Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-21 / 92. (3423.) szám

2 13S4 április ai, saombaá Miért ajándékozott Stodola negyedmilliót a táros! nemzet­gazdasági egyesületnek? Kassa, április 20. (Kassai szerkesztőségünktől.) Néhány nappal ezelőtt röviden jelentettük, hogy Stodola Kornél agrárpárti szenátor, a pozsonyi ke­reskedelmi- és iparkamara elnöke, kétszázötven- ezer koronát adományozott, a sárosonegyei nemzet­gazdasági egyesületnek geológiai kutatások oéljára. A negyedmilliós adományt a közeljövőben egy gaz­dasági kiállítás alkalmával ünnepélyes keretek kö­zött fogja átadni Eperjesen a nemzetgazdasági egye­sület vezetőségének. Az adományozó szenátor az adománylevélben megjelölte, hogy milyen célokra kell felhasználni a pénzt s ezek között szerepel több szénkutatási mnnkálat Sárosmetgye különböző vidékein, valamint az ipari só gyártásának a beve zetése, amit az eperjesi állami eőifőzde fog elkez­deni. A jelentős összegű adományozás háttereiben, mint mo. autentikus {orrából értesülünk, érdekes ku­lisszatitkok rejtőznek. Stodola Kornél az eperjesj választókerületet képviseli a szenátusban, azonban kezdettől fogva rendkívül elhanyagolta választóit, akiket évenként alig egyszer-kétszer látogatott meg. Emiatt a választókerület agrárpárti közönsége köré­ben hatalmas elégedetlenség kapott lábra és egyre erősebben kezdik követelni, hogy a jövő évi választásokon közülük való embert je­löljenek Stodola Kornél helyére. A választókerület kívánsága szerint a törvényho­zóknak választóik körében kellene élniök, hogy tu­domással bírjanak minden bajról, sérelemről és azonnal akicóba lépjenek, ha úgy kívánja a szükség. Stodola Kornél ezt elmulasztotta, azért az eperjesi kerület agrárpárti választóinak nagy többsége hal­lani sem akar arról, bog va jövő választáson iámét őt jelöljék a szenátusi mandátumra s ugyanez a fel­fogás a többi jelölések tekintetében is. Ezt az egyre elhatalmasodó elégedetlenséget akarja leszerelni most Stodola Kornél a negyedmi] liós adománnyal. Kérdés azonban, hogy ez sikerül ni fog-e neki. A minisztertanács döntése szerint a duxi bányaszerencsétlenség áldozatainak özvegyei megkapják az Összegyűlt segélyösszeg harmadrészét Kétharmadrészt az árváit részére helyeznek el takarékkönyvekre Prága, április 20. A „Národni Listy" közlése szerint a tegnapi miniszter tanács döntött a ..Nelson III.“ bánya halálos áldozatainak hát­ramaradottjai részére összegyűjtött összeg fölhasználása fölött. A minisztertanács hosszas tanácskozás után elhatározta, hogy a rendel­kezésére álló összeget három egyenlő részre osztja. Az első harmadat a következők kapják: 1. Az özvegyek és azok az elvált asszonyok, akik nem saját hibájukból váltak el szerencsét­lenül járt férjüktől. 2. Azok az asszonyok, aikjk a szerencsétle­nül járt bányászokkal közös háztartásiban éli­tek a szerencsétlenség megtörténtekor. 3. Azok & családok, melyeket a szerencsét­lenül járt bányász eltartott. A fennmaradó másik két harmadét két rész­re osztják és takarékkönyvekre helyezik el a) az elhunyt bányászok törvényes vagy törvénytelen gyermekei számára, akik még nem töltötték be tizennyolcadik életévüket; b) a -törvényes vagy törvénytelen 18 és 20 év között lévő gyermekek számára, akiket a katasztrófa előtt legalább egy negyedévvel apjuk tartott el. A gyermekeik nevére kiállított zárolt betét­könyveket az özvegyeknek adják át megőrzés A balkán-paktumnak titkos záradéka van? Szófia április 20. A bolgár sajtó Jeftics jugoszláv külügyminiszter ankarai utazásával kapcsolatban fantasztikus leleplezéseket közöl a baíkánegyez- ményről. A sajtó egyhangúlag megállapítja, hogy a balkán-paktumnak két államban titkos záradé, ka van. Jóllehet Jugoszlávia kezdeményezésére kötötték meg a balkán-paktumot, a jugoszláv kül­ügyminiszter most mégis uj szövetségeseket keres. Jugoszlávia hátvédül Athén és Bukarest helyett Isztambul és Szófia barátságát próbálja megnyer­ni. Szófiai diplomáciai körök szerint Belgrádban nagy meglepetéssel konstatálták, hogy Románia és Görögország titkos záradékkal ratifikálta a bal­kán.paktumot. A záradék arról szól, hogy Jugo­szlávia Olaszországgal szemben nem számíthatna komolyan Románia és Görögország segítségére. Ez egyértelmű volna azzal, hogy a balkán-egyez­mény Jugoszlávia számára elveszti minden értékét. A bolgár lapok jelentése szerint ezzel magyaráz­ható Jeftics mostani törökországi útja. Az angol kereskedelmi minisztérium is megállapítja Magyarország gazdasági freiizetének javulását London, április 20. Az angol kereskedelmi mi­nisztérium most adta ki a budapesti angol követség hivatalos jelentését Magyarország gazdasági hely­zetéről és kereskedelmi forgalmának nuiltévi mér­legéről. A jelentés megállapítja, hogy Magyaror­szágnak elszánt erőfeszítéssel sikerült jelentéke­nyen megjavítania pénzügyi helyzetét és növelnie kersekcílelmi forgalmát. Nagy mértékben kimélyül tek Magyarország és Anglia gazdasági kapcsolatai is. A magyar kivitel mennyisége Angolország felé tavaly már 60.000 tonna volt 1.800.000 font értékben, mig egy évvel ezelőtt csupán 25.000 tonnát tett ki a magyar kivitel 1,300.000 iont értékben. Az Ang­liából Magyarországra szállított áruk mind mennyi­ség, mind érték tekintetében szintén jelentéke­nyen növekedtek. A rozsnyói püspök újból engedélyezte Korompán a magyarnyelvű istentiszteletet A korompai magyarok kitartásán s a püspöki hivatal igazságérzetén megtört a Slovenská Liga mesterkedése Kassa, április 20. (Kassai szerkesztöségünk- től.) Két hónappal ezelőtt beszámoltunk ar­ról, hogy a Slovenská Liga korompai fiókjá­nak néhány elvakult tagja akciót kezdett az ottani katolikus templomban tartott magyar­nyelvű ítíteutiszteletek ellen. Memorandumot intéztek a rozsnyói püspöki hivatalhoz, amely akkor helyt adott annak és betiltotta a ma­gyarnyelvű istentiszteleteket Korompán. Az országos keresztényszocialista párt kas­sai közipontja erre megfelelő lépésekhez folyamodott ennek a püspöki intézkedés­nek a visszavonása érdekében és a párt rozsnyói titkársága utján több ízben Az osezeggi özvegyek és árvák számára ösz- sze,gyűjtött összeg 3,461.000 koronát tesz ki Ebből az összegből 2J.74.000 korona az árvák­nak, 1,087.000 korona az özvegyeknek jut. 100.000 koronát azok között a rokonok között osztanak ki, akiket a szerencsétlenül járt bá­nyászok közvetlenül haláluk előtt is támogat­tak. A döntés még nem végleges. Egyelőre fejen­ként 400 koronát kapták az özvegyék. interveniáltatott is ebben az ügyben. A rozs­nyói püspöki