Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-28 / 98. (3429.) szám
2 1964 AprÉMs 28, sztmfcat. Barthou válaszában kifejezte azt a reményét, hogy az a rendkívüli ováció, amelyben Prágában részesítették, nem neki, hanem az egész francia kormánynak és egész Francia- országnak szél. Ezután részletesen foglalkozott a csehszlovák történelemmel és kijelentette, hogy a háború utáni zavaros időkben azonnal meghódította Európát a fiatal köztársaság elnökének és Benes külügyminiszternek presztízse. Barth<yu ezután rendkívül elismerő hangon nyilatkozott Benesről, majd tiltakozott az ellen a beállítás ellen, hogy Franciaország hegemóniára törekszik. Franciaország és Csehszlovákia ugyanazokat az ideálokat szolgálják. Barthou szerint a népszövetség a civilizáció legjobb eszköze. Örömmel emlékezett meg arról, hogy a francia—csehszlovák együttműködés főleg Középeurópa gazdasági reorganizálására irányul. Ezen a téren még sok tennivaló van és a megoldás nem egyszerű. A probléma komplikáltsága alapos tanulmányt tesz szükségessé. Barthou végül leszögezte, hogy Csehszlovákia és Franciaország között a legkisebb ellentét sincsen, majd Masaryk köztársasági elnök, Benes miniszter és Csehszlovákia jövőjére ürítette poharát nem feledkezvén meg arról sem, hogy m ege miéke zzék a jelenlévő Benes Hanna asszony kedvességéről, amelyet most volt első alkalma megcsodálni. Disszonáns hangok Prága, április 27. Barthou prágai ünnepélyes fogadtatásával kapcsolatban az A-Zet a hivatalos propagandaszolgálatot erős bírálat tárgyává teszi. A francia külügyminiszter érkezését ugyan a lapok előre nagy eseménynek hirdették, azonban azt is leszámítva, hogy az érkezéskor eső szemergett, az érdeklődő közönség nem sorakozott föl a várt tömegben és főleg nem szervezetten. Ezért a lap a fogadós megszervezését „elkontárko- dottnak" nevezi. Hiba történt a külügyminisztériumban, — i^Ja a lap — hogy senkit nem hívtak meg, hibát követtek el a katonák, a szokolisták, a tűzoltók, a cserkészek és az összes nemzeti testületek, hogy szolgá— Véres tüntetés Bombay bán. Londonból jelentik: A bombay-i sztrájkoló munkások és a rendőrség között véres összetűzés történt. Mintegy ezer sztrájkoló megtámadta a munkábaállő sztrájktörőket, mire a rendőrség beavatkozott, a tüntetők azonban ellenálltak és íkőzáport zúdítottak a rendőrökre, öt renAör súlyosan megsebesült. A rendőrség erre sor- tüzzel felelt, azonban sebesülés nem történt. Öt tüntetőt letartóztattak. latukat önként föl nem ajánlották". A lap nem hibák felhánytorgatása céljából ir erről, hanem azért, hogy egy u|j propagandaszer fölállítását hozza javaslatba. A hivatalos propagandairoda élén három ügyes kezdeményező állana, s azonkívül három irodaTorda, április 27. Ismeretes ,hogy a tavalyi romániai antirevizionista tüntetések alkalmával egye® erdélyi falvak román lakossága megtámadta a magyar lakosokat, házaikat feldúlta és többeket közülük véresre vert. Különösen Sinfalva községben okoztak súlyos károkat a magyar lakosságnak a feldühödt román vasgárdisták dulásai. Annak idején a román hatóságok csak a magyar lakosság és a magyar törvényhozók erélyes fellépésére kezdték meg a vizsgálatot Prágja, 'április 27. A Öeské Slovo a Slovák nyomón lismerteti Tiso kedd esti prágai előadáséit. „El akarták feledni, — mondotta Tiso — hogy a szlovákság külön nemzet, melyet mindem jog megintett. Ezt nem respektálva megsértették a katolicizmus elvét, mart a ka- toöikmsok nem vehetik el egy neon Kettőd azt, amit az szentnek tekint, hanem el kell ismerniük a jogait. Aki Mkiismeretes politikát akar követni, annak tisztában kell lennie azzal, hogy mi szlovákok sohasem mondunk 'le nemzeti jellegünkről." — S a katolikus blokkra célozva Tiso igy fogaltmazlta meg ebben a kérdésben a szlovák néppárt álláspontját: >,Mi őszinték leszünk és ezért kinyi'Jf.llkotZtatjuk, hogy a szlovák nemzet a maga egyéniségéről a katolikus blokk kedvéért sem mond le. Ezt a katolikus blokk nem kívánhatja tőle. A hölgy és négy segéderő kellene. A cseh sajtó megütközéssel tárgyalja, hogy a prágai német színház, amely a pályaudvar közelében van, Barthou érkezésekor nem tűzte ki az állami zászlót. A színház vezetősége azzal védekezett, hogy ne,m kapott hivatalos részről erre figyelmeztetést, amint az más esetekben történni szokott. A figyelmeztetés megtörténte után a zászlót, de ez mór Barthou elvonulása után történt. és hosszú idő után harminckilenc egyén ellen indítottak eljárást. A harminckilenc vádlott ügyében tegnap volt tárgyalás a tordai törvényszéken, amely ma hirdette ki Ítéletét. A törvényszék mind a harminckilenc vádlottat bizonyítékok hiányában felmentette. A vádlottak valamennyien azt vallották, hogy nem volt fosztogató és romboló szándékuk, csak a tömeg sodorta okét magukkal. Minthogy az ügyész nem jelentett be feleb- bezést, az Ítélet jogerőssé vált katolűikms Mólók vezéreszméje csak .a sunm cui- quie jelszó lehet, mindenki ur legyen a saját házában." Ezek az utolsó szavak azt jelentük, — folytatja a Ö-eeké Slovo, — hogy a szlovák néppárt a katolikcls blokk körüli tárgyalások során teljesen waabad Idézet fog követelni a nfiga számára Szloverrszkón, azaz a cseh néppárt Mléuna állal vezetett szlo- venezkói szárnyának a likvidálását fogja kívánná. A Národní Oevobození annak a nézetének ad kifejezést, hogy a blokk ügye a választásokig nőm jitlt tovább az elméleti eszmecserék, legföljebb tárgyalások stádiumán. Azonkívül az is figyelembe veendő, — írja — hogy a katolikus blokk alatt egyelőre csak a cseh és a szlovák néppárt közötti szorosabb együttműködést értik s egyáltalában nem gondolnak a néniéit keresz- témyszocialistáikra, akik pedig szintén beltetarhsbh Felmentették az erdélyi magyar falvakat dúló román tüntetőket Bizonyítékok hiányában... A fiatal szlovák antonomisták lapja elutasítja a katolikus Makk tervét A Nástup szerint a blokk megalapításánál fontosabb a magyarok és németek megnyerése Hflás&dik szecep&sehís Regény Ida: TaiiU BaldwUt (ei) Diana rágyújtott, kávét töltött a csészéjébe, tejet öntött hozzá és hátradőlt karosszékében. — Miért akart velem beszélni, Mdss Thur- ston? Mary Lou előrehajolt. A másik nő figyelmesen nézte. Észrevette a kitűnő szabású kosztümöt, a kis coboly-sált, a finom selyem-harisnyát, a cipőket, de észrevette a nagy zafírköves gyűrűt is Mary Lou karcsú ujján. E% a lány nyilván nagyon gazdag. Egyszerűen öltözködik, de csupa drága holmi van rajta és ráadásul nagyon csinos. A szorosan ülő, majdnem karimátlan kalap alól édes hullámokban ragyog elő az arany vörös haj. A kék szemek komolyan néznek, a finom arcocskát befutja a természetes pír. Ez a párosság az idegesség és izgalom színe volt, mert mikor Mary Lou aznap reggel felkelt az ágyból, a tükörben bizony nagyon sápadt kis arc köszöntötte. — Mi az ördögöt akar ez a gyerek? Talán színésznő szeretne lenni? ... Pénze van, hallott valamit Dianáról és pénzzel aikair helyet szerezni magárak a színpadon. Ha ez volna az eset, gondolta az idősebbik nő, akkor lebeszéli róla, akár ivan pénze, akár nincs. Jó emberismerő volt — ez már a foglalkozásával járt és az ösztöne azt súgta, hogy ez a lelkes, őszinte szemű teremtés túl csinos és túl érzékeny ahhoz, hogy soká áll ja ezt az „akiibirja-marja“ mesterséget. — Nos? — kérdezte sürgetően. Mary Lou fejest ugrott. — Miss Harford... — kezdte. — Micsoda! — Deiight csészéje csattanva ért az asztalra. A. nő meglepett és kiváncsi volt, de nem bosszankodott különösképpen. — Nohát azt igazán szeretném tudni, hogy ezt hol hallotta? — gondolkozott hangosan. Azt már egészen elfelejtette, hogy Lanry Mitchell- nek megmondta. Talán valami távoli rokona ez a kislány? Deiight ezt egészen szívesen vette volna. Tetszett neki ez a gyerek. — La/rry mondta — felelt Mary Lou. — Lanry? Persze, az a vöröshaju reklámos ember. Kedves fiú. De miért mondta meg magának? — kérdezte Deiight. — Ennék hosszú története ivan — mondta Mary Lou eltökélten. — El kell mondanom mindent az elejétől kezdve. Akiről szó van... Travers Lonrimer. Deiight Harford az ujján viselt pecsétgyűrűre pillantott. — Travers? De hiszen Lonry hallott mondta lassan. Lostt7 ... Mary Imi úgy érezte, hogy a szív® akkorára dagadt, hogy már a torkáig ér. Nyugodtam próbált felelni: — Nem, nem halt meg. Kérem, Harford kisasszony, elmondhatnám a dolgot, úgy ahogy én tudom, a magam módján? — Igen. De várjon egy kicsit. Nem halt meg? Nem halt meg! Istenem, ha én ezt tudtam volna! — kiáltott föl Deiight Harford. Arca hamuszürke volt a megdöbbenéstől. Mary Lou várt, a szive reszketett. Egy perc múlva megszólalt Deiight; — Folytassa. Mi van vele? Többet nem szólok közbe. — Először magammal kell kezdenem — mondta Mary Lou fiatalos fontoskodással. Beszélt Delightnek a saját életéiről, körülményeiről, nagymértjének és nagybátyjának keleti utazásáról, az álláskeresésről. Végre elérkezett az újságban megjelent hirdetés történetéhez. Elmondta, hogyan jutott ki Westwood Houseba, milyen csalódás érte, mikor megtudta, hogy a hirdetésbe hiba csúszott és odautazása hiábavaló és hogyan találkozott először Londinerrel. — Tudja, ő azt gondolta, hogy én vagyok.... maga. És... nem akart többé elengedni. Olyan beteg és olyan szerencsétlen volt, hogy édesanyja és az orvos úgy határoztak, hogy ott kell maradnom... és eljátszanom a szerepet ... a maga szerepét. Deiight kifejezéstelen arccal bámult rá. Már nem is csodálkozott. Hirtelen felállt, különös hangon suttogott valamit és kisietett a szobából. Mary Lou csendesen várakozott. Nem, az nem lehet, hogy Lorry szerette ezt a nőt. Pedig szerette. És talán az emlékezés és a becsület ismét hozzáviszi... Deiight visszajött. Kezében kis fényképet tartott. Kettőjükről készült, annak idején Londonban. Nagy parkban álltak egymás mellett, a kedves arcú nevető ifim, akit Maty /toznának a. blokkba. , De a két néppárt .között ás számos zavaró mozzanat Van — folytatja a lap. — Hogy mennyire messze esnek egymáettól, a legjobban mutatja a fiatal szlovák autouormeták pozsonyi lapjának, a Nástupnaik éles támadása., mely lap a blokk gondolatát mint időszerű Hl ént egyáltalában elutasítja. Szerinte sokkal irfcább Imeg kell nyerni a választások előtt a németeket és a magyarokat, hogy igy Szláv©nszkóm a néppárt közreműködésével létrejöjjön az autonomista pártok egységes blokkja. A Nást/up több helyen cenzúrázott cikkében amellett hivatkozik Tiso képviselőre és Tiso íkijeflentéeére, hogy neki kedvesebb egy evangélikus szlovák autonomista., mint egy centralista katolikus cseh. „Igen, ez Tiso másik arca. Az egyik édes mosolyt mutat Prága felé, a másik szövetségre készül az auto- nomista magyarokkal", — fejezi be cikkét la Ná- rodmí Osvoíbození. Az országos hivatal nem erősítette meg Ligetfalu keresztényszodaiísta táráját Pozsony, április 27. Amint annak idején a Prágai Magyar Hírlap jelentette, Ligetfalu vá- rosbirájává ez év januárjában Kovacsics Henrik országos keresztény szocialista párti községi képviselőtestületi tagot választották meg. Kovacsics tizenhat szavazatot kapott a kommunista ellenjelölt tizenkét szavazatával szemben. Kovacsics megválasztása ellen akkoriban a ligetfalusi képviselőtestület csehszlovák csoportja is felebbezést nyújtott be, amit azonban a felettes hatóság elutasított. Ennek dacára most a szlovenszkói országos hivatal az 1933. évi július 12-én kelt 123. számú törvényre való hivatkozással megtagadta Kovacsics Henrik községi biróvá történt megválasztásának megerősítését. Ezen intézkedés ellen Kovacsics felebbezést nyújtott be 6 igy ebben az ügyben még nem történt meg az utolsó szó kimondása. Csehszlovákiában is bevezetik a rendjeleket? Prága, áprffis 27. A Öflslté Slovo értesülése szerint a belügynrinisz térium tőrványjavaslatot készít elő a rendjelek és kitüntetések bevezetéséről. Nehány évvel ezelőtt már beterjesztettek ilyen javaslatot a mdnteztefitanács elé, akkor azonban a javaslat naigy ellenállásra talált g elejtették. A lap szerint a politikai nehézségek most kisebbek s a tenv mellet szól az is, hogy a rendjelek ás kitüntetések révé tfaz állam tetemes jövedelemre tehetne szert Lou soha nem ismert és a karcsú fiatal lány. Mary Lou kezébe vette a fényképet. Hát itt van a bizonyíték, ha ugyan még szükség van bizonyítékra. — Maga nagyon hasonlít ahhoz — mondta Deiight Harford nagyon boldogtalanul — amilyen én akkor voltam ... olyan nagyon régen. Mary Lou letette a fényképet az asztalra és folytatta elbeszélését. — így hát ott maradtam. És mert ő azt hitte, hogy én maga vagyok, mert a maga szerepét játszva vissza tudtam adni az életkedvét, ő... ő megváltozott. Ma már egész jól van — mondta Mary Lou letagadhatatlan büszkeséggel. — Nagyszerű ember lett belőle! Röviden leírta, hogy milyen testi, lelki és idegállapotban volt Lorrimer, mikor először találkozott vele, hogyan változott meg fokozatosan, hogyan talált újra önmagára, hogyan tért vissza az egészséges élethez, egészséges gondolkozáshoz. — Maga nagyon becsületes munkát végzett — mondta Deiight Harford. — És mi vau most? — Épp erről van szó. Maga visszajött. Lanry mindent tud. Egyike a keveseknek, akik ismerik az igazságot: ő és az orvos. Mrs. Lorrimer többi ismerősei ugv tudják rólam, hogy én... maga vagyok, az a lány, akivel Lorrimer annak idején a háborúiban megbarátkozott. De hát most maga visszajött. — Miért nem szólt nekem Mi teliéi 1 erről egy szót sem? — vágott közbe Deiight kicsit nyersen. ^Folytatjuk Csehszlovákia rosszban és jóban kitart Franciaország mellett. Beszéde végén Benes hangI súlyozta, hogy az egész kisantamt óraléseit tol- | mácsolhatja. Barthou: Középeurópa gazdasági reorganizációja szükséges
