Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-12 / 84. (3415.) szám

2

'PBA:GAlMAG^ARHTRLa&

Az alkotmánymódotitó tervek ellen

Baxa prágai egyetemi tanár szerint nem az alkotmányt kell megváltoztatni, hanem annak rendelkezéseit kell jobban betartani

cég uj páncélgránátját, amelynek áttitőképessé- ge óriási. A 37.5 kaliberű és 1 tonnát nyomó lö- veg 40 centiméter vastag kemény páneéilapokat tud átfúrni s az átfúrás után még 14 kilométert röpülni a levegőben. A kísérleteknél kilőtt, puskapor nélküli, lövedékek a 40 centiméteres páncél átfúrása után abszolút semmiféle kárt nem szenvedtek és Tormájuk sem változott meg. Ugyanekkor az uj pánoélgránátok bárom kilométerrel messzebb tudnak lőni, mint az ugyanilyen kaliberű ágyuk eddigi lövedékei.

Az angol flotta időközben apró törpetorpedo- naszádokkal kísérletezik, amelyek hihetetlenül gyorsak és amelyekben a repülőgépek nem tehetnek kárt. A törpe torpedonaszádokkal való kísérleteket az angol adná rali tás a legnagyobb titokban tartja. Ha Anglia megvalósítja uj hadügyi és flottaprogramját, a brit világbirodalom ismét a föld egyik legjobban fölszerelt katonai hatalmasságává válik.

Mikor ül össze

a képviselőház?

Prága, április 11. Több kormánylap jelentése szerint a képviselőiház elnökségének értekezletet kellett volna tartania, amelyen elhatározták volna a képvisel őház plenáris ülésének összehívását. A képviselőházi elnökség azonban ma nem ült össze s mint mondják, a legközelebbi napokban, — esetleg szombaton — fog határozni a képviselő- ház plénumának összehívása kérdésében. Beavatottak szerint a képviselőház plénuma — miként a szenátusé is — április 24-e előtt aligha ül össze. * gon.

— Újságírók a pápánál. Rómából jelentik:

XL Pius pápa különikihatHgatáson fogadta a Rómában élő külföldi újságírók egyesületét. Ez volt az első eset. hogy a külföldi sajtó képviselői kihallgatáson jelentek meg a pápánál!. A pápa a konziszt oni um - tér en^h en egybegyült újságírókat egyenként be mai tartatta magának, majd átvette a hozzá intézett üdvözlő feliratot Az üdvözlésre adott válaszában a Szentatya örömének adott kifejezést, hogy igazi atyai érzésekkel üdvözölheti a világsajtó képviselőit. Nemcsak öröme az, hogy magánál láthatja őket, hanem ez kívánsága is volt. Mindenekelőtt meg akarja köszönni az újságíróknak a szent év alkalmából tanúsított érdeklődésüket és ez alkalommal nyújtott támogatásukat, mert -sem kis mértékben a külföldi gajtó Rómában működő munkatársainak köszönhető, hogy a szent év szép és erős visszhangot keltett az egész világon. Végül a Szentatya apostoli áldását adta a jelenlevőkre, előzetesen hangsúlyozva, hogy ha ezt az áldást liturgikus értelemben nem is valamennyien fogadhatják el és foghatják fel, valamennyiükre szól az áldás a szó filológiai értelmében mint benedictio, vagyis jókívánság. Atyai szívvel adja az áldást, mint akinek mindazokban az országokban, ahonnan az egybegyűltek valók, gyermekei vannak.

Prága, április 11. A Národni Listy mai számában dr. Baxa Boihumil egyetemi professzor, az alkotmányjog tanára „Alkotmánymódosítás ?“ címen állást foglal az alkotmánymódosi- tó tervek ellen. Érdekes fejtegetéseiből kiemeljük az egész cikk értelmét kifejező alábbi szószerinti részleteket:

Az alkotmánymödosltás előfeltételei

— Az alkoitmánymódositás szükségessége áhítatában akkor jelentkezik, ha az alkotmány kezdettől fogva nem volt jó, vagy pedig az állam általános viszonyai oly mértékig megváltoztak, hogy az alkotmány már ki népi elégítő. Az első kérdésre határozottan csakis tagadó választ adhatunk. Alkotmányunk, ha nem is nagyon jó, legalább meglehetősen jó. Az alkotmány igen gondos munka eredménye és versenyre kelhet a világ legjobb alkotmány leveliéivel. Ha igy az első kérdésre tagadókig válaszolunk, akkor

az alkotmány módosításának egyik előfölté- tele máris elesik.

A másik kérdés: megváltoztak-e az állam általános viszonyai olyannyira, hogy az alkotmány már nem volna rájuk kielégítő. Az első szempillantásra úgy látszanék, hogy erre a kérdésre igenlő választ kell adnunk. Ha azonban a dolgok gyökeréig hatodunk, akkor egész másképpen áM a dolog. Elismerem, hogy vannak általános és valóságos panaszok az alkotmányjogi viszonyok ellen, e számos olyan ember van, aki egész nyíltan és bizonyára teljes joggal hangoztatja, hogy állami önállóságunk első napjaiban a dolgok fejlődését nem így képzelte el. De miben rejlik ennek az oka? Ennek az oka talán az, hogy az alkotmány már nem felel meg az alkotmányos és politikai viszonyoknak? Szó sincs róla. Ennék oka egyszerűen az, hegy

az alkotmánynak egész «or rendelkezését nem tartják be.

A választási rend

— VegyüSt például mindjárt aa alkotmány 1. szakaszának 1. paragrafusát, amely ezt mondja: „A csehszlovák köztársaságban mindennemű államhatalom egyedüli forrása a nép“ —

s ezzel 'kapcsolatban a második paragrafust,

mely igy hangzik: ..A csehszlovák állam demokratikus köztársaság, melynek feje a választott köztársasági elnök“. Betartják-e a valóságban ezeket a rendelkezéseket? A mi köztársaságunk szigorúan népképviseleti köztársaság. azaz a népet csak arra hívják föl, hogy a, képviselőtestületekbe válassza meg képviselőit. Az államügyek közvetlen intézéséiben

nincs részessége (az alkotm ány ié vél 46. paragrafusa, amely a ,,népreferaudum‘‘ lehetőségéről szól, csak hallott betű). Hogy tehát köztársaságunk valóban demokratikus köztársaság lehessen, ahhoz demokratikus választási rendnek kell lennie nálunk. Azonban a mi választási rendjeink teljességgel nem demokratikusak. Mindenekelőtt itt van a kötelező jedödt- iláeták rendszere (mely nem része az alkotmány- levélnek): a választó nem 'választhat a maga legjobb tudása és leikiismerete szerint, nincs meg a szavazási szabadsága, hanem köteles a pártok által benyújtott és kinyomatott jeflölt- liefcák valamelyikét leadni. Vagyis a választó a politikai pártok diktátuma szerint kénytelen választani. A politikai pártok közbeékelődtek a polgár és az állam közé s hatalmukba kerítették a® egész politikai és gazdasági életet. Befolyásuk következményeképpen nálunk túlságos pártoskodás fejlődött ki, mely egész politikai és gazdasági életünket korrumpálta. Ugyanis nálunk nem a néptőd származik mindennemű államhatalom, hanem a politikai pártoktól. Vagyis hol maradt el az alkotmány azon rendelkezése, hogy államunk demokratikus köztársaság? Vájjon nem a politikai pártok végrehajtóbizottságainak oligarchiája áld-e inkább előttünk?

A törvényhozás szervei

— De haladjunk tovább: az alkotmánylevél

2. szakaszának 1. paragrafusa azt mondja: „Az alkotmánylevél megszabja, hogy a femeégjog- gal biró nép mely szervekkel alkot törvényeket, azokat végrehajtja és igazságot szolgáltat." Ehhez a 6. paragrafus első bekezdése kimondja: „A csehszlovák köztársaság egész területére a törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés gyakorolja, amely két házból áll: a kópvi- eelőházbód és a szenátusból." Az alkotmány tehát a törvényhozó hatalmat kizárólag a nemzetgyűlésre ruházza rá. De a nemzetgyűlés úgynevezett fölhatalmazási törvényeket hozott, amelyekkel a törvényhozó hatalmat lényegéiben már a kormányra ruházza. Hód maradtak tehát az alkotmánylevél 1, és 6. paragrafusának rendelkezésed?

A szabad mandátum

—- És még egy példa: az alkotmány 22. paragrafusának 1. bekezdése igy hangzik: „A nemeztgyülés tagjai megbízatásaikat személyesen gyakorolják; utasításokat senkitől nem szabad eifogadniok." Az alkotmány ilyenformán teljes szabadságot nyújt a nemzetgyűlés tagjainak mandátumuk gyakorlásában, úgynevezett szabad madátumot biztosit. Azonban

minden be nem avatott személy tudja, hogy a nemeztgyülés tagjai nem rendelkeznek ezzel a szabadsággal, hanem a parlamentiben a saját pártjuk végrehajtóbizotteágának, illetve parlamenti klubjának utasítása szerint kéül szavazni ok. Ha nem igy tesznek, pártjuk kizárja őket s a párt megkeresésére a választási bíróság megfosztja őket mandátumuktól. Az alkotmány a szabad mandátumot állapítja meg, a politikai pártok pedig behozták az imperatív {mandátumot.

Alkotmánymódosítás helyett...

— Eme csak találomra fölhozott példáikból — amilyeneket még föl lehetne hozni — kitűnik, hogy az alkotmányt nálunk nem tartják be az utolsó betűig.. De ha szigorúan nem ragaszkodunk az alkotmányhoz, akkor nem lehet igenlő választ adni arra a második kérdésre sem, hogy vájjon oly mértékig megváltoztak^ az állam viszonyai, hogy az alkotmány már nem kielégítő. Azaz végeredményében

az alkotmánymódosítás szükségének sem

egyik, sem másik előföltétede sincsen meg.

— A kifejtettek alapján azt a konzekvenciát vonom le, hogy nálunk

nincsen indok az akotmány megváltoztatására.

Alkotmányunk jó, ellenben szükség van arra, hogy szigorúan betartsák. Fiatal álam vagyunk, s minden alkotmánymódosítást, mely nem égető, veszedelmesnek tartóik, mert ha az alkotmányt indokolatlanul módositgatni kezdik, sosem lehet előrelátni e változtatások végét. Németország é3 Ausztria e tekintetben, egyenesen elrettentő példák. Elvi nézőszögből ellenzője vagyok az alkotmánymódosításnak — fejezi be fejtegetését Baxa egyetemi tanár.

Elcsapták

az orosz mezőgazdasági népbiztost

M o s z k v á, április 11. A szovjetkormány elmozdította állásából Jakovlev mezőgazda- sági népbiztost és helyébe Cserkovot, a mező- gazdasági termékek előteremtésére alakalt bizottság elnökét nevezték ki. Jakovi evet állítólag az orosz mezőgazdasági politika csődje és katasztrofális helyzete miatt bocsátották el.

Kanál

Olaszország ellen tűntet?

ingóra, április 11. Itteni politikai körökben elterjedt hírek szerint Kemal pasa a közeljövőben nagy katonai kísérettel Szmir- nába érkezik. A török diktátor személyes vezetése alatt nagyarányú katonai ünnepségeket tartanak a városban. Illetékes körök szerint’ Kemal pasa a katonai fölkészültség bemutatásával Róma ellen akar tüntetni, hogy kellőképpen ellensúlyozza a keleti olasz expanzió érdekében megindult propagandát.

Hidsodik SzecCfiOJcdás

De ezt nem szabad megtudnia — amíg ő

Ida: faitU

— Nős? — kérdezte hirtelen.

Larry mosolyogva rázta meg a fejét.

— Még nem.

— De, persze, szerelmes? — folytatta a nő a kérdezést.

Larry kerekre nyitotta a szemét.

— Hát ezt meg miből gondolja? — kezdte, de az asszony a szemébe nevetett. Az alacsony, füstös termet betöltött© a vendégek beszélgetésének, a siető pincér ék lépteinek, a* edények halk csörgésének zaja és a kitűnő ételek illata.

— Pont olyan, mintha szerelmes lenne — mondotta Diana.

— Ne kívánja, hogy beváltjaim — kérte Larry.

— De éppen, hogy kívánom. Mondjon el mindent Róla.

— Először maga- Beszéljen kicsit önmagáról, de őszintén, ne ezt a reklámcikk-anyagot.

Az asszony elmondott egyet-mást. Az utóbbi kló ben rosszul ment a sora. Ez a szerződés úgy jött, mintha az Isten küldte volna. Azelőtt T/>ndónban játszott, meg vidéken, de

járt az angol gyarmatokon is. Néha jó dolga volt, sokszor rossz. Most újra itt volt New Yorkban. Uj színpad, uij remények. Nagyon ráférne .már a siker.

(48)

Hálából Larry beszélt neki Jennyiről. Minden szerelmes fiatalember körülbelül ugyanazt a rapszódiát zengi szive hölgyéről. Diana Hackett hallgatta, kicsit mosolygott, de a mosolyában neon sok volt az öröm. Kicsit megnyúlt, még mindig szép arca most sokkal fia- talabbnak látszott.

— Maga ép úgy lelkendezik, mint egy fiú, akit valaha ismertem — mondta elgondolkozva. — Régen volt, még a hálborn alatt. Bár persze, hivatalosan, nem tudhatok egyebet a háborúiról, mint amit.jó dajkáim regélt.

— Nem fogom elárulni szivének féltve őrzött titkát. Hogy hívták a fiút? — kérdezte Larry udvariasan, de kevés érdeklődéssel.

— Lorriimennek. Fülig bele voltam habarodva — mondta álmodozva az asszony- — Meghalt a háborúban.

Larry dermedtem, bámult rá. Kiáltani szeretett volna, megragadni a kanját, a nevén szólítani. Moet már tudta, mi volt az a hasonlóság, mely folyton kísértette. Many Lomhoz haton íitotit egy kicsit — alacsony, vöröshaju, kékszemiü, az arc formája, a vonások is «m- lékezfe'lmelc rá. A kép olyan, mint egy söté- tébb másolat: az öregebb testvér képe, aki már sok mindenen ment keresztiül ebben az tfftben. i

nem beszélt Mairy Louval, aimig nem döntötték el, hogy mi a teendő. Margaret Lorrimer- ,rel is kell beszélni. Larry agyában vádiul vágtattak a gondolatok. Még mindig az asszonyra bámult, arca kivörösödött az izgalomtól- Meg is kérdezte Diana:

— Mi baja van? Mi a csudát bámul igy rajtam?

Larry engedelmesen lesütötte a szemét és a nő kézéire nézett. Egyetlen gyűrűt viselt, pecsétgyűrűt, összeszedte a merészségét és megszólalt:

—■ Bocsánatot kérek, hogy udvariatlan voltaim. De azon gondolkodtam, hogy mi lehet a

maga valódi neve. Biztosan nagyon kedves név.

— Az én valódi nevem ? Volt marr néhány nevem életemben... — vallotta be— De melyik az, amelyikkel született? Tényleg Diana Hackett?

— Nem, de ugyanezek a kezdőbetűi. Néha már magam is elfelejtem. —- Kicsit keserűen csengett a hangja- — Ma már nem nagyon illik hozzám. •. Deljight. Deligkt Hanford.

Deligfht Hanford!...

Larry rábámult. Aztán, mert valamit mondania kellett, kinyögte:

— Nagyon szép név.

— Ugy-e? És nagyon illik is hoznám — felelte keserű éllel az asszony. Arcán a fáradtság aprö ráncai jelentek meg. Ezek a finom vonalak jegyezték fel mindazt, amit az élet hozott neki. A pókhálószerüen vékony jelek A szem, az orr és a száj körül homlokegyenest ellenkező körülmények között, leélt évekről •beszéltek: túlságos jómód és nyomorúság; remény és kétségbeesés; és köriben kénywenűlt, lázas jókedv. Az élet nem volt könnyű Delight Harfordnak és az ajándékokat, melyeket születésekor tarsolyában talált — az egészség, szépség, vidámság és erő ajándékát — gyorsabban pazarolta, mint ahogy aránylag rövid utján kellett volna.

De, ha elhomályosulva is, még mindig megőrizte arcának szépségét, a finom vonásokat, testének bájos arányait, bőre még ellenállt a koptató éveknek és megtartotta fiatalos simaságát. Larry enyhe szédülést érzett, ahogy most nézte, annyira hasonló és mégis olyan különböző volt, ha Mary Louval állította szembe.

Az, amit az asszony mondott, természetesen nem lepte meg. Már attól a pillanattól fogam tudta az igazságot, amikor Diana kiejtette Loririmeir nevét. Most már nem csodálkozott semmin. Az az egyetlen gondolat járt a fejében, hogy ime, most megtalálta azt a nőt, akit Lorrimerék olyan soká hiába kerestek. Hogy ez miit jelent Lorriimennek, az édesanyjának, magának Mary Louna'k, azt nem tudta, nem merte elgondolni. Kábult agyán a tékozló fiú meséje futott keresztül-., ott áll valami ilyes... „Hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok fel rá és húzzatok gyűrűt a kezére .."

De vájjon igy lesz-e?

Gyorsan körülpillantott a telemben. Meglátta az egyik színikritikust, akit felületesen ismert és a sokáig műsoron tartott operett bősezerelmesét. Gyorsam megmutatta őket — hogy is nevezze vájjon? — szóval a vendégének és könnyedén, elmésen beszélt róluk. Nemsokára a nő már jákedvüem mulatott a fin egyszerű mókáin 'és talán már meg is feledkezett előbbi bizalmas beszélgetésükről.

* FöfLvta'Wuk.