Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-15 / 87. (3418.) szám
8 1954 ApríHe Itt, vasárnap. Rmfauall tömi etött Ida: Hm§mm§ ytetet Beírliin, 1934 tavaszán. Különös drámai szimpátiák szerepel áráási sikerrel Berlin idei színházi műsorán. Rein- hardt volt színháza, a Deutsches Thealer dobta a szinházéhes közönség közé a nagy színházi bombát: Hans Kyser íRembrandt vor dein Gericht. Mert tévedés hinni, hogy az uj Németország színházi berkeiből minden igaz tehetséget kiüldöztek, s a német színpadokon hazafias tirádákkal telepréselt Tendenz-darabo- kon kiviül más, nemzetközi értékkel bíró színjáték nem szerepelhet többé. — Sőt! egy-két, a Hitler-láz első idejéből fakadt, s a műsorról azóta már rég lekerült hazafias iramú termék elhullása óta a harmadik birodalom ott- honmaradt írói és dramaturgjai ismét az irodalom hálásabb, nemzetközileg is méltányolható humuszát szántják, vetik be a német kultúra letagadhtatatlamul nagy értékű szellemi kincseivel. S ha a nagy fordulat után rájuk szakadt szinházgazdasági krízis Thália egy-két. csarnokának ajtajára rá is fordította a závárt, a megmaradt jónéhány tucatnyi berlini színpadon ismét felgyulladtak a lángok, lázasan szorgalmas munka folyik, régiekből uj sikerek fakadnak. Ismét értékes élvezetté vált Berlin jobbnál-jobb színházait látogatni. ¥ Aki bármely okinál fogva (zárjel között legyen mondva: nem politikáiról van szó) az ellenkezőjét tartja szükségesnek hangoztatni, — vagy elfogult, vagy igazságtalan, vagy csak papiron tanulmányozza, nem ismeri a harmadik birodalom második évének életkorába lépett uj Németország újjászületett birodalmát. Sőt, — ami igy irásközben jut eszembe: — minden hibának, minden tragikumnak napsütötte oldala is van, — a könyvüldözések következtéiben a sok német magánkönyvtár polcai között kerekedett könyvrazzia folytán számtalan értékes mü került selejtezés alá, régi tulajdonosától potom áron hivatásos antikvár-kezekbe jutván ucoai könyvtáraknak mélyén várják feltámadásuk napját. Húsvéti ibolyák kivirul'tán Berlin uocáin uj iparág fakadt. Mozgó könyvtáraik százai gurulnak, állnak meg időkint egy-egy ucoasar- kon, s mint csemegésboll rejtett finomságait, pompás könyvpéldányok kínáltat ják magukat titokban potom áron. Egyetlen példa: Heine vászonba kötött verskötetét 10, sage tíz pfennigért vásároltam meg nyílt ucca során- Felkutattam, s meg is találtam azt a megnehezményezett két versét. melyek miatt néhai Erzsébet királyné kedvenc költőjének klasszikusok közé került termékeit 1933 tavaszán indexre juttatták. De ne aggódjunk Heine és társai sorsáért, müveik nem pusztultak el, csak helyet cserélnek. A gazdagok ébeníaburkola'tu könyv- társ zekrényéből szegények szerényebb könyvpolcaira vándoroltak át. s szellemük bőség- szarujából oda is juttatnak, ahol eddig még hiányozniok kellett. * Ám nem erről, Berlin színházi szenzációjáról Ígértünk szerény keretű beszámolót: Rembrandt utolsó leszármazott ja. egy. a spiritizmus útvesztőjébe keveredett vénleány háromszáz évvel ezelőtt őse érdekében perújítással él. A századok folyamán világértékké növekedett holland festőművészt tudvalevőleg hitelezési csalás miatt bűnösnek mondotta ki a holland bíróság, s ez az Ítélet máig is fennáll. A bíróság mai tárgyalására Rembrandt késői ivadékát, az exaltált vénleányt is megidézik. Arról van ugyanis sző, hogy egy spiritiszta szeánszon, nemcsak szellemében, Rembrandt élő valóságban több Ízben megjel ent. A jelenvoltak egyhangú tanúsága szerint kísérteti es hangon kiáltotta feléjük: — Vcnio i terűm erűm fi ci! — .Jövök, hogy is irí éi, kéresztr©feszitsetek! A bíróság tagjai lemosolyogjiák a két tanút, az exaltált vén leányt, s az ugyancsak beidézett technikai szakértőt, aki Rembrandt túlvilágról érkezett hangjáról rádiófelvételt is készített. A per folyamán Rembrandt érdekei védelmére kirendelt védő tiltakozik, hogy a tanuk állítását gúny tárgyává tegyék, s követeli, hogy a tárgyalás komolysága szempontjából mi nde n't pontosan k ivizsgá ltján ak. A háromszáz év előttit tárgyáláa holland aktáinak felolvasása közben a tárgyalási terem közepére helyezett rádió zúgni, csörömpölni kezd, pokoli zaj támad, a terem elsötétül, a lámpák apró l'idéröíéinyként világita- nak, mennydörgés, villámlás közben (öhó! — Az ember tragédiája?) síri hang szólal: — Vemio iterum crucifici! Egy perc az egész, elnémul minden, a teremben ismét lágyulnak a lángok, a bírák hal ott,halványan bámulnak szerteszét. Szemben a bírói emelvénnyel, háttal a közönségnek, régi faragásai karszékben a per vádlottja, maga Rembrandt foglal helyet: — Idéztetek, itt vagyok! (Ohó! — Faust!) Rodotphe, a költő, kitekint az atelier tág ablakán (egy szálláson a festővel meg a bölcsész- szél), kitekint és énekel: Elnéztem Piriét, mily kevélyen füstöl A háztetőknek ezre ... Firtatni lehetne, hogy csakugyan olyan kevé- lyen füstöl-é a háztetőknek ezre, vagyis, hogy a kémények kevélyen füstölnek-e a fölött az ócska Montmartre fölött, ahol a Bohémek népe nyomorgóit? Inkább sunyi mód füstölnek bizony azoknak a Montmartre-lakó kisembereknek, varrónőknek, művészeknek a kéményei, mert meglehetős fukaron fütik a Montmartre kandallóit; soványan, sunyi módon csavarodnak azok a fiistöcekék, amelyeket egy montmartrei műteremből szemlélni lehet; bánatosan szakadoznak, akár a sóhajtás, vagy haloványan, tévete- gen úszkálnak, mint az álmodozás; legfeljebb, ha farsangkor egy bolond táncos szél jár a háztetők felett, akkor támad valami kis jókedvük a montmartrei kéményifüstöknek, hencseragnek, bukfenceznek, akár a szegények szegény gyerekei tavasszal a gyepen. Kevélyen vagy nem kevélyen füstölnek Páris fölött a háztetők, azokat a háztetőket elnézni hangulat, gyönyörűség. Páris háztetői meg vannak rakva kéményekkel, minden kéményből négy-öt füstvezető cső nyullik, olybá tűnik Páris teteje, mintha valami sűrű nádas volna az ember szeme előtt. Ifjonta magam is laktam a Mont mar tre-on, ötödik emeleten, óraszám könyö- kölgettem a kicsi kis erkélyemen, úgy lebüvölt a vén Páris kéményeiniok a végtelensége; ha Páris jut eszembe, rögtön ezt a finom fekete sűrűséget látom magam előtt. Van azután másik szépsége, kedvessége abban a vén Pániéban a háztetőidnek: az úgynevezett manzárd-szobák, vagyis egész lakások, azok szinte beié vannak lékcllve a háztetőkbe. Ezer mieg százezer kis sorsú család él ilyen tetőlakások han; a tetőből dűlnek ki az ablakok, akár a szelelőlyukak, az az ablak erkély is, odakinn étkeznek, dolgozgatnak, sziesztáinak a családtagok a háztetőn, az ablaJk mellé ki van akasztva A beidézed képszakértő kartotékjából régi Rembrandt-metszeteket szed elő: — íme, a leghitelesebb Rembrandt önarckép! A bárák nézik, vizsgálják, az előttük ülő megjelent eredetivel hasonlítják össze a képet. — Bámulatos hasonlatosság, — sugdossák szörinyfMlködve. A védő: Minden kétség kizárva, ime saját személyében jelent meg a vádlott. Elnök ur, tegye fel a kérdéseket. S kezdődik a vallatás, majd pedig a tanukra kerülne sor. Újabb lárma, kísérteties hangzavar, némává varázsolt sötétség, fények gyul- tával egyenként jelennek meg Rembrandt kortársai, a szükséges többi tanú. Az asz- szony, Rembrandt felesége, továbbá kedvese, s a többi háromszáz év előtti múlt. — Mennyit énnek ma Rembrandt képei? — kiáltja a bírák felé Rembrandt leghűségesebbje, a szerető. S a szakértő milliókról beszél. — Pedig Rembrandtot tizenhat holland guldenért ítélték el, bár maga százakat osztogaa madárkáikká, ábiaiktól-ablakig kiakasztva száradnak, lengenek az ingek, harisnyák, cihák; virágcserepek sütkéreznek az ablakok alatt sorjába, valami külön francia elet a párisi háztetők kedves tanka élete. Szóval a párisi háztetők szép háztetők. Nem ig tudok más fővárost Európában, hogy ilyen egyénisége, lelke, kell eme volna a háztetőiknek. London, Berlin, Bécs háztetői kopár koporeófedélek; legfeljebb a kéményeik formáiban van különbség. Kivétel persze mindenütt némelyik templomnak, palotának, villának a tetőzete, ahová az építőművész színezett csikóikat, geometrikus ábrákat szőtt a pala vagy a csempe közé. A Keleten, tudnivaló, nincs az a kúpos háztető (talán csak Kínát kivéve), amilyet mi formálunk. Artaib városokat láttam., végig lapos volt a város teteje, mint a föld. Azon a vízszintes tetőn delelnek, szunnyadó znak g dolgoznak, ha már nagyon megunták az unalmat. Az Altföldön a községek alatti cigányvárosokban éppen ilyen j arab világot élvezhet az ember, a putrik lapos tetején szitál a cigányasszony a napon, ott bol*- hászkodik a cigánylány, ott ül a rajkó törökö- sen, fia-hegedűvel a nyakába, ott tanul muzsikáim. Láttam a tündérszép Baleari-szigeteken a szentjánoskenyeret meg szegfűszeget, termelő lakosság házait, ó, de bájos, de boldog parasztiházak azok! Csupa piros tanya, mint a piros ezegifü. Pálmafák veszik körül, a pálma az ő ákácuk. A piros házak lapos tetején, középen, óriási sárga vagy barna ernyő, annak az árnyékában hüsöl odafenn a szigetlaké háznép. Nem láttam, fájdalom, Indiát, de olvastam felőle, hogy a. jobbra ód u hinduk a szőnyegeikkel, virágokkal feildiszitett lapos háztetőre ülnek estén- kiint beszélgetni, danáim, muzsikálni; holdtöltekor holdünnqpet tartanak a tetőn,, olyankor nem is szabad beszélni, órák hosszat gyönyörködnek felfelé némán abba az indiai holdba, melynek a fényességét ez a szegénysorsu európai szem meg se tudja álmodni. A legtfrisseh budai hátakon Pasaréten, Fartőit szegények között is szét. S szélesre tárul a vita, asszony ée szerető egymásra dobált vádja, egy világzseuá élettörténetének kulisszák mögötti mocskos, kicsinyes részlete, halálba kergetett hitves kóser gése, győzedelmes kedves háromszázéves síri múlt után is szerelmes bugása, — a nagy művész, de gyenge férfi, Rembrandt Ingadozása kettejük között. Merész téma, hatalmas játék, grandiózus keresztülvitel, — a német zseni, a germán tudás alkotó készségének csillogó bizonyítéka. S minden változott, fejlődött, ám háromszáz év alatt sem változott az egyetlen emberi, örök Ádámi, örök Fausti: az ember, s állandó kísérete: a mindig — Évák, mindig — Mairgitok. — Rembrandt fölött az újkori bírák is pálcát történek. Mint sötét vád: műveinek óriás méretben vetített képei álomszerű felhőként vonulnak a hátsó színfalak ezüstössé varázsolt síkján-.. Lassú méltósággal omlanak össze a függönyök. kiaaréten, ott látom, ugyancsak lapos már a tető e a tetőt is használják az emberek, úgy mint a terraszt meg az udvart. De ez a divat nem Kelet felől jött, inkább New York felhőkarcolói felől, azoknak a 6ik tetején régecskén napfürdőznek már az amerikaiak, meg tenniez- pályákat is alapítanak az ég alá abban a szédületes magasságban. A budapesti olcsó skatu- lyaházakat különben a müncheni Baukuinst plántálta a budai dombok közé; igen üdék, kellemesek, mig a sá-rga meg rózsaszín festéket le nem mossa majd a falról az idő; a tetőlapon imitt-amott látni már valami díszt, virágcsere- peket dézsában dajkált cserjét, ennyinek ig örülök. S örülök, ha látom, hogy a háztetőn reggeliznek meg ebédéinek, meg trikósan andalognak ■és a ti etikáznak a napsütés alatt, vagy ha feik- vőszékben napoznak, olvasnak, merengenek: efc mind egészséget, temészet-kedvelést, lelket jelent. Hanem, ha benn a városban valami magas lakásban vagyok látogatóba g körül találok nézni ablakból, erkélyről: elijedek annak a közel ház- tömegnek a tetővilágától. Azok a rongyos cseréptetők, a-zok a fekete kémények- azok a kopott malter ormok, amelyek ott légiiéiül a homlokzatot diszitik, mind együtt olybá tűnnek, mint a kopasz hegység rendetlen sziklateteje; vagy mint az irtott erdő, mélyből csupa csonk mered a levegőibe. Még kietlenebb, még gyászosabb lehet például egy alacsonyan járó repülőgépből látni az ilyen városi tetővégtelemt. Olyan lehet, mint a temető, szabálytalan sírkövekkel, meg mint a megmeredt jégzajlás, meg mint a gonosz harctér árkokkal, fedezékekkel, akadályokkal. Vájjon, ha ezek a házak elhérvadnak valaha s uj házak nőnek a helyükbe, vájjon azok is ilyen szigorú, ilyen szomorú tetőt mutatnak majd a sűrűm repkedő utódainknak? Nem hinném. Úgy képzelem, hogy minden városnak, városrésznek más-más tetőszine lesz, hogy jó magasról tájékozódhassanak a repülő- vonatok, repülőtaxik, nemzetközi repülő autóbuszok. Azt is képzelem, hogy a városok teteje teli lesz hintve rikító, szikrázó reklámokkal, éjjel-nappal mulatság lesz lenéz égetni a repülő utasoknak. Azután meg, hogy szép időben a napjuk Javarészét a tetőkön fogják eltölteni a városiak, akár a Kelet népei. S hogy éppen olyan hiúság és becsület lesz a tető szépségével törődni- mint a szobának meg a kertnek a szépségévéi. Csillogó mozaikokat, művészies kereteket képzelek azokra a jövendő háztetőikre. I I A felhők, a csillagok jobb szívvel tekintenek •le majd a városokra^ Úgy is illik, nemde, hogy a háztető ékesség Hegyen a ház felett és ünnep, minit az asszonyon a kalap, a haj,, a bajdisz. — öt méter Átmérőjű tükre lesz a világ legnagyobb távcsövének. Londonból jelentik: Negyven aezbesztruihába öltözött munkás négyezer érdeklődő jelenlétében öntött alakba a coraingi (New- york-állam) üveggyárban 20 tonna olvasztott üveget, amelyből a világ legnagyobb távcsövének 5 méter átmérőjű tükre készül majd. Az üvegtömb hőfoka öntéskor 2800 fok Fahrenheit volt, lassú kihűlése 10 hónapig, csiszolása három évig fog •tartani. Az öntés sikerét egyelőre nem lehet, tudni, miután öntés köziben eltört az öntő alak több agyagrovátkája és at-tól tartanak, hogy az agyag- darabokat nem lehel, majd az üvegtömegből eltávolítani és ebben az esetben a páratlan súlyos (munkát élőiről kell kezdeni Az uj távcső, amelynek készítési költsége meghaladja az ötmillió dollárt. az eddig ismert 4500 millión kívül további 500 millió távolabbi csillagot tesz majd fényképezőkészülékek útjáig meg vizsgálható vá. A HÁZTETŐK^-™.
