Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-01 / 76. (3407.) szám
22 1934 április j, vasárnap,, Á herceg magas, sovány, elegáns túr, hasonlít Nikoíajevios Miki óéhoz, — fiatalabb kiadásban, fekete körszak álla komor kifejezést kölcsönöz sápadt arcának Nyugtalan szempár figyeíK a beszélőt.. Elém jön, kezet nyújt, maga mellé ültet, cigarettával kínál. — Hogy tetszik önöknek ez az orosz dtvafcu equipage? ügy-e még nem láttak Ilyet? — szólt furcsa kocsinkra nevetve a nagyherceg. f — Kedves öntől, hogy számikívetésamiben fölkeres. Barthcldt hadnagy melegen emlékezett meg önről Hogy tetszik Krim? Ugyebár gyönyörű vidék? Hallom, tanulmányúton járt Ukrániában. Nos, mik a 'benyomásai? Látta a Hetmaut? — Igen, császári fenség — feleltem — vök tam, hosszabb időt tölthettem a Hetmannal. Ha érdekli fenségedet, egy újabban készült fényképét mutathatom meg, mely cserkész-ruhában ábrázolja. — Kérem, mutassa, nagyon érdekei Nagyító üveggel figyeli a képet. — Mi újat tud a harctérről? Régen hallotta t n híreket. Parisban vannak már a németek? Hát az olasz fronton mi újság? Egymás után adja föl a kérdéseket, alig győMihailovies Sándor fehér vászonruhás alakja eltűnt az ajtóban, a tábornok a parkba kísért. Engedélyt kértem a kastély fényképezésére. A tábornok ég Bartboldt hadnagy álltak a másina elé. A gzöllöházak mellett a herceg jószágigazgatója jött felénk. Érdekesen magyarázta a krimi szöllögazdálkodást. —Csodálatos, — mondta mosolyogva —- hogy a bolsevilkiek nem bántották pincéinket., pedig itteni gazdálkodásuk idején mintegy 100.000 palack elsőrendű borunk hevert raktáron. Éppen kocsiba akartunk szállni, mikor a nagyherceg utolért, még megállt, & gazdasági körsétára indult velünk. Menekülés A kísérel A hadnagyot lakásáig kiértem. Behívott egy pohár borra & bediktálta az internált nagyhercegek és nagyhercegnők névsorát. Pompásan ízlett a melegben & kitünően hűtött krimi bor. Poharazás közben vendég érkezett. —■ Boldarefif tábornok, Ntkolajevk* nagyherceg ő fensége főudvarmestere, — mutatta be a evikkereg öreg urat a hadnagy, — Reumás lábammal jól elfáradtam, mig felértem a begyre... Köszönöm, hadnagy ur, szívesen ürítek önökkel egy pohár bort. Kedves bőbeszédűséggel beszólt azután a tábornok érdekesnél érdekesebb részleteket a bolsevik! rémuralomról, g a nagyhercegek itteni csendes életérőL a halál elől fcck felelni, pedig magam is kérdeznék egyet- mist. — Mi hír a cárról? Torosakban vagy To- ibo’szkhan van, vagy már megint máshová vit- tték a bolsevikiek? Hallom, hogy a legikomo- 5y n.bb nélkülözéseknek van a család kitéve, miért nem csinálnak már valamit a németek, miért nem mentik ki őket a bolsevilkiek kezeiéi? — A németek harcban állnak a bolsevíkiek- jkel. a cári család közelébe még nem juthattak. —- Ugyan, kérem, amit a németek akarnak, azt meg is csinálják. Megparancsolták, hogy az orosz flotta Novoro&iskból Szebasztopolba térjen vissza, s megtörtént. Miért nem sietnek — Gsak azt nem értem, tábornok ur, hogy miután a bolsevikiek ezerszámra öldösték mindenfelé a tiszteket ég előkelőbb embereket, minek köszönhető, hogy éppen a nagyhercegi család tagjait kímélték meg? — kérdeztem. — A dolog nem is ment olyan nagyon simán. Szerencsénk volt, hogy a nagyhercegek őrizetével megbízott bolseviki csapat parancsnoka egy Guric származású kaukázusi, Georg Coliam (Dzsoliánr), jó érzésű, tisztességes ember volt, aki látszólag a vad bolsevikit játszotta, valóban azonban sajnált bennünket, § a meddig csak lehetett, burta-haíasztotta legyílkol- tatá sonkát, A derék fiú azonban csakhamar gyanús lett a Gursuffban székelő bolseviki vezérkar előtt, rövid idő múlva a kegyetlenségéről hire6 Zadoron- ezki nevű kieorosz származású bolsevikivei váltották föl. S ez volt a még nagyobb szerencsénk. Zadoronszki ugyanis elsőrendű diplomata, s végtelen okos ember volt. A bolsevista éra elején rögtön látta, hogy úgy magát, mint jó embereit csak úgy tudja megmenteni a bolsevikiek elől ha látszólag maga is mihamarább Moszkvába? Ott vau a bolsevikiek főfészke, onnan keli őket kiirtani, s akkor végkép meg van törve az erejük. ön Szebasztopóiban volt? Látta a hajókat? — Igen, császári fenség, sőt a Goeben parancsnokának engedélyével a Volja fedélzetén \s voltam, s beszéltem az elfogott Lazareff kapitánnyal. §— S mit tud a másik dreadnoughtról? A másik dreadnoughtofc a bolsevikiek elaűlyesztették. «—= A bolsevik! hajóezemélyzefctel mi történt? — Az igazi bolsevikiek a Kaukázusban maradtak, a hajókkal csak a tisztek & a megbízható matrózok jöttek vissza. Egy nagyherceg reményei 1918 májusában.•• Bizony, a bolsevikiek nekünk is sok nehéz napot okoztak. Napokig Nikolajevics Péter düliberi házában voltunk összegyűjtve, s nem hittük, hogy életben maradunk. Én és hat fiam a fekete listán szerepeltünk már. Egyj okos jó ember mentette meg az életünket. Vagyonúnkat, pénzünket azonban éleződték, pefc-fi rográdi házunkat lerombolták. Szerencsém, hogy birtokom, ezőlilőim vannak Ai-Todocrban, tisztán ennek jövedelméből élünk most családommal. Nos, és mi van a békével, be fogják fejezni végre a háborút? Hiszen, az Istenért, mindenki törli g van már i vele. Azt hiszem, Franciaország épip úgy, mint Anglia. S mi lesz Oroszországgal? — Oroszország jövőjét biztosítani, császári I fenség, véleményem szerint, csak egyfélekép lehet — mondottam. — Rengeteg' emberrel beszéltem Ukrániában, s itt a Krimiben. Meggyőződésem, hogy egy év múlva valamelyes alakban ismét monarchieztikus államforma lesz Oroszországban. (Ez volt akikor az általános nézet. Micsoda csalódás!) Ön hiszi, lehetségesnek tartja? *— Nemcsak hiszem, fenség, de mindenfelé hallom is. Miklós cár maga persze aligha, kerülhet. többé trónra... —■ Nem bizony. Az ő személye túlságosan a íégi rendszert .jelentené, pedig nemcsak személyi, nagy rendszerváltozásról teszt itt majd fcZÓ. — Emlegetnek több külföldi herceget, ukrán .vagy orosz fejedelmiül, de ezek csak ötletek,! a nép agyában fogam zottak, pozitív alapjuk nincs. Letűnt nagyságok! A beszélgetés véget ért. Fölálltam. Távozás! előtt megkértem a herceget, hogy nevét, awtó- gramkönyvemben jegyezze. Szívesen tett eleget kérésemnek, könyvem első oldalára, irta.: „Grand Dúc Alexander, 23. VI. 1918. Ai- Todorte Meleg kézszoritáeea! búcsúzott ée a váróteremig kísért. K: jött el önnel? Bartboldt hadnagy? üdvözlöm hadnagy ur, hogy van? Ismeri Vegei j tábornokot? — szólt felém fordulva a herceg. * ASGUTHY ERZSÉBETi FELMONDOK ÉLETI Nézd, én felmondok néked, Élet, fizess ki! gzolgád voltam, ki éhbéren tengtem eddig nálad, eressz ki, nincs értelme, mondom, hogy tovább is gyűlölettel nézzük egymást. Most minden forrong, bomlik és kering, a levegőben titkos Igéknek uj szaga erjed és gerjed bennem Is valami megfoghatatlan, amelynek mélyén talán egy katlan vagy kohó sűríti izzó gőzét, vagy tán csak rŐzsét szárit egy apró pisla láng, — ezt nem tudom — de cselédsorban már nem akarok élni ti Illően félni se tadok már többé tőled, azért mondom, engedj ólamra Élet! Bennem királyi vágyak nyíltak mára ne alkudozz hát, ha béremet kívánom, mert ajtódnak csillogóra fényezett kilincsén öklöm is * merészen megtalálja majd helyét, s ntaf mutat sok semmibevett apró gyáva szónak, amit ma bátor daccal már kiáltani merek. Hangosan merem mondani, hogy más kell, merem mondani: igazság vagy Isten, forradalom, jóság, szabadság, szeretet, elkoptatott kis ócska szókat se szégyellek ó, én már majdnem hős vagyok... Az ojjalmon számolom a pár napot, ami még itt tart elsejéig, mert felmondásban vagyok Élet, hát vigyázz! még kényelmetlen lehetek, ne fordíts gőggel hátat nyúlj Inkább erszényedbe, látod, vesztegess meg, tömd be a számat! „Koitiferum" valódi borókabogyó párlat kitűnő házigyógyszer és mint ilyen ne hiányozzék egyetlen háztartásban sem. „Slovlik" Trencin. felcsap bofeevikinek, s 'tuiljár mindnyájuk eszén. A sok buta matróz ég katona között könnyű volt tekintélyt és befolyást szereznie. A nagyhercegekkel szemben a tegkegyetle- nebb eljárást követelte: „ Nem az egyszerű halállal, válogatott kegyetlenséggel fogjuk őket a másvilágra küldeni, — hangoztatta —- egyebet úgy gém érdemelnek a gazemberek! Én veszem át az őrizetükkel megbízott csapat vezetését, én majd kieszelek olyan valamit, ami legméltóbb lesz számukra.11 Az ál-bolseviki —- Hogy gyanút ne keltsen, eleinte tényleg szigorúbban bánt velünk, fődolog volt, hogy addig halassza kivégeztetésünket, amig a mindinkább közeledő német csapatok megérkeznek. És ez hála Istennek sikerült is. Eleinte azt javasolta hogy várják be a matrózokat, közös tanácsban ítéljenek fölöttünk. Jó hosszú időt nyertünk vele, amikor azonban már minden diplomatikus érve kimerült, azzal biztatta embereit, hogy a kinzóeszközök elkészültéig hadd szenvedjenek még a nagyhercegek, hiszen nincs nagyobb kin, mint a biztos halál előtti lelki gyötrődés. A németek váratlanul gyors érkezése május 1-én annyira megijesztette azonban a bolseviki eket, hogy kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint a mi megöletésünk. Hanyat-homlok rohantak el a Krimből. Meg voltunk mentve. Most német kézben vagyunk. A németek végtelen tisztességesen bántak velünk, semmi okunk panaszra. A bolseviki időben is egy hónapig voltunk csak tel* jesen bezárva, máskülönben egymás közt is szabadon közlekedhettek a fenségek, á németek előzékenysége azonban annyira megy, hogy például az ón nagyhercegem egymagában jár Jáltában a fogorvoshoz, senki nem figyeli, szabad mozgásában nem akadályozzák. A fogoly anyacárné A főudvarrnester nevét is bejegyeztettem au togramm-könyvembe, s kocsimon vittem őt és a hadnagyot Orloíf herceg villájáig, a hová ebédre voltak hivatalosak. Orloíf herceg nagy szerepet vitt annak idején Miklós cár oldalán, a kabinetiroda főnöke s a cár jobbkeze volt. Rövid időre kegyvesztett lett, mert ellenezte, hogy Nikolajevics Miklós nagyhercegtől elvegyék á generalisszimusz! pálcát, s a cár legyen a fővezér. Felesége és leányai is itt vannak internálva, Orloíf herceg azonban évek óta elváltán él családija!ól. A herceg a park bejárata előtt várakozott vendégeire, messziről integet nekik, egy percre megállunk, bemutatnak, búcsúzunk- Ök a parkba mennek, kocsim az erdei útira tér. Három hatalmas hintő jön velünk szemben. — Mária Feodorovna! — súgja áhítattal a kocsis, lekapja fejéről a kalapot, s háromszor keresztet vet. Orosz pünkösdvasárnap volt déli istentiszteletiről érkeztek a fenségek. Egy percnyi lá- tomány az egész, — ül. Sándor cár özvegye elbüut az erdő sűrűjében, mi tovább kocogtunk a Jalta felé vezető regényes hegyi utón. Hungarieus Viktor. E£3* Legjobb szakácskönyv! Aki egészséges akar maradni, egészségesen táplálkozzék! Száz és száz egészséges és észszerű receptet foglal magába®, A diétás konyha technikája Irta: SOÓS ALADÁR dr. egyet, //. tanát Ara fosva K? 37*- Kötve Ki 48'-Portó Kő 3.— Utánvétnél Ivó 5*— Kapható a P. N. H. kiadóhivatalában „Parisban vannak már a németek?"
