Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-04 / 77. (3408.) szám

2

BSOB

^RXgAl-MAG^aRHlRLAg

1954 április 4, szerda.

A fogzománc

a fog védőpajzsa!

A fogfisztítószereknek tehát nem szabad ezt a védőpajzsot a fogak tisztogatása alkalmával megsérteni. Az O d o I -fogpaszta a fogakat alaposan tisztítja, de olyan finom, hogy még a gyenge gyermeki fogak zománcát sem sérti meg.

Ezért oly jó az ön és gyermekei fogai számára az

"* i Tubus 4 Ke.

paszta: Nagy tubus 6 Ke.

Ettől a fogak eleíánfcsonfszinu fényben fündöklenek!

dasági tanácsok, a kereskedelmi kamarák nemzeti tagozatai a 'legszélesebb önkormányzati alapon ki volnának építve és hogyha ezek a magyar, német mezőgazdasági tanácsok, kereskedelmi kamarák, ipartársulati szövetségek külön és önállóan küldketnék a gazdasági szenátusba a magyar, illetve német nemzetihez tartozó jelöltjeiket. Cikkünk első részében a gazdasági. és pénzügyi szervek egész tömegét soroltuk fel. Ezekben ma nem találunk egyetlen magyar delegátust sem. Az eddigi tapasztalatok után képviselet híján hogyan remélhetnék, hogy majd a magyar község és járás útépítési, vagy vizszabályozási kívánsága, a magyar pénzintézet segélyigénye, a magyar iparos fájdalma, a magyar gazda eladósodottsága és a kisebbségi magyarság ezernyi gazdasági baja még csak panasz formájában is eljusson a köz- gazdasági szenátusba? Nagyon merész ábránd.

Érdekes, hogy a gazdasági szenátus kiterve- Cői olcsó hatásokra való vadászás közben az alkotmánytörvény egyébként egészen világos paragrafusaiban úgy elportyáztak, hogy végül maguk sem tudják, hogy mit akarnak. Pedig, ha már mindenáron meg kell reformálni a törvényhozást, úgy annak egy sokkal egyszerűbb utja-módja is van, amelynek hatása feltétlenül felérne az indítványozott reform hatásaival és nem involválná a alikotmánytörvény gyökeres és annak alapvető élveibe ütköző megváltoztatását. Válasszon a képviselöház és a mai szenátus egy közös — ha éppen úgy tetszik — hatvan- vagy harmincháTomtagu közgazdasági bizottságot, amely minden gazdasági és pénzügyi vonatkozású törvényjavaslatról — mondjuk nyolc napon belül —- köteles volna jelentést tenni. A godolat nem uj. Dr. Törköly József képviselő már évek előtt indítványozta a házszabály-revíziós és az alkotmánytörvény-re- ■viziós közös bizottságok megszervezését. Nagyon járható, jó ut. Kár, hogy eddig nem nyílt meg.

A gazdasági szaktanácsok törvényalkotó műnk ár. igának egy elrettentő példájával zárom gondolataimat: Az állami ipartanács 1924 óta a mai napig nem volt képes magát átrágni a tervezett ipartörvény paragrafusainak káeaihe- gyén.. Pedig e rágód ásón kívül egyebet sem tett. Holott az uj ipartörvény is nagyon elkelne már,.,

Benes húsvéti nyilatkozata a magyar kérdésről

gáltatjuk a katonákat, tiszteljük a törvényeket és betartjuk azoknak rendelkezéseit, ellenben feltétlenül megkívánjuk a másik résziről is minden jogunk tiszteletbentartását é® intézményes biztosítását/*

TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1- OLDALON.

A kormány magyarnyelvű szócsöve Hodzsa, Slávik és Ivánka megszólaltatása után Benes külügyminisztertől közöl interjút. Az interjú tulajdoniképpen csak megismétlése annak, amit a külügyminiszter ismeretes szlovenszfcói kőrútjain a magyar kérdésről mondott.

— A magyar nemzet elismerése és respektálása annál inkább helyénvaló, — mondja egyebek között, — mert olyan nemzetről van szó, amely gazdag múltat tud felmutatni, amelynek folyamán meg tudta tartani politikai függetlenségét és az európai politika jelentős nemzetközi együtthatójává vált, valamint olyan kulturális, irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat teremtett, amelyek jelentőség, érték, eszmények és alkotó akarat tekintetéiben számos jelentékeny fejlődést felmutató nemzet kultúrájával egyenértékűek. A csehszlovák táborban valóban nincsenek ellenséges érzelmek a magyar nemzettel szemben. Számolunk vele, hogy érdekeink újból találkoznak és ezért meg vagyunk győződve róla, hogy kölcsönös respektálással, lojalitással és békességben kell kivárni, amíg begyógyulnak a sebek, amelyeket a háború és a forradalom okozott.

