Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-22 / 93. (3424.) szám
■WBnmnsBa 'PRSGMAWfcSRHTmS? Jb934jípi^ KÜLÖNVÉLEMÉNY Kozmetika Egyedül voltam az orvos várószobájában ahol sokat kellett várni. Üdülés volt, miko kinyílt az előszoba ajtaja és belépett eg; csinos hölgy. A hölgy előretartott fejjel, rö vidlátóan hunyorgó szemmel közeledet felém, alaposan megnézett, azután bizony talanul megszólalt; — Azt hiszem, önt kértem meg a multko: is ... tudniillik, nagyon sürgős dolgom van .. nagyon hamar végzek ....... ha volna szive: elő bb beengedni... — A legnagyobb örömmel, bár még nen volt szerencsém.......... két napja vagyok Pe sten ... Beszélgetés indult meg, a hölgy — talán a szívesség ellenértékeképen, talán természetes hajlandóságból — készségesen válaszolt. — Bizonyára sürgős dolga van, talán most jött a hivatalból, — próbálkoztam. — Nem hivatalból. Önálló vagyok. — ügy! Milyen szakban? — Kozmetika. — Ah! az jó szakma. Biztosan jól megy... — Ahogy kezdetben mehet. Nem erre készültem, egyebet tanultam. Rokonszakmát, — tette hozzá lemondó mosollyal. — Vájjon mit? — A párisi Sorbonne-on végeztem el a vegyi szakot. Én is mosolyogtam, meglepetten. — Valóban rokonszakma. Hasznát vette legalább tanulmányainak a kozmetikában? — Tudja Isten. Bizonyos, hogy belelátok egy-két kozmetikai szer titkaiba........ megsz ereztem francia gyárak receptjeit... Nyílóit a rendelő ajtaja, a hölgy bement az orvoshoz. Mikor kijött, én mentem be és az érdekes beszélgetés nem folytatódott. Legfeljebb egyoldalúan, magamban. Lett volna még némi mondanivalóm a hölgy számára. Például: Mélyen tisztelt hölgyem, ön a középiskolai tanulmányokon túl legalább négy-öt évet töltött el a párisi egyetemen. Valószínűleg megszerezte a doktorátust, is, de valószínű, hogy ezt a címet nem használja uj mesterségéiben. Ajánlatos is, hogy ne használja — a jobb üzletmenetei érdekében. Volt szerencsém már kozmetikusmőkihoz és úgy tudom, hogy ez a művészet körülbelül egyévi előtanulmányt igényel középiskolai végzettség nélkül. Szó sincs érettségiről, elegendő egy évi gyakorlat valamely ügyes kozmetikus műtermében és ha valaki ezzel a tiszta szándékkai megy neki a megélhetésnek, ugy 18 éves korában .már megindíthatja az üzemet és ha kissé ügyes, lelkiismeretes és élelmes, ugy öt évvel későbben, huszonhárom éves korában, biztos és bőséges kenyér van a kezében. Ebben az életkorban ön, kedves hölgyem, utolsó szemesztereit végezte, talán már utolsó vizsgáira készült és el volt telve a reménnyel, hogy valamelyik nagy vegyészeti gyár, vagy laboratórium valóban alkalmazni fogja. Elképzelhető, hogy nem egykönnyen tett le a reményről és nem egy hónapot töltött el a próbálkozással, hogy elhelyezkedjék. Amig az egyetemi abszolutóriumtól eljutott addig a gondolatig, hogy valamiből meg is kell élni, bizonyára hosszú idő és némi lelkiharc is folyt le. És amikor elszánta magát, hogy kitanulja ezt a „rokonszakmát**, akkor már alig volt előnye a 15—16 éves lány fölött, aki négypolgári után valóban a legnagyobb ambícióval, elégedettséggel és sok reménnyel kezdett bele e pálya tanulnányo- . zásába. ( Talán nem is az a legnagyobb baj, tisztelt vegyésznő, hogy ön öt évig nem keresett pénzt, hanem költötte a pénzt Parisban, sokkal nagyobb bajnak látszik az, hogy ön, aki pontosan ismeri a kozmetikai szerek vegyi összetételét, leegyszerűsített módon alkalmazza őket, ahelyett, hogy laboratóriumban foglalkozna komplikált képleteik megállapításával és ezenkívül kísérletekben való se- , gédkezéssel, vagy egyéb, kiképzett és felajzott tudományos becsvágyának jobban megfelelő 1 kérdések megoldásával töltené el idejét. A 1 fölöslegesen eltelt egyetemi éveket némi i szerencsével be lehet hozni, de nagyon ne- 1 héz behozni azt a távolságot, amit visszafelé i kell megtenni — vegyészeti doktorátustól i a gyakorló kozmetikáig, önt, akiben felkel- ’ tették az érdeklődést a legnehezebb és lég- t változatosabb benzolvegyületek iránt, nehéz 1 megnyerni annak az érdeklődésnek, amelve- j két X-né iirias.