Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-01 / 100. (3431.) szám
'ShJFjk » Xin. évf. 100. (3431) szám * KMM • 1934 május 1 : - ~^^^*Jj]j^[MT1-llwwlMJm-nrTrrniTM-nri—rrrm »i wipuui—.cmv n u m.«n ■ nu rn—n-------mmm ‘<i■> Előf izetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • H képes melléklettel havonként 2,50 Ké-val több, Igyes szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— Kf» A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség; Prága (I., Panská uliee 12, II, emelet. 0 Kiadóhivatal: Prága II., Panská uliee 12, III, emelet. • • TELEFON: 303-11. • « SÖRGÖNYCIM; HÍRLAP. PRAHA. MÁJUSI ÜZENET A KISEBBSÉGI MAGYAR MUNKÁSHOZ Ma JAROSS ANDOR A marxi osztályharc alapján szervezkedő és a politikai hatalom sáncait ostromló munkásság évtizedekkel ezelőtt május elsejét az osztályharcos proletariátus nemzetközi ünnepének választotta ki. Előkerültek a hol féltve őrzött, hol öntudatosan lengetett vörös lo- hogók és a munkásság megindult döngő léptekkel a külvárosok gyárnegyedeiből, hogy végigvonuljon a polgári jólét sugárzó sétányain és a leeresztett üzletredőnyök és az ijedten meghunyászkodó, meglepett polgár- arcok között megmutassa a közeljövő eljövendő politikai hatalmát. Ilyenkor a meg-1 félemledett polgár nem titkolt örömmel látta nem egyszer, mint avatkoznak a rendőri közegek a tüntető menetbe és csak akkor lélegzett fel, mikor az utolsó vörös zászló is eltűnt az ucca forgatagában. Május elseje igy vált akkoriban a szervezetlen polgárság széniében lidércnyomássá. Ez a messze mögöttünk halványuló múlt Mezbe a a történelem egymásra io'rnyoha m eseményeket. A vörös zászló és a kalapácsos ember egyszer csak az uccáról, a gyáriról, a széjjeltépett háborús frontról a hatalom legtetejére lendült. A mozgalom embereit ez a váratlan lehetőség forradalomra késznek, de kormányzásra készületleneknek találta. Pedig most már nem forradalmat, nem elégedetlenséget, hanem rendet és megelégedést kellett volna odavarázsolni, ahol a polgári uralom legalább az egyiket, a rendet tudta biztositamá. A marxi uralom pedig egyiket sem tudta megtenni, mert egész eszmei beállítottsága az osztályharc gondolat- világából csak a bontási és nem az építést jelentette. Az uralom éveiben május elseje az uralkodó vörös szin jegyében tombolt. Amit a hatalom gyakorlata nem tudott tudatosítani a proletariátus tömegeinél, — mert egykori vezetői ugyanolyan messzire kerültek tőle, mint a gyűlölt polgári uralom hatalmasai voltak, — azt május elseje vörös szinergiájának kellett volna pótolnia. A különbség csak az volt, hogy most nem a szakszervezetek és pártcsoportok adták ki az utasítást, hanem Európa-szerte a közrend hivatalos őrei ügyeltek arra, hogy mindenki tisztelettel hajoljon meg a marxi osztályharc vörös jelvényei előtt. Ez a közelmúlt képe, melyet mindannyian átéltünk. A történelem malmai pedig közben megörülték az osztályharcos elméletet és leszorították a diadal trónusáról a marxizmus rajongóit Uralmuk ma már csak ott lehetséges, ahol lemondtak az egyeduralomról és más polgári jellegű szervezetekkel megegyezve, az osztályharc elveit szegre akasztva, utóvéd módjára tartják állásaikat. A mögöttük állott, szervezett tömeg, mely kenyér- kérdést látott az ö uralmukban, rövid néhány év alatt rádöbbent a munkanélküliség százezres, meg milliós számoszlopain keresztül, hogy az eszmék, melyek mellé áldozatos lélekkel odaállt, alkalmatlanok az emberiség sorsának intézésére, a vezető egyéniségek pedig kicsinyek és súlytalanok az előttük tornyosuló feladatokkal szemben. A legutóbbi évek alatt az osztályharcra szervezett munkásság kiábrándulva lassan hátat fordít a vörös színnek és az élet könyörtelen logikája, meg saját józan esze rádöbbenti arra az igazságra, hogy a különböző foglalkozást üzö. de termelő munkát végző társadalmi osztályok nem lehetnek egymás ellenségei és a mindennapi kenyeret becsületes együttműködéssel, kéz a kézben lehet csak megkeresni. nem pedig egymással szemben állva. A világos ésszel gondolkozó munkás pedig rájött arra is, hogy a különféle társadalmi osztályokat összefogó kapocs: a nemzeti eszme, melynek modern értelmezése egyenesen parancsolja a munkásság érdekeinek maradéktalan felkarolását, az egymás életérdekeit kiegyensúlyozó erkölcsi alap pedig: a keresztény erkölcs. A munkásság visszatérőben van arra a vonalra, melyről a polgári liberalizmustól termőtalajt kapott marxizmus eltérítette. Ez a kitérő azonban nem maradt tanulság nélkül. A munkásság megtanulta, hogy sorsát nem választhatja el a nemzettől és nem ülhet fel csak osztályöntudatot hirdető prófétáknak. A polgárság pedig szintén gazdagabb lett egy tanulsággal: a nemzet vezetésére csak az egységes nemzeti társadalom jogosult, melyen bellii az egyén súlyát sem a vagyon, sem a származás, hanem a tehetség és a munkakészség szabják meg. Május elseje a legtöbb államban még mindig ünnep, de nem annyira a munkásság, mint inkább a megbecsült és felmagasztalt munka ünnepe. Kevesebb, mindinkább kevesebb lesz a vörös zászló. Ez a ma május elsejének a képe. A csehszlovákiai magyar munkás is megjárta, és járja, azt az utat, melyet előbb néhány kiragadott ecsetvonással általánosságban felvázoltam. A kisebbségi magyar munkás is behódolt az osztályharc nemzetközi eszméinek, éveken keresztül szolgált olyan akaratot, mely nem volt és nem lehetett azonos az ő életérdekeivel. De ö sodródott, a szegény ember kenyeretváró talajtalan- ságával és valljuk be: ezen nem lehetett és nem lehet utólag sem csodálkozni. A kisebbségi magyar munkásnak is tapasztalatokra volt szüksége, mint ahogy egész Európa munkássága a keserű tanulságok során tudta csak helyzetét átértékelni. A kisebbségi élet szervezkedő munkája nem feledkezett meg kezdetben sem a munkásról, csak a munkás nem jelentkezett számbeli erejét kifejező mértékben. Sőt, a vörös zászló legelszántabb rajongói a magyar embert jellemző hévvel éppen a mi munkásaink közül kerültek ki. A magyar munkásság egy tekintélyes része kezdettől fogva megtalálta az utat az országos keresztényszociálista pártba és a keresztény- szocialista szakszervezetbe, mely többre ér* 165 képviselő helyett 74 intézkedett Ausztria uj rendiéről Az osztrák csonkaparlament elfogadta az uj alkotmányt A nagynéniét párt és a Landbund szenzációsan éles állásfoglalása Dollfuss kormánya ellen - Májas elseje: az uj alkotmány ünnepe Vége a parlamentarizmus korszakának Bécsben Becs, április 30. Az osztrák nemzeti tanács hétfőn tartotta meg utolsó üléseit, Dr. Foppa és dr. Hampel képviselők kivételével a nagynémet párt valamennyi ikéipvisellője hiányzott és a Landbund tagjai sem jelentek meg a tanácskozásokon. Az osztrák nemzeti tanácsnak hivatalosan 165 tagja van, de ma, az uj alkotmány elfogadásának napján mindössze körülbelül 70 képviselő jelent meg az ülésteremben, A kormány kijelentette, hogy a szociáldemokrata pártnak a szükségrendel e- tek alapján történt feloszlatása után a nemzeti tanácsnak 93 tagja van, azaz a fontosabb döntések elfogadására szükséges ötven százalékos többség 47 képviselőből áll. Az üléseken Ramek keresztényszociálista képviselő elnöklőit, aki nagyobb formalitás nélkül megnyitotta az 1933 március 4-én félbeszakított ülést. A. reggeli első ülésen a kormányt csak Buresch pénzügyminiszter képviselte. Ramek mindenekelőtt megemlékezett a nemzetgyűlés elhunyt tagjairól, a megnyitás után Hamipel nagynémet képviselő fölolvasta pártjának határozatát. A napirendhez hozzászólva, a lehető legélesebb szavakkal elitélte a kormány tevékenységét és a nemzeti tanács hétfői ülésének megtartását alkotmányellenesnek minősítette, a Ház szerinte határozatképtelen s mindaz, ami történik, törvényellenes, Más mód a helyzet tisztázására nem kínálkozik, csak az, ha a nemzeti tanácsot azonnal föloszlatják és uj választásokat írnak ki, Ramek elnök szembehelyezkedett Hamipel fejtegetéseivel és megállapította, hogy a Ház határozatképes. A nagynénietek Dollftm ellen Később az ülést félbeszakították, majd 10 óra 45 perckor újra megnyitották azt. Az uj ülésen megjelent Dollfuss kancellár vezetése alatt az egész kormány és a keresztény- szocialista képviselők lelkesen üdvözölték a bevonuló minisztereket. Az elmúlt évben a nemzeti tanácsba behívott nj képviselők letették az esküt, majd az elnök közölte, hogy a kormány az 1933 március 4-ike óta. hozott 471 rendeletet benyújtotta jóváhagyás végett. Ezenkívül a napirenden szerepel a szövetségi alkotmány megváltoztatásának kérdése is. A rendeleteket és az alkotmánymódosítást az alkotmányjogi bizottsághoz utasították. Rövid szünet után az alkotmányjogi bizottság előadója, fölolvassa jelentését, amely ellen a nagynéniét párt nevében dr. Foppa képviselő élénken tiltakozott, A tiltakozásnak rendkívüli ünnepélyes jellege volt és a lehető legélesebb formában támadta a kormányt, amely a nagynémet párt szerint törvényellenes, nem képviseli a nép többségét és egy év óta pusztán a szuronyok erejével, alkotmányellenesen uralkodik, a valódi népakarat Foppa szerint nem azonos a mai osztrák kormánnyal. A nagynéniét párt ünnepélyesen tiltakozik a kormány „brutális, embertelen és törvénytelen14 cselekedetei ellen, helyteleníti az alkotmány erőszakos megváltoztatását és követeli, hogy népszavazás döntsön arról, vájjon Ausztria kivanja-e a mai kormányt, vagy nem, Ausztria nemzeti érzelmű lakossága au tori táti v államformát káván, de csak akkor, ha előbb a népet megkérdezték az állam formáról és ha az auíoriíativ kormány él- veri & ti'ép bizalmát, Ugyanakkor JüPga hiti vallást tett a német birodalom mellett és fogadalmat tett, hogy a párt Ausztriában kitart az egységes német birodalmi gondolat mellett. „Törvényellenes, alkotmánysértő** A Landbund nem jelent meg a parlament ülésén, de eljuttatta nyilatkozatát a nemzeti tanács elnökéhez. Ez a nyilatkozat ugyanolyan éles, mint a nagynémet párt nyilatkozata. Az alkotmány kihirdetését a szabálytalanul ülésező és törvényellenes parlament fölhatalmazása alapján a Landbund is alkotmánysértésnek tartja, a párt helyteleníti a legtöbb szükségrendeletet, amelyet Dollfuss kormánya adott ki és kijelenti, hogy az az átmeneti időszak, amely a régi alkotmány megszüntetése és az uj alkotmány érvényrelépése között el fog telni, a lehető legtörvényellenesebb és legszabálytalanabb idő lesz. Ebben a korszakban a kormány népképviselőt nélkül és csak a, fegyverek erejével •Uralkodhat Ausztriában. A Landbund aggodalommal állapítja meg, hogy Ausztria lakossága között az ellentét napról-napra nagyobbá válik. Sajnálattal tekint a párt az osztrák—német testvéri viszályra is, amelyet ellenez s amelyet szerinte könnyű lenne likvidálni, a Landbund nem fogadja el az uj alkotmányt és a lehető legélesebb harcot hirdeti a „törvényellenes" osztrák kormány ellen. folytatás a 2 oldal II. hasábján^ t,. ^
