Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-27 / 97. (3428.) szám
4 T^<CT-M\<^yaimrasR 1934 április 27, péntek. wamsmmmmmm A hatvanéves Marconi fiatalos hévvel dolgozik tovább a világéter meghódításán Érdekes beszélgetés a jubiláló tudóssal pályája kezdetéről és jövendő céljairól London, április 26. Jelentette tegnap a P. M. H., ihogy Marohese Marooni, a híres feltaláló tegnap ünnepelte hatvanadik születésnapját. A szép jubileum alkalmából meleg ünneplés vette körül a kiváló feltalál ót- Az egyik bécsi lap [munkatársa ez alka lombéi érdekes beszélgetést Mytatott a nagy feltalálóval. A hatvanéves ember egyáltalában nem tartja befejezettnek müvét és ma miég több terv foglalkoztatja, mint ötven évvel ezelőtt, amikor mint tízéves gyermek az első villamos játék szereket kapta szüleitől. — Ma már csak rövidbnHámokkal kísérletezem, — mondja a feltaláló. — Tizennyolc évvel ezelőtt kezdtem ezeket a kísérleteket és ma visszatértem az egy méteren aluli hullámhosszra. Rendszeresen redukálom a leadás erősségét anélkül, hogy az elért távolság ki- sebbednék. A rádió nagy titka éppen az egészen rövid hullámokban van, amelyeket éipugy, mint a világosság hullámait pontosan lehet vezetni és alkalmas reflektorokon keresztül különböző távolságokra irányit ani. A minimális erő felhasználásával körül lehet fonni a földgolyót, — ha számításaim beválnak. Akkor aztán minden fáradság nélkül sikerülni fog az eseményeket az egyik félgömbről a másikra továbbítani,- közbeeső állomások és komplikált erősítők nélkül. Az első kísérletek szenzációi A rádió praktikus feltalálója nem szeret a múltról beszélni, mindig csak a jövő foglalkoztatja. Nagynehezen mégis elmondja az első kísérleteinek történetét: — Apám házában, a Bologna melletti Pon- teóhióban végeztem az első kísérleteket a magam készítette szerkezettel. A felvevő és adóállomások közvetlen földelésével megfelelően tudtam növelni a távolságot és drótnélküli jeleket sikerült fölvennem egy mérföldnyi távolságból. Ez 1895 nyarán történt. Senkit sem tudtam meggyőzni arról, hogy ez az eredmény nem trükkön alapszik, hanem tudományosan megokolható és egy szenzációs fejlődés szerény kezdetét jelenti. Néhány nappal későbben már kétszer akkora távolságról tudtam felvenni a jeleket és ekkor barátaim azt tanácsolták, hogy azonnal szabadalmaztassam találmányomat. Nehezen határoztam el magam erre, végül mégis el- utztaui Londonba és ott 1895 junius 2-án jelentettem be első szabadalmáimat „a villamos hullámok felhasználósával történő drótnélküli távdraítozás"- ra. Ugyanez év novemberiében bemutattam készülékemet az angol postaigazgatóság főmérnöke és a kormány több magasállásu személyisége előtt. Sikerült pénzt kapnom a kísérleti állomások felépítésére és egy évig a londoni főipostán dolgoztam- Ekkor meghívást kaptam az olasz kormánytól, hogy Speziábfn létesítsek egy leadóállomást, ahonnan a- tizenkét mériföldnyire horgonyzó tengeri flottával való összeköttetést kellett kipróbálni. Az olasz királyi pár jelen volt az első leadásoknál. Csodálkoztak és nem tudták megérteni, miképpen lehetséges a Morse- jeleket a vizen keresztül továbbítani. Tizenkét mérföld távolságra! Marooni szívből nevetett, mikor gúnyosan megismételte: — Tizenkét mérföld távolságra! Abban az időben ez nagy szenzáció volt. Ma minden rádióamatőr szégyelné magát, ha rövidhullámú készülékével nem sikerülne legalább százszor akkora távolságra közvetíteni. — Emlékszem még az első rádióriportra, amelynek leadását 1898-ban magam vezettem. A „Dublin Express1' riportere egy hajóról adta le a „Kiugstowu" regatta lefolyását újságjának. Miég ebben az éviben felszereltem egy leadó- és felvevőállomást Osborne Hou- seban és lehetővé tettem Viktória királynő számára, hogy az akkori walesi herceggel, a későbbi VII- Eduárddal, aki az „Osborne" királyi jachton tartózkodott, a regatta-hét alatt állandó érintkezésben lehessen. A rádió atyja Még ugyanebben az évben Marconi áthidalta drótnélküli hullámaival a La Manche csatornát és megkezdődött találmányának gazdasági kihasználása. Ekkor kezdődött meg a rádióöeszeköttetés hajók és kikötőállomá- sok között, ekkor kezdték felhasználni az uj készüléket a flottamanővereken és későbben sikerrel alkalmazták már a délafrikai háború katonai operációiban is. Marconi huszonhat éves születése napján nyújtotta be szabadalmaztatás végett legjelentősebb találmányát „sokszoros táviratozás egyetlen antenna s egíts égével" néven. Ellenségei, akik nem tudták megbocsátani a korszakalkotó találmányok gyors sikerét, pert akasztottak a nyakába, amely a legfelsőbb fórumon Marooni javára végződött és végleg biztosította számára a „rádió atyja" elnevezést. _ A per í zgalmfti nem térítettek el munkámtól, — mondja Merchese Marconi. — Mu nkatársaimmal sikerült elkészíteni a felszerelést, amellyel meghóditottuk az Atlanti óceánt. 1901 december 12-én sikerült az első rádióösszeköttetés Comwall és Ujfundland között — folytatja a föltaláló — és ez a kísérlet teljesen igazolta azt a sokat vitatott állításomat, hogy a föld görbülete nem befolyásolja a rádióhullámok terjedését és Így az égés* föld gömb körül lehetséges a ráPrága, április 26. Dr. Króm ár iskola és nem-’ zetanüveiődésügyi miniszter dr. Holota János képviselő és társad interpellációjána — a Pálifify János-féle alapítvány ösztöndíjainak elszámolása tárgyában — a következő választ adta: — Az interpelláció azon állítása, hogy „a békeszerződések megkötésekor dr. Benes külügyminiszter a békekonferenciákon kötelező- leg kijelentette, hogy megf elelő gondoskodás történik afelől, hogy a Pálffy János-féle alapítvány kamataiból a Csehszlovákiába került magyar nemzetiségű polgárok gyermekei részesültek ösztöndíjakban‘‘ s hogy „a csehszlovák delegáció a 'békekonferencián kötelezte magát arra, hogy az említett alapítványból folyó ösztöndijakban főiskolai és középiskolai tanulók, és pedig elsősorban magyar nemzetiségű csehszolvák állampolgárok gyermeked ré- ezesittetnek", a valóságnak meg nem fedd. [lyenféle nyilatkozatot a békekonferencián vagy másutt a békeszerződések kötése idején sem a külügyminiszter, sem a csehszlovák delegáció már azért sem tehettek meg, mert az- időhen valamelyes alapitványokról egyáltalában nem tárgy áltatott. A külügyminiszter vagy a csehszlovák delegáció ilynemű kötelmet tartalmazó nyilatkozata azonban az okból sem volt megtehető, minthogy a csehszlovák alapítvány hováforditása tekintetében a mi jogrendünk van hatályban, amely az illetékes hivatalokat az alapítvány felhasználására vonatkozó határozathozatalnál egyedül köti. — Az iskola- és nem-zetmüveHődésügyi minisztérium a Pálffy János-féle alapból folyó dióösszeköttetés. A következő évben Amerikába utaztam és akkor a Philadelphia fedélzetéről kétezer mérföld távolságra sikerült leadásokat továbbítani. Ekkor ismertem fel a tényt, hogy a rádióhullámok éjszaka legalább kétszer olyan távolságra továbbíthatók, mint nappal. A nappali leadás ekkor még csak 700 mérföld távolságra sikerült. Ezt a megállapítást is kétkedéssel fogadta az egész tudós világ és csak hosszas megfigyelés után ismerték el annak helyességét. A világot nagyon nehéz meggyőzni az uj dolgokról, amelyek nem a régi bölcsességben gyökereznek, — mondta végül a hatvanéves nagy feltaláló, aki fiatalos hévvel dolgozik az eddigieknél is nagyobb eredmények eléréséért. ösztöndíjak kiosztásánál az alapító akaratát' teljes mértékben szemimeltartja. Az ösztöndíjakban a csehszlovák köztársaságnak egykor a magyar királyság részeit képező vidékeiről származó oly folyamodók részesítie-t-nek, akik az alapító által kitűzött minősítés követelményeinek megfelelnek, s itt az egyes nemzetiségek tagjai között különbség nem tétetik. Az ilyen szempontból való különbségtételne, nevezetesen talán a célból, hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiségű polgárok gyermekei előnyben részesít lessenek, az alapítványi okirat semmiféle alapot rém nyújt. Az alapítványi okiratban előforduló „magyar" kifejezés néprajzi értelemben nyilván nem használtatott, de ily értelemben nem is volt használható, hanem csupán az államhoz való hozzátartozást jelezhette, minthogy a volt magyar királyságban minden egyes polgár nemzeti különbség nélkül „magyarénak neve letett. ■ :.v ^ Eme kifejezés mindenkor csupán a magyar államhoz és nem egyúttal a magyar nemzetiség-,^ hez való hozzátartozást jelezte s a jelzett ala- • pitványi okiratból sem következtethető arra, hogy az alapító e 'kifejezést más értelemben akarta volna használná. A felhozott körülményeidhez képest az ösztöndíjasok nemzetiség szerinti részletes kimutatásának a.z interpellációban követelt beszerzésétől eltekintettem, minthogy, amint már fentebb meg jegyeztetett, a folyamodóik nemzetisége számba nem vétetik s e kérdés nálunk külön nem is vizsgáltatiik. Kik részére létesítette Pálffy János hatalmas alapítványát? Az iskolaügyi miniszter eltekint az 5szt5n- diíasok nemzetiség szerinti kimutatásától Második szereposztás Ida: TaiJtU UaldwUt (60) Es Delight?... Neki is szava van a dologban. Legalább annyira tartozik őrá is, mint a többiekre. Talán felesége Lorrimernefc és mostanáig özvegyinek tartotta magát, És hátha újra férjhez ment? — Miért nem gondolt erre Mrs. Lorrimer? . •. Igen könnyen lehetséges, hogy ez történt. Akkor meg kell adni neki a lehetőséget, hogy ezt a jóhi szemüen kötött második házasságot törvényesíthesse. Vagy, ha nem ment férjhez, akkor meg kell adni a lehetőséget, hogy próbára tegye a saját szivét, hogy az emlékből valóságot építsen magának — hia még mindig szereti Tra- verst. A kérdés megoldása, Mary Lou szerint, csak Lorrimerre és Delightre tartozott. Ila ő úgy mehet el, hogy tudja, hogy a dolgok valahogy tisztázódtak Travers és Delight között, legalább is annyira, hogy találkoztak, vagy valami megegyezésre jutottak, akkor, ha nem is boldogabban, de elégedettebben megy el. Mielőtt a hajnal aranyifényében elaludt, elhatározta, hogy bemegy New Yorkba és felkeresi Delight Harfordot. Megmondja neki az igazságot, kezébe teszi a dolgot, átadja neki : döülést. Mirfi. Lorrimer el fogja űzni magá- 1 ■ /A biztosan li*lta; de még ez se számított. Semmi nem számított, csak Lorrimer és az ő boldogsága, az igazságra törekvés, az a feltétel nélküli, teljes őszinteség, amelyre ebben a helyzetben valamenny lüknek szükségük van, ha azt akarják, hogy jó szülessék ebiből a sötétségből. Két nappal később Mary Lou beutazott New Yorkiba — egyedül. 16. FEJEZET Lady Diana vendégeit fogad A. Westmillbő! New Yorkiba menő vonaton ült Mairy Lou,, vük szemmel nézett ki az ablakon és a szive ici-pici háborgó csatatér volt. Valahányszor a vonat megállt, legszívesebben kiszállt volna, hogy megvárja az ellenkező irányú, hazafelé vivő vonatot, őrültség volt eljönni! Mrs- Lorrimer sohasem fogja megbocsátani. Hiszen tulajdonképpen semmi köze a dologhoz. De igen, rengeteg köze van hozzá. Legalább ainmyii része van benne, minit bárki másnak. És szereti Lorrimert. A férfi boldogsága van olya®, fontos neki, hogy érte még Margaret haragját is hajlandó magára vonni. Mikor Larry elmesélte, hogy találkozott Delight HaPforddal, véletlenül megemlítette azt is, hogy hol lakik, illetőleg megmondta a szálló nevét. A Gr and Central pályaudvarra megérkezve, Mary Lou a telefonfülkébe ment 'és a telefonkönyviben megkereste a szálloda számát. Aztán felhívta a számot és Miss Harfordot kérte a telefonhoz. Csak mikor a szálloda telefonistája csodálkozva felelte, hogy ilyen nevű vendégük nincs, jutott eszébe, hogy Mi'ss Hackettet kell kérnie, Diána Ha- ckettet. Állt a dohos levegőjű telefonfülkében, ahova behallatszott az érkező és induló volnátok távoli zaja, a siető emberek lármája, a lecsapódó sorompók csattanása és várta, hogy Diana jelentkezzék. Keze, amely a kagylót fogta, hideg volt és remegett. Ezen a napion Lorrimer már korán reggel elment a repülőtérre és Mary Lou kettesben reggelizett Margarétáéi. Reggelizés közben bejelentette, hogy beutazik New Yorkba, onnan ipedig kimegy meglátogatni Billyt. Már hetek óta nem látta a kisfiút és mert éppen levelet kapott Indiából, úgy akart rá felelni, hogy első kézből szerzett adatokat közöl. De nem szándékozott egyenesen Oakdallebe menni. Először a városban akart valamit elintézni, de hogy mit, arról hallgatott... Éis moist ott állt, remegve, a telefon-fülkében. — Tessék? — kérdezte Diana Hackett a drót másik végén. Mary Lou idegei kicsit megnyugodtak. Megmondta a nevét, közölte a közönyösen hallgató asszonnyal, hogy Larry Mitekéi In ek jó ismerőse és szeretné őt fontos ügyben minél hamarább meglátogatni... Nem lehetne talán most, mindjárt? ... Igen, itt ivan a közelben — a Grand Central-pályaudvaron. — És igazán nagyon fontos — ismételte — önnek, is, Hackett kisasszony. — Jó, jöjjön rögtön — felelte Diana. Mary Lou elhagyta a telefonfülkét és taxin a szállodába ment. Néhány perccel később bekopogott ,az egyik - lakosztály ajtaján. — A többi lány még alszik — mondta Delight Harfoird — leülhetünk itt a nappaliban. Delight még nem öltözött fel. Könnyű reggeli pongyolában volt, amely valaha nagyon szép lehetett, de most rongyos és gyűrött volt. Meztelen lábát magas-sarkú papucsba bujtatta és sűrű, hennázott haja a kora reggeli, éppen ágybóbklbujt rendetlenséget mutatta. Kék szeme tompa volt a fáradtságtól, az arca beesett. De finom bőre üde volt és sima. Természetes barátsággal üdvözölte a fiatalabbik leányt. Valahogy tetszett neki ez a gyermek — ugyan kire is emlékezteti?... — Attól tartok, hogy én keltettem föl — mentegetőzött Mary Lou. A szivében csöndes kétségbeesés volt, ahogy a máisdk nőt nézte. Valahogy másnak képzelte, nem gondolta, hogy ilyen lesz — kicsit fésületlen, kicsit elhanyagolt, kemény, ahogy ezt Larry kifejezte és idősebbnek látszik, mint amennyi a kora. Tulajdonképpen nem is volt más szép rajta, mint a gazdag, sűrű haj, a goudosan ápolt arcbőr és a kicsiny, arányos alak. Leültek a sivár, meglehetősen sötét nappaliban. Az asztalon kávéskanna állt. — Már éppen reggelizni akartam — magyarázta Delight. — Tartson velem. — Nem, köszölnöm ... — Akkor gyújtson rá. — Nem... — rázta a fejéi Mary Lou. Folytatjuk.