-zony igényel a maga májfolt- | jai -számára. A szeplő, a zsifőágánál, pattanás]l iránti lelkesedést egy ideig lehet tettetni, de, higyje el, az már nem az igazi. A depilációt nem elég űzni, a depiláoióban hinni kell, kedves vegyészkisasszony, akár a legújabb atomelméletekben. Tartós siker csak ettől a hittől várható egy mesterségnek egész életen való folytatásában. Ismertem orvosnőket, akik egyéb érvényesülés híján kézimunkával igyekeztek megkeresni kenyerüket. Nem kell magyarázni, mennyivel kínosabb ez a mesterség az orvosnő számára, mint annak a nőnek a számára, aki sohasem tudott egyebet. Férfikörök- bem régi probléma ez: vájjon hosszú tanulmánnyal készüljünk-e a megélhetésre, vagy ifjú korunkban, korán törődjünk hozzá az élethez és a megbízható praktikus módon találjuk meg az érvényesülést. Nehéz kiszámítani, mennyi szükséges egyrészt a megélhetéshez, másrészt a boldog élethez a szerzett tudásból és az élet közvetlen ismeretéből. A mai idők, sajnos, azokat a praktiku- sokat igazolják, akik szerint idővel mindig meg lehet tanulni azt, amire az ember kiváncsi és amire szüksége van, a legfontosabb 1 azonban az, hogy megélni tudjon. A tudás emeli az igényeket, ha csak erkölcsi értelemben is, már pedig az életben ma annak van a legtöbb kilátása a boldogulásra, aki kevés igénnyel indul. Erkölcsi igény kenyér nélkül: szép dolog, de csak addig tart a valóságban, amig az embernek — nem korog a gyomöriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSlce Üveg — porcellán — villany csillárok! Modern képkeretezés, üvegezés iiiniiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Telefon 2423 Alapítva 1833 ra. Az erkölcsi igény bizonyos minimális kenyéradagnál kezdődik és ezt a kenyéradagot biztosítani kell az erkölcsi igény jól felfogott érdekében, különben olyan zuhanás történhetik, hogy az egész élete rámehet a rosszul alapozott embernek. A hivatás igényét semmiesetre sem szabad felcsavarni messze a valóságos lehetőségek fölé, — ezt a férfiak már régen tudják, a nők azonban, akik számára nem régen nyitották meg a pályákat, csak most kezdik megtanulni. A mérnökök, akik vasúti munkások lesznek Délamerikában, az ügyvédek, akik másoló munkát, vagy cimirást végeznek, felvilágosíthatták volna önt erről, kedves kisasszony. A nő helyzete labilisabb, mint a férfié, a nő lezuhanása könnyebben és végzetesebben történhetik meg. A tapasztalat keveset segít, mert mindenki a maga kárán akar tanulni, miért volna éppen a nő az az okos, aki a más, a férfi kárán tanul? Mindenki magas formát akar kifutni az életben és igyekszik felkuszni a tudás minél magasabb ugródeszkájára, amelyről aztán nehéz, sok esetben lehetetlen, visszaereszkedni a gyakorlati élet és a valóban szükséges tudnivaló egyforma szintjére. Komjunkturatanulmányokat kellene végezni az egyes hivatások lehetőségeiben, külön a férfiak és külön a nők számára. De, sajnos, még mindig túlságosan individuális gondolkodásmódunk nem hajlandó elfogadni külső befolyásolást és minél erősebb az élet tilalma, annál erősebb bennünk a dacos akarat. Aztán jön a hétköznap és leszorít bennünket hivatásunk hites ünnepéről. Jön a mesterség és leszorít bennünket az elméleti tudásról, jön a kozmetika és leszorít bennünket a vegyész tudományról. Gratulálok ' kisasszony, hogy ilyen egészséggel kibírta a lefelé vezető nagy utat. SÁNDOR IMRE. fi gazdag Garamvölgye, amelyet az egyke átka sújt Kihalt paloták, gyér ülő iskolák ■ Szegény ember vonzódása a kultúrához ■ Értékesítő szövetkezetek százait kellene felállítani! Irta: SzORlhifliy Viktor Garamvölgye, április 21. A nyerges ló, vidám csikó, mindig kirúg a hámból, áprilisi kedve van, holott nem nagy gyönyörűség lehet kocsit húzni ebben a tavaszi latyakban, borong ős időben, ■még a termékeny szép G aram völgyén sem. Vi- rágbaboTUiltak már a fák, — itt-ott elfagyott a barack, — a kit? falvak utcáin vasárnapi ünnepélyesség, alng-alig sétál valaki a házak mellett. Kapu előtti táblákon szó: soros fecskendő, — ebben a hájban éber tűzoltó lakik. Jó termővidéke ez Szlovenszkónak, a domboldalaikon szőlőoltványok mosolyognak, a házak fehérek és vidámak, de tiz közül csak kettő a rendes, nagy, szép, nyolc pedig amolyan egyszerű, vá- lyogos, régimódi. Itt-ott gyepverte, elhagyott poTta: elhalt a lakója s az egyke nem engedte meg, hogy az örökösök felvirágoztassák a ház táját. Garamkissallóra érkezünk, szemergé'lő esőben. Kis falu a domboldalon, az elődök a dombra menekültek a Ga- ram kiöntései elöl s ott. is maradtak fönt. Akkora sár. dágvány, cipőtmarasztaló ragacs a síkos hegynek szaladó utcácskákon, hogy csak az 'bírja szusszal, aki itt lakik. Pedig ebben a kis nedves magyar faluban él egy igen kedves derék papi ember, Czeglédy Páll, a református egyházmegye uj esperese. — Van abban valami különös, vonzó, hogy a sáros kis falu tisztára súrolt papi .lakásában, két harangozó között, elnézve ezt a barna falusi sarat, Anatcle Francéról vitatkozik az ember vasárnap délután ... Arról is nevezetes ez a falu, hogy közepén a legkedvesebb ellentét fogadja az embert, ha megérkezik: a büszke, messzi vidéken szép, uj szövetkezet mellett egy satnya, szomorú, domboldalhoz tapasztott kis korcsma álldogál, a község korcsmája, de nemigen keresi fel ember s nagy duhajkodások nem esnek benne. A szövetkezetben tágas kultúrterem van, itt lesznek előadásai a most megalakult SZMKE-szervezetnek. Csontos Vilmos, a fiatal és lelkes sallói poéta segédkezik a szervezkedésnél, — minden községben kellenének hasonló, buzgó fiatalemberek, akiknek élő valóság és szükség a kultúra, nem pedig kényszerű áldozatoskcdás. Mert hiszen a kultúrára való ajánikozás nem mindenütt önkényes és szives, a magyar ember húzódozó nagyokat fontolgató, aztán különösen áldozatot hozni olyan célokért, amelynek kézzelfogható eredményét neim azonnal látja: nem szeret. Ezúttal azonban olyan faluiban vagyunk, amelynek emberei igyekvőek, megtartóak, józanak és a kulturális szervezkedésre is hajllamcsak. Népviselete eltűnt, földért való rajongása már nem a régi s nem mindegyik gazda látja puszta, örömét, a. földben, csalódott benne. Vannak családok, amelyek már nem törik magukat a földért., hanem állhatatos türelemmel várják a. gazdasági élet jobbra, vagy balra-fordulását, s addig inkább pénzt gyűjtenek. Nem jövedélnnez a föld. Nem súlyos, válságos tragédia-e, hogy sok családnál 6zéles Szlovenszkón eltűnt a hagyományos rajongás a földért, a gazdaember meghasonlott önmagával, 6 ipar vagy gyár sem vig^aszfialja. Különösen az egytkés gazda, ha elhalt a gyermeke s céHdiudatosán, lassankint éli fél, hagyja el mindenét! Ezek a kis belső drámák, amelyekről senki nem irt, ezek a mi falvai tiknak rnegi íratlan tragédiái... Az egyke pedig egyre pusziit... Kis falatban, nagy községben, papok és tanítók, orvosok és jegyzőik mesélik döbbenten, suttogva. vagy fennhangon az egyke átkát, amely a Garamvölgyén pusztítja a földműves embert, különösen pedig a református hiten lévőt. Ám, mostanában már a katolikusok is elit a,nádit ák az uj módit s egyre pusztábbak a falvaik, egyre kevesebb a gyermek, aki iskolába jár. A Dunántúlról szivárgott át mibozzánk az egyke * nincs hatalom, amely megállítaná. Akadnak lelkiismeretlen orvosok, akik előmozdítják, akadnak falusi bűbájos asszonyok, alki.k megróniják a fiatal anya egészségét egész életükre s az egyik garamvölgyi állomáson háromszor is figyelmeztet orv ős-ismerősöm hajló tthátu, beteg asszonyokra, az egyke áldozataira... Egyre több az elárvult porta, végig a Garam- mentén, Győrödön, Váradon, a. SaJllókon gyom lepi be az udvarokat s néha báróim-négy portája van egy-egy örökösnek, de az sem tud vele mit csinálni s igy elhanyagolja. A lekéri tanító ur, Dudich László, — akinek Tzsa községet ismertető monográfiájáról nemrég szólottánk s aki a környék legjobb tanítóinak egyike érdekes kis iskolájával, — ő meséli, hogy fiatal korában még százhúsz gyermekkel járt együtt iskolába, de mikor most tanítónak került ide, már csak 56 gyermeket kapott, még tavalyelőtt 53 tanulója volt a falunak, idén 49 jövőre 44, azután 40 tanuló lesz beíratva, már tudják előre ... Pedig a Dudioh-cea.lád nagyon jól ismeri ezt a falut, itt tanított az apa is, a nagyapa is, egész generációjuk nevelte már a falut, az első Dudichot 1848 március 15-én iktatták be teniíónak. Felemelő érzés az utódra. A tanítóság nemesi oklevele ez ... Sorozás alkalmával két faluból egy állitáskö- teles akad. Van év, hogy nincs esküvő s még csak nem is vagyonosodik, — mondja egy hozzáértő ur, — ez a fajta, mert nincs munkáján Istenáldása. Járom a falvakat, Kiss állóról öreg kompon Lekérte. Lekértől Damásdra, Damásdról Nagy- sallöótra és egyre szomorúbb hangokat hallok a.z egyikéről, a garammenti magyar tragédia egyre sötétedben bontakozik ki, mindenki tud valami uj, meglepő tapasztalatot, mindegyik igaz, de az információkban kevés a. vigasztaló. Értékesítő szövetkezetét! Pedig milyen józan, munkás nép ez mégis, mennyire megtartó- milyen jóik itt a földek s mennyi hasznot hajítana kelllő szervezettséggel! Anról beszéltünk, hogy vannak már gazdag, jövedelmező fogyasztási szövetkezetek, — Iáim, a klssalóinak olyan a. palotája, hogy nagy város megirigyelhetné, — de nincsen kellő értékesítő szövetkezet g a- kísérletek nem vezettek kellő eredményre, csak részlegesek. Hiszen nem megoldás a gazda vagyoni állapotának javítására még egy ilyen értékesítő szövetkezet sem teljesen, az egyke a morális iramát nem tartóztatják fel ilyen részleges intézkedések g javítások, mégik-mégis micsoda gazdasági perspektíva volna egy országra szóló értékesítő szövetkezet, hamisitatlan tejtermékekkel, friss tojással, jó búzával, gyümölccsel, minden háziipari termékkel is, lendülettel, frissen, központilag megszervezve, a gazdasági műveltség magas fokán, hogy legyenek anyagiak bő1 ven. S akkor jut. kultúrára. is, lelki művelésre is, jut könyvre és ház- szépítésre. S akkor nem történik meg, hogy a tehetős, módos és gőgös gazda, a ku! túr gyűlés után titokban kisomfordáll, hagyva, a.z egész kútárrá t g az áldozatot a szegény zsellérre, aki lelkesen, örömmel és hizaHoimmial csoportosul a •többi ezer névnélküli magyarhoz .., ' 0——1 % 6
