Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-10 / 58. (3389.) szám

2 T^CM-/V\AG'gAR-HTFa)At>r 1934 március 10, Mromba*. Malypetr egyre szükebbre szorítja, a szocialista pártok hatalmát & Hlinkával való tárgyalások magyarázata - flalypefr a „nyitott ajtók*' taktikájává! tartja féken a keaiisió belső ellenzékét Prága, március 9. Hlinka Andrásnak Ma­lypetr miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai nagy hullámokat vertek föl a csehszlovák po­litikai életiben. Mindenekelőtt a szocialista pártok idegesek, mert Hlinkáék kormányba- jutásában a saját hatalmi pozíciójuk legna­gyobb veszélyeztetését látják. De nemcsak a szocialisták idegeskednek, hanem általában nagy bizonytalansági érzet uralkodik a koalí­cióban Malypetr. taktikája miatt. Malypetr ugyanis a koalíciós kormányzás svehlai ha­gyományait folytatja tovább, s a koalíció ve­zetésében az állandóan nyitott ajtók taktiká­jának híve, de a nyitott ajtó taktikája kissé nyugtalanító a partnerekre. Már Svehla hang­súlyozta, hogy a többségalkotásban nagy előny az. ha két- vagy háromféle kormánytöbbséget is lehet az adott politikai erők különféle cso­portosításával összehozni, de őt gyakorlati­lag még nagyon befolyásolta a csehszlovák kormánypolitika nagy tabuja: az a tétel, hogy a cseh pártoknak mindig együtt kell len-niök a kormányban, Csak Svehla utódai, Udrzal és Malypetr alatt bukott meg ez a tétel s ennek az uj helyzetnek előnyeit igyekszik kihasz­nálni erősebben Malypetr, amikor úgy a szlo­vák néppárt, mint a cseh iparospárt felé fon­ta ríja a nyitott: ajtó lehetőségét. Nemcsak mi látjuk ezt igy, hanem maguk a kormánypártok is, amelyek ugyancsak gyak­ran érzik bőrükön az ultimátumokkal operáló Malypetr éles taktikáját. Az egyik cseh nép­párti lap szórol-szóra ezeket mondja MaJy- pelr módszereiről: „Malypetr miniszterelnök, mint a koalíció politikájának jelenlegi vezetője és főrende­zője, minden irányban és minden eshetőség­re be akarja biztosítani magát. Minden irányba® manőverezik, hogy tájékozott le­gyen, megtartsa összeköttetését g az ellen­feleit a szükség szerint jó] sakkban tart­hassa a sakfcfigiirákmak a sakktáblán való füles ftré lésér ed.“ Ez az Idézet azt mondja, hogy a koalíción be­lül Malypetr a „sakkfigurák lecserélésének" halk fenyegetésével tartja pórázon a renitens- kedő pártokat, az adott esetben a szocialistá­kat. A szocialisták természetesen élesen el­utasítják a Hlinkáékka! való együttműködés gondolatát. A cseh nemzeti szocialisták ve­zető Lapja vezércikkben azt a gondolatot han­goztatja, hogy Hlinkáék kormányba jutása a demokratikus rendszer bukását eredményez­né, aindt szerinte ma a szocialista pártok kor- mánybanléte garantál, míg Hlinka a szocialis­tákat ki akarja szőri tani a kormányzásból. Érdekes, hogy az agrárpárt szócsöve a pol­gári blokk meghiúsulásáról ir vezércikket. Megtudjuk ebiből a cikkből, hogy a polgári blokknak 1929-ben tulajdonkép­pen a cseh népárt volt a megbuktató ja, ami­kor kijelentette, hogy „a néppárt nem pol­gári párt“. A másik bűnös a polgári blokk meghiúsultában a cseh nemzeti demokrata párt, amelynek nem a polgári, hanem az ipari blokk létrehozása volt mindig a célja. Amikor a cseh kormánypártok sajtója ilyen blokk-kérdésekről elmélkedik,. ez a régi ta­pasztalatok szerint mindig azt jelenti, hogy hatalmi harcok folynak a koalíción belüli erő­viszonyok megváltoztatására. A mostani hatal­Budapest, március 9, {Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A magyar mi­niszterein ökségen és a szakminisztériumok­ba® nagyban folynak ax előkészítő munkála­tok Gömbös Gyula miniszterein ök római tár­gyalásaihoz, A miniszterelnök ma ismét hosx- szabban tárgyalt Imrédv pénzügyminiszterre]. A szombati minisztertanács ugyancsak a ró­mai tárgyalások anyagával fog foglalkozni. A magyar sajtó általában megállapítja, hogy a magyar politikai körök fokozott érdeklődéssel I mqs. viszony kétségkívül a szocialista pártok I rovására módosul annak ellenére, hogy a cseh nemzeti demokraták kivonulásával a kor­mányban számbelileg gyengült .a polgári elem. Azonban kétségtelen, Malypetr taktikája sor­ra visszaszorítja a szocialisták hatalmi befo­lyását. Elsősorban a külpolitikában. A külpo­litika legújabb kurzusa, bár ugyanazok a szo­cialista tényezők hajtják végre, mint eddig, az eddigi szocialista orientáció teljes megvál­toztatását jelenti úgy osztrák, mint néniét, mint pedig olasz viszonylatban. Még a szo­cialista sajtót is megzalbolázta a Malypetr és Krotfta által érvény rejuttatott uj diplomáciai taktika. A szocialista sajtó kénytelen volt ab­bahagyni a Hitler, Mussolini és Dollfuss elleni éles uszításokat s némán tűri, mint uszit a polgári sajtó az Ausztriából átjött szociálde­mokrata emigráció ellen • . A szocialista ha­talmi befolyás lényeges megszökő lését érte el Malypetr azzal is. hogy az iskolaügyi tárcát kivette a szociáldemokrata párt kezéből. És igy halad tovább a belpolitika fejlődése a szo­cialisták hatalmi körének szűkítése jegyéiben. Hlinkával való tárgyalások is ezt a célt kö­vetik. A szocialisták puhitá&át. (—-) tekintenek a miniszterelnök római útja elé, annyival is inkább, meri az olasz-osztrák-ma- gyar együttműködés elől elhárultak azok az akadályok is, amelyeket a kisanitant Francia- országon keresztül eddig támasztani igyeke­zett Az a körülmény, hogy Franciaország Olaszországnak szabad kezet biztosított a du­nai kérdés megoldásába® és hogy már előre hozzájárult mindazokhoz a határozatokhoz, amelyeket Rómába hoznak, még jobban növeli a római megbeszélések súlyát. Szülíő Géza siócsatája a külügyi bizottság elnökével Prága, március 9. Tegnapi bee zárnod ónkban ismertettük dr. SzüUő Géza. képviselőnek a •külügyi bizottságban a lengyel kereskedelmi ’ szerződés fölötti vitáiban elmondott beszédét, melyben SzüMő éles bírálatot mondott Bemen külpolitikájáról. Ma betekintést nyertünk a ibl- j zottságnák gyorsírói jegyzetek alapján készült naplójába s tegnapi jelentésünket kiegészíthet­jük néhány érdekes mozzanattal. Ugyanis a bi­zottság elnöke mindjárt a beszéd elején, amikór Szülő azt mondotta, hogy a beneei politika bu­kás előtt ál, rácsengetetti s a következőiket mondta: — A szónokot figyelmeztetem, hogy a napi- rendhez való szólásra jelentkezett Sziillő: Kérem, én régi parlamenti ember va­gyok. s ha valamit állítok, annak motivációját is meg kell adnom. Az elnök nr egy ízben már megvonta tőlem a szót, akkor nem szálltam vi­táiba.. Ha mi itt csak szavazógépek vagyunk és semmit nem indokolunk, akkor minek vagyunk itt. ? Elnök: Kérem folytassa, de kérem, tartsa szem előtt, hogy a napirenden lévő tárgyhoz kell szólnia. Sziillő: Ha a kifejezésem nem parlamentáris, vagy nem érinti a tárgyat, akkor önnek igaza van, de amig végig nem hallgatott... Elnök: Kérem a szónokot, ne adjon az elnök­nek kioktatást. SzüilŐ: Enged elmet kérek. Ezután a szónok rátért az osztrák csatlakozás kérdésének taglalására s azt a nézetet fejtette ki, hogy ebben a kérdésben a három kisantánt- állam nincs egységes véleményen. Ezen a ponton az elnök újból megszakította beszédét. Elnök (csenget): Kérem Szüllő képviselő urat, ragaszkodjék a tárgyhoz. Sziillő: Nem akarok polemizálni, tudomásul veszem... Elnök: Kérem, folytassa beszédét-. Sziillő ezek után nem élt szólásjogával, mind­össze bejelentette, hogy a kereskedelmi szerző­désnél a túlzott önzés a ország kárára van, nem fogadja el a javaslatot e bizalmatlan a külügy­miniszter politikájával szemben. — Hat van három ember elégett egy barakkban. Peringből jelentik: KIrinból érkező jelentés ezerint m elmúlt éjszak* klgyult egy barakk, amelyben . kétszáz munkás aludt. Az eddigi közlések szerint * 63 megszenesedett holttestet hoztak ki * barakk- ból. Valószínűnek tartják, hogy gyújtogatás tör- ’ tént. Franciaország már álra iioiiáiárult a római tanácskozások határozataihoz Második szecefiöszéás Regén# Ida: TadU BatdwÍH (23) A lány hirtelen oly törékenynek, olyan na­gyon gyámoltalannak tűnt neki, hogy — a férfi maga is csodálkozott rajta — egyszerre a gyöngéd oltalmazás vágyóit, sőt majdnem az erő érzését keltette benne. Észre sem vette, hogy görnyedt vállai kiegyenesednek és egy pillanatra annak a férfinek a képét mutatta, aki önként nagy feladatot vállal és bátran in­dul a maga-kitüzte cél felé. A lány kisebbnek látszott., mint ahogy ő emlékezett rá és, ha ugyan ez 1 éhet séges, még csinosabb volt. A férfi nem kérdezőskö­dött a kora felől. Természetesen tudta, hogy a lány körülbelül egykorú vele — egykorúnak kell lennie. Csöppet sem találta rendkívüli­nek, hogy az idő megállt a lány fölött: lega­lább is a külsején nem hagyott nyomot. De az már meglepetés volt, csodálkozó, riadt meg­lepetés, hogy valami megmagyarázhatatlan módon más volt, különbözött a régi énjétől. Ezt csak most érezte. Tegnap, a földrengés- szerű megrázkódtatásban nem ért rá erre, de most világosan látta, hogy aki vele szemben áll. idegen ember, nem azonos beteg, konok emlékezetének imádott lányával. Ez valahogy nehezebbé is tette a dolgát­Kinyújtotta a kezét. — Jó barátok leszünk, Delight? — kérdez­te és a mosolya most már természetes volt, nem erőszakolt. A szemében izgalom és ag­gódás tükröződött és sovány, beesett arca ki­pirult. Mary Lou a férfi kezébe tette kezét. A. füg­gönyt felhúzták, a nyitánynak vége, kezdődik a 7, előadás. Tehát?.., — Jó barátok leszünk — ígérte komolyan. — Szólítson „Lorry“-nak, — kérte a férfi, kezében tartva a meleg, remegő, kis kezet. — Ahogy azelőtt. Mary Lou hálát rebegett a kegyes ég felé ezért a szóért: „azelőtt"... Úgy megörült a váratlan szerencsének, hogy a szeme felragyo­gott és piros ajka mosolyra görbült. — Lorry... — mondta engedelmesen­Most aztán nem lehetett visszakozni. Meg­kötötték a szerződést és kézfogással meg is pecsételték. 7. FEJEZET- Újrakezdés A hűséges Larry megtelte kötelességét és Mary Lou ü'tött-kopott bőröndje, kézitáskája és ládája épségben érkezett Westwood Hou- seba. De levél is jött vele: hosszú és kétség­beesett levél, sárga másolópapírra gépelve, tele kérdéssel, rábeszéléssel, rémült figyel­meztetéssel és bölcs érveléssel. — Tudja-e Mary Lou, hogy mit csinált? Hát már sosem lesz belől© felnőtt? Sose jön meg az esze? Mit csinál már megint? Az ötlet őrült, bolond, elmebeteg és szörnyül De Lar- ryra azért számíthat, ő mellette fog állni és. ha majd szükség lesz rá, kihúzza ebből a csá­vából, amibe csaosi módon belekerült, ö ma­ga, persze, nem hiszi el Mary Lou magyará­zatának egyetlen betűjét sem — értelmes, in­telligens ember nem is hiheti az ilyesmit. Mi­kor .jöhet ki meglátogatni Mary Lout? A ma­ga szemével akarja látni, hogy micsoda rém- eégJ^falbaly°dott bele! Mary Lou még nem volt eléggé felkészülve arra, hogy Larryt fogadja. Újra irt hét — szelíd, megnyugtató levelet irt — és megígér­te, hogy állandó érintkezésben marad vele Irt. nagybátyjának és darának is. Hetek tel­nek bele, amig a levél eléri őket és hónapok múlnak el, amig megkapja a válaszukat- Ahogy az események a kastély levélpapírján gondosan irt szavakba formálódtak, ő maga is rájött, hogy Sander&onék olyan valószínűt­lennek találják majd a dolgot, mint az álom- — Nos, neki magának is elég valószínűtlen az egész — gondolta Mary Lou. Ahogy a napok lassan peregtek egymás­után, Mary Lou örömmel vette észre, hogy a szerepe nem is oly nagyon nehéz. Lorrimer rendkívül megkönnyítette ezt, anyjának és dr. Mathewsnak tett ígéretéhez híven. Az, persze, már embertelen önuralmat kívánt vol­na. hogy soha ne emlegesse közös múltjukat. Az a reggel, mikor kiment, hogy megkeresse a lányt és ott találta a kutyaistállóknál, elég kellemesen telt el. Neki ajándékozta Königet, a legszebb farkaskutya-kölyköt és a lány bol­dogsága szelíd, kicsit sajgó örömöt keltett az ő szívéiben is. Figyelte, milyen kedvesen, dip­lomatikusain kezdeményezi a lány a barátsá­got ezzel a remek, tombolókedvü állattal. Az­tán visszaindultak a házba és König ott lo­holt uj úrnője .mellett. Lorrimer kemény el­határozással tűrte a kölyök-kutya száguldo­zását. csaholását és általában okvetet lenkedé­sét. mert. nem akarta rontani a lány örömét és csakhamar őszinte csodálkozással vette észre, hogy amiint egyszer sikerült kitépni magát idegeinek uralma alól, szinte megfe­ledkezett sétájuk hangos kísérőzenéjéről. Erősén elhatározta, hogy a múlt személyes és benső •élményeire nem fog visszatérni. De ez. természetesen, nem vonatkozott az elmúlt évek egyéb eseményeire; ezekről nyugodtan beszélt a lánynak és beszélt szörnyű kétségei­ről melyek mindeddig kínozták. Aztán meg­kérdezte., amilyen elfogulatlan hangon csak tudta, hogy mi történt a Ivét nagynénivel, akikre olyan jól emlékezett. Mary Lou külön megköszönte a magas egeiknek, hegy ebiben snso a pillanatban mellette van a kölyök-kutya, mert igy elfordíthatta arcát és feleletét is megszakíthatta az állathoz intézeti parancsok­kal és anyai intelmekkel. Az elmondandó meséből már sok próbát tar­tott, Most itt volt az alkalom, hogy megtartsa előadását az egyedül fontos hallgatóság előtt és nagy örömére úgy találta, hogy tűrhetően oldja meg feladatát. Elmondta a férfinek, hogy miért költözött el Londonból, beszélt a „nagy­nénik" haláláról amit a háború utáni jár­ványhullám okozott és leírta az elidegenedést, mely „anyjától" végleg elválasztotta. A férfi mindezt érthetőnek találta. A mese összefüggő volt. És mert hallgatólag is megértette, hogy a lány halottnak tartotta őt és eldöntötte ma­gában, hogy ezt a kérdést óvatosan kikerüli, beszélgetésük úgy alakult, hogy, ha valaki véletlenül kihallgatja, föltétlenül régi bará­toknak véli őket, akik hosszú idő után most véletlenül találkoztak. — így aztán — fejezte be Mary Lou a meg­könnyebbülés sóhajával — mikor Angliában nem tudtam munkát és foglalkozást találni, áthajóztam ide. Azt reméltem, fel tudom ku­tatni apám rokonságát. Az alkalom éppen kínálkozott, egy amerikai hölgy, Mrs. Dun- can, kisérőnőt keresett az útra. Ennek ellené­ben fizette aa útiköltségemet. Egésze® rövid ideje voltam ideát, mikor az édesanyja névért megláttam az újságban és kijöttem megkér­dezni, hogy hátha. •, véletlenül •., Megakadt és elpirult. Nagyon komolyan be­szélt, csak kicsit szaporábban lélekzett a ren­desnél. Beleélni magát ebbe a szerepbe nem jelentett neki nehézséget. Olyan sokat álmo­dozott, annyi éven át képzelt© bele magát minden elolvasott könyv, minden végignézett színdarab hősnőjének életébe! A meséjét most olyan egyszerűen mondta el, hogy elbeszélése igaznak tűnhetett, Lorrimer épp olyan egyszerűen válaszolt. — Csodálatosan szerencsés véletlen volt. Legalább is... nekem! Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents