egyszerű magyar lakosság mellett, de éppen azért, mert e középosztály aránytalanul nagynak bizonyult és nehezen tudott megélni, mindenki szabadulni óhajtott belőle. Pánikszerű menekülés kezdődött: az egyik rész hamarosan átvándorolt Magyarországba, a másik rész, különösen a nem magyar vidékü városokban igyekezett minden áron alkalmazkodni. a harmadik rész. például a független zsidóság, amely különösen az északi városokban a megmaradt magyar középosztály lényeges részét alkotta., a közbejött politikai eseményék miatt indiffe- renssé vált és részben a német kultúra felé tájékozódott. A negyedik rész, a dzsentri, amennyiben Szolvenszkóban maradt, visszavonult falusi birtokára s a vidéki nemes ugyanolyan szegényes életét kezdte élni. mint a tizennyolcadik században. A városok magyar polgársága fogyni kezdett. Mindez veszélytelen maradhatott volna, ha nem következik be a nagy hiat.us a. nevelésben. üj, fiatal magyar-értelmiség nehezen fejlődhetik ki Csehszlovákiában. Elsősorban az iskolák, hiánya, másodsorban a csekély számú meglévő magyar iskolák bizonyos irányú tökéletlensége miatt. Magyar főiskola nincsen (legújabban bajok merültek föl a pozsonyi egyetem megüresedett magyar tanszékének betöltése körül is), a középiskolák szellemi szintje alacsony. Óriási különbség van a magyarországi középiskolából kikerült magyar fiatalember megmeveltsége és a csehszlovákiai magyar reálgimnáziumok végzett növendékeinek megreveltsége között. A reáliákban talán nincsen differencia, de egyenesen megdöbbentő a zavar és hiányosság, amellyel magyar és nyelvi dolgokban a prágai vagy a pozsonyi egyetem. újdonsült. magyar hallgatóinál találkozhatunk. A .legveszedelmesebb jelenség .a szabadjára engedett, sőt mesterségesen szított gyermekes kritika tobzódása, amellyel a fiatalemberek fölényesen elintézik a magyar múltat és jelent, vagy fegyelem és felkészültség nélkül turkálnak irodalmi és tudományos kérdésekben. E fegyelmezetlenség, e túlméretezett szellemi szabadságjog, amelyet különösképpen éppen a magyar diákoknak adnak meg nemzeti dolgokban, általános zavarhoz, anarchiához és a valódi, az aszkéitikus művelődés mellőzéséhez vezet a fiatal koponyákban. Fáj ez különösen azért-, mert egyébkért a- német vagy a csehszlovák iskolák nem rosszak Csehszlovákiában. A nevelés bomlasztó tendenciái nem fejleszthetnek ki magasrangu magyar középosztályt. Önképzési lehetőség nincs, könyvek, folyóiratok, eszmék nem igen jöhetnek az országba, a szülők, akik ma ezer más gonddal küzdenek, nem szentelhetnek komoly munkát gyermekeik nevelésének, a hanyatlás tehát köny- nyen. bekövetkezhetik. Erdélyben nincsen ilyen veszedelem. Az ősi magyar középosztály ott pompásan kiépített tradíciókkal rendelkezik s — éppen a városokban — mély gyökeret eresztett a talajba. Azonkívül Erdélyben a magyar műveltség legprimitívebb formájában is toronymagasan áll a környékező szellemiség felett, Európát és a fölényt képviseli, e aki valódi kultúrára szomjas a Balkánon, megmarad benne, vagy hozz ámen ékül. Csehszlovákiában nem igy van. Nyugat közelsége, a cseh nép, de főleg a nagy civilizációt sugárzó három és félmilliós németség jobban megejtheti a talaj- talanabb és önálló kulturtraddciókkal nem rendelkező magyar fiatalságot, mint a román vagy a szebb műveltség. Az a gyenge „szlovenszkói magyar kultúra**, amelyet az előbb Budapest, felé orientált szlovenszkói magyarság mostoha helyzetében hirtelen kitermelt, nem elégítheti ki a többhöz szokott nemzetrész igényeit. Erdélyben a magyar szellem ereje óriási, anyára nagy, hogy exportja van és Budapestet elárasztja, Szlo- verszkón a magyar kultúra importra szorul, de a határokat elzárták. A kereslet nagyobb, mint a kínálat s ebben a. helyzetiben a ragy- igényüek könnyen másutt elégítik ki szükségleteiket. Elég erős autark szellemi élet nincsen és nem lehet. Tudjuk, mi . ennek az oka. A transzilvanizmus a tudat, alatt évszázadokig dolgozott. Erdélyben s. amikor 1918-ban Erdély levált a budapesti központról, ismét mű- 1 a Kárpátok gyöngye 700 év óta gyógyít páratlan sikerrel Rhe urnát - Köszvényt Isiászt - Neuralgiákat Strand - Sport - Tánc - Zene - Társaság íködmi kezdett. Az erdélyi magyar protoplazmában van tehát sejtmag, az önállósághoz nem szokott szlovenszkóiban nincs, mert a centrum közelsége (a szobi határ hatvan kilométerre van Budapesttől) annak idején fölöslegessé tette kifejlődését. Erdély magyarsága periféria- magyarság volt, azaz ugyanolyan életet élt, mint a nagyvárosok külső kerületei, ahol lassan-lassan külön városi élet fejlődik ki az Ösz- szefüggés ellenére, Önálló központ keletkezik, önálló korzó, színház, mozi, üzleti élet, mert a lakóknak terhes •minduntalan 'beszaladgálni. a centrumba. Ilyen periféria-kisebbség a legtöbb német kisebbség, amely távol él a nemzet közepétől, kifejlesztette részletönállóságát és könnyen feltalálhatta magát az uj helyzetben, anélkül, hogy nemzeti vitaiizmusa, ennek kárát vallotta volna. A szlovenszkói magyarság nem periféria-kisebbség: ott élt a centrum tőszóm- szédeágában és ami értéket’ kitermelt, a központba küldte. Értékei, beszerzési forrásai' iká- vül rekedtek. Viszont a szlovenszkói magyarság kultur- igéryei nagyobbak az átlagmagyar kultur- igényeknél — éppen a centrumhoz és a nyugati kultúrához való közeledés miatt. Elvégre ez a kisebbség a magyarság légin dog ermánabb része, mely részben indogermán népi elemekből amalgamizál'ódott magyarrá és állandóan nyugati hatások alatt állt. Nagy szakadás keletkezett tehát a szlovenszkói magyarság fcultur- igényei és a között, ami magyar kultúrát Szlo- venszkó — akár az iskolák, akár a-z irodalom, akár a társadalom — nyújtani tud. Ezt. a szakadékot valamiképpen át kell hidalni. Ellenkező esetben törés támad a középosztályban: sokan másfelé orientálódnak, sokan leszürkülnék arra a szintre, ahol elnyeli Őket a szó törlő hétköznap. Nem akarhatjuk, hogy a szlovenszkói magyarság primitív parasztnéppé sülyedjen. Olyan tömeggé, amelyet öt-hatszázezer főnyi vakon vegetáló ember alkot vezető és irányitó nélkül, készen arra, hogy bárki bármire kihasználja s minden tagja, aki európai rangra kivan emelkedni, kénytelen legyen más kultúrák termékeihez menekülni. Pedig az elparlagiasodás komoly veszedelem. A kisugárzó erő nélküli magyar kisebbség tovább élhetne, mint 6ok nemzetiség a háború előtt, de nem lelhet többé hatása és jelem tősége. Ilyen körülmények között az is érthető, hogy bizonyos politikai körök örömmel felkarolnak minden magyar mozgalmat, amely a „parasztság megmentése** jelszavából indul ut7 IP !■ BRISTOL.... BRISTOL.... BRISTOL Szálloda Budapest Dunapart árban és szolgáltatásban vezet! Szoba telje* ellátással személyenként napi 12 pengőért
