Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-14 / 86. (3417.) Második kiadás
^I«<ffl-MA<AARH1RLSS JL9£4^prUi^^ Újból Holotát választotta meg elnökéül a magyar nemzeti párt érsekujvári szervezete Holota beszéde a magyar elvhüség hőseiről ■ A szervezet kizárta két hűtlen tagját Érsekújvár, április 13. (Saját tudósítóinktól.) Régen nem tapasztalt érdeklődés nyilvánult meg a magyar nemzeti párt érsekujvári szervezetének most lezajlott rendes évi közgyűlése iránt. Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő több mint egyórás beszédében ismertette a párt munkáját s az általános politikai helyzetet. Behatóan foglalkozott az érsekujvári várospolitikai kérdésekkel s elégtétellel emlékezett meg arról, hogy a politikai életben testvéri, zavartalan harmónia s együttműködés van a két testvérpárt között. Végül hálás szavakkal mondott köszönetét a párt tagjainak, hogy a legutóbbi községi választáson, amikor a pártot belülről próbálták egyesek aláaknázni, magyaros lelkesedéssel tartottak ki a párt mellett s győzelemre segítették a magyarságot ezen a legnehezebb választáson. — Ha a politikai harcok hőseinek — mondotta a nemzetgyűlési képviselő — vitézségi érem járna, úgy az érsekujvári választás hü magyarjai között csaknem 5000 vitézségi érmet kellene kiosztani, mert ellenállva minden csábításnak, kísértésnek, hü maradt a magyar zászlóhoz. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Halász Gyula párttitkár beszélt. Ismét Holota dr. a párt elnöke Amikor a tisztujitásra került a sor, Holota dr. elhagyta az elnöki széket s azt — mint kor elnök — Ficza András foglalta el. Mészáros Lajos lelkes szavakkal ismét Holota János dr. képviselo-városbirót ajánlotta az érsekujvári szervezet elnökéül. A közgyűlés percekig tartó lelkes ovációval egyhangúlag Holotát választotta meg elnökének, Holota meghatottan köszönte meg a bizalmat, kijelentette, hogy a pártélet fejlesztése érdekében a jövőben is mindent el fog követni. Az egyhangúlag megválasztott érsekujvári fj&rtvezetőséget a következőképpen állították össze: Elnök: Dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő. Alelnökök: Kurucz Ferenc és Ben- cze Lajos kisgazdák, Plichta Ferenc iparos, Ficza András kisgazda, Liszy Lajos kisgazda, Bőméic Vince iparos, id. Mészáros Lajos (Je- szenák-ucca) kisgazda, Mészáros Lajos kisgazda (Gugi-ucca), Farkas Ferenc kereskedő, ifj. Osutkay István. Titkár: Halász Gyula körzeti titkár. Pénztáros: Iványi Ferenc. Ellenőrök: Dopcsányi Károly és Farkas Lajos. Könyvtáros: Ficza Ferenc. A kerületi választmánynak az elnökségen kívül még a következők a tagjai: dr. Práznovszky Gyula, Ivanics István, Prohászka István, i Török József, Deák Lajos, Strassburger István, Dopcsányi István, Danis István, Kova- osics István, Varagya Mihály és ifj. Verseghy János. Az országos pártvezetőségbe Holota János dr.-t, Kurucz Ferencet, Plichta Ferencet és Liszy Lajost delegálták. Végül 120-tagu választmányt választottak meg egyhangúlag, közfelkiáltásai. Kizárják a párthüség ellen vétőket A tisztujitás lelkes egységben való megej- tése után szomorú feladatot teljesített a párt közgyűlése. Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő előterjesztette az elnöki tanács azon javaslatát, hogy a párt zárja ki tagjai sorából ifj. Hlavioslka János kisgazdát (Váralja-ucca), a párt járási képviselőjét és Schneider Ede volt párttitkárt, a párt városi képviselőjét. Az elnöki tanács által megállapított indokolás szerint ifj. Hlavicska János vétett a pártfegyelem és a párthüség ellen, amikor résztvett az elmúlt községi választáson olyan ellenpárt alakításában, amely a magyar nemzeti párt megbuktatására törekedett, sőt ennek a pártnak a listáján listavezetőként jelöltette magát. Schneider Ede volt párttitkár kizárása azért vált szükségessé, mert ő is súlyosan vétett a pártfegyelem és párthüség ellen, a párt ellen, amelynek fizetett hivatalnoka volt s rendszeres aknamunkát folytatott, egyidejűleg támogatta azt az ellenpáTtot, amely a magyar nemzeti párt gyengítésére törekedett Holota dr. előterjesztésének végén megjegyezte, hogy ennek a kizárási indítványnak az előterjesztése osak azért késett a mai napig, mert a pártvezetőség bízott abban, hogy Hlavicska és Schneider maga levonja magatartása konzekvenciáit. A kizáratási indítványt a közgyűlés egyhangúlag megszavazta s utasította az elnökséget, hogy tegye meg a szükséges lépéseket arra, hogy Hlavicska járási s Schneider városi mandátuma minél előbb a párt rendelkezésére álljon. Egy érdekes epizód A közgyűlés végén Luzsicza István kisgazda emelkedett szólásra s hálás köszönetét fejezte ki azért, hogy a párt őt újból beválasztotta a pártválasztmányba, ő erre — mondotta — nem érzi magát méltónak, hiszen a legutóbbi községi választások előtt megszédült más pártok csábításainak s átmenetileg hűtlen volt a magyar nemzeti párthoz, amelynek pedig már alapításánál is jelen volt. Miután köziben meggyőződött, hogy helytelen utón járt, visszatért a párthoz, mert lelkiismerete szavára hallgatva érzi, hogy magyar embernek csakis a két magyar testvérpárt valamelyikében van a helye. S ezért különös köszönettel veszi, hogy a párt nem vonta meg tőle bizalmát, amelyre a jövőben fokozott módon igyekszik érdemesnek bizonyulni. Luzsicza István nagy hatást keltő őszinte szavai után Holota János dr. rögtön elismerését fejezte ki Luzsicza férfias magatartása felett s kijelentette, hogy minden magyar testvéri szeretettel fogadja a „tékozló" fiú visszatérését s újból a régi testvéri szeretettel ajándékozza meg bizalmával. „Ezek a szavaim —* mondotta emelt hangon a nemzetgyűlési képviselő — nemcsak az ismét soraink között levő Luzsicza Istvánnak szólnak, hanem minden imagyaT testvérünknek, aki helytelen útra tévedt. A magyar jogokért s a magyar igazságért folyó harcunkban fokozott egységre van szükség." A pártelnök mély hatást keltő szavait zugó éljenzés és szűnni nem akaró taps fogadta, majd Kurucz Ferenc emelkedett szólásra s azt javasolta, hogy a közgyűlés fejezze ki köszönetét és elismerését Holota János dr.-<nak, aki ezekben a válságos időkben Olyan körültekrntéssel és agilitással vezeti az érsekujvári magyarságot. A javaslatot egyhangú lelkesedéssel elfogadták s az emelkedett hangulatú .gyűlés ezzel véget ért. A beregi magyarság mozgalmat indít a kisebbségi nyelvjog érvényesüléséért a telekkönyvi bejegyzéseknél Beregszász, április 13. (Saját tudósítóiktól.) A beregj'.á 7.i járásbiróug hatáskörébe tartozó terület, lakossága, mint ismeretes, 76 százalékban magyar. A magyar nemzetiségű lakosságnak ez az aránya az alkotmány és a nyelvtörvény, valamint a nyelvrendelet értelmében is a kisebbségi magyar nyelv használatának jogát biztosítja a járásbíróság ügykörében a nyilvános, például telekkönyvi bejegyzések tekintetében is. A nyelvtörvény végrehajtási rendeletének 27. szakaszában a második bekezdés világos szavakkal elrendeli, hogy ilyen járásban, amennyiben a bejegyzésre vonatkozó beadványt kisebbségi nyelvű személy terjeszti élő, a bejegyzés az állam nyelvén és az indítvány nyelvén is teljesítendő. A törvényes rendelkezéssel ellentétben a beregszászi járásbíróság egy idő óta kivétel nfl[kJUfc^sakis az államnyelven foganatosítja a teftéiuíönyvá bejegyzéseket, aktkor is, ha a beadványt magyar nyelven terjesztik be. A kisebbségi nyelvhasználatnak e következetes mellőzése tehát sérelmes. Beregszász és környékének magyarsága akciót készit elő e sérelem mielőbbi orvosol tatás a érdekében. A nagyszőlős! járásbíróságon eltávolították a magyar tájékoztató táblákat Nagyszőllős, április 13. (Salját tudósítónktól.) A magyar jogkereső közönség megütközéssel vette tudomásul, hogy a nagyszőllő- si járásbíróságról eltűntek a magyar nyelvű tájékoztató táblák. E járásbíróság területén a magyarság 20 százalékon felüli arányban él, s Így kétségtelenül joga van ahhoz is, hogy a járásbíróságon magyar nyelvű tájékozató táblák is legyenek. Valószínű, hogy túlbuzgóságból és nem felsőbb hatóság rendeletére történt a magyar táblák eltávolítása. Tisza István emlékének áldozott a magyar felsőház Budapest, április 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A felsőház ma délelőtti ülésén Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke napirend előtt hosszabb beszédet szentelt Tisza István gróf volt miniszterelnök emlékének abból az alkalomból, hogy április 22- én fogják leleplezni Tisza István szobrát a felsőház bejárója előtt. Ti»za István gróf áflam- férfiui nagyságának legfényesebb bizonyítéka az a körülmény, — mondotta egyebek között beszédében a felsőház elnöke, — hogy éles sas- tekintetével a jövőbe látott és mindenáron igyekezett elhárítani hazájáról azt a rettenetes katasztrófát, amelynek körvonalait előre látta. A felsőház tagjai ünnepi ruhában jelentek meg ezen az ülésen és állva hallgatták végig Wlas- sics Gyula emlékbeszédét. —» ■ i —n———i———ow———mn—■——^- 1 ■ 1 Második SZCWfrOScdás JUféty (50) Ida: TadU BatdwU% — Hogyan jöttél rá, hogy ő az? — kérdezte Mary Lou ijesztő nyugalommal. De a szive majd meghasadt közben ... Pedig — mondta folyton, magárnak — örülnie kellene Lorrimer szerencséjének. Hiszen ő szereti a férfit! Szabad-e hát mással is törődni, miint annak a boldogságával, akit szeret? A saját boldogsága nem számit. Most, hogy az igazi Delight megkerült, ő elmehet, elmenekülhet a szerelem és a bánat elől, az ámítás elől, véget vethet a hazugságnak -.. — ő maga mondta meg nekem — felelte Lairry. Beszélgettünk, sok minden szóba került. Elmesélte, hogy itt született Amerikában. Bevallotta, hogy nem angol, még kevés- fó főúri származású. És aztán megemlítette Lonrimert... — tette hozzá fél szegen, mert Mary Lou pillantása követelte a folytatást. — Loriryt? — A lány mély lélekzetet vett. Keze erősebben szorította a fiú kariját. — Mit mondott róla? Tudni akarom, miit mondott róla? — Nem sokat. Azt mondta, hogy emlékeztetem egy fiúra, akit valaha ismert, És megemlítette a nevét. Azt, mondta, hogy meghalt ... • feleli röviden Lanry. — Azt is mondta, hogy... feleségül ment hozzá? — suttogta Mary Lou. — Nem. Egy pillanat múlva szánalmasan dadogta Larry: — Én . • • nem akartam szólni neked. — Meg kellett mondanod. Soha nem bocsátottam volna meg neked, ha nem szólsz és mástól tudom meg — válaszolt a lány. Felállt és fel-alá sétált a szobában. Gyönyörű szoba, mindig nagyon szerette. Sok kedves órát töltött benne. A teát rendszerint itt szolgálták fel. A téli estéken itt olvasgattak Loir- irimenrel, szeld fénnyel ragyogott a lámpa, a kandalló tüze élte az ő külön biborpiros- arany életét — bülömöts élet, félig láng, félig ének •. • Sok hosszú estén át ültek éhben a szobában, olvastak, beszélgettek, vitatkoztak ... és szél dalolt hozzá a kéményben és a ho puha ujja verte az ablakot. Édes, szép szoba. Mindig emlékezni fog rá, akkor is, ha már nem látja többé... soha többé... Hirtelen zokogni kezdett. — 0, Mary Lou! — nyögte Larry, de ő is olyan szerencsétlen és boldogtalan volt, hogy inéin is próbálta a lányt vigasztalni. Mary Lou rábámult. Máris a saját nevén ■HBPaaiuaaBBnaaiBiaaBaHiMa szólította, máris visszaküldte régi helyére, régi életébe. Ő már nem Delight többé, most, hogy az igazi Delight megkerült. Gyerekes mozdulattal dörzsölte meg szemlét az icipici zsebkendővel és nagy erőfeszítéssel beszüntette a sírást. Megállt a flu előtt, kiesi, egyenes alak a finom ruha lágy szövetében ... gyönyörű haja ragyogott a keskeny, fehér arcocska körül. — És megmond!ad neki? — kérdezte. — Nem. Először neked akartam szólni. Azt hiszem, Mrs. Lorrimernek is meg kell tudnia a dolgot, mielőtt Traverznek szólnának. Az egész tőled függ, Mary Lou. És, nézd csak — bérié hirtelen Larry, mert már nem tudta tovább nézni ezt a néma kétségbeesést — csak egy szót kell szólnod és senki nem fog megtudni semmit. Én nem beszélek. Nem hiszem, hogy a nőnek valaha is eszébe jutna érintkezést keresni Lorrimer családjával- Nyugodtan megtehetjük. Mondd, hogy igy akarod, Mary Lou, és elfelejtjük az egészet. Lassan mondta a lány: — Tudom, hogy miért mondtad ezt. Nagyon kedves tőled, Larry. De nem szabad. Gyűlölném magamat egész életemben. És különben is, mit érnénk vele? Mrs. Lorrimer- nek meg beli mondani, ő majd bi fogja deríteni, hogy megtörtént-e a házasság. Beszélnie belli Deligbt-tel. És megmondani Lorrynak... Nem, Larry, nem tarthatjuk titokban. Ha megengeded, én magam mondom el Mrs. Lor- rimemek. Bizonyos mértékben neki is megrázkódtatás lesz. Talán átjöhetnél holnap délután, hogy te is beszélj vele és ölmondd a részleteket? Lanry készséggel vállalta. Aztán kamarosam elbúcsúzott a lánytól, akinek nem tudott több vigasztalást nyújtani, miint amit széles, becsületes kezének kemény szorítása adott- Gyalog ment át a Wynne-bir tokra és az este felét azzal töltötte, hogy megmagyarázza aggódó Jennyjének, hogy szórakozott rosszbed- vének kizárólagos oka az, hogy legújabb kéziratát a szerkesztő visszautasította. Mary Lou miég fél órát tőlthetett egyedül, mielőtt Lorrimeirék hazajöttek. Peter bejött, hogy meggyujtsa a villanyt, de a lány, aki összehuzódva gubbasztott az ablak peremén, 'kérte, hogy várjon még egy kicsit. Peter lábujjhegyen osont ki és nem tetszett neki a dolog. Mary Lou olyan volt, ahogy az ablakpárkányom ült, miiint kis batyu, tele sok szerencsétlenséggel. Nézte a sötétté tavaszi eget és az egyenként feltündöklő csillagokat. A lágy levegőbe már belopózott a nyár álma, de még benne kísértett a tél hideg lehéllete.. A virágágyakban már mosolyogtak a virágok és a jácintok illata besulhant a szobába. Mary Lou most már egész életéiben gyűlölni fogja a jácintokat. Vége. Lopott, paradicsom volt. — Nem baj — gondolta fáradtan — az is valami, hogy vé- gigélte. Hogy megismerte... őt! Úgy sem lehetett volna tartós, hazugságon épült, ámításon, valami vadregényes tündérmesén. Azelőtt azt hitte, hogy a szerelem nem állhat. Nem fájhat az senkinek, ha szeret. Azóta megtanulta, hogy fáj — borzalmasan fájj. Örökké fájni fog. De nem szégyellő magát érte. Becsületes seb volt. * Folytatjuk 2
