Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-19 / 90. (3421.) szám
4 <EK8^rM&G5aR-fflKLflÍ^ 1034 április 19, osttt&rfflfc. KÜLÖNVÉLEMÉNY Idegenforgalom Budapest, április 1084. Kénytelen voltaim eltérni szokásomtól és napokkal érkezésem elótt szolbát rendelni Pesten, mert azt olvastam, hogy a húsvéti ünnepekre mór nem lehet szobát kapni se szállodáiban, se penzióban. Megbízható összeköttetéseim révén valóban kaptam egy kis udvari szobát az egyik penzióban, közel a konyhához, ehhez képest viszont a koszt volt kitűnő... A Város képe, ahogy jó félévi távoliét után ismét láttam, emlékeztetett valamennyire a penzióra, amelyben megszálltam, ha nem is zsúfolt penzióra, de jó üzemiben levő, a fejlődés kellemes izgalmával és hőemelkedésével járó vállalkozásra. Vendégellátó vállalkozásra. — Valami van itt, az kétségtelen, — mondta pesszimista barátom, mikor későbben említettem neki a dolgot. — Nem tudni, mi az oka, de az emberek nyugodtabbak, bizakodóbbak és itt is, ott is, újra kezdenek vállalkozni. Az ember azt hihet né, hogy valóban csak idegállapot kérdése a gazdasági depresszió, a válság, és mivel Magyarország elsőnek esett bele, elsőnek is heveri ki... Az első, akivel találkoztam, elmondta, hogy hál’ Istennek, valamivel jobban megy a sora. Bekapcsolódott ide és oda, eléggé megszilárdult a helyzete. Szerencsés kivétel, gondoltam. Egy rokonom, akit meglátogattam, — özvegyasszony, kis háziipari üz — közölte, hogy valamivel nagyobb lakásba költözik. Nem megy jól, de muszáj bővíteni, azt reméli, hogy akkor megtalálja a számítását... Egy másik rokonom, aki folyton az állását féltette azelőtt, attól tartott, hogy leépítik, álmatlan éjszakái voltak, idegcsillapitót szedett, — most meghízott, jó színben van, vicceket mesél és egy szót se szó'l az állásról. Általában pedig: — Hát Istenem ... megvagyunk... küzkö- d’ink.... már unjuk a panaszkodást.... az embernek muszáj valamit kezdeni... Hétfőn este el akartam menni az ismerős színházba, amelyben egy külföldi darab megy, en suite, körülbelül ötvenedszer. Telefonáltam jegyért, a titkár közölte, hogy, sajnos, nem adhat, táblás házuk lesz. Sajnos, mondta ő, hál' Istennek, mondtam én a telefonba s letettem a kagylót. Ez is valami: táblás ház hétfőn, nagy színházban, ötvenedik előadáson. Csak az idegenforgalom tenné? Lehet. Valószínű lég hozzájárul az aranyos tavasz is. Sehol sem érzem olyan megnyugtatónak és könnyűnek a levegőt, mint Budapesten. — Zimankós nap után hirtelen estéli enyheség, az ember észre se veszi, csak kinn marad az uccán, a Dunaparton. Az ember betéved ... Másutt mindig megijedek, ha rájövök, hogy már elmúlt hajnali három óra, itt pedig nem jól esik a hazamenés, kényelmesen, elégedetten, ráérőn bandukolok, nem érzem a kicsapongás terhét, pedig tudom, hogy holnap nyolckor kell kelnem. Biztosan az éghajlat okozza az életnek ezt a könnyűségét, amely mégsem bágyaszt úgy, mint lent délvidéken. öt pengőt fizetek a penzióiban naponta. Belvárosi hely, légfűtés, meleg vdz, elsőrendű koszt. A mi pénzünkön huszonhat korona. Ez nem szabályos ár, a szabályos ár néhány pengővel több, a többi megtérül a penziótulajdonosnak — a transzfer utján. Ez valami titokzatos és csodálatos dolog. Találkozom egy kollegámmal, aki külföldi propaganda- utra indul a magyarországi idegenforgalom érdekében. Azt