Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-21 / 92. (3423.) szám
2 13S4 április ai, saombaá Miért ajándékozott Stodola negyedmilliót a táros! nemzetgazdasági egyesületnek? Kassa, április 20. (Kassai szerkesztőségünktől.) Néhány nappal ezelőtt röviden jelentettük, hogy Stodola Kornél agrárpárti szenátor, a pozsonyi kereskedelmi- és iparkamara elnöke, kétszázötven- ezer koronát adományozott, a sárosonegyei nemzetgazdasági egyesületnek geológiai kutatások oéljára. A negyedmilliós adományt a közeljövőben egy gazdasági kiállítás alkalmával ünnepélyes keretek között fogja átadni Eperjesen a nemzetgazdasági egyesület vezetőségének. Az adományozó szenátor az adománylevélben megjelölte, hogy milyen célokra kell felhasználni a pénzt s ezek között szerepel több szénkutatási mnnkálat Sárosmetgye különböző vidékein, valamint az ipari só gyártásának a beve zetése, amit az eperjesi állami eőifőzde fog elkezdeni. A jelentős összegű adományozás háttereiben, mint mo. autentikus {orrából értesülünk, érdekes kulisszatitkok rejtőznek. Stodola Kornél az eperjesj választókerületet képviseli a szenátusban, azonban kezdettől fogva rendkívül elhanyagolta választóit, akiket évenként alig egyszer-kétszer látogatott meg. Emiatt a választókerület agrárpárti közönsége körében hatalmas elégedetlenség kapott lábra és egyre erősebben kezdik követelni, hogy a jövő évi választásokon közülük való embert jelöljenek Stodola Kornél helyére. A választókerület kívánsága szerint a törvényhozóknak választóik körében kellene élniök, hogy tudomással bírjanak minden bajról, sérelemről és azonnal akicóba lépjenek, ha úgy kívánja a szükség. Stodola Kornél ezt elmulasztotta, azért az eperjesi kerület agrárpárti választóinak nagy többsége hallani sem akar arról, bog va jövő választáson iámét őt jelöljék a szenátusi mandátumra s ugyanez a felfogás a többi jelölések tekintetében is. Ezt az egyre elhatalmasodó elégedetlenséget akarja leszerelni most Stodola Kornél a negyedmi] liós adománnyal. Kérdés azonban, hogy ez sikerül ni fog-e neki. A minisztertanács döntése szerint a duxi bányaszerencsétlenség áldozatainak özvegyei megkapják az Összegyűlt segélyösszeg harmadrészét Kétharmadrészt az árváit részére helyeznek el takarékkönyvekre Prága, április 20. A „Národni Listy" közlése szerint a tegnapi miniszter tanács döntött a ..Nelson III.“ bánya halálos áldozatainak hátramaradottjai részére összegyűjtött összeg fölhasználása fölött. A minisztertanács hosszas tanácskozás után elhatározta, hogy a rendelkezésére álló összeget három egyenlő részre osztja. Az első harmadat a következők kapják: 1. Az özvegyek és azok az elvált asszonyok, akik nem saját hibájukból váltak el szerencsétlenül járt férjüktől. 2. Azok az asszonyok, aikjk a szerencsétlenül járt bányászokkal közös háztartásiban élitek a szerencsétlenség megtörténtekor. 3. Azok & családok, melyeket a szerencsétlenül járt bányász eltartott. A fennmaradó másik két harmadét két részre osztják és takarékkönyvekre helyezik el a) az elhunyt bányászok törvényes vagy törvénytelen gyermekei számára, akik még nem töltötték be tizennyolcadik életévüket; b) a -törvényes vagy törvénytelen 18 és 20 év között lévő gyermekek számára, akiket a katasztrófa előtt legalább egy negyedévvel apjuk tartott el. A gyermekeik nevére kiállított zárolt betétkönyveket az özvegyeknek adják át megőrzés A balkán-paktumnak titkos záradéka van? Szófia április 20. A bolgár sajtó Jeftics jugoszláv külügyminiszter ankarai utazásával kapcsolatban fantasztikus leleplezéseket közöl a baíkánegyez- ményről. A sajtó egyhangúlag megállapítja, hogy a balkán-paktumnak két államban titkos záradé, ka van. Jóllehet Jugoszlávia kezdeményezésére kötötték meg a balkán-paktumot, a jugoszláv külügyminiszter most mégis uj szövetségeseket keres. Jugoszlávia hátvédül Athén és Bukarest helyett Isztambul és Szófia barátságát próbálja megnyerni. Szófiai diplomáciai körök szerint Belgrádban nagy meglepetéssel konstatálták, hogy Románia és Görögország titkos záradékkal ratifikálta a balkán.paktumot. A záradék arról szól, hogy Jugoszlávia Olaszországgal szemben nem számíthatna komolyan Románia és Görögország segítségére. Ez egyértelmű volna azzal, hogy a balkán-egyezmény Jugoszlávia számára elveszti minden értékét. A bolgár lapok jelentése szerint ezzel magyarázható Jeftics mostani törökországi útja. Az angol kereskedelmi minisztérium is megállapítja Magyarország gazdasági freiizetének javulását London, április 20. Az angol kereskedelmi minisztérium most adta ki a budapesti angol követség hivatalos jelentését Magyarország gazdasági helyzetéről és kereskedelmi forgalmának nuiltévi mérlegéről. A jelentés megállapítja, hogy Magyarországnak elszánt erőfeszítéssel sikerült jelentékenyen megjavítania pénzügyi helyzetét és növelnie kersekcílelmi forgalmát. Nagy mértékben kimélyül tek Magyarország és Anglia gazdasági kapcsolatai is. A magyar kivitel mennyisége Angolország felé tavaly már 60.000 tonna volt 1.800.000 font értékben, mig egy évvel ezelőtt csupán 25.000 tonnát tett ki a magyar kivitel 1,300.000 iont értékben. Az Angliából Magyarországra szállított áruk mind mennyiség, mind érték tekintetében szintén jelentékenyen növekedtek. A rozsnyói püspök újból engedélyezte Korompán a magyarnyelvű istentiszteletet A korompai magyarok kitartásán s a püspöki hivatal igazságérzetén megtört a Slovenská Liga mesterkedése Kassa, április 20. (Kassai szerkesztöségünk- től.) Két hónappal ezelőtt beszámoltunk arról, hogy a Slovenská Liga korompai fiókjának néhány elvakult tagja akciót kezdett az ottani katolikus templomban tartott magyarnyelvű ítíteutiszteletek ellen. Memorandumot intéztek a rozsnyói püspöki hivatalhoz, amely akkor helyt adott annak és betiltotta a magyarnyelvű istentiszteleteket Korompán. Az országos keresztényszocialista párt kassai közipontja erre megfelelő lépésekhez folyamodott ennek a püspöki intézkedésnek a visszavonása érdekében és a párt rozsnyói titkársága utján több ízben Az osezeggi özvegyek és árvák számára ösz- sze,gyűjtött összeg 3,461.000 koronát tesz ki Ebből az összegből 2J.74.000 korona az árváknak, 1,087.000 korona az özvegyeknek jut. 100.000 koronát azok között a rokonok között osztanak ki, akiket a szerencsétlenül járt bányászok közvetlenül haláluk előtt is támogattak. A döntés még nem végleges. Egyelőre fejenként 400 koronát kapták az özvegyék. interveniáltatott is ebben az ügyben. A rozsnyói püspöki hivatal ennek eredményeként most visszavonta sérelmes intézkedését és a magyarnyelvű istentisíteleteket újból engedélyezte Korompán. Érdekes az az indokolás, melyet a püspöki hivatal intézkedése megváltoztatásához fűzött s melyet közérdekű jelentőségénél fogva egész terjedelmében közlünk. Az indokolás szószerint a következőket mondja: — Tény, hogy Korompán fennáll és működik egy magyar kulturegyesiilet, melynek hatóságilag jóváhagyott alapszabályai vannak s ez az egyesület látogatott összejöveteleket és előadásokat rendez. Ha tehát a világi hatóságok elismerik egy magyar kulturegyesület működési jogát Korompán, önmagától értetődik, hogy elismerik ezzel ai ottlakó magyar családokat is. Amíg a világi hatóságok erre az állás pontra helyezkednek, addig elesik minden panasz, amit a magyarnyelvű istentiszteletek ellen hoznák fel A rozsnyói püspöki hivatal tehát méltó választ adott azoknak a felelőtlen elemeknek, akik még a templomi istentiszteletek nyelvébe is bele szeretnék keverni a politikát Miivel pedig reméljük, hogy Korompán még sokáig fognak élni magyar családok, reméljük azt is, hogy elemi nyelvi jogaiktól legalább a templomban és a Sz. M. K. E. ottani fiókjának működésében nem fogja őket elütni senki. Második szerej%os<ziás ReAéhty Ida: TadU BgMwíh A lány hirtelen belefonódott az ölelésbe, két karja kétségbeesett erővel ragadta meg a férfi vállát és visszaadta a csókot, belefeledkezve, felolvadva, megadva magát. — Aztán, kis zokogással a torkában, szinte nyersen kiszabadította magát, fölkelt és vissza indult a nagy kivilágított terem felé. liOrrimer követte, a szive boldogan dalolt. Mikor az ajtóban utolérte, megérintette a karját... — Deligiht? — kérdezte — szeret? — és halkabban tette hozzá —... egyetlenem... — Kérem — szólt Mary Lou különös, hűvös hangon... — kérem, felejtse el ezt, Lorry. őrültség volt. Maga ígéretet telt nekem ... és ... én meg fogom tartani a szavamat, ha az idő elérkezik ... — De hát miért... miért? — kérdezte Lorrimer és megállt az ajtóban. — A zene... — mondta Mary Lón — és őrültség.... és az ember fiatal.... és.... Lorry, ne szégyenjlsen meg! Az egyik Wynne-fiu lépett hozzá és táncra kérte. — Neon engedhetjük meg, hogy az a nagy fickó egyedül lefoglalja! jelentette ki hangosan. Mary kon táncolt gépiesen, kecsesen. — Csöppet se éiezte magát „megszégyenült“(56) nek. És meg se bánta, amit tett. örült volt, mikor megengedte, hogy Lorry megcsókolja, még őrültebb, mikor visszadta a csókját szivének, lelkének, testének minden forró szerelmével. De nem bánta ímeg, boldog volt! — Úgyis gyűlölni fog! — mondta magának vad elikeseredéssel. — És kellett, hogy legyen valamim, amire majd emlékezhetem, valami, amiben egészen önmagam voltam, amiben őszinte voltam. Soha nem fogja megtudni — suttogta háborgó szivének — milyen őszinte voltam és mennyire az övé... ha csak egy pillanatra is. 15. FEJEZET Mary Lou New Yorkba megy Ezalatt Mangaret Lorrimer és dr. Mathews végigülték a külföldi revü előadását, amely, mint a bemutatók általában, majdnem éjfélig tartott. Végignézték a sok színes értelmetlenségét — a vidéki előadás után kétszer átírták és háromszor meghúzták a darabot és nyilvánvaló volt, hogy még kell húzni belőle. A hallgatóság, ugyancsak ahogy bemutatókon általában, nagyon előkelő volt — előkelőség alatt értve a kritikusok unott jelenlétét, a jó társaság tagijainak késői megérkezését és a színházi bernien lesek felvonulását teljes számban. A meztelen vállal; é« az ékszerék versenyt csillogtak a nézőtéren. A társulatnak két erőssége volt. Az egyik egy kitűnő színész, a másik a primadonna, aki csinos és bájos volt, nagyon szépen mozgott és kétségtelenül nagy személyes sikert aratott. A görlök mind szépek voltak és nagy tömegben vonultai; fel és tömérdek magán- száim tarkította az előadást, ezeknek némelyike jó volt, némelyike rossz, a többi semi- lyen. De igen valószínű, hogy se Mirs. Laririmer, se dr. Mathews nem tudták volna a darab tartalmát összefüggően elmondani, vagy akár valamelyik szereplőt leír ni, kivéve azt az élénk, alacsony kis teremtést, akit a színiap Diana Haokettiaek jelzett., de akiről piros ajkak érdekes titkokat suttogtak az előcsarnokban, még ha a szmókingos urak kételkedve hallgatták is ezeket a titkokat és a kritikusok fáradtain mosolyogtak is hozzá, — Ez a Haiekett... Látta? Nagyon csinos. Azt mondják, az apja herceg. — Diana Hacfeett? Úgy tudom, a Lady Diana cím jár neki. Játszani persze, nem tud... — Mindenesetre nagyon rendes tőle, hogy nem használja a óimét! — No, azért nem tartottá titokban, amint látóim. *- A reklám utjai kifiürkészhetetlenekl De azért Diana a közönség szempontjából, az estének csak igém csekély részét töltötte be, bár Margaréták és öreg barátjának ő jelentette az egész előadást. Diana — a valódi Deligiht — nagyon szép volt a rivalda fényében,. A hizelgő világítás eltűntei te a 'fáradt vonásokat, az arc kemény kifejezését, a festék is sok mindent elrejtett. De nem volt jó színésznő. Azért tűrhetően énekelt, ruháit — már amennyi volt belőlük — tudta viselni, a tánca kellemes >és hac- móniikus volt, ha nem is nagyigényü. Inkább az egyénisiégével hatott, azzal a vidám kedvességgel, ami a közönség felé áradt belőle. És látszott, hogy keményen dolgozik. Szegény teremtés, kellett, hogy keményen dolgozzék, •mert ez volt a „nagy alkalom4*, a váratlanul érkezett, boldog reménységgel megragadott nagy alkalom, hogy sikert arasson, nevet szerezzen és — legalább egy ideig — háromszor ehessen naponta. Mrs. Lorrimer feszült idegekkel várta, hogy megjelenjék a nő, akit megnézni, aki felöl ítélkezni jött. Az első felvonás után kicsit megenyhült benne a feszültség. Halkan szólt Mnthewsnak: — Nagyon csinos és észrevettem a hasonlatosságot, — Igen — vágott közbe az orvos: — a hasonlat osság nyilvánvaló. Én is észrevettemMrs. Lorrimer sokáig hallgatott. Aztán azt mondta: — Dam, én nem tudom, mát tegyek! — Azt fogja tenni, amit tennie kell, Mar- garet. Ami jó és helyes — felelte Mathews ha táno zott an. — De mi az? — kérdezte az asszony. Az orvos a kezében tartott szinlapot gyűrte. — Nincs jogom hozzá, hogy tanácsot adjjak magának — mondta nyugodtan. — Ezt magának egyedül kell eldöntenie. Ne siesse el, gondolja jól végig. Egész életében bánná és szégyellne, ha most igazságtalanságot követni el De itt egyedül kell határoznia, MargareL bármit fog tenni, én maga mellel! állok. Folytatjuk.
