Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-12 / 84. (3415.) szám
4 1984 április 12, csütörtök. Köemlékíáblákkal jelölte meg egy magyar tudós Körösi Csorna Sándor nyugattibeti lakóhelyeit Ilyen helyzetben 40.000 tibeti szót gyűjtött össze és rendezett el. Ebben a sirkamará- ban temette el álmát, rajongó vágyakozását a magyar őshaza felkeresésére, hogy önként vállalt, becsületbeli kötelességének tartott feladatát teljesítse. Innen, ebből a sötét, rideg zugból sarjadt ki és terebélyesedett föl tudományos világjelen- tőségének hallhatatlan babérfája. Látogatás Bakftay Ervinnél, a második európainál, aki 100 évvel Körösi Csorna Sándor után végigjárta a nyugattibeti lámakolostorokat EMLÉKTÁBLA ZANGLÁBAN ÉS PHUKTALBAN Budapest, április eleje. (A PMH munkatársától.) A magyar kultúráiét április első napjaiban Körösi Csorna Sándornak, a halhatatlan emlékű székely-magyar Ázsia-utazónak megdicsőült szellemét ünnepli. Szükebb hazájában, a bérces Erdélyben minden magyar kuíturoentrum Csoma-emlékünnepélyt tart, Budapesten pedig április 14-én a Zeneakadémia nagytermében lesz a Körösi Csoma- emlékünnepség. Az ünnepély egyik kiemelkedő pontja dr. Baktay Ervinnek, a jeles magyar indologusnak előadása lesz Csorna Sándor ázsiai útjáról. Baktay Ervinnek különleges jogcíme van ahhoz, hogy Körösi Csorna Sándor ázsiai munkájának jelentőségét ő ismertesse, mert ez a lelkes, autodidakta tudós indiai útja alkalmával a legnagyobb viszontagságok közepette, óriási fáradalmak árán, maláriától elgyötört testtel végigjárta azt az utat, amelyen előtte száz esztendővel Körösi Csorna gyalogszerrel végigkiizködött. A Körösi Csoma-jubiieum alkalmából felkerestük dr. Baktay Ervint otthonában, hogy elbeszélgessünk vele nyugattibeti útjáról, amelynek eredményképpen Körösi Csorna életének sok ismeretlen részletét teljes világosságban látjuk most. FESTŐBŐL TÜDŐS Kis dolgozószobájának falait, padlóját értékes indiai szőnyegek borítják. Az egyik sarokban különös húros hangszer lóg, rajta a vonó. Ez az esztrádzs, a hindusztánok vonós instrumentuma. Görbe indiai kardok és egyéb néprajzi tárgyak ékesítik a kis szoba falait. Egy remekművű asztalkán az indiai rézmü- vesség remekei. India hangulata van a szobában, melynek hosszanti fala mentén hatalmas könyvállvány húzódik, benne a modern In- dla-inodalom legfontosabb termékei. Baktay Ervin ott ül az íróasztalánál és kellemes, mélyen zengő hangon felel kérdéseinkre. Barna arcából szelíd kék szem néz ki és a magas homlokot hátrafésült fehér haj koronázza. Az indiai ut viszontagságai, a malária és dizentéria változtatták koraőszre a <tus hajat. — A háború ©lőtt festő voltam, Münchenben tanultam Hollóssy mester iskolájában. Aztán jött a 30 hónapos frontszolgálat. A festést abbahagytam, ellenben a lövészárakban annál több időm volt gondolkodni, olvasni és tanulni. így amikor hazakerültem, a tanulásra és az írásra adtam magam. Különös erővel vonzott a titokzatos India. Könyveket, nyelvtanokat szereztem be, nyölc éven át szakadatlanul tanultam, amig elsajátítottam a hindusztán nyelvet. HÁROM ÉVIG INDIÁBAN — 1926-tól 1929-ig voltam Indiában. A saját költségemen mentem ki s az vált a célom, hogy filozófiai, vallási, művészeti és irodalmi tanulmányokat folytassak. Bejártam egész Indiát, Hindusztánt és a félsziget déli, háromszögalaku részét, Dékánt. De volt egy misszióm, egy speciális magyar célom is, végigmenni Csorna Sándor tibeti utjának nyomán. 1928 júliusától októberéig tettem meg ezt az utat, amelyet részletesen feldogoztam „A világ tetején" című kétkötetes müvemben, amely immár harmadik kiadásban került a Franklin Társulat utján a magyar olvasóközönség élé. A ZANGLAI L A M A KO LOSTORB AN — 1927 nyarán utolért a kelet átka, a malária. Kamuid orvosom több jóakarattal, mint hozzáértéssel kezelt, úgyhogy, bár a lázat ideiglenesen elnyomta, maláriám krónikussá vált és Tibetiben is erőt vett rajtam. Alig hittem, hogy élve hazakerülök, de azért vállalkozásomat végrehajtottam. — 1928 Julius 14-én indultam Abdulla szolgámmal útnak Kasmír fővárosából, Szrina- gárból. Szeptember 10-én pillantottam meg először a zanglaj lámakolostort, Csorna .Sándor első zanszkári otthonát. H/,őzhat év múlva ismét magyar vándor lába 1 érintette a hegy lábának köveit. — Hozzáláttam, hogy minden reá vonatkozó adatot, emléket összegyüjtsek. Tolmácsom már korán reggel bejárta a községet, hogy a vének között olyasvalakit találjon, aki tud „Szkander bég“-ről. Nem volt nehéz feladat, mert a faluban sokan ismerték a nagy „rumi tudós" nevét, hiszen Tezan Rap- tan a falu legöregebb embere sokat beszélt róla. Felkeresték az öreget és az egyik szolga a hátán cipelte elém. Ott ült a földön, kopottas, rongyos daróckaf tán jában, fején szétálló- fülü tibeti sapkában, kezében kis imamalmot I pörgetve. A vén vakember hosszas számit- gatás után azt állította, hogy 87 esztendős vagy még több is lehet. Közléseiben az volt a leglényegesebb, hogy megállapíthattam: Csorna Sándor emléke él még Zanglában. Mint ahogy ma is eseményszámiba megy egy európai megjelenése Zanszkárban, még jelentékenyebb eseménynek számíthatott az első európai ember ottjárta, annál inkább, mert hiszen Szkander bég, mint a tibeti buddhizmus tanulója élt a lámák között és olyan nevezetes tanítói voltak, mint Szangje Pun-Tszog és Kunga Csosizlegsz. A tanulmányok megszállottja — Az öreg elmondta, hogy nagyapja személyesen ismerte Szkander béget, apja is emlékezett rá, s megmutatta a kolostorbeli szobát is, amelyben a rumi bölcs lakott. Az öreg mint szentéletü bölcsről emlékezett meg Csornáról. A lámák módjára élt s ezek látták el táplálékkal is. Nem a lámák vörös köntösét, hanem közönséges tibeti ruhát viselt. A kegyetlen telet tűz nélkül, cellájában fagyos- kodva töltötte s az öreg elfogadható magyarázata szerint ezt azért tette, mert a szobács- kát betöltő füst marta a szemét és képtelen volt olvasni, tanulni. — A zanglai kolostor közel a hegytetőhöz emelkedik. Többszáz éves, kétemeletes, tipikus gompa. A szerzetesek már régen kiköltöztek az épületből a vidék nagy szegénysége miatt, csak egy láma lakott az épületben őr gyanánt, éppen Csorna hajdani cellájában. Csak mélyen meggörnyedve lehet belépni a 120—'180 cm. magas ajtónyitáson. A cella két és háromnegyed méter széles és három méter mély. Az ajtótól balraeső falat, közel a padlóhoz, csöpp ablak mélyedése töri át. A szoba közepén arasznyi vastag oszlop tartja a menyezet vékony gerendáit. Az egész helyiség fekete, falai, a gerendák zsírosán .fénylenek, évszázadok füstje, korma pácolta át. A szoba ugyanígy lehetett berendezve Csorna idejében is, azzal a különbséggel, hogy Szkander bég a cellát még láma-mesterével és egy szolgával osztotta, meg. Ott, a kicsiny, négyzetlábnyi ablak előtt ült a magyar tudós, gyapjupokróeba és birkabőr bundába burkolva, reggeltől estéiig, a hosszú tibeti tél fagyában. Kezét csak olyankor húzta elő a bunda alól, amikor egy lapot fordítania kellett, vagy amikor vajjal, árpadercével kevert sós teáját szájához emelte. Csak amikor saját szememmel láttam zanglai életének kereteit s magam is átéreztem a furcsa, reménytelenül idegen világnak sivár, rideg, otthontalan hangulatát, akkor értettem meg a valóság lenyűgöző tényét, Csorna Sándor lelkének és elhatározásának páratlan erejét. Ida: Vleubauet Pál Ezúttal a törpék szervezkednek. Emberek, akiket a többi ember nem fogad be, mert termetük nem garantálja az emberi mértéket, — emberek, akik nem tudták eddig, hová tartoznak és akiket mostohán kezelt az az emberiség, amely csak magára gondolt, ha szivart gyártott, vagy házat épített, mert a Liliput országából .származó sehonnai kicsinyek számára nem volt hely a nagyok társadalmában, ahol minden a nagyok méretei után készült. Liliputi emberkék számára nem volt szivar és ház, fürdőkád és autó, mindezt a sok jótéteményt nem vehették igénybe, mert számukra túl volt méretezve. A törpék megelégelték a felnőttek egoizmusát, gyűlést hívtak össze Párisba, amely nagy látogatottságnak örvendett és elhatározták, hogy ez év őszén Budapesten világkongresszusra gyűlnek össze s e kongresszuson követelni fogják a világ kormányaitól, hogy adják meg nekik a törpéket illető jogok minimumát. Megfelelő házakat é« szobákat, ágyakat és szivarokat, villamosokat és autókat, asztalokat, vendéglőket, késeket és villákat követelnek, sörös krigliket, amelyek belsejében nem vesznek el, járdákat, amelyek nem megerőltetők törpék számára, — egyszóval törpékhez méltó élet biztosítását követelik a kormányoktól, mint a felnőttek, akik ©rubelhez méltó életet követelnek. Humánusan gondolkozó ember nem zárkózr hátik el a törpék jogos követelésed elől: ha a huszadik század a párttömörülések százada, legyein a törpéknek is pártjuk, amely érdekeiket hathatósan védi és követeléseik töredékét megvalósít ja. Azt sem csodáljuk, hogy az első világkongresszust Budapesten tartják meg, hiszen a magyar főváros idegenforgalmi hivatala a külföldi sajtóban igy hirdet: „Ki akarja magát pihenni a politika fáradalmaitól? Jöjjön Budapestre!" Értem a törpéket, hogy ott gyülekeznek elsőnek, ahol békés az atmoszféra és az egyik párt nem támad rá a másikra azzal az ismert jogcímmel, hogy: „Te törpe vagy és én vagyok az óriás!" A valódi és visszavonhatatlanul törpe törpék higgadtan veszik tudomásul a felnőttek bizonyítását, amely rendszerint azzal végződik, hogy te, felebarátom és ellenpáTttag azért vagy törpe, mert én óriás vagyok, hiszen ha nem lennék óriás, nem lennék a magam pártjának tagja, hanem beállnék közétek. A törpék felismerték, hogy az ember-óriások ná'luknál kisebbek és most összefognak, hogy megszüntessenek egy évszázados igazságtalanságot. Politikamentesen akarnak harcolni és engedve az idegenforgalom csábító szirénhangjainak, Budapesten tartják meg nagyjelentőségű első kongresszusukat. A törpék úgy okoskodnak, ha eddig minden törpe óriássá tudta magát felfújni, akkor a liliputi emberke is elérheti, hogy emberszámba menjen. Ha pedig egyszer már felvitte a dolgát az emberig, akkor az óriástól már csak egy lépés választja el. Tagadhatatlan, hogy van ebben annyi következetesség, mintha egy következetes ökör azzal bizonyítja a maga következetességét, hogy az emberre ráhúzza a következetlenség lepedőjét, mondván: „Te következetlen vagy, ergo ember. Én következetes vagyok, tehát ökör." Ha azonban az ember beleegyezőleg bólint, feldühödik ée meglepetésszerűen hozzáteszi: „Te ökör!" Ez ugyan ökörlogika, de számolni kell vele. Mért ne számolna az emberiség a törpékkel, akik szerények és távolról sem támasztanak annyi követelést, mint az ökrök? örömmel kell üdvözölni a törpéknek unióba való tömörülését és csak félő, hogy már az első Ironigresszusom pártszakadés fog be- állani, ami azt jelentené, hogy még ezek a törpe erők is szerteforgácsolódmak. Lehet azonban, hogy a törpék, látva az emberi — Az ajtóban ülve kellő tér és világítás hiányában csupán vázlatot készítettem a celláról. Az ajtó szemöldökfájára felpdngáltam tintával: Csorna’ s room és bicskával a kemény, öreg fában kifaragtam a feliratot. Aztán két kőlapa'a magyarul és angolul bevéstük a feliratot: „E kolostorban lakott Körösi Csorna Sándor, a tibeti kutatás úttörője, 1823 VI/20-tól 1824 X/22-ig. B. E. 1928 IX/1J “ A két kőlapot aztán a kolostor falába illesztettük. — Csorna második nyugattibetí tartózkodásának színhelye a phuktali kolostor volt. A kolostor a meredek sziklafok oldalában függ, mintha a szirtfalhoz ragasztották volna a gompa kisebb-nagyobb épületeit, lépcsősorait. Az egésznek egy hatalmas barlang a központja. A kolostor köré kunyhók csoportosulnak, amelyekben amolyan féllámák é3 szolgák laknak, A folyó túlsó partján fekvő Jogar községben nyomoztam először Csorna emléke után. Itt egy Tasi Murop nevű öreg mondta el az apjától szerzett értesüléseket. Elmondta, hogy Szkander bég, mestere, Szangje Puntszog társaságában lakott a kolostorhoz tartozó egyik kunyhóban. Szangje Puntszog nagy láma volt és Szkander béget a tibeti nyelve és a bod-csosz (buddhizmus) tanaira oktatta, — mondotta az öreg. A kunyhó, amelyben Szkander bég és mestere lakott, régen összeomlott. A kolostor falára szeptember 17-én szintén emléktáblát helyeztünk. Missziómat bevégeztem és Kasmíron át visszatértem Indiába.-----o----példát , összefognak azok ellen, akik őket törpéknek bélyegezték meg. Az alapszabályokat néhány olyan Aesopus- és Lafontaine- mesével kellene megkezdeni, amelyről az emberek azért feledkeznek meg minduntalan, .meri egymás között ökörrel példálóznak, ha bizonyitani akarják, hogy az embertárs-----tö rpe. A törpék nem rendelkeznek annyi ízléstelenséggel, mint a felnőttek és minden bizonnyal etikai és esztétikai előnyben részesítik az ember felett azt az ökröt, amely ökörtársára nem mondja: „Micsoda ember!" Könnyen lehet tehát, hogy az ősszel Budapesten olyan látványban lesz része az emberiségnek, amely eddig csak költők fantáziájában volt meg: lesz egy világkongresszus, a kicsinyek kongresszusa, amelyen békés megértés fog uralkodni. Ágyhoz, — amelyben nem fulladnak meg, — sörös kriglihez, —< amelynek tartalma nem árvíz, — szivarhoz, — amely nem tűzhányó — tagadhatatlanul joguk van a törpéknek, arról pedig a párisi beszámoló nem szól, hogy „emberi" és egyéb jogokra is pályáznának. Ezt átengedik az embereknek, akik különösen akkor kezdenek — következetesen vagy következetesség nélkül — ilyen jogokról szavalni, ha túl jól megy a soruk a söröskrigli és a szivar mellett. A törpék uniója becsületesebb ennél és nem kertel: a törpék jogait akarja kivívni. Ehhez joga van, sőt ez a kötelessége. A törpe nem akar más lenni, mint ami természettől: törpe. Az embereknél ez fordítva van; óriás akar lenni mind, — a másik rovására. Mindenesetre szellemóriás, ha már másként nem megy ée a természet nem engedi. A szellemóriásoknak nagy szerencséjük az, hogy kihaltak az óriások és megmaradtak a törpék és igy történt, hogy ma már kontrollálható az az ember, aki Einstein előtt felfedezte a relativitást: Swíitft. Gulliver óriások közt törpe és törpék köri óriás: ember. Milyen nagy kár, hogy az ember ezt az igazságot nem tartja mindig szem előtt, különösen nem, ha embertársai köri mozog; hiszen akkor nem példálózna az ökörrel, amely nem adja vissza a kölcsönt, mert nem tartja a maga fajtáját, — ökörnek. A törpék uniója addig sikeresen fog működni, amig nem fedezi fel az egyik törpe a többi rovására, hogy nem törpe, ha nem szellemóriás. Ezen n ponton kezdődne ugyanis a destruktív világszemlélet szimbóluma: az ökör., /