mondja, hogy a transzfer csinálta meg az idegenforgalmat Magyar- országon. Nem tudom, jól értettem-e meg a magyarázatát: a transzferköveteléseket a pen- ziós és a szállodás megveszi a külföldi vendégek számára, akiknek joguk van ezt a pénzt itt elkölteni. Olcsón veszi meg, tehát a külföldi olcsón él, még olcsóbban, mint ahogy Pesten különben is élni lehet, pedig ez a város egyébként is a legolcsóbb ma Középen répában. A propagandautra induló barátom azt mondja, hogy a külföldi, aki azelőtt soha sem járt Budapesten, azért érzi jól magát, mert itt luxuséietmédot folytathat azon az érőn, amelyen odahaza szerény polgári keretek között sem tud megélni. A transzfer valóban szenzációs találmány. Most már azt sem lehet, mondani, hogy befagyott követelések ezek, amiket a külföldi kénytelen Budapesten való szórakozás utján értékesíteni. A külföldiek most már jól tudják, hogy a szállított áru ellenértéké transzferköveteléssé alakul át, mégis tovább szállítanak. Általában szívesen szállítanak manapság, bármilyen és bármiképpen értékesíthető ellenértékért. A németek boldogok, ha piacot kapnak, de, mit tagadjuk, a többiek szintén. A transzferrel a jelek szerint tehát azt érte el Magyarország, hogy az egész külföldi importját nem valutával, nem devizával, nem arannyal és egyéb drága jószággal fizeti, hanem szállással, ennivalóval, szórakozással, borral, cigánnyal, színházzal és egyéb művészettel, ami mind bőven terem ebben a termékeny országban... Ilyen okos dolog ez a transzfer. A külföld kezdetben megütközött, aztán belenyugodott, aztán szállított tovább. Mert manapság sok mindenhez hozzászoknak az emberek. Nemrégiben azt próbáltam magyarázni egy külföldi barátomnak, hogy a kicsiny Magyarország a megpróbáltatások és kísérletek földje. Mikor Olaszországban bekövetkezett a nemzeti megújhodás, Magyarország már régen benne élt és mikor Németország is rátért erre az útra, akkor Magyarországon már józan fejcsóválással fogadták a német Ez is amerikai megálapitás és mint ilyen szigorúan tudományos". Amerikában tizenkét kiváló orvostudós összeállt és annak a megállapítására, hogy fejlödött-e az intelligencia az utolsó busz éviben, összehasonlította egy sereg iskola vizsgaeredményét ugyanazoknak az iskoláknak régi vizsgaeredményeivé!. Megállapították, hogy a mai ifjúság ugyan gyorsan tanul, dé ugyanolyan hamar felejt és egyre lanyhul a kedv az önálló alkotó munkára. Minden adatot egybevetve a tizenkét tudós végre is megállapította, hogy az intelligencia lassan, de biztosan csökken és ha ez az észrevétlen szellemi csökkenés továbbra is megtartja mostani tempóját és az emberi tevékenység továbbra is mechanizálódik, a. technika és a géprendszer hamarosan ostobává teszi az embert. Fel kell tenni, hogy az amerikai tudósok nem jártak el könnyelműen és mindent megfontoltak, mielőtt kimondták az emberiségre ezt a halálos ítéletet. Ez idő szerint a feldolgozott bizonyítási anyag nem jutott még el Európába, de mondhatni, hogy a számszerű beigazolását ennek a tételnek nem kell bevárni. Az amerikai tudósok csak empirikusan igazolják, amit ma már mindenki rebesget: az emberiség abban a mértékben butiul, amely mértékben megnövekednek a technokrácia esélyei. Nem is kell a Gép kártékonyságának elcsépelt frázisára gondolni és percre sem szabad a technikát okolni. A technokrácia a gépnek és a technikának nem az anyagi, hanem a szellemi elhatalmasodását jelenti és a nagy hiba ezen a térer. csúszott bele az értelmiség számításába. A butu- lás feltartó zh a táti an folyamatát ma egyre több életberendezkedés bizonyltja: a technika gyors fejlődése szülte a technokrácia hipertrófiáját, ez viszont gondosan arra törekszik, hogy az élet a felületen maradjon és beigazolja, hogy paradicsom csak a felületen burjámzilk, ellenben minden mélység kábítószer és kulissza.. Szóval megfordították az évezredes tételt és a butiur lás abban jut döbbenetes kifejezésre, hogy senki sem veszi észre. Senki sem veszi észre, amit az amerikai tudósok most szárazon igy juttatnak kifejezésre: senkinek sincs kedve önálló munkára.. A kifejezés nem szabatos, mert nem a kedv hiányzik, hanem a lelkierő és a ráeezmélés. Nem volt még kor, amelyben az emberek annyira átengedték volra magukat a tömegeket irányító áltaJlános és divotszerü gyorsasággal egyre változó előírásoknak, .amelyeket azok hoznak, akikben még van erő az önálló munkára. Az emberiség azért buiul, mert lusta a gondolkozásra és elvesztette az erre irányuló Önállóságot. Mindenki a másiktól reméli a, bölcsességet és mind összevéve rövid időközökben más és nemzeti mozgalom gyermekibetegségeit. Magyarország hozta meg először az állam- és nemzetvédelmi törvényeket, amiben követték a többi országok, Magyarország volt a® első, — hogy a transzferről beszéljünk — amely korlátozta devizaforgalmát. Példáját követték a többi országok. Úgy vélem, hogy Magyarország a® első, amely transzferrel, vagyis végeredményben belföldöm való mulatozással fizet a külföldi áruért és nem tartom lehetetlennek, hogy ezt a példát is követni fogja a többi európai ország. A próbálásért, a kísérletért fizetni kell, szenvedéssel kell fizetni. Amelyik föld, vagy ország elől halad a megpróbáltatásban, az szenved a legtöbbet. De az ilyen földé, az ilyen országé a Legelső remény, hogy sorsa jobbra fordul, hogy szenvedései elmúlnak, hogy újra visszatér a nyugodtabb élet, egyszerűen: a megélhetés. Magyarországé volt a legtöbb szenvedés az elmúlt években, a gazdasági válság ebben az országban jelentkezett legelőször és a leghevesebben, ebben az országban volt a legsúlyosabb az átvészelés, itt követelte a legtöbb áldozatot az anyagi lét struktúrájának átalakulása, itt hulltak el a legtöbben az idegekkel való harcban, — nem lehet tehát csodálkozni, hogy az emberek idegileg itt helyezkedtek el először jólvédett hátsó vonalakba. — Transzfer vagy nem transzfer, idegenforgalom vagy más, a gazdasági mélypontra lenyomott ember megtalálja a felfelé vezető utat, ha másképpen nem, hát zsenialitással. Mert az ember természete az, hogy élni akar. SÁNDOR IMRE. általános tan haifcáea alatt állnak, cselekednek és élnek. Még a filozófia is gyorsabban vedlik ma, mint tegnap a női divat, és az a konzerva- tizmus, amely valóban életet konzervál, kezd végleg öl tűnni. Voltaire mondja a Candide végén: hogy egyebekben pedig műveljük kertünket. Egy rapszódikus élet végén mondja ki ezt a konzervatív szót, amely viliámférnyel világíit 'bele az emberi élet legtitkosabb értelmébe Kertet művelni céltalan foglalkozás a technokrácia korában és ritka az az ember, akinek van kertje és ideje arra, hogy kertjét megművelje, lévén minden egyéb, rapszódiák, célok és akarások úgyis haszontalan felületesség. De éppen azért, mert már 'kentjeink sincsenek és az időnket is elrabolta a kor, — önálló munkát kellene végeznünk, önálló szellemi munkát, amely oly üdítő, mint a kerti munka, mert nincs célokhoz kötve és nem eszköze az anyagi megélhetésnek. Az amerikai tudósok azt állapítják meg. hogy ilyen munkára senki sem törekszik, mert az emberek elvesztették az önállóságukat. Gyorsan tanulunk és gyorsan felejtünk, — ez annyit jelent, hogy tanulásnak és felejtésnek egyaránt nincs értéke és értelme. Amit gyorsan felejtünk, azt kár volt megtanulnunk, kár volt időt és energiát rápazaroilnunk, mert csak azt nem felejtjük el, amit szivünkkel tanultunk. A butulási folyamat azt bizonyítja, hogy az érzéstől megfosztott inteflilek- tuálitás kerekedett felül: a technokrácia szellemileg elhatalmasodott. Mecharui zálódás a gondolkozás rovására megy. Ma úgy készítik ki az emberek számára a gondolatokat, akár a ruhát vagy a fogkefét és senkit sem terhel az önálló gondolkozás kötelezettsége. Megkapja házhoz szálilitva a politikai, az esztétikai, a gazdasági és a többi tételt, amire aznap szüksége lehet.. Ez az, amit az amerikai tudósok meg akartak állapítani, és ez az, amire serki sím gondol, mert nem gondolkozik. Ma nem lehet elég gyorsan felejteni, mert holnap már egy sereg uj dolgot kéül tudnod, amelyek homloflcegyenesen ellenkeznek a tegnappal. Régi korok évtizedeikben számoltak. Ma a napnál egyebet nem ismerünk és reggeli után sóhajtva tesszük le az „üres" újságot, mert nem olvashattuk benne, hogy Amerika el- sülyedt. Ha ma valakinek azt mondaná Voltaire, hogy művelje meg a kertjét, nagyot nézne, mintha azt ajánlaná neki, hogy gondolkozzon önállóan és végezzen szellemi munkáit. Ezért vállalták az amerikai tudósok Voltaire szerepét, amikor abból indultak ki, hogy az emberek könnyen tanulnak és könnyen felejtenek. önálló munkát pedig nem alkarnak végezni és megállapították, hogy az emberiség butiul. ÜWti któ tiifeőr mmmmmmmméumímüí Ibykos darvai Aa Ismert görög monda elevenedett meg egy gya< lAsatos bűnügyben, amelynek tárgyalása moet folyik a miskolci törvényszéken. A haldokló Ibykos aa átarepíilő darvakat hívta bosszúállóknak. A gaztett nem derült volna fel, ha az isztmoszi tájakon hirtelen fel nem tűnik egy darucsoport. As egyik babonás, megrémült gyilkos felkiáltott: Iby- kos darrai! s ez a mondás leplezte le. A sajóvámosi plébános gyilkosa, Répási József is Így szolgáltatta magát az igazságszolgáltatás kezébe. Egy ellopott sarló miatt került letartóztatásba a mátyásföldi rendőrségen. Amikor a rendőrfogalmazé elé vezették, tisztelt urnák szólította a tisztviselőt, mire a rendőrfogalmazé megjegyezte: Miért nem szélit mingyárt tisztelendő urnák? A gyilkos elvesztette a fejét, azt gondolta, hogy már mindent tudnak és vallani kezdett. Házmester, honvédtiszt, szerelmes leány Pillanatok alatt születnek és terjednek a legendák. Ma a kora reggeli órákban a Budaioki-ut egyik hatalmas bérpalotája előtt, ízemben a műegyetemmel, nagy csődület állott és várakozott Feketére lakkozott autó állott a* utón, bullát fognak szállítani. A tömeg egyre nő. Mindenki érdeklődik, hogy mi történt Akik régebben álldogálnak, a jól értesültem adják. Mérget ivott a házfelügyelő, — mondja az egyik jól informált. Pedig a házfelügyelőknek jól megy a soruk, — jegyzi meg egy munkanélküli. Bizony, — szól közbe egy harmadik — egész nap ülhet a karosszékben és pipázhat. Jövedelme elég van. — De hát akkor miért tette? — Biztosan a kártya, a lóverseny. Talán a beszedett házbér körül van baj. így elparentálták a házfelügyelőt Nem a házfelügyelő volt kérem, hanem egy honvédtiszt, — szólal meg indignálódva egy másik jól informált — Szerelmi bánata volt. — Dehogy a honvédtiszt kérem, — veti közbe a harmadik. — Az a szép szőke francia nevelőnő, aki szerelmes volt a honvédtisztbe. Huszonöt éve* volt szegény. Olyan karcsú, hajlékony, mint a nádszál. Továbbmegyek, mint "aki jól vagyok Informálva. Két óra múlva a déli lapokban olvasom, hogy Fodor Pál László butorgyáros és felesége voltak az öngyilkosok. A házfelügyelőnek annyi szerepe volt az ügyben, hogy ő törte fel a hálószoba ajtaját és értesítette a rendőrt Visszatérőben megnéztem a lakók jegyzékét Sem honvédtiszt, sem francia nevelőnő nem lakik a hatalmas bérpalotában. t Az iskola a parlamentben A magyar parlament korszakalkotó törvényjavaslattal foglalkozik. A középiskola reformjáról van szó, olyan korszerű, hatalmas programról, amely a ma életének igényeihez akárja szabni az iskolát. Felemelő jelenség, hogy a magas színvonalú javaslatnak a tárgyalása is olyan emelkedett hangú, hogy díszére válik a dunaparti palotának. Kornis Gyula parlamenti beszéde volt a vita első kiemelkedő eseménye. Az ilyen beszédnek a visszhangja hosszú ideig hangzik. Ebben a beszédben kihangzott a magyar társadalom kívánsága az iskolával szemben. Mit vár a nemzeti társadalom az iskolától? Európai szellemben vett nacionalizmust! Klebels- berg Kunó nacionalista eszméjének továbbfejlesztését. Helytelen lenne — mondotta Kornis Gyula — csupán magyar szemmel nézni az életet. Arra kell tanítani az ifjúságot, hogy széles körben kiépített világnézet alapján álljon. Külpolitikai érzéket kell belenevelni. Szakítani kell a hazafias szólamok meddő hangoztatásával. Ne dicsőítsük folyton magunkat, a nemzet hibáit és gyengéit is tárjuk fel — tanulságul. A magyar iskola a jövőben még inkább be legyen állítva az európai középiskolák egységes síkjába, mint eddig volt. Az európai magyarságnak Széchenyitől máig Ívelő, el nem avult korszerű vezetőeszméje fejeződik ki a törvényjavaslatban és ez az eszme kapott hangot Kornis államtitkár beszédében is, amely több volt a szónál. Tett volt. — Az országos keresztényszocialista párt szervezkedése. Privigyéről jelentik: A privigyed járásban levő Kos községiben e napokban alakult meg az országos kereszitényszocMisita párt helyi szervezete. Az alakuló értekezleten Her- czeg Péter párt.titkár ismertette a párt programját s utána a jelenlevők kimondták a pártszervezet. megalakulását. Az uj szervezet, tisztikara a a következő: elnök: Draib György, a.l elnök: Boskó József, titkár: Kracsmár Ferenc, pénztáros: Bulblavy Bálint, ellenőr: Pazeiezky József és Lacuska János. — HarmincmiHónyi kisebbség. Az angol könyvpiacom most jelent meg az angol népszövetségi liga volt titkárának, G. A. Maeartney- meik ikisebbségpollitiikni könyve „Nemzeti államok és nemzeti kisebbségek" elmen. A szerző becsliésc szerint ma 80 millióra rúg a nemzeti államokban élő nemzeti kisebbségek lőlekszárna. A 80 milliónyi kisebbség 36 különféle nyel- 1 .vet beszél' Bubd az em&edtiéfy Ida: Vleubauec VM
