Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-13 / 109. (3440.) szám

'PKAfcAW »tA&YAR-HtRIiAB 1A64 18, TaMgmigw Ajtóitól t&noo-M Ida: Itó&dótáMji $ezs& Ha egysser megírom ifjúságom történetét, hosszan kell majd időznöm 1900-nál, mely a XX. század első évét jeleníti, de még magá­ban foglalja a XIX. század minden édességét, gerjedését és kezdeményezését, mindazt, ami az életben becses, szabad és bátor, mindazt, amiért élni érdemes, mindazt, ami még egy­szer föllobog, aztán eltűnik szemünk elől és nem leljük többé sehol és soha. Budaipest a fényes kőrútjaival, a tündöklő lócáival úgy zsengett ekkor, mint valami fmlzsuifolt kaptár. Nem, a hasonlat nem egé- s»en találó. Inkább olyan volt ekkor ez a -város, mint egy induló vonat, mint egy föl- virágzott gálya, vagy egy délibábos léghajó, melyen kirándulást teszünk a világ-önbe, zsebünkben egy elsőosztályos szabadjeggyel. Mámorosán járkáltunk ide-oda. A kirakatok­ban vadonatúj áruk csillogtak, melyek ha nem voltak is a üdéink, boldoggá tettek ben­nünket. A bőség féktelen érzése ficánkolt bennünk, ősszel, amikor az ÜlTői-ut ákácai Hervadtak és sárgulni kezdtek a Muzeurn- kert boglárfái is, a csörgő levelekkel együtt a hideg szélben gazdátlan bankjegyek is röp­ködtek, melyeket mi szegények és fiatalok sebünkbe dughattunk, mint a sors szeszé­lyes ajándékát, hogy- rajtuk télviz időre tűzi­fát, rásároljunk, lámpákba olajat és köny­veket. Az egyetem körül lebzseltünk mindnyájan, rongyosan és izgatottan. Készültünk a pá­lyánkra? Arra is talán, de főkép a jövőre készültünk. Minden áldott nap valami csodá­latos dolgot tudtunk meg, amelyről előzőleg nem is álmodtunk. Szerdán például azt hal­lottuk egy olvasottabb és tapasztaltabb ba­rátunktól, hogy a világon minden csak anyag, függvényei vagyunk nagyobb erőknek és mint gépek mozgunk szabad akarat nélkül s mindezt már régen bebizonyította Haeckel. Aztán csütörtökén épp ily váratlanul arról értesültünk, hogy minden csak szellem, a tárgyak, melyeket érzékelünk, pusztán lel­kűnkben vannak s az egész világ álom vagy árnykép ét ettől kezdve Berkeiey-re, az an­gol püspökre esküdtünk. A nőket oltárra helyeztük, olyan magasra, hogy nem is lát-' tűk arcukat és úgy imádtuk őket, láthatat-1 lanul, aztán valami más olvasmány hatása j alatt lerántottuk őket a porba és sárba, oly mélyre, hogy ismét ködfoltokká és ábrándok­ká lettek. Arról beszéltek nekünk, hogy a lángész voltakép őrület és hogy állatot ölni époly bűn, mint embert gyilkolni. Így tanul­tunk az élet iskolájában, egy óra alatt év­századok műveltségét bekebelezve. Ki-ki költséget és fáradságot nean ismerve sietett bészerezni „világnézetét1' oly sürgősen, mint a közeledő hidegre bökni télikabátot. Néha reggel anyagéiviiek voltunk, de este már egy döntő élmény parancsára már a másik vég­letet, a teljes szellemiséget hirdettük. Her- bert Spender és Nietzsche neve lobogott a levegőben. Lenéztük és megvetettük a múl­tat. melyet az öregeknek engedtünk át, a gA ügy i thatatlan betegségükkel egy ütt és arról ábrándoztunk, hogy az életet egyszeri­ben mégváltoztatjuk, mi gyermekek, akik az emberiségre úgy tekintettünk, mint afféle elhagyott, jobb sorsra érdemes gyámfiukra. Wagner volt a zeneszerzőnk s lakótársunk­nak egy szegényes diákszoba ötödik emeleté­re a Siegfried-motivurnot fütyültük, ezzel je­lezve jöttünket. Emlékezeim, egyszer délelőtt a Rákóczi- uton kóvályogtam, fésületlenül, még pihés hajjal, lila mellényben és hosszú, vékony sárga nyakkendőiben, amikor megszólított egy fölöttébb különös, zord fiatalember, aki egy csomó könyvet vitt hóna alatt. Rövid- renyirt, tüskés fekete szakállt. viselt,, orrán ara nyk ereles csiptetőt és bőrsanut harisnyát- lan. lábán. Mereven, szigorúan tekintett sze­membe s száján valami gúnyosan csillámló, <ie> érdeklődő s kiváncsi mosollyal ezt kér­dezte tőlem: — ön költő? — Jgen hebegtem ijedten. — Már régóta figyelem — mondta és be­lém karolt. Fogalmam se volt, mit figyel rajtam és miért, hiszen addig még egyetlen sor se je­lent meg tőlem és kézirataimat senkinek se mubr/attam, de ebben tfc időben csakugyan 'alamenrtyien figyeltük egymást. Róla is tud­ta m, hogy kicsoda, ö volt. az apostol, Neki is hatalmas tervei voltak az emberiséggel, ez­után csak erős, egészséges és boldog nemze­dékeket akart, az előítéletek pusztulását s az igazság diadalát minden vonalon. Hitvallása a szcciálarisztokratizmus volt. Egy Ízben ma­gam is hallottam beszélni az egyetem homá­lyos előcsarnokában, gázvilágnál, a lelkese­dő ifjúságnak. Ekkor, mint szociálardsztokra- ta k’örtőkalapot hordott és kurtapipa lógott szájából. Az apostol többnyire beszélt, még­pedig gyönyörűen, lángoló hévvel. Imi nem igen irt és nem tudott Írni Ellenségei ezért az apostolt lapos tolinak is hívták. Kivallatott mindenről, Haeckelről és Ber- keleyről, a nőkről való véleményemről, majd szemüvegének egy haragos villanásával Nietzsche tanácsát idézte, hogy aki nőkhöz megy, ne felejtse el az ostort. Aztán elkapta kezemet és hosszan szemlélte hüvelyk­ujjamat. — Igen, — felelte — ez is igazolja az én hüvelyk-elméletemet. Hogy mi volt a hüvelyk-elmélete, az reg- tély marad előttem mindörökre, de érdek­lődése mélyen meghatott. Elővette a kis pisz­kos, telefirkált jegyzőkönyvét., a lakáscím e­őridst választéki Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSice Üveg — por cellán — villany csillár ok! Modern képkeretezés, üvegezés Telejon 2423 Alapítva 1833 met tudakolta és beirt, — amint mondotta —- a „költők11 közé, mert minden költőt szá­mon tartott. Soha találkozás nem tett boldogabbá. Ön­érzetesen lépkedtem ez uccán. Úgy éreztem, hogy7 már vagyok valaki és bevezetnek a nagy7 szellemek törzskönyvébe. Egy hét múlva, amikor délben haza siet­tem az egyetemről a diákkaszárnyába, ahol egy vidéki osztálytársammal, egy földmives fiúval laktam együtt, lakótársam rémülten várt a folyosón. Közölte, hogy olyasmi tör­tént,, amire eddig még nem volt példa. Ö is az imént, érkezett, haza ágyamban egy isme­retlen emberi talált, aki teljesen levetkőzve mélyen aludt. Odament hozzá, megérintette vállát, hogy fölvilágosítást kérjen tőle. Az is­R leoegő papja Irta: Zilahy Lajos Másfél évvel ezelőtt máj' hallottam emlegetni Amerikában Charles Couglin tisztelendő ur nevét (kivételesen Eauglim-nak ejtik), most pedig Fran­ci* Bellamy cikkéből tudom meg a továbbiakat. A* ifjú tisztelendő ur esete modern tündérmese a rádióról, amelynek külsőségeiben nagyon kevés köze van Assisi Szent Ferenc legendáihoz, viszont belső tartalmát tekintve,, rengeteg vigasztaló ta­nulságot rejt a mai emberiség lélektanához. Mnin- deneeetre olyan tündérmese, amely extiet ki* fé­nyességet hagy maga után, amerre elvonni, minit a csiga a földön és a fűszálakon, a különb®ég tálén csak. hogy amerikai tündérmeséről lévén sió, egy detroiti bank folyószámláján is átvonul. Kezdjük talán ott, hogy a tisztelendő ur. aki egy kanadai templomszolgának a fia, néhány évvel ez­előtt még egy nagyon szegény parókia papja volt és mindössze tizenhét, hívőt vallhatott a magáénak. A zsimdelyes, maradék anyagiból épült, szedett-ve- dott kis templom Hitetlen sekrestyéjében aludt, pokrócok között dideregve é se zen a szállásán le­velet se tudott Írni, mert az ujjal meggemberedtek. Ezidöszerint olyan irodát tart fenn, amelynek fenntartása több százezer dollárba kerül évente. Háromazázötven gépiró-gyoireiró intézi teljes gőzzel a levelezését, de még így sem győzi. Már készen vannak uj hivatalának tervrajzai, egymillió dollá­ros költségvetéssel. Washingtonban az összes poli­tikusok között ina már talán neki van a legdöntőbb szava, a legbensőbb ajtókon is keresztül sétál a Fe­hér Házban .mint valamikor Rasputin a cári palo­tában. Bár mindig kemény szavakkal ostorozta azokat a papokat, akik pénzt szereznek a néptől, ahelyett, hogy ők adnának neki, Coughlin. tisztelendő ur évi jövedelme nagyabb, mint bármely katolikus püspö­ké, nemcsak jelenleg, de az egész világtörténelem folyamán. A hollywoodi filmstúdiókban van egy kis posta- helyiség, ahol a csomagmérlegen le szokták mérni azoknak a leveleknek a súlyát, amiket, egy-egy' film­sztár naponta kap. Ennek a fame-mailnek, ennek a népszerüségpostának kilókban kifejezett súlya igén fontos kiindulási pont az egyes színészek fizetésé­nek megállapításánál. Grata Garbó átlag kétezeröUeáz levelet kap na­ponta, Oougfhtin tisztelendő ur tízezret. Ehhez még azt is tudnunk kell, hogy Garbó az egész világról kapja a leveleket, Coughlin pedig osak Amerikából. Gorho kisasszony minden művészi tökélye mellett öt világrész serdülő if ja inak nemi. képzeletére is hat, ami tudvalévőén a levélíró* nem utolsó' kutfor- rása. Coughlin tisztelendő ur viszont csupán ez észhez és a szívhez beszél. Hatalmas megtisztít Iá* i folyamait ez az erkölcsi fertőbe süllyedi, Amerika lelkében a szellemi magasságok felé. Coughlin. hatása nem tisztán a katolikus vallás erejéből táplálkozik, elsősorban nem is vallási ala­pokon nyugszik, hiszen saját kimutatása szerint hí­veinek hatvanöt százaléka más vallásu. Hogy ez a hatás milyen méretű, arra jellemző, hogy egyetlen' rádióbeszédére több minit egymillió hozzászólást ka-- polt. Amerikában a legkisebb papírpénz az egydol­láros bankjegy. A tisztelendő ur elmére érkező bo­rítékok minidig meg vannak bélelve egy kis pénz. maggal, ebben rejlik Amerika uj „pápájának'1 ma már igen hatalmas anyagi ereje. A kapitalista amerikai sajtó szívből utálja a negyvenkétesztendős tisztelendő uralt. Mimiden al­kalmat megragad, hogy be ledőljön, legutóbb a Hé­ráid Tribüné azt irta róla. hogyha Amerikában 1 forradalom fog kitörni, a borzalmakat Coughlin gyújtó beszédéi fogják felidézni. A tisztelendő ur, 1 aki Roosevelt baloldali szárnyához tartozik, mlddep beszédében szenvedélyesen 'támadja Morgant. Mel-1 Iont, Fordot és a többi nagy kapitalistát. Csodélato* pályafutása azon a napon kezdődött, amikor elhatározta, hogy prédikációit ezentúl nem a kis templom üre* padijainak fogja elmondani, ha­nem a mikroíón elé lép. Az első rádióbeszédére mindössze nyolc levelet kapott, de ez is nagyon meglepte és nagyon meg volt elégedve. A második beszédére harminc levél jött, a harmadikra száz, a negyedikre ötszáz. Elein­te sajátkezüleg válaszolt a levelekre, később a hely­beli lányok is segítettek, de alig két év múlva mér négyezer levél érkezett hetenként és minden levél­író hozzájárult valamivel a rádiózás költségeihez. Hullt, hullt az arany a Hitetlen kis sekrestyébe, már el se fért benne, annyira, hogy egy csütörtöki napon a tisztelendő ur besétált az egyik detroiti bankba és hmszonkétesser darab egydolláros bank­jegyet tett be g folyószámlájára. A. következő évben szerződést kötött az amerikai rádiótársnsággal és az Egyesült Államok területén hálószerűén elhelyezett tizenhat leadóállomást bé­relte ki. Mexikótól Kanadáig, az Atlanti ócemától a Csendes óceánig most már övé volt av, élő szó hatalma. Akkor még Hoover volt az elnök, akinek kez­dett nem tetszeni ez a dolog. Cenzort akart állí­tani mellé, de Coughlin a mikrofón elé lépett, és azt kérdezte: - Mit akartok? A szabad szót, vagy a megkötött szót? Olyan zugás támadt erre Amerikában, hogy Ho­over a cenzúra tervvel visszalépett. Ellenfelei nyo­mására a Columbia rádiótársaság megszüntette ve­le a szerződése* viszonyt, de Coughlin néhány hét múlva már tizenegy önálló rádióállomással rendel­kezett. Ma már huszonhat állomása van. Hogy mennyire nem vallási eszközökkel dolgozik, mi sem bizonyítja jobban, hogy közgáz,dászok’ból és gazdasági kutatókból külön egy+röaztöt szerve­zett maga mellé, akik beszédeinek anyagát előké­szítik. A kis templom helyére hatalmas uj templomot emelt, ő maga azonban ma is a legegyeszrühb, sze­gényes életmódiját folytatja: A detroiti püspök ezt irta róla: — Coughlin látta a világ szenvedését, mély nyo­morúságát, és megszólalt.. Szavainak eredménye: az amerikai forradalom. Ez a forradalom vérté len, de éppen olyan nagyjelentőségű, mint valamikor a francia forradalom. Ő a modern Szent Györgynek nevezi magát, aki puszta kézzel harcol a sárkánnyal. Szavai úgy hat­nak, mint. a pörölycsapások. Valaki azt. mondta rá: olyan stílusban beszél, ahogy a Hearsl-lapok « fő­címeket fogalmazzák. Gondolatkörének főbb pontjai: h kommunistákat, akikkel minden közösséget megtagad, anarchisták­nak, a nemzetközi bankárokat, ördögöknek^ az aranyalap híveit pedig Téten ellenségének tartja. nyeretlen erre lassan fölemelkedett a párná­ról, anint valami fekete szakállas krampusz, rátette orrára arany csípte tőjét. Zarathusztra kígyójáról kezdett beszélni, éktelen haraggal megbélyegezte barátom kíméletlenségét, hogy egy embertársa álmát zavarja és kicsinyes fajankónak, hígvelejű myárspolgárnak nevez­te, aztán mintha mi sem történt volna, le­vette orráról a csiptetőt és tovább aludt. Lábujjhegyen lopóztam be a szobába. Az apostol rövidreuyirt tüskés szakállát kispár­námra szorítva csöndesen és egyenletesen lélezett. Egy kicsit magam is csodálkoztam ezen. De később mgtudtam, hogy az apostol­nak nincs lakása és délelőttönként fölváltva fiatal költők ágyában piheni ki az éjszaka fáradalmait. • Minden péntek este szobájába zárkózik és vasár­nap réggelig ki sem mozdul. Ilyenkor Írja prédiká­cióit. kettőt a templomnak (ezek közül egyik a gyermekeknek szól) és egy harmadikat, ami a leg­fontosabb: vasárnap dél<utáura 0 rádiónak. E más- félmapos elzárkózásban maga főzi ebédjét és vacso­ráját. egy kis gázkályhán és ilyenkor senki nincs mellette, csak a kutyája: egy hatalmas dán dog. Egy nagy élelmiszer-cég heti hétezerötszáz dollár fizetést ajánlott neki, ha vasárnapi rádióbeszédé­ben " két percig a cég élelmiszereiről is beszél Visz- szautasitóttá. Egy hollywoodi fikütár&aság elhatá­rozta, liogy filmet készít róla ..The Fighting Priest11 „A küzdő pap11 oiantnel. ötszázezer dollárt ajánlot­tak neki a szerep eljátszásáért. Visszautasította­Rd-osévélt állandó érintkezésben van véle. Szereti és barátjának tartja. Demagóg vagy próféta? Ilyeneket kiált a mikrofonba; „Előre Krisztus felé! Előre mindnyájan! Előre még máma! Előre Isten nevében, előre az Arany pogány istene ellen!11 Mécs László; Most Lacikának hívnak Most Lacikának bÍvnak; körötted kék a csend a lelked mélyén karácsony örök csengője cseng. Játékod gyári áru: — lelked mélyén mesét virágzik, úgy megihlet e sablon szürkeség. Lackóvá nősz, — s nem kell más csak játékbábu már, körülrajongod testét, mint egy hattyú-gúnár. T*>het, hogy gyári áruk a. Mancik, Máriák, de lelkedböl kicsalják a nagy csók-áriát.. Lászlóvá komolyodsz így: játszol uj kort, hazát, mindenben bölcs, de egyben könnyelmű lész s hazárd: attól leszed függővé a boldogságodat, hogy viau-e szive, vagy nincs egy játékbábunak. lassan lassan megőszülsz és Laci bácsi lész: jajt-bajt nyikorgó verkli, vagy vidám vén csibész. Minden emberjátékon kacagsz, vagy mint fa-szent bosszankodsz — tornyodban meg halál harangja cseng. Most Lacikának hívnak, még bős vagy, siti* titán, harsants ur%Unk tavaszt, feni 1 au élet-trombitán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents