Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-28 / 98. (3429.) szám

2 1964 AprÉMs 28, sztmfcat. Barthou válaszában kifejezte azt a remé­nyét, hogy az a rendkívüli ováció, amelyben Prágában részesítették, nem neki, hanem az egész francia kormánynak és egész Francia- országnak szél. Ezután részletesen foglalko­zott a csehszlovák történelemmel és kijelen­tette, hogy a háború utáni zavaros időkben azonnal meghódította Európát a fiatal köz­társaság elnökének és Benes külügyminisz­ternek presztízse. Barth<yu ezután rendkívül elismerő hangon nyilatkozott Benesről, majd tiltakozott az ellen a beállítás ellen, hogy Franciaország hegemóniára törekszik. Franciaország és Csehszlovákia ugyanazokat az ideálokat szol­gálják. Barthou szerint a népszövetség a ci­vilizáció legjobb eszköze. Örömmel emlékezett meg arról, hogy a francia—csehszlovák együttműködés főleg Középeurópa gazdasági reorganizálására irányul. Ezen a téren még sok tennivaló van és a megoldás nem egyszerű. A pro­bléma komplikáltsága alapos tanulmányt tesz szükségessé. Barthou végül leszögezte, hogy Csehszlovákia és Franciaország között a legkisebb ellentét sincsen, majd Masaryk köztársasági elnök, Benes miniszter és Csehszlovákia jövőjére ürítette poharát nem feledkezvén meg arról sem, hogy m ege miéke zzék a jelenlévő Benes Hanna asszony kedvességéről, amelyet most volt első alkalma megcsodálni. Disszonáns hangok Prága, április 27. Barthou prágai ünnepé­lyes fogadtatásával kapcsolatban az A-Zet a hivatalos propagandaszolgálatot erős bírálat tárgyává teszi. A francia külügyminiszter érkezését ugyan a lapok előre nagy esemény­nek hirdették, azonban azt is leszámítva, hogy az érkezéskor eső szemergett, az érdek­lődő közönség nem sorakozott föl a várt tö­megben és főleg nem szervezetten. Ezért a lap a fogadós megszervezését „elkontárko- dottnak" nevezi. Hiba történt a külügy­minisztériumban, — i^Ja a lap — hogy sen­kit nem hívtak meg, hibát követtek el a ka­tonák, a szokolisták, a tűzoltók, a cserkészek és az összes nemzeti testületek, hogy szolgá­— Véres tüntetés Bombay bán. Londonból jelentik: A bombay-i sztrájkoló munkások és a rendőrség között véres összetűzés történt. Mintegy ezer sztrájkoló megtámadta a mun­kábaállő sztrájktörőket, mire a rendőrség be­avatkozott, a tüntetők azonban ellenálltak és íkőzáport zúdítottak a rendőrökre, öt renAör súlyosan megsebesült. A rendőrség erre sor- tüzzel felelt, azonban sebesülés nem történt. Öt tüntetőt letartóztattak. latukat önként föl nem ajánlották". A lap nem hibák felhánytorgatása céljából ir erről, hanem azért, hogy egy u|j propagandaszer fölállítását hozza javaslatba. A hivatalos propagandairoda élén három ügyes kezde­ményező állana, s azonkívül három iroda­Torda, április 27. Ismeretes ,hogy a tavalyi romániai antirevizionista tüntetések alkalmá­val egye® erdélyi falvak román lakossága megtámadta a magyar lakosokat, házaikat feldúlta és többeket közülük véresre vert. Különösen Sinfalva községben okoztak súlyos károkat a magyar lakosságnak a feldühödt román vasgárdisták dulásai. Annak idején a román hatóságok csak a magyar lakosság és a magyar törvényhozók erélyes fellépésére kezdték meg a vizsgálatot Prágja, 'április 27. A Öeské Slovo a Slovák nyomón lismerteti Tiso kedd esti prágai elő­adáséit. „El akarták feledni, — mondotta Tiso — hogy a szlovákság külön nemzet, melyet mindem jog megintett. Ezt nem respektálva megsértették a katolicizmus elvét, mart a ka- toöikmsok nem vehetik el egy neon Kettőd azt, amit az szentnek tekint, hanem el kell ismer­niük a jogait. Aki Mkiismeretes politikát akar követni, annak tisztában kell lennie azzal, hogy mi szlovákok sohasem mondunk 'le nemzeti jel­legünkről." — S a katolikus blokkra célozva Tiso igy fogaltmazlta meg ebben a kérdésben a szlovák néppárt álláspontját: >,Mi őszinték leszünk és ezért kinyi'Jf.llkotZtat­juk, hogy a szlovák nemzet a maga egyénisé­géről a katolikus blokk kedvéért sem mond le. Ezt a katolikus blokk nem kívánhatja tőle. A hölgy és négy segéderő kellene. A cseh sajtó megütközéssel tárgyalja, hogy a prágai német színház, amely a pálya­udvar közelében van, Barthou érkezésekor nem tűzte ki az állami zászlót. A színház vezetősége azzal védekezett, hogy ne,m kapott hivatalos részről erre figyelmez­tetést, amint az más esetekben történni szo­kott. A figyelmeztetés megtörténte után a zászlót, de ez mór Barthou elvonulása után történt. és hosszú idő után harminckilenc egyén ellen indítottak eljárást. A harminckilenc vádlott ügyében tegnap volt tárgyalás a tordai tör­vényszéken, amely ma hirdette ki Ítéletét. A törvényszék mind a harminckilenc vádlottat bizonyítékok hiányában felmen­tette. A vádlottak valamennyien azt vallották, hogy nem volt fosztogató és romboló szándé­kuk, csak a tömeg sodorta okét magukkal. Minthogy az ügyész nem jelentett be feleb- bezést, az Ítélet jogerőssé vált katolűikms Mólók vezéreszméje csak .a sunm cui- quie jelszó lehet, mindenki ur legyen a saját há­zában." Ezek az utolsó szavak azt jelentük, — folytatja a Ö-eeké Slovo, — hogy a szlovák néppárt a katolikcls blokk körüli tárgyalások során teljesen waabad Idézet fog követelni a nfiga számára Szloverrszkón, az­az a cseh néppárt Mléuna állal vezetett szlo- venezkói szárnyának a likvidálását fogja kí­vánná. A Národní Oevobození annak a nézetének ad kifejezést, hogy a blokk ügye a választásokig nőm jitlt tovább az elméleti eszmecserék, leg­följebb tárgyalások stádiumán. Azonkívül az is figyelembe veendő, — írja — hogy a katolikus blokk alatt egyelőre csak a cseh és a szlovák néppárt közötti szorosabb együttműködést értik s egyáltalában nem gondolnak a néniéit keresz- témyszocialistáikra, akik pedig szintén beltetar­hsbh Felmentették az erdélyi magyar falvakat dúló román tüntetőket Bizonyítékok hiányában... A fiatal szlovák antonomisták lapja elutasítja a katolikus Makk tervét A Nástup szerint a blokk megalapításánál fontosabb a magyarok és németek megnyerése Hflás&dik szecep&sehís Regény Ida: TaiiU BaldwUt (ei) Diana rágyújtott, kávét töltött a csészéjébe, tejet öntött hozzá és hátradőlt karosszékében. — Miért akart velem beszélni, Mdss Thur- ston? Mary Lou előrehajolt. A másik nő figyelme­sen nézte. Észrevette a kitűnő szabású kosztü­möt, a kis coboly-sált, a finom selyem-haris­nyát, a cipőket, de észrevette a nagy zafírkö­ves gyűrűt is Mary Lou karcsú ujján. E% a lány nyilván nagyon gazdag. Egyszerűen öl­tözködik, de csupa drága holmi van rajta és ráadásul nagyon csinos. A szorosan ülő, majd­nem karimátlan kalap alól édes hullámokban ragyog elő az arany vörös haj. A kék szemek komolyan néznek, a finom arcocskát befutja a természetes pír. Ez a párosság az idegesség és izgalom színe volt, mert mikor Mary Lou aznap reggel felkelt az ágyból, a tükörben bi­zony nagyon sápadt kis arc köszöntötte. — Mi az ördögöt akar ez a gyerek? Talán színésznő szeretne lenni? ... Pénze van, hal­lott valamit Dianáról és pénzzel aikair helyet szerezni magárak a színpadon. Ha ez volna az eset, gondolta az idősebbik nő, akkor lebe­széli róla, akár ivan pénze, akár nincs. Jó em­berismerő volt — ez már a foglalkozásával járt és az ösztöne azt súgta, hogy ez a lelkes, őszinte szemű teremtés túl csi­nos és túl érzékeny ahhoz, hogy soká áll ja ezt az „akiibirja-marja“ mesterséget. — Nos? — kérdezte sürgetően. Mary Lou fejest ugrott. — Miss Harford... — kezdte. — Micsoda! — Deiight csészéje csattanva ért az asztalra. A. nő meglepett és kiváncsi volt, de nem bosszankodott különösképpen. — Nohát azt igazán szeretném tudni, hogy ezt hol hallotta? — gondolkozott hangosan. Azt már egészen elfelejtette, hogy Lanry Mitchell- nek megmondta. Talán valami távoli rokona ez a kislány? Deiight ezt egészen szívesen vette volna. Tetszett neki ez a gyerek. — La/rry mondta — felelt Mary Lou. — Lanry? Persze, az a vöröshaju reklámos ember. Kedves fiú. De miért mondta meg magának? — kérdezte Deiight. — Ennék hosszú története ivan — mondta Mary Lou eltökélten. — El kell mondanom mindent az elejétől kezdve. Akiről szó van... Travers Lonrimer. Deiight Harford az ujján viselt pecsétgyű­rűre pillantott. — Travers? De hiszen Lonry hallott mondta lassan. Lostt7 ... Mary Imi úgy érezte, hogy a szív® akkorára dagadt, hogy már a torkáig ér. Nyugodtam próbált felelni: — Nem, nem halt meg. Kérem, Harford kisasszony, elmondhatnám a dolgot, úgy ahogy én tudom, a magam módján? — Igen. De várjon egy kicsit. Nem halt meg? Nem halt meg! Istenem, ha én ezt tud­tam volna! — kiáltott föl Deiight Harford. Arca hamuszürke volt a megdöbbenéstől. Mary Lou várt, a szive reszketett. Egy perc múlva megszólalt Deiight; — Folytassa. Mi van vele? Többet nem szólok közbe. — Először magammal kell kezdenem — mondta Mary Lou fiatalos fontoskodással. Beszélt Delightnek a saját életéiről, körül­ményeiről, nagymértjének és nagybátyjának keleti utazásáról, az álláskeresésről. Végre elérkezett az újságban megjelent hirdetés történetéhez. Elmondta, hogyan jutott ki Westwood Houseba, milyen csalódás érte, mikor megtudta, hogy a hirdetésbe hiba csú­szott és odautazása hiábavaló és hogyan találkozott először Londinerrel. — Tudja, ő azt gondolta, hogy én vagyok.... maga. És... nem akart többé elengedni. Olyan beteg és olyan szerencsétlen volt, hogy édesanyja és az orvos úgy határoztak, hogy ott kell maradnom... és eljátszanom a sze­repet ... a maga szerepét. Deiight kifejezéstelen arccal bámult rá. Már nem is csodálkozott. Hirtelen felállt, különös hangon suttogott valamit és kisietett a szobából. Mary Lou csendesen várakozott. Nem, az nem lehet, hogy Lorry szerette ezt a nőt. Pedig szerette. És talán az emlékezés és a becsület ismét hozzáviszi... Deiight visszajött. Kezében kis fényképet tartott. Kettőjükről készült, annak idején Londonban. Nagy parkban álltak egymás mellett, a kedves arcú nevető ifim, akit Maty /toznának a. blokkba. , De a két néppárt .között ás számos zavaró mozzanat Van — folytatja a lap. — Hogy mennyire messze esnek egymáettól, a legjobban mutatja a fiatal szlovák autouormeták pozsonyi lapjának, a Nástupnaik éles támadása., mely lap a blokk gondolatát mint időszerű Hl ént egyál­talában elutasítja. Szerinte sokkal irfcább Imeg kell nyerni a választások előtt a németeket és a magyarokat, hogy igy Szláv©nszkóm a néppárt közreműkö­désével létrejöjjön az autonomista pártok egy­séges blokkja. A Nást/up több helyen cenzúrá­zott cikkében amellett hivatkozik Tiso képvi­selőre és Tiso íkijeflentéeére, hogy neki ked­vesebb egy evangélikus szlovák autonomista., mint egy centralista katolikus cseh. „Igen, ez Tiso másik arca. Az egyik édes mosolyt mutat Prága felé, a másik szövetségre készül az auto- nomista magyarokkal", — fejezi be cikkét la Ná- rodmí Osvoíbození. Az országos hivatal nem erősítette meg Ligetfalu keresztényszodaiísta táráját Pozsony, április 27. Amint annak idején a Prágai Magyar Hírlap jelentette, Ligetfalu vá- rosbirájává ez év januárjában Kovacsics Henrik országos keresztény szocialista párti községi képviselőtestületi tagot választották meg. Ko­vacsics tizenhat szavazatot kapott a kommu­nista ellenjelölt tizenkét szavazatával szem­ben. Kovacsics megválasztása ellen akkoriban a ligetfalusi képviselőtestület csehszlovák cso­portja is felebbezést nyújtott be, amit azonban a felettes hatóság elutasított. Ennek dacára most a szlovenszkói országos hivatal az 1933. évi július 12-én kelt 123. számú törvényre való hivatkozással megtagadta Kovacsics Henrik községi biróvá történt megválasztásának meg­erősítését. Ezen intézkedés ellen Kovacsics fe­lebbezést nyújtott be 6 igy ebben az ügyben még nem történt meg az utolsó szó kimondása. Csehszlovákiában is bevezetik a rendjeleket? Prága, áprffis 27. A Öflslté Slovo értesülése szerint a belügynrinisz térium tőrványjavaslatot készít elő a rendjelek és kitüntetések bevezeté­séről. Nehány évvel ezelőtt már beterjesztettek ilyen javaslatot a mdnteztefitanács elé, akkor azonban a javaslat naigy ellenállásra talált g el­ejtették. A lap szerint a politikai nehézségek most kisebbek s a tenv mellet szól az is, hogy a rendjelek ás kitüntetések révé tfaz állam tete­mes jövedelemre tehetne szert Lou soha nem ismert és a karcsú fiatal lány. Mary Lou kezébe vette a fényképet. Hát itt van a bizonyíték, ha ugyan még szükség van bizonyítékra. — Maga nagyon hasonlít ahhoz — mondta Deiight Harford nagyon boldogtalanul — amilyen én akkor voltam ... olyan nagyon régen. Mary Lou letette a fényképet az asztalra és folytatta elbeszélését. — így hát ott maradtam. És mert ő azt hitte, hogy én maga vagyok, mert a maga szerepét játszva vissza tudtam adni az élet­kedvét, ő... ő megváltozott. Ma már egész jól van — mondta Mary Lou letagadhatatlan büszkeséggel. — Nagyszerű ember lett be­lőle! Röviden leírta, hogy milyen testi, lelki és idegállapotban volt Lorrimer, mikor először találkozott vele, hogyan változott meg foko­zatosan, hogyan talált újra önmagára, ho­gyan tért vissza az egészséges élethez, egész­séges gondolkozáshoz. — Maga nagyon becsületes munkát vég­zett — mondta Deiight Harford. — És mi vau most? — Épp erről van szó. Maga visszajött. Lanry mindent tud. Egyike a keveseknek, akik ismerik az igazságot: ő és az orvos. Mrs. Lorrimer többi ismerősei ugv tudják rólam, hogy én... maga vagyok, az a lány, akivel Lorrimer annak idején a háborúiban megbarátkozott. De hát most maga visszajött. — Miért nem szólt nekem Mi teliéi 1 erről egy szót sem? — vágott közbe Deiight kicsit nyersen. ^Folytatjuk Csehszlovákia rosszban és jóban kitart Fran­ciaország mellett. Beszéde végén Benes hang­I súlyozta, hogy az egész kisantamt óraléseit tol- | mácsolhatja. Barthou: Középeurópa gazdasági reorganizációja szükséges

Next

/
Thumbnails
Contents