Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-22 / 93. (3424.) szám

1934 április 22, vasárnap.

<KaCTJ'\\fifeSR-HIRL®í

Staviskyné napi három és fél frankot keres a fogházban, gyermekei jövőjéért aggódik és nem érdekli a Stavisky-ügy

Madame Stavisky és Violette Noziére egy asztalnál dolgozik a fogház varrómühelyében

Páris, április 20. Párás börtönének bonyolult és változatos regényéihez uj' fejezetet inhat a kor Eugen Sueje, aki ugylátszik mélyem elmerült a homályba, pedig a kor eseményei bizony erősen reklamálják. Az uj regény Staviskyné regénye, aki most szerényen varroigat a foigházban és várja annak a messzeágazó "ügynek befejezését, amely ma már nem is bűnügy, hanem a modern Francia- ország nagy erkölcsi monstrepöre, aminek ezer ár. nyéka ott tárcol a chamonixiii öngyilkos néma teteme körül. Néhány nappal Staviskyné letartóztatása előtt a Kamtinból az igazgatói irodáig és a maink ate rém tői a celláig egyébről se lehetett hallani, mint Mme Staviskyról, akinek a letartóztatását senki nem várta olyan izgatottan, mint a fogház tarka lakossága. A kémnők és az utcalányok ragyogó szemekkel újságolták egymásnak egyik nap: Végre, ma este behozzák... A nők, akik eljutottak az alvilágnak ehhez a bejáratához, jól emlékeztek a szép S+aviskyméra, akit ragyogó toalettjeivel és elegáns megjelenésével néhány évig valóban Páris száz legszebb' nője között emlegettek.

„Előkelő vendég" érkezik

lőtte zeivalygó asszonyokat, a moedóteremben csak fáradt arcát és kezeit mossa meg a jéghideg vízben.

Nyugalma itt sem hagyja el, semmin sem cső. dálkozik, minden helyzetet nyugodtan és természetesen vesz tudomásul.

Amikor a reggeli mosdás után Staviskyné az udvarra lép, a sarokból előugrik egy rabnő. aki már lesett rá. Szitkokkal halmozza el:

— Te disznó, rongy, meggyilkoltad az ügyvédemet, ezért lakolni fogsz — üvölti a feldúlt arcú asszony Staviskyné -szemei közé és hajába kap. Egy pillanat alatt körülveszi Őket a rabnők serege, akik látni akarják az érdekes párviadalt. A párviadalból azonban nem lesz semmi, mert az elősiető apácák lefogják a támadót és elcipelik. Sta- viskyn-ét pedig beosztják a szabómüihelybe, ahol azonnal el is foglalja helyét.

Három frank ötvenért..;

Staviskynét a fehérnemű osztály szabászat! osztályán helyezték el az első napon. Itt ül a párisi nagy divatszalonok alig néhány hónappal ezelőtt még annyira körül rajongott hölgye a felszabdal ásra szánt hatalmas vég vásznak között. De itt sem találja meg nyugalmát, mert a műhelyekben morogni kezdenek, hogy mégis c-sak disz- nóság, hogy Stavi&kynét a szabászat! osztályra osztották be, mintha bizony ő különb lenne, miért nem ül ő is a műhelyben, mint a többi fogoly? Az igazgatóság megijed,elvégre mindenki gyanús ma Párásban, aki Staviskyék közelében tartózkodik, az igazgatóság attól tart, hogy Páris közvéleménye felkapja ezt a kis galacsint és fengeteggé gyúrja: uj panamákat szimatolnak benne, kivételezést, aminek Isten tudja micsoda oka és titka van. Tehát Staviskynét hamarosan átteszák a-z első számú varrómüihelybe, ahol párnahuzatokat varr ogat.

Az asztalnál, amelyen dolgozik, szemben öl vele

Noziére kisasszony, az utóbbi hónapok párisi

bünkrónikájának legfantasztikusabb alakja.

Staviskyné 3 frank 50 centim-ee napi/bér-t kap, ennek a felét azonban megtartja az állam, a másik felét pedig Mme Stavisky azoknak az asszonyoknak

juttatja, akik eLmo-ssák edényeit, elhozzák szerény ebédjét a kantánból és amiben lehet segítségére vannak.

Staviskyné igazi arca

A szünetben Staviskyné Gcrma-in^ d’Anglenioúttal beszélget és Violette Noziére áhítattal hallgatja őket.

Staviskyné arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen miért is tartóztatták le, nyugodtan azt feleli, hogy valószínűleg a közvélemény meg. nyugta tására.

Staviskyné sokat és buzgón imádkozik, egész -élete most, hogy a fogházban reflektor alá került kitárul és meglepetést okoz azoknak, akik fantasz- timokkal vették körül ennek az asszonynak az alakját. Staviskyné tipikus francia ki-spolgá.rasz- szony, akii egyáltalán nem érdeklődik a Stavisky- ügy iránt, neki a „szép Szasa‘ még mindig „csak“ a férj, akire elszoruló szívvel gondol vissza. Legfőbb g-ondja azonban, hogy mi van két kis gyerekkel. És ha társnői közül valakivel néhány szót vált, csak arról beszél, hogy Elan-de most már fel-: gyógyult a grippeből s jó lenne őt vidékre küldeni. Naponként, tárgyal ügyvédeivel és eze-k a tárgyalások hűen tükrözik egy7 francia kispolgárasz- szony gondjait, s nincs bennük semmi, ami a nagy port felvert és bonyolult Stavisky-ügyre emlékez-; tetne.

Egyetlen gondja, hogy kiszabadulása után hol fog egy megfelelő olcsó lakást találni, s hol van egy varrómühely, ahol annyit meg tudna keresni, amiből négy személy szerényen megél.

Tudja, hogy ennek a nagy kor-regénynek, amely-* ben az egész háború utáni Franciaország benne van, rövidesen vége lesz s beletörődik a nagy regény egy szerény és sekélymedrü magánélet patakjába, amely azonban a szenvedésnek és megpróbáltatásnak szikláin csobog át — talán e-gy uj élet felé.

Levél a Prítomnost szerkesztőiéhez

A sötétség beálltával az utolsó „zöld Henriikkel*‘ érkezik a fogházba Mme Stavisky. Az igazgató, a számvevő, a fogházgondnok, az apácák, néhány házimunkára beosztott rab várják Staviskynét, aki fáradtan és elfogadottam lépi át a börtön küszöbét, de nem látszik megtörtnek. Az egész fogház fent van ezen az estén: a kócos, legyötört arcú asszonyok összes z ontott ajakkal ülnek cellájukban: „Igen végre megfogja fizetni ez a nőszemély lopott boldogságát. A gazdagságot, a ragyogás, a felhőtlen és előkelő évek nyugalmát és tündök. lését“.

Staviskyné azonban tudja, hogy hova jött. Igyekszik uralkodni magán-. Nyugodtan és hűvösen hallgatja a f-ogházigazgató szavait s úgy viselkedik, mintha val-ami unalmas ceremónián kellene átesnie.

— A ház ugyan nem a legkellemesebb — mondja utolérhetetlen francia kedéllyel a fogházigazgató — de biztosíthatom asszonyom, hogy mindent meg fogok tenni, hogy semmi se hiányozzék önnek. Úgy tudom egyébként, hogy 1926-ban St. Lazareben sem volt...

— Bocsásson meg, — szakítja félbe Staviskyné fölényesen a fogházigazgatót — 1926-ban másállapotban volt és abban az időben még több megértéssel bántak egy áldott állapotban levő anyával és szanatóriumba szállították.

S egy hanyag mozdulattal leveszi puha, divatos kis kalapját átnyújtja egy rabnőnek, akit annyira lenyűgöz fölényes fellépésével, hogy ahelyett, hogy, amint ez már ilyenkor szokás, egyszerűen be le hajítaná a kalapot az egyik faliszekrénybe, gondosan papírba csomagolja és elteszi.

Staviskyné az első perctől kezdve, hogy betette lábát a börtönbe, biztos talajra lépett,

megőrizte fölényességét és nyugalmát s annak ellenére, hogy most már csak egyszerű szürke szám a számok sorában — mégis megtudott maradni Mme Stavis-kynek ...

A cellatársnők

Vannak azonban a börtön életnek o-lyan korlátái, amelyeket Staviskyné se tudott áttörni: Egy hármascellába helyezték el. Már első éjszaka megtudja cellatársnőitől, hogy

olyan szabályoknak kell alávetnie magát, amelyek rendes körülmények között csak a halálraítéltekre vonatkoznak.

Mme Stavisky azonban igazán nem tekinthető ebben a pillanatban egyszerű rabnak. Ágya fölött állandóan villanylámpa ég, hogy az őr folyton szem előtt tarthassa a figyelő nyíláson keresztüli Ezenkívül társnői is meg vannak bízva, hogy figyeljék érdekes rabtár&ukat. Staviskyné élete egyelőre nagyon sokat ér a párisi hatóságoknak, lényegesen többet, mint amennyit a „szép Szasa‘‘ élete ért a chamanixii villában. A sors igazán szereti mostanában a regényes helyzeteket, igy történt aztán, hogy

a cannesi és deauvillei gálaebéd győztese egy tolvajnő és egy angyalcsináló asszony társaságában tölti éjszakáit.

Staviskyné tudja, hogy figyelik, egész éjszaka bm hunyja le napokon keresztül a szemét, arca apuban merev és hideg marad, nem sir és látszó- la\ megőrizte teljes nyugalmát.

Tgige] a legélénkebb a fogház, hat óra tájba A azaz rabnő t áncol egy szál ingben a hideg foly\ókon és várják, amig a fürdőterem ajtaját kinyik előttük. Ebben a kavargó tömegben ■tfiegjbnik elegáns pizsamában és házikabátban Bta/viiSyné, aki figyelemre se méltatja a körüMélyen tisztelt Szerkesztő Ur!

Nagybecsű lapjaiban, amelyet magyar létemre én is szívesen olvasok, a múlt héber, rám vonatkozó közlemény jelent meg, mely kifogásolta egy francianyelvü folyóiratban megjelent cikkemet. Tanulmányomban kitértem a cseh-francia és a magyar-franci a vonatkozásokra, s azt az állítást kockáztattam meg, hogy a francia szellem mélyebb hatást gyakorolt a magyar társadalomra, mint a csebre, amely utóbbi nehezen szabadult a megszokott német életforma befolyásától.

„A németség szellemi hatása Csehszlovákiában még ma is lenyűgöző és felülmúlja a francia. hatást — irtani a francia folyóiratban — ami nem meglepő, hiszen a németség közelebb van az országhoz és kultúrája, évszázadok óta hat ezen a vidéken. Azonkívül három és félmillió magaekul'turáju német él a hét millió cseh között. A francia kultúra, hatása a cee- hekre korántsem akkora, mint például a lengyelekre, vagy a román óikra. A cseh ember kulturmentalitása és életbeáltitottsága, az óriási szorgalom, az igénytelenség, a kolllefctiv gondolkozásmód, a csoportszellem, az egyesülési vágy, a társadalmi kezdetlegesség, a fegyelem tisztelete közelebb esik a német st.Urashoz, mint az indi-vidualizmust és a fcitünést becsülő francia stílushoz, ámbár tagadhatatlan, hogy a demokratikus mentalitás és például a takaróik osság terén bizonyos rokonvonást mutat a francia és a cseh kisember életfelfogása. Romániáról, Lengyelországról elmondhatjuk, hogy bizonyos mértékig a francia kultúra befolyása alatt állnak, irodalmuk, művészetük is igazolja ezt. Csehszlovákia közéletét Franciaország középeuTÓpai szövetségesei közül a legkevésbé ihlette meg a gall szellem és ezen a téren például Magyarország közelebb esik Franciaországhoz, holott Magyarországon szintén erősen mutatkozik a germán hatás. A cseh és a francia temperamentum közötti mérhetetlen különbség az elmúlt tizenöt év alatt sem tudott eltűnni. A Párisban járt cseh intellektuális ifjúság ugyan a franciáskodás és a pá- risiaskodás bizonyos formáját megvalósította Prágában, de ez körülbelül ugyanaz, amit a német második birodalom inteliektüelljei mondtak és Írtak Párisról. azaz a csehek a franciák kultúráját, bizonyos fokig a német mtellektua- lizmus tisztelő, de torzító tükrén át nézik. Az álfranciaság és álpárisiasság sznobizmussá és lélek nélkiVi kopirózássá fajult és a. cseh köznép előtt egyáltalán nem rokonszenves.** Néhány önkényesen kiragadott idézet tükrében a Prítomnost a fönti megállapításokat egyszerűen a „megtévesztésekkel dolgozó magyar propaganda** tipikus hazugságának állítja be és fölényeskedve elintézi. „Nincs tudomásunk arról — írja — hogy a francia szellem valamiképpen kiterjeszkedett volna Magy arorsz ágra.“ Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur, mi nem tehetünk róla, hogy a Prítomnostoak erről nincs tudomása, de ha nincsen, illene utána „nézni s nem az álintellektualizmus gőgös fölényével arra az álláspontra helyezkedni: „amit nem tudunk, n-em létezik.** — Lám, mi jobban igyekeztünk tájékozódni a cseh-francia viszonyról, ami praktikusan keresztülvihető volt, miért tizenlkét év óta figyeljük itt Prágában a cseh szellemi élet. megmozdulásait. Előbb pedig a. francia szellemet igyekeztünk megismerni, s

ebben az egyetemen olyan tanárok voltak segítségünkre, mint a Tha.rraut-testvéirek, a híres ár ók, vagy Jean Mistler d* Auriol, a későbbi francia miniszter. Hosszú párisi egyetemi tanulmányaink pedig kiegészítették ismereteinket. — Mindezt alibinak mondjuk, hogy mélyen tisztelt szerkesztő ur elismerje illetékességünket a kérdésben.

*

A Prítomnost mérges megjegyzésében főleg az fáj nekünk, hogy az előkelő folyóirat meggondolás nélkül magáévá teszi a magyar „reakciós feudalizmusról** szóló sablont, s azzal üt agyon mindent, ami Magyarországról szól. Ha azt mondanék, a magyar irodalom értékes, bizonyos lapok azt felelnék, ..nem lehet, mert Magyarországor. reakciós feudalizmus van“,ha azt mondanék, a magyar körte vagy alma jó, azt felelnék, „nem lehet, mert azon a talajon, ahol a körte és alma nő, reakciós feudalizmus uralkodik**. Ugyanezzel a stereotip politikai patronnal néz a Prítomnost a magyar-francia kulturális hatásokról mondottakra is, amennyiben megállapítja, hogy Magyarországot nem hathatta át a francia szellem és életforma, mert ...Magyarorszgon a feudális reakció uralkodik**. Mintha a két dolognak köze volna egymáshoz, s a nép mélyébe ágyazott hatások szoros kapcsolatban állnának esetleges átmeneti politikai jelenségekkel.

A magyar kultúrát nagy mértékben áthatja a gall szellem akkor is, ha Magyarország esetleg feszült viszonyban él. Franciaországgal és politikai rendszere különbözik az ottanitól, ■mint ahogy a cseh kultúrát és társadalmi életet nem hatja át. ha az állam szoros 'barátságban él is Franciaországgal s a politikai rendszer azonos. A háború előtt a cári Oroszország közéletében óriási hatása volt a francia kultúrának, holott a politikai rendszer merőben más volt. Az ilyesféle lehetséges tehát. A lengyel nép teljesen a francia kultúrán nevelkedett, s politikai rendszere, az egész lengyel arisztokratizmus mégsem azonos a francia politikai felfogásokkal. Ugyanez a viszony a demokratikus Franciaország és á jugoszláv diktatúra között, Románia és Franciaország között. Nagy Frigyes hadakozott a francia blokkal, de az akkori porosz kultúra francia pilléreken nyugodott. Viszont az azonos politikai I rendszer nem jelent kulturális kapcsolatokat: f a mai francia és amerikai demokráciákban például kevés életfelfogásbéli és társadalmi ösz- széfüggés van.

*

A fölényes elintézés érve tehát nevetséges. A Prítomnost gúnyosan megjegyzi, hogy cikkemben óvakodom részletezni a magyarországi francia, hatás tételét. Egész társadalmi és történelmi tanulmány kellene e részletezésre. Amióta Anjou-királyai voltak Magyarországnak, Rákóczi Ferenc XIV. és XV. Lajossal igyekezett kooperálni, s a francia forradalom erőteljes visszhangra talált a magyar Marti- novics-féie összeesküvésben, amelynek résztvevői a brünni Spie'libergben lakottak eszméikért, amióta. 1848 a francia forradalmakon lelkesedett. az 1867 utáni éra pedig a nyugati liberalizmus legmerészebb törvényeit hozta be az országba Wekerle alatt, a hatás gyakran politikailag is manifesztálódott. A politikai hatások azonban rendszerint a pillanatnyi nemzetközi konstellációk következményei — mint a mai csehszlovák-franci a viszony — de amiről én beszéltem, a nép és a társadalom lelkében meglévő maradandó hatás, az életfelfogás, a társadalmi fölépités bizonyos azonossága. Ismétlem, a. magyar népben óriási a germán befolyás, ezt nevetséges volna, tagadni, főleg a politikában és a tudományban, de a művészetekben és a társadalmi életben sokkal több a franciás elem, mint a cseheknél. Ezért nem kell haragudni s nem kell az állítást fölényesen „'hamis propagandának“ minősíteni.

4c

Röviden néhány tétel. A modern magyar irodalom, amely szervesen átalakította a magyar közéletet és sokkal fontosabb irodalmi mozgalom volt, mint másfajta, a nép zömétől távol álló ezoterikus irodalmi divatok lenni szoktak, nagyjára. francia eredetű. Ady Endrének és társainak közvetlen párisi élményei determinálták, s a „Nyugat** társad a! omátal akitó harca a franciabarátság s a németellen esség jegyében állt. A magyar társadalmi individualizmus francia eredetű jelenség. A sajtó teljes fölépítése franciás, ellentétben a cseh sajtóval, mely nem ismeri a litterárie boulevardizmus ujságtipusát. A színház közvetlenül francia •hatás alatt áll s mind a játszási stílust, mind a darabokat, egyenesen össze lehet téveszteni a- párisival. (A színháznak pedig Budapesten sokkal nagyobb szerepe van, mint Prágában.) A magyar politika módszerei és stílusa — ha nem is változó politikai elvei — a retorikai snájdigság és temperamentum franciás hatása alatt állnak. A divat, a társadalmi érint9

Icia: Szi/cdké PM