Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-29 / 99. (3430.) szám

4

H&4 április 20, rasimap.

vágyát úri tapintata. Megértette, hogy egy elkényeztetett büszke férfiban akármilyen romhalmazzá tette az idő, mindig lehet annyi hiúság, hogy nem akar mutatkozni gusztustalan külsővel asszony előtt, még ha a húga is az az asszony.

így hát messziről próbálta ápolni a bátyiját, akit ott tudott a becsukott ajtó mögött.

Óriási választéki Legolcsóbb ár aki

Pausz T., KoSice

I

Uveg — porcellán — villany csillárok!

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiH

Modern képkeretezés, üvegezés

llllilllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllW

Telefon 2423 Alapítva 1833-------------------------------------------Az ebédlő akkora volt, hogy különböző klimatikus övék húzódtak benne. Az ablakoknál hideg volt, a lángoló kandalló tűzkőiében forróság, középen, a teritett asztal tájékán enyhén temperált a levegő. Az ablakokat süni vadszőlővenyige futotta be, úgyhogy télen délben is muszáj volt meggyujtani a csillár gyertyáit, vagy legalább gyertyatartókat rakná a terítékek mellé. Az inas tizenhat lépést tett meg, amig a tálalókredenctől az asztalig ért. És a konyha olyan messzi volt az ebédlőtől az óriási kastélyban, hogy külön kis melegitő spórlherdet kellett fölszerelni az ebédlő melletti benyílóban, mert már ősszel megfagyott a nyúl szósza, amig a konyha csillagtávolságából az asztalra került.

A fahéjszin falon olajfestményü sárgadinnye, szőlő, körte és vörösbor csendélet. A földön vastag szőnyegek, a magostámláju székek lába arany oroszlánkaromban ért a parkettre.

Nagy csönd, hiuslevesillat. A ház úrnője puha kis kezével kibontotta a levendulaszagu szalvétát és leült az asztalfőre. A roppant asztalnál kényelmesen elfért volna harminc ember. De csak kettőre volt terítve, egymás mellé. Két finom szerviz, ezüsttel, három tányérral, pirított kenyérrel, két pohárral, az egyik a bornak, a másik az előpataki víznek. A cérnakesztyiis inas szertartásosan odaállt a tállal a dáma baloldalára. Nem szólt senki. Hallatszott, hogy pattog az égő bükkfahasáb a kandallóban.

November végen jól föl kellett szerelni a házat gyertyával, fűszerrel, kávéval, cukorral, minden holmival, ami a városból való. Mert ha megérkezett kétméteres havával az erdélyi tél, eltűnt minden ut és hermelinpompájá- ba temetve, a kastély megszűnt a világ számára.

Az öreg. B. grófné nagyszerűen bírta ezt a magányt. Tizenöt éve volt már özvegy. A gyászeset után maga is beteg lett, szinte meghalt. Aztán a sok csöndes sírásban és imádkozásban lassanként megnyugodott és meg is hízott. Hetven éves korára gömbölyű, kis öregasszony lett belőle. Mindig fekete ruhában járt, keményített főkötőben, fehér csipkéin anzsettával, a nyakán régi gránátbross szorította le a esabót.

B. grófnénak erős segítségére volt a csöndes rezignációban, amikor ötesztendős, magányos gyász után leköltőzött hozzá a családi rezidenciába, az édestestvére, B. Sándor gróf. A birtok közösen a kettőjüké volt. De Sándor gróf hatvan éves koráig nagyvilági életet élt. Kolozsváron, Pesten, sőt Párisban is. Futtatott a versenyen, kártyázott, színésznőikkel emlegették. Egy évvel volt idősebb a húgánál. Valaha gyönyörű ember, divatos ember. El sem lehetett képzelni, hogy egy ilyen pompás férfit annyira elpusztítson a vénség. Az orrát rubintszer'i kövületté változtatta a kitágult kis vérerek hálózata. Csupa köhögés volt, csupa reuma. A szobában is bottal járt, amikor egyszer azzal toppant be az ősi házba, hogy — neki most már elég volt „azokból a dolgokból", otthon akar maradni, amig él.

Az öreg grófné szeretettel nézte a megrokkant gavallért. ' Valami elégtétel félét érzett, protestáns hitének igazolását, amikor az öccse csélcsap életére gondolt. Sajnálta.

Kötött, kötött. Az ujja egy pillanatra megi nem állt. A munkájáról föl sem nézve mondta:

— Ha meggondolom Sándor, jobb is volt tenéked agglegénynek maradni.

A gróf nem felelt, csak nyögött egyet:

— A hátam.

—< A hátad fáj? — érdeklődött B. grófné részvéttel. Reuma lesz. Majd kikurálunk.

Ki is kúrálta. Meleg fedőkkel. Kámforos bedörzsölésekkel, szalicillal, sótaian becsinál- takkal. Néhány hónap múlva odajutott Sándor gróf, hogy a nyilalásai elmúltak, élvezni kezdte a falusi életet.

Tavasztól őszig nagy élet zajlott a kastélyban, amely központi fészke volt a nagyszámú B. családnak. Tiz, húsz, harminc vendég majd mindig volt a háznál. Rokonok és barátok. Roppant fecskecsicsergés a nagy fiatalságtól. Nagybácsik, nagynénik. Azoknak a fiai és lányai. És más családokból való fiuk, akik a sok kis komtessznek kurizáltak. Júliusban és augusztusban teli mindenik vendégszoba. Kis papucsok szétszórva a szőnyegeken. Rengeteg duzzadó párnák, paplanok, gyertyára épp ok az éjjeliszekrényeken. Friss kották szaimakazla a szalómban, a zongora tetején. Folytonos nagymosós, kis leibdhenek, harisnyák száradtak a cseléd tornácon. Az istálló zsúfolva vendéglovakkal. Kutyaugatás, nevetés. Este a vacsoránál sűrűn körülülve az

asztal. Négy falusi legényből nevelt frakkos inas, fehémyakkendősen, kesztyűsen a tálalónál.

B. grófnó a főkötőjével és brossával, mint a hadvezér ült az asztalfőn. Mindenkit szeretett, a figyelme mindenre kiterjedt, de mégis az ő Sándor öccse volt ott a dolgok legmélyén. Asztalbontás után odatipegett hozzá, nehez- telőn súgta a fülébe;

— Miféle hiúság ez, Sándor? Ha vendégek vaunak, mindjárt nem teszel vattát a füledbe. Pedig ilyenkor még nagyobb a oug, folyvást nyitogatják az ajtókat.

Mozgalmasak voltak ezek a tánccal, cigánynyal, nagy lakomákkal, eljegyzésekkel, francia beszéddel teli nyarak. De ahogy az idő múlt és a két testvér a hetedik X. küszöbére ért, egyre jobban megszerették mindaketten a néma telet. A puha hófelhőket, a csöndet. Amikor nagy szenzáció volt, ha az erdész jelentette, hogy medvenyomot leltek a falu alatt. Sült alma, meg borleves. A forróra fütött szobákban szagos fenyőfa ropog a tűzön. Nagy árnyékok a gyertyahoimályos falakon. Hatkor vacsora. Félhéttől félnyolcig patience, vagy kettős tarokk. Aztán tiz percnyi csöndes szundítás szemben egymással, a kandalló parázsba omló tüze előtt.

Mély hallgatás. A két magára maradt., öreg testvérnek nem kellett beszélni, hogy szó nélkül is érezzék egymás felé áradó imádatukat, amelyben volt annyi öröm és végtelenség^ mint a fiatalok szerekneskedéseiben.

Nyolckor bejött a székely legény a melegített bundával, ráteritette ura vállára, mert az öregnek négy Hitetlenül ásító szobán kellett keresztüldöcögni, amig a hálóhelyéhez ért.

Sándor gróf fölállt, gálánsán kezetcsókolt a húgának. Szinte egyszerre mondták:

— Jó álmot drágám!

Azzal elváltak, ment kiki a maga ágyához, ahol a nachtkaszlin szépen el volt készítve a gyertya, a koppantó, a váz, a tej, a malátacukor.

*

Egy tavasszal a grófné beteg lett. Nem vigyázott magára, tüdőgyulladást kapott. A család doktora leköltözött Kolozsvárról a kastélyba. Telt egyik hét a másik után. A láz makacskodott.. Április közepe táján — a szokásos nagy rajzás előtt — a kastély váratlanul megtelt vendégekkel. Ott volt az egész rokonság. Egyszerre tizenöten ültek bent az ecet- szagu szobában a beteg ágya körül.

Az öreg dámának megvolt a maga élet- tapasztalata. Tudta, hogy mi jelent, amikor valakit ilyen nagyszámban vesz körül a családja. De nem volt megijedve egy csöppet sem. Föltámasztva a párnán, kíváncsian nézett körül fő kötője alól.

— Meg fogok halni?!

Rábámultak, csókolgatták, simogatták a kezét:

— Hogy mondhat ilyet Emma néni?! — Egy hét múlva már fel is kelhet. — Kézfogé van Zsuzsitoknál a szomszédban. — Tudja, Cecil, meg Laci! — Arra gyűlt össze mindenki! — Hát ha már a közelben vagyunk, gondoltuk, át is ugrunk!

Pedig csakugyan halálról volt sző. Két napHÁZ Y FERENC

POZSONYI

Halódó gyér szekfüimnek a pohár-viz Rég tó-tükör s asztaliam lapja: tág berek! Immár ne\m fáj nekik, hja álmukban nyitott Könyvemre halkuló, lankadt szirmuk pereg.

S a felső sziromnak se fáj. Hisz* álcjmiban Tart az útja, amíg könyvemig érkezik.

Nem fáj neki s nekem sie fáj: hozzászoktam Már virágok és szirmok pergéséhez itt

A sziromnak netm fáj, s ha tovább lapozok Szirom s álom majd a lapok között nyarad;

És eynlék lesz belőle, emlék: egy régi Éjből miegjmentett préselt, illatos darab.

Emlék lasz belőle s nem hallja többé, hogy Lapjaival könyvem mily álmosan zizeg, Unván kergült gardáját, aki fönnvirraszt Mintha talán nem tudná, hogy álmodni szebb.

Csak hitvány csillagaival fog leskődni Még továbbra is az éjféli csöndes ég, és a behulló lámpalény mint eddig, majd kunét gúnyol; „Miivégre ennyi böldseség?"

pal előbb az ágya előtt a földre teritett medvebőrön találta fekve a legénye Sándor grófot. Hirtelen megállhatott éjjel az Öreg ur szive, amikor valami miatt kikelt hosszú hálóingé- ben a paplana alól. Hideg volt, merev, amikor ráakadtak.

Csakhogy B. grófné ezt nem tudta. Az orvos csöndet parancsolt a bőgő cselédeknek. És a temetésre összegyűlt családból is azon a véleményen volt mindenki, mint a doktor:

— Nem lehet megmondani Emmának. Belépusztulna.

így aztán, amikor a maga baja enyhülésével az öccse iránt kezdett érdeklődni a beteg, becsapták:

— Sándor bácsi sincs jól. Valami sömörje van. Nem veszedelmes. De nem gyöhet ki a szobájából, mert nagyon csúnya a bőre, meg ragályos is az a nyavalya.

Múltak a hetek. Senki nem akadt a családban, akiben lett volna bátorság, hogy az öreg dámának megmondja az igazságot. Tolták a dolgot egyik napról a másikra.

— Micsoda csökönyös história ez a sörnör. Teli a szobája kenőccsel.

B. grófné már az ágyból is kikelt. Átguri- tották a szomszéd szobába kerekes foteljét, amig kiszellőztették a hálót. Tavaszt szagolt, napot látott. Friss ibolyát hozot egy pohárban az ápolóné.

A nagy vendégraj máT el is ment. Két- három tétlen rokon volt csak az öreg dáma körül, aki ekkora töviről hegyire tudott már mindent a sömörről. Gyógyuaptórakat olvasott. Tüzetesen kihallgatta a doktort; mit mond a tudomány. És kikérdezte a cselédeket; mit javall a babona.

Visszavette kezébe a ház irányítását. Felkelt.

Az ápolására visszamaradt rokonok ijedten magyarázták, amikor először akart bemenni a beteg öccséhez:

— Sándor bácsi nagyon szépen kéreti Emma nénit, ne tessék arra gondolni, hogy 'bemenjen hozzá. Ragadós.

B. grófné kacsintott öreg szemével:

— Inkább hiú. Biztosan látszik az arcán az a sömör. Szégyelli. No jó, várok, ameddig kiszépül.

Nagyon szerette volna látni a beteget, de azért nem erőszakoskodott. Fékentartotta

NOTTURNO

♦

Óh, mert bár tudatlan, mégi|s bölcs és boldog A didergő lámpa, amely a garkon áll:

Mikor eljő az est, félálombam ki,gyűl És he nem takarhatja sötétség, homály.

S bár reszkető kóc-szivében titkon sejti, Hogy lelke|s lángolásnál nincsen szebb dolog: Okosan pislog és egy ittas perc kétes Szépségéért bolond hévvel el nem lobog!

Pislog $ a kivándsilaknak májusban majd Mesél a diákról, aki szemben lakott S tavaszra várt és tavasszal, hogy ne lássa A párokat, becsukott minden ablakot.

Zárt ablaknál könyve jövendöléseit Leste: mikor jő már a lány, a várt titok?

S egyszer hullt a függöny s újságolta: la lány Elindult és ő maga is indulni fog!

Poharába még frilsis virágodat rakott Akkor este s ünneplőjébe öltözött;

És reggelre úgy találták leboirulva Vidám virágai és könyvei között

Leveseket főzetett neki, fűszerfélén be^ csináltakat. Kenőcsöket hozatott Becsből. Gondosan szellőztette a ruháit. Még leveleket is küldözgetett neki. Ilyeneket:

„Mit főzessek holnap ebédre?" — „Borjut vágtak a faluban — akar egy kis gyenge becsináltat?" — „Miféle fagylaltot szeret?" — Előfizessek a Borsszem Jankóra?" — „Használt az a kámforos szesz, amit tegnap be- küldtem?"

És a halott becsületesen válaszolgatott, hasonló, egyszerű mondatokban a levelekre. A főkertész játszotta a család megbízásából az elbunyt Sándor gróf szerepét. Tudta utánozni a megboldogult kezeirását, meg a hangját.

Be is költöztették a szomorú emlékű szobába. Legyen ott egész nap, válaszolgasson az ajtó mögül, ba az öreg grófnénak kedve támad rá, hágj7 hallja a bátyja hangját. Az ördög vigye a kertészetet, fontosabb a salátáknál Emma néni nyugalma — döntötte el a família.

A kertész — Cseringenyinek hívták, mély- hangú, szőrös, örmény ember volt — remekül belétalálta magát a dologba. Ha az öreg dáma odatipegett a küszöbhöz és beszólt a zárt ajtón keresztül, inkább csak harákolt, meg nyögött, mint a betegek. „Jaj a derekom, jaj a tér- gyem!" „Köszönöm lelkem, hagyjon aludni lelkem!"

B. grófné fejcsóválva totyogott el az ajtótól. Szomorúan gondolta:

— Ez a Sándor, ez a Sándor! Hát már sose lesz belőle ember?! öt hónapja már.... hét hónapja már... a jövő héten lesz teljes egy esztendeje, hogy nem láttam, pedig egy házban élünk...

Kerek egy évig hagyta csalatni magát az öreg hölgy. Az igaz, hogy nem volt olyan türelmetlen mint a fiatalok és az idő is simábban múlt a számára. De végre még!* csak berzenkedni kezdett a tilalom ellen. És egy alkonyatkor, hiába nyögdécselt rémülten és tiltakozva odabent a hang, lenyomta a kilincset. Belépett.

Persze nem volt sehol a megvetett ágy, a beteg. Sürü pipafüst volt a szobában. Az asztal mellől, ahol éppen virágmagvakat szortírozott, megzavarodottain állott föl a mélyhangu, szőrös Cseringenyi.

B. grófné belékapaszkodott az ajtófába. Kicsit elsápadt, összeszoritotta a száját. Okos asszony volt, szempillantás alatt fölfogta, mi történt? Nem sirt, nem panaszkodott, nem vádaskodott. Egész gondolatsorokat ugorva át, egyetlen kemény mondattal kérdezte:

— Mikor temették?

Nem lehetett ellenkezni vele. Le kellett j vinni a kerten túl, a kriptába. Odaállt bundá- san, főkötősen a sir elé. Mécsest gyújtott a kőlapra, amely a testvére koporsója fölött nyugodott. Imádkozott egy órát, aztán visszavitette magát a házba.

Vizet melegittetett, megfürdeti. Tisztába öltözött tetőtől talpig, uj főkötőt tett. az ágyát is tásztába huzattá. A szobalányok lefektették.

Hivatta a szakácsnőt:

— Mellettem fogsz virrasztani Eszter. Ott a nadhtkaszli fiókban van két arany, ezeket a szemem héjjára teszed, ha majd kell, mert ma éccaka meg foguk halni.

Elhelyezkedett a párnán egyenesen, keményen. Az arcában szinte megnőtt sas-orra, az mutatta, hogy valamire irgalmatlanul elszánta magát. A kezét összefonta a paplan fölött. Behunyta a szemét, nem szólt többet. Hajnali négyig csendesen lélegzett, akkor nagyot sóhajtott, mintha figyelmeztetni akarná a virrasztó cselédet, hogy — no mostan!

Mire a szakácsné, — aki irió kövér, három- hasú asszony volt, nehezen mozgott — föléje hajolt, már 111 qg is halt, a szemére lehetett tenni a kél régi körmöd aranyat.

MAROSVÖLGYI KASTÉLY

Elbeszélés Irta: Hunyady Sándor