Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-01 / 76. (3407.) szám
20 ^R&6Mt/V\AGtoR-HÍRLAR_____________________________________________________________19M április l, vasárnap. PIESTDHYm A vágvölgyi enyhe tavasz - a legkedvezőbb idő fheuma, ischias, izzadmányok elleni kúrára. Felvilágosítások: Fürdő- igazgatóság Piesiany. gárda ugyanis fizetést kap és szolgálati éveinek száma után még külön jutalmat is. Valamikor, régen, egy-egy „scudot" kapott naponta minden alabárdos, ami annakidején öt lírának felelt meg. Ma a havi zsold hatszáz líra, ami azonban minden hat esztendei szolgálat után emelkedik és ezenfelül minden két esztendei szolgálat után külön jutalmat is kapnak „a svájciak"; az első két évben kétszáz, a második két év után hatszáz és hat év után ezer svájci frankot vagy arany lírát, illetve ennek megfelelő olasz papirlaráit. Ezzel szemben, ha viszont a szolgálatot el akarja hagyni, két hónappal előbb be kell jelentenie kilépési szándékát Ma a ,.kilépésekkor' nem-igen kell már számolni, de viszont a múlt precedenst jelentett és volt idő, amikor kevés jelentkező akadt a svájci gárdába: ékkor, arra hivatkozva, hogy a világháború alatt „nem-svájciak" már szolgáltak itt, sok szegényebb sorsú fiatal művész jelentkezett szolgálatra és öltötte fel a Miohel- angelo-tervezte uniformist és teljesített szolgálatot a többi alabárdossal. Az alabárd egyébként nem állandó és egyedüli fegyvere a svájci gárdistának. Reggel héttől este hétig: ez az atabárdok ideje. Viszont éjjel, pontosan este héttől reggel hétig, puskával látják el a szolgálatot a Vatikán katonái. Mnnlioher-puskával. De a puskában viszont — nincs golyó. Most, hogy a Vatikán és Állam már megbékélt, szinte természetes is, hogy a svájci gárdisták puskájában, amelyet olyan keményen markolnak meg tisztelgés közben — nincsen golyó. De az már nem olyan természetes, hogy 1870 óta sohasem voltak megtöltve ezek a puskák! A Vatikán összes óvóintézkedése abban merült ki, egy esetleges hirtelen felmerülő fegyveres konfliktus esetére, hogy esti őrség előtt mindenkor közölték (akár csak most) a svájci gárda tagjaival, liogy hol találhatják meg az őrmestert abban az esetben, ha fegyverhasználatra kerülne sor: az őrmester ur aztán meg tudja majd mondani, hogy kinél van azoknak a ládáknak kulcsa, amelyekben a golyókat őrzik ... Az bizonyos, hogy komoly támadás esetén a gyors védekezésnek nem a leggyorsabb formája 'volna az, ami a svájci őrségre háram- lana. De az is bizonyos, hogy ma aztán senki sem gondol többé semminemű fegyveres konfliktusra a két „ország", a Vatikán és Itália között... Hogy mégis emelték a pápa katonáinak létszámát, annak oka nem az általános fegyverkezés: a Vatikán igazán nem készül háborúra! Az ok, hogy: a diszőr&ég tisztjét is nekik kell ellátni az egész Vatikán területén, minden kapu előtt. Mivel pedig a „Vatikán Állam" nagyobb lett, mint volt a konkordátum előtt maga a Vatikán — nagyobb számú őrségre is van szükség a „Vatikán Állam" megnagyobbodott területén. Ezért kellett elhatározni a létszámemelést... És amióta a Vatikánból „Vatikán Állam" lett, valóban — fel is emelték a pápa hadseregének létszámát — huszonöt fővel! Az újoncok eskütétele nagy ünnepségek közben folyt le a Vatikán „Belvedere" udvarában. Teljes díszben vonult fel az egész Vatikáni Hadsereg és a svájci gárdisták tábori papja beszédet intézett az újoncokhoz — német nyelven. Mert a pápa katonái mind a német Svájcból kerültek ki. Utána a huszonöt újonc elmondta a Vatikáni Hadsereg esküformáját, amely így kezdődik: — Esküszöm, hogy hűséggel és becsülettel fogom szolgálni Őszentségét, az Uralkodó Pápát, éppen úgy, mint törvényes utódait és ha kell, értük életemet is feláldozom. Ugyanezt tartom kötelességemnek a Bíborosok Szent Kollégiumával szemben is a trónüresedés ideje alatt... Természetes, hogy az eskü külön fogadalmat tartalmaz még, amely szerint — titkos társaságokba nem fognak belépni az újoncok. Az egész vatikáni hadsereg feladata ma — a pápai udvar fényének emelése. Ezt a célt szolgálja a svájci gárdán kívül a palatinusi gárda is, amely a híres pápai gyalogsereg egyik része volt valamikor és most egy parádés századdá zsugorodott össze. Ezt a hadsereget, a „Guardia Palatina"d IX. Piusz pápa alapította 1850-ben és ez a sereg harcolt vitézül 1870-ben- Azóta persze megváltoztatta fegyverét és sok „reformon" ment át, báj' egyenruhája nem-igen változott. Parancsnoka ezredes, van több tisztje is, legénységének száma elérj a háromszázat, de csak nagy ünnepi alkalmakkor veszik fel az egyenruhát, mert nem hivatásos katonák, hanem egyszerű római mesteremberek vagy kereskedők, akik ,* Szent Péter-térre vezető „Borgo‘‘-kban és ;t Vatikán környékén laknak. A múlt nyáron néhány dunamentj faluban barangoltam, érdekelt a dunai halászok élete s a Duna partján élő magyarság mindennapja. Hatalmas hálóikkal még mindig az ősi módon fogják a halat, vízimalmaik júliustól késő őszig vígan kattognunk a hullámok fölött, széles itt a Duna, bor is terem lankáin, itt-ott még népviseletet találunk, jobban mondva népviselet ősökévé nyes formáját s találunk sok iskolát, amelyet a Slovenská Liga emel szaporán s amely ingyen könyvekkel és karácsonyi ajándékkal kedvesgetá a könnyen hajló szülőket. •. Izsa község közel vau Komáromihoz, határában mindig lelhetni népvándorláskorabeli emlékeket. A község határának egyik uj bérlője minden évben lehozat Prágából egy régész-tanárt, összegyűjtik a régi cserepeket, pénzeket, bronzfokos okát s viszik Prágába föl... Ezt az Izsa községet látogattuk meg egy vasárnap délután, • hogy szemügyire vegyüli különös népviseletét, — a viselet étimen éti formát mutat a polgári s a népviselet között s nem tartozik a legszebbek közé. sok szín és sok lelemény nincsen benne. Ide-oda bevetődve, a falu egyik tanítójával is megismerkedtünk. Vasárnap délután volt s Dudich László tanító ur szobájában az asztal fölé hajolva ugyancsak sok apró cédulát rendezgetett. Iskolásgyermekek Írták a hosz- szu cédulákat. Eleinte azt véltük, dolgozatot írtak a nebulók, csak mikoT közelebbről néztük a sokféle Írást, láttuk, hogy nem dolgozat lehet, mert iskolai szempontból különös dolgok voltak rájuk írva. Nem kellett hozzá sok idő, megtudtuk, hogy Dudich László tanító ur olyat müveit, amilyen kevés akad Szlovenszkón, munkájából Évenként legfeljebb ha egyszer-kétszer hívják be őket szolgálattételre és ilyenkor az a szerencse is érheti őket, hogy a pápa előszobáiban teljesítenek őrséget. Viszont az ő soraikból kerül ki a híres palatinusi zenekar is, amely nagy ünnepségeken a Vatikán falain belül játszik és a pápa dísz-zenekarát alkotja. A pápa katonáinak harmadik fegyverneme — a vatikáni csendőrség. Most, hogy a Vatikán már a Szent Péter-templomon túlra is terjed: ott látni nagyobb ünnepségeken ezeket a legalább is ölestermetü, szép szál legényeket a hatalmas lépcsők előtt, éppen úgy, mint a vatikáni udvarok kapuiban, vagy a Stanzákéban és Loggiákéban, amerre a pápa elhalad. Az ő feladatuk azonban már nemcsak disz: őik a rendőrséget és csendőrséget jelentik, tehát a közrendre ügyelnek a kis birodalomban. Köznapi egyenruhájuk alig különbözik valamiben az olasz állarmcarabi- niere-k uniformisától, de lószőr-kucsmájuk, amelyet disz-egyenruhájukhoz hordanak, már lényeges eltérési mutat az olasz királyi csendőröktől: ez a disz-osakó maga is majdnem fél méter rel növeli meg óriási alakjukat, amely magas lakkcsizmájukban, fehér nadrágjukban, kettős szíj j-á tál vet ős dísz-zekéjükben máris elég magasnak mutatkozik. A pápai csend őrséget a napóleoni időik után alapította meg VII- Plusz pápa és akkor nevűik „pápai carabiniere" volt, inig újabban „pápai csendőröknek" (üendarmi Ponlifici) nevezték el ezt a kis hadsereget, amelynek élén ezredes áll ugyan, de amely — alig rúg száz emberre. I A pápa igazi olite-őrsége a nemesi gárda, valahány kollégája igaz okulást szerezhet. A tanító ur. — aki azóta már Lekéren önti a nebulók fejébe a tudományt s valószínűleg ott is mivel hasonlót a magyar folkloriszti- kus és etnografikus tudomány javára, — egészen egyszerű, die igen ötletes és gazdaságos eszközökkel elkészítette községének olyan néprajzát, település-rajzát, történelmét, hogy mintaképül vehetné bárki s kezdte ezt akkor, amikor még híre sem volt a községi krónikáknak. A nyári cédularendezgetés csak végső akkord volt. Mikor aztán később behozta Komáromba szépen iegépelve, rajzokkal, kottákkal ellátva a kereken százoldalas Írógépeit nagy könyvet, hogy a SZMKE-mek ajándékozza, a hálás öröm érzésével soroztuk legértékesebb könyveink közé. Minden hozzáértőnek megmutattuk már s különösen Móricz Zsigmond lelkesedett érte, mert alig látott falun hasonlat. Azt mondta -Dudich tani tó ur: — Az elmúlt tél egyik unalmas délutánján a községi könyvtár kiselejtezett könyveit böngészve kezembe került egy „Baranya múltja 'és jelene" cimü könyv. Egyre több örömet találtam forgatásában s ez a könyv adta indítékát, hogy a magam kis falujáról is hasonló tanulmányt szerkesszek. Papírra vetettem az izsaii nép életének leírását a későbbi kor okulására. Felkerestem először a község szellemi vezetőit s lejegyeztem mindent, amit a község jeleméről s múltjáról mondtak nekem. Aztán megkezdtem a gyűjtőmunkát amely mai formájában ugyancsak VII. Piusz alapítása, ő előtte a Szentatyának két külön fegyvernemből való legszűkebb testőrsége volt: a „Mi Urunk lovasgárdájának" és a lándzsatörőknek testőrsége. A lovasgárda rendjét a tizennegyedik században alapították és tagjai csak szép külsejű és megjelenésű főnemesi urfiak lehettek, akiknek kötelessége volt állandóan tiz főnyi testőrséget szolgáltatni a pápának minden audienciája alkalmával, éppen úgy, mint amikor palotáját elhagyta, vágj hosz- szabb útra indult. A „lámdasatörők" rendje a loivasgárda ezredesi rangban lévő tagjainak sorából került ki, akik titkos kamarások is voltak és a pápa legszűkebb testőrségét alkották: egyenruhájukhoz, a .kard mellett, hozzátartozott az ele- fántosontgombois ébenfapálca. E két főrangú rendet egyesítették 1801-ben és igy született meg a pápai nemesi gárda, amelynek tagjai ma is a római patríciusokból és — újabban — más főnemesi családok tagjaiból rekrutálóduak. Feladatuk, hogy a pápai kihallgatásokon, éppen úgy, mint nagyobb ünnepségeken közvetlen a Szentatya mellett szolgálatot teljesítsenek, mint testőrség .jelen legyenek a zarándokok fogadásánál, kísérjék a pápát sétája közben és éjjel-nappal a legbelsőbb szolgálatot végezzék a pápa személye körül. Az ő létszámuk ugyancsak — egy század, de ők az ©lile-hadserege a világ legfiatalabb állaniának. amelynek hatalma mégis a legnagyobb földi hatalom, immáron majdnem kétezer esztendeje... yeuöt gyermek segített nekem. Mindegyik kopott tizennyolc kérdőivet, amelyen házuk tájáról pontosain meg kellett felelni. Lelkiismeretesei] kitöltötték: lakás, étkezés, ruházat, rokonság, földmüveléfl, állattenyésztés, gyümölcs- és virágtenyésztée, kertművelés, dűlőnevek, népszokások, momdókák, gúnynevek, varrás, időjós Lás, keresztelés, lakodalom, halálozás, halászat, minden meg volt eze- ken a kérdőiveken. A gyerekek elkészítették lakásuk alaprajzát, az udvar képét is, milliméter papirosra, más gyermekek kiszínezték lakásuk képét, a leányok a kézimunka mintákat vonták le, az ügyesebbek kottáztak. Tizenkét-tizennégy éves iskolásgyermekek segítségével elkészítette Dudich László a legalaposabb falu-ismertetést, amilyenre csak falu-vándorainknak a foga fáj. öreg halászok adtak felvilágosítást a halászok életmódja felől, a legények a legényéletre vonatkozólag adtaik felvilágositást, kikérdezte a tanító ur az eladó leányokat is. — A munka, előszavának minden szerénysége dacára teljes, kitűnő s azt a vágyat juttatja eszünkbe, vajha minél több tanító akadna, SzJoven- szkón, aki hasonló lelkesedéssel s hozzáértéssel írná le községe mai képét. Fordulópontos időben élünk, népi sajátságainkat csakis igy lehet megmenteni! Milyen szép gyűjtemény volna, ha Szlovenszkó minden községének ilyen teljes, szeretettel megírt könyve volna, túllépve a hivatalos közönnyel megírt községi krónika keretein- A könyv szinte egyedülálló Szlovenszkón. Kár, hogy nincs meg nyomtatásiban, pompás forrásmunkának használható. Csupán tényeket közöl, nagyon helyesen, kritikai megjegyzés alig van, a tények beszélnek maguk helyett. Dunai falu Szlovenszkón 1933-ban ... Fél szem iné] már a városra kacsintgat a falu, Komárom közel van, a gyáripar, a rádió s a Bafa-harisnya már a falué is, de valami ősi erővel még ragaszkodnak régi szokásaikhoz, ruházatukhoz, formaságaikhoz. Soha azelőtt annyi ellentétes lelki támadásnak nem volt kitéve magyar falu, mint most. Világnézet, más kultúra, hivatalos nyelv, politika, gazdasági helyzet: jobbról-balról támadják a falut s mindenütt akadnak gerince^ sebb s gerinctelenebb magyarok is, — akár a nép, akár az intelligencia között, — ezek őrlőmalmába is belékeveredik a nép, forr, zug körülötte a világ, a Dunán valahány hajó jár, annyi zászlót lobogtat, — csoda-e hát, ha egyre kevesebb a népi sajátság s egyre több az idegen hatás ... Izsa község közel van a városhoz, közel a Dunához, hamar megtalálja a Slovenská Liga, is, a hivatal is, a régész-kutató is: milyen szerencse, hogy ennek a tősgyökeres falunak lelkes krónikása akadt, szinte csak véletlenség- ből s alkotott egy olyan kéziratos müvet, amely példaképül kell, hogy szolgáljon minden magyar tanítónak... Nem érdekes-e, hogy kezdetben érthetetlenül állottak a gyermekek előtt a szülők, es- tente, amikor a gyerek az iskolából hozott kérdőívvel nyuzta-faggatta apját. Enyhe gúny, ZiSÜTÍötődés volt a néprajzi tapasztalatok kezdete, később azonban, amikor az öregek is ■ megértették, miről van szó, egymásnak adták a tanító ur kilincsét és- ujabb-ujabb felvilágosítással jöttek, javitot: tak, maguk is kérdezték, szinte az egész fa, lu segített a könyv összeállitásában, szívügynek vették, ha nem is értették meg teljesen a tanító ur furcsa szándékát. öröm végiglapozni ezt a könyvet, érdekes, l színes, itt-ott humoros, megtűzdelte a tani tő- ur jó statisztikai adatokkal is, a napszám . áraktól a legények ezüstgombjáig minden benne van. 1 MégvZsámbó Istvánék kiskapuja is. * 1 Engedje meg a türelmes olvasó, hogy ebből- a legeredetibb s legújabb szlovenszkói ma- i gyár etnográfiai könyvből legközelebb néhány ) szemelvényt mutassak be, hátha akad követő- t je Dudich kántortanitó urnáik, aki nem saj- i nádfa a fáradságot, hogy száz gépelt oldalon i egy minden oldalról megtámadott, egyszerű földműves- és halász-falu értékeit mentette ~ meg az utókornak. „ Talán Gömbében, Honiban, Nyitrábau, 1 Abanjban is találunk hasonlót? Szívesen látjuk valahányat. az iskola negyedik osztályú tanulóival, ötIzsa község, egy dnnamenll halásziam monográfiája a iáin tanítójának szorgalmából Amikor az egész Ía!u segíti a tanítót . , r , „ £ ... . . ,, Irta: Szombathy Viktor a faluról szóló könyv megírásában _____________—