— A mi viszonyunkat azokhoz a magyarokhoz, akik államunk keretébe mint- nemzeti kisebbség kerültek, lényegében, más elvek nem határozhatják meg.

Hogy ha földrajzi és gazdasági okokból nem volt lehetséges az uj Közép-Európa építésénél az államhatárokat azonosítani az etnográfiái határokkal, ez még nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk, vagy le akarnánk mondani a nemzeti igaz-ságosság érvényesítéséről és hogy a nemzeítöredékekre és a nemzeti kisebbségekre nézve ne legyen érvényes ugyanaz a jog saját kultúrájuk és nemzeti egyéniségük ápolására.

Ebben az értelemben tiszteljük magyarjaink nemzeti érzését is és minden irányban és ágo- záttoan egyenjogú polgároknak teffintjük őket.

A többségi csehszlovák nemzetben megvan a határozott akarat, hogy megadja a magyar kisebbségnek a számának megfelelő valamennyi feltételt ama kulturjavai megtartására, amelyeket az ezeréves fejlődés folyamán a magyar nemzet a Duna-medencében alkotott, valamint kultúrájának államunk talaján való sajátos kifejezésére. E politika gyakorlati előfeltétele az, hogy a magyar kisebbség kultúrájának és nemzetiségének respektálásáért az állam respektálásával adjon ellenszolgáltatást

hogy a köztársasággal szemben megőrizze lojalitását. A magyar kisebbségnek egy ilyen pozitív, igenlő politikája nemcsak magának a. magyar kisebbségnek juttat előnyöket azzal,

hogy lehetővé teszi számára, hogy teljes terjedelmükben használja ki az összes pozitív lehetőségeket, amelyeket a csehszlovák köztársaság lakosságának a demokrácia nyújt, a községekben, országokban és az egész államban, hanem javára fog szolgálni a köztársaság és az egész magyar nemzet jóviszonyának és pozitív együttműködésének is azáltal, hogy a két szomszédos nemzet és állam között politikai, de különösen kulturális hidakat épít ki.

*

Ennyit mond lényegéiben a külügyminiszter. Nyilatkozatának a magyar kisebbséget érintő részére Esterházy János, az országos keresztényszocialieta párt országos elnöke már válaszolt lapunk húsvéti számában, amikor leszögezte, hogy

„hiven teljesítjük minden állampolgári kötelezettségünket, megfizetjük adóinkat, szolMi csak annyi megjegyzést fűzhetünk Benes külügyminiszter nyilatkozatához, hogy az súlyos beismerést tartalmaz. Benes ismét a kisebbség lojalitását teszi meg a kisebbségi jogok kiszolgáltatásának előfeltételéül. A magyarság vezérei, mint most Esterházy, ezerszer megállapították, hogy ez az előfeltétel korrektül megvan, de az ellentétel másik fele, a kisebbségi jogoknak a többség részéről való gyakorlati kiszolgáltatása hiányzik. Benes e tétellel szerűiben számos esetben hangoztatta, hogy a csehszlovák kormány a kisebbségeknek nemcsak a nemzetközileg kikötött kisebbségi jogokat adta meg, hanem azonfelül még jóval többet. Mostani nyilatkozata tehát annyiban tartalmaz újdonságot, hogy ő is a magyar kisebbségi tézis alapjára helyezkedik, mert beismeri, hogy a kisebbségi jogok gyakorlati megvalósítása még a jövő feladata, mert — Érne — teljesítendő ellőföltételtől függ... Ráadásul olyan föltételtől, amelyről mi azt ámítjuk, hogy régesrégen teljesítve van.

Budapesti válasz Restesnek

Budapest, április 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A Pester Lloyd mai számában vezércikkben foglalkozik Benes csehszlovák külügyminiszter húsvéti nyilatkozatával. A lap szerint Benes e nyilatkozatában komoly belátást kell tapasztalni arra, hogy a magyar kisebbséggel szemben a csehszlovák kormányzatnak fontos kötelességei vannak. Ilyen felelős politikus szájából elhangzott szavak többet jelentenek, mint belátási, ezek- bizonyos ígéretet és kötelezettséget jelentenek. Semmiképen sem akarjuk bagatelizálni e kijelentés értékét, — irja a továbbiakban a lap, — azért reméljük, hogy ezt az ígéretet tettek is fogják követni, bármennyire nem vall is erre az eddigi gyakorlat, amelyet a csehszlovák kormányzat a magyar kisebbséggel szemben tanúsított. A csehszlovák külügyminiszter nyilatkozatában azt a föltételt köti a magyar kisebbséggel való bánásmód tekintetében, hogy a magyar kisebbségnek mindenekelőtt el kell ismernie a csehszlovák állam lét- jogosultságát. Fölösleges volt ez a föltétel, — irja a lap, — mert hiszen sok államellenes cselekmény miatt folytattak a csehszlovák bíróságok eljárást szlovák, német s egyéb nemzetiségűek ellen, sőt, csehek ellen is (a Gajda esete igazolja ezt), de még egy esetben sem volt rá példa, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség a köztársaság ellen konspirálf volna.

Rév z és főre vés, demokréca, érés kéz...A Prager Presse Dérer igazé ágiigyminiszter- től cikket közöl, amelyben az igazságáig yimi- mVzter az európai revizionista törekvésekről

értekezik s egyebek között ezeket mondja:

— A revizionista politika sikerei és kudarcai attól is fognak függeai, milyen belpolitikát fognak követni azok az államok, amelyek ellen a revíziós törekvések irányulnak. Mennél kaotikus aöbák a belső viszonyok, a külföldi revizionista törekvések annál erősebbek lesznek. Mennél gyöngébbek a kormányok, annál könnyebb a revizionizmus munkája.

Nálunk Csehszlovákiában az a fontos, hogy a kormányok keményen tartsák kézben a gyeplőt, kitartsanak a demokrácia alapelvei mellett, ne tűrjenek semmi államellenes özeimet s az állam és a nemzet egységének kérdésében ne ismerjenek kompromisszumot.

Ha mi ilyen politikát űzünk, akkor nem kel semmi revíziótól félnünk. Akuttá csak akkor válna a dolog, ha magunk plántálnák a bomlást saját államunkban — fejezi be cikkét Dérer miniszter.

Ezenkívül nyilatkozott még Dostáilek keree- jvedelmi miniszter is a csehszlovák-magyar kereskedelmi viszony alakulásáról. Az ő nyilatkozatát lapunk más helyén isméi’te tjük.

Mussolini

esssraerS'ea nyilatkozik lenes önmérsékletéről

Mussolini ugyancsak interjút adott a Paris Soir főszerkesztőjének, Perreuxnek. Az interjú tartalmáról a Národní Politika a következőkben számol be:

— Az olasz-csztrák-magyar római konferenciáról Mussolini azt mondta, hogy ez kezdetét jelenti a középeurópai együttműködésnek s hozzátette: Aki hajlandóságot érez rá,

Iflás&eUk s&esffiűs'zéás

Regén#

Ida: Teáik BaídwUt (41)

— Volt egyszer valaki — magyarázta Jen- nynek, Mary Lcunak és Traversnek — nő, természetesen: aki egymásiitán két herceghez ment feleségül. Elnevezték Dupla Hercegnőnek. Mi volna, ha ezt én „Háromszoros Lady“-nek nevezném? Úgy hangzik ugyan, mint a háromszoros hurrá, de hátha sikere lesz?

Larry kitűnő hangulatiban volt. Jenny nagyon kedves volt hozzá és, ha ki is nevette, amikor kezdő síelő létére hol orra bukott, hol a hóbuekába merült, hogy csak két hosz- szu Iáiba meredt az égnek, azért a nevetése barátságosan csengett.

Minden esetre nagy lelkesedéssel igyekezett tökéletesíteni barátiát a sporttudományban. Larry jókedvéhez hozzájárult, hogy lapja néhány külön, teljes névaláírással ellátott cikkét is közölte, továbbá, hogy sikerült egykét az ujsági ró-éfletből vett rövid elbeszélését az egyik népszerű hetilapnak eladnia és Ígéretet kapcát, hogy ezentúl is elfogadják hasonló írásánt. Kis bankbetétje szédítő iramban növekedett. Larry mindig törekvő fiatalember volt, de eddi? nem vette elég komolyan önmagát. Mary Lem csak bizalmas jóbarát volt, mindig érdeklődő, készséges hallgatóság, Miki szívesen fogadta reményeinek éfi

tapasztalatainak változatos előadását. De Jennyiben lelkesítő, mindig nagyobb teljesítményekre tüzelő társat találtEz a nevető kislány nem volt nagyon közlékeny. Nyilván úgy tartotta, hogy csak őrá tartozik és senki másra, hogy mit gondol Lar- ryról és a fiú heves udvarlásáról, mulatságos szemtelenségéről és napnál világosabb szerelméről. Barátai se szóltak hát, csak mosolyogva figyelték a kibontakozó idillt, melyet senki sem akart megakadályozni, még Jenny nagyon bölcs szülei sem. Ismerték Larryt és tetszett nekik a fia. Ráadásul — ellentétben azzal, amit gazdag és tekintélyes emberekről tart a közfelfogás — nem akartak semmi többet, illetőleg semmi kevesebbet, mint lányuk boldogságát, így hát, ha kiderülne, hogy az ő boldogságát Larry jelenti, hát akkor Isten nevében, legyen az övé — ők szívesen fogadják vejüknek.

De Jenmy nem szólt egy szét se- Csak ám- braszinü fürtjei táncoltak egyre vidámabban keskeny arcocskája körül és szeme táncolt az életkedvtől. Hol komoly volt, hol csufol- kodó, de azért mindig kedvesen bánt szerelemtől kótyagos Imádójával, ami lényegesen több volt, mint amit eddigi udvartól elértek.

Mary Lom nem volt boldog, de igyekezett

jól érezni magát. Azon a télid délutánon, mikor korcsolyázás után a könyvtárszobáiban a könyveket forgatták és hirtelen egymásra néztek, akkor, egy félelmetes pillanatig, úgy érezte, hogy a férfi felismerte az édes, csodálatos és mégis szörnyű igazságot, melyet ő olyan keservesen igyekezett eltitkolni- De a férfi egyetlen mozdulatot sem lett és egyetlen szót sem szólt. Mary Lou már-már elhitte, hogy a felismerés, amit ő akkor a szemében látott, csak a saját túlfeszített képzeletének játéka volt. A helyzet inkább köny- nyebb lett azóta, semmint nehezebb- Lorri- mer jókedvűnek látszott, a lányon kívül számos más dolog is érdekelte, MoEwan például, aztán saját életének most már tartalmas és szigorú rendje, nagy birtokuk bonyolult ügyeinek kezelése. Komolyan beszélt már arról is, hogy munkáihoz lát, elfoglalja helyét a new-yorki irodában, mely apja hagyatékának ügyeit, a területek eladását, bérbeadását és parcellázását intézi- Dr. Mathews-al is megtárgyalta a kérdést és az orvos, egy feltétellel, beleegyezett.

— Helyes. Ennél okosabbat nem is tehetnél- De adj magadnak még haladékot őszig. Amennyire meg bírom ítélni, egészségi állapotod már kifogástalan, de azért nem szeretném, ha időnek előtte vetnéd magadat az irodai munkába, meg a vet© járó hajszába és erőifeszi lésekbe- Ad j előbb időt az idegedd nek. hogy az erős. kemény hús védőkötése kerüljön föléjük. Egyáltalában, szerezz néhány kilót erre a sok- zörgő csontodra. Aludj sokat, sportolj sokat és őszre olyan erős leszel, hogy akár ddjbirkozónak is elmehetsz. Akkor aztán utadra bocsátlak és, mint pácienst, kitörüllek a jegyzőkönyvemből.

Lorrimer elfogadta a kikötést. Titokban 5 maga is azt kívánta, hogy még egy darabig lehetőleg sokat lehessen együtt Mary Louval, mert bízott benne, hogy a büszkeség, amely mögé a lány szerelmét elsánoolta, lassan ösz- szeomlik. Őszig bizonyosan elmúlik minden félreértés, minden tartózkodás és a lány be fogja váltani Ígéretét.

— Akkor mindenem meglesz — gondolta ujjongva Lorrimer — minden, amit ember csak kívánhat!.. Ebiben igaza is volt. Egészség és munka, ottlhou és barátok, feleség és szerelem — ennél többet ember nem kaiphat és milyen soknak kell kevesebbel beérni!

Lorrimer ék nemsokára visszatértek West- wood Houseba Trawers, aki újjáéledt érdek- lődéssel vetette magát az életre és benne az üzleti ügyekre is, átvette anyjától a birtok vezetését és gyakran tárgyalt, akár otthon, akár bent a városiban John Kenttel, irodáink igazgatójával. Esténként olvasgatott Mary Louval, vagy a rádiót hallgatták — azelőtt ezt a szerszámot csak ki nzóosz köznek tekintette! — néha bementek New Yorkba, hogy egy-egy ezinielőadást vagy hangversenyt meghallgassanak. Travers már egészen más ember volt, mint az a valaki, aki azon a bizonyos novemberi napon belépett Mrs. Lorrimer szobájába.

Mary Lom szinte föl se tudta fogni ezt a csodát: olyan rövid volt az idő és olyan óriási a változás. Beszélt Matlhews-szel a kérdésről és a« orvos, ha a szokott barátságos módján is, de kinevette.

(Folytatjuk.)