hivatal ennek eredményeként most visszavonta sérelmes intézkedését és a magyarnyelvű istentisíteleteket újból en­gedélyezte Korompán. Érdekes az az indokolás, melyet a püspöki hivatal intézkedése megváltoztatásához fű­zött s melyet közérdekű jelentőségénél fogva egész terjedelmében közlünk. Az indokolás szószerint a következőket mondja: — Tény, hogy Korompán fennáll és mű­ködik egy magyar kulturegyesiilet, mely­nek hatóságilag jóváhagyott alapszabályai vannak s ez az egyesület látogatott össze­jöveteleket és előadásokat rendez. Ha tehát a világi hatóságok elismerik egy magyar kulturegyesület működési jogát Korompán, önmagától értetődik, hogy elismerik ezzel ai ottlakó magyar családokat is. Amíg a vi­lági hatóságok erre az állás pontra helyez­kednek, addig elesik minden panasz, amit a magyarnyelvű istentiszteletek ellen hoz­nák fel A rozsnyói püspöki hivatal tehát méltó vá­laszt adott azoknak a felelőtlen elemeknek, akik még a templomi istentiszteletek nyel­vébe is bele szeretnék keverni a politikát Miivel pedig reméljük, hogy Korompán még sokáig fognak élni magyar családok, remél­jük azt is, hogy elemi nyelvi jogaiktól leg­alább a templomban és a Sz. M. K. E. ottani fiókjának működésében nem fogja őket el­ütni senki. Második szerej%os<ziás ReAéhty Ida: TadU BgMwíh A lány hirtelen belefonódott az ölelésbe, két karja kétségbeesett erővel ragadta meg a férfi vállát és visszaadta a csókot, bele­feledkezve, felolvadva, megadva magát. — Aztán, kis zokogással a torkában, szinte nyersen kiszabadította magát, fölkelt és vissza indult a nagy kivilágított terem felé. liOrrimer követte, a szive boldogan dalolt. Mikor az ajtóban utolérte, megérintette a karját... — Deligiht? — kérdezte — szeret? — és halkabban tette hozzá —... egyetlenem... — Kérem — szólt Mary Lou különös, hű­vös hangon... — kérem, felejtse el ezt, Lorry. őrültség volt. Maga ígéretet telt ne­kem ... és ... én meg fogom tartani a szava­mat, ha az idő elérkezik ... — De hát miért... miért? — kérdezte Lorrimer és megállt az ajtóban. — A zene... — mondta Mary Lón — és őrültség.... és az ember fiatal.... és.... Lorry, ne szégyenjlsen meg! Az egyik Wynne-fiu lépett hozzá és táncra kérte. — Neon engedhetjük meg, hogy az a nagy fickó egyedül lefoglalja! jelentette ki hangosan. Mary kon táncolt gépiesen, kecsesen. — Csöppet se éiezte magát „megszégyenült“­(56) nek. És meg se bánta, amit tett. örült volt, mikor megengedte, hogy Lorry megcsókolja, még őrültebb, mikor visszadta a csókját szi­vének, lelkének, testének minden forró szerelmével. De nem bánta ímeg, boldog volt! — Úgyis gyűlölni fog! — mondta magá­nak vad elikeseredéssel. — És kellett, hogy legyen valamim, amire majd emlékezhetem, valami, amiben egészen önmagam voltam, amiben őszinte voltam. Soha nem fogja meg­tudni — suttogta háborgó szivének — mi­lyen őszinte voltam és mennyire az övé... ha csak egy pillanatra is. 15. FEJEZET Mary Lou New Yorkba megy Ezalatt Mangaret Lorrimer és dr. Mathews végigülték a külföldi revü előadását, amely, mint a bemutatók általában, majdnem éj­félig tartott. Végignézték a sok színes értel­metlenségét — a vidéki előadás után kétszer átírták és háromszor meghúzták a darabot és nyilvánvaló volt, hogy még kell húzni belőle. A hallgatóság, ugyancsak ahogy be­mutatókon általában, nagyon előkelő volt — előkelőség alatt értve a kritikusok unott jelenlétét, a jó társaság tagijainak késői meg­érkezését és a színházi bernien lesek fel­vonulását teljes számban. A meztelen vállal; é« az ékszerék versenyt csillogtak a néző­téren. A társulatnak két erőssége volt. Az egyik egy kitűnő színész, a másik a primadonna, aki csinos és bájos volt, nagyon szépen moz­gott és kétségtelenül nagy személyes sikert aratott. A görlök mind szépek voltak és nagy tömegben vonultai; fel és tömérdek magán- száim tarkította az előadást, ezeknek néme­lyike jó volt, némelyike rossz, a többi semi- lyen. De igen valószínű, hogy se Mirs. Laririmer, se dr. Mathews nem tudták volna a darab tartalmát összefüggően elmondani, vagy akár valamelyik szereplőt leír ni, kivéve azt az élénk, alacsony kis teremtést, akit a színiap Diana Haokettiaek jelzett., de akiről piros aj­kak érdekes titkokat suttogtak az előcsarnok­ban, még ha a szmókingos urak kételkedve hallgatták is ezeket a titkokat és a kritiku­sok fáradtain mosolyogtak is hozzá, — Ez a Haiekett... Látta? Nagyon csinos. Azt mondják, az apja herceg. — Diana Hacfeett? Úgy tudom, a Lady Diana cím jár neki. Játszani persze, nem tud... — Mindenesetre nagyon rendes tőle, hogy nem használja a óimét! — No, azért nem tartottá titokban, amint látóim. *- A reklám utjai kifiürkészhetetlenekl De azért Diana a közönség szempontjából, az estének csak igém csekély részét töltötte be, bár Margaréták és öreg barátjának ő je­lentette az egész előadást. Diana — a valódi Deligiht — nagyon szép volt a rivalda fényében,. A hizelgő világítás eltűntei te a 'fáradt vonásokat, az arc kemény kifejezését, a festék is sok mindent elrejtett. De nem volt jó színésznő. Azért tűrhetően énekelt, ruháit — már amennyi volt belő­lük — tudta viselni, a tánca kellemes >és hac- móniikus volt, ha nem is nagyigényü. Inkább az egyénisiégével hatott, azzal a vidám ked­vességgel, ami a közönség felé áradt belőle. És látszott, hogy keményen dolgozik. Szegény teremtés, kellett, hogy keményen dolgozzék, •mert ez volt a „nagy alkalom4*, a váratlanul érkezett, boldog reménységgel megragadott nagy alkalom, hogy sikert arasson, nevet sze­rezzen és — legalább egy ideig — három­szor ehessen naponta. Mrs. Lorrimer feszült idegekkel várta, hogy megjelenjék a nő, akit megnézni, aki felöl ítélkezni jött. Az első felvonás után kicsit megenyhült benne a feszültség. Halkan szólt Mnthewsnak: — Nagyon csinos és észrevettem a hasonla­tosságot, — Igen — vágott közbe az orvos: — a ha­sonlat osság nyilvánvaló. Én is észrevettem­Mrs. Lorrimer sokáig hallgatott. Aztán azt mondta: — Dam, én nem tudom, mát tegyek! — Azt fogja tenni, amit tennie kell, Mar- garet. Ami jó és helyes — felelte Mathews ha táno zott an. — De mi az? — kérdezte az asszony. Az orvos a kezében tartott szinlapot gyűrte. — Nincs jogom hozzá, hogy tanácsot adjjak magának — mondta nyugodtan. — Ezt ma­gának egyedül kell eldöntenie. Ne siesse el, gondolja jól végig. Egész életében bánná és szégyellne, ha most igazságtalanságot követni el De itt egyedül kell határoznia, MargareL bármit fog tenni, én maga mellel! állok. Folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents