Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-11 / 83. (3414.) szám

2 TPMGAI-MAGtok-lTíRIiífe mmamammmmm Hotianu ezredes s közölte vele, hogy paran­csa van letartóztatására. ~ Miért akar letartóztatani? — kérdezte meglepetten Precup ezredes. — Majd megtudja azt a szdgurancán, — vá­laszolta erre ezredestársa. Precup ezredes, aki teljes katonai díszben volt, mert hiszen a királyinál volt audiencián, megkérte letartóztató ezredes társát, hogy en­gedje meg neki, hogy lakására mehessen s ott átöltözhessen. Hotianu ezredes erre laká­sára kísérte Precup ot, aki tábori egyenruhát öltött s igy követte társát a sziguraneára, ahol azonnal letartóztatták. Eddig százhúsz letartóztatott Eddig ellenőrizhető jelentések szerint száz­húsz összeesküvőt tartóztattak le részint Bu­karestben, részint Szinajában, Kolozsvárott, valamint több beszarábiai városban. Hir sze­rint az összeesküvők nem is annyira a király, mint annak legközvetlenebb környezete ellen terveztek merényletet. Elsősorban Lupescu asszonyra gondolnak. Nagy riadalmat keltett a román fővárosban az a hir is, hogy az össze­esküvők sorában van Lázár Illés nemzeti pa­rasztpárti képviselő, Maniu hivc is. Tekintet­tel arra, hogy Ma.niunak és társainak aula- ellenes magatartása ismeretes, Bukarestben arról suttognak, hogy az összeesküvésnek nemcsak katonai színezete van. Bombák az udvari istentiszteleten Lom dón, április 10- A Romániáiban föl­fedezett összeesküvésről a Reuter-iroda azt a hírt közli, hogy az összeesküvők a királyi udvar számára tartott húsvéti istentisztelet alkalmával bambát akartak felrobbantani a templom­ban és ugv számítottak, hogy a bomba a királyt és Lupescu asszonyt megöli, vagy legalább is súlyosan megsebesíti. A bombákat állítólag vasúton szállították Bu­karestibe, de a hatóságok valahogyan neszét vették a dolognak és a bombákat tartalmazó ládákat üres ládák­kal cserélték ki. Az összeesküvő kel azután éppen akkor tar­tóztatták le, amikor az üres ládákat ed akar­ták szállítani A Daily Héráid és a Daily Mail jelentése szerint a király és LupeScuné ellen elköve­tett sikeres merénylet után magasrangu tisz­tek vezetése mellett álló zendülő csapatok el­foglalták volna a. főváros kaszárnyáit és fon­tosabb közhivatalait, valamint a nagyobb vi­déki városokat s kikiáltották volna a katonai diktatúrát. Lupescunó, aki Dúca meggyilkolása óta is­meretlen helyen rejtőzik Romániában, a lon­doni lapok szerint már nem az a szép aez- szony, akit Károly 'trónörökös párisi srámíM- retése alatt megismert. Lupescuné ima hala- vány, beesett arcú, levert, ijedt tekintetű te­remtés. Lupescuné életére elsősorban a vasgáirdiis- ták pályáztaik, ami kitűnt abból is, hogy a,z asszony neve a kiszemelt áldozatok listáján mindjárt Dúca neve után következett. Lupescuné villáját állandóan detektívek őrzik, m er t a katon a Ságban már nem bíznak. Károly váratlanul elutazott Bukarest, április 10. A mára beígért hivata­los kommüniké az összeesküvésről és a letar­tóztatottak névsoráról a déli órákig még nem jelent meg. A keddi reggeli bukaresti lapok egyetlen szót sem írnak az összeesküvésről, a román iövároban azonban mindenki erről beszél. Nagy feltűnést és izgalmat keltett az a hir, hogy a király, áld a válságos belpolitikai helyzet miatt egyáltalában nem szándékozott elutazni Bukarestből, tegnap késő este sietve elhagyta a fővárost és Szinajába utazott. Tegnap különben Bukarestben az összees­küvéssel kapcsolatban njabb busz letartózta­tás történt. A vasgárdisták alvezére provokáltatta Dúca testvériesét Bukarest, április 10- Cantacuzeno Granice tábornok, a vaisjgárdisták alvezére, aki a vas- gár diétáik ellen folyt pötrben jelentős szerepet játszott, felmentése után párbajra hívott szá­mos vezető román politikust és több magas- rangú katonatisztet. A tábornokot ugyanis letartóztatása után ki akarták zárni a buka­resti jockey-klubból, de a ikizáratá&i indít­ványt a klub elnöksége elvetette. Erre a meg­gyilkolt Dúca miniszter öccse, Grigarea Dúca és Filipescu, a román konzervatív párt el­nöke bejelentette, hogy lemond klubbeli tag­ságáról, mert nem lehet egy klubban a kom­promittált Cantacuzeno tábornokkal. A tábor­nok ezt sértőnek tartotta magára nézve s ezért Grigarea Dúcát és Filipescut pro vö­két tat ta. Hogyan leplezték le az összeesküvést? Bukarest, április 10. Legújabb hírek szerint a király ellen tervezett merényletet a kolozsvári 86. gyalogezred egyik őrmestre, Sabianu leplezte le a hatóságok előtt. Az őr­mester még a múlt hét péntekén jelentkezett a parancsnoknál és közölte vele, hogy egy ma­gasrangu tiszt megbízásából a legnagyobb titokban két láda kézigránátot kell Bukarest­be szállítania Nicuara ezredes cimére. Az őr­mester egyúttal azt a gyanúját is közölte parancsnokával, hogy megbízója egy titkos össseoektivésben vesz részt, s az összeeskü­vők minden valószínűség szerint a király életiére törnek. Serbu ezredes, az őrmester parancsnoka azonnal értesítette bukaresti felettes hatóságait, ahonnét azt az utasítást kapta, hogy küldjön egy-egy láda kézigránátot Bukarestbe, de a gránátokból szedesse ki a robbantó anyagot, nehogy az veszélyes le­gyen. Ez mégis történt és Nicuara ezredest Bukarestben abban a pillanatban tartóztatták le, amikor a küldött két ládát átvette. Sa­bianu őrmesterrel egyidejűleg érkezett Bu­karestbe Grigoriu főhadnagy, az aradi gyalog­ezred tisztje is, aki szintén egy láda kézi­gránátot szállított a merénylet végrehajtásá­ra. A főhadnagyot még idejében letartóztat­ták. Ezenkívül letartóztattak még igen sok magasrangu tisztet is, többek között Sehmidt tábornokot, a hadügyminisztérium gázvédel­mi osztályának főnökét, továbbá Patraulja tüzérezredest, az országos csendőrfelügyelőség vezetőjét is. A sok letartóztatott katonatiszt mellett több egyetemi hallgatót is elfogtak, akiknek az volt a feladatuk, hogy a bombák­nak a templomban való felrobbanása után tüntetést szervezzenek Bukarest ucoáin. — Beavatottak úgy tudják, hogy Titulescu kegyvesztett lett az udvarnál, ő követelte ugyanis a logvehemenBebben a vasgárda fel­oszlatását s most annak tulajdonítják a kü­lönböző titkos összeesküvések szervezését. A román fővárosban rémhírek keringenek és a lakosság hangulata fel van izgatva. A félhivatalos jelentés nyugtat Bukarest, április 10. Az összeesküvés Ügyiében ma délután félhivatalos jelentést ad­tak ki, amely rámutat arra, hogy a* utóbbi napokban elterjedt különböző riasztó hírek nem Jelelnek meg teljesen a valóságnak. E hireknek mindössze annyi alapjuk van, hogy jelenleg vizsgálat van folyamatban bizonyos felelőtlen elemek ellen, akik, úgy látszik, ka­tonai személyeket iis megnyertek tervüknek. Hivatalos helyiről azonnal teljes részletesség­gel fogják a közvéleményt felvilágosítani, mi­helyt a vizsgálat befejeződik. Azt azonban már most is meg lehet állapítani, hogy távol­ról sem történtek olyan súlyos és nagyjelen­tőségű események, mimt ahogy azt a túlzott hírek elterjesztették. Titulescu tárgyalásai Béig rád, április 10. A zágrábi Novoeli oimü lap értesülése szerint Jeftics és Titules­cu tegnap két óra hosszat tanácskozott s a megbeszélés sorén a két külügyminiszter foglalkozott a kisantant-állaimokat érintő va­lamennyi időszerű kérdéssel. A lap ehhez még hozzáfűzi, hogy Titulescu román külügy­miniszter ugyanezekről a kérdésekről Geuif- ban eszmecserét fog folytatni Bence csehszlo­vák külügyminiszterrel is. 1935 márciusában tesznek az országos és járási választások Prága, április 10. A kormány német­nyelvű félhivatalos szócsöve azt jelenti, hogy az illetékes körökben azzal számolnak, hogy az országos és járási választásokat nem ez év őszén, hanem csak 1935 tavaszán fogják megejteni. A közigazgatási reform alapján kiirt országos és járási választások, mint is­meretes 1928 december másodikén zajlottak le. A reformtörvény kimondja, hogy a hat­éves választási ciklus nem a választás nap­jától, hanem az illető képviselőtestületek megalakulásának időpontjától számítandó. A tartománygyülések például egytöl-egyig 1929 januárjában tartották alakuló ülésüket. A törvény szerint tehát a választások nem ír­hatók ki 1935 januárja előtt. Ugyanakkor azonban tekintetbe kell venni azt, hogy a választók névjegyzékei minden évben decem- berr 15-től a következő év februárjának 15-ig, valamint junius 15-től augusztus 5-ig köz­szemlére vannak kitéve, illetve korrektúrák alatt vannak. Ez időben választások szintén nem eszközölhetők. E körülményekre tekin­tettel a kormány támogató körök agy vélik, hogy az országos és járási választásokat lég- hamarább 1935 márciusában fogják meg­tartani. — Koromipán letartóztattak egy kommunista agitátort. Kacsai szerkesztőségünk jelenti telelő non: A korompai esendő reég tegnap letartóz­tatta Galac Zouifal ismert kommunista agitátort, aki napok óta fogató tartalmú kommunista röp­lapokat terjesztett a környéken. A 'leartóztatott- nál házkutatást tartottak s ez alkalommal ren­geteg tiltott röpiratot találtaik. A kommunista agitátort beszállították a lőcsei ügyészség fog­házába. HtásodiU szeveftűsztás Regén# Ida: TaiiU UaldwUt Története a sokszor hallott, szabályos törté­net volt. Szülei meghaltak, a családi birtokot el kellett adni. Jobb szeretné, ha a címét mein említenék a szinlapou, de ha egyébként ki­szivárog a dolog, nincs kifogása ellene- Az csak nem árthat, igaz? ... A. szerepétől el van ragadtatva, még egy kis dalt is fog énekelni, aminek az a címe: „Kinek is vagyok én a kis babája ?“ és a szerző egyenesen neki irta a dalt. A kora huszonhárom év... „Igazán? — ütődött meg Larry. — Nem téved őladysága vagy hét évvel ?“ De a kérdést, persze, né­mán és önmagának tette fel. Teát hoztak be. Lady Diana folytatta elbe­szélését. Kedvenc virága „az orchidea, de ta­lán százszorszépet írjon, az szokatlanabb". Kedvenc prémje a coboly, legkedvesebb ék­szere az igazgyöngy. És igy tovább, a végte len ségi g. Mikor mégis vége lett az interjúnak és Lar­ry zsebe .már jegyzetektől duzzadt, hirtelen rájött, hogy jól szíveli ezt az asszonyt. Temér­dek butaságot, összebeszélt, az igaz, de a kék szeme nevetett hozzá, látszott, hogy maga is mulat, rajta. Valakire emlékeztette La-rryt, cral< egész homályosan. Nern tudta, hon­nan é«- miért érzi ezt. a hasonlóságot. A nő nem oll rnagaw, dús halfám világosan látszott (4/7) a henmázás színe, az alakja telt volt, de na­gyon csinos. — Hogy tetszik önnek az Egyesült Álla­mok? — kérdezte gépiesen Larry és a nő épp oly gépiesen válaszolt: — Imádom az Egyesült Államokat. Boldog vagyok, hogy itt lehetek. A. férfiak minid na­gyon Jovagiasak, a nők pedig gyönyörűek és remekül öltözködnek. Lanry leiirta és aztán elnevette magát. Nem tehetett róla, nevetnie kellett ezen az ezer­szer hallott közhelyen. A következő pillanat­ban Lady Diana is nevetett. — Hát persze, hogy szemfényvesztés az egész — mondta és megint elnevette magát. — Tudora. De nem fogom elárulni magát! — biztosit ott a Larry. — Bevallom, hogy lovaglás férfiak közül még egyet sem ismerek — imagát kivéve. — A szem.© vidáman, kihívóan csillogott. — Már halálra untam magam. — Hajlandó volna ma este egy szerény sajtókulival vacsorázni? — kérdezte meg Larry. Sajnálta ezt. az asszonyt. Az ethagyatottság levegője érzett körülötte. És különben is, a szánakozás természetes ösztönén kívül is, ez tulajdonképpen a munkájához tartozott. Jen­ny meg 'fogja érteni. És talán meg is tud tőle valami igazán érdekes dolgot, valamit, ami igazán szenzáció lehet, a szokott érdektelen és rend szerint hazug kijelentések helyett­Már a kávéjukat itták a kis francia ven­déglőben, mikor hirtelen azt mondta Diana: — Hallgasson ide. Maga hallatlanul ked­ves volt hozzám. Én nagyon hálás vagyok ér­te, mert borzasztóan egyedül vagyok ideát. A társulathoz is csak közvetlenül indulás előtt kerültem. Az egyik lány, Lady Francos Warner, lemondott... — Még egy főúri hölgy? — vágott közibe Lanry nyersen, — Ezúttal valódi. Kivált a társulatból, hogy feleségül menjen egy nagyon kövér, Smith nevű emberhez, aki olyan gazdag, mint a Krőzus. így kerültem étn a helyéibe. Még a társulat tagjait se igen ismertem. Az átke­lésnél gyalázatosam tengeri-beteg voltam, New Yorkot pedig gyűlölöm. Úgy megválto­zott... <* i A Elharapta a mondatot, de aztán elmosolyo­dott. ®& — Most elszóltam magam — vallotta he. — Nem baj. Magáinak se érdeke, hogy olyasmit közöljön, ami rossz reklám. — Szóval maga már járt itt valaha? Ne ijedjen meg — folytatta Larry, mikor látta, hogy a nő habozik — ez köztünk marad. Be­széljen nyugodtan, hiszen jó l>arátok vagyaink. — Itt születtem, fiatalember, ez az igaz­ság! Kicsit körül is néztem, rokonok után... apai résziről találhattam volna valakit. De nem volt szerencsém. Vagy meghallak, vagy elköltöztek, vagy börtönben ülnek, vagy tu­dom is én, mi történt velük. — És hogy állunk a Lady Diana oimmel? — érdeklődött Larry­— Mese. Mindenképpen ladyt akartak kend- leni, tüzzel-vassal, ha kell. Hát én vállaltam a dolgot. Baj nem lehet belőle, mert a szin- lapon nem úgy szerepel a nevem. A reklám­ról pedig mindenki tudja, hogy rendszerint hazugság, vagy legalább is költött dolog és számtalanszor előfordul, hogy annak, akiről szól, a tudomása és 'beleegyezése nélkül je­lenik meg. így hát ez rendben van... De mondja — kérdezte szigorúan — a maga megítélése szerint, nem látszom eléggé lady- mek? — De még mennyire! Szóval igazában amerikai? Ezt aztán nem hittem volna! — mondta Larry őszintén. — Angliában töltöttem életem nagyrészét — mosolygott a nő. — Lehet, hogy már egé­szen angollá váltam magam is. Elmesélte Lanrynak, hogy már évek óta szí­nésznő. — Fölteszem. hogy azt a huszonhárom éves kort amúgy se hitte el? — kérdezte szomorú mosollyal. Megint fölirémlett Larry előtt valami ho­mályos hasonlatosság és megint hiába keres­te az eredetit. — A leghatározottabban elhittem — felel­te udvariasan. — Maga nagyon kedves fiúi — mondta há­lásan a nő. Félretolta a tányérját és elgon­dolkozva nézett a fiú barátságos, csinos ar­cába. Már régen nem találkozott emberrel, akit igy megkedvelt volna. Értelmes, jóindu­latú fiú és érzi rajta, hogy az is kedveli öt és szívesen segít rajta, ha módját ejtheti. * Folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents